Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

Egy művészeti fórummal ismét kevesebb... Az észak-magyarországi képzőművészek évente meg­rendezésre került közös, rep­rezentatív kiállításán a He­ves megyei képzőművészek is kapnak többé-kevésbé helyet, a művészeti kereslet és kí­nálat alapján. A tárlatot ed­dig Egerben is bemutatták mipden esztendőben. Ezentúl nem. Salgótarjánban kapott vég­leges helyet, többek között azzal a megokolással, hogy költséges a szállítás egyik helyről a másikra, rongálód­nak az alkotások, a hivata­los szervek által megvásárolt képek, plasztikák csak későn kerülhettek a hosszú vándor­lás miatt vásárlóik kezébe... Mit jelent ez? Mondjuk ki kereken: Heves tnegye és Eger egy újabb kul­turális, művészeti fóruma kallódott el! Egy olyan fó- ji rum, ahol szűkebb hazánk tehetséges képzőművészei időről időre bemutathatták, : mit fejlődték, elmondhatták a művészet szép nyelvéin gondolataikat. Mit kaptunk cserébe? Nem közömbös, hiszen rangot je- ! lent a megyeszékhely számá­ra is. tehát üdvözlendő min­denképpen: kétévenként itt ! rendezik meg a Gárdonyi Színház aulájában az országos ' akvarell-kiállítást. A nyáron kerül sor először erre az ese­ményre. A tárlaton szerepei- 1 hetnek Heves megyei képző­művészek is... De... A ki­állítás technikai programja ■ akvarell-alkotásokat kér. A 'nemrég elhunyt Gergely Pá­ll Ion kívül a megye művészei közül kevesen foglalkoztak és foglalkoznak ezzel a tech­nikával. természetes hát, hogy a területi kiállítás nagyobb perspektívát biztosít Kény- szerítsük a költőket tehát, hogy más lehetőség híján csak drámát írjanak, mi­vel a versekre nincs beruhá­zás?..! Van. aki az olajfes­tésben találja meg a legalkal­masabb eszközt gondolatai­nak kifejezésére, van, aki a grafikában, van. aki az akva- rellben. Nem beszélve arról, hogy ismerve a zsűrizések furcsaságait, mennyivel nehe­zebb bekerülni az országos gyűjteménybe. Ha jól meg­gondolja az ember, a terüle­ti kiállításokra sem könnyű..! Vajon azért, mert olyannyi­ra tehetetlenek a Heves me­gyei képzőművészek?! Nehéz értékmérőt találni. Jó példa erre a zsűrizés új rendje, miszerint egy elfogadott al­kotás ezentúl csupán egy al­kalommal szerepelhet, ha megméretett, és efogadható- nak találtatott... Ám. ha újra ki akarja állítani a mű­vész, egy másik zsűri köny- nyűnek találhatja. Volt idő. hogy a megye művészei elismert helyet fog­lalták el kulturális életünk­ben. Annák idején, amikor az Otthon Étterem helyén rendezték a kiállításokat, alig lehetett mozogni a helyiség­ben. Legnagyobbrészt ugyan­ezek a művészek dolgoznak ma is. hasonlóan tehetséges fiatal erőkkel frissítve sorai­kat. Mégis, egyre ritkábban hallunk róluk, bár szakmai körökben arról beszélnek, hogy túl sok a kiállítás. Va­lóban: az országban tavaly mintegy 800 alkalommal nyílt tárlat. Ebből viszont Eger­ben csupán — három ... El­ismerem, hogy sok helyütt esetleg ..túlpezsdült’ a képző­művészeti élet. de Heves me­gyében ... Makó és Jeruzsá­lem! Mi lehet ennek az oka? Talán az új területi szerve­zés, amelynek során eltűnt a megye képzőművészeinek ön­állósága. vagy az illetékesek igen sok, más irányú elfog­laltsága? Jó. jó, mondhatná valaki, de produkáljanak a művé­szek is. Lám. Miskolcnak a többi híresebb név között van egy Feledi Gyulája. Nos, itt is lehetne, csak biztosít­sunk lehetőségeket. A mecé­nási. jó szándékú vásárlások csak ideig-óráig biztosíthat­nak anyagi egzisztenciát. A művésznek azonban fórum is kell, a publikumnak pedig bizonyíték. Honnan tudja meg ezután, hogy Eger is ki­kapcsolódott az északmagyar tárlat élvezetéből, hogy mit alkottak művészeik?! A le­endő Képcsarnok üzlethelyi­ségében évente két alkalom­mal megrendezendő egyéni tárlatokból, vagy — nagy né­ha — a művelődési házban, esetleg a múzeum klubhelyi­ségében rendezett „gerilla- kiállításokból”? Egy tarlat­nak meg kell adni a maga rangját is! Az észak-magyar­nak” volt, de ezentúl már nem láthatjuk. Most nincs többé ez a rangos kiállítás sem, s ha pesszimista len­nék, közeli véget jósolnék az egri szimfonikus zenekarnak, majd a moziknak, és így to­vább — lefelé... Persze, ez túlzás, de enyhén szólva — elkeserítő, és elgondolkodta­tó. hogy megint egy újabb művészeti fórumát veszíti el Heves megye. Igen, a szállítás. Rongálód­nak a képeik... Vajon óva­tosan nem lehetne szállítani? Miért csupán a műkincsek élvezhetik ezt a figyelmessé­get? A Mona Lisát több ezer kilométeren át szállították. Nálunk nyolcvam-százhúsz ki­lométer is veszélyes? ... Szerencsére nem vagyok pessznmis'a hiszen még min. den menthető, csak meg kell találni a módját, hogy — ho­gyan?.,. Kátai Gábor — Doktor, nem jól látok, segítsen rajtam! — Jó! Felírok magának egy — fodrászt... GALERITAG VOLT Sikerült a húsvéti nagyta­karítás kellő közepébe belé­pőt tyannom. De hát erről senki sem tehet. Az első pil­lanatok azzal teltek el, hogy kölcsönösen elnézést kértünk egymástól: a háziasszony — a mama és anyós egyben — szabadkozva mondta, hogy az ünnepi előkészületekhez ez is hozzá tartozik. Ne nézzek szét. Nem néztem. Az összehú­zott szőnyegek és bútorok kö­zött átmentünk a kisebbik szobába. Itt laknak a fiata­lok. Csépány István és a fe­lesége. Hathónapos házasok éppen. A fiatalasszony már moso­lyogva kínált hellyel. A kis asztalon, a legszem­betűnőbb helyen egy fény­kép. A férj komoly arcú má­sa. Olyan igazi, férfias te­kintettel néz szembe a kí­váncsiskodóval. Pedig még a tizenévesek közé tartozik. Ebben a korban szokás . ha­lálosan komolynak” lenni. o o o o — Ki nem állhattam. Gyű­löltem. A klubban mindig el­lentétben voltunk egymással. Tudtam milyen társasága van, azért nem bírtam. És most a felesége vagyok. Ilyenkor azt szokás mon­dani: ilyen az élet. A fiatal­asszonyka aki maga is még tizenéves, mélyfekete szemé­vel mosolyog az előbbi mon­datokhoz. Hogyan következett be a nagy fordulat? A fiú néhány hónapig más­hol tartózkodott. Amikor is­mét visszajött Gyöngyösre, egy táncmulatságon találkoz­tak Beszélgetni kezdtek, együtt mentek haza hármas­ban, a mamával. — Azt mondta nekem, jó vagyok nála. Az asszonyka arcára szé­lesebb mosoly húzódik. — Tudja mit jelent ez? Tetszem neki. Ha néhány hó­nappal korábban . mondja, megsértődöm miatta. De ak­kor... szóval: felötlött ben­nem a gondolat. Mi lenne, ha én ezt a fiút rendes útra ve­zetném? Ha megmutatnám neki is. másoknak is, ma­gamnak is, tud ő úgy visel­kedni élni, dolgozni, mint a többiek. összehúzza magáin a kö­penyt, látszik az arcán, hogy a régi emlékek megolevened- nek a képzeletében. Most ko­moly a tekintete. Pedig egyébként mindig mosolyog­— Megmondtam: vagy a régi haverok vagy én. Nem vagyok hajlandó másként ve­le járni. o o o o Apa nélkül nőtt fel. Az édesanyja nem bírt vele. é kis § törékeny asszonyka szin­te eltűnt a fiú mellett, ha odaállt eleje, hogy megfe­nyítse. A keresztszülők néha elővették a srácot, de az sem használt. Ideje volt bőven, haverok is akadtak, a többi szinte magától jött. Érdekes, izgalmas volt vagány kodni, semmivel sem törődni. Azt hitték a haverok, övék a vi­lág. Motorszerelőnek készült, de az utolsó évben abbahagy­ta a tanulást. Azt gondolta, neki nincs szüksége szakmá­ra. Aztán minden megváltozott azon a bizonyos táncmulat­ságon. Folytassa ott, ahol néhány hónappal korábban abbá- hagyta, a haverokkal? Hoz­zájuk is csak azért vágódott oda, mert tartozni akart va­lakikhez. De.ha itt lesz a kis­lány, annak a családja, akkor hozzájuk tartozhat. És nem kell állandóan rettegnie, hogy.a rendőrség elkapja vá- lamelyik „buli” után. Élet az? Vagánykodnl, az­tán jön a sitt. Meddig me­het ez így? Hol végzi be és hogyan? Most megkapasz­kodhatna. Mire vár? Min gondolko­zik? o o o o Nagyon szeretik egymást Annak, hogy összeházasodja­nak, előfeltétele volt, hogy a szakmunkás-bizonyítványt megszerezze. Ebből a meny­asszony nem engedett. Nem is volt olyan nehéz. És micsoda öröm volt, haza­menni a bizonyítvánnyal. Percekig nézték, mint akik csodát látnak.’Csoda? Á, de­hogy! Akarat kérdése volt az egész. Azóta mindig, mindenütt együtt vannak. Mert szóra­kozni is kell, utóvégre fiata­lok. Egy kis tánc, egy-két pohár ital, de a régi haverok már sehol sincsenek, — Nézze, nem • kell az ne­kem. Egészen más ez így, ahogy most van. Megnősül­tem, jól élünk. Ha család még nincs is, de a feleségem ott van. Az anyósoméknál lakunk, a szomszédban van egy fiatal férfi, veié szoktunk összejönni. De ha elmegyünk valahová, a feleségem is jön velünk. Csépány, István nagyon, őszintén beszél, látszik raj­ta, sokszor végiggondolta már mindezt. Megállapodott. Eldöntötte a jövőjét. Tudja, mit akar. Most valamivel több, mint ezer forintot keres. A koszt­ba beleadnak két-háromszá- zat. A többit magukra köl­tik. Felesége egyelőre nem dolgozik. Szeretné a gyors- és gépíróiskolát elvégeznie Van még ideje, hiszen olyan fiatal még. Ha majd lakáshoz jutnak, bútorra kell a pénz. o o o o Tóth István, a művezető ezeket mondotta: — Rendes srác. Dolgozik, ha valamit kérnek tőle, meg­teszi, ha nem is lenne köte­les rá. A munkatársai is oe- csülik. Nincs rá panasz. Nem azért mondom, mintha most mindenáron dicsérni akar­nám, de ez az igazság. Volt egy időszak, amikor négy napot hiányzott, mert nagyon el volt keseredve valamiért. De ezt is rendeztük. Azóta minden rendben van. Meg vagyok elégedve vele. Most el akar tőlünk menni, az Iz­zóból, mert a KAEV-nél a szakmájában dolgozhatna^ Szalai Endréné, a KAEV munkaügyi előadója így vá­laszolt a kérdésre: — Igen, arról van sző» hogy felvesszük a tmk-ba. Semmi fenntartás nincs ben­nünk vele szemben. Minden attól függ, hogyan végzi majd a munkáját. Eszerint ítéljük majd meg és bánunk vele. Egyelőre szerződést kö­tünk vele, aztán majd meg­látjuk...! Ha rendesen dolgo­zik, meg fogjuk becsülni. . o o o o Amikor búcsúzáskor kezet fogtam a mamával, Csépány István anyósával, ezt mond­ta: — Rendes ember a vöm» elégedett vagyok vele. Ha valakiről így vélekedik az anyósa, az nagy szó! G. Molnár Fereae 18. L«coq úr pedig ügy találta, hogy ez a bizonyítás ju­- talmat érdemel és diadalmasan lenyelt egy szalmiákcuk­- rőt. — De még nem fejeztem be — folytatta. — Tehát azt mondjuk, hogv nem végezhettek itt a grófnéval. És hozzá­teszem: nem is hozták, hanem húzták. Ezt nem nehéz ■ megállapítani. Csak kétféleképp lehet húzni egy hullát. A ’ váránál fogva, és .akkor a földön végighúzódó két láb két párhuzamos csíkot hagy. A lábánál fogva, és akkor a fej hagy egyetlen, elég széles nyomot a talajon. Plantat bácsi helyeslőén rábólintott. — Mikor megvizsgáltam a gyepet — folytatta a de­tektív —, megtaláltam a két láb barázdáját, de a fű r‘ eme’lett még elég nagy területen meghajolt. Tehát nem férfihullát húztak végig a pázsiton, hanem egy teljesen felöltözött asszonyt, akinek elég nehéz szoknyái voltak, ; vagyis a grófr.ét, és nem a grófot. Lecoq úr megállt, dicséretet várt, egy kérdést, egyet­len szót. De az öreg békebfró szinte már nem is figyelt oda. ha- r nem mintha a legelvontabb számításokba merült volna. Beesteledett, könnyű köd ringatózott a Szajna fölött, .. akár az égő szalma füstje. — Vissza kell menni — mondta hirtelen Flantat bá­csi —. meg kell nézni, hol tart a doktor a boncolásban. A nyomozóval egyetemben lassan megindultak a ház felé. 4 u A vizsgálóbíró a lénesőn állt. époen elébiik akart menni. Nevének kezdőbetűivel díszített lila szín szattyán­bőr irattáskáia a hóna alatt, könnyű, fekete szövetből ké- . szült felöltőié a vállán. E,é"od<>ttT’ek látszott. — önre bízom a továbbiakat, békebfró úr — mondta. — Azonnal indulnom kpll. ha még ma este akarok be­szélni a császári ügyész úrral. Már reggel sem volt otthon, mikor értem küldtek. Plantat bácsi meghajtotta magát. — Igen hálás lennék — folytatta Domini úr —, ha figyelemmel kísérné a munka befejezését. Gendron dok­tor azt mondta az imént, hogy már csak néhány percre van szüksége, és holnap reggel megkapom feljegyzéseit. Legyen szíves, pecsételjen le mindent, amit kell. és állít­son őröket a házban. Azon gondolkozom, kiküldők egy építészt, hogy elkészítse a ház és a kert pontos alapraj- záti — Azonkívül valószínűleg még egy nyomozási pot- jegyzőkönyvre is szükség lesz — jegyezte meg az öreg békebíró. Aztán Lecoq úrhoz fordult. .... — Nos. detektív úr — kérdezte —, tett valami újabb felfedezést? — Néhány fontos tényt állapítottam meg — felelte Lecoq úr. — de semmi határozottat nem tudok mondani, míg még egyszer nappal körül nem nézek odafent. Kérem tehát a vizsgálóbíró urat, engedje meg. hogy csak holnap délután adjam át jelentésemet. Azért egyébként felelhe­tek. hogy akárrrvlven kusza is ez az ügy Domini úr félbeszakította. — De hát semmi kuszaságot nem látok benne, ellen­kezőleg »vámomra minden íven világos. — Mégis — ellenkezett Lecoq úr —, úey gondoltam... — Igazán sajnálom — folytatta a vizsgálóbíró —, hogy elhamarkodottan és szinte fölöslegesen hívták ki önt. Most már a legmeggyőzőbb erejű bizonyítékaim van­nak a két őrizetbe vett személy ellen. Plantat bácsi és Lecoq úr hosszan egymásra néztek, tekintetek mélv megdöbbenést árult el. — Micsoda! — az öreg békebíró nem tudta türtőztet­ni magát. — Csak nem talált újabb bűnjeleket, uram? — Art hiszem, bűnjelnél is többet — felelte Domini úr baljós ajakrándulással. — A Korhely. akit még egy­szer kihallgattam, kezd összezavarodni Már eev csöonet sem szemtelen. Sikerült néhányszor ellentmondásba ke­vernem önmagával, s végül bevallotta, hogy látta a gyil­kosokat. — A gyilkosokat! — kiáltott Plantat bácsi. — Azt mondia ha gyilkosokat? — Legalábbis egyet látott közülük. Makacsul eskü- dözik t-<nr nem i.srnprtn fel Tft tartunk. De a börtön sö­tétje üdvös félelmet kelt. Meg vagyok győződve, hogy he’n-nra. egy álmatlan éjszaka után. másképp határoz a fickó. — É- O’emtn? — kérdezte aggódva az öreg békebí­ró. — Kihallgatta-e Onpsnint még egyszer? — Ó — mondta Domini úr —, ami őt illeti, minden tlsztázéd-tt — Vallott? — kérdezte Lecog úr elképedve. A vizsgálóbíró csak félig fordult a nyomozó felé, mintha nem tartaná illendőnek, hogy kérdezősködni mer, de mégis felelt neki. — Guespin semmit sem vallott, de ez nem segít raj­ta. A csónakosaink visszajöttek. Nem találták meg Tré- morel úr holttestét, azt gondolják, elsodorta az ár. De elő­ször is a park végében, a nád közül kihalászták a gróf másik papucsát, azután a Szajna közepén, a híd alatt, ér­demes megjegyezni ezt a körülményt, a híd alatt egy dur­va szövetből készült kabátot találtak, melyen még most is véres nyomok láthatók. — És a kabát Guespiné? — kérdezte egyszerre a* öreg békeb'ró és a detektív. — övé bizony. A kastély egész személyzete felismer­te, és Guespin is minden további nélkül bevallotta, hogy az övé. De ez még nem minden— A kabát , jobb zsebén széles szakadás látható, s a szövetből hiányzik egy darab. Tudja, mi lett Guespin kabátjának ezzel a darab­jával? ... — Abá! — morgott Plantat bácsi. — Ezt találtuk meg a grófné kezében. 8. A valfeuillui kas+ély biliárdtermében Gendron doktor most fejezte be szomorú munkáját. A vizsgálathoz meztelenre kellett vetkőztetnie a hul­lát. aztón letakarta p"v nagy fehér lepedővel, amely meg­mutatta a test formáit, s egyik oldalon lelógott a biliárd­asztalról. A doktor egv óriási vizesvödör fölé hajolt, épp meg­mosta a kezét, mikor az öreg békebíró és a detektív be­lépett. Az ajtó nyikorgására Gendron úr hirtelen hátrafor­dult: — Ja. m»0 97 Plantet — mondta érezhetően izgatot­tan — hol van Domini úr? — Elment. Az orvos nem. Is próbált uralkodni magán, igen türel­metlen mH"’atnt tett. — Pedig beszélnem keR vele — mondta. — FöltétSen, és a lehető leghamarabb. Mert végül is tévedek talán, 1®­bet ^orfTT Lecoo úr és Plantet bácsi közel°bb lépett, becsukták az ai‘ót m-dvet a cse’édaég mépostromolt. A lámpa fény­korén» értek, s észrevették, mennyire dúltak Gendron úr egyénként ply ovuefp<S+ vonásai. Lecoo e'őbbre lépett. — Azt hiszem — mondta —. ismerem a doktor úr iz- patott-i^Änak AkaU Azt fedezte fel. ho«v Trémore’nét eeveti-p csapossal ö’ték meg s a evRkosok később neki­mentek a már csaknem kihűlt tetemnek. (Tolyt-itjukj

Next

/
Thumbnails
Contents