Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-09 / 83. szám

A KIMSZ megalakulásá­nak közelgő 50. évfordulója alkalmából az ifjúsági és családi ünnepek új szokásai­nak összegyűjtésére, a leg­jobban bevált formák elter­jesztésére hirdet, pályázatot a KISZ Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet, Fel­hívják a fiatalokat, hogy ké­szítsék el a fpgadalomtételi, a személyi igazolvány átadó* a szakmunkásavató ünnepsé­gek forgatókönyvét. írják le a bevonulok búcsúztatásának, az érettségirák ballagásának, a KISZ-szervezetek zászló- avatásának, az ifjú kommu­nista közösségek és ifjúsági klubok névadásának újonnan meghonosodott formáit. Szá­moljanak be a KISZ-esküvők és névadó ünnepségek stb. mai szokásairól. A pályamunkáknak, ame­lyeknek szeptember 30-a a beküldési határideje, tartal­mazniuk kell az ünneprág részletes leírását, az előké­szítés, a szervezés legfonto­sabb mozzanatait. A tervek szerint december­ben hirdetik Id a pályázat eredményét. A győztest öt­ezer forinttal jutalmazzák. Ezenkívül két 3000 forintos második és három 1500 fo­rintos harmadik díjat is ki­adnak. (MTI) Néptánc-fesstivál Egerben Szombat este Vasárnap Nem nevettem. Bizony nem, mert a „komédia kirá­lyának” még egy olyan ha­talmas ország Is, mint Kana­da, kevésnek bizonyult, hogy „király” legyen. Buster Keaton végigutazta Kanadát, de az az utazás — amely egyetlen ötlet erejéből s nem a sínautó lóerejéből telt — prospektusnak semmitmon­dó, humornak sztyeppéi szá- razságú. Húsz perc volt az egész?! Pontosan eddig tartott a „Testvórgyárak” című Ti­por tfilm is! Az Irodalmi Színpad min­dig tart valami csemegét a „színpadán”, korántsem ex­kluzív, vagy hogy inkább sznob csemegét, mint sokkal inkább az igényes irodalmi propaganda fűszeres ízeit. Ha nem is gyakran (!). de a Ma­gyar Televírái ellátogat erre a budapesti színpadra is és látogatása mindig élvezetes. A látogatás érdeme most is a televízióé, a két Pirrandel­ló egyfelvonásos bemutatója pedig az Irodalmi Színpadé. Mensáros László Chiarchia- rója Az ördöngösben kerek és remek miniatűr, szinte mérnöki pontossággal, a mű­vész vegykonyháján elegyít­ve villantja fel a figura ko- medikus és tragikus voná­sait. A Csocsóbam Garas Dezső és Káló Flórián, valamint az igen tehetséges, temperamen­tumos, de nem tudni miért oly keveset látott M edgy esi Mária szinte „olaszos” tem­póval, oldott játékkedvvel komédiázta végig ezt a kis bohózatot. Kár, hogy nem volt egy harmadik egyfelvonásos. Vasárnap este nemcsak a titokzatos szenyórával, de a makacs megándetektíwel, il­letőleg egy amerikai krimiso­rozat hősével, Richard Bnad- forddal is találkoztunk. Hiá­ba, Amerika az Amerika! Angyal egy halott után, vagy ügyében nyomoz, egy francia avagy egy csehszlo­vák krimiben másfél órára elegendő egy hulla, hogy a nyomozó logikája és ha kell* fizikai bátorsága is kibogoz­za az ügyet. Ebben az ameri­kai krimiben alig ötven perc is elegendő két hulla, egy hullajelölt produkálására. Minden adva van itt: ékszer, nő, detektívfél ügyelő, aki a szabályok szerint csak gán- csoskodni való, temető és ka­takomba, sőt jóvágású főhős is, meg rosszvágású gyilkos is... Minden! Mégis gyengécske, műfa­ján belül is ostobácska krimi volt ez, — a javából. (gyurkó) Pályázat az új szokások összegyűjtésére ItfaMfcrsiUdMailMfc*; • mull i ÉiM % szegediek bemutatója (Foto: Pilisyj Létai: Patakparton című táncjátékát az egri főiskolá­sok!, akik ezen a délelőttöm harmadszor is színre léptek. Ezúttal Görög Ilona bemuta­tásával érdemeltek ki a kö­zönség tapsát. A népballada koreográfiája Kovács Bélák zenéje Rezessy László nevé­hez fűződik. A délutáni órákban tanács­kozásra került sor a felsőok­vidékre kerülő művészeti ve­zetőket, táncoktatókat már az egyetemeken és főiskolákon képezzék ki. Este a Szegedi József Attila Tudomány- egyetem és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tánccso­portjai Sírokban vendégsze­repeltek. Hétfőn délelőtt és délután bemutatókat tartottak a Gár­donyi Géza Színházban. Képek, szándékok, tények Nem egyszerűen csak egy szakköri kiállítás, amit a bü­rokratikus szigor, a bizonyí­tani akarás hívott életre. Ez­zel is tudatára adni az állo­vatok és pénzügyi keretek vigyáráinak, hogy a költség- vetésileg biztosított forinto­kat a fatoszakkör a rendel­tetésnek megfelelő célra hasz­nálta fel. A gyöngyösi Városi Műve­lődési Ház szakkörének tag­jai ettől többet akartak elér­ni képeikkel, fotóikkal. A szándékuk az első pilla­natban kitűnik. Igényes válo­gatást találhatunk, nézhetünk végig. Ezek a képek akarnak valamit mondani, tükrözni szándékoznak nagyon mai tényeket, hangulatokat, felfe­deztetni akarják velünk a múló pillanat szépségét, ami mellett olyan gyakran fu­tunk el nem látó szemmel. Persze, ahány fotós, annyi­féle a megvalósult másolat az életről, annyiféle a nézőpont, annyiféle a látószög. Fehér Miklós természeti képeit már jól ismerjük. Sze­reti az ellesett pillanatok va­rázsát. Rábízza magát a ter­mészet komponáló készségé­re. ő csak végrehajt a gépé­vel. lencséjével Elérik teszi, megmutatja azt. amit az er­dők mélye rejt Kedveli a ro­mantikus hangulatot. A többi között ilyen a Felhők című képe is. Szendrővári György a kül­földet járó, idegen tájakkal ismerkedő ember rácsodálko- zásait a felfedezés örömeit adja vissza. Az olaszországi tájak mellett mégis a Tátra ősvadonját bemutató Verő­fényben című képénél időz­tünk el a- legtovább. Ennek 6zelíd öröme, nagyon mély melegsége fogott meg a leg­jobban. Béres Ferenc mai létünk derűjét keresd. Az ember vi­szonyát a környezethez, az embert abban a valóságban, amit két keze munkájával, erőfeszítéseivel produkál. Kü­lönösen élénken emlékezünk vissza két portréjára, amely az idős emberek békés nyu­galmát hangsúlyozza. Az egyik: Derűs öregség, a má­sik: Nagymamám. Kovács Jánost jobban vonz­za a városok hangulata. Az egyre magasodó épületek kö­zé bezárt ember élete, vágyó­dása a falakon kívül rekedt élet iránt. Hogy a jelen biz­tató tendenciáit felfedezhes­se és nyilvánvalóvá tegye, a kontrasztokat is felhasználja. Legerőteljesebben komponált képének a Vasereket tartjuk. Ezt a kiállítást, amelyet felszabadulásunk évforduló­jának tiszteletére rendezeti meg a szakkör, érdemes volt megtekinteni. Szakmailag is azt bizonyította, hogy a fotó­sok a mesterség ismeretéből is figyelemre méltó mennyi­séget sajátítottak el. De en­nél talán sokkal örvendete- sebb eszmei biztonságuk, mondanivalójuk határozott­sága, érettsége. Túljutottak a korábbi kiállításukon még tapasztalt, rosszul értelmezett szentimentalizmusukon. az öncélú fényeffektusok keresé­sén. az álromantikus népies­kedésen. Erőteljesebben fogalmaz­nak. biztosabb kézzel válo­gatják ki a témát, romanti­kájuk is elfogadható, belső indítékú. Fejlődésük figyelmet érde­mel. (g. molnár) (Folytatás az 1. oldalról.) tek színpadra. A délelőtti előadások közül a Budapesti Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskola táncosai aratták le a legnagyobb sikert Szász: Gencsapáti Ver bunk-jóval. Nagy sikerrel mutatták be tatási intézmények küldöttei részvételével, ahol a művé­szeti nevelés, az eszmei-poli­tikai oktatás problémáit vi­tatták meg. A tanácskozás végén a fiatalok javaslatot fogalmaztak meg, amelyben azt kérik, hogy a jövőben a Ezúttal a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem néptánc- csoportja vívta ki a közön­ség és a zsűri nagy elismeré­sét, Végvári: Szakolci szlo­vák cséphadar ótánc előadá­sával. A több mint félszáz be­mutató után munkához lá­tott a zsűri, amelyet Vásár­helyi László koreográfus, a Népművelési Intézet művé­szeti előadója vezet. Dönté­sük előtt ma délelőtt a szak­mai vitára kerül sor, maja az eredmények kihirdetésé­vel, a díjak átadásával és a legjobb együttesek gálaest­jével zárul a felsőoktatási intézmények II. népdtánc- íesztiválja Egerben. Tegnap este az Agria Ta­vernában fogadást adott a megyei KISZ-bizottság és a Tanárképző Főiskola, ahol Moldován Domokos feldol­gozásában Virágnak virága címmel műsor hangzott el. A nagy sikerrel szereplő mű­vészek korhű hangszerekkel elevenítették fel Tinódi Lan­tos Sebestyén, Balassi Bálint dalait, francia és magyar re­gős dalokat. AZ ORCIVALT BŰNTEÍT 8. Lecoq úr elsőnek lépett a lépcsőházba, s azonnal sze­mébe ötlöttek a vérfoltok. —' Ö, ó, ó — mondta felháborodva minden újabb folt láttán. — A nyomorultak! Courtois urat megkapta, hogy ilyen érzékenységre ta­lál egy rendőr lelkében. Ügy gondolta, a szánakozást ki­fejező jelző az áldozatokra vonatkozik. De csalódott, mert Lecoq úr menet közben így folytatta: — A nyomorultak! Nem szokás így összemocskolni a házat, legalább letörölték volna! Óvatosság is van a vilá­gon, vagy mi az ördög! Mikor az első emeletre ért, a detektív megállt a háló­szobába nyüó kis szalon ajtajában, s mielőtt bement, ala­posan tanulmányozta a berendezést. Mikor már mindent látott, amit látni akart, belépett, és így szólt: — ördögbe is! Nem az én megszokott ügyfeleim. — De azt hiszem — jegyezte meg a vizsgálóbíró, — nyomozásunk eddigi eredményei nagyon megkönnyítik az ön dolgát. Világos, hogy Guespin, ha nem is bűntárs, mindenképpen tud a bűncselekményről. Lecoq úr a cukorkásdobozt díszítő képre nézett. Ez már több volt. mint egyszerű pillantás, vallomásnak is beillett. Nyílván azt mondta el a drága megboldogultnak, amit hangosan nem mert kimondani. — Tudom — szólt —, hogy Guespin szörnyű gyanús. Miért nem akarja elmondani, hogy hol töltötte az éjsza­kát? Másrészt azonban a közvélemény ellene van, így én természetesen kételkedem. A detektív egyedül állt a szoba közepén — kérésére a többiek a küszöbön maradtak —, körbehordozta fénytelen tekintetét, és az iszonyú rendetlenség okát kereste. — Hülyék! — mondta hangosan, — Vadállatok! Nem, igazán nem szabad így dolgozni. Azért mert az ember megöl valakit, és kirabolja, még nem kell mindent ösz­---------------------------------:——-------------------------------------------­sze tömi a lakásban. Nem szokás összetörni a bútorokat, a patvarba is! Tolvaj kulcsokat kell hozni, szép tolvaj kul­csokat, amelyek zajtalanul járnak, és ragyogóan lehet ve­lük dolgozni. Ügyetlenek! Ostobák! Azt mondaná, az em­ber. .. Hirtelen elhallgatott, szája tátva maradt. — Ohó! — folytatta, — Talán nem is olyan ügyetle­nek. A jelenet tanúi mozdulatlanul álltak a küszöbön, cso­dálkozással vegyes érdeklődéssel követték Lecoq úr moz­dulatait. amelyek már test akorlat számba mentek. Letérdelt a szőnyegre, a porcelándarabkák közt kezé­vel végigtapogatta a vastag anyagot. — Nedves, nagyon nedves, még nem itatták meg az egész teát, mikor összetört a porcelán. — Sok tea maradhatott a kannában is — jegyezte meg Plantat bácsi. — Tudom, — válaszolt Lecoq úr —. éppen erre gon­doltam. Így hát ez a nedvesség nem árulhatja el nekünk a bűntett pontos idejét. — De megadja az óra — kiáltott Courtois úr, — mégpedig egészen pontosan. — Varában — helyeselt Domini úr, — a polgármester úr jegyzőkönyvében szépen elmagyarázza, hogy az esés pillanatában megállt az óra. — Nahát, engem éppen az óra állása hökkentett meg — mondta Plantat bácsi. — Három óra húsz percet mu­tatott, mi pedig tudjuk, hogy a grófné teljesen fel volt öltözve, akárcsak napnr.1. mikor rajtaütöttek. Hajnali háromkor még fent volt és teázott? Nem valószínű. — Engem is meglepett ez a körülmény — szólt a de­tektív — ezért kiáltottam fel az előbb, hogy „nem is olyan ügyetlenek!” Különben mindjárt meglátjuk. Végtelen óvatossággal máris fölemelte az ingaórát, és visszatette a kandalló párkányára, vigyázott, hogy bizto­san álljon. A mutatók még mindig három óra húsz percet'jelez­tek. — Három óra húsz — dünnyögte Lecoq úr, s egy kis ékejt csúsztatott a talapzat alá. — Az ördögbe Is, nem ilyenkor szokás teázni. De még kevésbé szokás júliusban ilyenkor, napkeltekor gyilkolni. Nagy nehezen kinyitotta az óralap fedelét, s a nagy­mutatót fél négyre tolta. — Az óra tizenegyet ütött. — Na tessék! — kiáltott Lecoq úr diadalmasan. — Itt az igazság! Kihúzta zsebéből az arcképes erkorkásdobozt, beka­pott egy szem mályvacukrot, és azt mondta: — Komédiások!.;. Ez az egyszerű ellenőrző módszer, melyre senki sem gondolt, megdöbbentette a nézőket. Különösen Courtois úr csodálta. — Ez a fickó érti a mesterségét «-*• mondta az orvos­nak. — Ergo — folytatta Lecoq úr, mert tudott latinul — nem vadállatokkal van dolgunk, ahogy először gondoltam, hanem olyan gazemberekkel, akik tovább látnak a késük begyénél. Rosszul számították ki a dolgot, ezt meg kell hagyni, de mindenesetre kiszámították, a jel biztos. Fél­re akarták vezetni a nyomozókat a hamis időponttal. — Nem látom, tisztán a céljukat •— jegyezte meg Courtois úr. — Pedig ugyancsak világos — felélte Domini úr, — Nem állt-e érdekükben a gyilkosoknak; hogy elhitessék, a bűntett az utolsó párizsi vonat indulása után történt? Guespin kilenckor hagyta ott társait a Lyoni pályaudva­ron, tízkor itt lehetett, meggyilkolta gazdáit, elvette a pénzt, amiről tudta, hogy Trémorel úrnál van, és az utol­só vopattal visszamehetett Párizsba, — Nagyon szép feltételezés — jelentette kl Plantat bácsi, — de hát akkor Guespin miért nem csatlakozott barátaihoz Weplemél, Batignolles-ban? Így bizonyos mértékig valami alibifélét tudott volna igazolni. A nyomozás kezdete óta Gendron doktor a szoba egyetlen épségben maradt székén üldögélt, s a hirtelen rosszulléten töprengett, amelybe Plantat bácsi úgy bele­sápadt, mikor a kuruzsló Robeiot-ról beszélt A vizsgálóbíró magyarázata kiszakította gondolatai­ból, felemelkedett — Van még valami — mondta. — Az óra előreállítása nagyon hasznos Guespinnek. de igen kellemetlen lehet bűntársának, a Korhelynek. — De hát könnyen lehetséges — válaszolta Domini úr, — hogy nem kérdezték meg a Korhelyt. Ami Guespint illeti, valószínűleg, megvolt minden oka, hogy ne menjen el a lakodalomba. A gaztett elkövetése után zavarban lett volna, s ez többet árthat neki, mint távólléte. Lecoq úr még nem látta idejét, hogy nyilatkozzon» Visszament a kandallóhoz, és tovább forgatta a mu­tatókat. Az óra előbb fél tizenkettőt, aztán éjfélt, aztán fél egyet, aztán egvet ütött. Teljesen belefeledkezett ebbe a foglalatosságba, és közben így dohogott: — Kontárok, kocatolvajok! Azt hiszik magukról, ra­vaszak, de mindenre azért nem gondolnak! Meglökik a mutatót, de az már nem jut eszükbe, hogy a harangszer­kezetet Is hozzáigazítsák. Aztán jön egy fickó, a rendőr­ségtől, egy vén róka, aki érti a csíziót, és rájön a turpis­ságra. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents