Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
Egy művészeti fórummal ismét kevesebb... Az észak-magyarországi képzőművészek évente megrendezésre került közös, reprezentatív kiállításán a Heves megyei képzőművészek is kapnak többé-kevésbé helyet, a művészeti kereslet és kínálat alapján. A tárlatot eddig Egerben is bemutatták mipden esztendőben. Ezentúl nem. Salgótarjánban kapott végleges helyet, többek között azzal a megokolással, hogy költséges a szállítás egyik helyről a másikra, rongálódnak az alkotások, a hivatalos szervek által megvásárolt képek, plasztikák csak későn kerülhettek a hosszú vándorlás miatt vásárlóik kezébe... Mit jelent ez? Mondjuk ki kereken: Heves tnegye és Eger egy újabb kulturális, művészeti fóruma kallódott el! Egy olyan fó- ji rum, ahol szűkebb hazánk tehetséges képzőművészei időről időre bemutathatták, : mit fejlődték, elmondhatták a művészet szép nyelvéin gondolataikat. Mit kaptunk cserébe? Nem közömbös, hiszen rangot je- ! lent a megyeszékhely számára is. tehát üdvözlendő mindenképpen: kétévenként itt ! rendezik meg a Gárdonyi Színház aulájában az országos ' akvarell-kiállítást. A nyáron kerül sor először erre az eseményre. A tárlaton szerepei- 1 hetnek Heves megyei képzőművészek is... De... A kiállítás technikai programja ■ akvarell-alkotásokat kér. A 'nemrég elhunyt Gergely Páll Ion kívül a megye művészei közül kevesen foglalkoztak és foglalkoznak ezzel a technikával. természetes hát, hogy a területi kiállítás nagyobb perspektívát biztosít Kény- szerítsük a költőket tehát, hogy más lehetőség híján csak drámát írjanak, mivel a versekre nincs beruházás?..! Van. aki az olajfestésben találja meg a legalkalmasabb eszközt gondolatainak kifejezésére, van, aki a grafikában, van. aki az akva- rellben. Nem beszélve arról, hogy ismerve a zsűrizések furcsaságait, mennyivel nehezebb bekerülni az országos gyűjteménybe. Ha jól meggondolja az ember, a területi kiállításokra sem könnyű..! Vajon azért, mert olyannyira tehetetlenek a Heves megyei képzőművészek?! Nehéz értékmérőt találni. Jó példa erre a zsűrizés új rendje, miszerint egy elfogadott alkotás ezentúl csupán egy alkalommal szerepelhet, ha megméretett, és efogadható- nak találtatott... Ám. ha újra ki akarja állítani a művész, egy másik zsűri köny- nyűnek találhatja. Volt idő. hogy a megye művészei elismert helyet foglalták el kulturális életünkben. Annák idején, amikor az Otthon Étterem helyén rendezték a kiállításokat, alig lehetett mozogni a helyiségben. Legnagyobbrészt ugyanezek a művészek dolgoznak ma is. hasonlóan tehetséges fiatal erőkkel frissítve soraikat. Mégis, egyre ritkábban hallunk róluk, bár szakmai körökben arról beszélnek, hogy túl sok a kiállítás. Valóban: az országban tavaly mintegy 800 alkalommal nyílt tárlat. Ebből viszont Egerben csupán — három ... Elismerem, hogy sok helyütt esetleg ..túlpezsdült’ a képzőművészeti élet. de Heves megyében ... Makó és Jeruzsálem! Mi lehet ennek az oka? Talán az új területi szervezés, amelynek során eltűnt a megye képzőművészeinek önállósága. vagy az illetékesek igen sok, más irányú elfoglaltsága? Jó. jó, mondhatná valaki, de produkáljanak a művészek