Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

A KISZ központi bisotteájrának kitüntetettje: A bervai gépjavító brigád Kilenc évvel ezelőtt a Gépjavító műhelyben néhány lelkes ember brigádot alakí­tott. Egyszerű géplakatosok voltak, nyolc általános isko­lával. akik elsőnek értették meg a gyárban, hogy a kö­zösség ereiével sokkal többre jutnak. Múltak az évek, az össze­fogás példáját sorba követ­ték az üzemben megalakuló brigádok. A munka mellett most már célul tűzték ki a szocialista módon élést és ta­nulást is. Az egri Finomszerelvény- gyárban kialakult brigád- mpzgalom jó híre. a sajtó, a televízió és a rádió útján túl­jutott a megye határain is. A tízszeres szocialista bri­gád címet a megyében elő­ször. — az április 4-i ünnep­ségen, kedden — a bervai Diesel ifjúsági brigád ered­ményes vezetéséért ugyan­csak az ünnepségen kapta meg a KISZ központi bizott­ságának dicsérő oklevelét, Kállai Sándor pedig a kiváló technikus mozgalomban ezüst jelvényt kapott. — Végig tekintve a brigád kilencéves történetén, mi az a szembetűnő változás, amin az emberek keresztülmen­tek? — A fejlődés! — válaszol­ja gondolkozás nélkül Szar­vas József brigádvezető-he­lyettes. Öriási lendítőkerék nálunk a tanulási kedv. Bri­gádunkban dolgozott paládul Pál János, aki ma művezető, de sorolhatnánk még tovább a neveket, azokét is. akik ve­zető állásba kerültek, azokét is. akik tovább is köztünk dolgoznak. Érdekes volt L. I. esete. Nehéz természete miatt köz­tudottan összeférhetetlen volt munkatársaival. Ma? A legteljesebb egyetértésre ta­lál minden szaktársával. Nagy János tizenhét év óta, a gvár fennállása óta itt dol­gozik és arról beszél, hogy a brigádcím kötelez. A tízsze­res szocialista brigádtól min­denki. minden vonatkozás­ban kitűnő minőségi munkát vár. A tízszeres szocialista bri­gád hatására a tmk ötödször nyerte el a megtisztelő szo­cialista üzem címet. Nyo­mukban halad már több hét­szeres. nyolcszoros szocialis­ta brigád. A kollektíva maga­sabb mérce felállítását kéri, javaslatot is tettek a ..kom­munista brigád” cím kitűzé­sére. De ilyen brigádcímről még az országban nem hal­lottak. A Finomszerelvény- gvárban szeretnének először versenyezni a „kommunista brigád” címért. Simon Imre r'nvilflnnilnff nrcvón Félmilliárd forintos költséggel végrehajtották a Kö­UdtUd^UUUll ati Ul Stűv bányai Gyógyszergyár rekonstrukcióját, amelynek következtében a korábbinál több — világszerte keresett — gyógyszert exportálhatunk. Ké­pünkön az injekció-ampullákat sterilizáló berendezés látható. A szénbányászat idei beruházási tervei kollektíva kapta meg. Felsza­badulásunk évfordulója al­kalmából a sokszoros kitün­tetés mellé a gyári ünnepsé­gen átadták a brigádnak a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevelét. A tízszeres szocialista bri­gád vezetője Kun István, az országos hírűvé vált Bervai Vasas birkózó szakosztályá­nak edzője, öccse, József, szintén alapító brigádtag és a serdülő birkózók „atyja”. Valóságos történelem az a kilenc év. amiről az ízléssel, gondosan vezetett brigádnap­ló tanúskodik. Anyagtakaré­kosság, bevezetett újítások, a brigád jól bevált munkamód­szerei. mind hű tükörképe egy-egy gazdasági év ered­ményének. 1959 óta a brigád­ból tizenketten végezték el a gépipari technikumot, jelen­leg öten tanulnak az esti kö­zépiskolában; A kollektíva döntő százalé­ka tagia ( a KISZ-nek. vagy a pártnak, nincs olyan dol­gozójuk. aki valamilyen sze­mélyi kitüntetést ne kapott volna. Pedig kezdetben a brigádok egymással ellentét­be kerültek. Megromlott a versenyszellem, akadtak em­berek. akik szakmai önérzet­ből egymásra féltékenyked- tek. Ekkor egyesítették a két brigádot, az emberek gondol­kodása nagyon sokat fejlő­dött. a munkatársi viszony közelebb hozta egymáshoz őket. A brigádból kikerült mű­szaki vezetők és a jó szak­munkások mind a brigád­munka eredményességét di­csérik. A gépjavító brigádból került technölógusi munka­körbe Kelemen István, aki a Igen: szeretnek a nők. czép és férfias férfi va­gyok. Hiába mondta a feleségem, hogy öreg­szem, s hogy olyan fe­ledékeny vagyok, mint egy tudományosan rosz- szul idomított fehér egér. I merem én már őt, ismerem a felesége­ket, boldogok, ha rosz- szat mondhatnak a fér­jükről. Öreg, feledé­keny fehér egér.