Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
Ez már gyár, nem vágóhíd Csak az enyhe zsírszag árulja el, hogy a Gyöngyös ÉBélén levő épülettömb — vágóhíd. Külsőre is olyan, mint egy ipari üzem, de műszaki szempontból és a teljesítménye alapján is nyugodtan mondhatjuk: ez már gyár. Félezer sertés, ugyanannyi apró állat és nem sokkal kevesebb szarvasmarha a napi adagja. Ennyit fogad be, eny- nyit dolgoznak fel az ügyes gépeik, berendezések segítségével. ValódB nagyüzemi termelés. Amelynek az alapanyaga az élő állat. Amelynek a terméke a hús. a legfontosabb élelmiszerünk. „Humánus” tag fémkarámnak. Megretten, ve ütközik a sarokkal, de a harapófogóra emlékeztető villamos kábítószerkezet már odatapadt a füle tövére. A következő pillanatban megszédültén, ösztöneit vesztve kerül rá a magasban húzódó sínre. Hátsó lábát fogja át a lánc. a feje lefelé lóg. Néhány méterrel arrébb, részűk gépek segítségével végzi a munkáját. A forrázáshoz az üstöt a párolgó vízzel együtt lehet le-fel mozgatni. A szemlélődő tekintet megakad egy furcsa vágású arcon. Fényképek után ismerősek ugyan a vonások, de mégis szokatlanok. Egy sudár mongol munkásnő. Baldult elő, amióta működik vágóhíd. Mint egy hatalmas konyha, olyan a feldolgozóüzem. Csak a mennyiségek meghökkentőék. Ótven-hatvan mázsa hentesárut készítenek. A keverőmester: Füleld Emil. A fűszereket norma szerint ada golják. Hat kiló bors, 15 ki ló paprika, 10 kiló fokhagyma, 3 kiló szerecsendió és 1 kiló szegfűbors fogy el. Sóból is két kilót tesznek száz kiló húshoz. — Mit nem eszik meg aballatvágás A kifejezés pontatlan. Miért lenne bármilyen dolog „humánusnak” mondható ajt állatokkal kapcsolatban? De valami hasonlóról van szó. Ha egyáltalán lehet ilyenről beszélni, amikor életet pusztítunk eL Emlékszem, Déry Tibornak volt egy riportja a nagyüzemi baromfi-feldolgozásról, amelyben megborzongva írt a mészárlás ilyen precíz, összehangolt részlet-ó. futószalag módszeréről. Sajnálta az állatokat. Igen ám, de az állat teste a táplálékunk. Érdemes tehát fanyalogni. finnyáskod ni. amikor a kis karámban ösz- 6zeterelt sertések panaszos hangját halljuk? Ijedten állnak össze egy kupacba. — Félnék az állatok? — Ha nem is tudják, mi vár rájuk, de az itteni szag...! Persze hogy félnek! — Nem próbál kitömi egyikük sem? Mintha a választ a remegő sertések akarnák megadni, egyikük nekiiramodik a vasPercek alatt egész sor túr Istaszalámi készfii. egyetlen döfés nyomán kibuggyan a vére Mire a forrá- zóhoz jut, az életet adó vér utolsó cseppje is kicsurran belőle. Mongol tanulók A feldolgozás rendje a hagyományos. Éppen úgy történik. mint a házi disznóölések idején. Csakhogy itt a kígyó- módra tekergő sínek mentén mindenütt emberek állnak, jó (Foto: Szendrőváry) Május (A sző eredetérő/ és nyelvi szerepéről) Az év ötödik hónapjának a neve. a május név ia latin eredetű. A név etimológiájáról nem egységes a filológusok véleményé Vannak, akik a latin maiiig (nagy, magasztos) szóval azonosítják, és eredetileg ebben a jelzős szer. keretben töltött be nyelvi szerepet: mensis Maius. azaz május hava. Mivel a természet .magasztos szépséget ölt magára”, megérdemli a magasztos jelzőt Vannak, akik a sarjadozó. a megújuló természet istenasszonyának, Maiadnak a nevével hozzák kapcsolatba a május elnevezést Ovidius Naptárában azt is leírja, hogy a szerelemnek. a szépségnek időszaka, a májusi hó Mais istennőnek szentéit hónap volt A régi magyar nyelvben ennek a névnek is alakváltozatai keletkeztek. A leggyakrabban találkozunk az sz-ejtésű változattal: „május z 1-jén ..(1741). A megrövidült máj is előfordul, leginkább a májfa összetételben. A ml vidékünkön is ez az elnevezés a gyakoribb, de vannak tájak, amelyek népnyelvében a május elsején, a hajnali órákban, a kedves ablaka alá állított és feldíszített fát május fának nevezik. A régi magyar kalendáriumokban a május hónap elnevezésére más neveket is olvashatunk. A leggyakoribb elnevezések: Pünkösd hava, Tavasz utó. Ötödhó, s mivel a nap az Ikrek jegyébe lép, nevezték havunkat Iker havának. illetőleg az Ikrek havának Is. A májusi születésű Radnóti Miklós tehát nem véletlenül adta az Ikrek hava címet ónnak a prózai írásának, amelyben gyermekkori emlékekben terhes, lírai hangulatú naplóját olvashatjuk. A május szó nyelvi szerepe a magyar nyelvben is sokrétű. A kiterjedt szócsaládból Äk a legelterjedtebbeket emeljük most ki: májusi ünnep, májusi fagyok, májusi cseresznye, május elseje, majális stb., stb. Költőink szókészletében is igen gyakran szerepet vállal ez a szó. s maga a május hónap is jelképpé vált a költők lantján. Népünk szóláskincsében is találkozunk a május szóval. Eger és környékén legismertebb: A májusi eső. a májusi sár aranyat ér. Az egri kapások ajkán gyakran felhangzott ez a népi rigmus isi Ha földieper érik májban, pünkösd körül — Egri bortermelő bő szüretnek örül. Május elseje a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe, s a szegedi nép ajkán megszületett a májuselsőz (május elsejét ünnepel) összetétel is. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa ganszuren Zsargal kezeli a gépet. Nem ő az egyetlen mongol most itt. a vágóhídon. Nőtársai is vannak, majdnem annyian, mint a férfiak. Mongóliában építünk fel egy ilyen vágóhidat, mint ez. Ök lesznek az irányítói. Itt tanulják a mesterségüket. Valamennyien komolyak, szorgalmasak és rendre azt mondják, nagyon figyelmesek hozzájuk a magyar szakmunkások. Reszortok a sín meotén Amikor a hatalmas forrázókádból kibukik a megtisztított sertés, négyen is várják. Következik a .kozmetikázás”. Körmét szedik le, felhasítják a bőrét, hogy a nyúzó henger pillanatok alatt léhán tsa róla a bőrt. Aztán a belsőrészeit távoli tják el, majd fűrésszel kettéhasítják. És így tovább. A sín végéről a fél sertések kerülnek le, hogy a hűtőkamrába jussanak. Minden munkás csak egyetlen műveletet végez. Nincs is idő többre. A sínen percenként két métert haladnak az állati „tetemek”. Közben egészségügyi vizsgálaton is átesnek. Az állatorvos ott helyben ellenőrzi minden egye» állat húsát, máját, lépőt. A laboratórium munkatársa pedig a trichinella- vizsgálathoz szükséges metszetet készíti el. — Statisztikailag egymillió sertés között 3—4 lehet tri- chinellával fertőzött — mondja Tóth Sándor igazgató. — De nálunk még egy sem fórból. amit készítenek? — A kérdés Béres Ferencnek, a feldolgozóüzem helyettes vezetőjének szól. — Én mindent. De a legjobban a sonkaszalámit és a sütni való kolbászt szeretem. A nyári turistaszalámit öt asszony tölti. Egyikük Vincze Istvánná, — A kislányom nagyon szerein. neki gyakran veszek tu- ristászalámit — mondja a kérdésünkre. — Vásárolt már olyan árut az üzletben, ami nem nagyon ízlett és amit itt készítettek? — Olyan nincs — nevet fel. Itt is van „spájz”, ahogy szoktuk mondani. Csépány Miklósné öt éve méri ki a fűszereket, Különösen a törött borsnak erős a szaga. — Olyan jó hurkaszagod van, szokták mondani, ha elmegyek valahová Akárhogy is megmosakszom, a fűszer illatát nem tudom kiszappanozná a bőrömből. De én innen akarok nyugdíjba menni. Nagyon megszoktam ezt a munkát. Jó étvágyat! Magas vérnyomás, érelmeszesedés. De sokszor halljuk, de sokan panaszkodnak miatta. Mégis, hetenként elfogyasztunk ezer mázsa tőkehúst. Töltelékárut három vagonnal és ugyanannyi zsírt, Mert étvágyunk az van. Az adatok is azt bizonyítják, hogy a húst nagyon szeretjük. Csakhogy a nyereg alól most már a frizsiderbe tesz- szük. így kényelmesebb. Meg — hol van már annyi ló? G. Molnár Ferenc M« ...nogy az igazán okos ember azért igazán okos ember, mert szereti, ha körülötte igazán okos emberek dolgoznak, » mert tudja, hogy ha ő nem is igazán okos ember, de a körülötte levő sok igazán okos ember miatt ő is az okos ember hírébe kerül. És ezért igazán okos ember. Egyébként az is a véleményem, hogy az igazán buta ember azért igazán buta, mert bár lehet, hogy okos ember, de csak buta emberekkel véteti körül magát, gondolván, hogy így aztán igazán meglátszik, hogy ő mennyire okos ember, pedig a sok butától és amiatt, ő is buta embernek látszik. Igazán buta embernek. A világért sem akarok én személyeskedni, ráismernek ott, ahol ilyen van, de ismerek én egy vezetőt, aki nem különösebben okos ember. Átlagokos. Amitől még, mint vezető, lehetne nagyon buta is, meg nagyon okos is. Ez a vezető nagyon okos vezető hírében áll. pedig becsületemre mondom, hogy a köznapi életben egyáltalában nem ejti ájulatba eszével az embert. De ennek az átlagokos embernek hosszú évek óta volt és van egy nagyon okos trükkje és egy nagyon bölcs önismerete. A trükk az önismeretből fakad. Azt mondta magában, hogy én olyan nagyon okos nem vagyok, hogy egyedül elvezessek egy vállalatot, ami még akkor is véhez dió lenne, ha én olyan nagyon okos zmber lennék. S most jött a trükk: körülvette magát a vállalat egy-egy szakterületéhez nagyon értő, a maguk területén nagyon okos emberekkel. Ezt az embert is megpróbálták kifúrni, mert nálunk az bizony haladó és még nem halódó hagyomány, hogy mindenkit megpróbálunk megfúrni... De őt nem lehetett. A vállalat jól működik, az emberek bíznak a vezetésben, mert ott sok jó fej van, egymást se fúrják, mert minek, hisz az okos emberek okosságuknak megfelelő területen fejhetik ki okosságukat. Amiből is kiviláglik, hogy az okosság relatív fogalom, az életben, a munkában, a vezetésben méretik meg és hitelesíttetik. Ismerek én egy másik vezetőt is, ráismernek minden bizonnyal ott is, ahol dolgozik, tehát minek személyeskedjem. Ez a vezető nem butább ember az átlagembernél, ami azt jelenti, hogy ettől még csinálhatna nagyon okos és nagyon ostoba dolgokat. Ez az ember nagyon ostoba dolgokat csinált Megmérve önmagát és úgy Ítélvén a mérés után, hogy képességei nem ostromolják az eget, a következő sakkhúzást tartotta a legszerencsésebbnek: körülötte csak olyan emberek dolgozhatnak, akik kifejezetten butábbak nála. Akik között az ő átlagértelme zseniálisnak, vezetői egyénisége kolosszálisnak, döntései megfellebbezhetetlennek tűnhetnek. És ez a vállalat bizony nem dolgozik valami jól. Ez a vállalat éppen a vezetői miatt, pontosabban vezetőjének ostobasága miatt most, az új mechanizmusban nagyon rosszul fog dolgozni. Amíg fentről szépen rendre megmondták, hogy mit kell és hogyan kell csinálni, addig az okos emberek az okos vállalatnál nem tudták kifejteni teljes képességüket, s most nagy örömmel és nagy kedvvel látnak az ötletek megteremtéséhez, s a megteremtett ötletek gyakorlatba való átültetéséhez. Voltaképpen csak most derül majd ki teljesen és igazán, hogy a középszerű képességű, de bölcs vezető vállalatánál mennyi okos ember dolgozik. És most derül majd ki igazán, amikor nem fentről mondják meg, hogy mit és mennyit kell tenni, hogy ama másik üzemben, vagy vállalatnál mennyi buta ember dolgozik. Most bizony: amikor nem szabad, de kell gondolkodni. Most bizony: amikor nem lehet, de kötelező nagyvonalúan, ám tudományos megalapozottsággal tervezni. Most bizony: amikor az áruk áruk lettek és áraik vannak, amikor a piac már