Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
Hacsaturján Budapesten csal. ö meg csak röhögött rajta. Semmiért se haragudott A nagy mélák. Kinyiffant. . — Azt mondod, a villamos alá esett? — Oda. Dobhatod. Kész. A feleségétől külön élt Azt se vettük észre, amikor megnősült. Én el se hittem. Mostanában kéthetenként eavütt kéthetenként külön. Amikor az anyjánál lakott, mindig vajas kenyeret hozott sajttal tízóraira. Nem. Ez lehetetten. Eszembe jutott a tegnap. Panni. Csuka felesége fenn dolgozik az anyagbeszerzésen. Lejött a műhelybe. Kinn álltam az ajtó előtt. — Szevasz. Móka. — Szevasz. Panka. Mi a nyavalya van mögötted? — Ijedten hátrafordult — Mi lenne? Semmi. —■ A forgácsolócsarnok neked semmi? — És röhögtem. — De hülye vagy te. Móka — mondta. — Te. Laci nincs bent? A górénak hoztam üzenetet. — És ha bent van? Talán félsz tólel — Frászt félek. Csak éppen minek találkozzunk megint? — Mehetsz. Tiszta a levegő — mondtam. Aztán megkerestem. Csuka szódavizet hozott. — Rohan i — lihegtem. — Az újságtól várnak Fényképészek is. Fésülködj meg. te marha, hogy szép legyél. Csak bal van. öregem. — Mi a fene baj? — Nem tudom, hogyan fér el a csukád a képen? — és röhögtem. — De hülye vagy te, Móka. — És bement a műhelybe. Utána settenkedtem. Kíváncsi voltam, mit szólnak? Jó kis móka! Mikor meglátták egymást, idegesen köszöntek. — Szia! — Szia! Mit keresel itt? — A főnököt. Ne félj, nem téged. — Nem félek. Hogy vagy? — Hát... elég ciklsen. Tudod? A millió nő között... De hát majd megszokom. És te? r- Megvagyok. Kösz, versenye. (A Gajane egyébként szintén Állami-díjat ka>- pott.) És ha már művészetéről, a tömegek számára könyen érthető, népszerű zenéjéről szólunk, érdemes megemlíteni, hogy Hacsaturján jellegzetes példája a szocialista társadalmi rendben kibontakozó nagy tehetségnek. Az 1903-ban Tbilisziben született Hacsaturján ugyanis csak viszonylag későn, 19 éves korában, az Októberi Szocialista Forradalom győzelme után kezdhetett zenét tanulni. De akkor oly eredményesen, hogy bár még a moszkvai konzervatórium hallgatója volt, művét már megjelentették nyomtatásban. Azután egymás után komponálta meg sikeres, ma Is rendkívül népszerű és méltán világhírűvé lett műveit, az I. Szimfóniát 1935-ben, az 1. Zongoraversenyt 1936-ban, a Gajanet 1938-ban, a már említett I. Heged űversenyt, majd a Csellóversenyt és a Spartacus című balettet Ez a műve az 1958-as moszkvai bemutató óta, amikor a koreográfiát az ugyancsak világhírű Mojszejev készítette, összesen 19 különféle premiert ért me& A budapesti előadás a Spartacus huszadik bemutatója. Üj koreográfiáját, szövegét. egy fiatal művész, Seregi László készítette modern elképzelések alapján. És ez a bemutató, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját köszöntő jubileumi év egyik kimagasló zenei eseménye, egyben köszönti a 65. születésnapját ünneplő híres szovjet zeneszerzőt is. Aram Ha- csaturjánt, aki egyik külföldön tartott sajtókonferenciáján azt mondta: „a népért a népnek muzsikálok, mert tudom, hogy az a nép érti és szereti a muzsikát”, Gábor István Palotai Boris: Arcos*/ Csillag í,Ez hát az Arany Csillag” — gondolta a leány, s oly hihetetlennek tűnt, hogy ő itt ül a puha zajban, homályos fényben, ahol mindenki ismeri Bondyt, a ruhatáros, a pincér, a trafikos. El is bújhatott volna vele valami kis kávéházba vagy kiskocsmába, talán jobb is lett volna! Tarka abrosszal terített asztalnál ülnének, kenyérdarabkákat mártogatva a pörkölt levébe. S közben mesélne Sanyiról, a bátyjáról, aki egyre nógatja, hogy tanuljon ki valami szakmát, még nem késő. Hagyja ott a presszót, ahol rózsaszín fityfirittyel a fején igazítja a kávéfőzőgép csapját, az is mesterség? Szer — Hát. Szia! Én megyek^ Is akkor... Csuka rámnézett Furcsán. ^ Szomorúan. ^ — Mi van veled, Csuka? (% — Semmi. — Veszettül ^ dobálta a hetven kilós vas- ^ tömböket. Műszak végén ro- ^ hant zuhanyozni. Aztán fel- ^ ment az anyagbeszerzésre ^ Pannihoz. Panni mesélte J délután, hogy ez a Csuka £ bezsongott — Panni, beszélni szeret- ^ nék veled. \% — Mit akarsz? Nekünk ^ már semmi beszélni valónk ^ sincs egymással. ^ — Panni, gyere haza. — Nem. Nem megyek í már. \ — Panni, gyere haza. —^ Kérlelte az asszonyt. — Nem, Laci. Értsd meg, ^ bennem már vége van... ^ — Panni, gyere haza. | — Nem. Ne kérj... De ^ hát mi történt veled? ^ — Panni, délelőtt amikor ^ megláttalak, a műhelyben, ^ tudod, amikor a Móka azt ^ mondta, de hát nem érdé- £ kés ... Pannikám, gyere ha- £ za. y. y Sírt. Csuka sírt. Negyven- ^ ötös cipőben ... .2 y Leesett a villamosról... ^ Himbálózott előttem a r.agy ^ kalapács. Elejtettem a va- ^ sat. Esküszöm ... nem vettem komolyan... \z egész házassága olyan játéknak tűnt. Csak egy jó kis mókát akartam. Én nem hittem, hogy szereti. Regős István í retné megkérdezni Bondyt, ő mit gondol: menjen szűcsműhelybe, vagy próbálkozzék szövőgyárban? Oly nehéz ellódítani magát attól a környezettől, amelybe már beleszokott, s egy gyárban zakatolni, mint a Suszter-lány, vagy mint Bözsi, akinek a hajába beleette magát a formalin. — Nos, hogy tetszik itt magának? — rezzend fel Bondi, s kékre borotvált ál- lával mutatja a terem Intim fényűzését, azt a tompított eleganciát, melyhez csak a beavatottak értenek... — Azért hoztam ide, hogy bemutassam magukat egymásnak. Ez az én Ilim. Milyen Ili? — Sinka. Bondy töltött, s így folytatta. — Ez meg az én Arany Csillagom. Legyetek jóba egymással, mindketten hozzám tartoztok. Igaz? A lány biccentett. Erre gondolni sem mert, hogy ők összetartozhatnak. Bondy elviszi majd vacsorázni, ha szabadnapos, néha moziba, ahol csókolózni fognak, aztán a lakására hívja. De hogy összetartoznak? Ügy nézett a férfira, mintha most látná először. A szeme, mint a politúros vadgesztenye. A haja meg puha, nincs brillantinnal a fejéhez tapaszt- vá, jó sűrű haj, bele lehet kapaszkodni. Suttogva rendel a pincérnél, fontoskodva, mint egy gyerek, aki meglepetést készít, s előre kuncog, hogyan fog csodálkozni a másik, hogy odalesz az ámulattól. — Tetszik itt magának? Most én szolgálom ki, hagyja csak. Eddig azt mondtam: Ilikém, egy duplát, Ilikém, egy rövidet. Most maga rendeljen nálam. Géza, egy francia salátát. Géza, egy roston sült csirkét. Vagy: Géza. magát akarom. A lány előrecsúszott ültében. A feje is előrebillent, mintha annak, amit hallott, súlya lenne... Milyen más ez, mint a többiek. Ki kérdezte tőle, hogy akarja-e, mindig csak őt akarták, azzal a fölénnyel, biztonsággal, melyet állásuk, pénztárcájuk diktált. Ki várta tőle, hogy mondja: .jnagát akarom”s Már nem is érzett f-eket, a finom nedvek összemosódtak a szájában, az omlós rostokat gépiesen nyelte, zavar és hála keringtek benne, ösz- szetapadtak, mint a táncoló r párok, s forróság csapott ki ” belőlük. Szeretem ezt a Bondyt... ezt a Gézát. Akkor szerettem meg, mikor először bejött hozzánk és borravaló helyett margarétát tett az aprópénzzel teli pohárkába. — Ez a magáé, kedves... — Idejövünk minden csütörtökön — szólalt meg Bondy. — Ez az én otthonom. Egy ilyen kósza legénynek, mint én vagyok, nincsen igazi otthona. Itt mindenki jó barátom. A ruhatárost Józsi bácsinak hívom. A főúrral tegeződöm. A trafikos a mosónőm sógora. Vili, a pincér, úgy ismeri az ízlésemet, az édesanyám se jobban. Kitalálja a gondolataimat, tudja, mire lenne gusztusom, ha történetesen eszembe jutna. De neki jut eszébe énhelyet- tem. Igaz, Vilikém? — Meg- paskolta a pincér kezét, ráhunyorított. — Olyat hozzon nekünk, amit eldugna valakinek a részére... hisz érti... valakinek, akit szeret. Mint ahogy Julcsa eldugja a szita alá a jó falatokat az emberének. Hát vegye elő a szita alól, illetve a frizsiderből, és nyújtsa át a hölgynek. . — Nevetett, s a lány arra gondolt: ez talán a teljes boldogság, ahogy itt ülnek, s ínyükkel, bőrükkel, szavukkal készülődnek egymásra, ez más, mint ami eddig volt, ebben a gyermekkori álmok is benne vannak, az, amit bársony emlékkönyvekben kívántak egymásnak: „hű barát” és „igazi társ”. Mind a hervadt jelzők most értelmet kapnak, mert Bondy, illetve Géza... — Nem engedem el magát — mondja a férfi, s arra gondol, mi lenne, ha megmutatná egyszer az anyjának, csakk úgy véletlenül. Milyen jó mozgású, ahogy a kezét fölemeli, ahogy belép valahová, mennyi biztonság van benne... Vili jön, magasra tartott tálcával, minek is szólt neki, ostobaság volt! Egyikük sem éhes, csak húzzák az időt, ahelyett, hogy autóval robognának hazafelé, egymást kóstolgatva^ Talán ha taf Szabó Iván Párkák (A XL magyar képzőművészeti kiállítás anyagából). (MTI foto — Szebellédy Géza felvétele) budapesti Zeneakadémiára vezetett, ahol Farkas Ferenc professzor, zeneszerző óráján vett részt A szovjet komponista, aki maga is tanít a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, elragadtatással nyilatkozott azokról a fiatal magyar muzsikusokról, kiknek néhány művét meghallgatta. De nem ez az egyetlen találkozása a magyar muzsikusokkal: ellátogat például a Bartók Archívumba és más zenei intézményünkbe is. Egyébként — •mint ugyancsak megtudtuk felőle — személyes ismerőse volt Kodály Zoltánnak. Aram Hacsaturján nagyon kedvelt zeneszerző hazánkban is. Hosszú idő óta sikerHatvanötődik születésnapját ünnepli a többszörös állami- és Lenin-díj as szovjet zeneszerző, a hazánkban is rendkívül népszerű Aram Hacsaturján. Most, hogy néhány napra valósággal „beköltözött’' az Erkel Színházba — a Spartacus című balett próbáinak színhelyére — csodálkozva figyelhetjük meg, mennyire nem látszik meg rajta ez a hat és fél évtized. A magyar balet t művészet ünnepi eseménye az ókori rabszolgavezérről, Spartacus- ról szóló háromfelvonásos balettmű bemutatója, és esemény ez Hacsaturján számára is. Kétszeresen az; nagyon •asereü egyrészt ezt az 1952— 04 körüli komponált munkáját, másrészt nagyon jól ismeri és magasra értékeli a magyar zene- művészetet. Még tavaly nyáron Leni ngrádban azt mondta e sorok írójának: — óriási muzsikusnak tartom Bartókot. Egyik legkedvesebb zeneszerzőm, aki egyszerre európai, magyar éh modern is. Bartókot azért tesztelem többek között, mert magam is tisztelem,-szeretem a népzenét Én is sokat foglalkoztam örmény földön és másutt népzene-gyűjtéssel, zenémben is sok nyoma van — rel játsszák nálunk Gajane Bartókhoz hasonlóan — en- című balettjét, és nagyon sok nek a gyűjtőmunkának. koncerten hangzott el már Amint az egyik legjelentősebb műve, bek próbán folytatott rövid ~ ~ beszélgetésből kiderült, Ha- az 1949-ben írt cs Allami- csaturján egyik első útja a díjjal jutalmazott hegedűA 65 évea Aram Hacsaturjan. (ADN-foto.) Belöktem a műhely aj tót — Csau, brigantik. — Senki se válaszolt. — Na mi van, me gnémul tatok? — Álltak a kemencék előtt — Mi az isten, elkéstem talán? írjátok be a brigádnaplóba, ha az jólesik. — Korsó belenézett a tűztérbe. megfordította az anyagot. Egyik se szót. — Hé. a szentségit!.. • —• Hallgass. Laci. A Csuka kinyiffant — Csak így, csendben mondta. — Mit csinált a Csuka? Hogy a Csuka? Mikor? — Az éjjel. — Belebőgött a duda. Elindultunk a kalapácsokhoz. Én Kardossal a nagyhoz. Csíkot húzott' az izzó vas. Cikk-cakkot rajzolt a műhely sötét falára, repült a bakra. Le-fel, le- fel. suhogott a kalapács. Szerteszét fröcskölt a szikra. Csak álltam, reflexszerű- en forgattam az anyagot — Honnan tudjátok? — A munkaügyre telefonált az édesanyja. — Mi történt? Te tudod? — Tudom, kész. dobhatod. TegnaD két selejtes anyagot adtunk. Vigyázz, Móka! Ugrik a prémium. — Bólintottam és vártam. Folytatta. — Bepiált. Állattan. Ismered, mijyen. Leesett a villamosról. Kinyiffant Ennyi az egész. Nem sole. Csuka leesett a lépcsőről. Kinyiffant. Kivert a veríték Láttam imbolyog- ni. Hatalmas cipőivel, Stefi bohóc hord ilyet a cirkuszban Állandóan a nagy lábaival hecceltük Lacit. Egyszer teletette a csukáját az egyik marha meleg forgács
