Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-23 / 119. szám
Épül a Tissa TL Öriős gépek uäjjäk a „munkagödröt” Nehány hónappal ezelőtt még döcögős, gödrökkel teli úton lehetett Kiskörén a Tisza II. építkezéseihez eljutni. Ma már széles betonút vezet a készülő erőműhöz. Szükség is van rá, hiszen nem mindennapi forgalom bonyolódik rajta. Alkatrészekkel, gépekkel, építőanyagokkal megrakott teherautók haladnak az építkezéshez, vagy vissza a falu felé; Naponta változik a kép Kiskörén. Gomba módra szaporodnak az épületek. Magasodnak a több emeletes, új lakóházak, a régi Dankó- telep egy részén pedig lánctalpas traktorok egyengetik a talajt. Eltűnnek a dülede- ző vályogviskók, lakóik szép, tágas lakásokba költöznek. A munka „igazi” része azonban az úgynevezett munkagödörben, a hajózsilip és az erőmű helyén folyik. Szemerkél az eső, majd rázendít, de ez cseppet sem akadályozza az embereket, gépeket A hatalmas markológépek belevájnak a földbe, továbbmélyítik a munkagödröt. Nem messze a folyó partjától Adamecz János betonozó brigádja dolgozik. A Titánia réselőgép 24 méter mélységű, keskeny árkot vág a földbe — később ide kerülnek a zsilip vasbetongerendái. Schéner Lajos gépésszel beszélgetünk. — Szép, érdekes munka ez — mondja. — Igaz, én még nemrégen vagyok itt, azelőtt a Barátság olajvezeték építésénél dolgoztam. Jól érzem magam itt és a kereset sem megvetendő. Havonta megvan a 2400—2500 forint. A család egy kicsit messze van, Budapesten, de amikor lehet, hazamegyek. Túl sok idő nincs a beszélgetésre, mert betonnal megrakott teherautó érkezik, A daru leemeli az autóról a betonnal telt tartályt, ráilleszti a mélybe futó csőre s az anyag rágurul a vasvázra. Készülnek a vasbeton gerendák. Bent az egyik irodában Erdei János művezető tájékoztat — Jelenleg a munkagödörben a hajózsilip és a partfal alapozása folyik. Ugyanakkor pedig a gödör mélyítése. Az alapozási munka nem könnyű, mert elsősorban a talajszlntet szükséges süllyeszteni. Éppen ezért 110 kútból állandóan szívják a talajvizet, amely a Tiszába kerül vissza. Jelenleg a munkagödör mélysége 14 méter, de még nyolc métert mélyíteni kell. S ahogy lejjebb kerülünk a mélyítéssel, ugyanúgy kell a talajszintet is süllyeszteni. — A munkagödrön kívül hol van még építkezés? — Alapozzuk a mólót is. Ezenkívül épülnek a lakóházak. Az elsőbe még ebben a hónapban be is lehet költözni. Még az idén elkészül az ezerszemélyes étterem is. — Hányán dolgoznak az építkezésen ? — Jelenleg mintegy hat- százan, de rövidesen eléri a dolgozók száma az ezret is. Kint közben elállt az eső, dereng a napfény. Az óriás gépek szakadatlanul vájják a földet. Teherautók, dömperek küszködnek át terhükkel a gödrös utakon. — Jó volt ez a kis eső — mosolyog az egyik munkás — legalább elverte a port. Aztán lapátjához nyúl, s nagy lendülettel dobja fel a agyagos földet a teherautóra. (kapóst) A PRÉSGÉP ALÓL szakadatlanul „ömlik” a fainak- való, a tágas udvaron szinte megszámlálhatatlan sorban, csoportban szikkad az égetésre váró tégla. Ez a szurdok- parti gyártelep talán az egyetlen olyan földdarab, amelyen eddig nem okozott kárt az idei, már-már krónikusnak is mondható szárazság. Ellenkezőleg: itt éppenséggel segített, nagyon is sokat használt az eső nélküli, napos, olykor szeles idő. Mint emlegetik, jói haladhattak a bányászok — s mások is, mindenki, valamennyi üzemrészben. Fenn a domboidalon, a gazda elégettségével mutat körül Illés László gyárvezető: — Annyira előre jutottunk, hogy a tavaszi indulás egyhetes késése sem okoz már gondot. Régen behoztuk a 236 ezer téglás lemaradást, ismét „többletben vagyunk”. Hangsúlyozza hogy „ismét” — s ezt feltételemül észre kell venni. — Valamiféle hagyományra céloz? — kérdem. — Még nem nevezhetjük hagyománynak, de szeretnénk ha az lenne... Már ami Somosné, pontosabban: a szép Somosné, még pontosaiban a még mindig szép Somosné, valamelyik nap heves főfájással tért meg otthonába a Hulladék Cumiból Export Gyermekjátékokat Előállító Kisipari Szövetkezetből, ahová mint bedolgozó bevitte volt a bedolgozott bedolgokat. Levette Belgiumból származó gyíkbőr cipőjét, melyet egy azóta disszidált barátnője révén valamelyik világjáró futballistától túsárolt még tavaly, levetette selyemruháját, melyet egy táivoli rokona hozott még tavalyelőtt egyenesen Párizsból, levetette páratlanul áttetsző nylonharisnyáját. melyet egy régi jó barátja küldött Brazíliából, s levetette végül természetesen perion kombinéját is. melyet egy török kereskedelmi utazótól vásárolt egy intim belvárosi cukrászdában, még három évvel ezelőtt. Ezek után egy valódi angol szappannal lemosta orcájáról a valódi holland rúzst. melyet Bécsben vett még ősszel, amikor egy lársashajóval ott járt. Ezt kö- Imtőieg gyorsan ágiiba bújt. dolog mert a hideg rázta. Minthogy reggelre sem lett jobban és meglehetősen magas láza volt. orvost hivatott. Az körültekintően megvizsgálta. s miközben porokat írt, így szólt: — Asszonyom, önnek ázsiai influenzája van. Holnap újra eljövök. ről az ázsiai influenzáról, de eddig még senkitől sem hallotta. hogy Pesten is előfordult volna. Eszébe jutott, hogy olvasta: Európában eddig csak Franciaországban tűnt fel az ázsiai influenza, s a tengeren túl. Kanadában ész- leltek néhány esetet. S íme, most talán elsőnek az országban ö kapta meg. Van ebben valami előkelő, valami stíluSomosné tehát magára maradt ázsiai influenzájával, s vegyes érzések kerítették hatalmukba. Bár a feje még mindig hevesen fájt. s a reggelit — melyet a közben megérkezett Terus néni elkészített — jórészt otthagyta, valami csendes büszkeség járta át egész válóját. A lapokban már többször is olvasott orsós, s bár a feje csaknem úgy fáj, mint egy közönséges magyar influenza esetén fájna, azért a közérzete mégis más. tagjai jóval zsibbadtábbak és nini. milyen érdekes, az orrát egyáltalán nem kell fújnia. Milyen ügyes, célszerű újdonság! Délben némi örömmel állapította meg hogy a porok. Több fát már nem vágnak ki Az egri Népkert ma és jövőre ... AHOGY MEGY AZ IDŐ —■, amelyet a rekonstrukció elvégzésére szántak — úgy változik ez a közkedvelt .„zöldövezet”, az egri Népkert. Volt, amit gyorsan elvégeztek, volt, amit lassabban, és van sok olyan munka is amit még el sem kezdtek. De lassankint csak észrevesszük hogy mi lesz mindennek a vége. Aki csak úgy körülsétál, persze mást is észrevesz, például: milyen célt szolgál a mindjárt a főbejárat közelében exitált hajdani vízszállító kocsi? Vagy: miért maradt félbe a kerítés bontása, esetleg javítása? Mit keres a „Csákó” felőli oldalon az a kályha? És: miért nem lehet legalább ideiglenesen rendet teremteni a kisvendéglő melletti játszótéren? Az aggódó ember azt Is megkérdezheti, irtják-e tovább a fákat, és általában: mit végeznek még itt, milyen munkát, mely a rekonstrukció terveibe illik? — Az eredeti barokk kert- formához ragaszkodva elvégeztük az utak aszfaltozását — mondta Zámbori Ferenc, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, akit e „kérdésözönnel” felkerestünk. — Befejeződött a közvilágítás megvalósításához szükséges munka, és több fát már nem vágunk ki. Az aggódók megnyugtatására ezt is megtudtuk: még az ősszel sor kerül az utak által bezárt területeken a fák, cserjék ültetésére, nem szenved kárt a „zöldövezet”. Igaz, sok fát ki kellett vágni a világszerte veszélyt jelentő szilfavész miatt — volt olyan fa, amelyet csak a kérge tartott már!... — Ha lehet, még szebb most a Klapka utca, hogy az épületek előtti kerítéseket lebontották. A Népkert felőli oldalon azonban — eléggé befejezetlen ez a munka. Mi lesz a régi kerítéssel? — Egyelőre tovább nem bontjuk, mert az itt álló épületeket még nem kötötték be a gázhálózatba. Szénnel fú- tenek, s a kiszórt salak, szemét csúnyán nézne ki közvetlenül a Népkert szélén. Később lebontjuk, kivéve a Fazola Lénárd által tervezett kaput és a mellette levő falmaradványt. Ezt felújítjuk majd. — Mit végeznek el az idén még a rekonstrukcióból — Erre az évre 1 millió 200 ezer forintot kaptunk, ebből rendezzük — most már véglegesen — a Népkert fő sétánya és a patak közötti első „negyedet”: parkosítjuk, virágokkal ültetjük be. A Népkert tisztítása, takarítása a városgondozási vállalat feladata. Az Idén már kétszer végeztek „nagytakarítást”, de sajnos, nemigen látszik meg a játszótéren ez! A terület úgy néz ki, mintha felszántották volna, s a hinták alatt köveití.i A gyerekek megnyugtató sara egyébként ezt is megtudtuk: több játszótér is le: a Népkertben, óvodások t kisiskolások részére, hinták kai, homokozóval, csúszda val, mászókákkal... szóvá mindennel, ami a tíz éve aluliak Kánaánjához szükst ges. — A nyugati oldalon sze retnénk egy szíklakertet berendezni, ott, ahol jelenle. még az elhanyagolt domi van, a szállók közelében. A Park Szálló felőli részen eg: kis vízfelületen ível majd á. a hajdani „Büdös-árkon” áll szép kis műemlék híd ... SZÉP TERVEK, JÓ HALLANI őket, s annak idején, amikor végre pontot lehet tenni e rekonstrukció végére, bizonyára még kedveltebb lesz a Népkert az egriek szemében. De hát a jelen is megérdemel egyet s mást. hiszen ma is nagy itt a forgalom. Remélhetőleg valaki csak elvontatja a MÉH-be a vízszállító „lajt” maradványait, meg a kályhát, valaki csak rendbe hozza ideiglenesen a játszóteret, s valakinek csak eszébe jut, hogy a gyerekek örömére színházszámba menő kisvendéglő illemhelyét valamivel álcázza, mert ők még ráérnek, hogy a tökre- ' szeg emberek ízléstelen naturalizmusából torz tapasztalatokat gyűjtsenek.;. (hátai) Szurdok parti üzem járás Késés a startnál — Behozták a lemaradást A gyöngyösi téglagyár első akar lenni a vállalati elsőséget illeti — fűzi hozzá magyarázóan. A tavalyi évben ugyanis a második csoportban, vagy ahogy mi tréfásan emlegetjük, „az NB II-ben” megnyertük a munkaversenyt s e^el elértüli a 28 napos nyereséget. Most persze, megint „ráhajtunk'’, hátha újra sikerül...! AZTÄN, a javítóműhely felől előkerült művezetővel, Antal Lászlóval együtt azt újságolja, hogy a start igen biztató. Például az áprilisi győztes műszak hajszálnyival sem maradt le a tervtől, óránként átlagosan 6600 nyers téglát készített s májusban úgyszólván mindennap százezer felett termeltek. 8-án pedig, 119 ezer darabos teljesítménnyel „beállították az idei csúcsot”! amelyeket bevett, mit sem használtak. No, persze — gondolta magában — magyar porokkal nem lehet külföldi influenzát gyógyítani, s minthogy most már nem lehetett kétsége affelöl. hogy szervezetét valóban import-vírusok támadták meg. telefonált a barátnőinek, s eldicsekedett a dologgal. Kinek legyen ázsiai influenzája, ha nem Somosadnak? — kérdezték a barátnők önmaguktól. kissé irigykedve — neki volt először papucscipője, nylon karórája és szilán esőköpenye is. A házbelieknek Terus néni mondta el. hogy ázsiai influenza költözött be hozzájuk. Mindenki tisztelettel nézett a Somoslakás ablakaira. Hiába, no, — mondta a segédházfelügyelö felesége — protekcióval minden sikerül. Harmadnap felkelt, negyed- nap elment szokott cukrászdájába. ahol barátnői lelkes örömmel fogadták. — Milyen volt? — kérdezték kórusban. — Gyerekek — felelte Somosné a kávéját kevergetve —, azt nem lehet elmondani. Azt érezni két\. Tabi László — No hiszen, kell is a tégla — vetem köebe — bármennyi van belőle, az építőknek sohasem elég. A téli hónapok miatt pedig egyenesen panaszkodtak. — Ellenünk nem sok rosz- szat szólhattak — védi ki a megjegyzést az üzemvezető —, mivel mi megállás nélkül iparkodtunk. Az őszi többletből egész télen égettünk, ha fele annyit is mint rendes időben, de állandóan tudtunk küldeni téglát... Először történt, hogy a nagyjavítás ideje alatt is égve maradt a kemence tüze s csak az ment embereink közül fagyszabadságra, aki nagyon akart. Folyamatos termelésű üzem lett a miénk is... December végéig 14 millió téglát gyártunk. Nemcsak a mennyiség, olykor a minőség miatt is reklamálhat a partner, a vásárló. Kíváncsiságom nem is hagy nyugton, megkérdem a gyárvezetőt: — Hibás téglák miatt érte-e vajon szó a „ház elejét”? — Ügy mondják, hogy ahol dolgoznak. o<tt olykor hiba is történik. Természetesen néha a mi termékeink sem úgy sikerülnek mint szeretnénk. Ha jól tudom, tízezer téglát kellett emiatt kicserélnünk... Egyébként, ennek ellenére is jóival a megengedett selejtszázalék alatt vagyunk. SÉTA KÖZBEN folytatjuk a beszélgetést. Megtudom, hogy a munkafcedwel, az igyekezettel általában senkinél sincs baj. Javarészt törzsgárdisták dolgoznak a gyöngyösi téglagyárban, akik évek óta megszokták a rendet, az ismétlődő feladatokat, s magukhoz hasonlókká próbálják alakítani, nevelni újabb szaktársaikat is. Egészséges szellemű verseny bontakozik most az idei tavaszon, a Szurdokparton. Barta János égetőcsapata „betette a darazsat” az emberek fülébe, s két szocialista brigád után újabb kettő alakításáról beszélgetnek máris: Sőt! Az üzemvezető elárulja, hogy az egész gyár szocialista címéért is versenyeznek nemsoká! — Előbb persze bizonyítanunk kell a jelenlegi legnagyobb vetélytárs, a hatvani gyár ellen, s természetesen jé lenne megelőzni a két egri üzemet is. Utána már nagyobb reményünk lehetne... _ Munkáról, versenyről — és az anyagi ösztönzésről beszélgetünk. Öröm számukra — mondják —. hogy ez utóbbiról is szólhatnak s hiszik, ezután még többet mondhatnak. Igaz. még nem olyan sok például az az 1600 forint, amelyet az áprilisi eredmények után szétoszthattak az égetők és a nyersgyártók között, de így is jó volt arra, hogy a legjobbakat legalább némiképpen megkülönböztessék a lustábbaktól. kit-kií nagyobb igyekezetre, szorgalomra — s fegyelemre buzdítsanak. Csökkennek a balesetek, az igazolatlan mulasztások, egy. re gyűlik a többlefctégla —* gondolhatnák, hogy a gyárvezető teljesen elégedett. — Sajnos, ez még messze van! — sóhajt Illés László az iroda előtti búcsúzásnál. — Sok más mellett például jelenleg még létszámgondjaink vannak. Jó néhány ember elkelne az üzemben, ám a tisztességes kereset, az évközi jutalmazás, az év végi 2—4 ezer forintos nyereség- részesedés sem bizonyul elég csábítónak. Valahogy húzódoznak ettől a szakmától. Olyannyira, hogy évek óta jobbára csak a vakációzó diákok nyári besegítésére számíthatunk. Most is nagyon várjuk várjuk már, hogy pár hétre megérkezzenek...! A MÁJUSI SZÉL belecsap a porba. Egy kormos égető az eget szemléli, aztán csüggedt kézmozdulattal legyint, s odaszól a társához: ma sem lesz eső. Szavaiból kiérződik a kert a kis háztáji, a közös határ iránti aggodalom — s az. hogy most már a téglagyáriak sem bánnák, ha megeredne egy kiadós zápor... Gy. Gy. Jilwüs&g 3 !9©Sa május SS.j csütörtök
