Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-24 / 120. szám

A két Yisonla

T — Visonta, Visonta, Vison- ta. Szinte mindennap olvasok valamit az újságban, hogy beszereltek egy óriási kazánt, hogy az égig érő kémény már elérte a mennyboltozatot, hogy fantasztikus német gépek álltak munkába. Aztán, hol egy hegesztő meséli, hogy öröm és szép a csillagok magasságában dolgozni, hol egy kőműves, hogy felemelő érzés a vakolókanalat forgatni a népgazdaság legnagyobb beruházásán, hol egy mérnök nyilatkozza: „Életem legnagyobb élménye, hogy egy egy ilyen rangos építkezésen hasznosíthatom tudásomat”'. Időnként olvasok fiatalokról, akik túlcsorduló energiáikat itt szeretnék levezetni, akik kalandvágyaikat itt akarják kiélni, vagy akik azért jöttek, hogy a szülői ház túlzott kötöttségeitől megszabaduljanak.

így panaszkodott egy régi visontai a faluban, és mindehhez egy másik hozzátette:

— Mi mintha itt a községben nem is lennénk. Hát tehetünk mi arról, hogy errefelé találtak külszíni fejtésre alkalmas vastag szénréteget, hogy alkalmasnak találták a területet arra, hogy felépítsék legnagyobb erőművünket?

A bányafeltárás és az erőműépítkezés munkálatainál csaknem négy és fél ezer ember dolgozik, amíg a falu lakosainak száma csupán 1500.

De a panaszokat mégis meg kell hallgatnunk, mert a másik Visontát —, amely most annyira háttérbe szorult — az utóbbi időben néhány igazságtalan sérelem is érte és nem mehetünk szó nélkül el egy lebontásra ítélt és áttelepítendő község emberei mellett, akiknek életét az utóbbi időben több szokatlan dolog, ha nem is megrázkódtatta, de átformált^.

Egy hét éve haldokló falu utcáit járom. Az agonízálás jele nem látszik, az az emberek tudatában és cselekedeteiben nyilvánul meg. 1961 óta nem lehet építkezni. De az áttelepítést, az új falu felépítését — Halmajugra közelében — évről évre halasztják. A jelenlegi határidő egyesek szerint 1974—75, mások szerint 1978. A falu vezetői sem tudják biztosan.

Amott új kerítést húz portája elé egy gazda. Mert az élet nem áll meg az áttelepítésig, az emberek élnek, öregednek — dolgoznak, esznek, isznak, pihennek, szórakoznak ..: És születnek, cse. perednek, tanulnak — az iskolát is bővítik. Az új nemzedéknek nem mondhatják, hogy „fiam, vagy lányom, rosszkor és rossz helyre születtél, miért nem vártál az új falu felépítéséig”. És a „fiú vagy lány” néhány lépéssel odább menve máris élénk cáfolatát látná a fejlődés megrekedésének — gépek, utak, kémények, sínpárok, gépcsarnokok, irodaházak formájában.

Az emberek találgatnak és tanakodnak: vajon milyen lesz az új falu? Milyenek lesznek a házak, mindenhol lesz fürdőszoba, konyhakert, vagy az állatoknak hely? Vajon mennyire becsülik régi házukat, mennyi OTF-köl- csönt kell felvenni az újra? Sokan az ötvenes évek elején építkeztek, nemrég jártak le a részletek és most kezdhetik újból elölről. Néhány család elköltözött a faluból, még idejében eladták házukat.

De a falu határában forradalom játszódik le — ipari „forradalom”. Minden hasonló változás értékes, előremutató, de egyben kegyetlen is. Kegyetlen néhány emberhez, de jő, ennek többszöröséhez.

... nem is haldoklik ez a falu, inkább átalakul.

Egy évek óta gazdagodó falu utcáit járom. A gyarapodásnak nincsenek szembeötlő külsőségei. Hacsak nem a határban az ipari óriás, ahol a falu keresői közül minden harmadik—negyedik az építkezésen, vagy a bánya feltárásánál dolgozik. Többen otthagyták távoli munkahelyeiket és hazaköltöztek, mert immár itthon is dolgozhatnak az iparban, néhány perces gyalogút után munkahelyeikre érkezhetnek.

Az asszonyok-tányok közül sokan, akik eddig otthon vezették a háztartást, munkát találtak, beálltak szakácsnőnek, konyhalánynak, takarítónőnek, küldöncnek a „visontai* iparba”.

A falusi Visonta viszont nem ereszti a férfiakat. A legegyszerűbb de a leghatásosabb eszközzel tartja visz- sza őket, a pénzzel. A tsz szőlői jól fizetnek, évek óta 60 forintot, legutóbb 70-et. A szőlők benyomulnak a szénréteg fölé, ott fejlődnek, a szénről már lehántott felmagasodó földdombok között is. De már nem sokáig, mert alattuk követeli több millió éves jogát a szén, hogy a felszínre bukkanhasson.

kai a réteg- és a talajvizet fokozatosan elszívják. A föld meg szárad, az ásott és a csőkutakból eltűnik a víz. A tsz négy kilométerrel arrébb kis víztárolót létesített, onnan hordják szekérrel hordókban a vizet a földekre. Megnehezíti a munkát, megdrágítja a termelést, panaszokra készteti a tsz vezetőit.

A tsz jelenleg perben áll a bányával. Eddig 650 holdjukat sajátította ki a bánya, és nem kaptak megfelelő kártalanítást. Ügy néz ki, hogy legalábbis, egy éven belül követeléseiket nem kaphatják meg, mert erre nincs r . )"t pénzük a beruházóknak. A tsz csaknem hétezer holdjának 70 százalékát még csak ezután sajátítják ki. A vezetők előre aggódnak, vajon újabb nézeteltérésre nem kerül-e sor. (?)

Az emberek azonban rendíthetetlenül dolgoznak a földeken, mert mindezek ellenére a tsz jól gazdálkodik és bánik tagjaival.

S

Több mbti

féléves aszály után remélhető. hogy hamarosan nagy

szükség lesz a. Hungária Műanyag} eldolgozó Vállalat által a BNV-n bemutatott divatos esőkabátanyagokra.

(MTI foto*— Mező Sándor felvételei.)

Határjárás után Dormándon

A napraforgó még bírja a szárazságot — a vöröshere hi sem kelt

8

Egy évek óta víztelenedő falu utcáit járom. A bánya nem tűri a vizet. Szivattyúk.

Egy, idegenekhez évek óta hozzászokott, falu utcáit járom. A tanácselnök meséli, hogy szinte hétről hétre gyarapodik a falu lakosságának száma: állandó lakhely hiányában csaknem százan lehetnek már olyanok, akiket kitiltottak a fővárosból, vagy máshonnan, esetleg börtönből szabadultak és dolgozni, megjavulni jöttek Visontá- ra. Igazolvány szerint ők már visontai lakosok. „Dunaújvá- ros-kettő” hallottam a kocsmában;

Munkások, mérnökök, Ipari tanulók, külföldiek napon- j ta ruccannak át egy kis bor- j ivásra, pincelátogatásra a j faluba.

Mesélik, hogy a közbiztonság határozottan romlott. Azt is hallottam, hogy „huligánok az idegen fiatalemberek”. Bizonyára azokra gondoltak, akik bejönnek a kultúrház klubjába szórakozni, berúgnak, az utcán randalíroznak, leszedik ä kapu és a kerítés díszeit. Terjesztik a „huligán tempót”.

De hírt hoznak sohasem hallott szakmákról is. Az iskola végzős nyolcadikosai { közül csupán 10 százalék ha otthon marad, mind mennek valahová, valamit tanulni.

Visonta. Kettő van belőle, i Az egyik kiépítette a másiknak a vízhálózatot. Hogy melyik? Az, amelyik erre képes volt, amelyik a nagyobb, a gazdagabb és amelyikről reméljük, hogy még máskor is segít majd a falun.

Berkovits György

Az út menti búzatábláról letéptünk egy kalászt, egyet azok közül, amelynek felső része már teljesen fehér, csak az alján lapul még néhány zöld szem s ha az idő kegyelmes lesz hozzá, ez talán be is érik.

— Igén. ezzel nagyon elbánt az idő. A fagy és a hő aszalta ilyen fehérre — adott szakszerű magyarázatot Antal István elnökhelyettes, aki jó félórája tért csak meg a határjárásról.

— És milyen tapasztalatot szereztek?

— Nem valami biztatóit. A búzából legalább négy mázsával lesz kevesebb, mint terveztük.

— Mennyi volt a terv?

— Tizenkét mázsa... De még ettől is többet reméltünk.

— És as árpa?

— Félét, ha adja.

— Láttam, elég nagn területen termesztenek borsót.

— Sajnos, a termés itt is várakozáson alul marad, három-négy mázsát, ha le tudunk szedni holdanként.

— És a cukorrépa, hogy bírja a szárazságot?

— Jó esővel még most is erőre kapna.

— Van-e egyáltalán olyan növény, ami nem szenvedett nagy kárt?

— A napraforgó! Ötven holdon termesztjük. de j mondhatom, prímén bírja ezt a kegyetlen időt is.

— És ami egyáltalán nem'

bírja? !

— A pillangósok. A lucer- j na utolsó óráit járja, sok el- pusztult, a felülvetettekből j is. Harminc hold vörösherénkI pedig ki sem kelt.

Amikor a múlt hétfőn este részegen hazamentem, elővettem a konyhakést és a fenőkövei, odaáíltam a nyitott ablakhoz s úgy énekeltem:

„Fenőkő, kaszakő, valakit megölnöm kő...” A refrénnél már azt is tudták a szomszédok, hogy nyolc gyermekem és feleségem, valamint átmosom aka- megyilkolnt. Ez

MITEK

NEKEM

volt a szándékom, mert ki bírja erővel, hogy különösen részegen, egyszerre nyolc gyereket és két felnőtt asszonyt verjen meg mindennap. Sem idővel, sem erővel nem bírom már.

— Csuda pofa, hogy micsoda humora van — mondták a szomszédok és vicces tanácsokat. adtak, miszerint ne a kést fenjem a kőhöz,

mert akkor a kő lesz éles, hanem a követ fenjem a késhez, mert gyilkolni csakis szépen éles és jó hegyes késsel szabad.

Jót nevettek.

Másnap, amikor újfent fentem a kést, várva, hogy elaludjon a családom, előbb mint én, nem úgy mint tegnap, mert az ember, ha egyszer már leszúro- gatja a családját, azért azt ne csinálja hangos körülmények közepette, mondom, másnap megint jót nevettek rajtam.

— Állati pofa azzal

9 késsell

— Nézd, milyen sután tartja!

— A, olyan részeg ez mindig, hogyha fői akarna is, mellészúrna! — mondogatták nevetve a szomszédok, hogy úgy elöntött a méreg, hogy valóban letettem a kést és gondos alapossággal végigvertem mind a tíz embert a családomban. Ettől kifáradtam, és megint elaludtam.

Harmadnap már idegesített. hogy nem hittek nekem, elmentem hát Tohonya Benőékhez as emeletre és igyekeztem tőlfm telhető lelki, ha testi egyensúllyal nem is, el magyarázni, hogy én igenis kiirtom a családom.

— Molyírtóval egyszerűbb — vigyorgott Tohonya Benő és családja, miközben Tohonya úr, az emeletről, atyailag megpaskolta borostás arcom.

Felkeltem a földről és mérgesen távoztam a másik szomszédhoz, az azonban kidobott, mert ideges ember, s nem szereti, ha hülyeségekkel zaklatják az otthonában. Teljesen letörtem és már-már azon töprengtem, hogy nem is gyilkolom le nyolc gyermekem, fele ségem és anyósom, hiszen nem vesznek ezek komolyan engem, amikor megláttam egy fejszét a sarokban ...

— Ahá — villant fel fejemben a gondolat, s hogy a kés helyett elmém csiholjam, lerohantam a sarki kocsmába, megittam, négy fél rumot és mindenkinek elhencegtem, most megyek haza és veszem a fejszét és a temetés három nap múlva.

— Ostoba részeg! — kiáltott rám t esapos

és az emberek gúnyos kacaja közepette kirúgott. Eszel betelt a pohár.-k

— És semmit nem vettek észre?

— Mi, kérem, abszolúte semmit — tanúsították a háziak, miután a hullákat megtalálták.

— Igaz, humoros ember volt. Ha ivott, akkor mondott ilyesféléket, hogy leszúrom .,, megölöm ... meggyilkolom... De kérem, ki vette volna ezt komolyan egy ilyen humoros embertől. Nagyon csalódtunk benne. Emiatt az egész ház elítéli, kérem. Bojkottálni fogjuk, nem állunk vele többet szóba, hogy így becsapott bennünket — foglalta össze Tohonya Benő a ház lakóinak véleményét.

Ezt nem bírom kién. Meg is írom a búcsúlevelem, hogy önfel- akasztásom oka: nem állnak velem szóba a ház lakói. Ök csalódtak bennem, én csalódtam bennük. Hol egy kötél. Hogy milyen kötél és milyen hosszú, azt majd megírják az újságok, (egri)

— A rétek, legelők?

— A fű lemaradt nagyon a fejlődésben. A szénát le sem kaszáltuk, majd kihajtjuk rá a teheneket, úgyis apad a tej. A féléves tervünket is aligha tudjuk tejből nyolcvan százaléknál jobban teljesíteni.

— Akkor tehát nem sok örömet hozott ez a határjárás?

— Azt nem... Pedig milyen jól indult tavasszal minden. Fagykár se nagyon mutatkozott. a jég is megkímélt bennünket. De most már a remény nagyon megcsappant. Eső után sír az egész határ. És most is csaik néhány milliméter esett. A dinnye már igazán nem nagyon szereti az esős időt, de már arra is ráférne, ráadásul ez a hideg is kínozza.

— Öntözéssel nem tudnak segíteni?

— Sajnos nem sokat Most próbálunk berendezést szerezni és nyolcholdas kertészetünkre valamennyi vizet biztosítani.

— Akkor hát mivel ellensúlyozzák az aszály pusztítását?

— Jó talajműveléssel. Azt tartják mifelénk, amennyivel kevesebb az eső. annyival

kapálj többet. És ezt megfogadta a szövetkezet tagsága,. A napraforgót kétszer kapálták meg, a kukoricán is. elvégezték az első kapálást. Ha egy-két héten belül még esőt is kap, szép termésre számíthatunk.

— Van-e olyan káruk, amelynek megtérítéséből részt vállalt a biztosító?

— Nincs. Eddig minden kár és veszteség a szövetkezetünket terhelte. Így nehéz lesz a 36 forintos tervezett munkaegységet kiosztani.

— Milyen intézkedéseket határoztak el, miután végignézték a földeket?

— Ellensúlyozni próbáljuk az aszály okozta kárt azzal, hogy másodvetésként megpróbálkozunk a kölessel, ha sikerül, pénzt és takarmányt egyaránt hoz majd a közösnek. Azonkívül amint a 24 anyakoca lefial, eladjuk a szaporulatot. És aztán... a további idő mutatja még meg, hogy mit tudunk tenni.

— Mi segítene most a szövetkezeten?

— Kiadós, csendes eső, legalább 40—50 mUlimétér- nyi csapadék... És egy hét múlva ugyanannyi...

Kovács Endre

Névtelenül a BNV-n

Az idei Budapesti Nemzetközi Vásárt járó Heves megyeieket — az ipar hazai és külföldi remekei között. — méltán érdeklik „szükebb pátriájuk” termékei, ezért kíváncsian járják a pavilonokat s leplezetlen örömmel találkoznak egy-egy „otthoni” gyártmánnyal, árucikkel.

így vagyok ezzel magam is. A kiállított tárgyak tömegében jólesett látnom a híressé vált hevesi dohányt, az egri cigarettákat, szivarokat, az új címkéjű bikavért vagy a nagyrédei Sző- löskert Tsz rendkívül ízléses, figyelmet, vonzást keltő palackozású olaszrizling- jét. Ismét — ki tudja, hogy hányadszor? — megcsodáltam a Parádi Üveggyár ólomkristály-kcszitményeit. Élményt jelentett számomra a moszkvai KGST-palo- tához Is felhasznált szarvas, kői diabazburkolat megpillantása, hiszen annak idején a bükki kis bányában csak a csiszolás előtti, „nyers” követ mutathatták érdeklődésemre.

Amikor a mellettem, a mögöttem átlók meglehetősen hangos szavakkal dicsérték a márványszerű burkolatot s a szomszédságában bemutatott tardosi padlókövet — őszintén élveztem én Is a megyének szóló elismerést.

S büszke voltam magam is, amikor a gyöngyösi Izzó eddig csak hállomásból ismert gyógyszeres ampul- la-előcsomagolő automata gépe mellett észrevettem, hogy a gyártmány elnyerte a KOM idei legszebb termékének megítélt címet.

örömömbe azonban ■— megvallom — némi üröm is vegyült, mivel a közismert „Tungsram-sarokban”, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT standján még csak halvány utalást sem találtam a Mátra alji városra, ahol tudvalevőén sok száz dolgozó igyekezett az elmúlt hónapokban azért, hogy ezt a remek konstrukciót időben „piacra” vihessék.

Hasonlóan keserű szájízzel tapasztaltam, hogy a selypi gyár — országiunkban csak itt készített — tűzálló cementje s a belőle formált különböző betonidomok mellett is hiába kerestem azok nevét, akik kikísérletezték, előállították ezt az újszerű építőanyagot.

Szembetűnően ott csillogott viszont mindenütt az országos vállalat cégjelzése, a pesti és vád központok kereskedelmi irodáinak a címe, amelyen érdeklődni lehet a vásárlóknak.

No, persze ez kell is. Nem vitatom: a BNV elsősorban kereskedelmi célokat szolgál s az üzletkötésre általában a vállalati központ illetékes vezetői, előadói jogosultak ... Am ezt mit sem akadályozná, ha a kiállító cég egy-egy bemutatott termék mellett — már illendősségből, elisine- r®s végett is — megnevezné készítőjét is, azt a vidéki gyárt, amely legfőképpen részese az eredménynek. a sikernek. Ennyit megérdemelnének ezek az üzemek!

Győni Gyula

1868, május 34,, pént«*