Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-05 / 104. szám
150 éve született Marx Károly A boldogság—küzdeni történelem 1W arx Károly születésé- nek 150. évfordulójára emlékezünk. Másfél évszázaddal ezelőtt. 1818. május 5-én született a tudományos szocializmus megalapítója, a munkásosztály forradalmi harcának kiemelkedő vezető, je. Életét és tevékenységét áthatotta a társadalmi haladásért és az emberi szellem felemelkedéséért folytatott küzdelem. Páratlan tehetségét a munkásosztály ügyének szentelte. Fő jellemvonása a céltudatosság volt, gyűlölte a hazugságot és szerette az igazságot. Marx Károly szüléd, aädk a németországi Trierben éltek, jómódú és művelt emberek voltak, de távol tartották magukat a forradalmi mozgalomtól. A fiatal Marx a trierl gimnázium elvégzése után előbb a bonni, majd a berlini egyetemre járt és jogot tanult de a legszívesebben filozófiával és történelemivel foglalkozott. Az egyik visz- szaemlékezé- sében ezt írja: „Szaktudományom a jogtudomány volt, de ezzel a filozófia és mellett csak mint alárendelt díszeiplímával foglalkoztam”. Egyetemi tanulmányait 1841-ben, a demokritoezi és az epikurosai természetfilozófia különbségéről szóló doktori disszertációjának megvédésével fejezte be. Marx akkor még a „baloldali hegelién usok” (Bruno Bauer és mások) köréhez tartozott, akik Hegel filozófiájából ateista és forradalmi következtetéseket igyekeztek levonni. Az ifjú Marxra különösen nagy hatással voltak Feuerbach gondolatai, amelyek A kereszténység lényege című munkájában láttak napvilágot. Marx tanárt pályára készült. a bonni egyetemen szeretett volna tanítani. De az akkori kormány reakciós politikájával arra késztette, hogy lemondjon a tanári pályáról. Pályafutását a Rheinische Zeitung című ellenző; ki lap főmunkatársaként kezdte és főszerkesztőjeként folytatta, a lapot Marx forradalmi demokrata szellemben szerkesztette, ami a haladó erők körében aktív támogatásra talált, de ugyanakkor magára vonta a reakciós igazgatási szervek haragját. Az újságot szigorúan cenzúrázták, majd betiltották. Marx újságírói munkája során meggyőződött arról, hogy nem eléggé járatos a politikai gazdaságtanban és hozzálátott ismereteinek elmélyítéséhez. Mindez végül is A tőke című zseniális művének megírásához vezetett. Marx 1843-ban feleségül vette gyermekkori barátnőjét. akit még diákkorában eljegyzett. Jenny Marx, a ragyogó szépségű és nagy tehetségű asszony, nemcsak osztozott férje sorsában, munkájában és harcában, hanem a legnagyobb megértéssel. a legizzóbb szenvedéllyel részt is vett bennük Nem sokkal az esküvő után a fiatal pár Párizsba ment önkéntes száműzetésbe, amely azonban csakhamar Igazi száműzetéssé vált. A porosz kormány az egyik helyről a másikra üldözte őket. Az 1848-as forradalmi fellendülés összeomlása után a Marx család Londonban telepedett le. A londoni számkivetés szörnyű évei következtek Marx és fe lesége a nyomasztó anyagi körülményeket — amelyek lúlya alatt két fiuk meg egy Irta: dr. Földi Pál lányuk a szemük előtt hanyatlott sírba — még csak elviselte volna. De nagyon érzékenyen érintette őket az. hogy a kormány és a polgári ellenzék egyetlen nagy összeesküvésben egyesült ellenük, a legalávalóbb rágalmakat szórta rájuk én nem volt módjuk védekezni, mert elzártak előlük minden publi- kálls lehetőséget Tehát volt olyan Idő, amikor fegyvertelenül álltak ellenségeikkel szemben, akik iránt Marx és felesége nem érezhetett mást, mint megvetést Ez a helyzet igen sokáig tartott. Ilyenkor csupán az áldozatkész és hűséges barát: Engels Frigyes segített Enéficül minden bizonnyal bekövetkezett volna a Marx család teljes tragédiája, Lenin emlékeztet arra, hogy az emigráció körülményei között „a nyomor valósággal fojtogatta Marxot és családját; Engels állandó önfeláldozó anyagi támogatása nélkül Marx nemcsak hogy A tőkét nem tudta volna befejezni, hanem menthetetlenül bele is pusztult volna a nyomorba”. Marx mélységesen szerette feleségét és gyermekeit. Családja körében mindig jól érezte magát. Számára a gyermek társaság létszükséglet volt — pihent és felfrissült köztük. Marx és gyermekei között olyan volt a viszony, hogy bensőségesebbet és fesztelenebbet el sem lehet képzelni. Komoly dolgokban tanácsadója volt gyermekeinek, különben pedig. hacsak ideje engedte, játszópajtásuk. A lányok inkább úgy bántak apjukkal, mint egy fivérrel vagy baráttal. mert Marx ügyet sem vetett az apai tekintély külső jeleire. Gyakran lehetett látni A tőke szerzőjét egy sereg utcagyerektől körülvéve. J^e a munkások körében érezte legjobban magát. Mindig rendkívül fontosnak tartotta, hogy munkásokkal összejöjjön és velük elbeszélgessen. Azok társaságát szerette, akik nyütan beszéltek vele és nem untatták hízelgésükkel, amelyet soha nem szeretett. Marx Károly, mint minden valóban nagy ember, teljesen mentes volt az önhittségtől és becsült minden tisztességes törekvést, tiszteletben tartott valameny- nyi önálló gondolkodásra alapozott véleményt. Mindig szerette hallani az egyszerű munkások véleményét a munkásmozgalomról. Kitűnő társalgó volt. jól feltalálta magát, mindenkit, aki érintkezett vele, rendkívüli módon vonzott. Elpusztíthatatlan é» kifogyhatatlan humorra! rendelkezett, jókedvében tisztán és felszabadultan tudott nevetni. Nem volt tőle semmi sem idegen, ami emberi. Megfeszített tudományos tevékenysége mellett aktívan észt vett a munkásmozgalomban. Londonban 1864-ben megalakult az I. Intemacionálé. amelyben a főszerepet Marx játszotta. Személyiségében egyesült a tudomány kimagasló képviselője és a forradalmai harc mestere. Marx mindenekelőtt forradalmár volt. Élethivatásának a tőkés társadalom megdöntéséért folyó következetes harcot és a szocialista forradalom győzelmének biztosítását tekintette. Marx nemcsak megalkotta a nagy jelszót: Világ proletárjai, egyesüljetek! —. hanem tanaiban megteremtette az alapokat is. amelyekben egyesülésük végbement és végbe is megy. Életeleme a forradalmi küzdelem volt Ebben látta az élet értelmét és a boldogság lényegét. A munkás- osztály ügyének győzelméért végzett kimagasló elméleti munka és gyakorlati tevékenység í fokozatosan aláásta Marx egészségét Felesége 1881. december 2- án elhunyt Ezt követően Marx élete már csak sztoikus nyugalommal elviselt testi és lelki szenvedések láncolata volt Mindez még fokozódott. mikor egy évvel később hirtelen meghalt leg; idősebb lánya, Lomguet-né is. Marx teljesen megtört és nem kapott többé erőre. Karosszékben ülve 1883. március 14-én meghalt Londonban, a highgate-i temetőben, felesége mellé temették eh jyjarx Károly születése óta százötven, év telt el. Ez alatt a marxizmus megerősödött, tovább fejlődött és a gyakorlatban realizálódott. A szocializmus kiszélesedése és elmélyülése a marxizmus győzelmének ragyogó bizonyítéka. Marx neve és életműve az emberiség történetéből kitörölhetetlen. Az élet elvégzi a maga kritikáját Nem egy esetben, amikor szóban, vagy írásban elhangzik egy-egy kritikai megjegyzés, a bírált személy, vagy a bíráltak válasza ez: „Igaz. igaz! De miért kellett ezt szóvá tenni”.., vagy: „Miért pont ezt kellett elmondani, megírni, máshol talán nincs hiba?” Bármilyen furcsán hangzik, de még ez a jobbik eset. Mert ritkán ugyan, de az is előfordul, hogy nem a feltárt hiba kijavításának útját, módját keresik a megbíráltak, hanem támadásba lépve a bírálók személyét, magatartását, munkáját firtatják, a bírálat okát kutatják. Nem az elkövetett hiba kijavításán töprengenek, hanem a bírálóba akaszkodnak, energiájukat nem a feltárt fogyatékosságok megszüntetésére, hanem a bíráló melhurcolására, megrend- szabályozására fordítják. Nem kell különösebben bizonygatni sem az első, sem a második „eljárás” elvtelen- ségét A bírálatok zöme közös ügyünk, a gyorsabb előrehaladás, a jobb élet érdekében történik. Azt csak örömmel lehet üdvözölni, hogy — éppen a közélet demokratizmusa, fejlődése eredményeként — egyre többen éreznek felelősséget társadalmunk, a kisebb-nagyobb kollektívák, vagy akár egy-egy személy munkájáért, cselekvéséért. Ezért nem szabad ezt a bíráló törekvést elfojtani, vagy visszaszorítani, sőt inkább fel kell karolni, terebélyesíteni. Nem elég csak mondogatni, hogy a „több szem, többet lát”, hogy „mindenkinek joga van, aki becsületesen dolgozik, beleszólni a közügyekbe”, hanem ezt komolyan is kell venni és elő kell segíteni. „Miért kellett ezt szóvá tenni”, fogadják így egyesek a segítő, Jó szándékú bíráló szót? Azért, mert ha a hibáról szót ejtenek, ez nem másért történik, minthogy megszűnjön az, ami nehezíti a munkát, bogy eredményesebb, hasznosabb legyen, az emberi tevékenység. Akik félnek a bíráló szótól és a fent említett módon „fogadják”, egy nagyon fontos tényt hagynak figyelmen kívül. Azt tudnillik, hogy ha ők el is hallgatják, vagy elhallgattatják a hibák feltárását, attól az élet még elvégzi a maga kritikáját. S az élet bírálata sokkalta fájdalmasabb lehet, mint az időben elhangzott és időben megfogadott Jó tanács. Mert az élet kritikája jelentkezhet abban és úgy, hogy nincs elég áruválaszték, pedig a raktárak zsúfoltak; hogy egész évben szorgalmasan dolgozott a kollektíva, még sincs nyereségrészesedés; vagy alacsony a munkaegység értéke, és nemhogy javult volna, de romlott a közösség, az egyén életkörülménye. Ebből következően pedig az addig szilárd, egységes kollektíva megbomlik, a munka lendületét, energiáját felváltja a msrako- dás és ez egyáltalán nem segíti elő a kátyúból való kilábolást. Soroljam még? Azt hiszem, felesleges. Mindenki előtt világosnak kell lennie: az a jó, az az eredményes, a baladásunkat szolgáló, ha mi mondunk őszinte, jobb munkára serkentő bírálatot életünkről, mintha az élet végzi el a hasznunkra, életünkre nem mindig jó hatást kiváltó kritikáját. (papp) OJslghtr: A Minisztertanács vándorzászlóval és Kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címmel tüntette ki a zagyva- szántói Aranykalász Termelőszövetkezetet. Az 1500 szántóegységnél kisebb területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a zagy vas zántólak bizonyultak az országban a legjobbnak. —■ Ne higgye, hogy nálunk könnyebb volt. mint máshol — mondja Kiss Adám, a közös gazdaság elnöke. — Amikor 1959-ben megalakult a szövetkezet, jóformán semmink sem volt. Néhány állat. tenyérnyi földterület, se gép. se épület. Csak néhány ember hitte, hogy szebben, jobban is lehet élni — munkával. összefogással. fejlődése. 1962-ben már negyven forintot ért egy munkaegység. 1965-ben 45 forintot. s az elmúlt év végén már 55 forintot. A szövetkezet megalakulása óta az egy tagra iutó jövedelem több mint háromszorosára növekedett tavaly megközelítette a húszezer forintot. Az első év sikerült. A hiányzó gépeket felszereléseket pótolta a szorgalom, a lelkesedés. Év végén majdnem harminc forintot tudtak a szövetkezetben egy munkaegységre kifizetni s ez minden szónál, érvelésnél többet mondott a gazdák számára. Ettől kezdve szinte töretlen a közös gazdaság — A területnek nem nagy — mondja Töltéssy Ákos főmezőgazdász —. mintegy 1300 hold közös szántó és 160 hold rét legelő. Ebből négyszáz hold a kenyérgabona. a többín cukorrépát, zöldborsót sárgarépát RYÖ- kérzöldséget mákot s más növényeket termelünk. A termelés nem akármilyen szinten történik. A kenyérgabonából tavaly maid- nem 23 mázsás átlagot értek el holdanként, de a többi növény is jól sikerült. l.ven nagy fantázia van benne. Az önköltségszámítások viszont felhívták a szövetkezeti vezetők, figyelmét, hogy milyen sok hasznot hoz ez a növény. S mivel az önkölt- ségszámításnak „döntő” szava van a közös gazdaságban, néhány kevésbé kifizető növény termelését abbahagyták. s helyette növelték a sárgarépa-területet. Ma már negyven holdon termelik s holdanként 38 ezer forint jövedelmet hoz a közösnek. — Nem nagy dolog — mondja az elnök — csak éppen jól meg kell nézni, hol mit termeljen az ember. Érdemes egy Ids figyelmet fordítani a sárgarépára. A szövetkezetben először csak igen kis területen termelték s nem igen gondolták, miTiilipriii Morzsák ff érdem a biológustól: mit tud a tuílpánról? — A tulipán (Tulipa Gesneriána) a liliomfélék hagymás faja, amelyet ma már számtalan változatban termesztenek. Kérdem a kertészt: Egy német követ hozta az első tulipánhagymákat Konstantinápolyból 1557-ben. őshazája Előázsia. A történész meséli, hogy a tizenhatodik század derekán tört ki a híres „tulipánláz”, amikor a tulipán volt a virágok ünnepelt királynője. Ebben az időben a feljegyzések szerint egy- egy ritkább tulipánhagymáért tizenhárom- ezer holland forintot is fizettek. Századunk első éveiben még csecsemőkorában elhalt nálunk egy mozgalom, amelyet „Tulipánmozgalomnak” neveztek. A mozgalom célja a honi ipar felkarolása volt, a pártolók gomblyukukban tulipánt viseltek. Május, a tulipánok hónapja. Egy emlék, egy nem is oly távoli emlék lep meg hirtelen. Szófiában töltöttem a május elsejét* ahol közismerten rengeteg a tulipán. Az ezer színben pompázó virágágyak körül gyerekek játszadoztak. — Lale, — mondogatták egymásnak. Tulipán. És miközben csodáltam a szófiai tulipános kertek varázását, egy pillantást vetettem fölfelé, ahol a bolgár főváros nagy hegye, a Vitusa örökké hóval fedett csúcsai köszöntötték a virágokat. Egyedül ülök kis szobámban, A falakon a megszokott képek, körülöttem az ismerős bútorok. Az asztalon a vázában egy tulipán csokor. Sárgák, pirosak, kékek, fehérek. A négyéves Ágikától kérdezem: milyenek a tulipánok? — Szépek, — mondja és magához akarja ölelni az egész tulipáncsokrot* II árom napig voltunk a főváros, az or- szág vendégei. Ki faluról, ki városikából, vagy tanyáról érkezett a népfrontkongresszusra. Színes, tarka sokaság, ifjak és öregek, nők, férfiak vegyesen. A tudós felszólalását szinte áhitatos csendben hallgatta az ezernél is több küldött vagy vendég, a Szabolcs megyei parasztasszony húsz percig beszélt, papír nélkül és amikor abbahagyta a szót, nem akart szűnni a taps. — Most járok először Budapesten — mondta, majd arról a munkacsapatról tartott jó ízű szabolcsi nyelven ismertetőt, amelyiknek ő a vezetője. — A névnapokat többnyire kint a mezőn ünnepeljük meg és vadvirágcsokor jár mindenkinek a csók mellé. Nagyszerű, szívből érkezett felszólalás volt. Szünetben észrevettem, hogy az egyik miniszterrel vált szót. Közel álltam, hallottam minden szót. — Tetszett a felszólalása, — így a miniszter. — Köszönöm, miniszter elvtárs — válaszolt a Szabolcs megyei asszony és hozzátette: — Meghívnám hozzánk egy kis vendégségbe. A mi kis falunkba, ahol nem járt ugyan még miniszter, de amelyik falu az én szavaim útján az egész országnak üzent... ★ A Szabadság Szállóban étkeztünk. Reggel egy négyszemélyes asztal mellé ültem. Kevés idő múlva leült mellém egy nagybaju- szos alföldi bácsi. Beszélgetésünket megzavarta a pincér: kávét, vagy teát tetszenek? Az öreg ránézett a pincérre és így válaszolt. — Hozzom nekem, fiam, egy nagy- froccsöt n4 _ j4 _ A s zövetkezetben mégsem a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés a fő üzemág. Szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel foglalkozzanak. A közös gazdaságnak 280 szarvasmarhája van. ebből 120 a tehén. Érdemes megemlíteni. hocv a tejhozam évente meghaladja a háromezer litert tehenenként. Tavaly 132 hízómarhát és' 370 sertést adtak el — az idén már többet: 172 hízómarhát és 500 sertést. A haszon is több lesz. az elmúlt évi 3,5 milliós bevétellel szemben az idén már 5 millióra számítanak. — Területünkhöz képest az állatok száma már most is magas — mond!a Töltéssy Ákos — ezért inkább az állatállomány minőségi javítására és a férőhelyek korszerűsítésére törekszünk. Az eredmények eddig is jók voltak Zagyvaszántón. A tervek azonban még többet sejtetnek. A távlati tervek szerint víztároló épül a közelben s ez 4—500 hold öntözését teszi lehetővé. A sertéstelepet az idén korszerűsítik a régi szerfás' épületek mind eltűnnek. Üj garázs, iroda is épül. Ha mindez meglesz — a külső látvány is méltóképpen reprezentálta a szövetkezet fejlődését — A kezdet kezdetén itt is sokan kételkedtek a közösben — emlékszik vissza az elnök. De aztán mindenki meggyőződött hogy a közös gazdálkodásé a jövő. A zagvvaszántóiak rendkívül szorgalmas emberek. Rájöttek arra. hogy az egyéni és a közös boldogulás forrása csak a munka lehet. Az előrelátó, értelmes, tervszerű munka. Ezért is nyerték el a vándorzászlót és a megtisztelő címet. Kapós! Levente májas 5« vasárnap fi eredmények forrássá a munka