„ ne­vetnem kell! Itt az élő cáfolat és nem is egy, hogy en­gem szeretnek a nők. Rám nevetnek a nők. Nem fintorognak, nem könnyeznek, nem zokog­nak, hanem rám nevet­nek, ha meglátnak. Me­gyek az utcán és ők is mennek, illetőleg jön­nek. Fiatalok, szépek, kívánatosak és én me­gyek velük szembe, én, a férfi, a férfiasán szép férfi, akiről azt merte mondani a feleségem, hogy öregedő fehér egér. Országot egy lóért — mondta valamelyik ló­verseny-sportot kedve­lő király. Országot egy fehér egérért — mon­dom én, mert rendben van. legyek én csak ne­ki öregedő és feledé- henységre idomított fe­Kedden ülést tartott ai Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének elnöksége. Az ülé­sen a többi között megtár­gyalták Tamási Istvánnak az Egyesült Magyar Szénbányák elnökének jelentését a szén­bányászat idei beruházásai­ról. Eszerint ebben ez évben a szénbányászat kis híján 1,7 milliárd forintos beruházási kerettel gazdálkodik. A beru­házási igényekhez képest azonban a rendelkezésre álló összeg nem elegendői A tervek szerint a 33 folya­matban levő értékhatár felet­ti beruházásból az idén 15 fejeződik be. A beruházások közül a legjelentősebb a vi- sontai Thorez külfejtés. A teljes, csaknem 3,5 milliárd forintos beruházási költségé­ből az elmúlt év végéig nem egészen 1,5 milliárd forintot használnak fel. Az idén erre a célra 405 millió forint áll rendelkezésre. A tervek sze­rint a termelés 1970-ben, a próbaüzemelés pedig 1969. július 1-én kezdődik. A beru­házás első szakasza 1973-ban fejeződik be. A Zobák bá­nyaüzem fejlesztése jövőre ér véget. E célra az idén 27 ^mil­lió forintot fordítanak^ A tervezett évi 900 000 tonnás termelést az üzem már ebben az évben teljesíteni tudja. Az idén fejeződik be a várpalo­tai S. 2. és M. 2, akna beru­házása 24 millió forint idei ráfordítással. E beruházás befejezése a széntermelést itt évi 720 000 tonnára növeli; Alighogy kikanyarodik Hortról az országút, bal felől az út mentén feltűnnek a dinnyéskunyhók. Több is so­rakozik egymás mellett, szin­te kis falut alkotva; Az első kunyhónál megál­lunk. Nyolc hollandi ágy so­rakozik egymás mellett, a család tagjainak egyelőre a Menthetetlen emberi — Na végre, itt van már az április is — mondom neki boldogan a szikrázó napfényben^ a startra kész rügyekre mutatva. — Honnan tudja? — kérdi összevont sze­möldökkel. — Hogy... hogy honnan? Megnéztem a nap­táromat és onnan. — Megnézte a naptárját._ Nevetnem kell — ingatja a fejét gyanakodva. — Miért, talán a naptáron van valami hivatalos pecsét? Van, vagy nincs? — Már miért lenne egy naptáron hivatalos pecsét... — Na látja. Az semmi más, mint egy egy­szerű, de nem hivatalos, nem igazolt, nem le­pecsételt és szövegében jogilag nem megfo­galmazott jóváhagyás arról, hogy itt van áp­rilis... És meg kell azt is mondanom — teszi hozzá rögtön szúrós szemmel —, hogy az ilyes­fajta alakok, mint maga, aki csak úgy telekia­bálják az emberek fejét minden jogilag és papír nélkül megalapozott dolgokkal, nos, ezek az emberek a mi életünk rákfenéi — és ezzel sarkon fordul, elindul a márciusi útján míg én állok és bámulok az áprilisi utcán. Menthetetlen ember! (—<5) hér egér, de engem sze­retnek a nők. Hát kit szeretnének, ha nem engem?! Itt van ni, ez kis dundi szőke, hogyan villód- zik szemében a kipuk­kadni készülő mosoly?! Mint a mehet váró vi­rág bimbódzása, olyan ez a nő... Nem is cso­dálom. Lépteim rugal­masak, tartásom köny- nyed és kétségkívül magabiztos, érthető, ha rám nevet ez az érett fekete szépség is. Könnyedén vissza­mosolygok. Gyorsan és elhamarkodottan nem adom magam oda bár­mely értem mosolygó amazonnak. Van itt ké­rem választék, ha ró­lam van szó, rólam, a feledékenységre idomí­tott öreg fehér egérről. Halkan, finoman, ki­csit unottan, hogy úgy mondjam, frivolon fü- työrészek. Kell ennyi hanyagság egy férfiben, ha különben szép. mert különben kiállhatatlan lenne szépsége. A csú­nya férfi az legyen pe­dáns és kimért, de az olyan, mint én — még­ha megpukkad kedves nejem őnagysága, ak­kor is olyan mint én — az legyen kissé hanyag. Arra buknak a nők. Mint ez a vöröske tün­dér, sugárzó hajkoro­nájával... — Pardon — kap­tam a karjaimba, mert olyan jóízűt mosolygott rám, hogy mellé lé­pett a járdáról... Utána néztem. Ö is. Csak mo­solygott, de nem tu­dott szólni sem a bol­dogságtól, még megkö­szönni sem tudta, hogy karomba fogtam, hogy egy ilyen szép férfivel hozta össze a sorsa. Most boldog lesz egész nap, sok emberrel ta­lálkozik még, s boldog­sága átragad a többi emberre, akik szintén boldogok lesznek emiatt és így gyűrűdzik to­vább és tovább a bol­dogság... Mind csak azért, mert én szép és férfias férfi vagyok. — Mi az, beteg vagy? — kérdi a kollegám, amikor benyitok a szo­bába _ — M iért lennék én beteg — kérdem vissza, mert tudom jól, hogy tipli egy irigy termé■ szete van... — Miért.~ miért? Hát egészséges ember nem jár az utcán pizsa■ makabátban — mond­ja és már röhög is és boldogan dörzsöli ősz- sze megelégedett man­csait. A fene egye meg a feledékeny fejem. A zakómat vágtam be az ágyneműtartóba és a pi­zsamakabátot hoztam el. Gyorsan megnéztem a tükörben a szemem: vörös-e? Ügy tudom, hogy a fehér egerek szeme vörös. (egrí) Dinnyések palántanevelés adja a mun­kát. Sultis János és felesége, valamint a fiatalok: Dénes Ferenc és Dénes Ferencné, szorgalmasan locsolgatja a palántákat, amelyeket majd tápkockákba ültetnek. Melegen süt a nap, igazi tavasz van. A dinnyések örülnek, így gyorsabban fej­lődnek a kis növények. Benézünk a kunyhóba is. A család egyelőre még nem lakik benne, csak később költöznek ki, ha jobb lesz az idő. így a tűzhely áll a fő helyen, mert főzni már itt kinn főznek. — Nem kényelmetlen ez a kunyhó? — Megszoktuk — feleli trágyát, megcsinálják a me- legágyi kereteket, gyeptéglá­kat vágnak és elvetik a ma­got. — kor kerül a palánta a főidbe? — Az időtől függ — mond­ja Dénes Ferenc, a vő. — Ha kedvező az időjárás, akkor május ötödiké körül — És meddig élnek kint? ­— Szeptemberig. Mi egy kicsit tovább is, mint mások, mert a hat hold dinnye mel­lett még paprikát és paradi­csomot is termelünk. — Kifizetődik? — Ez az időtől is függ — válaszolja Sultis János. — Ha jó az idő, akkor minden jó. — Mi a legnehezebb a munkában? — A palántanevelés. Csak jó palántával lehet jó diny- nyét termelni. A dinnyetermesztésnél a legfontosabb a gondos palánta- nevelés. Dénes Ferencné szorgalmasan locsolja az élénkzöld növénykéket. (Foto: Kiss Béla) Sultis János. — Jó néhány éve már, hogy dinnyések va­gyunk, s ez bizony nem a legkényelmesebb foglalkozás. — Mikor kezdik a mun­kát? — Február vége felé. Közben megérkezik Fodor József kocsis is, aki a szük­séges holmikat szállítja ki a kunyhókhoz, ö is kiegészíti a dinnyés szavait. — Én is ismerem már ezt a szakmát — mondja —, hi­szen annyit láttam már, ho­gyan csinálják. Az első a kunyhókészítés, amíg ez nincs készen, addig más munkához nem is fognak hozzá* Utána kiszállítják a \ — Vasárnaponként mit csi­nálnak? — Mi mindig kint vagyunk, vasárnap, ünnepnap is. Itt nincs idő a sok pihenésre. A dinnyére mindig vigyázni kell. Dél körül jár az idő. Las­san hozzáfog az ebédhez a család, hogy aztán újra mun­kához kezdhessenek a palán­tanevelő körül. (kaposi) 1968. április 3., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents