Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Matematika írásbeli,

Az érettségi nem játék. A matematika meg éppen nem az, legalábbis annak, aki nem zseni — és ők vannak többen. Egyáltalán az egész középiskola nem játék, mert továbbtanulásra és helytál- í íásra — egyre inkább munkára — készít elő az Életben. A nálunk évek óta tartó oktatási reformok célkitűzése tálán nemsokára megvalósítja azt az évezredes mondást, hogy non scolae séd vitae discimus: nem az iskolának, hanem az életnek tanuluk. De a középiskolának meg kell felelnie annak a követelménynek is, amelyet az egyetemi, főiskolai „élet” azokkal szemben állít akik majd továbbtanulhatnak, i Az érettségin eddig a kétféle „élet” támasztotta követelmény egybemosódott — illetve az egyetemek panaszkodtak, hogy követelmé- ! nyeiknék a jelöltek már a felvételi vizsgán nem felelnék meg, mert ami elég az irodában vagy az üzemben, az nem elég náluk. Ki vagy inkább mi a hibás — mondjuk matematikából — a középiskola „alacsony”, vagy a felsőoktatás „magas” mércéje? Ezt hivatott eldönteni most már, és végre egész konkrétan az újfajta matematika írásbeli érettségi,

: amely egyelőre kísérlet az országban, két helyen Egerben és Pápán immár 1968- ban.

I.

Fekete Tibor a Művelődés[ ügyi Minisztérium Közoktatási Főosztályának főelőadója:

— Az érettségit közelebb szeretnénk hozni a felvételi vizsgákhoz, illetve a felvételit az érettségihez. Mivel a matematika mindig kritikus tárgy volt és a felvételiken 70 százalékban szerepel, az egyetemi főosztállyal megegyezve, elhatároztuk, hogy kipróbáljuk, mi lenne akkor ha az írásbeli matematika érettségit és felvételit egy tető alá hoznánk. Vagyis kidolgoztunk nyolc példát, aki tovább akar tanulni és olyan egyetemen, ahol a matematika felvételi tárgy, annak a legmagasabb pontszámhoz meg kell oldania mindegyiket aki pedig nem. annak a jeleshez elég, ha négy feladatot elvégez. Tehát ez az érettségi írásbeli egyben egyetemi felvételi írásbeli is.

— Célunk az volt, hogy tehermentesítsük a tanulókat.

megkíméljük őket az Izgalmaktól, a kimerültségtől, hogy négy év óta megszokott környezetben mutathassák meg sok gátló körülménytől mentesen — ami esetleg az egyetemen érné őket —, hogy valójában mit tudnak. Szerintünk túl magasak a felvételi követelményei. Szeretnénk, hogy minél több munkás-paraszt származású tanuló kerüljön az egyetemekre, olyanok is, akik nem tudják megtenni, hogy külön tanár készítse fél őket a felvételire.

— Egyetlen matematikatanár sem tartózkodhat az írásbeli ideje alatt az iskolában, nehogy kísértésbe essenek és segítsenek tanítványaiknak. A tanulók név nélkül adják be a dolgozatot, egy cédulára felírják a nevüket és zárt borítékban mellékelik. Ezt csak akkor lehet felbontani, ha a dolgozatot már kijavították. A Szilágyi gimnázium dolgozatait a Dobó és a Gárdonyi gimnázium tanárai javítják és fordítva. Akinek nem sikerül megfelelően ez az írásbeli, az ha akarta, a felvételin újabb írásbelit tehet. Viszont itt öt óra áll rendelkezésre, az egyetemen csak két óra. A nyolc példa között különböző nehézscgűeket válogattunk össze és azt is megadtuk, hogy melyeket kell okvetlenül megoldaniuk azoknak, akik matematikából felvételiznének.

— Egerre azért esett a választásunk, mert matematikusai jó tanárok hírében állanak és alkalmasnak tartottuk arra, hogy ezt a kísérletet itt kipróbáljuk. Különben gondos felmérések alapján, számítógépek segítségével, tudományos alapossággal dolgoztuk ki ezt a módszert

— Es ha ez a kísérlet beválik, bevezetik mindenhol?

■— Erre most nem tudnék válaszolni, ez függ az egyetemektől is, amelyett egy kicsit ellenérzéssel fogadták kísérletünket.

n.

Késedi Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium Felső- oktatási Főosztályának főelőadója:

— Hangsúlyozom, hogy ez csupán kísérlet. Még nem ismerjük az eredményeket Bár a feladatokat mi adtuk, szerintem alacsony a mérce. Másként pontozunk mint a Közoktatási Főosztály. Szerintünk ők alacsonyan állapították meg a „normákat”,

1968, Eger

így nem nagyon bátorít fel bennünket az, hogy elhagyjuk a felvételit. Viszont, ha kiderül, hogy lehetett volna magasabb mércét is szabni, ha a dolgozatok jól sikerülnek, akor biztatna bennünket a siker. Ahhoz, hogy ebből a kísérletből egyszer valóság legyen, a középiskolai matematikaoktatás színvonalát kell felemelni.

III.

Halmos Gyula és Pólyák Alajos megyei középiskolai felügyelők szerint feltétlenül el kellett már kezdeni ezt a kísérletet. Ki lehetne terjeszteni más tantárgyakra is, de nem mindegyikre, például magyarból nehéz lenne megvalósítani. Az a véleményük, hogy a tanulókra elsősorban pszichikailag előnyös a két vizsga összekapcsolása, a megszokott környezetben jobban hozhatják valós „formájukat” és mérsékeli az izgalmat, hogvha nem sikerül, megismételhetik a felvételin. A puskázásra sincs olyan lehetőség, mint azelőtt, mert több a példa, a jobbak igyekeznek megoldani mindegyiket és nincs idejük segíteni.

IV.

A Dobó, a Gárdonyi és a Szilágyi néhány matematika- tanárának az a benyomása — a kapott „hírek” alapján —, hogy tanítványaik jól dolgoztak, de mérgelődnek amiatt, hogy sokan túlzottan sokat számolnák feleslegesen, nem használják megfelelően a logaritmustáblát és kifutnak az időből. De örültek annak, hogy még a lányoknál sem volt sírás és hisztéria, ami máskor bizony nem volt ritkaság. Viszont panaszkodtak, hogy nem ezeket gyakorolták. De büszkék arra, hogy Egerre esett a választás, úgy érzik, munkájukat értékeli a minisztérium. Ez persze nagyobb felelősséget ró rájuk, és több munkát, mert azzal együtt, hogy jónak tartják ezt a kísérletet, tudják, hogy bevezetésére csak akkor kerülhet sor, ha még jobb eredményeket érnek el.

V.

Az érettségi nem játék. De ez a kísérlet sem játék. Komoly kezdeményezés, amely nevezetessé teszi az 1968-as érettségit Egerben.

Berkovits György

Étterem, vagy falatozó?

Családias konyhájával, bővebb választékával kedvelt étkezőhelye volt a tarna- mérai falatozó az arra járó éhezőknek. Mostanában azonban a változás jelei mutatkoznak eme ízléses kis helyiségben, ahol a választék után érdeklődőknek szinte ultimátumszerűén ajánlják fel a például az Eszterházy rostélyost. Más nincs — mondják, mint mondták nekünk is ezen a napon. Pedig volt! Sült hús rizskörettel... ez az étel szemünk láttára táplált másokat. A rostélyos nem volt valami bizalomgerjesztő, s így éhkoppal kellett továbbhaladni. A müút mentén fekvő kis falatozó nem hiszem, hogy szerénykedne forgalmával, hiszen ezen az országút vándorai mellett az egyre népszerűbb strand is segít vendégeivel. Választék azonban nincs, bár úgy rémlik, kisvendéglőkben legalább kétfélét illenék főzni és ajánlani. Itt nem ajánlottak...

Jó jó, mondhatnánk, de ez nem kisvendéglő, hanem falatozó. Ki is van írva! Tényleg kiírták. De a fehéren terített asztalokkal bebútorozott helyiség mindkét ajtajára ezt is kiírták: „Étterem”. Ez az elnevezés szintén kötelez!.„

k. g.

Elsikkad 36 lakás?

A Finomszerelvénygyár dolgozói közül sokan már évek óta igényelnek lakást. A gyár vezetői kilenc dolgozónak — főleg fiataloknak — 153 ezer forintot adtak, hogy gyorsan lakáshoz segítsék őket.

Répászky Róbert, a Bervai KISZ-bizottságának titkára szerint Eger Város Tanácsától már az elmúlt év januárjában kértek telket. De a mai napig telek helyett csak ígéreteket kaptak.

A 153 ezer forint vállalati juttatással a legsürgősebb lakásproblémákat akarták megoldani, a legrátermettebb fizikai és műszaki dolgozókat akarták jutalmazni és ezt követte volna a többi lakás, összesen 36. Próbának is szánták ezt a kezdeményezést, amelyre az új mechanizmus nagyobb vállalati önállósága adott alkalmat. Azt sem titkolják a gyárban, hogy tízéves szerződést írtak alá, A dolgozó juta'omként kapja a 17 ezer forintot és kötelezi magát, hogy 10 évig a gyárnál marad.

A szerződésen egyre jobban fakulnak az aláírások és egyre jobban fogy a remény és a türelem.

Zámbori Ferenc, a városi tanács építési osztályának vezetője arra hivatkozik, hogy a telekigénylők válogatnak, álláspontjukat többször változtatták és sok munkát, hosszabb időt vesz igénybe a telek kisajátítása, a tervezőkkel is baj volt. De ha minden .jól megy, akkor a bervai fiatalok rövid idő múlva megkapják a telekjuttatásról szóló végzést.

Nem kételkedünk a városi tanács osztályvezetőjének szándékában, de szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az első KISZ-Iakásakció majdnem négy évig húzódott. Budapesten és más városokban sokkal kevesebb zökkenővel haladnak a vállalati alapokból és a KISZ kezdeményezésével épülő lakásokkal. Zámbori Ferenc magyarázatát nem tartjuk kielégítőnek, úgy véljük, hogy a bervai új kezdeményezés több segítséget, sürgős intézkedést igé75 éve született Bajor Gizi

B

ajor Giziről szólva akarva-akaratlanul megsért az ember valakit. Vagy az előző emlékezők le- genda-kozmetikázóit. Vagy a színházról táplált téveszmék dédelgetett várait.

Bajor Gizi már régóta nem a nagy magyar színésznők egyike, ö „a” SZÍNÉSZNŐ, így, csupa nagybetűvel. Legendájában összpontosul mindaz a kedveskedés, amit színházról. s színésznőről szokás említeni.

Jó néhány képe mosódik egymásra: Bajor a nagyasz- szony, a nagy nő. A humanista művész. A jótékonysági hölgy. A kulturlény. Az ellenállhatatlanul szellemes, játékos teremtés. Az utolérhetetlen tragika. Ezek a képek egymásra koptrozódtak és összefolytak az emlékezetben.

Emlékezések, albumok tesznek róla hamis vallomást. Ezt elősegíti 1951. február

12-én bekövetkezett halálának sokáig rejtélyes körülménye. az a máig sem teljesen tisztázott kettős öngyilkosság (vagy gyikosság), amit férje — Germán Tibor professzor — megbomlott agyával követett el, attól a tév és rögeszmétől vezetve, hogy Bajor elveszti hallását, testi elgyöngüléssel kell megválnia az akkor még diadalmasan uralt színpadtól. A takargatott titok túl sokáig volt titok. Megmerevedett és lebonthatatlannak tűnő emlékműként mered a köztudatban.

A kivételes képességű színésznő még el sem végezte a Színművészeti Akadémiát és a Nemzeti Színház máris szerződtette, hogy majdnem negyven évig vezető művésze, sztárja, a közönség, a rendezők és a szervezők dédelgetett kedvence legyen. Varázsos hangjával, virtuóz képességeivel, megjelenésének törékeny idegességével nem csupán a nagy klasszikus szerepekben volt kiemelkedő, mint Ibsen Nórájában, Lope de Vega A kertész kutyájában vagy a halála előtt megalkotott színészi remekműben, Schiller Ármány és szerelem című tragédiájának Ladyjeként, hanem rövid életű sikerdarabokba táplálta bele tehetségét, amik csak tőle és csak miatta fénylettek.

Mégsem elsősorban a nagy színésznő játékának részletes leírásai, elemzései maradtak ránk. hanem főleg szép jelzők, szóvirágok, a halála óta megírt emlékezések java része pedig építgette a hamis mítoszt. Pedig Bajor Gizinek, a nagy színésznőnek rangos helye van színjátszásunk történetében. Szépítés és szépelgés nélkül.

M. G. P.

a 17.

Másnap hideg, párás idő volt Olyan vastag köd Szállt le, hogy tíz lépésről már semmit sem lehetett tisztán látni. Ennek ellenére ebéd után Sauvresy fogta a puskáját és füttyentett a kutyáknak.

— Elmegyek egy kicsit a mauprévoiri erdőbe — ánondta.

" — Hová gondolsz? — mondta Hectör. — Az erdőben

már a puskacsöved végét sem fogod látni.

— Nem baj. elég, ha a fácánokat látom.

Ez csak ürügy volt, mert Valfeuillut elhagyva Sauvresy jobbra fordult, a corbeili útra. és egy félórával később, ígéretéhez híven, belépett a Belle Image szállodába.

Miss Fancy abban a nagy kétágyas szobában fogadta, melyet mindig fenntartottak számára, mióta a szálloda törzsvendége lett. Sápadt volt, szeme friss könnyektől Vörös, és arcán a foltok elárulták, hogy nem feküdt le áz éiiel.

A kandallóban nagy tűz ropogott, mellette egy asztalon még ott állt az ebéd, melyhez a hölgy hozzá sem nyúlt.

Mikor Sauvresy belépett, felállt, elésietett, és barátságosan kezet nyújtott neki.

— Köszönöm — mondta —, köszönöm, hogy eljött, ’ön jószívű ember.

Jenny csak egy utcalány volt. és Sauvresy utálta az utcalányokat. De annyira nyilvánvaló volt. hogy a lány szenved, ~s fájdalma oly hatalmasnak látszott. hogy Sauvresv mélyen megrendült.

— Valami bántja, asszonyom? — kérdezte.

— Ö. igen .uram kegyetlenül.

Hangja sírásba fulladt, zsebkendőjébe temette arcát. , ,,Jól sejtettem — gondolta Sauvresy. — Hector szaL kított vele. s most nekem kell gyöngéden bekötöznöm a .'sebet, és helyrehoznom a helyrehozhatatlant.”

S mivel Fancy még mindig sírt, Sauvresy megfogta két kezét, és óvatosan, bár a lány akarata ellenére, kitakarta arcát

— Bátorság — mondta —. bátorság.

A lány rávetette könnyben úszó, nagy szemét, melynek elragadó kifejezést adott a fájdalom.

— Hát tudja? — kérdezte.

— Semmit sem tudok, hiszen megkért, hogy ne kérdezzek semmit Trémoreltől. de sejtem, mi történt.

— Nem akar látni többé — mondta fájdalmasan miss Fancy —, elűz magától.

Sauvresy elővette minden ékesszólását: eljött a pillanat, mikor meggyőzőnek és semmitmondónak, atyainak, de keménynek kell lennie egyszerre.

Odahúzott egy széket miss Fancy mellé, és leült.

— Ugyan, gyermekem — mondta —, legyen erős, törődjön béig. Az önök kapcsolatának ugya.naz volt a gyöngéje. mint g többi hasonló kapcsolatnak, melyet szeszélyből kö nek, és aztán szükségből felbontanak. Senki sem örökké fiatal. Eljön egy pillanat az életben, mikar akár akarja az ember, akár nem, az ész parancsoló szavára kell hallgatnia. Hector nem űzi el magát, ezt maga is jól tudja, hanem rájött, hogy biztosítania kell jövőjét, a család szilárdabb alapjaira kell helyeznie életét, úgy érzi, otthonra van szüksége.. s

Miss Fancy már nem sírt. Természetes énje kerekedett felül, ismét felébredt benne a harag, s heye felszárította könnyeit. Felállt, fellökte a széket, ide-oda járkált a szobában, képtelen volt ejgv helyben maradni.

— ön elhiszi, uram, hogy Hectort a iövő izgatja? — mondta. — Látszik, hogy szikrányit sem ismeri a jellemét. Még hogy ő otthonra, családra gondol! Mindig csak önmagára gondolt, és örökké csak önmagára fog gondolni! Hát ha egy csöpp szive van, az ön nyakára akaszko- dott volna? Nincs-e két keze. hogy kenyeret keressen magának meg nekem? Szégyelltem, igen, én szégyelltem pénzt kérni tőle, mert tudtam, hogy ő is öntől kapja.

— De hát a barátja vagyok, dráva gyermekem.

— ön is ezt tette volna az ő helyében?

Sauvresy valóban nem tudott mit felelni, zavarba hozta az egyszerű lánv logikája, aki úgv ítélte meg kedvesét, ahogy a ncn ítél: kíméletlenül, fittyet hányva a jó társaság illemszabályainak.

— Ö. én aztán ismerem őt — folytatta Jenny, feltörő emlékeitől elragadtatva —, csak egyszer csapott be, aznap reggel, mikor közölte, hogy megöli magát! Ugyan, jobban fél ő annál, mint hogy kárt tegyen magában, gyávább, ő annál! Igen. szeretem, ez ellen nem tehetek semmit. de nem becsülöm. Ez a mi sorsunk, csak olyan embereket szerethetünk, akiket megvetünk.

A szomszédos szobákból jól hallhatták Jennyt, mert hangosan beszélt, hadonászott, s öklével néha akkorát csapott az asztalra, hogy rezegni kezdtek az üvegek meg a poharak.

Sauvresy kissé nyugtalankodott, hogy mit gondolnak a szálloda alkalmazottai, akik ismerték, s látták, mikor belépett. Már kezdte sajnálni, hogy eljött, s minden erejével azon volt, hogy lecsillapítsa miss Fancyt.

— De Hector nem hagyja el magát — hajtogatta —. Hector biztosítja megélhetését.

— Ugyan! Fütyülök a megélhetésre! Talán rá vagyok szorulva? Míg megvan a tíz ujjam és a jó szemem, nem szolgáltatom ki magam egy férfinek! Megváltoztatta a nevemet hozzá akart szoktatni a pompához, hát ezt szépen megcsinálta! Ma már nincs se miss Fancy, se gazdagság, de még van Pélagie, aki megkeresi a napi ötven souját, és nem fogia szégyellni magát miatta.

— Nem, nem lesz rászorulva.. j — próbálkozott Sauvresy.

— Mire? A munkára? De hát én szeretek dolgozni, nem születtem a semmittevésre. Ugyan, hát majd folytatom a régi életemet. Azt hiszi, boldogtalan voltam? Egy sou ára kenyeret és egy sou ára sült krumplit ebédeltem, és éppolyan üde voltam, mint most. Vasárnap valaki elvitt vacsorázni 30 souért a Turcbe. Ott lehet ám jól mulatni! Évek óta ismerem Trémorelt, de azóta összesen nem nevettem annyit, mint ott egyetlen este.

Már nem sírt. nem dühöngött, hanem nevetett. A krumnliszacskók, meg a Turc-beli vacsorák jártak az eszében.

Sauvresy elkénedt. Távolról sem ismerte ezt az utálatos és nagyszerű, szertelen, ideges, folyton változó párizsi természetet, mely egyszerre sír és nevet, simogat és üt. mélyet egy röpke gondolat messze sodor pillanatnyi

érzéseitől.

— Tehát fügyülök Hectorra — folytatta nyugodtab- ban Jenny. Csak az imén* mondta az ellenkezőiét, de már elfelejtette. — Csöppet sem érdekel, de nem tűröm, hogy így hagyjon el. Nem. nem foeiák azt mondani, hoey otthagyott, mert másik szeretőt talált, ezt nem akarom.

Miss Fancv az a nő volt. aki nem okoskodik, hanem érez. akivel őrültség vitatkozni, mert rögeszméié a leg- cáfolhatatianat'b érvek ellenére is a felszínen marad, akár a palackba benyomott dugó. mely. hiába minden, a felszínre sodródik, mihely tölteni kezdenék.

Sauvresy azon töprengett, vajon miért hívatta a lány, s közben megállapította, hogy nehéz lesz betöltenie a szerepet, melvet a látogatás elején szánt magának. De nem türelmetlenkedett,

(Folytatjuk)