Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

Á kulturális élet fő gazdasági kérdései

I.

Irta: Garamvolg-yi Károly pénzugyminisztcr-helycttes

Bemutalő m«i, Fgerben

CSEND iS KIÄLTÄ;

Uj magyar film

Életkörülményeink javulása egyre nagyobb igényeket támaszt a kulturális élet, a kultúra termékei iránt. S hogy ez az igény valójában milyen irányú — a kulturálisan értékesebbet helyezi-e előtérbe, vagy az eszmeileg sekélyeset — az számos tényezőtől függ. így mindenekelőtt országunk lakóinak kulturális színvonalától és attól a kulturális követelmény tői, amelyet — sok tényező mellett — nagyrészt a helyes irá. nyű kritika alapvetően befolyások S nem utolsósorban attól is függ ez a kulturális igény, ez a speciális kereslet, hogy a kulturális élet „piaca”

— ez a nagyon bonyolult piac •—mit kínál a fogyasztónak és milyen közgazdasági körülmények között működik.

A párt- és kormányszervek

— szakértők bevonásával — behatóan foglalkoztak a kulturális élet működési feltételeinek problémáival az új gazdasági mechanizmusban. Olyan speciális közgazdasági szabályok kidolgozása és bevezetése volt a feladat, amelyek egyrészt igazodnak az egész mechanizmus rendszeréhez, másrészt pedig e terület különleges társadalmi, közgazdasági piaci viszonyait is nagymértékben figyelembe veszik.

Gazdasági életünkben ma a vállalatok és intézmények

— nem utolsósorban a tanácsok — fokozottabb önállósággal, nagyobb felelősséggel, s a kettő ötvözetét jelentő fokozottabb anyagi érdekeltséggel működnek. Ezek az új. kedvező gazdasági tényezők a már említett sajátos piaci körülmények között érvényesülnek a kulturális életben, Sajátosságaik egyik jellemzője például, amely lényegében eltér a gazdasági élet egyéb területeinek piac- viszonyaitól. hogy itt a termékek Iránti fogyasztói értékítéletet — a spontán kereslet mellett — feltétlenül ki kell egészítenie a sajátos tár. sadalmá. kulturális érdekek szempontjaival. Ebből következik, hogy a kulturális vállalatoknak és intézményeknek a keresletet úgy kell kiszolgálniuk, hogy a kulturálisan fontos művek, produkciók létrehozásában érdekeltekké váljanak és a kevésbé fontos, kultúrpolitikai célokat nem szolgáló alkotások sem az előállítónak, sem az

átvevőnek, forgalmazónak ne

jelentsenek nagyobb gazdasági előnyt — mint az előbb említettek. Mindez természetesen nem értelmezhető szélsőségesen. mert így éppen a kereslet és az igény tényezői kerülnének ki a figyelemből. Hiszen valójában a kulturális termék, szolgáltatás csak akkor „használódik fel” értékesen, ha az a társadalom széles rétegeihez szól, azokhoz valóban el is jut. s nemcsak egy nagyon szűk, speciális („arisztokratikus”, sznob stb.) keresletet elégít ki. S arra a útra sem lehet lépni, hogy a kulturálisan értékes termékek, szolgáltatások .Arát” ezért kulturális és gazdasági meggondolásból végül is erőteljesen „leértékeljük” és áron alul adjuk, míg a kulturálisan érdektelent áremeléssel mértéktelenül megdrágítsuk, indokolatlan felárral hozzuk forgalomba. Ez az eljárás éppen szélsőségessége miatt helytelenül tájékoztatná a közvéleményt. hamis értékítélet kialakításának adná meg az alapját.

Mindezek ellenére sem

lenne célszerű közvetlen

utasításokkal kötelezni a vállalatokat vagy intézményeket, még kultúrpolitikáikig fontos feladatok elvégzésére sem. ha ez számukra gazdaságilag előnytelen, eset. leg lényegesen sérti anyagi érdekeiket. A fokozottabb anyagi érdekeltség viszont magával hozhatja, hogy a kultúrába vállalatok és intéz, mények — a népgazdaság má« területeihez hasonlóan — sscri- gáltatásaáknál és termékeiknél (például: színház, mozi, könyv, hanglemez stb.), a nagyobb nyereséget biztosító előadásokat, illetve termékeket kedvezőbb elbírálásban részesítik és elhanyagolják a ráfizetéses produkciókat Ez pedig azt jelentheti, hogy a kultúrpolitikailag fontos müvek kerülhetnek hátrányba. (Bár szükséges azt is megjegyeznünk, hogy mélységes lebecsülése az értékes kultúrának és a kultúrát igénybe vevő fogyasztónak, ha olyan tételből indulnánk ki, mely szerint: ji kulturálisan értékes egyben feltétlenül gazdaságilag veszteséges és fordítva...* Elegendő utalni

azokra a nagy sikerű és kulturálisan értékes művekre és produkciókra, melyek a kultúra minden területén példaként felhozhatók...)

A kulturális termékek és szolgáltatások tehát bizonyos mértékben más jellegű áruk, mint a fogyasztási cikkek. Közgazdasági nyelven szólva: a könyvek és egyéb művészeti termékek értékét nem egyszerűen a bennük megtestesült, elvont munka mennyisége határozza meg, hanem az az eszmei, tudományos, művészeti tartalom is, amely az élet különböző területein munkálkodó ember igényeit elégíti ki. de egyben tudatának formálására. ízlésének fejlesztésére, s lehetőleg a szocialista közvélemény alakítására szolgái. Ezek a művek viszont éppen újszerűségük és küldetésük miatt, ma még gyakran nem a legkeresettebbek, és ezért gazdasági kihatásaik kedvezőtlenebbek a könnyű, kimondottan szórakoztató műveknél. Köztudott, hogy a kulturális cikkek piacán számításba kell vermi az adott társadalmi. műveltségi viszonyokat. és ezzel azt a tényt, hogy a társadalmi tudat és ezen bélül a közízlés és igény általában mindig elmarad a gazdasági lét mindenkori fejlettségétől,

A gazdasági mechanizmus

előkészítése során, a fenti tényezők és célkitűzések ismeretében, gondosan kidolgozták a kulturális termékek és szolgái tatások új árrendszerét. Mérlegelni kellett, hogy milyen kulturális tevékenységre terjedjen ki az állami támogatás, illetve hol lehet az árakban is érvényesíteni a termelői árrendezés következményeit. a ráfordítás arányosság-követelményét. A felülvizsgálat eredményeként egyes területeken új árakat állapítottak meg; számottevően azonban a kulturális terület árszínvonala nem változott A nyomdai költségek jelentős emelkedése következményéként — a könyvkiadást. amely eddig kisebb

nyereséggel működött —

1968-tól csaknem százmillió forint állami támogatásban kell részesíteni. Ha ez nem történt volna meg. károsan befolyásolta volna a keresletet, a fogyasztás összetételét. Egy jelentősen megemelt fogyasztói ár ugyanis esetleg csökkenthétté volna az állami támogatás mértékét, de a vásárlók tartózkodása, a vásárlások számának csökkentése kulturálisan nagy károkat okozhatott volna a lakosság eszmei, tudati fejlődésében. Ugyanilyen szempontok szerint rendezték a mozik helyárait. A legalacsonyabb árszint változatlan fenntartása biztosítja, hogy a legkisebb keresetű dolgozók továbbra is minden megerőltetés nélkül mozilátogatók maradhassanak. Az árakat maximált formákban határozták meg, a moziüzemi vállalat tehát ugyanakkor mérlegelheti, hogy helyárpolitikájával hogyan kívánja a keresletet is befolyásolni és így a kultúrpolitikailag értéktelenebb filméltnél — a maximált áron belül — még helyárat is emelhet.

A színháznál hasonló elv érvényesül; az átlaghely árak gyakorlatilag nem emelkednek. A legalacsonyabb árszint változatlanul fennmarad, alkalmanként azonban egyes előadások helyárainál jobban differenciálhatnak. Ezzel a jogával a mű jellegének megfelelően élhet a színház, ha úgy látja, hogy gazdasági érdeke ezt diktálja. E területen is az árpolitikában ésszerűen kell érvényesíteni és egyesíteni a kultúrába és a gazdasági érdekeket, kiindulva abból, hogy a fogyasztóra aktív árpolitikával kell hatni, a a keresletet a társadalmilag fontos produkciók igénybevétele felé kell terelni, de lehetőleg nem úgy, hogy a kulturálisan értékeset leértékelt áruként kezeljék.

A könyvkiadás területén is hasonló szempontok és megoldási módozatok érvényesülnek az árpolitikában és az ármechanizmusban.

(A cikk második részét csütörtöki lapszámunkban közöljük).

Károlynak, a vöröskatonának mindennap ünneplőben, meghatározott időben és megjelölt helyen ki kell állnia az udvarra, mert jönnek ellenőrizni a csendőrök — a Tanácsköztársaság bukása után. István bújkál, de nem sokáig bírja mindazt, ami a tanyán történik: a meggya- láztatásokat, a kínzásokat, a kapzsiságot, a gyilkolást, a rettegést.

Jancsó Miklós új filmje — amelyet Hernádi Gyula, megszokott szerzőtársa írt —

hitvallás a szabadságról és így egyenes folytatása a Szegénylegényeknek és a Csillagosok, katonáknak. A film — amelyet Kende János fényképezett és főszerepeit Kozák András, Madaras Jó* zsef, Drahota Andrea, Törö- esik Mari és Latinovits Zoltán játssza — nemcsak témájában, de formájában, eszközeiben, ritmusában, szerkezetében, a színészek alakításában mind félreismerhetetie- nül magán viseli Jancsó művészetét.

— Mikor meglátták a gazembert — folytatta a csendőr, akinek szemében Guespin bűnösségéhez a kétségnek még csak árnyéka sem fért — Francois, a néhai gróf úr inasa, és Baptiste, a polgármester úr szolgája, akik ott álltak, odairohantak hozzá, és megragadták. Olyan részeg volt, hogy mindenről megfeledkezett, s azt hitte, meg akarják tréfálni. Mikor meglátta egyik emberemet, kijózanodott. Ebben a pillanatban egy asszony rákiáltott: „Gazember! Te gyilkoltad meg az éjjel a grófot és a grófnőt!” Erre halálsápadt lett, meg se moccant, elképedt, mint akit fejbe kólintották. Aztán hirtelen kapálózni kezdett, olyan erővel, hogy ha nem vagyok ott, megugrik, Erős ám ez a disznó, pedig nem is látszik rajta!

— —És nem szólt semmit? — kérdezte Plantat bácsi,

— Egy szót sem, uram, annyira összeszorította a fo-) gát dühében, hogy biztos azt se tudta volna mondani: vizet. Na, de hát a kezünkben van. Megmotoztam, és ezt találtam a zsebében: egy zsebkendő, egy fürtszedő kés, két kis kulcs, egy számokkal és jelekkel teleírt, gyűrött papírdarab és a Forges de Vulcain nevű üzlet címe. De ez még nem minden .,,

A parancsnok titokzatos arccal nézett hallgatóira, a

hatást készítette elő.

— Ez még nem mindem Mikor az udvaron ráncigál- ták, meg akart szabadulni a pénztárcájától. Én szerencsére nyitva tartottam a szemem, és idejében észrevettem a cselt. Felvettem a pénztárcát, a kapu melletti sűrű virágágyba esett, tessék, itt van. Találtam benne egy százfrankost, három húszfrankos aranyait és hét frank aprópénzt. Pedig tegnap még egy vasa sem volt a gazembernek .. ,

— Honnan tudja? — kérdezte Courtois úr.

— Ej, polgármester úr, hát Francois, az inas megmondta nekem, hogy tőle kért kölcsön huszonöt frankot,

állítólag azért, hogy kifizethesse a számláját a lakodalomban.

— Hívják be Francois-t — parancsolta a vizsgálóbíró.

És amikor az inas megjelent, azonnal megkérdezte:

— Mit tud róla, volt-e Guespinnek pénze tegnap?

— Annyira nem volt neki, uram — felelte habozás nélkül a szolga —, hogy napközben tőlem kért huszonöt frankot, azt mondta, ha nem adok, nem tud eljönni a lakodalomba, mert még vonatjegyre sem futja neki,

— De talán volt valami megtakarított pénze, például egy százfrankos, amit sajnált felváltani

Francois megrázta a fejét, hitetlenül mosolygott,

— Guespin nem az az ember, akinek megtakarított pénze van — jelentette ki. —- Mindenét elveri nőkre meg kártyára. Utoljára múlt héten történt, hogy a Café de Commerce tulajdonosa nagy patáliát csapott, mert Guespin tartozik neki és még azzal is fenyegetődzött, hogy elmegy a gróf úrhoz.

Az más látta, mekkora hatása van vallomásának, s hogy enyhítsen a dolgon, gyorsan hozzátette;

— Nem mintha csöppet is haragudnék Guespinre, sőt, mindig, egész a mai napig jó fiúnak tartottam, bár túlságosan szeretett disznólkodni, Talán kissé gőgös volt, hiszen a nevelése

— Elmehet — mondta a vizsgálóbíró, félbeszakítva Francois úr bíráló megjegyzéseit.

Az inas kiment,

Guespin ezalatt lassanként magához tért. A vizsgálóbíró, Plantat bácsi és a polgármester kíváncsian lesték az arcán tükröződő hatást, hiszen most eszébe sem juthatott, hogy ügyeljen vonásaira, Gendron doktor pedig csuklóját fogta, és az érverését számolta.

•— Lelkiismeret-furdalása van, és fél a büntetéstől! — morogta a polgármester.

— Ártatlan, és tudja, hogy nem lehet bizonyítani! — válaszolt halkan Plantat bácsi.

A vizsgálóbíró megjegyezte a két kitörést, de nem írta fel. Még nem volt semmiféle határozott elképzelése, és nem akarta, hogy neki, a törvény képviselőjének, a büntetés végrehajtójának, egy odavetett szó befolyásolhassa érzelmeit.

— Jobban érzi magát, barátom? — kérdezte Gendron doktor GuespintőL

A szerencsétlen bólintott. Riadt tekintettel nézett körül, mintha a szakadékot fürkészné, amelybe zuhant

— Olyan állapotban van, hogy tud felelni a kérdéseimre? — szólt a vizsgálóbíró.

Guespin először megingott, majd felegyenesedett. A bíróval szemben átit, és egy bútor támlájára támaszkodott. Kezének ideges remegése alábbhagyott, arcába visszatért a vér, s válasz közben ruháját igazgatta,

— Tud a ma éjjeli eseményekről? — kezdte a bíró,

— Meggyilkolták Trémorel grófot és feleségéit. Maga tegnap a személyzettel együtt indult el, kilenc óra tájban otthagyta őket a Lyoni pályaudvaron és most egyedül tér vissza. Hol töltötte az éjszakát?

Guespin lehajtotta fejét és nem szólt,

— Ez még nem minden — folytatta a bíró. — Tegnap még nem volt pénze, ez közismert tény, most erősítette meg egyik társa: és 1 «a százhaitvanhét frankot találtak a tárcájában. Honnan szerezte ezt a pénzt?

A szerencsétlen ajka megmozdult, mintha válaszolni akarna, de egy hirtelen támadt gondolat megállította. Hallgatott

— No és aztán — folytatta a bíró —■ mit jelent ez a kártya a vaskereskedés címével, amit a zsebében találtak?

Guespin kétségbeesett mozdulatot tett, és ezt suttogtál

— Ártatlan vagyok.

— Nézze — mondta élesen a vizsgálóbíró, — én még semmivel sem vádoltam magát, Tudta, hogy a gróf tegnap nagy összeget kapott?

Guespin atjka keserű mosolyra rándult, és így felelt!

— Tudom, hegy minden ellenem szól,

A szalonban mély csönd uralkodott. Az orvost, a polgármestert és Plantat bácsit heves kíváncsiság fogta el, moccanni sem mertek. Mert talán a világon semmi sem olyan megrázó, mint ez a kíméletlen párbaj az igazságszolgál tartás és a bűncselekménnyel gyanúsított ember között. A kérdések esetleg jelentéktelenek, a válaszok semmitmondóknak látszanak, de a kérdések és a válaszok rejtett értelme rettenetes. Ilyenkor a legkisebb mozdulatnak, az arc pillanatnyi rándulásának is óriási jelentősége lehet, A szem röpke felcsillanása semmivé teheti a kivívott előnyöket, a hang észrevétlen elváltozása talán már maga a vallomás.

Igen, inkább párbaj ez, mint kihallgatás, főként az első kihallgatásnál. Az elején az ellenfelek gondolatban körültapogatják, méregetik, felbecsülik a másikat; a kérdések és válaszok lagymatagon kereszteződnek, egyfajta tétova- sággal, mint két ellenség kardja, akik nem ismerik egymás erejét, de a harc hamarosan nekitüzesedik: a kardok és a szarvak csattogása felvillanyozza a küzdőfeleket, a támadás keményebb lesz, a visszavágás hevesebb, megfeledkeznek a veszélyről és egyenlő lehetőségek esetén az marad fölül, aki jobban megőrzi hidegvérét.

Domini úrnak kétségbeejtő hidegvére volt,

— Nézzük csak — folytatta némi szünet után — Bd töltötte aiz éjszakát,, honnan van pénze, mi ez a cím?

— Ugyan! — kiáltott Guespin tehetetlen dühében. — Ügyse hinné el, amit mondok!

(Folytatjuk)

k