Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Este nyolctól hajnalig avagy: jó szándékú portya az ifjúság védelmében „Megszűnnek a mennydörgések és jégeső nem lészen..." Egy szobor a Dónát-parton római légionárius. Derekát Sokan fölöslegesnek és idegesítő jelenségnek tart- ' jók az ifjúságvédelmi őrjárat létezését. Ezek valamennyien 18 éven aluliak ... Az őrjárat tagjai hivatásos rendőrök, pedagógusok, vagy pedagógus- • jelöltek és ifjú gárdisták. Több ízben volt alkalmam együtt sétálni velük, s a tapasztalatokból egy csokrot most összeállítottam. Azt hiszem, a következő példák többet mondanak az ifjúsági őrjárat szükségességéről, mint egy több oldalas „szakmai” fejtegetés. Gyerekek az utcán Nyolc óra után indultunk el. abban az időpontban, amely a különböző rendeletekben, iskolai rendtartásokban, a tiatalkorúakra vonat- I] kozó szabályokban határt je- I; lent. Például az általános iskolásoknak ilyenkor már nincs helyük az utcán. Né- I1 hánnyal mégis találkoztunk-.. Egy tízéves kisfiú fordult ikí kerékpárjával a Marx ut- I cából a főutcára, s éppen szembetalálkozott az őrjárattal — Csak kinéztem... — mondja megszeppenve. |j — Szüleid engedtek ki? — Nem... ők dolgoznak még... Ezután szentül megfogadja.- hogy a legrövidebb úton ha- : zamegy. ;Az árulkodó fénykép !i ! Különös feladatot is meg fellett oldani aznap. Két tizenhárom esztendős lány és két idősebb fiú eltűnéséről érkezett bejelentés. Feltéte- ezhetően egy kialakulóban .-vő galeriről van szó. Eltűnőik; meg kell őket keresni, -.míg nem késő. Kiderült, !Ogy I. Gy-Aék. pk egyik fiú- •uk „randája” van egy egri dslánnyal. Neve ismert, a Árnyképe kéznél Sötétben .lehez íeuaáat keríteni a, fiút, de okvetlenül szüksé. vés, mivel tudja, merre szökött a barátjával a két gyermekkorú lány. A dohánygyárnál volt a „randija”. Vajon ott lesznek-e? ... A túloldalon egy magános fiú céltalankodik. Ö lenne az? 1.. Talán. Mindenesetre várni kell S ekkor a fakerítésnél feltűnik egy sétáló pár. Bekanyarodnak a dr. Nagy János utcába. A fiú erősen emlékeztet a fényképre. S néhány perc múlva már bebizonyosodik, 5 az, I. Gy. Tudja, miről van szó. nem tiltakozik. „Odabent” szép lassan sok mindent megtudnak tőle. (Két nap múlva már elő is kerültek a fiatal szökevények. a — Mátrából!.., Hogy mi történt velük, az egy külön téma.) Talán sikerül ezzel felszámolná egy alakulóban levő galerit. Amíg a vonat elindul Éjfél után féi egy felé jár az idő. A nagytemplom mellett, a borkóstoló közelében vidám társaság. Első látásra is roppant fiatalok. — Színházban voltunk — magyarázzák —. és most az állomásra készülünk, a vonathoz. — A színháznak legkésőbb tizenegykor vége van, haza- mehették volna ióval előbb. — Utána egy ismerősünket látogattuk meg ... — A szüleik hol vannak? — Otthon... Nyolc óra után csak szülői felügyelettel lehetnek az utcán! Sürgősen az állomásra indították őket... A látszat néha csal... Az őrjáratnak néha vidám perced is vannak. Éppen bál volt az SZMT-székház nagytermében. A táncolok között feltűnt egy szinte derékig érő copfos kislány, — vékonyka termettel. Ez már mindennek a teteje, utána kell nézni! Kérik az igazolványát, s a kislány fellelkesül: — Végre... — csilingeli kedves hangján. — Azt hittem, már itt nem vesznek észre. Az este folyamán többször is igazoltattak a városban. Tessék... 1947-ben született. Vagyis — huszonegy éves ez a kedves „kislány” ... Találkozás Fél kettő elmúlt már. Egy lány és négy fiú közeledik. vidám hangulatban. A lány fiatalkorú és alvilági körökben ezt a megtisztelő nevet kapta: „a kilences csaj”. Igazolványokat kér az őrjárat parancsnoka, s ő is igazolja magát. Az egyik fiú zsebre dugott kézzel, hanyag oldalpillantás vet a rendőri igazolványra, aztán közli, hogy nincs nála személyazonossági. A többieknél sincs. A lánynál sincs... Igen rövid idő alatt csak kiderül: van igazolvány mindegyiknél, s jó „ismerősei a rendőrségnek... Ennek a jelenetnek alighanem lesz következménye! Az őrjárat aznapra lefejezte munkáját. Kérdezheti joggal az olvasó, hogy mi hát a szabályok, rendeletek megsértésének a kö- vekezménye? Van-e egyáltalán? Nos — van. Ezek közül néhány: leiratot kap az iskola, az üzem, figyelmeztetést a szülő — enyhébb esetekben. De többször előfordul a komolyabb, szigorúbb rendőri eljárás is. Van-e ezeknek foganatjuk? Természetesen van. Ritkán fordul elő másodszori találkozás az őrjárattal ... AZ ELMŰLT NAPOKBAN telefonon értesítették Eger város műemiékbizottságát, hogy a Ciglédi-dűlőben lévő Donát-szobor igen rossz állapotba került... és kérik, hogy a szobor megmentéséről és áthelyezéséről a bizottság gondoskodjék...” Erre a bejelentésre hivatkozással kívánunk most a „régi” egriek által is már majdnem elfelejtett, ám honismereti szempontból igen értékes Donát-szobor történetével foglalkozni. ★ A XVIII. századi Eger életéről általában elég pontos feljegyzések maradtak ránk. így például 1716. július 14-én említi a Kortárs: ....nagy tömeg vonult ki Danáinak, a mennydörgés, villámlás és elemi csapást okozó zivatarok ellen védő hősnek újonnan felállított és ezen a napon felavatott szobrához...” Ki volt Danát, akinek tiszteletére Eger derék polgárai ezelőtt kétszázötven évvel szobrot emeltek? Minderről a rege a következőket mondja: „...Marcus Aurelius római császár idején a tizenkettedik, úgynevezett „mennydörgés légiónak” volt katonája Donát. Ekkor, az időszámítás 174-:k esztendejében viselt hadat Marcus Aurelius császár a markomannok és kvádok ellen, hogy Pannóniát megszabadítsa ismételt berontásaiktól. Mikor a római hadsereg — a mai Esztergom táján — átkelt a Dunán, csakhamar válságos helyzetbe jutott. Mert a sokkal nagyobb számú ellenség egy olyan völgybe szorította a meglepett és körülzárt rómaiakat, ahol azok a teljes vízhiány miatt, a szomjúságtól és a forróságtól kimerültén már készek lettek volna, hogy megadják magukat. De most, végső kétségbeesés közben a légió katonái, Donát példájára búzgó imával fordultak segítségért a Magasságból.! ekhez. És íme, az ég csatornái egyszerre megnyíltak. A római sereget bő és csöndes eső üdítette fel. Az ellenség tömegeit pedig mennydörgéssel kísért szakadó eső, jégverés és egymást érő villámcsapások kergették széjjel...” NEM OK NÉLKÜL viselte tehát a római hadsereg tizenkettedik légiója a „mennydörgés” jelzőt, és nem véletlenül készült szobor Do- nátnak, a zivatart és jégverést elhárító hős római légionáriusnak a tiszteletére éppen Egerben, ahol a város dolgozó népe az életében any- nyira fontos szőlőtermelés hatásos védelmezőjét látta Donát személyében. Az emlékművet meleg színű Eger környéki kőből faragták ki. A magasba nyúló oszlop tetején térdelt, összekulcsolt kezekkel Donát, a testhez simuló vért fedte, válláról széles redőkben omlott le palástja. Fejét babér- koszorú ékesítette. Sűrű haj és szakáll körítetté férfias arcát. tartásában is meglátszott a kemény harcos. A szobor talapzatán felírás volt olvasható: „... kiterjesztem... kezeimet, megszűnnek a mennydörgések és jégeső nem leszen...” A szobrot feltehetően az 1700-as évek elején nálunk letelepedett — és később Egerben számos nagyszerű alkotásáról híressé vált — Giovanni Baptista Carlone, olasz származású építőmester műhelyében készítették. A szobor azonban nemcsak mint Carlone itteni. korai munkáinak egyik nevezetes, de különös értéket ad neki az. hogy Eger város török utáni —, XVIII. századi fellendülésének is egyik első ismert művészeti emléke. ★ EZ A SZOBOR RÖVID története. És most az elképzelések jövőjét illetően? A szobor az egri Dobó István Vármúzeum segítségével felújításra kerüL A restaurált helytörténeti érdekesség ezt követően — azért is, mert kint a határban a fennmaradás nem volna biztosítható, az Eger belvárosában megvalósuló bormúzeumnál, reprezentatív környezetben lesz elhelyezve, s méltóan regélhet majd városunk lakódnak és a hozzánk jövő 'idegeneknek az egri szőlőművelés egy kedves., múltba tűnő fejezetéről. Kátai Gábor — Mennyivel több csinos lány van most. mint az én koromban — akarom mondani, de aztán gyorsan kikérem magamnak. Ponl annyi csinos lány van, mint az én koromban, lévén ez igenis az én korom. Mennyi is? Hát nem mindegy! ir — öregem, — lelkendezik a találkozásnál az egyik barát — te semmit sem változtál. Pont olyan öreg vagy, mint tíz évvel ezelőtt. ★ Divat a nyomorirodalom. Most olvastam egy kis remekművet. Címe: Az anyatejtől a tejbegrizig... Irta Anyuka édes Bogara. ★ Egy nő akkor öregszik meg, amikor átadja a helyét neki — egy másik nő. (—6) Heresy Sándor AZ ÜTŐN — Végre egy kivilágított szekér! (Kertész László rajza) 40. — Hogy lehet ez? — kérdezte. — Mi sem egyszerűbb. Első pillantásra átláttam Hector hitelezőinek kis játékain. Arra számítottak, hegy megkapják a jogot Hector birtokának áruba bocsátására, megveszik egy tételben potom áron, aztán, mint az ilyenkor szokás, felaprózva, magas áron túladnak rajta, és megosztoznak a hasznon. — És te ezt megakadályozhatod? — kérdezte hitetlenül TrgmoreL — De meg ám. Hja, én meghiúsítottam az urak terveit. Sikerült még ma estére összehívnom őket, ez nagy előny, de hát én szerencsés ember vagyok. így szóltam hozzájuk: „Önök saját jószántukból, barátságos megegyezés alapján átengedik nekünk az eladást, mert különben és is beszállok a játékba, és akkor összekeverem a kártyáikat” Csúfondárosan néztek rám, de a közjegyzőm, akit magammal vittem, hozzátette: „Sauvresy úr áll önok előtt és ha ő kétmilliót akar, a Földhitelintézet holnap elöjegyzd neki.” Erre tágra nyílt a szemük, és mindenébe belementek, amit csak akartam. i: _ Végül pedig meglátogattam miss Fancyt — ioiy-t atta Sauvresy. — Tegnap este óta ágyban van, le kellett fektetni, mikor elmentél, s a szobalánya azt mondja, hogy azóta egyfolytában szívszaggatóan zokog. — Senkit sem fogadott? • — A világon senkit. Azt hitte, tényleg meghaltál, s mikor megmondtam neki, hogy nálam laksz ép és egészséges vagy, majd megbolondult örömében. Tudod, hogy csakugyan csinos? — Igen ... egész csinos. — És azt hiszem, nagyon jólelkű is. Végtelenül megható dolgokat mondott nekem. Fogadni mernék, drága barátom, hogy nemcsak a pénzedhez ragaszkodik, hanem őszintén szeret. Hector önhitten mosolygott. Szeretet!..! milyen színtelen ez a szó. —- Szóval, mindenáron velem akart jönni — tette hozzá Sauvresy —, hogy lásson, hogy beszélhessen veled. Nem akart elengedni, szörnyű esküket kellett tennem, hogy holnap találkozik veled, nem Párizsban, mert kijelentetted, hogy te oda a lábad se teszed be többé, hanem Corbeilban. — ö, hát ezek szerint..« — Tehát holnap délben az állomáson lesz. Együtt megyünk el innen, én a párizsi vonatra szállók, te pedig a corbeilira. Itt csak színleled az evést, és odaát majd meghívod ebédre miss Fancyt a Belle Image szállodába, — Nem lehet ebből semmi kellemetlenség? — A világom semmi. A Belle Image egy nagy fogadó a város szélén, ötszáz méterre a vasúttól, ez a hely tehát minden kíváncsiskodótól vagy tolakodótól megóv. Titokban is odajuthatsz innen, a vízparton mégy, aztán a Darblay-malomnál befordulsz az útra. Hector valami ellenvetést akart tenni, de Sauvresy egy mozdulattal elhallgattatta. — Itt a feleségem — mondta —, egy szót se többet, 15 Másnap, ebédnél, rosszullétről panaszkodott, így aztán nem evett, majd figyelmeztette Sauvresyt, hogy még lekésik a vonatról. Berthe az ablakpárkányra könyökölt, mint előző nap, és nézte, amint elmennek. Negyvennyolc órája akkora zavarban volt, hogy alig ismert magára. Odáig jutott, hogy már nem mert gondolkozni, nem mert lelke mélyére nézni. Miféle titokzatos hatalma van ennek az embernek, hogy ilyen erőszakosan tört be az életébe! Azt kívánta, bárcsak elmenne, és soha többé ne térne vissza, de ugyanakkor be kellett vallania hogy ha elmegy, egész lelkét elviszi magával. Vergődött bűvöletében, nem tudta, örüljön-e vagy bánkódjon a szívében dúló kimondhatatlan indulatok miatt, feldühítette, hogy Trémorea vonzereje erősebbnek bizonyul az ő akaratánál. Elhatározta hogy aznap lemegy a szalonba. A gróf feltétlenül lejön — már csak udvariasságból is —, és Berthe úgy gondolta, ha közelebbről látja, ha elbeszélget vele. ha jobban megismeri, megtörik a varázs. Biztos hamarosan visszajön. Berthe leste visszatérését, le akart menni, mihelyt meglátja a2 orcivali út kanyarulatában. De az idő haladt. Már több mint két órája, hogy elment Sauvresyval, és még mindig nem jött vissza. Hol lehet? Ebben a pillanatban Hector éppen a corbeili állomás várótermében sétált föl és alá, miss Fancyt várva. Végre nagy sürgés-forgás támadt a pályaudvaron. A vasutasok futkostak, a pályamunkások targoncákat toltak át a síneken, az ajtók nagy zajjal vágódtak ki meg be, Befutott a vonat Kisvártatva megjelent miss Fancy. Öröme, fájdalma, izgalmai közepette sem feledkezett meg öltözékéről, még soha nem volt ilyen kihívóan szép és elegáns. Félméteres uszályú tengerzöld ruhát viselt, végeláthatatlan bársonyköpenyt és úgynevezett „balesetkalapot”, melytől a fiákerlovak megbokrosodtak a körúton. Amint megpillantotta a kijárat mellett álldogáló Hectort, felsikoltott, gyorsan félrelökött mindenkit az út- jából, hozzárohant, a nyakába ugrott, sírt és nevetett egyszerre. Nagyon hangosan beszélt, öltözéke még féktelenebbnek mutatta mozdulatait, mindenki felfigyelt rá. — Hát nem ölted meg magad! — mondta. — Menynyit szenvedtem, de most milyen boldog vagyok! Trémorel kézzel-lábbal kapálózott, esi ti tani igyekezett Fancy harsány érzelemnyilvánításait, gyöngéden eltolta masától, örült, de bosszankodott is, a rátapadó ámuló tekintetek kétségbeejtették, hiszen párizsi lévén ahhoz szokott, hogy észrevétlenül eltűnjön a tömegben. Ugyanis egyetlen utas sem távozott. Mind ott álltak, sfcájtátva bámultak, várakoztak. Nézték őket, odasereg- lettek, körébük álltak, csak velük foglalkoztak. Hector türelme fogytán volt. — Na, gyerünk! — mondta. Elvonszolta Fancyt, azt remélte, így megmenekül az együgyű és tapintatlan kíváncsiság, a tétlen emberek kiváncsisása elől, akiknek minden esemény szórakozásszámba megy; De nem menekülhettek. Távolról követték őket Sőt, néhány corbeili felmászott az állomás és a vasút közt közlekedő omnibusz tetejére, s megkérte a vezetőt, lépésben menjen, hogy ne veszítsék szem elől a két furcsa idegent. És a kocsi csak akkor fogott ügetésbe, mikor a pár eltűnt a szálloda kapujában. így vesztek kárba Sauvresy bölcs tanácsai. Fancy túlontúl diadalmas bevonulása nagy feltűnést keltett Felbolydultak, kérdezősködtek,, ügyesen kifaggatták a fogadósnét, és hamarosan megtudták hogy ez az úr, aki ilyen hóbortos hölgyeket vár az állomáson Valfeuillu urának kebelbarátja. Hectomr.k és Fancynak sejtelme sem volt róla, hogy mindenütt csak róluk folyik a szó. (Folytatjuk)
