Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-09 / 83. szám

Népfront és népgyűlések Jeäenltös szakaszához ér­kezett a népfrom tmozgalom: már hetekkel ezelőtt minden községben, városban megvá­lasztották a helyi népfromt- bizotoságot s a múlt napok­ban befejeződ tek azok a me­gyei küldöttértekezletek te, amelyeken összegezték egy- egy megye népfrontmozgal- mánafk helyzetét, meghatá­rozták a további terunivaló- feat, megválasztották a nép­front megyei bizottságát és az április közepén sorrake- rülő IV. kongresszus küldöt­teit. Több mint százezer em­bert választottak meg a nép- frontbizoittságokha és nyolc­száz küldöttet a kongresszus­ra, aíkdlk az egész ország la­kosságét képviselik e nagy- jelentöségű politikai fóru­mon. A községi vfflaszfcra gyűlé­sek és a megyei küldöttérte­kezletek gazdag és sokrétű tapasztalattal szolgálnak. ér­demes közülük a legfonto­sabbakat példázni. A falusi, városi népgyűlé­seken és a megyei küldöttér­tekezletekéin egyaránt sok szó esett társadalmiunk alkotmá­nyt», szocialista demokráciá­járól. Arról, hogy a népfront, mint politikád tömegmozga­lom miként szolgálta eddig e demokrácia fejlesztését és mit tegyen a jövőben ennek erősftésóért E vonatkozás­ban foglalkazak a felszólalók ezrei például a tanácsok te­vékenységével; dicsértek; vagy bíráltak. Dicsérték azt a törekvést, hogy egyszerű­sítjük az áülamitgazgatásd ügyintéasét. kirostáljuk az el­avult, idejétmúlt jogszabá­lyokat De emlegették a bar jóikat is. Mert vajon nincs nálunk több-kevesebb sokfé­leképpen értelmezhető tör­vény és rendelet? Vagy már teljesen száműztük a lélekte­len, bürokratikus ügyinté­zést? Sok felszólaló által em­legetett megtörtént eset bi­zonyítja, hogy ilyen gondok gyakran hátráltatják a szo­cialista demokrácia erőtelje­sebb kibontakozását. A kriti­zálok azonban nemcsak rosz- szalóan nyilatkoztak, hanem javaslatokat is tettek. A többféle elképzelést így le­het summázni: a népfront- mozgalom mindenütt legyen a tanácsok tömegpolitikaá bá­zisa. Ez annyit jelenít, hogy a tanácsok, a népfrontbizott­ságok közreműködésével is­mertessék meg minél több emberrel az érvényes közér­dekű jogszabályokat; saját határozataik. intézkedéseik meghozatala előtt pedig — ugyancsak a népfrontbdzott­ság közreműködésével —, kérdezzék meg minél több ember véleményét. Így ala­kulhat ki egyre hasznosabb és állandó párbeszéd az ál­lamhatalom szervei és a nép széles rétegei között. Egyes községi gyűléseken elhangzott hozzászólásokról némelyek azt mondták, hogy az illető tulajdonképpen sze­mélyes magánügyével huza- kodott elő. Ám nyomban vi­ta kerekedett arról: hol van a határ közügy és magánügy között. És érdemes megfi­gyelni, hogy ilyen határvonal az esetek többségében szinte meg sem húzható. Mert, ha a szövetkezeti gazda szóvá teszi a háztáji ügyben őt ért sérelmet, vagy megemlíti a tanyákhoz vezető dülőútak elhanyagoltságát — ez csak részben egyéni gond. ugyanis legalább olyan mértékben társadalmi ügy is. Vagy: azok a kisiparosok, akik az anyagbeszerzésben mutatko­zó nehézségeket emlegették vajon nem közügyről szól­tak-e? És a külterületi peda­gógus, amikor saját mostoha iskola- és lakásviszonyait hangoztatta, akikor nemcsak önmaga, hanem sorstársai nevében is kifogásolt Végül- is: nagyon jó, hogy a falusi és városi politikai gyűléseken csakúgy, mint a küldöttérte­kezleteken minden jogos bí­ráló észrevételt megoldandó társadalmi ügyeink köze so­roltak. Az újjáalakult nép- frontbizottságok dolga, hogy e feladatoknak munkájuk so­rán gondját viseljék. Társadalmunk minden ré­tegének lelkdismeretét és fe­lelősségét bizonyították azok az észrevételek és javaslatok, amelyek a város- és község- fejlesztés körébe tartoznak. Jellemzője volt ennek a té­mának, hogy nem egyszerűen költségvetési kérdésként ke­zelték, hanem az okosabb, körültekintőbb, racionálisabb város- és községgazdálkodás megvalósítását sürgették. A véleményék zöme arról ta­núskodik, hogy az álampoi- gárok sokaságában helyesen él a lakóhely szeretető, a szo­cialista patriotizmus és haza- fiság. De nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk, hogy jelen van még a mi tár­sadalmunkban a cinizmus és nemtörődömség; vannak em­berek, tóik lekicsinylőén gondolkodnak és szólnak la­kóhelyükről, hazánkról, szo­cializmust építő népünkről. Nos, ezek az emberek több népfront-tanácskozáson élénk vitában kaptak választ né­zeteikre. Nem taszító, kire­kesztő volt ez a válasz, ha­nem inkább megnyerő, töre­kedvén arra. hogy gondolko­dásukat egészségessé formál­va a néppel, a népfront-poli­tikával egy sorba álljanak. A tanácskozások meggyőzően bizonyították, hogy ez a tö­rekvés a népfrontmozgalom egyik legnemesebb politikai hivatása. Ugyanilyen hivatás és a népfrontmozgalom lényege gazdálkodási rendszerünk társadalmi, politikai kérdé­seinek figyelemmel kísérése. Ezért tűzte most a népfront napirendjére a gazdaságirá­nyítási reform megvalósítá­sának társadalmi segítését. A népfrontba zottságakat megválasztó gyűlések, hűsé­gesen kifejezték társadal­munk mai helyzetét, a szocia­lizmust igenlő érzelmvilágát és programot adtak a követ­kező évek munkájához. Az is előfordult, hogy helyenként még inkább a külsőségek do­mináltak; itt-ott meg sok volt az üresen csengő beszed — ám a népfrontmozgalom ere­jét bizonyítja, hogy e jelen­ségekre felfigyelt és képes a való helyzetet helyesen érté­kelni. A „politikai üresjárat” figyelmeztet. Arra int, hogy a mai népfrontrnozgalom tá­maszkodjon saját múltjának tapasztalataira, értékelje a valóságnak megfelelően a je­lent és mind tudományosabb tényekre támaszkodva hatá­rozza meg a jövőt. ­fH. L.) lói halad a munka a Zagyvamenti gazdaságokban A kedvező időt kihasznál­va befejezték a kora tava­sziak vetését a Zagyva menti közös gazdaságok. Az apci Béke Tsz-ben elvégezték a 70 holdas barackos metszé­sét, talajmunkáit és az úgy­nevezett lemosó permetezést, 30 holdon a sárgarépa, tíz holdon a zöldség, 60 holdon a cukorrépa vetését fejezték be. A konzervgyár kívánsága szerint szakaszosan vetették el a borsót, hogy a folyama­tos feldolgozást biztosítani lehessen. Száz holdon tavaszi árpát vetettek. A nagykökényesi Rákóczi Tsz-ben földben van már 70 holdon a zöldborsó, 150 hol­don a tavaszi árpa. Itt nagy gondot fordítanak a takar­mány biztosítására, ennek érdekében fölülvetést végez­tek a meglevő lucerna- és herevetésen kívül. Elkészült az új csibenevelő, az első szállítmány, 13 ezer csibe, nevelését már megkezdték; A lőrinci Petőfi Szövetke­zetben ötven-ötven holdon mákot és borsót, 325 holdon tavaszi árpát vetettek. 40 hold lucerna- és herevetésük is van. Szorgalmasan dolgoznak a lőrinci November 7. Ifjúsági Termelőszövetkezet tagjai is. Az idén mintegy félmillió palántát neveltek; Tíz holdra való palántát már a hollandi ágyba tettek. Az idén az ország külön­böző gyermekotthonaiból 25 új kertész szakmunkástanuló kezdi meg itt a munkát. Mégiscsak fesz házuk? Eltartásért főutcai otthont, modern lakásért régebbit, hagyományosabbat kínálnak az egrieknek — a járdaszéli fákról. Az egészségház előtt, meg a Jókai utca sarkán, mert úgy látszik, hogy a for­galmas helyek a nagy hirde­téseké. A város csendesebb részei­re apróbb ajánlatok jutnak, babakocsit, ágyat, ablakkere­teket. ajtókat, tűzhelyet vagy más használt holmit kínál­nak eladásra. Jut belőlük ide is, oda is. S mert az ötlet sokaknak szimpatikus; hódít a leg­olcsóbb közlési mód, szapo­rodnak a fákra szegeit or­mótlan táblák és a ragasztott papírfecnik a megyeszékhely — helyesírási hibáktól hem­zsegő — színtelen „színfolt­jai”, anélkül, hogy valaki szólna értük. Az érdektelenséget termé­szetesen a hovatovább gyöke­ret eresztő szövegekben vé­lem felismerni — mivel gon­dolom, hogy ami a hirdeté­sek tárgyát illeti, az kétségte­len foglalkoztatja a járóke­lőket. Aki kíváncsi az ajánla­tokra. az bizonyára felkeresi a megadott elmet, és alkuba bocsátkozik. Jó lenne azonban, ha a szában forgó közleményekkel „reklámokkal” más szemszög­ből is foglalkozna már vala­ki — legalább az illetékesek közül. Mondjuk: a városgon­dozási vállalattól, a Me­gy ar Hirdetőtől — vagy ép­pen a rendőrségtől s a vásár­lóhoz hasonló érdeklődést tanúsítana a szabálysértés iránt is. A fákon megadott címen.. (—ni) Az ember ne kotorásszon a felesége táská­jában. Ráfizet. Kotorászom és egy fényképet találok. Egy férfi fényképét. Nem az enyémet. Nem is férfi ez, hanem egy nyálas képű su­hanó. Meg van őrülve ez az asszony? Hiszen még egész fiatal. Mit akar ettől a kölyöktől? Megölöm. Mindkettőjüket. — Ki ez? — kérdem vészjóslóan, miközben az orra alá dugom a nyálas szépfiúcska port­réját. — Hogy-hogy ki? — kérdi vissza szemreb­benés nélkül... — Hát te... Amikor udvarol­tál nekem. Nem is tudom, hogyan került a táskámba — nyúlna a kép után. De nem en­gedem. Nézem a régi fényképet. Érdekes: hogy egy férfi ennyire ne tudjon megváltozni. Mintha ma készült volna. <—ó) Nevesincs település (Foto: Pozsonyi) Történetünk nem a mese­beli Többsincs királyfi soka­dik falujáról szól, a névte­len települést nem az Ópe­renciás tengeren túl kell ke­resni, hanem a bervai ötös lakótelepen innen, Egeren túl, ott, ahol a futballpályán malac túr.;. ★ Évekkel ezelőtt valaki Fel­német alatt, a finomszere! - vénygyári lakótelep szom­szédságában házat épített. Az első házat követte a máso­dik, a tizedik. A terepet be­népesítő, gomba módra fel­nőtt házak ma már két ut­casort alkotnak. Nyolc év alatt a felnémeti fűrészüzem, a Petőfi Tsz és az egri Fi- nomszerelvénygyár dolgozói közül összesen negyvenen építettek itt családi házat, további kilencen jelenleg is építkeznek. Talán a település növeke­désének gyorsasága az oka, hogy a tanács eddig még nem gondoskodott néhány alapvető, fontos dologról, rta nem látnánk, el se hinnénk: Magyarországon kiállítanak olyan személyi igazolványt, ahol a személy neve után nincs bejegyezve a teljes laK- cím. Az itt lakóknak ilyen személyi igazolványuk van! Az utcáknak nincs neve, a házakon nincs számjelzés. A tv-szerelő, a gázkihordó, a szenes, a postás a megmond­hatója. mennyi gondot, bosz- szúságot okoz a címtelen há­zak lakóinak keresgélése. A * r r • • li/r Alvó ejjenorok Öt készobás családi ház sorakozik egymás mellett Egerben, az Attila utcában, öt ház — öt család otthona. Helyesebben szólva jövendő otthona, — mert bármennyi­re is vágynak rá a házak tulajdonosai, hogy mielőbb beköltözhessenek, az elmúlt hónapokban nem volt erre módjuk. Az eredeti határidő szerint pedig még az elmúlt eszten­dő decemberében át kellett volna adnia a házakat az egri lakásépítő kisipari szö­vetkezetnek. Akkoriban ez nem volt lehetséges, mert az épületek nem készültek eL A jövendő háztulajdonosok ab­ban bíztak, hogy kis késés múltán azért mégiscsak be­költözhetnek. Reményük, hogy a karácsonyt és a szil­vesztert már az új épületek­ben tölthetik, — szintén hiá­bavalónak bizonyult. Teltek, múltak a hetek, de a házak mégsem készültek el. S amikor elkészültek — az idén februárban volt az át­adás —, abban sem volt sok köszönet. A parketta ugyan­is rövid időn belül minden házban felpúposodott, annyi­ra, hogy még az ajtót sem le­hetett tőle kinyitni. A vil­lany sem volt jó, az egyik házban sehol sem égtek a körték, a másik házban vi­szont akármelyik helyiség­ben kattintották fel a kap­csolót, mindenhol egyaránt meggyulladt. A konyha be­tonpadlója megrepedezett, az ajtók, ablakok nem zártak rendesen. A házak tehát készen voK tak, csak éppen nem lehetett beköltözni. A javításokat, hiánypótlásokat február vé­gére el kellett volna végez­nie a szövetkezetnek, s a csa­ládok ismét reménykedni kezdtek, hogy hátha addigra tényleg el is készül minden. Reményeik azonban ismét szertefoszlottak. Mert a há­zak akkorra sem készültek el, sőt a mai napig sem tud­tak egyetlen épületbe sem beköltözni. A dologhoz tartozik az is, hogy ezek a házak nem akár­milyen házak. Állami segít­séggel, a társadalom támo­gatásával készülő épületek, nagyon rossz körülmények között élő, főképpen cigány- családok számára. A társada­lom nagy gondot fordít arra, hogy ezek az emberek minél előbb, minél gyorsabban, egészséges, napfényes laká­sokhoz jussanak. Éppen ezért volt érthetetlen a szövetke­zet meglehetősen lassú épí­tési tempója és a sok esetben rossz kivitelezés. A családokat érthetően kellemetlenül érintette az átadás időpontjának állandó késése. A bizonytalanság, a jó néhány hiba elkeserítette őket, s becsapottnak érezték, sőt érzik még ma is magukat. A szövetkezet szerint a há­zak ügye rövidesen megoldó­dik, s a hét végén vagy a jövő hét elején mindenki el­foglalhatja új otthonát. Re­mélhetően így is történik ez, nem lesz újabb eltolódás, s végérvényesen megoldódik az öt család lakásgondja. (kapóst) Elméletileg: minden a leg­nagyobb rendben. Mondhat­ták a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői, ha valaki megkérdezte tő­lük, hogyan óvják az építke­zéseken felhalmozott sok­milliós értékeket Munkaidő alatt a felelős vezetők őrköd­nek az anyagok fölött mun­kaidő után pedig az erre a célra alkalmazott őrök. És minden időben — a rendé­szet. Elméletileg így festett a dolog. És a gyakorlatban? Erre voltak kiváncsiak a vállalat vezetői is. Elhatá­rozták tehát, hogy egy éjsza­ka végigjárják a megye terü­letén található összes munka­helyeket. Maguk akartak meggyőződni arról, hogyan vigyázzák az őrök az építke­zéseket az ott felhalmozott anyagokat. Az első tapasztalatuk na­gyon megnyugtató volt. Hat­vanban, a Mező Imre úti építkezésen azonnal útjukat állta az éber őrség. Nem tud­tak észrevétlenül bejutni a munkahelyre. Már nehezebb volt a dol­guk Hevesen. Ahhoz, hogy az éjjeliőrrel szemtől szem­ben állhassanak, ki kellett bontaniuk a kerítést és meg kellett keresniük az őrt. Nem volt könnyű. Időbe telt, mi­re az öltözőben rátaláltak. A tűz körül szorgoskodott De nehogy meglepetés érje. még az öltöző ajtaját is magára zárta. Ami biztos, biztos. A legkönnyebb dolguk Egerben volt a Szakszerve­zeti Székház építkezésénél. Itt nem kellett a kerítést sem kibontaniuk, az ajtóin sem dörömbölniük, mert kinyílt az szinte magától. A raktár­ban is kedvükre sétálhattak. Egyedül az öltöző ajtaját ta­lálták zárva. No. itt lesz az éjjeliőr, gondolták maguk­ban. Kár volt ennyire biza­kodniuk. A hosszas zörget és- re ugyan kinyitották az aj­tót. de egy vadidegen férfi­vel álltak szemben. Hogyan került ide? Nagyon könyen, kapták meg a választ. Nyitva volt az ajtó. besétált, aztán ráfor­dította a kulcsot, hogy az éj­szakai nyugalmát ne zavarja meg senki. Sajnos, megza­varták. Lehet egy elhagyott építkezésen nyugodtan eltöl­teni egy éjszakét? Még itt is háborgatják az embert. Ahe­lyett. hogy a vállalat vezetői csendesen aludnának otthon, éjszakai kirádulásra szánják el magukat, és háborgatják a fáradt dolgozót. Valahogy így gondolkozott magában a hívatlan vendég. Innen az önkiszolgáló étte­remhez mentek. Itt is nyitott ajtók mindenütt. A drága berendezésekre még egy ku­tya sem vigyázott. A hegesz­téshez használt oxigénr-pa- lackokat is felszerelt állapot­ban hagyták ott. Fittyet hányva a munkavédelmi ren­delkezésekre. Hogy ez így na­gyon veszélyes? Ugyan, ki fog játszani éjszaka az oxigé- nes palackokkal? Nem igaz? Megnézték a vállalati mun­kásszálló éoítkezését is. Itt rövid idő alatt sikerült az éj­jeliőrt felébreszteniük. Gyön­gyösre hazaérve az állami pincegazdaság és a Rákóczi úti építkezésnél kívánhattak jó reggelt az édesdeden alvó őröknek, miután éber ál­mukból felrázták őket. Eze­ken a helyeken már semmi meglepetés nem érte az el­lenőrző úton lévőket. Tud­ták előzetes tapasztalataik alapján, hogy éjjeliőr körök­ben mi a szokás a vállalatnál. Persze, a végén csak meg­kérdezték önmaguktól is és az érintett felelős személyektől is, hogy tulajdonképpen mi­nek alkalmaz a vállalat éjje­liőröket. miért fizeti őket? Talán az lenne a helyes megoldás-, ha ezentúl min­den éjjeliőr mellé kinevezné­nek még egy ellenőrt is? No. erre nem kerül sor. De sor kerül a felelősségire vo­násra. Hogy ne csak az őrök éb­redjenek fel. hanem azok is. akiknek a kezére bízzák a tíz- és tízmilliós értékeket. Mert: amíg az éjjeliőr hor­kol. az ördög — nem alszik. Tanulságnak ennyi elég. ___ femf) Hiányzik az ivóvízkút is a telepről, nagy távolságról kell cipelni a vizet, mert az ötös lakótelep kapacitása nem bírja a megnövekedett vízellátást. Nincs kijelölt szemétgyűjtő hely, a hulladé­kát minden lakos saját belá­tása szerint tárolja, ebből következik, hogy a házak kö­zött szanaszét hulladékok hevernek. A járdaépítés befejezéséről az a véleményük az itt la­kóknak, hogy anyagilag és társadalmi munkában is hoz­zájárulnának az építkezés költségeihez, csak kezdenék már el. Szinte fel sem tűnt, olyan gyorsan, majd félszáz család­dal egy új település nőtt fel Eger távoli határában. A település lakói sürgetik a bekötő út és az ivóvízkút építését. Az utcáknak nevet, a házakra pedig, végre szám- táblát kérnek. A gyors in­tézkedést nagyon megérdem­lik ezek a lakosok, ha már családi házat építettek, a családi házak pedig már ut­casorokká állnak össze... (simon) Hpnmwíi 3 /ff cf tujj 1968. április 9.; kedd „Vadhajtások” az utcai fokosra

Next

/
Thumbnails
Contents