Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Tudunk mi vendégét fogadni X lógós ember Jelszava: Minden munka annyit ér, amennyit mások megvalósítanak belőle — helyettem. ★ Nézem ezt az építkezést. Ha igaz, hogy a munka nemesít, akkor itt egyetlen arisztokrata sem dolgozik. ★ A munka tette az embert emberré és az ember tette az embert embertelenné. Oly színesen, oly lelkesen és magával ra- gadóan, és oly sokat tud beszélni a munka alkotó szépségeiről, hogy mindenki beláthatja, emellett igazán nem jut ideje, hogy dolgozzék is. Aki nem dolgozik, ne is egyék! Es nem eszik? (—ó) A szófiai világifjiísági találkozó programja — Tekintsék meg városunkat a föld felett és a föld alatt egyaránt, érezzék jól 'magukat Egerben, távozzanak kedves emlékekkel — fejezte be fogadását a városi tanács elnöke. A patinás, de már korszerűsített nagytanácsteremben intim taps jelezte, hogy a vendégeknek tetszett a fogadtatás. Ezután az előcsarnokban a pincérek körülhordozták a kecskeméti füttyös barackot, a narancslét, sós és édes aprósüteményeket. lí Évek óta vitázunk arról, hogy hogyan is fogadjuk a vendégeket Egerben, a Mátrában vagy a Bükkben. Évek óta óta gondolkozunk, felsoroljuk és taglaljuk, hogy mit nyújthat a város és a természet a látogatóknak. Évek óta ismételgetjük, hogy kevés a szállodai férőhely, kevés az intim hangulatú jellegzetes vendéglő, kevés a látványosság, kevés a program, kevés, kevés... Végre aztán kiderült, hogy Ötlet volt kevés., Hétfőn derült ki, amikor egy mintegy 100-as létszámú belga turistacsoportot foeadott Eger. — Itt mindig szól az orgona? — kérdezte meglepetve egy piros ruhás szőke belga hölgy, amikor belépett a főszékesegyházba. A csoport tagjai áhitatosan, az orgonaszótól szinte megbabonázva, szokatlan érdeklődéssel szemlélték a gyönyörű freskókat. A pillanat ritka lenyűgöző hatása érintette meg őket A várpalota udvarára fanfárok hangjaira érkeztek. Hárman fújták, korabeli végvári vitézek ruhájában, a gótikus palota erkélyén. Filmezőgépek célozták meg a három „vitézt”. — De kár, hogy a hangot nem tudom felvenni — sopánkodott egy elegáns belga fiatalember. Hirtelen táncosok perdültek az udvar közepére, színes népi viseletben, felhangzott az „Az a szép, az a szép...” A turisták tapsoltak, mosolyogtak, filmeztek. § Székesegyházunk és várunk nagyon régóta van. De székesegyházat és várat szerte a világon mindenhol láthat a turista. Ma már nem különösebb esemény, ma már nem érdekfeszítő program bemenni, körülnézni és kijönni egy székesegyházból, vagy egy várból. Megszokott és monoton időtöltés ez. A ma embere a meghökkentést, a kuriozitást, a bámulatba ejtést várja és igényli, — a „sokkolást”. Jelenleg nemcsak a művészet, de az idegenforgalom is él már a sokkhatásokkal. Erre sokan rájöttek külföldön — ravasz és pénzre vágyó turistamenedzserek, akik kitűnően kihasználják az emberek utazási vágyát az „ismeretlenbe”. A keretek ugyanis mindenhol adottak — új várakat, ódon templomokat és műemlék házakat sehol sem építenek. Csupán restaurálják és újabb és újabb ötletekkel a ma embere számára is érdekessé teszik. Hétfőn, mintha ezt ismertük volna fel mi is itt, Egerben. s A vár udvarán kiét hatalmas bográcsban rotyog a legény fogó leves. Mellette nyílt lángon ropogós erdélyi töltött bárány készül. Ehhez jön még a vegyes savanyúság. somiét galuska, és fekete. Felbecsülhetetlen értékű Tintoretto-kép mellett áll a tálalóasztal. A képté r két nagy termében hosszú asztalokat helyeztek el. A terítés magyaros — palóc, élénkpiros színű szettekkel és szádákkal. Tekintetem ráesik Krakker János Lukács képére: Az emmauszi vacsora. Itt mint bajdanan a hercegi kastélyokban, vagy jelenleg a történelmi kosiztümös filmeken. Képtárfátogatás, ebéddel egybekötve. s Az ilyenfajta „képtár! ebédet” nem lehet, de nem is szabad rendszeresíteni. A múzeumigazgató nem szívesen állt rá most sem, és igaza volt. De csak fantázia kell. kiterjedt gondosságé szervezés és ki lehet találni hasonló „kuriózum-ebédeket” máshol, ahol nem szenved csorbát évszázadok mSv&aefe, ahoí egy képtárt nem degradálunk le ebédlővé — dollárért sem De jobban ki lehetne hasta- nálnd idegenforgalmi célokra a csipkéskúti ménest, vagy a szilvásváráén kocsikázást. A belga csoport tagjaival alig lehetett bírni, amikor meglátták a szekereket és a hintákat és kihajtották eléjük a ménest. s Palócruhás lányok és fiúk sorfala között vonultak le a híres pincébe, a házigazda, a pincegazdaság rezidenciájába. Egy alacsony, kék ruhás, elegáns belga hölgy sikongatott és tapsolt, amikor beérkezvén a felterített pinceágba, a zenekar azonnal rázendített. Egy jól megtermett fiatal férfi brávót kiáltott. amikor megpillantotta a gyertyák félhomályából előbukkanó, sorfalat álló piros dolmányos, arany- sujtásos pincéreket. A francia menükártyán a vacsora: gulyás, pisztráng, hidegtálak, sajttálak, fekete. A lopóból diszkréten folydogál egyszer piros, egyszer fehér — de tízféle egri bor. A zenekar csárdást húz. Belga urak és hölgyek — kereskedők, iparmágnások, orvosok, nyugdíjasak, katonatisztek, gyógyszerészek, minisztériumi tisztviselők — táncra perdülnek egymással, vagy a népviseletes fiúkkal, lányokkal. B A fő attrakció — amiért mindez reggeltől estig történt — a „magyar bor követeinek" felavatási ünnepsége volt. Dancz Pál a pincegazdaság igazgatója, az egész ölethalmaz szülőatyja és legfőbb szervezője (nem tévedés: a pincegazdaságé és a Park Szállóé az érdem és nem az idegenforgalmi hivatalé) a csoport hat belga tagjának adta át a „borköveteknek” járó, hatalmas láncon függő, a megye címerével ékesített emblémát, latin nyelvű oklevéllel együtt. Mindez a szertartás leírhatatlan taps és éljenzés közepette történt. Más csoportokat nem lehetne ugyanígy fogadni? Dehogynem. Csupán ötletek kellenek és áldozatkész szervezés. Persze, az idegenforgalom fellendítése nem a pincegazdaság feladata, ö mindezt csak az egri bor érdekében csinálta, hogy minél többet ex portálhasson belőle És milyen igaza van! Berkovits György A IX. világifjúsági találkozó nemzetközi előkészítő bizottság jóváhagyta a fesztivál programját. Az első napon, július 28-án a fesztivál megnyitásán, a Vaszil Levszki stadionban ünnepi keretek között tartják meg az ifjúság ünnepi felvonulását. A második napon, július 29-én tartják az ifjúság szolidaritásának napját, a hős vietnami nép és az ifjúság harca mellett, amelyet az amerikai imperialista agresszióval szemben vív. Ezen a napon különrepülőgép indul Vietnamba, a fesztivál egyes nemzeti előkészítő bizottságainak ajándékaival. A következő napon kezdődik a több napos nemzetközi politikai fórum. A fesztivál negyedik napja a világ ifjúsága szolidaritásának jegyében folyik a nemzeti függetlenségükért harcoló népekkel, a békéért, demokráciáért és szocális haladásért. Augusztus 1 a barátság napja Bulgária népével és ifjúságával. Augusztus 2 a leányok napja lesz. Ezen a napon virágokat és emléktárgyakat ajándékoznak a fesztiválon részt vevő leányoknak. Augusztus 3-át az ifjúság problémáinak és az egész világ népei forradalmi, hazafias és nemzeti hagyományainak szentelik. Augusztus 4 az emberi jo. gok napja. Ezen a napon tömeges kirándulást szerveznek a Cserni-csúcsra. a Szófia melletti Vitosa-hegység legmagasabb helyére. A fesztivál utolsó előtti napja: tüntetés a békéért és a nukleáris fegyverek ellen. Augusztus 10-én, a fesztivál utolsó napján, sajtókonferenciát tartanak a szolidaritás, a béke és barátság jegyében, végül befejező tö- meggyűlés lesz és ünnepélyesen levonják a fesztivál zászlaját. A fesztivál 10 napja alatt gazdaság és változatos kultu. rális és sportrendezvények, tudományos viták stb. egészítik ki a programot^ ebédelnek — a képtárban, kincset érő képek között, Szerencsére — beszélt tovább — megtettem a 'szükséges óvintézkedéseket. Amíg csak gyakorlom hivatásomat. résen vagyok, s ha vigyázok, senkitől sem félek. ’t)e néhanap az ember belefárad a félelembe, szeretné, ha egyszerűen befordulhatna egy utcasarkon, s nem kellene ' tőrtől tartama. Ilyenkor ismét önmagam vagyok. Lemo- sakszom, eldobom álarcomat, egyéniségem levetkőzi a rengeteg álruhát, melyet időnkint magára ölt. Már tizen- ‘ öt éve vagyok a főkapitányságon, de senki sem ismeri igazi arcomat, sem hajam színét... Robelot mester rosszul érezte magát a fotelban, mozdulni próbált. — No, ne rosszalkodj, — szólt oda Lecoq úr hirtelen „hangot váltva, — mert még meg találod bánni, inkább állj fel. és mondd él szépen, mit műveltél a kertben?, — Hiszen ön megsebesült! — kiáltott fel a békebíró, amikor észrevette, hogy a detektív ingén vékony csíkban V'íolyik végig a vér. — Ó. semmiség, uram, csak egy kis karcolás, a fickónak nagy, hegyes kése van, és játszani próbált véle-egy kicsit... A békebíró mindenáron meg akarta vizsgálni a se- ,bet, s míg a doktor ki nem jelentette, hogy veszélytelen, nem is törődött a kuruzslóval. — Lássuk csak, Robelot mester — kérdezte most —> mit keresett nálam? A nvomorult nem válaszolt. — Vigyázzon — erősítödött Plantat bácsi, —• hallgatása csak megerősít bennünket abban a hitben, hogy a legsötétebb szándékokkal jött ide. De hiába merítette ki egész rábeszélő tudományát, a kuruzsló ádáz. néma mozdulatlanságba dermedt. Erre Gendron úr vette át a szót. azt remélte, és nem Is alaptalanul, hogy neki lesz némi befolyása volt szolgájára. — Felelj, mit akartál? — kérdezte. A kuruzsló nagy erőfeszítést tett. tekintetében heves fájdalom tükröződött. Kiugrott állkapoccsal kínszenvedés volt neki a beszéd. — Lopni jöttem, bevallom — felelte. — Lopni!... és mit? — Nem tudom. — Senki sem ugrik át egy kerítést, senki sem vállalja a börtön kockázatát határozott cél nélkül. — Igen, hát én... Megakadt. — Mi az? Beszélj. — Ritka virágokat akartam szedni az üvegházban. *— A késeddel, ugye? — kacagott fel Lecoq úr. A kuruzsló iszonyú tekintetet vetett rá, mire ő így folytatta: — Ne nézz így rám, nem ijedek meg tőled. Elég agyafúrt vagy te, hát ne beszélj zöldségeket. Ha azt hiszed, hogy sokkal butábbak vagyunk nálad, akkor tévedsz, erre figyelmeztetlek. — A cserepeket akartam ellopni — dadogta Robelot mester —, hogy eladjam őket. — Ugyan már! — mondta a detektív, és vállat vont, — elég a sületlenségeidből. Kitűnő földeket vásárolsz, készpénzben fizetsz, és még te akarsz virágcserepeket lopni! Ezt meséld másnak. Ma éjjel, édes fiam, kifordítottunk, mint egy ócska kesztyűt. Akaratod ellenére kiadtál egy titkot, ez most pokolian gyötör, és szeretnéd visszaszerezni. Törted a fejed a dolgon, s azt gondoltad, te kis ravasz, hogy Plantat úr még senkivel sem beszélt, és azzal a zseniális tervvel jöttél ide, hogy egy életre megakadályozod a beszédben. A kuruzsló tiltakozni akart. — Na csak hallgass! — mondta Lecoq úr. — Hát a késed? A kuruzsló rövid kihallgatása alatt Plantat bácsi gondolkodott. — Talán túl karán beszéltem — morogta. — Ugyan miért? — felelte a detektív. — Kézzel fogható bizonyítékot kerestem Domini úr számára, majd tálaljuk neki ezt a jómadarat, s ha nincs megelégedve, akkor túlságosan nagyok az igényei. — Mit csinálunk a nyomorulttal? — Biztos akad egy hely a házban, ahová bezárhatjuk. Meg is kötözöm, ha kell. — Van egv ablaktalan fiáiként. — Biztos hely? Három oldalt vastag falak, a negyediken kettős ajtó, ide nyílik, sehol egy rés, egy ablak, semmi. — Ez kell nekünk. Plantat bácsi erre kinyitotta a fülkét, amelyben fölösleges könyveit tartotta, sötét lyukféleség volt, szellőzetlen és nedves, szűk, tele kiselejtezett könyvekkel, új- sághalmokkal, ócska papírokkal. — Ügy érezhetőd itt magad, mint egy kiskirály, — mondta a nyomozó a kuruzslónak. S miután megmotozta, belökte a fülkébe. Robelot nem ellenkezett, de innivalót kért, meg valami világosságot. Adtak neki egy kancsó vizet és egy poharat — Ami a lámpát illeti — mondta Lecoq úr —, hát majd elleszel nélküle. Úgyis csak ellenünk használnád fel valamiképp. Mikor bezárták a fülke ajtaját, Plantat bácsi kezet nyújtott a detektívnek. — Lecoq úr — mondta megindüJtan —, ön valószínűleg saját élete kockáztatásával mentette meg az enyémet. Nem mondok köszönetét. Remélem, majd eljön a ■nap, amikor ... A detektív egy mozdulattal félbeszakította. — ön tudja, uram — mondta —, mennyire nincs biztonságban a bőröm... nem nagy érdem, ha eggyel többször teszem kockára. Meg aztán nem mindig nagy szívesség, ha megmentjük valakinek az életét... Néhány másodpercre elmerengett, aztán hozzátette: — Majd később megköszöni, uram, mikor több jogom lesz a hálájára. Gendron úr is barátságosan kezet szorított a detek- tíwel. — Engedje meg, — szólt —, hogy bámulatomat fejezzem ki. Nem is sejtettem, hogy tud nyomozni egy magafajta ember. Ma reggel érkezett, egyetlen adatot, körülményt sem ismert, s egyedül a tett színhelyének vizsgálatával, csupán a következtetés és a logika erejével megtalálta a bűnöst, sőt, kimutatta, bebizonyította nekünk, hogy csak az lehet a gyilkos, akiről ön beszél. Lecoq úr szerényen meghajolt. Gendron doktor szakavatott bíró volt, s az elismerés tulajdonképpen kellemesen csiklandozta hiúságát. — De még nem vagyok tejesen elégedett — felelte. 6— Az biztos, hogy Trémorel úr bűnösségére bőségesen van bizonyítékunk. De milyen indítékok hajtották? Hogyan jutott arra a szörnyű elhatározásra, hogy megöli feleségét, és megpróbálja elhitetni, hogy őt is meggyilkolták? — Nem tételezhető-e fel — jegyezte meg a doktor —, hogy megunta Trémorelnét. hát eltette láb alól, mert másvalakit szeretett, és ezzel az őrületig imádott nővel akart élni? Lecoq úr megcsóválta a fejét. (Folytatjuk)
