Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Testvéri üdvözlet a szocialista országok népeinek, erősödjék a szocialista országok egysége! Fehér virágcsokrok — vörös Az ünnep előtt a munka kitüntetettjei kerülnek az újság első oldalárai. A Horti Gépjavító Állomás elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlóját, jubileumi oklevelet és miniszteri dicséretet kapott a Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság, háromszoros kitüntetésben részesült a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, szocialista brigád cím és Munka Érdemrend adományozásáról számolhattunk be. Folytathatnánk a felsorolást, de nem a példák sokasága, hanem a tények ereje bizonyítja, hogy nálunk tisztelik & becsülik az új értéket teremtő embert Május elsejére virágba borultak a kertek és a fák, a fehér virágcsokrok fölött ma vörös rászlókat lobogtat a szél, mert 1889 óta vörös csillag és vörös zászlóerdő hirdeti e napon a munka diadalát és a munkásosztály nemzetközi összefogását Mi hisszük és sokat tesaünk azért, hogy a tavasz virágai termést hozzanak. Nálunk egyre többen megízlelik az emberi alkotás nagyszerűségét, a jubileumi munkaverseny eredményeként tovább szélesedik a versenyben részt vevők száma. A május 1-et megelőző ünnepen Visontán, Kiskörén, a hatvani iparmedencében, az alföldi síkságon és szőlőt termő dombokon jobban iparkodtak aa emberek, mert egyre nagyobb azoknak száma, akiknek örömük telik abban amiért dolgoznak és boldogan mutatják meg másoknak azt. amihez közük van, amiben maguknak is örömük telik. Sokan azt mondják, hogy több is lehetne a kereset, új iskolára, tágasabb óvodára 4b kényelmesebb utazásra lenne szükség. Természetes, sőt jogos ez a türelmetlenség. Bátran mondjuk ezt, ha dolgozni is hajlandók vagyunk érte. Igen, akarunk dolgozni, mert érdemes. Gondojunk csak arra, mit és hogyan ünnepeltünk tíz. vagy tizenöt évvel ezelőtt. Azóta munkánk eredménye tette lehetővé hogy a dolgozó nők folyamatos munkaviszonyuk megtartásával — 600 forintos fizetés mellett — két évig otthon nevelhetik gyermeküket. Anyagi erőnkhöz képest társadalmunk gondoskodik azokról, akik bennünket is felneveltek. Nemcsak az ipari munkások, hanem a termelőszövetkezeti öregek is nyugdíjat kapnak. Nem a könyörület ajándéka ez, hanem az idős emberek munkájuk társadalmilag kamatoztatott gyümölcsét élvezhetik. Ha jól és eredményesen dolgozunk, hamarosan ismét előbbre léphetünk. Az üzemek többet akarnak termelni, de ugyanakkor csökkentik a munkaidőt Lehetséges, reális terv ez? Igen, a mi terveink Jók. Földön járó tervek ezek, mert közös célkitűzéseink teljesítéséhez előre számoltunk a dolgozók támogatásával. Heves megyében már az elmúlt év végién 3143 munkabrigád 31576 taggal vett részt a munkaversenyben, 1348 brigád 16112 taggal nyerte el a szocialista brigád címet, van már 67 szocialista üzemegységünk. A jubileumi munka- verseny nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megyénk gazdasága a tervezettnél és ipara az országos átlagnál gyorsabb ütemben fejlődött És az külön is örvendetes, hogy a termelés szerkezete és színvonala egyre jobban megfelel a szükségletnek. Biztató, hogy egyre több üzem töretlenül folytatni, sőt fokozni akarja a jubileumi munkaverseny lendületét, egyre több helyen betartják a követelményt: „lel ki ismeretes munkát kiváló minőséget”! Tervkészítés és munka közben nemcsak a lelkesedésre, hanem a jó anyagi ösztönzésre is gondolunk. Az új mechanizmus első évétől több a munkánk, nagyobb teljesítményre van szükség, legyen hajtósássiók erő ehhez az anyagi elismerés. A legszebb eszme sem válik mindenki számára önmagától érthető természetes törvénnyé. Ehhez a gazdasági és jogi szabályozók mellett türelmes nevelőmunkára, a jó példák sokaságára, a restség a tunyaság és a helytelen magatartás társadalmi elítélése is szükséges. Lehet, hogy a nagy iparkodás és sok munka közben hibákat követünk él. Nemcsak lehetséges, hanem biztos, hogy még több lakásra, iskolára, több járdára és sok minden másra lenne még szükség. De mindez együttvéve sem elegendő, nyugodt, békés otthonra, a családi fészek melegére vágyik minden ember. Mi ragaszkodunk ahhoz, amit eddig szereztünk, amiért mostanáig dolgoztunk. A mindennapi életben lehet gond a keresettel, a közlekedés vagy a szólás zsúfoltságával Lehet, hogy főnökünk eddig nem méltányolta eléggé iparkodásunkat De bármilyen is egyéni helyzetünk, csak egy hazánk van, a Magyar Nép- köztársaság. Amikor a haza iránti kötelesség kerül sorra, akikor nem lehet alkudozni. akkor nem szabad egyéni sérelmekre hivatkozni, akkor engedelmeskedjünk az egyetlen erkölcsi parancsnak, teljesítsük kötelességünket Minél többen dolgoznak és élnek majd így ebben az országban, annál erősebb lesz a haza és annál többet adhat minden polgárának. A történelem azt tanítja, hogy a feltörekvő osztályok munkával és forradalmi harccal szolgálták a haladást A hatalmon lévő visz- szahúzó rendek kíméletlen elnyomással és háborúval törekedtek hatalmuk megtartására. Mi nem akarunk atomháborút mert a mi ügyünk enélkül is győzni fog A md ' kötelességünk most az. hogy munkával harcoljunk a békékért. Dr. Fazekas László Sokan, sokfajta, sokféle ember épíU az új Visontát. Rangos, rangtalan, idős, fiatal, jókedvű, morcos, ács, kubikos, kőműves, mérnök, közgazdász, hegesztő, darus és szerelő. Ha térképet rajzolnánk, honnan. merről jöttek, s hová, merre mennek, az északi, a déli. a ke leti, a nyugati országhatárt ugyanúgy fel kellene rajzok ni, mint az Alföldet, a Bük- köt, a Bakonyt, a Duna—Tisza közét. Ahányan. annyifélék. De mégis van közös vonásuk, amely idehozta, küldte vagy csábította őket a Mátra alá: a munka, ez a gigászi építkezés, az új Visonta felépítése. Ez a küldetésük, s ennek tesznek naponta eleget. Ki kérges tenyérrel, ki ceruzával, ki fehér köpenyben, ki olajos ruhában. Ezzel kelnek. s ezzel fekszenek, s közben mindennap közelebb kerülnek az új YTisontához. A sok ezerből három arcot mutatunk be. Három embert. akik társaikkal együtt új díszleteket építettek, s építenek a természet nagy színpadán .,, Lángiózíákat szór a levegőbe Berecz Istváil hegesztőpisztolya. Két évvel ezelőtt maga sem gondolta, hogv valaha is Visontára kerül dolgozni. Nagyon jó helye volt a 12-es aknánál.., — Amikor bezárták a bányát, megkérdezték: ki akar Visontára menni? Persze hogy jelentkeztem. Gyöngyösi vagyok, közel van, kényelmes. Kicsit más a munka. de most már belejöttem. — Ezt bizonyítja a Kiváló dolgozó kitüntetés is... 4- Igyekszik az ember. Ha érzem, hogy fáradok, biztatom magam. Kitűnő társaság került össze. Tiszteljük, segítjük egymást. — Nem sainália a bányát? — Egyáltalán nem. Jobb itt nekem. Kint a szabadéin. a kellemes, jő levegőn. £200 forintot koiesek. De Három arc a sok közül Mindennap közelebb az új Visontához remélem, lesz ez még több is. És ez fix munka. Itt jövője van az embernek. Micsoda nagy meló megy itt. Filmre kellene venni, hogy az egész ország lássa. Sok ember talált itt kenyeret. Visontán. De így van ez jól... Gyöngyösi Laioa lakatos- csoportvezetőt április 4-én Kiváló dolgozó-jelvénnyel tüntették ki... — Ez volt az ötödik. Nem tagadom: jó érzés. Mégiscsak az ember munkáját becsülik meg a kitüntetéssel. — Sokat dolgozik? — Amenyit kell. Vállaltuk. Ez a munkánk. Nekem az az elvem: amit rám bíztak, ott nincs mese. Ezért vagyunk itt. Nem azt mondom, hogy üdülés Visonta, de azért nem szakadunk bele a munkába. — - A — 2800—2900 között — Hová valósi? — Hajdúnánásra. „Alig” 200 kilométerre van ide. Az utazás fárasztóbb á munkánál is. Hetente haza-vissza. így megy ez már lassan 15 év óta. — Elégedett a munkásszállással? — Nem lehet panasz. Kényelmes. mindenünk megvan. A koszt is ió. ízes és mennyiségre is elég. — 2800—2900 forint között keres. Mennyi jut ebből a családnak? — Elég szépen. 2400-at mindig hazaadok. A többi elmegy az utazásra, meg hol ezt. hol azt veszek magamnak. Ha valamit megkívánok. megveszem. Ez csak természetes. nem? Egyébként nagyon tetszik ez a nagy építkezés. örül az ember szíve. Mert mégiscsak magunknak építjük. Egyszer elhozom a családot is. Nézzék meg ők is. Ilyet még úgysem láttak ... A „zene” ismerős: kopognak a kalapácsok, reszelnek, fűrészelnek, hegesztenek. fütyülnek. énekelnek, kiabálnak. Húzza a „zenekar”: az „elit fiúk”, a kazánszerelők akrobatákként végzik munkájukat 60—70 méteres magasságban. Szerelik a leendő erőmű egyik szivét, a 100 megawattos kazánt. Az oszlop mellől érces, pattogós hang száll a magasba: — Ti hárman gyertek Ide, ketten húzzátok meg a kötelet... Isr erős a hang. az arc: nem először találkoztunk már a kazánszerelésnél Kiss János főszerelővel. Túlzás nélkül állíthatjuk: az egyik legnagyobb felelősséggel járó beosztás az övé. de a mester IDILL A VÁRBAN (Foto: Kiss Béla) A helyi államigazgatási szervek növekvő felelősségéről Dr, Dallos Ferenc nyilatkozata Az ú) gazdasági mechanizmus körülményei új követelményeket támasztanak a tanácsokkal s a tanácsi apparátusban dolgozókkal szemben Is. Ezekről az újonnan jelentkező követelményekről, feladatokról beszélgettünk dr. Dallos Ferenc elvtárssal, a Miniszter- tanács tanácsszervek osztályának vezetőjével. — A helyi államigazgatásnak — mondotta — szervezetében, szemléletében, munkastílusában egyaránt az új körülményekhez kell igazodnia. Ezt elsősorban az teszi szükségessé, hogy az új gazdasági mechanizmus gazdasági és politikai hatásának kiteljesedésében nagy feladatok hárulnak éppen a tanácsokra. Mire gondolok? A már a ldsuilából kirázza az egészet... — Még szép. Harminckét éve csinálom. Közben túrom évig Romániában, egy évig Jugoszláviában szereltem kazánokat. — Mi újság Lőrinciben? Rég volt otthon? — Minden a régi. Nincs semmi baj. Most voltam otthon. a múlt hét végén. Megy a verkli. Akárcsak itt... — J61 haladnak? — Eddig még nincs baj. Éppen a mellső fal csőrendszerét emeljük be. Fölemeljük vagy 70 méter magasba, aztán leengediük. Szeretnénk határidő előtt elkészülni a kazán szereléséveL Teljes gőzre kapcsoltunk. — Munkából. felelősségből elég sok jut a főszerelőre. Pénzből is? — Nincs panasz. A 4.000— 4.500 forint mindig megvan. — Veszélyes mesterség a kazánszerelés. Állandóan a magasban dolgoznak... —■ Nem szabad finnyás^ nak lenni. Ez a szakmánk. Megy itt minden, mint a karikacsapás. — 55 éves. öt múlva nyugdíjba mehet... — Ne sértegessen engem Majd csak akkor, ha nincs rám szükség. — Kazánfőszerelő elég kevés van az országban. — No látja, ezért maradok én még sokáig a fiatalokkal együtt. Egyelőre még nem érzem az eltelt éveket. — S ha itt. Visontán elkészülnek a kazánok? — Akkor továbbéljünk. Épül még ebben az országban új kazán. Nem is egy. — Mindig ilyen jókedvű? — Miért ne lennék az? Nincs miért szomorkod- nom.. > Koós József tanácsok az országos költség- vetés csupán mintegy 20 százalékával gazdálkodnak. Mégis — helyzetüknél fogva — nagy lehetőségeik vannak, hiszen városuk, községük fejlődésé érdekében mozgósíthatják a területükön működő — nem tanácsi — üzemek, vállalatok, szövetkezetek, intézmények gazdasági és szellemi erőit is. A tanácsok e tevékenységéhez hivatalosan is jó lehetőséget biztosít a kormány által kezükbe adott koordinációs jogkör. Az anyagi eszközök koncentrált fel- használásával gyors urbanizációs folyamatot Indíthatnak el; ennek pedig elsősorban a lakosság veszi hasznát. — Hogyan tudják a feladatokhoz igazítani, megfelelően fejleszteni a tanácsok igazgatási, szervezeti rendszerét? — Nagyobb átszervezéseket nem tervezünk, legfeljebb bizonyos, az új helyzethez igazodó korrekciókra, kerül sor. Ezek kiinduló . pontja az, hogy elsősorban a városok, a járási székhelyű községek és a nagyközségek tanácsi apparátusát kívánjuk fejleszteni. Azt szeretnénk, hogy ezek kapjanak meg minden olyan jogkört, amely az előttük álló legfontosabb egészségügyi, szociális, közigazgatási, kulturális feladatok jó ellátásához nélkülözhetetlen. Mindezt belső, folyamatos átcsoportosítással kívánjuk végrehajtani. Ezért a megyék, a járások tanácsi vezetésének jól át kell tekinteniük, milyen béralap- és létszám-átcsoportosítással tudnák segíteni a városokat, községeket. Egyébként szinte valamennyi megye adott már át létszámot és béralapot a városok megerősítésére, tapasztalataink szerint azonban itt még sok további kiaknázható lehetőség van. — Milyen területen kell elsősorban erősíteni a tanácsok apparátusát? — Az ellátás, a városfejlesztés, a iakásépítés, a közművesítés, a szolgáltató tevékenység minél jobb megoldása érdekében a városokban és nagyközségekben elsősorban a műszaki apparátust, a közgazdasági szervezetet kell erősíteni, ezeknél a legnagyobb ugyanis a lemaradás. Mint ismeretes, július -tői országszerte létrejönnek az egységes községi szakigazgatási szervek, vagyis a községben dolgozó szakigazgatási tisztviselők egységes, közös apparátusba szerveződnek, amelynek egyszemélyi felelős vezetője a tanácstitkár lesz. — Ügy gondoljuk azonban, hogy itt a munkastílus megjavításáról Is szó van. Mi a véleménye erről? — Elengedhetetlen, hogy a magasabb szintű tanácsok úgy fejlesszék, tökéletesítsék munkájukat, hogy az operatív feladatokat adják le, maguknak pedig az átfogó irányítást, a távlati tervezést, a legfőbb anyagi eszközök elosztását tartsák meg. Persze, a fejlődés e kívánt útja nem»* következhet be egyik napról"* a másikra, s minden zökkenő nélkül. A változtatás bizalom kérdése is. Véleményem szerint az alsófokú tanácsok érettek már az új feladatokra, és társadalmunk aktivitására is az ilyenfajta decentralizálást indokolja. E fejlődés nem egyszerűen elhatározás kérdése, hanem folyamat, amely fokozatosan, néhány év alatt megy majd végbe. Különösen gazdasági téren kell hozzá türelem és idő. Ne feledjük el azt sem, hogy községeink között — a 200—;300 lelkesektől a 25—30 ezresekig — rendkívül nagy az eltérés lélekszám szerint is. Ezért elsősorban a városok, a járási központok, majd a nagyközségek követ- keznek.A kormány azt tér» vezi, hogy a járási székhelyeknek külön anyagi segít-* séget ' biztosít a fejlesztés ütemének meggyorsításához. Ugyancsak a feladatok jobb elvégzését segíti az az elhatározás, amely a korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb hatáskört biztosít a tanácsoknak a bérgazdálkodási, valamint a létszámkérdésekben. Ha a tanácsok jól élnek ezzel a lehetőséggel (minden bérmegtakarítás teljes összegében a tanácsoknál marad, s ez a bérezési problémák orvoslására, illetve jutalmazásra fordítható!, akkor a legfontosabb szakterületeken lényegesen megerősíthetik az apparátust. Ha egy-egy város vagy község vezetői, elsősorban a gazdasági vezetők összefognak és érzik, hogy öveit a város, a község, amelynek arculatát ők maguk ic formálhatják, szépíthetik, akkor hazánkban jelentősen meggyorsul a városiasodás folyamata — mondta befejezésül dr. Dallas Ferenc elvtárs. (U.L.) 1968. május L, szeré*
