Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

OSYÄTH GABOR:

Május

Jaj, édes lelkem,

gyöngyvirág. Szirmokkal hullik »

Ttlig!

A május most viharos, Nem sugaras, takaros.

Földre buknak a fecskék. Nem ölelsz most

menyecskét,

Szelíd, tiszta. Jószágát, Orgonaszlrom illatút,

Szél fújja fel a szoknyát» Derék .fánál látni alját — Hol leszáll, hol feljó a

Nap:

Pörge-fürre legénykalap. MEZEI ANDRÁS»

Hajnal

Ment az éjszaka szekere, hajnalodat* a saroglyája. bordái közt a lóhere* lecsüngő szalma szakálla.

Lábtól kúszhatott fölféle, torkom a napfény határa, fejemen kámzsa, fekete, mint árnyak éle ha vágna.

Szemgödröm csillaggal tele foglyaim, bevarrva zsákba. A terhek végtelen tere

húzza le horpad a párna. Most szakítanak kétfelé — Ragyog a reggel mezítláb«.

Miroslaw Zntawski+i

A HÁTIZSÁK

Reggelinél ültO'nk éppen, amikor csengett a telefon. Jó ismerősünk volt, Ziuta, a gyermekorvosnő. A feleségemmel akart beszélni,

— Téged kérnek — nyújtottam át a kagylót.

A feleségem végighallgatta Ziutát, s Időnként bólogatva csak annyit szólt: „Igen, Igen", majd megkérdezte:

— Milyen színű?

Ziuta, úgy látszik, nagyon aprólékosan magyarázhatta a színt, mert a feleségem ismét bólogatni kezdett, és azt mondta:

— Adjál neki egy szén tablettát. Ostyában könnyebben be tudja venni. Es a teájába ne tégy cukrot

— Nem egészen értem — szóltam a feleségemhez, miután visszatette a kagylót —, miért fordul Ziuta hozzád tanácsért, ha a gyerekéről van szó. Elvégre 6 a gyerekorvos! Ebből nem származhat semmi jó,

— Ziuta kitűnő orvos — mondta a feleségem —, és tudja, kihez kell fordulnia, ha az ő gyereke beteg. Én három fiút neveltem fel és neked 1« el kell ismerned, hogy sohasem volt gyomorron t ás uk„.

MlrosXaw ZuUwski lengyel író

1913-han született. Jogot* végzett, 1938-ban Jelent meg elaó írása. 1915-tól, 1952-ig kisebb megszar

fcftásokkal diplomáciai szolgálatot teljesített, majd újságlrós- kodott. Legjobb regénye, a VÍV- ró« folyó 1953-ban látott napvilágot, amelyért állami-díjban részesítették.

neki. Vili ért fejmozdulatokból is, Vili cinkos, jópofa öreg barát.

Türelmetlenül hátrafordul, nyakával, állával jelezve, hogy mennének már, fizetni I Hirtelen valami koppanást érez, valami józan kis ütést, hó-opp!

— O, bocsánat! — Vili Ijedten állt a megbillent tállal, s nézi a vékony patakot, mely ott kanyarog a vendég gallérján, lefelé a hajtókán és a ‘térdére pöttyén,

— Hirtelen tetszett megfordulni. már nem volt ^ időm. Tessék hagyni megszáradni. ..

majd egy kis langyos vizád... Nincs benne vaj, vagy efféle, ami pecsétet hagy, „Soufflé a la Arany Csillag.” Specialitásunk.

Epr kis tej, citrom^ mandula — hadarja, s hogy Bandy vörösbe borult arccal mered rá, torikán akad a szó, köhögni kezd tőle.

— Persze, hogy kimegy

— mondja Ili. — Holnapra nyoma se lesz.

— Hogy a fenébe menne

ki! — szólal meg Bondy, s asztalkendőjével szétkeni a foltot — Ilyet még nem hallottam. Szavamra, nem hallottam ilyet. Az embert egyszerűen nyakon öntik. Mi ütött magába Nekem jön, és. ,s .

— Nem tehet róla. Ahogy megfordult, a fejével meglökte a karját. Kár ennyit beszélni róla.

— Gondolja? És miért csap fel védőügyvédnek? Egy osztályon felüli étteremben nem fordulhat elő ilyesmi!

— Kérem, ne tessék... Már idefigyelnek a vendégek — suttog Vili, s az asztalra csúsztatja a tálat. — „Soufflé a la Arany Csillag” — mondja gépiesen. — Specialitásunk. S Bondy füléhez hajolva: — Ha nem megy ki langyos vízzd, tisztítóba küldöm. Garantálom, kérem, rendbe jön a dolog.

— Tisztítóba? Ma van először rajtam. S rögtön marassam, gőzöltessem, vasaltassam? Csak mert két balkeze «an a pincérnek?

b — Azt kívánja, hogy új öltönyt vegyen magának? Mit akar tőle? Rendben van,

•— Miért nyilatkozik az én nevemben? És miért védi? — összetartoznak, gondolja növekvő dühvei. Ma látják egymást először s máris ösz- sze tartoznak. Valami titkos szövetség van köztük;

— Majd az igazgató úrral elintézem! — mondta ful- ladtan, s már szedelözködött, egyre a foltot tapogatva, mint valami sérülést. Akkor jutott eszébe, hogy hisz Itt a lány, ez a... Sinka Ilona. Ezt

Még aznap délután, amikor vendégeinkkel együtt teáztunk, a telefon újra megszólalt.

— Ziuta zokog — nyújtottam ismét a kagylót a feleségemnek, — Megmondtam, hogy semmi jó nem *zár- mazhat._

A feleségem hosszan hallgatta Ziuta beszámolóját, majd így búcsúzott tőle:

— Semmiség, drágám. Igazán örülök, hogy segíthettem.

— Valóban zokogott Ziuta, vagy csak én hallottam úgy — kérdeztem. A barátaink is érdeklődve pillantottak rá, hisz mindnyájan nagyon szerettük Ziutát.

A feleségem titokzatos mosollyal válaszolt:

— Ti, férfiak! Adára és Éva óta éltek együtt a nőkkel, és mégsem tudtok rólunk semmit

— Elmesélhetném nektek egy gyerekkori emlékemet, de azt hiszem, a jelenlévő férfiak meg sem értenék;

A társaság hölgytagjad ragaszkodtak hozzá, hogy elmesélje a történetet, a az se baj, ha a férfiak valóban nem értilt Így hát nőm belefogott:

— Az első világháború idején történt. Vidéken laktunk. Az a falucska azóta pompás üdülőhellyé fejlődött Anyám, a nővérem, meg én egy kis házban éltünk, apánk pedig kinn vo t a fronton. Csak onnan tudtuk, hogy van apánk, mert anya sokat mesélt róla, és a fényképe ott állt az asztalon. Folyton kérdezgettük, hogy mikor jön haza, s mindany- nyiszor azt válaszolták nekünk: nemsokára, hiszen a háború már a végéhez közeledik. De a háború még egyre tartott » * helyzet mindig rosszabb lett Még ma Is emlékszem a melasz szörnyű ízére, színére és szagára, de hiába, nem volt más, amivel a kávénkat megédesíthettük volna. Anyánk nagyon bátran viselkedett sosem láttuk sírni; esténként leült levelet írni apunak, s néha ránk bízta, hogy postára adjuk. Pedig olyan kicsik voltunk, hogy csak a kerítésre mászva értük el a postaládát

Néha-néha apától la jött

levél; vastag borítékban volt, melyet a tábori posta és cenzorok bélyegzői tarkították. Anyánk olyankor olvasta el őket, amikor mi már ágyban voltunk. Csak a hátát láttuk, ahogy föléjük

hajolt. Azután mesélt nekünk apuról, s egyszer elmondta, hogy megsebesült kórházba került majd azt, hogy nem Is megy vissza többé a frontra, hanem a hadtáphoz kerül. Biztos, hogy nemsokára betoppan és rengeteg finom falatot hoz nekünk a hátizsákjában — most könnyebben hozzájuthat, hiszen ott van a hadtáp*

ntS Emlékszem, anyám

lítette hogy bizonyára hoz majd füstölt szalonnát, olyat, amit a hozzánk beszállásolt osztrák tisztektől kaptunk, a ami akkoriban álmaink netovábbja volt. Ezután minden este úgy tértünk aludni, hogy magunk elé képzeltük apa roppant hátizsákját, telerakva illatos, ízes füstölt szalonnával.

Mindenki art mondta, hogy a háború már nem tarthst sokáig, de mi még melasszal édesítettük üres kávénkat, és anyánk Írogatta apának a leveleket. Más apukák már megérkeztek a frontokról, fakókék egyenruhában s degeszre tömött hátizsákkal, melyben füstölt szalonna, konzerv és cukor lapult. Amikor Iskolatársaink mindezzel eldicsekedtek, mi csak azt tudtuk válaszolni, hogy majd hazajön a miénk is, és az ő hátizsákja nagyobb lesz, mint akármelyiküké .. t A feleségem kis szünetet tartott az elbeszélésben, mintha önmagának is felidézné a képet, a csendes

házét, ahol két kislány álmo- 'dozik a füstölt

* szalonnáról. *, — Végül is

megjött apánk

• — folytatta a feleségem, — Egv szép napon

váratlanul

beállított, fakókék egyenruhában, és mielőtt megölelt volna bennünket, leeresztette hatalmas hátizsákját a sár rokba. Aztán véget nem értek a csókok, ölelések. Apa ölbe vett mindkettőnket. Dohány- és rumszagú volt, megengedte, hogy játsszunk a mellét díszítő keresztekkel és medáliákkal, s mi szúrós arcához dörgöltük a miénket.

Szóval, ez volt a »1 apánk,

no, lám, hát ilyen volt, ilyen szúrós arcú. Aztán egyszerre a hátizsák került érdeklődésünk középpontjába s mintha álmainkból lépett volna elő, valóban nagyobb, s még duzzad tabb volt a többiekénél. Biztosra vettük, hogy teli van jó dolgokkal, s elsősorban füstölt szalonnával, de anyánk, úgy látszik, gondolkodni sem tudott az örömtől, mert ahelyett, hogy felnyitotta volna, tejlevest és kását adott vacsorára, mint máskor, s mi megettük, ahogy jó gyerekekhez illik. Időnkint lopva a hátizsákra pillantottunk, s amikor apa lefeküdt a belső szobában, s minket is ágyba parancsoltait.

De nem jött álom a szemünkre. Még akkor Is csak színleltük az alvást, amikor anyu végül bejött a szobába a petróleumlámpával. A hátizsákra nézett, aztán ránk, meg akart bizonyosodni róla, hogy alszunk, majd nehezen, erőlködve felvette a hátizsákot és annak egész tartalmat az asztalra borította.

Megrökönyödve és elhűlve bámultunk. Az asztalon levelek halmazát láttuk, köte* gekben és egyesével, leveleket, és újabb leveleket, fehér, szürke és rózsaszín borítékokat, melyeken ott tar- kállottak a tábori posta, meg a cenzorok bélyegzői, azokat a leveleket, amelyeket anyánk írt apának, s amelyek elborították az egész asztalt

És akkor életünkben először láttuk sírni az anyánkat Eleinte halkan sírt, aztán rázkódni kezdett, nem tudott többé uralkodni magán. Ekkor lépett apa a szobába, meglátta a síró anyánkat az üres hátizsák fölött Elszomorodott, anyánk meg csak sírt, és. még a karjaiban sen* vigasztalódott meg...

A feleségem elhallgatott, és egyszerre mélységes csend támadt a szobában. Ügy tűnt. hogy egyikünk sem akarja megzavarni a síró asszony emlékét, akit otthagytunk örökre az üres hátizsák fölött. Végül a felesé gém törte meg a csendet:

— Látjátok, ti, férfiak milyen keveset értetek a világból. Nemcsak könnyeink okát nem sejtitek, hanem art sem, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítunk a viselkedéseteknek. milyen hálásak vagyunk egy mosolyért, egy mozdulatért...

Fordította: Hlahi Judit

akarja megmutatni az anyjának? Ezt a satnya kis izét?... Aki nem is bolondosán vékony, hanem egyszerűen rosszul táplált, látszik rajta, hogy a fizetését nem akarja megenni, 6 csak azon a napi két tejeskávén él, ami jár neki a presszóban, s otthonról hozott kenyeret rágcsál hozzá. A kávéfőzőgép ezüst hengere mögött mutatott valamit, a fekete-rózsaszín uniformis, tüli kötényke, pillemasli habossá tette könnyűvé, de ahogy itt ül civilben, rendreutasítóan éretlen egreshez hasonló, kemény szemével, tarka műse- lyemruhájában. Nyakában gyűrött kis muszlinsál, ki visel ma Ilyet? S ez a lány forralta, fűtötte, ennek a me.eEtaő látásra semmi rendkí- Pataky Dezsffj

vülit nem fedeztem fel rajta.

Sötét szemüvege volt, sietve, egyenletes, kimért lépteikkel jött Csak később vettem észre előretartott fehér botját. A villamosmegálló betomszigeta előtt a fehér bot lehanyatlott* bal kezét segélykérőén kinyújtotta abba az irányba, ahonnan a hangokat hallotta. Három fiatal suhanc hangoskodott a betonsziget sarkán. Szeszes állapotban voltak, ez lerítt mozgásukról, magatartásukról. Egyikük meglökte az előrenyújtott kezet, tudomást sem vettek a vakról. Odaléptem hozzá, kérdeztem, miben segíthetnék. Hálás mozdulattal karolt belém.

— El s «3-as megállója?

— Igen, csak várni kell kicsit

A vak zavartan mosolygott Látszott rajta, hogy Idős ember. Haja fényesen fehérlett, de meg nem tudtam volna mondani, hány éves lehet A két legfontosabb hiányzott arcáról: a két szeme.

— Kérem, honnan lehetne Itt telefonálni?

— Bár lépésnyire van a telefonfülke. Odakísérhetem?

— Ö, igazán kedves, de nem akarom terhelni. — Újra zavart mosoly szökött arcára, mintha szégyenkezne amiatt, hogy más ember segítségére kényszerül

A telefonfülkébe egyedül lépett, elhárította az újabb segítséget. Leemelte a kagylót, bedobta a nyílásba a tantuszt, s kitapintva a számokat, tárcsázott*

— A lányomnak telefonáltam — mondta, mikor visszakísértem a megállóba. — Mindig elémbe jön, mert csak nétn- rég költöztünk az új helyre és nehezen ismerem ki reagani a környéken.

— Rossz lehet Így.

— Megszoktam már, kérem. Azelőtt a körtéren laktunk* azt egészen jól Ismertem. Ha nem lenne ott forgalom, körbe tudnám szaladni a teret.

— Miért költöztek el?

— A lányom miatt. Egyetemre jár, kellett a tágasabb lakás, hogy tanulni tudjon. Meg ugye, én már arra is kell gondoljak, hogy nemsokára férjhez megy.

— Ne haragudjon, hogy faggatom. Miből élnek?

— Ö, kérem, szépen megélünk. Én kapok segélyt A lányom pedig a saját költségén tanul. Előbb két évig dolgozott, s csak akkor jelentkezett az egyetembe amikor összeA VAKOT VÁRJA EGY LÁNY

gét érezte újjahegyében? Ennek, aki nem is az asztal, de

a város másik végén ül^o<j~ gy^ötte az elegendő pénzt És tudja, kérem, jóeszú ám,

[ösztöndíjat is kap. Képzelje, több ösztöndijat kap, mint a« [én segélyem.

Percekig hallgattunk, aztán újra csak ő szólalt meg:

— Remélem, nem voltam a terWére nagyon, fiatalember?

— Ugyan. De honnan tudja, hogy fiatal vagyok? Elnevette magát:

— Ó, ezt egyáltalán nem nehéz megállapítani. A hangja,

a fejét, sehol sem látta. Ügy* a járása, a mozdulatai elárulják a fiatalságát. Az idősebbek látszik, eltűnt a szomszéd ut-l általában türelmetlenek, sietősek, nemigen állnak le magam- cábaa«., . .

_ ' fajta idős emberrel beszélgetni Maga türelmes és nem siet.

vet

séges műselyem pompájában... Hogyan is botolhatottj belé?...

— Voltaképpen semmi sem! történt — mondta hangosan \ és taxiért füttyentett.

De a lány már nem volt» mellette. Akárhogy forgatta}

fiatal, akinek még van elég ideje, hogy élhessen. Ne nevessen ki, ha azt mondom, hogy látom magát. Most mosolyog, ugye? Higgye el kérem sok mindent látok. Legjobban a lányomat látom A lányom nagyon szép, csak kicsit kacér

és szertelen.

— Jön a villamos.

— Nagyszerű, legalább nem kell a lányomnak várakoznia a megállóban. Azt mondtam, jó fél óra múlva jöjjön elém

— De ha hamarább érkezik a villamos, akkor önnek kell várakozni.

— Az nem számit. Én ráérek, nekem van elég időm

Ma ugyanis sokáig elmaradtam sokat ültem a négy fal között. Régi barátokkal találkoztam kicsit elbeszélgettünk, kávéztunk és én elszívtam két szivart is. KI kell szellőztetni a tüdőmet

A tömeg hullámzott a járdaszigeten, megrohanták a villamost Vak útitársam a középső ajtóhoz ment, ahol csak le- szállni lehet. Nyugodtan, biztosan lépett fel a lépcsőn. Ahogy meglátták fehér botját rögtön félrehúzódtak az útjá- ból, engedték előre. Egy pillanatra abbamaradt a hangoskodás, elcsitultak az Indulatok, mintha a legtolakodóbb, leg- sietősebb emberek is szégyellték volna magukat

Áthaladtunk a Duna felett, s a szebb, csendesebb budai utcákon kanyargóit velünk a villamos. A Városmajor gesztenyefáinál jártunk, amikor vak útitársam mellé értem.

— Hol száll le? — kérdeztem.

— Á, maga az, kedves útitárs? — mosolyodott el. — A végállomáson.

— Akkor együtt széliünk le.

— Erre lakik?

— Nem, csak ezen a környéken van egy kis dolgom A Retek utcában. Csak azt nem tudom, merre keressem.

— Na, majd én elmagyarázom és biztosan odatalál.

Leszállt a villamosról mindenki. Én is megkaptam az

útbaigazítást a Retek utcába, de nem mozdultam az őre* mellől.

— Nem jött még a lánya, korán érkeztünk. Elkísérhetem?

— Köszönöm a kedvességét, de jön már a lányom — mondta, és botját felemelve elindult egyenletes, kimért léptekkel.

Arra figyeltem, amerre tartott. Sehol sem láttam a lányt, csak csupa távozó alakokat. Artán hirtelen füttyszó melegítette fel a levegőt. A vak férfi pillanatra megállt, kihúzta magát, és ő is harsány füttyel válaszolt a jeladásra.

Nem láttam a lányt, de mégis biztonsággal éreztem, na- gyon-nagyon szép lehet. Annyira szép. aho«v megö’-li. megcsókolja a vak férfit, ahogy szeretettel belekarol. Nemcsak szépsége, de ereje is van elég arra, hogy örökre megsemmisítse a vak ember és a látó, rohanó, kacarászó vil4g közA ékelődő iszonyúan nagy távolságot