Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

Este nyolctól hajnalig avagy: jó szándékú portya az ifjúság védelmében „Megszűnnek a mennydörgések és jégeső nem lészen..." Egy szobor a Dónát-parton római légionárius. Derekát Sokan fölöslegesnek és idegesítő jelenségnek tart- ' jók az ifjúságvédelmi őr­járat létezését. Ezek vala­mennyien 18 éven alu­liak ... Az őrjárat tagjai hivatásos rendőrök, peda­gógusok, vagy pedagógus- • jelöltek és ifjú gárdisták. Több ízben volt alkalmam együtt sétálni velük, s a tapasztalatokból egy csok­rot most összeállítottam. Azt hiszem, a következő példák többet mondanak az ifjúsági őrjárat szüksé­gességéről, mint egy több oldalas „szakmai” fejte­getés. Gyerekek az utcán Nyolc óra után indultunk el. abban az időpontban, amely a különböző rendele­tekben, iskolai rendtartások­ban, a tiatalkorúakra vonat- I] kozó szabályokban határt je- I; lent. Például az általános is­kolásoknak ilyenkor már nincs helyük az utcán. Né- I1 hánnyal mégis találkoztunk-.. Egy tízéves kisfiú fordult ikí kerékpárjával a Marx ut- I cából a főutcára, s éppen szembetalálkozott az őrjá­rattal — Csak kinéztem... — mondja megszeppenve. |j — Szüleid engedtek ki? — Nem... ők dolgoznak még... Ezután szentül megfogadja.- hogy a legrövidebb úton ha- : zamegy. ;Az árulkodó fénykép !i ! Különös feladatot is meg fellett oldani aznap. Két ti­zenhárom esztendős lány és két idősebb fiú eltűnéséről érkezett bejelentés. Feltéte- ezhetően egy kialakulóban .-vő galeriről van szó. Eltűn­őik; meg kell őket keresni, -.míg nem késő. Kiderült, !Ogy I. Gy-Aék. pk egyik fiú- •uk „randája” van egy egri dslánnyal. Neve ismert, a Árnyképe kéznél Sötétben .lehez íeuaáat keríteni a, fiút, de okvetlenül szüksé. vés, mivel tudja, merre szö­kött a barátjával a két gyer­mekkorú lány. A dohány­gyárnál volt a „randija”. Va­jon ott lesznek-e? ... A túloldalon egy magános fiú céltalankodik. Ö lenne az? 1.. Talán. Mindenesetre várni kell S ekkor a fakerítésnél fel­tűnik egy sétáló pár. Beka­nyarodnak a dr. Nagy János utcába. A fiú erősen emlékez­tet a fényképre. S néhány perc múlva már bebizonyo­sodik, 5 az, I. Gy. Tudja, miről van szó. nem tiltakozik. „Odabent” szép lassan sok mindent megtud­nak tőle. (Két nap múlva már elő is kerültek a fiatal szöke­vények. a — Mátrából!.., Hogy mi történt velük, az egy külön téma.) Talán sike­rül ezzel felszámolná egy alakulóban levő galerit. Amíg a vonat elindul Éjfél után féi egy felé jár az idő. A nagytemplom mel­lett, a borkóstoló közelében vidám társaság. Első látásra is roppant fiatalok. — Színházban voltunk — magyarázzák —. és most az állomásra készülünk, a vo­nathoz. — A színháznak legkésőbb tizenegykor vége van, haza- mehették volna ióval előbb. — Utána egy ismerősünket látogattuk meg ... — A szüleik hol vannak? — Otthon... Nyolc óra után csak szülői felügyelettel lehetnek az ut­cán! Sürgősen az állomásra indították őket... A látszat néha csal... Az őrjáratnak néha vidám perced is vannak. Éppen bál volt az SZMT-székház nagy­termében. A táncolok között feltűnt egy szinte derékig érő copfos kislány, — vé­konyka termettel. Ez már mindennek a teteje, utána kell nézni! Kérik az igazolványát, s a kislány fellelkesül: — Végre... — csilingeli kedves hangján. — Azt hit­tem, már itt nem vesznek ész­re. Az este folyamán több­ször is igazoltattak a város­ban. Tessék... 1947-ben született. Vagyis — huszonegy éves ez a ked­ves „kislány” ... Találkozás Fél kettő elmúlt már. Egy lány és négy fiú köze­ledik. vidám hangulatban. A lány fiatalkorú és alvilági kö­rökben ezt a megtisztelő ne­vet kapta: „a kilences csaj”. Igazolványokat kér az őrjárat parancsnoka, s ő is igazolja magát. Az egyik fiú zsebre dugott kézzel, hanyag oldal­pillantás vet a rendőri iga­zolványra, aztán közli, hogy nincs nála személyazonossági. A többieknél sincs. A lány­nál sincs... Igen rövid idő alatt csak kiderül: van igazolvány mindegyiknél, s jó „ismerő­sei a rendőrségnek... Ennek a jelenetnek alighanem lesz következménye! Az őrjárat aznapra lefe­jezte munkáját. Kérdezheti joggal az olvasó, hogy mi hát a szabályok, rendele­tek megsértésének a kö- vekezménye? Van-e egyál­talán? Nos — van. Ezek közül néhány: leiratot kap az iskola, az üzem, figyel­meztetést a szülő — eny­hébb esetekben. De több­ször előfordul a komo­lyabb, szigorúbb rendőri eljárás is. Van-e ezeknek foganatjuk? Természetesen van. Ritkán fordul elő má­sodszori találkozás az őr­járattal ... AZ ELMŰLT NAPOKBAN telefonon értesítették Eger város műemiékbizottságát, hogy a Ciglédi-dűlőben lévő Donát-szobor igen rossz állapotba került... és kérik, hogy a szobor megmentésé­ről és áthelyezéséről a bi­zottság gondoskodjék...” Erre a bejelentésre hivat­kozással kívánunk most a „régi” egriek által is már majdnem elfelejtett, ám hon­ismereti szempontból igen értékes Donát-szobor törté­netével foglalkozni. ★ A XVIII. századi Eger éle­téről általában elég pontos feljegyzések maradtak ránk. így például 1716. július 14-én említi a Kortárs: ....nagy tö­meg vonult ki Danáinak, a mennydörgés, villámlás és elemi csapást okozó zivata­rok ellen védő hősnek újon­nan felállított és ezen a na­pon felavatott szobrához...” Ki volt Danát, akinek tisz­teletére Eger derék polgárai ezelőtt kétszázötven évvel szobrot emeltek? Minderről a rege a követ­kezőket mondja: „...Marcus Aurelius római császár idején a tizenkette­dik, úgynevezett „mennydör­gés légiónak” volt katonája Donát. Ekkor, az időszámí­tás 174-:k esztendejében vi­selt hadat Marcus Aurelius császár a markomannok és kvádok ellen, hogy Pannó­niát megszabadítsa ismételt berontásaiktól. Mikor a ró­mai hadsereg — a mai Esz­tergom táján — átkelt a Du­nán, csakhamar válságos helyzetbe jutott. Mert a sok­kal nagyobb számú ellenség egy olyan völgybe szorította a meglepett és körülzárt ró­maiakat, ahol azok a teljes vízhiány miatt, a szomjúság­tól és a forróságtól kimerül­tén már készek lettek volna, hogy megadják magukat. De most, végső kétségbeesés köz­ben a légió katonái, Donát példájára búzgó imával for­dultak segítségért a Magas­ságból.! ekhez. És íme, az ég csatornái egyszerre megnyíl­tak. A római sereget bő és csöndes eső üdítette fel. Az ellenség tömegeit pedig mennydörgéssel kísért sza­kadó eső, jégverés és egy­mást érő villámcsapások ker­gették széjjel...” NEM OK NÉLKÜL viselte tehát a római hadsereg ti­zenkettedik légiója a „mennydörgés” jelzőt, és nem véletlenül készült szobor Do- nátnak, a zivatart és jégve­rést elhárító hős római légi­onáriusnak a tiszteletére ép­pen Egerben, ahol a város dolgozó népe az életében any- nyira fontos szőlőtermelés hatásos védelmezőjét látta Donát személyében. Az emlékművet meleg szí­nű Eger környéki kőből fa­ragták ki. A magasba nyúló oszlop tetején térdelt, össze­kulcsolt kezekkel Donát, a testhez simuló vért fedte, válláról széles redőkben om­lott le palástja. Fejét babér- koszorú ékesítette. Sűrű haj és szakáll körítetté férfias ar­cát. tartásában is meglátszott a kemény harcos. A szobor talapzatán felírás volt olvasható: „... kiterjesz­tem... kezeimet, megszűnnek a mennydörgések és jégeső nem leszen...” A szobrot feltehetően az 1700-as évek elején nálunk letelepedett — és később Egerben számos nagyszerű alkotásáról híressé vált — Giovanni Baptista Carlone, olasz származású építőmester műhelyében készítették. A szobor azonban nemcsak mint Carlone itteni. korai munkái­nak egyik nevezetes, de külö­nös értéket ad neki az. hogy Eger város török utáni —, XVIII. századi fellendülésé­nek is egyik első ismert mű­vészeti emléke. ★ EZ A SZOBOR RÖVID története. És most az elkép­zelések jövőjét illetően? A szobor az egri Dobó Ist­ván Vármúzeum segítségével felújításra kerüL A resta­urált helytörténeti érdekes­ség ezt követően — azért is, mert kint a határban a fenn­maradás nem volna biztosít­ható, az Eger belvárosában megvalósuló bormúzeumnál, reprezentatív környezetben lesz elhelyezve, s méltóan re­gélhet majd városunk lakód­nak és a hozzánk jövő 'idege­neknek az egri szőlőművelés egy kedves., múltba tűnő fe­jezetéről. Kátai Gábor — Mennyivel több csinos lány van most. mint az én koromban — akarom mondani, de aztán gyorsan kikérem magamnak. Ponl annyi csinos lány van, mint az én koromban, lévén ez igenis az én korom. Mennyi is? Hát nem mindegy! ir — öregem, — lelkendezik a találkozásnál az egyik barát — te semmit sem változtál. Pont olyan öreg vagy, mint tíz évvel ezelőtt. ★ Divat a nyomorirodalom. Most olvastam egy kis remekművet. Címe: Az anyatejtől a tejbegrizig... Irta Anyuka édes Bogara. ★ Egy nő akkor öregszik meg, amikor átadja a helyét neki — egy másik nő. (—6) Heresy Sándor AZ ÜTŐN — Végre egy kivilágított szekér! (Kertész László rajza) 40. — Hogy lehet ez? — kérdezte. — Mi sem egyszerűbb. Első pillantásra átláttam Hec­tor hitelezőinek kis játékain. Arra számítottak, hegy megkapják a jogot Hector birtokának áruba bocsátására, megveszik egy tételben potom áron, aztán, mint az ilyen­kor szokás, felaprózva, magas áron túladnak rajta, és megosztoznak a hasznon. — És te ezt megakadályozhatod? — kérdezte hitet­lenül TrgmoreL — De meg ám. Hja, én meghiúsítottam az urak ter­veit. Sikerült még ma estére összehívnom őket, ez nagy előny, de hát én szerencsés ember vagyok. így szóltam hozzájuk: „Önök saját jószántukból, barátságos megegye­zés alapján átengedik nekünk az eladást, mert különben és is beszállok a játékba, és akkor összekeverem a kár­tyáikat” Csúfondárosan néztek rám, de a közjegyzőm, akit magammal vittem, hozzátette: „Sauvresy úr áll önok előtt és ha ő kétmilliót akar, a Földhitelintézet holnap elöjegyzd neki.” Erre tágra nyílt a szemük, és minden­ébe belementek, amit csak akartam. i: _ Végül pedig meglátogattam miss Fancyt — ioiy­-t atta Sauvresy. — Tegnap este óta ágyban van, le kellett fektetni, mikor elmentél, s a szobalánya azt mondja, hogy azóta egyfolytában szívszaggatóan zokog. — Senkit sem fogadott? • — A világon senkit. Azt hitte, tényleg meghaltál, s mikor megmondtam neki, hogy nálam laksz ép és egész­séges vagy, majd megbolondult örömében. Tudod, hogy csakugyan csinos? — Igen ... egész csinos. — És azt hiszem, nagyon jólelkű is. Végtelenül meg­ható dolgokat mondott nekem. Fogadni mernék, drága barátom, hogy nemcsak a pénzedhez ragaszkodik, hanem őszintén szeret. Hector önhitten mosolygott. Szeretet!..! milyen szín­telen ez a szó. —- Szóval, mindenáron velem akart jönni — tette hozzá Sauvresy —, hogy lásson, hogy beszélhessen veled. Nem akart elengedni, szörnyű esküket kellett tennem, hogy holnap találkozik veled, nem Párizsban, mert kije­lentetted, hogy te oda a lábad se teszed be többé, hanem Corbeilban. — ö, hát ezek szerint..« — Tehát holnap délben az állomáson lesz. Együtt megyünk el innen, én a párizsi vonatra szállók, te pedig a corbeilira. Itt csak színleled az evést, és odaát majd meghívod ebédre miss Fancyt a Belle Image szállodába, — Nem lehet ebből semmi kellemetlenség? — A világom semmi. A Belle Image egy nagy fo­gadó a város szélén, ötszáz méterre a vasúttól, ez a hely tehát minden kíváncsiskodótól vagy tolakodótól megóv. Titokban is odajuthatsz innen, a vízparton mégy, aztán a Darblay-malomnál befordulsz az útra. Hector valami ellenvetést akart tenni, de Sauvresy egy mozdulattal elhallgattatta. — Itt a feleségem — mondta —, egy szót se többet, 15 Másnap, ebédnél, rosszullétről panaszkodott, így az­tán nem evett, majd figyelmeztette Sauvresyt, hogy még lekésik a vonatról. Berthe az ablakpárkányra könyökölt, mint előző nap, és nézte, amint elmennek. Negyvennyolc órája akkora zavarban volt, hogy alig ismert magára. Odáig jutott, hogy már nem mert gon­dolkozni, nem mert lelke mélyére nézni. Miféle titokza­tos hatalma van ennek az embernek, hogy ilyen erősza­kosan tört be az életébe! Azt kívánta, bárcsak elmenne, és soha többé ne térne vissza, de ugyanakkor be kellett vallania hogy ha elmegy, egész lelkét elviszi magával. Vergődött bűvöletében, nem tudta, örüljön-e vagy bán­kódjon a szívében dúló kimondhatatlan indulatok miatt, feldühítette, hogy Trémorea vonzereje erősebbnek bizo­nyul az ő akaratánál. Elhatározta hogy aznap lemegy a szalonba. A gróf feltétlenül lejön — már csak udvariasságból is —, és Berthe úgy gondolta, ha közelebbről látja, ha elbeszélget vele. ha jobban megismeri, megtörik a varázs. Biztos hamarosan visszajön. Berthe leste visszatéré­sét, le akart menni, mihelyt meglátja a2 orcivali út ka­nyarulatában. De az idő haladt. Már több mint két órája, hogy el­ment Sauvresyval, és még mindig nem jött vissza. Hol lehet? Ebben a pillanatban Hector éppen a corbeili állomás várótermében sétált föl és alá, miss Fancyt várva. Végre nagy sürgés-forgás támadt a pályaudvaron. A vasutasok futkostak, a pályamunkások targoncákat tol­tak át a síneken, az ajtók nagy zajjal vágódtak ki meg be, Befutott a vonat Kisvártatva megjelent miss Fancy. Öröme, fájdalma, izgalmai közepette sem feledkezett meg öltözékéről, még soha nem volt ilyen kihívóan szép és elegáns. Félméteres uszályú tengerzöld ruhát viselt, végeláthatatlan bársonyköpenyt és úgynevezett „baleset­kalapot”, melytől a fiákerlovak megbokrosodtak a kör­úton. Amint megpillantotta a kijárat mellett álldogáló Hectort, felsikoltott, gyorsan félrelökött mindenkit az út- jából, hozzárohant, a nyakába ugrott, sírt és nevetett egyszerre. Nagyon hangosan beszélt, öltözéke még fékte­lenebbnek mutatta mozdulatait, mindenki felfigyelt rá. — Hát nem ölted meg magad! — mondta. — Meny­nyit szenvedtem, de most milyen boldog vagyok! Trémorel kézzel-lábbal kapálózott, esi ti tani igyeke­zett Fancy harsány érzelemnyilvánításait, gyöngéden el­tolta masától, örült, de bosszankodott is, a rátapadó ámuló tekintetek kétségbeejtették, hiszen párizsi lévén ahhoz szokott, hogy észrevétlenül eltűnjön a tömegben. Ugyanis egyetlen utas sem távozott. Mind ott álltak, sfcájtátva bámultak, várakoztak. Nézték őket, odasereg- lettek, körébük álltak, csak velük foglalkoztak. Hector türelme fogytán volt. — Na, gyerünk! — mondta. Elvonszolta Fancyt, azt remélte, így megmenekül az együgyű és tapintatlan kíváncsiság, a tétlen emberek ki­váncsisása elől, akiknek minden esemény szórakozás­számba megy; De nem menekülhettek. Távolról követték őket Sőt, néhány corbeili felmászott az állomás és a vasút közt közlekedő omnibusz tetejére, s megkérte a vezetőt, lépés­ben menjen, hogy ne veszítsék szem elől a két furcsa ide­gent. És a kocsi csak akkor fogott ügetésbe, mikor a pár eltűnt a szálloda kapujában. így vesztek kárba Sauvresy bölcs tanácsai. Fancy túlontúl diadalmas bevonulása nagy feltűnést keltett Felbolydultak, kérdezősködtek,, ügyesen kifaggatták a fogadósnét, és hamarosan megtudták hogy ez az úr, aki ilyen hóbortos hölgyeket vár az állomáson Valfeuillu urának kebelbarátja. Hectomr.k és Fancynak sejtelme sem volt róla, hogy mindenütt csak róluk folyik a szó. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents