Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-24 / 120. szám

Egyenlő- esélyekkel

A múlt évben általános iskolát végzett tanulók 53 százaléka volt kétkezi dolgozók,

| munkásszülők gyermeke, ebiből a különböző típusú isko- i Iákba beiratkozott 38,6 százalék. Elgondolkoztató adat: a gimnáziumok első osztályéiba beiratkozó fizikai dolgozók gyermekeinek száma — (négy év alatt — 5,8 százalékkal csökkent. A beiratkozottaknak is jelentős százaléka időközben lemorzsolódik, abbahagyja a tanulást. Nem jut el az érettségiig a munkás- SzüAők gyermekeinek 37,6 j százaléka, amely azt jelenti, ihogy minden harmadik fél- j retolja maga elől a könyveiket, kimarad. (Az értelmiségi I dolgozók gyermekeinél a le- ; morzsolódás mindössze 5,8 százalék).

Idézhetnénk más statisztikái adatokat, amelyek azt mutatják, hogy mér a gim- ■inázium első osztályában milyen élesen kiütköznek a különbségek. Az értelmiségi : szülők gyerekei általában jobb tanulmányi eredményeiket érnek el, mint a munkás- r szülők gyermekei. Érthetően j azért, mert a műveltebb, képzettebb értelmiségi apa -vagy anya nagyobb segítséget tud adni a tanuláshoz. A ; munkásszülők gyermekeit Jteherként nyomja a családi j környezet, az áldatlan lakás, ja szülői elmaradottság, a vili déki iskolák nem elégséges, i avagy nagyon is elégséges útravalója stb. és csak igen keveseknek sikerül önerejükből az alapvető művelődési 1 hátrány kiegyenlítése.

Hogy melyik gyerek tehetséges és melyik nem, ezt nyilvánvalóan nem a származás szabja meg. A tehetség a szülők foglalkozásától független adomány. Ám ha a szülői foglalkozás nem is meghatározója, de kifejlesztője, kibontakoztatója lehet a tehetségnek, a különböző képességeknek, készségeknek. Mindenekelőtt legfontosabb: ellensúlyozni a tehetséges tanulók helyzetét, biztosítva az azonos feltétele- két a munkásszülők gyermekeinek az alapműveltség megszerzéséhez. Erre a fontos feladatra, a művelődési lehetőségek teljes és gyakorlati egyenlőségének megvalósítására vállalkozott a Pedagógusok Szakszervezetének megyebizottsága.

A fizikai dolgozók tehetséges gyermekei részére szervezett szakköri foglalkozások tapasztalatairól és további feladatairól nemrég adtak számot az SZMT elnöksége előtt. Első lépésként — a megyei tanács művelődésügyi osztályával közösen — módszertani leveleket „írtak”, a hátrányos helyzetű tanulókkal való differenciált foglalkozások érdekében. Kéthetes bentlakásos tanfolyamokat szerveztek, hogy felkészítsék a vidéki, kétkezi dolgozók gyermekeit a tagozatos gimnáziumokban való sikeresebb helytállásra. Az SZMT elnöksége egyetértésével és anyagi támogatásával olyan középiskolai szakköröket szerveztek, amelyek a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeit segíti (matematikából és oroszból), s ugyanakkor előkészítést ad az egyetemi és főiskolai felvételekre is.

A nyelvi szakköröket felszerelték a legszükségesebb és a legkorszerűbb eszközökkel (magnó, lemezjátszó, lemeztár stb.). A megfelelő tankönyveket is a szakszervezet vásárolta meg a diákok számára. Egyöntetű az a tapasztalat, hogy a szakköri foglalkozások komoly segítséget adnak a tanuláshoz, s ezt a javuló érdemjegyek is bizonyítják. Könnyebb a következő órákra való felkészülés, s így több idejük jut a diákoknak arra, hogy más tárgyakra is megfelelően készüljenek. Ez ideig csak Egerben működtek — kísérleti jelleggel — ilyen szakkörök, s az 1968—69-es tanévben kiterjesztik a szakköri hálózatot Gyöngyösre és Hatvanra is.