nemcsak standot és petrezselymet jelent, amikor a közgazdaságtudomány a mindennapok gyakorlatának a tudománya lett, ahol a szajkózás semmi, a tudás minden. Nos, természetesen kissé szélsőséges példák ezek, de példák. Mert van, és nem is kevés bölcs és okos vezetőnk, aki bölcs és okos vezetőgárdát tart maga mellett, s van, de mind kevesebb van ostobácska igazgató, osztályvezető, akik mellett és sokszor, akik ellenére okos és lelkiismeretes társak végzik a tevékeny alkotó munkát. A példák inkább csak arra szolgáltak alkuimul, hogy eltűnődjünk: valóban mennyire relatív dolog, hogy ki az okos és ki az ostoba. Illetőleg: mikor ostoba, vagy mikor okos valaki. És ez nemcsak a vezetőkre érvényes, még a beosztottakra it. Bizony! Szakmunkát tanulnak A bányászat átszervezésével nagyon sok gyöngyösi, petőfibányai, rózsaszentmár- toni, ecsédi bányásznak kelNevct a neved a kedves fele— És séged? — Nekem már nincs feleségem. Elváltunk — mondta rezignáltan, —« Elváltatok. Ti? Tizenöt évi házasság után... De hát mi történt? — Nevetni fogsz, öregem, nevetni, kacagni, röhögni, ha elmondom, miért. A nevem miatt, kérlek. A nevem miatt. Azt mondja nekem a Ma- tild, hogy Leó, én el- válok tóled ... Mondom neki, hogy miért akarsz te elválni tőlem, de nem is komolyan mondtam én ezt neki, ismerem a nőket, mindig kitalálnak valami szamársáa got. És ekkor eure azt válaszolja nekem, hogy a nevem miatt. Mert ide figyelj, Leó, mondta Matild, már nem bírom tovább, hogyha bárhol bemutatkozom, kiröhögjenek az emberek... Amikor kimondom nevem, hogy Böhöm Leóné, hát nagyobb sikerem van. mint a kis Habosnak. — Igen — válaszoltam én erre Matildnak —, ez csak most jut eszedbe? Amikor hozzám jöttél, akkor is pont úgy Böhöm Leónak hívtak, mint mosc Az akkor volt mondta erre Matild. Akkor én még egy naiv és ártatlan kislány voL hogy Böhöm Leóné.. 1 Nem bírom tovább. Nem. veled nem bírom tovább, hanem a netam. aki mit sem tudott az életről, de azt legkevésbé, hogy az emberek vitustáncot kapnak a röhögéstől, amikor azt hallják, tudok megválni veddel nem bírom tovább, mondta Matild és újból nyomatékosan kijelentette, hogy miután én nem a nevemtől, kénytelen 6 meg- és elválni tőlem. Érted most már? — Értem — próbáltam egy kis részvétet csinálni magamban, de sehogyan sem sikerült, — És a volt feleséged, most bal van, mit csinál — firtattam tovább a dolgot. Böhöm Leó nagyot sóhajtott. — Matild, kérlek, újra férjhez ment. Egy héttel a válás után már ismét asszony lett. — És ki az új férj? — Személyesen nem ismerem, csak névről, valami ... valami. Csemcsegi... Igen, Csemcsegi Leopold, így hívják... De Matild csak Leónak becézi — intett búcsút Böhöm Leó. aki a neve miatt szenved magáraha- gyatottságban. (egri) lett más munka után nézni. A Mátraalji Szénbányák vezetői maximális segítséget adtak elhelyezkedésükhöz, s hogy mennyire nem hűtlen még ma sem a vállalat a volt dolgozóihoz azt az is bizonyítja, hogy ez évben különböző szakmai tanfolyamokat szervezett, amelyeken az átszervezések után felszabadult bányászok most szakmát tanulhatnak. A dolgozók örömmel vették a lehetőséget, s a vártnál is többen jelentkeztek a vas- szerkezeti lakatos, az ív- és lánghegesztő, a 400 órás nehézgépkezelő, a villamos telepkezelő szakmákra. A tanfolyamon több mint négyszázhúsz „hallgató” tanul. Nagy lelkesedéssel, szorgalommal látogatják az elméleti foglalkozásokat, s vesznek részt a vállalat kitűnő szakemberei által vezetett gyakorlati foglalkozásokon. Egy év múlva, ha majd kiosztják a „mesterleveleket”, nagyon sokan kerülnek majd vissza a most szakmát tanulók közül a Mátraalji Szénbányákhoz. Nem bányásznak, hanem hegesztőnek, gépkezelőnek.. (
