Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-23 / 119. szám
30 év az étteremben * „Nyomoz” a technika Egri Ismerősök A vendéget úgy szereti fogadni, mintha saját lakására hívta volna őket. Immár 30 év óta ugyanazon a helyen szolgál fel, máshol még nem is dolgozott, még a Balaton- f ra sem ment le soha a nyári idényben, pedig ott többszörösét kereshetné, mint itt Egerben, a Park éttermében. Véletlenül lett pincér, 14 éves korában. Bátyja akkor már a Koronában dolgozott és mivel nagy volt a „rum- K”. elhívta kisegíteni. „Megtetszettem a főnöknek” és «livel akkor még nem tudta, hogy mi is lehetne tulajdonképpen — ott ragadt. Hatan voltaik testvéreié, egyik öcs- cse is felszolgáló. Mindnyája« kirepültek a hátiból 14 éves korukban. Apja moz- : dowyvezető volt. Másfél évig volt pincér- és portástanuló és könyörögnie ■-tellett, hogy időnként elengedjék a tanonciskolába. Bent is laktak a Koronában, az alagsorban. Reggel héttől este 10-ig dolgoztak, szabadnap nem volt és még ők fizettek a tulajdonosnak, amíg fel nem szabadultak. Fizetett ő másfajta tanulópénzt is, amikor Jávor Pált. a híres színészt szolgálta ki és véletlenül ráborította az ételt. Jávor felállt és lekent egy nagy pofont. . Arra is emlékszik, amikor Serédi Jusztinján püspök előtt a pincéreknek sorba kellett állniok és egyenként kezet csókolni Még arra is, amikor Malinovszkij marsall itt járt Egerben és minden felszolgálóval kezet fogott. Nevezetes ember, azt hiszem, mindenki ismeri Egerben. A legrégibb dolgozó a Parkban, 21 igazgatót „szolgált ki”. Brígádvezető, elvégezte az üzemvezetői iskolát is, de amíg bírja, marad főpincér. Szakszervezeti bizalmi és a hotel futballcsapatának agilis intézője, szervezője. Szombaton, vasárnap, vagy ünnepeken soha nem kér szabadnapot, „ilyenkor inkább a fiatalok kémek”. Még soha nem volt üdülni, inkább kirándulni járnak feleségével a környékre. De talán most az idén elmennek. Felesége eredetileg szakácsnő volt, most presszó-üzletvezető. Ha hétköznap kiveszik szabadnapjukat, vasárnapi ebédel készítenek. Különben kedvenc étele a paprikás krumpli, gyakran főzi ezt otthon virslivél, de ha bent eszik a Parkban, és ha van, akkor pacalpörköltet fogyaszt legszívesebben. Inni „beöntést szeret, vagyis feketét rummal. Kedvenc időtöltése a tv. amikor ideje van rá, amikor délelőttös. Néha szakikönyveket olvas, mert mint mondta, mindig változik a tálalás vagy a szervírozós módja. 30 év alatt egyszer sem szilveszterezett otthon, de még nem is akar egy darabig. A szakmában él. szinte egész életét a Parkban töltötte el Megedződött, „mert ez olyan szakma, ahol sokat le kell tudni nyelni”. Ennek ellenére tárgyilagos és elismeri. hogy sokszor nem ok nélkül szidják a vendéglátóipart. Mint vendég. 6 i* sokszor bosszankodott már. Szerinte ezt csak hivatásiból lehet jól csinálni és nem a borravalóért. Azelőtt a Koronában sakkal kevesebbet kaptak a borravalóból, mint a főpiacén Főképp csak akkor jutott nékik, ha fizetéskor odaáll - tak az asztal mellé. Pedig akkor még záróm sem volt, addig tartottak nyitva, ameddig a vendég kívánta, ameddig az utolsó vendég is hajlandó volt eltávozni Gyakorlott, éles szeme van. Ha bejön egy társaság, csak rájuk vet egy pillantást és máris tudja, hogyan kell velük bánni, mit keil nékik ajánlani italban és ételben. Ő akkor fárad el, ha nincs vendég. „akkor olyan letargiát érzek”. Tipikus pincér-járása van. azt mondja, hogy kímélje a lábát, először külsőre lép. csak azután érinti teljes talpával a földet — így könnyebb, gyorsabb a mozgás. Figyel, uralja az egész „placcot”, mindig bent forgolódik a vendégek között. „Nem bírom az egyedüllétet, akkor érzem jól magam, ha tömeget látok”. Ha ideges, a humor nyugtatja meg. Különben jól beszél németül, amerikai fogságban volt Németországban, ott tanult meg. Legnagyobb vágya is teljesült: szövetkezeti lakást kapott négy éve. Azelőtt egy düledező házban lakott. Lánya a közgazdaság technikumba jár. fia 10 éves. és a technikai pályák felé vonzódik. Mottója, amit gyakran hangoztat: „a vendég mozdulatait kell figyelni”. Neve — bizonyára már eltalálták — Marost János. Felborult motorkerékpárja mellett — holtan találtak egy férfit. A nyomozás megállapította, hogy egy tehergépkocsi gázolta el. A kocsi vezetője — elmulasztva a kötelező segítségnyújtást — továbbhajtott. Rövid idő múlva a gyanúsított tehergépkocsi-vezető kézre került. — Nem én voltam — szabadkozott a rendőrségen a gyanúsított. — A szóban forgó estén másik útvonalon jártam a kocsimmal Zöldesbarna lakkszemcsék Bár ezt az állítását tanúkkal igazolta, a rendőrség letartóztatta a gyanúsított gépkocsivezetőt. Időközben ugyanis az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi technikai osztálya különféle vizsgálatokat végzett a teherautón. A bal első keréktárcsán a motorkerékpár első kerék futófelületének lenyomata látszott. Az áldozat mellett fél lencse nagyságú, zöldesbarna lakkszemcsét találtak, ugyanolyan rétegezé- sűt, mint a teherautó lakkozása. A bal oldali sárvédőn levő párhuzamos benyomó- dások méretei megfeleltek az elhunyt motoros bőrmellénye zippzárfogazatának. A gyanúsított gépkocsivezető a bizonyítékok súlya alatt beismerte, hogy 6 gázolt, és csak azért ment át a másik útvonalra, hogy alibit szerezzen. — Ahhoz, hogy ezeket a terhelő adatokat szinte észrevétlen jelekről megállapíthattuk, egész sereg kiváló szakemberre és speciális műszerre volt szükség — mondta Ladvánszky Károly ezredes, a Belügyminisztérium közlekedési csoportfőnöke. — A spektrofotometria, a kro- matográfia, a mikroszkópia és a mikroolvadásmérő, a színes fényképezés és a faj- súlymérés együttes alkalmazása segített az igazság kiderítésében. A legmodernebb technikára és a legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodva igyekszik a rendőrség bizonyítékot szerezni. A Belügyminisztérium bűnügyi technikai osztálya a modem laboratóriumok egész sorát foglalja magában, valóságos tudományos intézet. Vezetői, beosztottjai között vannak orvosok, vegyészek, mérnökök, jogászok, írás- és nyomszakértők, a szakmák legkiválóbbjai. Az osztálynak különösen sok munkát adnak a közlekedési balesetek, főleg, amikor a segítségnyújtás elmulasztásáról van szó. De egyéb dolguk is akad bőven. Újszülött — dobozban A balatoni műút és a Pé- terhegyi út melletti grundon papírdobozt találtak újév napján. A kekszesdobozban rongyokba csavart halott csecsemő volt. A rendőrorvos véleménye szerint az élve született, erős, életképes fiúcska még élt, amikor a dobozba tették. Széles körű nyomozás indult a lelketlen anya felkutatására. Egyetlen kiindulási pont volt: a doboz. Vizsgálták, milyen jelek és nyomok maradtak rajta. Érdekes jelre bukkantak: a dobozban valaki valahonnn csomagot küldött, de a posta jelzését és a címet levakarták róla. A főkapitányságon a legmodernebb kriminaltechnika eszközeivel sikerült megállapítani az egykori címzés néhány betűjét: a csomagot egy .. hely”-lyel végződő faluban vagy városban adták fel: a címzett pedig olyan nevű pesti utcában lakik, amelynek utolsó három betűje VAR és hátulról az ötödik betűje U. A házszám a jelekből feltehetően 4-gyel végződik. A címzett személyéről annyit derítettek ki, hogy keresztneve két utolso betűje KA. A nyomozók ezekből a jelekből próbáltak következtetni. Lehet — mondták —, hogy a csomagot egy Aranka nevű leány kapta — nem volt kétséges, hogy leányanya a tettes, aki egy „udvar” végű utcában lakik, feltehetően azon a környéken, ahol a csomagot találták. Keresték tehát az .udvar* végű utcákat s ott azokat a házakat, amelyeknek száma 4-gyel végződik. A lakók közül, pedig elsősorban azokat, a fiatal nőket, akik vidékről csomagot kaphattak. Egyheti nyomozás után összeszűkült a kör. A szálak végül is L. Aranka XI., Nádudvar utca 14. szám alatti lakoshoz vezettek. A lánynak van egy nővére Pincehelyen, aki időnkint csomagot küld neki Pestre. Az infravörös sugár Az egyik laboratóriumban személyi igazolványt vizsgálnak. A benne levő kép csinos nőt ábrázol. Az avatatlannak úgy tűnik, hogy a hölgy fiatal, hiszen az igazolványban ez áll: született 1932. április 5-én. Ám amikor az igazolványt egy mikroszkópszerű lencsébe teszik, majd infravörös sugarakkal átvilágítják, a lencse azt tanúsítja, hogy a csinos lány tíz évvel megfiatalította magát, vagyis az 1922-es évszámot 1932-re javította. Mindebből látnivaló, hogy a nyomozói munka ma már nem annyira a Sherlock Holmes-i logikán, sokkal inkább a technika vívmányain alapszik. Kőszegi Frigyes Berkovits György kocavadasz — Maradj nyugton, valami morgást hattoki (A Wochenpresse karikatúrája*.) A „í És ez az egész história Trémorel és Courtois kisasz* 'Iszony házassága körül, hát lehet jobban gúnyt űzni hi- i székenységéből? Azt hitte, ez a magyarázat Hector háborgására, hirtelen nekibuzdulásaira, visszakozásaira. ti Ez a terv, melynek megvalósítását oly régen húzzák- yhalasztják, csak a kötést tette még vastagabbá az ő szellmén! |f Egy-egy pillanatig kételkedni próbált. Némelyik óriá! |si szerencsétlenségben kézzelfogható valósága ellenére |sem hiszünk feltétlenül. | — Ez lehetetlen — morogta — lehetetlen! F,gy lendöntött fatörzsön ült a mauprévoiri erdő közepén, s négy óra óta tizedszer böngészte a végzetes levelet. — Mindent bizonyít — mondta —, és nem bizonyít .semmit. Még egyszer elolvasta: Ne menjen holnap Petit—Bourg-ba... Ugyan, hát ostoba jóhiszeműségében nem szólt-e így úzszor, meg százszor is De Trémorel grófhoz: — Holnap nem leszek itthon, maradj Berthe mellett. Ez a mondat tehát semmi biztosat nem jelent. De ért tette hozzá: • ...pontosabban: jöjjön vissza ebéd előtt... Ez féleleimről, vagyis bűnösségről árulkodik. Elmenni. és azonnal visszajönni, ez óvintézkedés, elejét akarták " venni a gyanúnak. És miért „ő”, miért nem Clément? Megrendítő jelentése van ennek a szónak: „ő”, ez a drága, imádott lény, vagy a gyűlölt zsarnok. Nincs középút, csak a férj agy a szerető lehet. ,.Ö” sohasem valami közömbös személy. Egy férj el- ; veszett, ha a felesége „ő”-t mond, mikor róla beszél. De mikor írta Berthe ezt az öt sort? Minden bizony- V nyal valamelyik este, mikor visszavonultak közös háló- ^ szobájukba. „Holnap Melunba megyek” — mondta 6, mire Berthe sebtiben lefirkantotta ezt a néhány szót, összehajtotta a levélkét, beletette egy könyvbe, és elküldte a szeretőjének. A szeretője! Fennhangon mondta ezt a szót, mintha meg akarná tanulni, mintha meg akarná győzni magát, hogy igaz a szörnyű valóság. így szólt: — A feleségemnek, az én Berthe-emnek szeretője van!... Azt hitte, boldogságának vára oly szilárd, hogy az élet minden viharával dacol, és most mégis összeomlott, s ő itt maradt, eszét vesztve, a romok között. Vége a boldogságnak, az örömnek, a reménynek, mindennek, Ber- •üie-re építette jövőjét, az ő neve szőtte át álmait, vagy inkább ő, egymaga, volt a jövő és az ábránd. Annyira szerette, hogy már önmaga részének érezte, nélküle nem is értette magát. S hogy Berthe-et elvesztette, nem látott semmi célt, mely felé haladhatna, elvesztette életének értelmét. Tisztán érezte, hogy minden összetört benne, már végezni akart magával. Ott a puskája, golyói is vannak; azt fogják mondani, vadász-szerencsétlenség okozta halálát, és minden rendben lesz. Igen, de azok! Ó, bizonyára folytatnák az alávaló színjátékot, úgy tennének, mintha siratnák, pedig valójában majd kiugrana a szívük örömükben. Nincs férj, vége a kényszer- helyzetnek, a ravaszkodásnak, a félelemnek. Végrendeletében egész vagyonát Berthe-re hagyta, gazdagok lesznek. Mindent eladnak, s nagy vígan elmennek, hogy szabadon szerethessék egymást valahol messze, Olaszországban, Velencében, Firenzében. Ami pedig az ő emlékét, a szegény, túlontúl jóhiszemű férjet illeti, egy nevetséges ember emléke élne bennük, akit megcsalnak, felszarvaznak és megvetnek. — Soha! — kiáltott mámorosán a dühtől. — Soha! Megölöm magam, de előbb bosszút kell állnom. De hiába töprengett, nem talált elég kegyetlen, elég iszonyú büntetést. Micsoda kínok árán vezekelhetik le a szörnyű gyötrelmeket, melyeket neki kell most kiállnia. Azt gondolta, hogy a bosszú sikere érdekében várnia kell, és megesküdött, hogy várni is fog. Megfogadta, hogy úgy tesz, mintha megingathatatlan biztonságban érezné magát, s elviseli, hogy mindent lásson, mindent halljon. „Leszek olyan álnok, mint ők!” — gondolta. Ugyanis furfangos kétszínűségre lesz szükség. Berthe maga a ravaszság, s mihelyt megneszeli, hogy férje sejt valamit, megszökik szeretőjével. Hectornak pedig az ő jóvoltából most már majdnem négyszázezer frankja van. A gondolat, hogy bosszúja esetleg nem éri utói őket, visszaadta erejét és elméje minden világosságát. Csak ekkor gondolt a közben eltelt időre, a szakadó esőre, ázott ruháira. „Ugyan! — gondolta. — Majd kitalálok valamit, attól függ, mivel fogadnak”. Alig egy mérföldre volt házától, de neki,' a kitűnő gyaloglónak, több mint másfél óra kellett, hogy megtegye ezt az egy mérföldet. Összetört, megsemmisült, csontja velejéig átfagyott. De mire megérkezett Valfeuillube, sikerült visszanyernie megszokott arckifejezését s jókedvét, mely világosan mutatta, milyen tökéletes biztonságban érzi magát. Vártak rá, de esküvései ellenére sem volt képes elfoglalni helyét az asztalnál e férfi és e nő, két legkegyetlenebb ellensége közt. Kijelentette, hogy megfázott, nem érzi jól magát, és lefekszik. Hiába könyörgött Berthe, hogy legalább egy csésze forró húslevest meg egy pohár bordóit igyon. — Tényleg rosszul érzem magam — mondta. — Észrevette, Hector? — kérdezte Berthe, mikor Sauvresy visszavonult. — Mit? — Valami nincs rendben a férjemnél. — Ez könnyen lehetséges, hisz egész nap kint volt az esőben. — Nem erről van szó. Van valami a tekintetében, amit sohasem láttam. — Szerintem igen jókedvű volt, mint rendesen, — Hector!... a férjem gyanít valamit. — Ö? Ugyan! Szegény, drága barátom, sokkal jobban bízik ő bennünk, semhogy eszébe jutna féltékeny- kedni. — Téved, Hector. Mikor hazajött, nem csókolt meg, s ez először fordult elő. mióta házasok vagyunk. Sauvresy tehát már kezdetben hibát követett el. Tisztában volt vele, de az már meghaladta volna erejét, hogy megcsókolja Berthe-et ebben a pillanatban. Viszont sokkal betegebb volt, njint mondta, s főként mint hitte. Mikor felesége és barátja vacsora után fölment hozzá a szobájába, már vacogott takarói alatt, vörös volt, homloka égett, torka kiszáradt, szeme aggasztaón csillogott. Hamarosan rettenetes láz kerítette hatalmába, melyet szörnyű delirium kísért. Orvosért küldtek, az rögtön kijelentette, hogy nem felel érte. Másnap válságosra fordult az állapota. (Folytatjuk)---------------------------------------------------------------------------_>
