Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Mit ér a in íívezető-, ha — no ? Kénytelen vagyok két statisztikai adattal kezdeni. Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységében tavaly a férfi- munkások átlagkeresete 1865 forint volt, a nőké 1262. Bár ebben az évben növekedett az átlag, de a férfiaknál 25 forinttal, a nőknél viszont Csak 15 forinttal. Ha bármely kategóriát vizsgáljuk meg, a nők és a férfiak keresetében levő különbség egyiknél sem közelít egymáshoz lobban, sőt: inkább széle, •edik. Az sem véletlen, hogy az idej növekedés megintcsak • férfiak javára kedvezőbb. Még annyit ehhez a témához nagy általánosságban, hogy a Gyöngyösi Városi Tanács legutóbbi ülésén az Egyesült Izzó szociális és személyzeti igazgatója, Kálmán József tette szóvá ez a furcsa állapotot. Szerinte: lehet, hogy ez az átlag így nem is rossz, de az biztos, hogy nem is jó. Engem a személyeikre vonatkozó tények érdekeltek, amikor ez után a téma után mentem. o o o o — Tavaly Január 1-ével ne. 'eeztek ki művezetőnek — mondja Tóth Zsuzsanna. _ Na gyon megörültem. Hogy megijedtem-e a felelősségtől? Egyáltalán nem. Még olyan pillanataim sem voltak, amikor felötlött volna bennem: minek nekem ez a beosztás? — Nehéz dolog nőiknek nőiket irányítani? — Nálunk elég nehéz. Miért? Mert nem értenek meg mindjárt mindent. No, nem arról van Kzó, mintha a nők kisebb értékű képességekkel rendelkeznének, mint a férfiak. Csak azt nem látják meg, hogy mit. miért kell úgy csinálni, 'ahogy kell. Meg aztán arra is hajlamosak, hogy csak a saját érdekeiket nézzék. Pedig van gyártási érdek is. — Volt-e kisebbségi érzése? — Nem. Soha nem éreztem különbséget a munkában a nők és a férfiak között. Tudja, engem fiúsítottak. — Mennyi a havi keresete? — Kettőezer forint. o o o o Holló János ugyanebben az üzemben, szintén művezető. — 1963 óta vagyok ebben a beosztásban. A fizetésem 2350 forint. Igaz. nőket kell irányítanom, de ez nekem nem okoz gondot. Előző munkakörömben is csupa nő dolgozott velem együtt. — Nincs valami sajátos női vonás a munkahelyén? — A nők érzékenyek. A családi gondok erőteljesen hatnak rájuk. Ilyenkor köny- nyebb reszortra kell áttenni az illetőt, ahol nincs olyan nagy szükség a figyelem kon- centárálására. Mi is segítünk, ahogy tudunk. Ha a férj is itt dolgozik nálunk, behívjuk, beszélünk a fejével. — Ml a véleménye a nők vezető beosztásáról általában? — Szerintem a nők műszaki értéke más. Egyszerűen arról van szó, hogy a nőnek otthon még ott a család. Nem ér rá egy-egy műszaki kérdéssel otthon is foglalkozni, mert mosni, főzni, takarítani kell. 0 0 0,0 — Ne vegye dicsekvésnek, de nálunk van az egyetlen női művezeiő — mondja Szerdahelyi János, a félvezető üzem főnöke. — Ezt sem volt könnyű elérni. Kissé meghökkentek. amikor előálltunk a javaslatunkkal. Szokatlan még az ilyen beosztás. — Mi az eddigi tapasztalat? — Nem bántuk meg. Sőt: kellemesen csalódtunk. Jobban bevált, mint ahogy reméltük. Határozottabb, köHelyesnek vélt nyelvi hibák A nyelvtudomány saak- nyelvén túlkompenzációnak, téves nyelvi visszatítésnele szoktuk nevezni a címben jelzett problémát. A mindennapi nyelvhasználatban ma is elég gyakran találkozunk vele. Erre utal az a levél is, amelyben tanácsot kémek, hogyan „lehetne leszoktatni” fiatal kartánsnő- jüket „a népiesen ejtett csői- kol szó használatáról." Először is jegyezzük meg, hogy a csólkol ejtés nem helyes, de azt is hangsúlyoznunk kell, hogy nem is „népies”, tehát nem tájnyelvi ejtés, mint ahogy nem tájnyelvi formák a szóiké, a szoldavíz, hangsorok sem. Éppen a tájnyelvi ződ (zöld) vót (volt), ódal (oldal) ejtések tudatos kerülése miatt követnek el egyesek köznyelvinek, városinak vélt hibás ejtésváltozatokat. A szóban forgó kartársmő is azt hiszi, hogy a szóda, a csókol, a vágyódik szavak is beletartoznak a főd (föld), a bőt (bolt), a főt (folt) népnyelvi ejtési sorba. Ettől a „népies beszédtől” való tudatos tartózkodásuk szüli a címben ie jelzett nyelvi hibákat. Ebbe a problémakörbe tartozik bele, hogy egyesek „túlteljesítik” az irodalmi norma megszabta ejtést, s akkor is a városi ember, a tanult ember köznyelvi ejtéséhez akarnak igazodni, amikor arra semmi szükség nincs. Egerben és környékén ilyen okok miatt hallunk furcsa ejtéseket. Elég gyakran üti meg fülünket a következő mondat is: „Május holnap- ban (helyesen: hónapban) nem sok eső esett...” Eger és környéke népnyel vének tanulmányozói már régen felfigyeltek az „1-nek palócos betoldására”. Valóban elég gyakran hallunk ilyen ejtéseket is:éldes, váltás, főltkolbász. vágyoldik stb., stb. A köznyelvi, az irodalmi ejtés normáinak erősítésére feltétlenül szükség van, hogy minél szélesebb körben valósuljon meg az egységes ejtés, de az urbanizáció, a városiasodás ne eredményezzen olyan nyelvi hibákat, amelyeket éppen azért követünk el, mert nem tudunk különbséget tenni a valóban tájnyelvi ejtés és az irodalmi, a köznyelvi ejtés között. Erre a jelenségre annál is inkább fel kell figyelnünk, mert ez is zavarja, akadályozza az egységes köznyelni ejtés erősödését, kialakulását. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa vetkezetesebb, mint amilyenek a férfikollégái. o o o o Az izzító ban Kovách Tamást kerestem meg — Tavaly kerültem ide. Nem nehéz a munka, bar szükség van a fizikai erőkifejtésre. azért is nem talál itt női dolgozót. Veszélyes is, hiszen robbanás-érzékeny anyagokkal dolgozunk. — Mennyi a keresete? — Hétforintos órabért kapok. Erre a munkakörre elég. Persze, jobb volna, ha több volna. — Hogy tud kijönni a fizetéséből? — Nagyon nehezen. Csak a szerencse segít. — Éspedig? — A totóra gondoltam. Rendszeresen játszom, s így jön egy kis plusz a konyhára. Ezzel a „mellékessel” együtt van ki havi kétezer, így már könnyebb. o o o o Az izzítósok női megfelelői a kérni ások. Nagyjából-egé- széből nyugodtan be lehet helyettesíteni a kémiások munkáját is az izzítósokéval. Markó Józsefné két évvel korábban került a kémiások- hoz. mint Kovách Tamás az izzítósdkhoz. — Az órabérem 6 forint 10 fillér. Mennyire vagyok elégedett vele? Ha a munkámat veszem alapul, hát... mit mondjak?... De végső soron kevés. Ebből a keresetből megélni nem volna könnyű. Ez az igazság. — Vélemény? szerint van-e különbség a nők és a férfiak keresete között itt. maguknál? — De mennyit^. Ä férfiak mindenütt jobban keresnek, mint a nők ha azonos a beosztásuk. így van. o o o o • Furcsa helyzet. Nemcsak azért, mert a személyekre épített tények a statisztikai adatok igazát bizonyítják, hanem azért is, mert Gyöngyösön az Izzó adja a legszélesebb és a legjobb munkaalkalmat a nőknek. Különösen eleinte volt nagy öröm bejutni az Izzóba. Betanított munkásként kerültek olyan reszortokba a szakképzettséggel nem rendelkező nők, amik nagyon kényelmesnek, kellemesnek tűntek. Ha ilyen nézőpontból mérlegeljük a női munkások havi közel 1300 forintos átlagkeresetét. alig találunk alapot a kritikai megjegyzésre. Mégis...! Gondoljuk csak el: azonos munkakörökben, azonos képzettséggel. azonos munkában töltött idővel, a férfiak vannak mindig előnyben, ha a boríték tartalmát nézzük meg. Vagy a másik. Valóban dicséretes a félvezető üzem hagyomány-törése: itt bízták meg az első nőd dolgozót a művezetői teendők ellátásával. Szinte meghökkentő merészségnek tűnik ez a lépésük. Miért kell ennek olyan rerdkívüli dolognak lennie? Emlékezzünk csak Kálmán József szavaira: lehet, hogy a gyöngyösi gyáregység női dolgozóinak, kereseti átlaga így, ahogy van, nem rossz,.de az biztos, hogy nem is jó. Nem nehéz a következtetést levonni. G. Molnár Ferenc „Hason belüV9 Sok a panasz a telefonkészülékekre. Ez esetben ezt nem a tulajdonosok, hanem az egri távbeszélő-állomás dolgozói mondták. Az ikerjelfogók, a nyilvános állomások szinte naponta „robbannak” le. A hibás készülékek javítása Miskolcon történik, s míg odaszállítják, megjavítják, s aztán visz- szaküldík, több hét is beletelik. Az egri távbeszélő-állomás dolgozói ezért a kisebb hibákat saját maguk kijavítják. Persze. ez mind kevés ahhoz, hogy a városban lévő közel öt és fél ezer készülék állandóan üzemeljen. Jó lenne, ha Egerben is létrehoznának egy készülékjavító' részleget, mert nagyban csökkenne egy-egy készülék javítási ideje, ezzel párhuzamosan a panaszosok száma is. Képünkön Szabó József műszerész jelfogót javít, (Foto: Kiss Béla) Mi legyek? Sok-sok álmatlan éjszakán töprengtem már — feleségem ebből fakódó félreértéseit leintve —, hogy mi is legyen belőlem. Utóvégre nem vagyok már megfontolatlan és meggondolatlan gyerkőc, aki csak úgy ukmukfukk egyszerűen űrhajós lesz, vagy sarkkutató. táncdalénekes, labdarúgó, vagy EN SZ-diploma- ta. Az ember mindent és alaposan gondoljon végig, mérje fel egyéniségét, vágyait, képességeit, egyszóval mindazt, ami együttesen alkalmassá tesz’ őt erre, vagy arra a hivatásra. Így jutottam el odáig, hogy számomra két alkalmas pálya létezik, vagy miniszter leszek — mindegy hogy milyen, a lényeg a miniszter — vagy labdarúgó. A miniszter is sokat utazik külföldre, bár kétségkívül negyedannyit lem, mint egy labdarúgó; a miniszternek is van autója, bár az kétségkívül korántsem annyira az övé, mint egy labdarúgóé. A miniszternek is jó fizetése van, bár igaz, korántsem annyi mint egy labdarúgónak, s a miniszter fényképe is kint van — igaz. csak külföldön — a plakáton, s a labdarúgóé is, igaz, hogy külföldön és belföldön is és sokkal több helyen és nemcsak a plakátokon. az M ,.. hogy az ember, ha ideák nélkül tálán meg is lehet, de ideálok, pontosabban példaképek nélkül már aligha. Ügy kell az embernek legalább egy példakép, mint „testnek « kenyér”, s aligha tudnék szegényebb embert elképzelni, mint azt, akinek nincs követendő ideálja. Mondd meg az ideálod és én megmondom, ki vagy. A verebet tolláról, az embert példaképéről ismerni meg. Néha persze — mint ahogy tus * továbbiakból kikövetkeztethető —, néha a példaképet it meg lehet ismerni az emberről, illetőleg azokról, akik e péU dáképet példának és képnek tartják maguk számára. Példul egy olyan példaképet, amely képen egy hosszú hajú fiú ordít segítségért, mert a kezében lévő gitárba áramot vezettek. Egyesek szerint ez a hosszú hajú fiú nem, azért ordít, mert áram van a gitárban, hanem mert gitár van a kezében és nem is ordít, csak úgy néz ki, hanem énekel. Ez tehát egy énekes példakép. Ilyen szeretne lenni ama ifjú, aki e példaképet kép formájában a szíve, vagy az ágya felett fiordja Kaszap István helyett. Láttam olyan példakép képet, amelyen az uralkodó lényeg nem a példakép képe, hanem a lába volt. Meg a csukája. Labdarúgó ez a példakép, s akinél láttam, természetesen a labdarúgót tartja példaképnek, lehetőleg olyat, akinek hosz- szú haja van és gitározik, amellett énekel is. Ha gitár nincs, a csuka is elég. Sok ilyen példaképet láttam, amit szentkép gyanánt hordatnak szív és ágy felett: kemény izmú férfiszinészt és kemény... szóval... dekoltált női színészt, énekest, gitárost, focistát. Láttam a példa követőjénél, s láttam trafikok, fényképészüzletek kirakataiban. Tehát majdnem mindenütt. Ók a mi fiatalságunk eszményképei. Mert a fiatalság többek között onnan ismertetik meg. hogy eszményképei vannak. A „nem fiatalság” onnan, hogy milyen eszményképeket tud, vagy akar adni a fiatalságnak. Semmi ok az aggodalomra: igenis el tudok képzelni egy gitárost is eszményképnek, egy labdarúgót is, színészt él színésznőt is. Utóvégre igazán jó gitárosnak lenni, művésznek lenni sok tanulás, sok munka, sok önfegyelem, kitartás, következetesség és igény dolga. És ezek igazán nem lebecsülendő jellemvonások. Amellett ez pénzkereseti forrásnak sem olyan rossz. Labdarúgót is el tudok képzelni eszményképnek: az egészség, a testkultúra, a fegyelem, a kollektivitás — s ha olyan, mert olyan is van, nem is kevés — szigorú életrendbe ágyazott tanulás a szellemiek terén la. Amellett ez sem rossz pénzkereseti forrásnak. Mondom, mindezeket is el tudom képzelni eszményképnek. Is! Ami kicsit elgondokodtat, az nem más, mint az én — no, azért nem olyan távoli — ifjonci korom, amikor Spartacus, majd Nemo kapitány, később Petőfi volt az ideálom. Garry Cooper mellett! Természetesen ideálokat, példaképeket előre gyártott elemekből. konfekcionálton nem lehet és nem is szabad az ifjúság zsebébe dugdosni, mint valami hamuban sült pogácsát az élet útjára. Nem példakép a „bezzeg” sem, a „bezzeg a mi időnkben”. Inkább riaszt, vagy gúnyra fakaszt atyai vagy öreges fecsegésnek tűnik, — semmiképpen olyan világnak, amelyből tanulni, s amelytől továbbjutni csak példaképek útján lehetett és lehet. Egy 19-es vöröskatona fehér gazemberektől megtaposott teste „szemre” nem lehet olyan ideál, mint egy tornász kidolgozott izmai. De „lélekre” nagyonit lehet, több is. szebb is lehet. Egy kissé kopaszodó, a sok dohányzástól fátyolos hangú világhírű professzor hangja aligha birkózhat meg Zalatnay Saroltáéval, vagy Aradszky László hangjával. De tudásának lebilincselő szépsége és harmóniája, egy alkotó élet magasba Ívelő embersége talál-talán mégiscsak lehetne példakép. És lehetne, de mennyire lehetne a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom sok-sok hősének minden kitaláltság- nál izgalmasabb, harcosabb, bátrabb és elszántabb, mindednél humánusabb életútja. Sok szép ember is volt köztük, lányok és asszonyok, ifjak és öregebbek, sportolók, színészek és gitározni tudók, professzorok és kitűnő szakmunkások, — s mind a legnagyobb eszményért, az ember emberségéért harcoltak. Igaz, róluk alig van fénykép a trafikokban. Igaz. népszerű és „izgalmas” formában alig-allg olvasni róluk, sem riportokban, sem emlékezésekben, sem kis és nagy regényekben. S ha lehet, akkor alig-alig hívják fel erre a fiatalok figyelmét. így marad a hosszú haj és a gitár, mint ideál, — csak. És ez a „csak" az, ami csak nem tetszik a példaképek világából. A miniszterség mellett szólt az tény, hogy mint magyar állampolgárt, két választás között, a feleségét törvényesen is irányíthatja, míg egy labdarúgó legfeljebb törvényesen, vagy anélkül elválhat tőle. Jobb dolog miniszternek lenni, mert mozgás szempontjából kényelmesebb egy sima asztal mögött ülni, mint egy asztal simaságú pályán loholni. A miniszterség ellen szól az a tény, hogy ott állítólag dolgozni is kell, ami még nem lenne baj, ha keveset kellene dolgozni és azért sem kellene felelősséget vállalni. Nem beszélve arról, hogy manapság már egy minisztert is lehet nálunk szidni, s ahogyan én magamat ismerem, mint nem minisztert, el tudom képzelni, mit szidnának, mint minisztert. Ki tud állandó csuklások közepette, akár még keveset is dolgozni? Egy álmatlan éjszakán tehát úgy döntöttem, hogy a miniszterségről lemondok. az nem az én alkatomhoz, egyéniségemhez illik. Labdarúgó-bírónak és miniszternek az menjen, akinek a szive szent, az idegei kötélből vannak és ráadásul érti si azt, amit csinál. Ezek után döntöttem úgy, hogy labdarúgó leszek. Természetesen első osztályú és válogatott labdarúgó, akit mindenki szeret. akinek sok mindent szabad, kinek pompás az erőnléte és ennél is pomr pásabb, nirugdíjasabb állása van a válogatottban, akit dédelgetnek, kényeztetnek, még a hátvédtől is óvnak. Ezt határoztam el egy szombatra virradó éjszaka. És egy vasárnapra virradó éjszaka, boldogan sóhajtottam fel, hogy nem siettem el a dolgot: a világért sem leszek én labdarúgó. Különösen nem válogatott Meg kellene próbálni a pingpongot. Vagy a gyeplabdát. Hisz, ha énekelni tudnék! (egri) mmism s 1968. május 19, vasárnap
