Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

Tégláról téglára, blokkról blokkra Az önállóság gondjai a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál ... hogyha már valaki leszámolt meqúnt életével, azt te- gye szerény és csendes módon, nem szólva arról, hogy mt lyen illetlen dolog úgy öngyilkolni, hogy közben másoknak it kellemetlen, esetleg kellemetlen utolsó perceket szerezzünk,. Egy önmagára valamit is adó, életével önelszámoló, tót ön- leszámoló viszonyban lévő egyén kerüli a végső egyenleg idején a túlzott nagy nyilvánosságot, s önleszámoló lévén, nem pediglen gyilkos, távol áll tőle az élettel békés viszony" ban levőkkel szembeni bosszúszomj. Éppen ezért messzemenően elítélendő az öngyilkosságnak olyan fajtája, amely különös, ámbátor megmagyarázható vi­szonyban van elsősorban az évszakokkal, másodsorban at utakkal, harmad- de nem utolsósorban a közlekedési est­közökkel, Mert nekem, mint az életet szetető, tisztelő és azt féltő embernek igazán semmi közöm ahhoz, hogy most tavasz van, avagy nyár. vagy éppen murcit érlelő pompás ősz és egy Moszkvics-tulajdonos ettől az évszaktól kap vágyat 02 el­múlás iránt. Ennek keretében az orgonás május részegítő illa­tát belehelve, vagy mást, utóvégre nemcsak orgona van már jusban. úgy lesz öngyilkos, hogy kiteszi balra az indexet, be­fordul jobbra, bár ott csak kőfal van, hogy kőhalom legyen... És én éppen ott a kőfal mellett dúdolom magam tova a májusi szépség országútján, amelyről dehogy is gondoltam én, hogy a kórház baleseti osztályán keresztül családom ré­szére az Állami Biztositó pénztárához vezet. Az a Moszkvics-tulajdonos, ha pont májusban és pont t közlekedés eszközével óhajt önelszámolást végezni, ám tegye, de az egyenleg kiadás oldalára ne sodorjon be engem is. Mert, kérem, ennek a sajátos öngyilkossági formának szám­talan, mindig váratlan, s nemegyszer a gyanútlan élni akaró számára is végzetes formája van. Van olyan öngvilkoítiput. ki reszkető kézzel kupornatja össze a pénzét a Trabantra kétszer is elbukik a KRÉSZ-vizsgán. de boldog sikollyal ül be az új kocsi volánja mögé, a még friss, meleg jogosítvánnyal és neki... neki a balatoni országúinak nevezett Styx folyó- nak, amelyen aztán az első előzésnél át is kel — Trabantostól. Van olyan, aki a gépkocsi fékjét választva számol le az idő­vel, mert idővel minden fék elromolhat, különösen, ha meg sem nézzük soha. Ebben az esetben a közlekedésrendészet nézi meg a fékeket a halotti szemle során. Van a „ki a legény, avagy leány a talpán" öngyilkoztipuz, aki inkább a halált választja, mintsem, hogy 6 legyen az első. aki a beláthatatlan kanyar belátható végéhez érkezik. Köny nyen belátható, hogy ilyenkor gyakran válik örökre belátha- tatlanná az egyenes is. S van olyan is, aki az AB őrangyalát gúnyos hahotával kergeti el, maga mörté ültetve a Száguldás Ördögét és meg sem áll a pokol fenekéig, bár öngyilkos pil­lantása megelégedetten nézheti a kilométerórát .......Ördögöm, ki ment még 130-cal kanyarban a halálba? Ugye, hogy csak én?" De már az ördög sem tud neki válaszolni, hogy „hála az ördögnek, nemcsak teí" A másik kaszt e félelmetes társadalmon belül a bukó­sisakosok rendje, akiknek két kerékkel kevesebbjük van azoknál a négykerekeseknél, akiknek pontosan éppen úgy hiányzik egy kerekük, mint nekik: a látható kerekeken kivitI. Ok azok, akik jobbról előznek, hogy a frász töri ki az embert, ők azok. akik boldogok, ha csúszós úton dönthetik meg mo­torukat a kanyarban, hogy bukott sisakosok legyenek és sisak legyen a feien, amely ezt akár fej nélkül is kibírja. Nem szabad megfeledkeznünk az öngyilkosok kamtjának nehéz fegyverzetű, lassú, de elszánt egységeiről, a traktoro­sokról sem. Különös előszeretettel borulnak az árokba, de alul ők és felül a traktor árja. mert tudják, hogy minél éle­sebb a forduló, annál könnyebb a fordulás és minél több a szesz, annál biztosabb az öröklétre szóló alkoholéi vonó kúra. Azt mondják ezek az állandóan ntrügösködő. az embert nyugodtan országúton meghalni sem hagyó közlekedésiek, hogy száz balesetből száztíz elkerülhető lenne. Hát ez perezz olyan költői túlzás, amire csak ilyen nkvetetlenkedő egyen­ruhások képesek. Ezek szerint, ha mindenki óvatosan, jőza- nul közlekedne akkor nem is lenne baleset. JA vicc. Akkor miből élnének ők? Voltaképpen ezeknek a géperejű jármű­vekkel önmagukat és másokat elpusztítani akaró egyéneknek igazán humánus céljaik vannak: csak azért csinálnák b«lete­tet, hogy szükség legyen a közlekedésrendészetre. Bár megmondom őszintén, legalábbis nekem ez a vélemé­nyem: akkor lennék a legboldogabb, ha az országút szélén Ott állnának a kék Moszkvicsok, bennük kisírt szemű és halálo­san unatkozó rendőrök és én sajnálkozva nézhetném éket, mondván „szegények, milyen -rettenetes lehet Így unatkozni, ilyen feleslegesnek érezni magukat..." Sőt, ki merem jelenteni, hogy e kék-fehér Moszkvicsok most sajnos nagyon is sokat futkározó utasai lennének o lap boldogabbak, ha alig, vagy egyáltalán nem akadna dolguk. De hát egi/előre ettől nem kell félniök. Mert egyelőre félniük kell nekik is. nekünk is. mert Fantomot rendre visz- szatér. száguldó gépkocsival, hogy leszámoljon önmagával, vagy -veled és ott hagyjon az országút porában. Miért? A tavasz, a nyár. az ősz miatt. Néhány perc miatt, egy elegánsnak vélt elérés miatt, fenegyerekeskedétből óe nem, dehogyis az öngyilkosság miatt. De ezek miatt lesznek gyilkosok és öngyilkosok, nyomgrodottak és megnyomorítók. Miért kell igaznak lennie e mondásnak: „Ha a gyáva ' volán mögé ülne, vérengző tigrissé válna."? 120000 új előfizető, Három év alatt ötven­százalékos ' Ikedést értek el a termelésben. Ez a rö­vid. száraznak tűnő megál­lapítás mutatja, hogy a He­ves megyei Állami Építő­ipari Vállalat mennyit fej­lődött. hogyan nőtt fel a hasonló vállalatok közé. de azt is jelzi, hogy ennél a vállalatnál mindig a jövőt vizsgálják elsősorban: hová akarnak eljutni, mit kell tenniük, hogy feladataikat maradéktalanul elláthassák. A nagyobb önállóság gondjai ezek, mondhatjuk bátran. És mi lesz a megoldás? A program olyan, mint az Iránytű. Ezt a hasonlatot Zahratzky Elemértől, az osz­tály vezető mérnökétől hal­lottuk. amikor a termelési­vel kaocsolatos módszerek­ről érdeklődtünk. Bizonyí­tásként elővesz egy grafi- i kont. amelyen az időponto­kat és a munkahelyeket tün­tették fel. Két vonal útját ! figyeli ük meg az év kez- 1 detétől. Az egyik vonal a feladatok mértékét mutatia az adott időpontban a másik pedig a teljesítés szintjét. Az első negyedév végén a lét vonal között elég nagy • távolság. Hogy miért? ji — Sajnos, a programtól Mrelőre elmaradtunk. A tel­jesítést Jelző görbének nem­esek a program vonalát kel­lene elérnie hanem túl is kellene jutni rajta. Vélemé­nyem szerint ennek az elté­résnek az okót nem a raj­tunk kivül álló tényezőkben kell keresnünk. Valahogy úgy vagyunk a programmal. Az egri Széchenyi utcai postahivatal egyik hivatalos hirdetményének nyelvi hi­bája adott okot a címben idé­zett furcsa tétel megismét­lésére. A szóban forgó hivar talos hirdetményben ugyan­is a következő nyelvi kép­let olvasható: „Pénzfelvételi helység..." (?) A helység szó helyett a helyes név; he­lyiség. Többen szóvá tették «st * nyelvi hibát, s igazuk is van. A két szó, a helység és a he­lyiség fel neon cserélhető. Nem egy fogalomnak s megtestesítői, hanem két kü­lönböző fogaimat neveznek meg. A helység hangsor ugyanis egy település, falu. község vagy város megne­vezésére szolgál, a helyiséé pedig a lakásnak, az épület­nek valamelyik részét (szoba kamra, konyha stb.) nevez meg. A két szó helyes hasz­nálatát érzékeltetik a követ­kező nyelvi formák? hely­ségnév, helységnévtár, a la­kás öt helyiségből áll, bolt- helirlség. tánchelyiség, kert­helyiség és pénztárhelyiség. A rostára tett hiba élleni vé­dekezésnek az a megállapí­tása. hogy a „kimaradt je­lentéktelen kis i betű se nern oszt. se nem szoroz”, el nein fogadható. Hogy egy jelentéktelen kis betű. illetőleg hang meny­nyire fontos szerepet tölthet be a hangsorokban, a köz­lésben, bizonyítják az alább példák is. Nem cserélhetjük fel a nemzetség és a nemze­tiség szavakat. Eltérő jelen­tést hordoz az éberen (ügyel' & az ébren (álmodik). Nem mindegy, hogy valakinek ne­je vagy nője van. Csak egy betűn, egy hangon múlik e pontos értelem a következő hangsorokban, illetőleg kife­jezésekben is: gyorson megy gyorsan megy, gomb a leves­ben, gomba a levesben. Eg'’ hang megléte, hiánya, vágj minőségi különbsége eltérő jelentéssel is társul: kar. akar, korok, karok, cseléd, család, öreg, üreg stb. stb. Egy-egy „jelentéktelen” betű, illetőleg hang fontos je­lentésmódosító szerepét érzé­kelteti költői eszközökkel Zelk Zoltán is Két év után c. versében: *Itthon vagyok, hát irre változott h csöppnyi szó előtt az o betű. hogy més nem szoktuk meg, még nem álltunk rá. Talán a legnehezebb do­log az alvállalkozókkal való együttműködés. Itt is két dolgot kell látnunk. Az egyik: az alvállalkozó nem minden esetben teljesíti pontosan a kötelezettségeit, feokszor egész jelentéktelen értékű berendezés késedel­mes szállítása és beszerelése okozhat súlyos lemaradást. A másik: a munkahelyet sem biztosítiák minden eset­ben a szerződésben megálla­pított időpontban az alvál­lalkozónak. Ha ennek csak Itnnvi következménye len­ne. hogy egy nappal ké­sőbb kezdenek a munkához, még hagvián. De gyakoribb eset. hogy az alvállalkozó emberei felpakolnak, el­mennek. Hogy mikor jön­nek vissza? Ez már nagyon bizonytalan. Szóval: a szervezés, a pre­cizitás. másképpen: a prog­ram adja a kérdés kulcsát Talán magyarázható Is ez a mostani kedvezőtlen hely­zet: a múltban évekkel ez­előtt még néhány napos el­térésre nem sokat adtak. A termelési tervek növekedé­sével mée nem minden fe­lniként tetet ha váltja már tavasz, de nincs hasonlat nincsen semmi kép, hogy mit jelentsz te ott. a szó előtt Kicsiny betű, tette semmi­ség." Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa lelős személy — főként a művezetők — lelkiismeretes­sége növekedett együtt Jól látják ezt a vállalat gazda­sági és politikai irányítói is. Erőfeszítéseik is ezt a kér­dést célozzák meg. Termelői létszámuk nem teljes. Több munkáskéz kel­lene. méghozzá sürgősen. Egves munkahelyeken nagy a fluktuáció. Jönnek és men­nek a dolgozók. Vannak, akik bérkérdésre szűkítik le a jelenség okát. A vállalat politikai és gazdasági veze­tői inkább a bánásmód hiányosságaiban keresik az okot Példát is említenek. Hiá­ba írja be a művezető a tel­jesítményt, a normások le­faragnak belőle. A reklamá­ló munkásokkal pedig az irodában olyan hangon ..tár­gyalnak”. hogy annak elmegy a kedve mindentől. Fizetések időpontja után a brigádvezető napokon át csak bérügyekben kilincsel. Ez volna a feladata? Miért nem a művezető gyűjti ösz- sze a reklamációkat? Annyiszor elmondták már a vállalat vezetői, hogy az egyösszegű utalványozást kell bevezetni, ahol csak le­het. Nem könnyű ennek elő­készítése. nem is csinálják meg mindenütt, ahol méd volna rá. Csökken tehát az ösztönző erő a dolgozóknál A vállalat péfcrt-végre­hajtóbizottsága is napirend­jére tűzte a termelés-szer­vezés kérdéseit. Ezen az ülésen a részletekig meg­vizsgálták a jelenlegi hely­zetet. és megkeresték a meg­oldás módját is. Kiderült, hogy a vállalat Irendelkezik minden felté­tellel, ami kell a gyorsabb fejlődés eléréséhez. Csupán az eeves embereket kell rá­szoktatni arra. hogy (sem kényelemszeretetből, sem sa­ját felelősségük csökkentésé­re) ne máshol keressék a hibát. Ameddig lehet, a sző erejével igyekeznek rászok­tatni mindenkit kötelességé­nek maradéktalan teljesíté­sére. de ha szükséges, pré­mium elvonásával, felelős­ségre vonással is kénytele­nek lösznek élni. Megállapították, a célpré­miumok megjelölése segíthet a lendület fokozásában. Saj­nos. a munkahelyi vezetők egy része még ezzel a lehe­tőséggel sem él megfelelő mértékben. Ügy tűnhet, mintha az ál­lami építőipari vállalatnál a nehézségek lennének a dön­tő tényezők. Ha ezt a közép­szintű vezetők felelősségé­nek kérdésére korlátozzuk, általános érvényű igazságot fogalmazhatunk meg. A vállalatnál azonban a na­gyobb önállóság, a fejlődés gondjai mutatkoznak meg a korábbinál élesebben, ha­tározottabban. Éppen azért, mert a vezetők szeretnék mindazt az erőt felszínre hozni és érvényesíteni, ami a dolgozók szaktudásában és munkaintenzitásában fellel­hető. Ha csak „kényelmesen" akarnának előbbre lépegetni, nem feszegetnének bizonyos kérdéseket. Szép csendesen eldolgozgathatnának a koráb­bi évek tempójában és ké­nyelmesen elkönyvelhetnék a biztos sikereket. De nem ezt teszik. Éppen a nagyobb önállóság miatt éreznek na­gyobb felelősséget is. tehát bizonyos „türelmetlenség- geV’ törekednek a lehetősér geik kiaknázására. — Most — az eljövendő eredmények előkészítésének szakaszában — tényekkel. a nehézségekkel való őszinte szembenézés bizonyítja a legjobban dicséretes szándé­kukat. 10 millióval A posta vezérigazgatóság Krisztina körúti székházában szombaton ankétot tartottak a hírlapterjesztés aktuális kérdéseiről. Megállapították, hogy a ja­nuár 1-i árváltozás lényegé­ben nem befolyásolta » hír­lapforgalmat. Az év első há­rom hónapjában 232.5 millió hírlap fogyott, 10 millió pél­dánnyal több, mint az előző esztendő azonos időszakában. Az előfizetők száma három hónap alatt százhúszezerrel növekedett. S az utcai árusok több hírlap Is 1,8 millióval több lapot adtak el. Az elmúlt hónapok­ban örvendetesen emelke­dett általában a megyei la­pok forgalma, Esti Hírlapból, a Nők Lapjából, Képes Sportból, Rádió és Televízió újságból többet, míg a Füles­ből kevesebbet adtak «1 « ta­valyinál. Bípníiivüíl, 5 W*. máj«« Un vasárnap 6. Molnár Ferenc (~feesntmű — Nem érdemes eb­ben az országban, kér­lek, gondolkodni, töp­rengeni — emelte fel poharát oly keserűen Kajevác, mintha a po­hárban nem is ko­nyak, de szokrateszi méreg lenne. Ügy is itta meg, dacosan, büszkén, fittyet hány­va az értetlen világ­nak. Mikor kiköhög­te magát a hirtelen felhajtott konyaktól, szerényen is óvatosan kockáztattam meg a kérdést, hogy szerinte miért nem érdemet is miért pont ebben az országban nem érde­mes gondolkodni, töp­rengeni. — Mert itt nem be­csülik meg az ötlete­ket. Amerikában fi­am, ott mát j helyzet. Ott egy marha a homlokára csap, el­kezd mürongyokat gyártani, amit fel le­het ragasztani a leg­jobb nadrágra it ét meggazdagszik... De itt? — és gúnyos, sátáni nevetésre fa­kadt. — Talán te Is felta­láltad ezt a műizét, amit fel lehet ragasz­tani? — Én? Még hogy én! Kikérem magam­nak. Én nem vagyok, kérlek, marha, én egy töprengő, gondolkodó lény vagyok, itt és nem Amerikában... De ezeknek ez nem számit. Kajevác ötle­tei csak arm valók. hogy irigyen a sze­métdombba rejtsék... Inkább elhallgatják, nem gyártják, csak nehogy nekem több jusson, mint nekik, nehogy rájőjjemk má­sok, hogy én többet tudok és érek, mint ők... Kartársnő, még egy konyakot, végzek magammal. Májzsugor gyek, hogy a még olyan, de olyan talál­mányt is olyannak mondják, mintha nem is lenne az olyan. Kajevác hálás tekin­tettel nézett rám: — Nem nagy dolog, de érdemes és kifize­tődő lenne gyártani... Festékleszedőcsutak- műanyagből. így egy­ben, ez a neve. Kicsit hosszú, de lehet rövi­dítve is, Fecsutmü. Kolosszálisán egysze­SgfíAjs less a halálom — idéz­te meg a halál szel­lemét Kajevác, és várta tikkadt szájjal e szel­lem futárját, az újabb fél konyakot. — Ha esetleg ne­kem elmondanád, ha megtisztelnél vele... Mi az az ötlet, amit nem fogadtak el7 — öntött el az emberba­ráti érzés, mert való­ban hallottam már olyat, hogy egyesek oluan. de olyan fii* rű és népszerű lehetne. A lényeg, mert ne­ked az a fontos, szó­val, a lényeg egy olyan műanyag izé, amit vi­szonylag nagyobb fe­lületen rá lehet rög­zíteni a frissen fes­tett falra, aztán az né­hány perc múlva ma­gától lejön, de a friss festékkel együtt... Na, mit szólsz hozzá? Kissé tanácstalan lehetett a tekintetem, mert Kajevác rögtön tovább magyarázta: — Kérlek, nálatok meddig tart, amig a gyerekek összefirkál­ják a falat, leverik a festéket, a vakolatot, meddig tart, amíg te ügyetlen kézzel össze­vissza vered a szöge­ket a falba? Ugye, hogy hónapokig, néha évekig? Ez nálam nincs. Nem kell éve­kig várni, csak oda­nyomni a Fecsutmüt a falra és máris hívha­tod a kőművest, a szo­bafestőt. Zseniális, mi? És nem fogadták el újításnak. Pedig nem is találmánynak szán­tam. hanem csak újí­tásnak. .. Nem akar­tam annyira ter­helni ezzel sem a gyá­rat, sem az államot.. És nem fogadták el... Hát érdemes ebben az országban gondolkod­ni, töprengeni? —hör­pintette fel Kajevác az újabb konyakot és elismerést várva rám emelte homo sapien­ces tekintetét. — Harcolj, Kajevá csak harcolj, nem met alkudni.., Igéren hogy az első Fecsu\ műd vásárlója én l szék. Rám bizton szt míthatszl — álltam f és ráztam meg Kaj vác kezét, aki boldc mosollyal köszöni meg őszinte bizalmi mat. Ezt kellett te 1 nem, ezt! Meg kelle erősítenem egy en berber a gondolkodó ba vetett hitét. Missziót teljesítet­tem. a többi az orvo­sok dolgom (egri) I „Egy betű se nem oszt, se nem szoroz...??!"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents