Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
Szakmunkás gimnazisták Filmesek Heves megyében A jól ismert Gyöngyös környéki táj a 30-es dandár külső felvételeinek színhelye A történelmi múltú Eger Táróéi és a változatosan szép tájakban gazdag Heves megye már évtizedek óta vonzza a filmeseket, Erről kívánunk képet tárni az oívaeó felé. Damo Oszkár — aki az 1910-es években Egerben új- eágíróskodott, s megindította az Éteri Újság című napilapot — 1913-ban megalakította Zsanér Kim Vállalatát, Gárdonyi és Tömörkény műveinek filmen, való népszerűsítésére. Megszerezte Gárdonyi műveinek megfilmesítési jogát és Egerben forgatta az író novellájából a négyfelvo- násos Ali rózsás kertje című filmjét. A palóc népviselet érdekessége és szépsége ragadta meg a német, majd később a francia filmeseket, amikor filmjeik néhány jelenetét Boldogon készítették. 1934 tavaszán Bolváry Géza rendező irányításával — amerikai produkcióban — hazánkban forgatták a Tavaszi parádé című német nyelvű filmet. A film egyik szenzációja volt Boldog község lakosságának szereplése. Pár évvel később — 1938-ban — pedig egy francia forgatócsoport látogatott el a községbe, itt vették fel Danielle Darrieux Egy pesti éjszaka című filmjének néhány kép- . sorát. li/Ldványi Géza neves rendezőnk 1940-ben új filmje eseményeinek színhelyéül Egert választotta. A franciás kivitelben és szellemben remekül kidolgozott film, a Zárt tárgyalás jelenetei többek között a várban, az egri strandon. a bírósági épületnél és a félsőtánkányi tónál készültek. Legközelebb a felszabadulás irtán 1951-ben forgattak filmet Egerben. Keleti Márton rendező és Hegyi Barnabás operatőr többek között a székesegyház, a pedagógiai főiskola. az érseki palota és a Buttler-ház előtt készítettek felvételeket, a Különös házasság című filmhez. A Simon Menyhért születését — 1953 —54 telén a Bükk-hegységben. Szilvásvárad környékén forgatták. 1956-ban Égerben forgatta Fehér Imre első önálló munkáját. Hunyadi Sándor novellájából. a Bakaruhában című filmet. A film kiemelkedő hazai és nemzetközi sikert aratott. A Mátra alján, Abasár környékén készült 1958. szép. temberében Karikás Frigyes ; nyomán. Makk Károly rendezésében, a 39-es dandár. Itt kerültek filmszalagra a Tanácsköztársaság felvidéki hadjáratának dicső napjai. A csata jelenetekben a rendező és Pásztor István operatőr páratlanul izgalmas és magával ragadó képsorokat produkált. A statisztákat Gyön1968. április L, vasárnap gyös és környéke lakosságából toborozták. Egerszalók község neve 1959 októberében néhány napra Háromdombra változott. Egy parasztcsalád drámáját rögzítette filmszalagra Mészáros Gyula rendező és az egri születésű Illés György operatőr. A statisztákat nem Budapestről hozták, hanem az Eger környéki parasztok közül választották ki. A sióban forgó Kálvária című film kezdő képsorait viszont az egri piacon fényképezték. Az Ikarus-gyáriél. örökvi- dám „pilótáiról’’ szól a Jó utat. autóbusz című filmvíg- játók, amelynek egyes jeleneteit Fejér Tamás rendező a 3-as főúton, a Gyöngyös közelében levő „Szőlőskert” autócsárdánál készítette 1961- ben. Galgóczy Erzsébet azonos című regényének filmváltozata a Félúton. Merészen és őszintén beszél az új életformát választott parasztság nehézségeiről. Kiss Józsefnek. a Nerozeközi Békedíjas rendezőnek ez volt a harmadik játékfilmje. Az Elger környéki tájakat, az ostoros! házsorokat. a falut szépen és ötletesen fényképezte — 1962 késő tavaszán — az operatőr, Magyar József. Hosszú keresgélés után találtak rá a filmesek Ostorosra. Sok falut néztek végig, míg Sánta Ferenc Húsz óra című riportregónyéből készülő film rendezője, Fábry Zoltán és operatőrje, Illés György kimondta az igent. Ebben a faluban találták meg — a Honvéd utcában — az egyik főhős, Balogh Anti házának legalkalmasabb portát... 1964. szeptemberében aztán ideköltözött a stáb. Ostoros és határa — az azóta világhírű — filmdráma színhelyévé vált. Egy pesti vagány bevonulásának és katonáskodásának ezernyi epizódját, humorban bővelkedő történetét és szerelmét dolgozta fel a 13 részes. Princ a katona című film. örsi Ferenc forgató- könyvét Fejér Tamás rendező és Mezei István operatőr vitte filmre a Magyar Televízió számára. 1967. szeptember 6-án Sándor Pál elsőfilmes rendező forgatócsoportja Hatvanba látogatott és három napon keresztül a Bohóc a falon című filmje számára készített felvételeket. A gyöngyösi Fő tér október 2-án Zoí-nay Pál Próféta voltál, szívem című filmjéhez adott színteret. A szintén elsőfilmes rendező. Mészáros Márta. október 20— 25. között Sírokban készített néhány felvételt az Eltávozott nap című filmje szánjára. Ebben az esztendőben is felkeresik a filmesek Heves megyét. Egerben forgatják ugyanis a készülő Egri csillagok néhány jelenetét Murai János EEső ízben rendezték meg Gyöngyösön a szakközépiskolások vetélkedőjét a szakma kiváló tanulója címért Igaz, csak háziversenyen bizonyíthattak a diákok, de tették ezt nemcsak nagy lelkesedéssel, hanem figyelemre méltó eredménnyel is. Miről is van itt szó? Nem kevesebbről, mint arrők hogy a gimnazisták is átlépték az egykori bűvös határt és ma már ők is oda állnak a gépek mellé, szerszámokat vesznek a kezükbe, nem szórakozásból, hob- byból, hanem nagyon is alapos elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása céljából. És még arról van szói, hogy ma már elérkezett a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium és Szakközépiskola oda, hogy bátran nekivág egy ilyen háziverseny megrendezésének. mert van mit produkálni. Ilyen szintre értek már feL Aztán még arról is szó van, hogy nem ragadtak bele a szűk szakmai ismeretek témájába, mert a selejtezőik után kialakult legjobbak miezőnyénék részvevői a gyakorlati munka elkészítése utón nyolcféle témából válaszoltak meg a kérdésekre. Szó esett itt ideológiai és aktuális politikai kérdésekről éppen ügy, mint á sportról. Azt. sem tartjuk mellékesnek, hogy erre a vetélkedőre olyan szép számú érdeklődő közönség jött össze, amely megtöltötte az iskola dísztermét Közügy lett a háziversenyből. A végeredmény pedig így alakult: a döntőbe jutott kilenc mechanikai műszerész szakközépiskolásból első helyen végzett Antal István, őt Sőregi István és Szóda Lajos követte sorrendben. Az elektroműszerészek legjobbja Leitner György lett, majd Krisztián Tibor és Domoszlai Sándor következett. A felvásárló szakosok versenyét Szaka Pál nyerte meg, második lett Tóth Ignác, harmadik pedig Skót Béla. Formailag éz az eredmény, de gyakorlatilag minden szakközépiskolás nyert ezen a versenyen, hiszen mindannyian további ismeretekhez jutottak a vetélkedő során, közel mind a négyszázan. (—a*., Alkcmyodik. A vágásban rigó kapar a száraz avaron, azután cserregve tovarepül, mintha hajtaná, kergetné nalöki. A vadász puskájával a vállán áll a vágás szélén. Élvezi, mélyen tüdőre szívja a friss tavaszi levegőt, azután csak vár, vár tovább. Egy boaár mászik fölfelé a lábán. Odatartja az ujjait, a kezére veszi, jól megnézi az apróságot. Eltűnődik... Ugyan hol töltötte ez a parányi kis jószág a telet, a hideg napokat, amikor csonttá volt fagyva a föld? Hol, ugyan melyik kő, vagy rögöcske alatt? Egyszerre csak miami ismerős hang hallatszik a távolból. Gyorsan lesöpri karjáról a bogarat, puskáját kezébe veszi és figyel. — Psz-psz-krooo-kroo — húz az első hosszú csőri madár a feje fölött, de mire arcához kapja a puskáját, már el is tűnik valahol a bokrok fölött. — Hát megjöttek, mégis itt vannak már a szalonkák — gondolja, aztán a következő pillanatban újból feltűnik egy hosszú csőrű. Hatalmas dörrenés hasít a mély csendbe. Duplázni kellett, de a második lövésre már élettelenül hull le a magasból a „tavasz madara". Újabbak jönnek. Párban: kergetik egymást cikcakkban, — éppen a feje fölött. Megint csak szól a puslca és a gyors duplára, mint élettelen rongyok, hullanak le mindketten a földre. Még vagy tiz percig tart a húzás, aztán... besötétedik. A vadász füttyent a vizslájának, és néhány perc múlva a három szalonka ott hever lába előtt. Kezébe veszi, nézegeti őket, letörli tolláikról a parányi vércseppet, kihúz néhány apró szárnytollat és kalapja mellé tűzi. Elidul hazafelé. Boldogan viszi a három szép madarat, a tavasz első hírnökeit, a kedves szalonkákat, , Ősszel az ablakon alatt árván maradt a fecskefészek. Lakóim távozása nem ért váratlanul, hiszen a búcsúzást már megkezdték napokkal előbb. Amikor elmentek, egy idáig még eszembe jutottak, azután megszoktam, hogy szemtelen, tolakodó veréhsereg tanyázik a parányi sárházikóban. Valamelyik nap szokatlanul derűsen, jókedvvel ébredtem. A nap minden sugarát b földre pazarolta és kellemesen langyos volt a reggel. A postás nagy jó reggelttel kctezöto- tött, a szomszéd gyerekek se voltak olyan lármásak mint máskor. Kinyitottam az ablakot, mélyet szippantottam a friss reggeli levegőből, aztán már-már öltözni indultam, amikor a házunkkal szembeni villanydróton megpillantottam a fehér frakkos, kedves vendégeimet. — Fecskék, nézzétek, fecskék — kiabálták a gyerekek is, amint észrevették a váratlan vendégeket. A fecskepár mindezzel keveset törődött, pihegve, lihegve üldögéltek némán egymás mellett, úgy, mintha nem is most tértek volna vissza a sok ezer kilométeres útról. Néha fejüket egymás felé fordították, aztán csivi- telni kezdtek. Lassan, szinte észrevétlenül szélesre tártam az ablakot és most már valami megfoghatatlan kíváncsiság késztetett a leskelődésre. Néhány percig még pihentek a jövevények, aztán egy elszánt mozdulattal mindketten a régi fészekhez repültek. Egyikük a fészekbe bújt, másikuk örömében teli torokból tovább csicsergett. Nem sokkal később néhány tiszteletkört írtak le a levegőben, aztán mindketten munkához láttak. Kellemesen telt el a napon. Munka után — magam sem értem miért — mintha valaki várt volna rám, sietve indultam hazafelé... Panaszkodó és kesergő szülők Az ugyancsak viseltes ellenőrző könyvecskét elém terítette, aztán rezignál tan megkérdezte: — Hogyan kaphatott a gyermek az év végi bizonyítványban egyik tantárgyból csak hármast, amikor a beírtak alapján négyesre áll! Látszólag tényleg ez a helyzet. Igyekszem a szülőt megnyugtatni: megnézzük a naplót, biztosan van valami ok, beszélünk a szaktanárral.;. Tehát elő a naplóval, nézzük ott is az osztályzatokat. Szerencsére közben a szaktanár is előkerül. Lehet „szembesíteni” a szülővel. Gyorsfen kirajzolódik a kép. A kai társ a dolgozatjegyeket nem szokta az ellenőrzőbe beírni, márpedig a szülő is elismeri, hogy a gyerek „nem tud” jó dolgozatot írni. Ezek a gyengébb osztályzatok az okai a hármasnak. Sőt van még az osztálykönyvben egy gyenge felelet is, ami meg azért hiányzik az ellenőrzőből, mivel azon a napon a tanuló azt otthon felejtette. Alaposabban megnézve a bizonyítványt, az is kisül, fogy a tanulónak alig van 4-es osztályzata. Csupán 2 és 3. azaz elégséges és közepes. Érdekes, hogy a szülőnek is meg a gyermeknek is ez a jogosnak vélt jó jegy hiányzik, helyesebben fáj. Az iménti esetet (jó néhány évvel ezelőtt történt) nem kívánom különösebben nagyító alá venni. Az ilyen és ehhez hasonló kesergések, panaszok —- súlyosabb, vagy gyengébb kivitelben — azóta is előfordulnak. Ha számba vennénk őket, világosan kitűnnék: egyrészt, hogy a szülők és nevelők között ma is megnyilvánuló súrlódások oka a legtöbb esetben az osztályzatban van; másrészt pedig, hogy az ellenőrző csak gyenge kapocs az idcola és a szülői ház között. Semmiképpen sem tudja pótolni a személyes kapcsolatot. Persze a szülők nagyobbik része nem panaszkodik az iskolára. (Jól is nézne ki az az intézet, ahol fordítva len- 1 *- ■' Az előforduló esetek, a gyakorlat azt is igazolja, hoey a szülőkben mindenesetre jelentkező sérelmek általában csak feltételezettek, vélt sérelmek, amelyek előbb- twuu rendre tisztázódnak, amikor a nevelőkkel találkoz- T" Mármost nem csoda, hogy az iskolavezetés (de a fe- !<» i pS hatóságok is) igen nagy súlyt helyez a tanárok csa- laalatogatásaira. Természetesen ez a nehezebb oldala a dolognak. A szülőnek mégiscsak könnyebb az iskolát felkeresnie, minthogy az osztályfőnök jusson el 30—40 helyre, különösen akkor, ha sok vidéki tanuló van az osztályban. Ehnlékszem egy gimnáziumi ballagási ünnepélyre, ahol az egyik tanuló szülei és az osztályfőnök bemutatkoztak egymásnak, mert a 4 év alatt egyszer sem találkoztak! Visszagondolva is mennyire komikus volt — ma pedig már megengedhetetlen. Már említettem, hogy a szülők panaszaira az osztályzatok adják a legtöbb okot. Legelőször is nem árt fisztáz- tázni ezzel kapcsolatban egy olyan körülményt, ami a legtöbb szülőben, de a tanárok nagy százalékában is — valamilyen furcsa megszokás folytán — helytelenül alakult ki. Röviden: arról van szó, hogy a rossz érdemjegyet „a tanár adja”, a jót viszont a tanuló szerzi. Márpedig, ha így fogtok fel. akkor rögtön k<%z a bál Tudat alatti (lehet hogy tudatosan) megvan az oka a szülőnek, hogy keseregjen az iskolára és a nevelőre. Vegyünk csak néhány példát: A bukott tanuló apja, vagy anyja így mondja:' — A fiamat X tanár megbuktatta! Mennyivel másképpen hangzik ez így: — A fiam megbukott! Természetesen a tanulókban is ez a fajta felfogás éi: pl X (tanár) kémiából „beveretett”! (Helyesein: kémiából elégtelenre feleltem.) Viszont érdekes: a jó jegy már a tanuló érdeme: például így mondják: — A lányom leérettségizett.) pedig a másik felfogás analógiáján: „A ki- nyomat leérettségiztették ...” vágyj — Ötösre feleltem mértanból. (Miért nem mondják itt is ígv: mértanból ötöst „adtak”,) Nyilvánvalóan ez a kis nyelvészeti elmélkedés mar ban véve nem oldja meg a kesergések és panaszok iti. lémáit. Nézzük azonban tovább az osztályozás témáját. • Az is baj. hogy sok szülőt csak a számok érdeklik. <- nem az, hogy az érdemjesv vánü- mit iélent. Hógv a tanulókban is meglévő ilyenféle szemlélet minél inkább szűnjön, jómagam pl. a feleletek értékelésénél egyszer sem beszélek 5-ősről, vagy egyesről, hanem jelesről és elégtelenről, s a többi osztályzatnál is- arról, amennyit ez ér. Ezzel egyúttal értékelem, illetve bírálom is a tanuló munkáját! Végső soron tehát, ha mind a jelest és mind az elégtelent a tanulók szerzik, továbbá nem nevelők adják az „egyeseket” — azt hiszem, hogy ezzel a tudatosítással lényegesen lazítható a szülők és a tanárok között keletkező feszültség. Hát més.bs minrtphhez tárulna a szülők részéről az. hogy' ne akarjanak „minden áron” jelest. Be kell látniuk, ha gyermekük megérdemli, úgyis megkapja. Aztán meg aligha jobb egy meg nem érdemelt jeles, amivel még nem biztos az egyetemi felvétel, mint egy becsületes jó. ami vél még felveszik. A kesergések és panaszok sokféle tárgyát, témáját kimeríteni lehetetlen. A fentiekben csupán néhány — leggyakrabban felmerülőt — kívántam megemlíteni Ha mármost a panaszok számát csökkenteni akarjuk, sőt meg is szüntetni őket a célunk, akkor ezen a téren az iskola tehet legtöbbet. A tantestületnek és elsősorban az osztályfőnöknek olyan légkört kell teremteniük az iskolában és az egyes osztályokban, amely eleve kizárja a szülői sirámokat. Amit legfontosabbnak tartok: a panaszkodás megelőzése. Ha a szülők érdeklődnek a tanulók felől: soha ne hagyják el keserű szájízzel az iskolát. Ha pedig valami oknál fogva nem keresik a nevelőket, akkor a tanároknak kell ellátogatniuk á szülőkhöz — főleg . prob- ’émás” esetekben. Dr. Szebeni Lajos h. igazgató, Eger, Szilágyi Erzsébet Gimnázium