A Pedagógusok Szakszervezetének megyebizottsága fontos feladatának tartja, hogy egyetlen tehetséges gyermek se kallódjon el. Fokozott gondoskodással segítik, hogy mind nagyobb számban kerüljenek a kétkezi dolgozók,, a munkásszülők gyermekei középiskolákba, s azok, akik beiratkoztak, be

is fejezzék tanulmányaikat, megfelelő bizonyítványt szerezve.

Már az idén nyári korrepetálásokat szerveznek, hogy az egy tárgyból megbukott tanulókat a javítóvizsgákra felkészítsék.

Hosszú távra megtervezett a program. Az eddigi eredmények alapján joggal bízhatunk abban, hogy az újabb feladatokat is megvalósítják. Mindaz, amit eddig tettek, s amit tenni szándékoznak, egyetlen kultúrpolitikai célkitűzés valóra váltását szolgálja — és persze, ez nemcsak szakszervezeti feladat —: hogy a középiskolai évek során minden tehetséges gyerek azonos feltétellel jusson el az érettségiig, s egyenlő esélyekkel induljon tovább az egyetemre, Az életbe.

Pataky Dezső

1

Ideges vagyok és fáradt, tehát kávét iszom, erőset, duplát, amitől ugyan nem leszek fáradt, csak ideges, s hogy megnyugtassam magam újból kárét iszjm, erőset és duplát, amitő1 a. végén fáradt leszek, amelyet természete sen... Ó, bűvös kör, hát nincs módom kitör ni?!

★

A kávét állítólag Etiópiában „fedezték" fel. A zaccot nálunk!

★

Feltalálták a magyar coca-colát, amelybő négy üvegnyire való egyenlő egy dupla hatásával. Nyolc üveg tehát két dupla, tizenha: üveg négy dupla.

Hol bírok én meginni tizenhat üveggel?

Coca-cölát!

★

A kávé gyakran már vsak trükk nálunk. 'Jnnan tudom, hogy a múltkor bementünk csak egy kávéra a presszóba és bekávézva jöttünk ki — egy vendéglőből.

(—ó)

Fejlesztik a Zsóri-fürdőt

„Kooperálni szeretnénk Heves megyével... Elkészült a fedett gyógyfürdő Külföldi érdeklődés

A mezőkövesdi Zsóri-für- dő — bár néhány méterrel kívül fekszik Heves megye határain — hatásos gyógyvize, szép tágas, jó levegőjű természeti környezete miatt megyénkben is sokaknak kedvenc fürdőhelye. Különösen az utóbbi években növekedett meg ugrásszerűen a Zsóri látogatóinak száma, amit jól illusztrál a fürűő- staitisztika: 1963-ban 40 eze- ren, tavaly pedig már több mint 170 ezren keresték fel a Zsórit. A látogatottság ilyen nagymérvű növekedése kétségtelenül összefügg azzal, hogy az utóbbi öt év alatt több mint 10,5 millió forintot költöttek a fürdő fejlesztésére. Ennek eredménye, hogy azóta biztonságossá, folyamatossá vált a kutak vízhozama: nem „szökik” el a víz, csinos parkokat alakítottak ki, amelyekben az idén már mintegy 10 ezer rózsafa díszeleg. És a legfontosabb: néhány hete átadták a hárommillió forintból felépített fedett gyógyfürdőt, amelyben télen is gyógyulásira találnak a különböző reumatikus betegségekben s a gei'inemeszesed csben szenvedők. Az épületben kényelmes öltözők, súlyfürdő, heverőkkel ellátott pihenő-masszírozói, valamint egy Ízléses presszó-büfé, továbbá egy ügyeletes orvosi szoba kapott helyet.

A további fejlesztési tervekről Miskolcon Jekkel Béla, a Borsod megyei Vízművek igazgatója elmondta: elkészültek a tervei az OPAfí- üveggel (üvegcsempe, pasztellszínekben) építendő gyermekmedencéknek, két kádfürdőnek, masszírozónak és egy új orvosi rendelőnek, amelyeket jövőre már meg is építenek, ha a harmadik kút (most fúrják, augusztusra készül el!) vizet ad. Ugyancsak ettől a kúttól függ: jövőre tervezik s 1970-ben már építik az új főbejáratot a Mezőkövesd felőli oldalon, valamint egy 16 500 személyes váltóöltözőt, két 22x50 méteres új medencét, majd később egy hullámfürdőt és egy nagy fedett uszodát Az új kútnál egyébként gázra is számítanak, amellyel télen megoldanák a fürdőtelep épületeinek fűtését.

— Ha az új kút beváltja reményeinket — mondta az igazgató — a Zsóri további fejlesztésében kooperálni szeretnénk Heves megyével is.

Az új kút „titkát” már néhány Borsod megyei naigy vállalait vezetői . is érdeklődéssel várják, mert üdülőkombinátot akarnak a Zsóri mellé építeni .Sőt, a külföldi is érdeklődik: az NDK például — kedvező feltételekkel — 400 ágyas kórházat szeretne létesíteni, hasonló tervekkel Csehszlovákiában is foglalkoznak.

Mindez arra enged következtetni: valóban érdemes lenne együttműködni a két megyének a Zsóri fejlesztésében. hiszen ezáltal mindkét megyében növekedne az idegenforgalom és ha a közlekedés is rugalmasan alakulna az igényekhez, Egerből, de az egiész megyénkből is még többen találnának gyógyulásra, pihentető kikapcsolódásra a Zsórín, mint eddig.

(faludi) .

A választék bő, a kiszolgál»* udvarias. így érthetői, hogy a vásárlók többsége törzsvendég az egri csemegeboltban, ahol mindig kapni valami újdonságot. s ahol időnként tartogatnak meglepetést is a vevők számára. Az elmúlt napok eg.vik meglepetésének azonban cseppet sem örültünk. Nem. mert nagyon bosszantó ez az újítás, amellyel a bolt „meglepte” vásárlóit

Eddig — hosszú éveken keresztül — az egyik pult előtt, ahol a mirelit-csirkétől a citromig sok minden kapható, egyszer kellett sorba állni. Az újítás nyomán most háromszor. Közbeiktattak ugyanis egy pénztárat. így először a pult előtt állunk sorba, aztán a pénztárnál. majd harmadszor ismét a pult előtt.

Kinek jö az ilyen újítás? A vásárlóknak semmi esetre sem, hiszen háromszor kell sorban állni, arról már nem is beszélve, hogy a pénztár előtti sor vége —, de gyakran a közepe is! — már kint áll a Széchenyi utcán.

Akárki találta ki, különös ötlet!

Ennél már csak az a magyarázat különösebb, amit a reklamáló levelekre adott a Csemege budapesti központja. — Kormányhatározat írja elő a pénztár beiktatását, — ez a válasz lényege.

Nem mondom, nagyvonalú magyarázat. A bolt központja még csak nem is indokolja a bosszantó újítást, pedig hivatkozhattak volna többek között például arra is. hogy: 1. a háromszori sorban állással hasznosan akarják lekötni a dolgozók egyre növekvő szabad idejét: 2. a forgalom növekedését szolgálja a várakozás, hiszen a liosz- szú percek alatt 3 vásárlóknak bőven van idejük arra. hogy tekintetükkel végigpásztázzák az áruval megrakott polcokat, miközben nyugodtan meditálhatnak, mi mindent vásároljanak még az üzletben; 3. népművelési célokat is szolgálhat a hosszú sorban állás, hiszen eev szénen és ízlésesen berendezett üzlet látványa fejlesztheti a dolgozók esztétikai érzékét.

Természetesen még hosszan sorolhatnám az okokat, hiszen sok mindenre lehetett volna hivatkozni, csak egyre nem: a kormányhatározatra. Szerény véleményem szerint ugyanis kormányunk egyéb sokoldalú elfoglaltsága mellett nemigen ér rá a csemegeboltok pénztár- ügyeivel foglalkozni. Őszintén szólva nem hiszem, hogy lenne olyan kormányhatározat, amelyik kötelezően előírná a háromszori sorban állást. De ha mégis akadna ilyen, akkor a vásárlók nevében ez ellen mély tisztelettel fellebbezést jelentek be. De fellebbezést, sőt. tiltakozást jelentek be a vállalat központjának ilyen intézkedései. főleg ilyen magyarázatai ellen!

U. i.:

Van egy áthidaló javaslatom. Ebben az ügyben mégse forduljunk a kormányhoz. Bízzuk ezt az egész pénztárügyet a boltvezetőre. Ő ugyanis naponta találkozik vásárlóival és mégiscsak jobban tudja, hogy nekik mi jobb. mi könnyebb.

(márkusz)

Ettől fogva Trérnorel gróf és Sauvresyné a legbámu- latraméltóbb odaadásról tett tanúságot. Talán azt gondolták, hogy így valamennyire jóvátehetik bűnüket? Nem valószínű. Inkább a közvéleményt akarhatták megtéveszteni, hiszen mindenkit érdekelt Sauvresy állapota. Any- nyi biztos, hogy egy percre sem hagytuk magára, éjszaka egymást váltották ágya mellett. Pedig a virrasztás igen nehéz volt. A beteg állandó delíriumban, őrjöngő tíelíriumban szenvedett.

Kétszer vagy háromszor egymás után erőszakkal kellett ágyában tartani, mert ki akart ugrani az ablakon.

A harmadik napon furcsa szeszélye támadt. Nem. volt hajlandó szobájában maradni. Ordítozott, mint egy őrült.

— Vigyenek el innen, vigyenek el innen!

Az orvos tanácsára engedtek kívánságának, s a földszinten a kertre néző kis szalonban vetettek neki ágyat.

De a láz egy árva szót sem csalt ki belőle gyanúiról. Talán — amint Bichat rámutatott — az erős akarat még a delíriumon is tud uralkodni.

Végre, a kilencedik nap délutánján alábbhagyott a láz. Már nem zihált, nyugodtabban lélegzett, elaludt. Mikör felébredt, teljesen eszénél volt.

Szörnyű pillanat volt ez. Hogy úgy mondjam, ismét tudomásul kellett vennie szerencsétlenségét. Először azt hitte, valami irtózatos lázálom emléke tért vissza. De nem. Nem álmodott. Eszébe jutott a Belle-Image szálloda, miss Fancy, a mauprémoiri erdő és a levél. Mi történt a levéllel?

Majd, mivel derengett neki, hogy súlyos beteg volt és delirált is, azon gondolkozott, nem beszélt-e valamit. Nyugtalanságában a legapróbb mozdulattól is óvakodott, s Icsak lassan, végtelen elővigyázatossággal merte kinyitni a szemét.

■Este tizenegy óra volt, a cselédek már mind lefeküdtek. Csak Hector és Berthe virrasztóit. Hector újságot olvasott, Berthe horgolt valamit.

Nyugodt arcuk láttán Sauvresy megértette, hogy

semmit sem mondott. De miért van ebben a szobában?

Megmoccant, Berthe azonnal felállt, és odament hozzá.

— Hogy érzed magad, drága Clément-om? — kérdezte és homlokon csókolta.

— Nem fáj semmim.

— Látod-látod, mi lesz, ha nem vigyáz magára ez ember.

— Hány napja vagyok beteg?

— Nyolc napja;

— Miért hoztak ide?

— Te akartad.

Trérnorel is közelebb lépett.

— De még mennyire akartad —■ helyeselt —, nem voltál hajlandó odafönt maradni, ordítottál, mint a fába szorult féreg.

— Ügy!

— De ne fáraszd magad — folytatta Hector — aludj tovább, holnapra már kutya bajod. Jó éjszakát, gyorsan lefekszem, hogy négy órakor felválthassam a feleségedet.

Kiment, Berthe inni adott férjének, aztán visszaült a helyére.

— Micsoda páratlan barát ez a Trérnorel úr! — düny- nyögte.

Sauvresy nem válaszolt erre az oly szörnyen ironikus kijelentésre. Ismét behunyta szemét. Ügy tett, mintha aludna, és a levélen gondolkozott. Mit csinált vele? Pontosan emlékezett rá, hogy nagy gonddal összehajtogatta, és mellénye oldalzsebébe tette. Szüksége volt erre a levélre. Ha felesége kezébe kerül, veszélyeztetheti a bosszút — és bármelyik pillanatban odakerülhet. Csoda, hogy az inas nem tette a kandallóra, hiszen mindent odatesz, amit a zsebében talál. Éppen azon gondolkozott, hogy szerezhetné vissza, hogy mehetne fel a szobájába, mert biztosan ott van a mellény, mikor Berthe csöndesen felemelkedett. Az ágyhoz lépett, és nagyon halkan suttogta:

— Clément! Clément!

Sauvresy nem nyitotta ki a szemét, Berthe biztosra vette, hogy alszik, és könnyedén, lábujjhegyen, lélegzetfojtva kibent a szobából.

— Ó, a nyomorult! — mondta Sauvresy. — Megy a szeretőjéhez.

Máris fölébredt benne a bosszú gondolata, és ezzel együtt, de még élesebben az a vágy is, hogy visszaszerezze a levelet.

„Senki sem vesz észre, há a kerten és a hátsó lépcsőn keresztül megyek föl a szobámba — gondolta. — Berthe azt hiszi, hogy alszom, visszajövök, és lefekszem, mielőtt még ő visszatérne”.

Eszébe se jutott, hogy talán tű! gyenge ehhez az úthoz, nem érdekelte, micsoda veszéllyel járhat, ha kimerészkedik a hidegbe, azonnal kiugrott az ágyból, magára kapta a széken heverő házikabátot, meztelen lábát papucsba dugta, és az ajtóhoz ment. Ezt gondolta:

„Ha jönnek, ha találkozom valakivel, mindent a de- líriumra fogok”.

Az előcsarnokban eloltották a lámpát, egy darabig bajlódott az ajtóval, de végül sikerült kinyitnia, és lement a kertbe.

Nagyon hideg volt, hó borított mindent. A szél félelmetesen rázta a keményre fagyott ágakat. A ház főfala sötétbe burkolózott, csak egyetlen ablak volt világos, Trérnorel grófé, de az annál jobban: hatalmas ragyogó tűz égett a szobában, és egy lámpa, melyen nem volt ernyő.

A könnyű muszlinfüggönyön pontosan, éles körvonalakkal rajzolódott ki egy férfi árnya: Hectoré. Az ablakkereszt előtt állt, homlokát az egyik üvegtáblának támasztotta.

Sauvresy önkéntelenül megállt, hogy megnézze ezt a barátot, aki otthont kapott az ő házában, s a legtestvéribb vendégszeretetért gyalázatot, kétségbeesést, halált adott cserébe.

Miféle gondolatok tartották fogva itt, az ablaknál, míg tekintete a sötétbe réved? Talán alávaló viselkedésére gondolt? De hirtelen megmozdult, hátrafordult, mintha szokatlan zaj riasztotta volna fel. Mi történt? Sauvresy nagyon is jól tudta. Egy másik árnyék rajzolódott ki a könnyű függönyön, egy nőé: Berthe árnyéka.

És ő még minden erejével kételkedni próbált. Üj bizonyítékokat kapott, pedig nem is kereste őket.

Vajon mi hozhatta Berthe-et ilyenkor ebbe a szobába? Izgatottan beszélt.

Mintha hallotta volna telt, zengő hangját, mely hol ércesen cseng, hol lágy és cirógató, s a szenvedély minden húrját megremegteti lelkében. Szinte látta szép szemét, szívének zsarnokát, melyről azt képzelte, nincs olyan pillantása, amit ne ismerne.

De hát mit csinál?

Bizonyára kérni akart valamit Hectortól, az visszautasította, s ő most könyörög. Igen, könyörgött, Sauvresy kitalálta Berthe mozdulataiból, amelyek pontosan kirajzolódtak a muszlinfüggönyön, akár az árnyjáték fekete figurái az olajos papíron. Oly jól ismerte ezt az elbájolóan esdeklő mozdulatot, mindig így tesz. ha el akar érni valamit. Összekulcsolt kezét homlokához emelte, fejét lehajtotta, szemét félig lehunyta, hogy kétszer akkora fénnyel ragyogjon. Milyen kéjes epekedéssel telt meg a hangja, mikor így szólt hozzá:

(Folytatjuk)

4