is. Lám. Miskolcnak a többi híresebb név között van egy Feledi Gyulája. Nos, itt is lehetne, csak biztosítsunk lehetőségeket. A mecénási. jó szándékú vásárlások csak ideig-óráig biztosíthatnak anyagi egzisztenciát. A művésznek azonban fórum is kell, a publikumnak pedig bizonyíték. Honnan tudja meg ezután, hogy Eger is kikapcsolódott az északmagyar tárlat élvezetéből, hogy mit alkottak művészeik?! A leendő Képcsarnok üzlethelyiségében évente két alkalommal megrendezendő egyéni tárlatokból, vagy — nagy néha — a művelődési házban, esetleg a múzeum klubhelyiségében rendezett „gerilla- kiállításokból”? Egy tarlatnak meg kell adni a maga rangját is! Az észak-magyarnak” volt, de ezentúl már nem láthatjuk. Most nincs többé ez a rangos kiállítás sem, s ha pesszimista lennék, közeli véget jósolnék az egri szimfonikus zenekarnak, majd a moziknak, és így tovább — lefelé... Persze, ez túlzás, de enyhén szólva — elkeserítő, és elgondolkodtató. hogy megint egy újabb művészeti fórumát veszíti el Heves megye. Igen, a szállítás. Rongálódnak a képeik... Vajon óvatosan nem lehetne szállítani? Miért csupán a műkincsek élvezhetik ezt a figyelmességet? A Mona Lisát több ezer kilométeren át szállították. Nálunk nyolcvam-százhúsz kilométer is veszélyes? ... Szerencsére nem vagyok pessznmis'a hiszen még min. den menthető, csak meg kell találni a módját, hogy — hogyan?.,. Kátai Gábor — Doktor, nem jól látok, segítsen rajtam! — Jó! Felírok magának egy — fodrászt... GALERITAG VOLT Sikerült a húsvéti nagytakarítás kellő közepébe belépőt tyannom. De hát erről senki sem tehet. Az első pillanatok azzal teltek el, hogy kölcsönösen elnézést kértünk egymástól: a háziasszony — a mama és anyós egyben — szabadkozva mondta, hogy az ünnepi előkészületekhez ez is hozzá tartozik. Ne nézzek szét. Nem néztem. Az összehúzott szőnyegek és bútorok között átmentünk a kisebbik szobába. Itt laknak a fiatalok. Csépány István és a felesége. Hathónapos házasok éppen. A fiatalasszony már mosolyogva kínált hellyel. A kis asztalon, a legszembetűnőbb helyen egy fénykép. A férj komoly arcú mása. Olyan igazi, férfias tekintettel néz szembe a kíváncsiskodóval. Pedig még a tizenévesek közé tartozik. Ebben a korban szokás . halálosan komolynak” lenni. o o o o — Ki nem állhattam. Gyűlöltem. A klubban mindig ellentétben voltunk egymással. Tudtam milyen társasága van, azért nem bírtam. És most a felesége vagyok. Ilyenkor azt szokás mondani: ilyen az élet. A fiatalasszonyka aki maga is még tizenéves, mélyfekete szemével mosolyog az előbbi mondatokhoz. Hogyan következett be a nagy fordulat? A fiú néhány hónapig máshol tartózkodott. Amikor ismét visszajött Gyöngyösre, egy táncmulatságon találkoztak Beszélgetni kezdtek, együtt mentek haza hármasban, a mamával. — Azt mondta nekem, jó vagyok nála. Az asszonyka arcára szélesebb mosoly húzódik. — Tudja mit jelent ez? Tetszem neki. Ha néhány hónappal korábban . mondja, megsértődöm miatta. De akkor... szóval: felötlött bennem a gondolat. Mi lenne, ha én ezt a fiút rendes útra vezetném? Ha megmutatnám neki is. másoknak is, magamnak is, tud ő úgy viselkedni élni, dolgozni, mint a többiek. összehúzza magáin a köpenyt, látszik az arcán, hogy a régi emlékek megolevened- nek a képzeletében. Most komoly a tekintete. Pedig egyébként mindig mosolyog— Megmondtam: vagy a régi haverok vagy én. Nem vagyok hajlandó másként vele járni. o o o o Apa nélkül nőtt fel. Az édesanyja nem bírt vele. é kis § törékeny asszonyka szinte eltűnt a fiú mellett, ha odaállt eleje, hogy megfenyítse. A keresztszülők néha elővették a srácot, de az sem használt. Ideje volt bőven, haverok is akadtak, a többi szinte magától jött. Érdekes, izgalmas volt vagány kodni, semmivel sem törődni. Azt hitték a haverok, övék a világ. Motorszerelőnek készült, de az utolsó évben abbahagyta a tanulást. Azt gondolta, neki nincs szüksége szakmára. Aztán minden megváltozott azon a bizonyos táncmulatságon. Folytassa ott, ahol néhány hónappal korábban abbá- hagyta, a haverokkal? Hozzájuk is csak azért vágódott oda, mert tartozni akart valakikhez. De.ha itt lesz a kislány, annak a családja, akkor hozzájuk tartozhat. És nem kell állandóan rettegnie, hogy.a rendőrség elkapja vá- lamelyik „buli” után. Élet az? Vagánykodnl, aztán jön a sitt. Meddig mehet ez így? Hol végzi be és hogyan? Most megkapaszkodhatna. Mire vár? Min gondolkozik? o o o o Nagyon szeretik egymást Annak, hogy összeházasodjanak, előfeltétele volt, hogy a szakmunkás-bizonyítványt megszerezze. Ebből a menyasszony nem engedett. Nem is volt olyan nehéz. És micsoda öröm volt, hazamenni a bizonyítvánnyal. Percekig nézték, mint akik csodát látnak.’Csoda? Á, dehogy! Akarat kérdése volt az egész. Azóta mindig, mindenütt együtt vannak. Mert szórakozni is kell, utóvégre fiatalok. Egy kis tánc, egy-két pohár ital, de a régi haverok már sehol sincsenek, — Nézze, nem • kell az nekem. Egészen más ez így, ahogy most van. Megnősültem, jól élünk. Ha család még nincs is, de a feleségem ott van. Az anyósoméknál lakunk, a szomszédban van egy fiatal férfi, veié szoktunk összejönni. De ha elmegyünk valahová, a feleségem is jön velünk. Csépány, István nagyon, őszintén beszél, látszik rajta, sokszor végiggondolta már mindezt. Megállapodott. Eldöntötte a jövőjét. Tudja, mit akar. Most valamivel több, mint ezer forintot keres. A kosztba beleadnak két-háromszá- zat. A többit magukra költik. Felesége egyelőre nem dolgozik. Szeretné a gyors- és gépíróiskolát elvégeznie Van még ideje, hiszen olyan fiatal még. Ha majd lakáshoz jutnak, bútorra kell a pénz. o o o o Tóth István, a művezető ezeket mondotta: — Rendes srác. Dolgozik, ha valamit kérnek tőle, megteszi, ha nem is lenne köteles rá. A munkatársai is oe- csülik. Nincs rá panasz. Nem azért mondom, mintha most mindenáron dicsérni akarnám, de ez az igazság. Volt egy időszak, amikor négy napot hiányzott, mert nagyon el volt keseredve valamiért. De ezt is rendeztük. Azóta minden rendben van. Meg vagyok elégedve vele. Most el akar tőlünk menni, az Izzóból, mert a KAEV-nél a szakmájában dolgozhatna^ Szalai Endréné, a KAEV munkaügyi előadója így válaszolt a kérdésre: — Igen, arról van sző» hogy felvesszük a tmk-ba. Semmi fenntartás nincs bennünk vele szemben. Minden attól függ, hogyan végzi majd a munkáját. Eszerint ítéljük majd meg és bánunk vele. Egyelőre szerződést kötünk vele, aztán majd meglátjuk...! Ha rendesen dolgozik, meg fogjuk becsülni. . o o o o Amikor búcsúzáskor kezet fogtam a mamával, Csépány István anyósával, ezt mondta: — Rendes ember a vöm» elégedett vagyok vele. Ha valakiről így vélekedik az anyósa, az nagy szó! G. Molnár Fereae 18. L«coq úr pedig ügy találta, hogy ez a bizonyítás ju- talmat érdemel és diadalmasan lenyelt egy szalmiákcuk- rőt. — De még nem fejeztem be — folytatta. — Tehát azt mondjuk, hogv nem végezhettek itt a grófnéval. És hozzáteszem: nem is hozták, hanem húzták. Ezt nem nehéz ■ megállapítani. Csak kétféleképp lehet húzni egy hullát. A ’ váránál fogva, és .akkor a földön végighúzódó két láb két párhuzamos csíkot hagy. A lábánál fogva, és akkor a fej hagy egyetlen, elég széles nyomot a talajon. Plantat bácsi helyeslőén rábólintott. — Mikor megvizsgáltam a gyepet — folytatta a detektív —, megtaláltam a két láb barázdáját, de a fű r‘ eme’lett még elég nagy területen meghajolt. Tehát nem férfihullát húztak végig a pázsiton, hanem egy teljesen felöltözött asszonyt, akinek elég nehéz szoknyái voltak, ; vagyis a grófr.ét, és nem a grófot. Lecoq úr megállt, dicséretet várt, egy kérdést, egyetlen szót. De az öreg békebfró szinte már nem is figyelt oda. ha- r nem mintha a legelvontabb számításokba merült volna. Beesteledett, könnyű köd ringatózott a Szajna fölött, .. akár az égő szalma füstje. — Vissza kell menni — mondta hirtelen Flantat bácsi —. meg kell nézni, hol tart a doktor a boncolásban. A nyomozóval egyetemben lassan megindultak a ház felé. 4 u A vizsgálóbíró a lénesőn állt. époen elébiik akart menni. Nevének kezdőbetűivel díszített lila szín szattyánbőr irattáskáia a hóna alatt, könnyű, fekete szövetből ké- . szült felöltőié a vállán. E,é"od<>ttT’ek látszott. — önre bízom a továbbiakat, békebfró úr — mondta. — Azonnal indulnom kpll. ha még ma este akarok beszélni a császári ügyész úrral. Már reggel sem volt otthon, mikor értem küldtek. Plantat bácsi meghajtotta magát. — Igen hálás lennék — folytatta Domini úr —, ha figyelemmel kísérné a munka befejezését. Gendron doktor azt mondta az imént, hogy már csak néhány percre van szüksége, és holnap reggel megkapom feljegyzéseit. Legyen szíves, pecsételjen le mindent, amit kell. és állítson őröket a házban. Azon gondolkozom, kiküldők egy építészt, hogy elkészítse a ház és a kert pontos alapraj- záti — Azonkívül valószínűleg még egy nyomozási pot- jegyzőkönyvre is szükség lesz — jegyezte meg az öreg békebíró. Aztán Lecoq úrhoz fordult. .... — Nos. detektív úr — kérdezte —, tett valami újabb felfedezést? — Néhány fontos tényt állapítottam meg — felelte Lecoq úr. — de semmi határozottat nem tudok mondani, míg még egyszer nappal körül nem nézek odafent. Kérem tehát a vizsgálóbíró urat, engedje meg. hogy csak holnap délután adjam át jelentésemet. Azért egyébként felelhetek. hogy akárrrvlven kusza is ez az ügy Domini úr félbeszakította. — De hát semmi kuszaságot nem látok benne, ellenkezőleg »vámomra minden íven világos. — Mégis — ellenkezett Lecoq úr —, úey gondoltam... — Igazán sajnálom — folytatta a vizsgálóbíró —, hogy elhamarkodottan és szinte fölöslegesen hívták ki önt. Most már a legmeggyőzőbb erejű bizonyítékaim vannak a két őrizetbe vett személy ellen. Plantat bácsi és Lecoq úr hosszan egymásra néztek, tekintetek mélv megdöbbenést árult el. — Micsoda! — az öreg békebíró nem tudta türtőztetni magát. — Csak nem talált újabb bűnjeleket, uram? — Art hiszem, bűnjelnél is többet — felelte Domini úr baljós ajakrándulással. — A Korhely. akit még egyszer kihallgattam, kezd összezavarodni Már eev csöonet sem szemtelen. Sikerült néhányszor ellentmondásba kevernem önmagával, s végül bevallotta, hogy látta a gyilkosokat. — A gyilkosokat! — kiáltott Plantat bácsi. — Azt mondia ha gyilkosokat? — Legalábbis egyet látott közülük. Makacsul eskü- dözik t-<nr nem i.srnprtn fel Tft tartunk. De a börtön sötétje üdvös félelmet kelt. Meg vagyok győződve, hogy he’n-nra. egy álmatlan éjszaka után. másképp határoz a fickó. — É- O’emtn? — kérdezte aggódva az öreg békebíró. — Kihallgatta-e Onpsnint még egyszer? — Ó — mondta Domini úr —, ami őt illeti, minden tlsztázéd-tt — Vallott? — kérdezte Lecog úr elképedve. A vizsgálóbíró csak félig fordult a nyomozó felé, mintha nem tartaná illendőnek, hogy kérdezősködni mer, de mégis felelt neki. — Guespin semmit sem vallott, de ez nem segít rajta. A csónakosaink visszajöttek. Nem találták meg Tré- morel úr holttestét, azt gondolják, elsodorta az ár. De először is a park végében, a nád közül kihalászták a gróf másik papucsát, azután a Szajna közepén, a híd alatt, érdemes megjegyezni ezt a körülményt, a híd alatt egy durva szövetből készült kabátot találtak, melyen még most is véres nyomok láthatók. — És a kabát Guespiné? — kérdezte egyszerre a* öreg békeb'ró és a detektív. — övé bizony. A kastély egész személyzete felismerte, és Guespin is minden további nélkül bevallotta, hogy az övé. De ez még nem minden— A kabát , jobb zsebén széles szakadás látható, s a szövetből hiányzik egy darab. Tudja, mi lett Guespin kabátjának ezzel a darabjával? ... — Abá! — morgott Plantat bácsi. — Ezt találtuk meg a grófné kezében. 8. A valfeuillui kas+ély biliárdtermében Gendron doktor most fejezte be szomorú munkáját. A vizsgálathoz meztelenre kellett vetkőztetnie a hullát. aztón letakarta p"v nagy fehér lepedővel, amely megmutatta a test formáit, s egyik oldalon lelógott a biliárdasztalról. A doktor egv óriási vizesvödör fölé hajolt, épp megmosta a kezét, mikor az öreg békebíró és a detektív belépett. Az ajtó nyikorgására Gendron úr hirtelen hátrafordult: — Ja. m»0 97 Plantet — mondta érezhetően izgatottan — hol van Domini úr? — Elment. Az orvos nem. Is próbált uralkodni magán, igen türelmetlen mH"’atnt tett. — Pedig beszélnem keR vele — mondta. — FöltétSen, és a lehető leghamarabb. Mert végül is tévedek talán, 1®bet ^orfTT Lecoo úr és Plantet bácsi közel°bb lépett, becsukták az ai‘ót m-dvet a cse’édaég mépostromolt. A lámpa fénykorén» értek, s észrevették, mennyire dúltak Gendron úr egyénként ply ovuefp<S+ vonásai. Lecoo e'őbbre lépett. — Azt hiszem — mondta —. ismerem a doktor úr iz- patott-i^Änak AkaU Azt fedezte fel. ho«v Trémore’nét eeveti-p csapossal ö’ték meg s a evRkosok később nekimentek a már csaknem kihűlt tetemnek. (Tolyt-itjukj
