Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
Soroh egy pályadíj mellé FÉr hajú Éri a fiatalok közölt ... hogy az volt a véleményem, illetőleg volt olyan véleményem, miszerint, amit meg kell tenni az iparban, a mező- gazdaságban, a kereskedelemben, sőt a kultúrában, azt meg kell tenni és nyílván meg is teszik a — hivatalban. Ez volt a véleményem, illetőleg volt ilyen véleményem, annak ellenére, hogy nem lévén hiányom az élettapasztalatot illetőéit, tudtam: az ipar iparcikket gyárt, a mezőgazdaság mezőgazdasági terméket állít elő, a kereskedelem mindezt eljuttatja hozzánk, sőt a kultúrának is megvannak a maga termékei. A hivatal termékei az akták. Ezt pedig ugye ki szerette és ki szeretné feles számban szaporítani? A hivatal terméke az idő. Ezt pedig ki szeretné jobban és feleslegesebben pocsékolni? Senki. Mondom, ez volt a véleményem, mindaddig, amíg az aktaruhába bújt őrzőangyalom egy s más hivatalosnak mondott ügyben üdvözülésért, akarom mondani pecsétért el nem vezérelt egy hivatalba, ahol röpke félóra múltán nekem kellett befogni az őrnagyalom száját, mert az őrangyalát!, olyanokat kezdett mondogatni, hogy Lucifer is belepirult volna. A hivatalban ugyanis várni kellett. A hivatalban ugyanis nem azért kellett várni, mert oly sok őrangyal és ügyfél sorakozott fel dolga intézésére várva, még csak azért sem, mert a hivatal hivatalnokai — nem, juszt sem dolgozói! — úgy merültek volna el a munka tengerébe, mint Piccard profesz- szor a Marianna-árokba. Erről szó sem volt. Pulcsiról volt szó. Meg jersey-ruháról. Meg egy balszélsőről, aki úgy látszik, revizionista lett, mert állandóan jobbra tartott. Ezekről volt szó. És arról, hogy jöjjek holnap, mert lejárt a hivatalos idő. Ja: és még arról is szó volt, hogy mégiscsak borzasztó, hiába jött be ez az új izé, amit mechanizmusnak mondanak, de a sarki boltban még mindig csak morogni tudnak az eladók, de becsületesen köszönni nem.. Tűnődő gondolatok közepette, lehorgasztott fejjel porosz- káltunk ki őrangyalommal a hivatalból, miközben nevetésre fakadtam, mert őrangyalom kijelentette, hogy panaszt tesz a magasságos úristennél... Naiv kis őrangyal volt. Hát mit lehet itt panaszt tenni? Ha az ipar nem gyárt valamit, vagy ha gyártja, rosszul és drágán gyártja, azt lehet szidni, mert megfogható, konkrét dologról van szó: cipőről, ruháról, nádi hegedűről... Ha a mezőgazdaság nem termel, vagy keveset termel, vagy ha rosszat termel valamiből, azt lehet bírálni, mert megehető konkrét dologról van szó: kenyérről, tejről, húsról, káka tövén költő ruca tojásáról... Ha a kereskedelem drágán ad el, vagy nem ad el, ha a kereskedő csal, vagy udvariatlan, akkor lehet és van is értelme panaszkodni: üzletben megvásárolható, létező vagy nem létező áruról van szó... De mióta áru a segítőkészség, a jóindulat, a hivatali szívélyesség, az ügyek iránti ügybuzgalom és az ügyfél iránti buzgó ügyesség a dolgok gyors intézésében? Bárki beláthatja — csak én nem láttam be, a kis ok- tondi —, hogy a mechanizmus, az szép és helyes, sőt okos és célszerű dolog mindenütt, de célszerűsége és okossága, mint jól nevelt szolga, megtorpan a hivatal küszöbén. Az ilyen hivatal küszöbén. Mert tudom, hogy van másmilyen is, van olyan is, ahol az elmázolódó, de szükséges pecsét mellé egy nem szükséges és éppen ezért sokat érő mosolyt is mellékelnek, mert tudom, hogy van olyan hivatal is, ahol ha nem is mosolyognak, de értelmesen beszélnek az ügyfélhez, „hivatalosan” ugyan, de gyorsan intézkednek, — ha lehet. Ha nem lehet, azt is gyorsan és hivatalosan megmondják. Mondom, tudom, hogy ilyen hivatal is van. Pontosabban ilyen hivatal volt azelőtt is, és én ott, valamint abban voltam naív, miszerint azt hittem, hogy az ilyen hivatalok lesznek az általánosak most már, és mint egy hivatal-múzeum rekvizitumát mutogatjuk majd az olyan hivatalokat és hivatalnokokat. Csalódtam, de ismét tanultam valamit, és a tapasztalatokat — ha nem is adják ingyen — meg kell köszönni. Köszönöm is szépen, kedves illetékes hivatal és hivatalnok, köszönöm én és köszöni más, mindenki, aki úgy érzi, együtt kellene énekelni az ilyen hivatalok ablaka alatt egy kis új mechanizmus-szerenádot, hogy azt mondja: „...fúdd el, jó szél, fúdd el." Most jut eszembe: hátha ennek voltaképpen nincs is köze az új mechanizmushoz? Mert hátha kevesebb rendeletekkel, papírokkal is lehet pontosan olyan bürokrata lélek- telenséggel bánni az ügyféllel, mint ahogy mázsás papírtő~ meg közepette is voltak hivatalok, amelyek igyekeztek mindent elkövetni a tisztelt ügyfélért? Lehet, hogy így van. Sőt biztos, hogy így van és vem. igy. Akkor viszont nem a gazdaság új mechanizmusával van baj, hanem a fejek régi mechanizmusával. Azt hiszem, itt a. kutya, akarom mondani a jó szándékú udvariasság elásva. tilos a tűzrakás és a gazégetés! Több milliós értók ase erdőtüzek martaléka legits magadon Amennyire túlzás a vélemény, annyira elhamarkodott az ellenkezője is: bízzunk mindent a fiatalokra, majd ők elrendezik a saját dolgaikat. Az igazság valahol ott található: fiatalja válogatja. Egyetlen dologban nem érdemes vitatkoznunk. Van bennük lelkesedés, energia, tenni akarás. Példaként említsük meg a gyöngyösi Bércé Nagy János Gimnázium diákjainak esetét. A klubról van szó. Arról a kis területről, arról a saját használatukra kisajátított helyiségről, amely csak az övék, ahol otthon érezhetik magukat. Hol legyen ez a klub? A gimnáziumban nincs szabad terület, hiszen társbérlőként telepedtek be az általános iskola épületébe. Még jó, hogy ezt is sikerült elérniük. Pince nincs, a padlás végképp nem alkalmas, marad a folyosó, a zsibongó. Csak nem itt akarnak klubot létrehozni? De ha nincs más lehetőség! Be kell érni ezzel. Úgyis minden 'az ötleten, a szellemes megoldás megtalálásán múlik. Elő tehát a fantáziával. Ki, mit ajánl? Most aztán mindenki megmutathatja, mire telik az erejéből. És tellett Többek között a berendezés előteremtése. Ott vannak a harmadikosok. Gyakorlati foglalkozásukon barkácsolhatnának székeket, asztalokat. Úgyis fémmunkán dolgoznak a váltógyárban. Hátha a váltógyár is tudna valami hulladékanyaggal segíteni. Meg kell próbálni: a kéréshez nem kell pénz. Mondanunk sem kell «— sikerült. Lassan összejött minden. De hogy idáig egyáltalán eljuthattak, azt lelkesedésüknek, tenni akarásuknak, a hasznos tanácsok elfogadásának köszönhetik. Nem vártak az ezüst tálcán szervírozandó sült galambra. Segítettek magukon. Az eger—szarvaskői kisvasét rövidesen a turisták, a ki- rándulók rendelkezésére áll. A vasúthoz csatlakozó kirándulóhely éken sűrűbb megállókat rendszeresítenék. Ezeknek nevet kell adni. Hogyan történjék a névadás? A földrajzi nevek kialakulásának módjait is tekintetbe vevő mesterséges névadásnak bizonyos elvekhez, meggondolásokhoz kell igazodnia. A legfontosabb elv. hogy az adott név feltétlenül legyen kapcsolatban azzal a tájjal, amelyben a megállóhelyek lé. tesülnek. Az ember régi időktől fogva neveikkel látja el azokat a tájakat. hatáurrészeket, helységeket, amelyekben él és dolgozik. Eger és Szarvaskő között elterülő tájban is elsősorban a természeti nevek szolgáltak névadásul, tehát a természetes táj felszíni alakulatainak nagysága, formája. fekvése (Almárelő. Al- márfő. Csurgóvölgy. Pirittyó- tető, Villóbére, Nagymodláha, Emimyak), növényzete (Kört- vélyes. Töviskes. Rózsás, Nyirjes. Borókás. Cseresbérc, Hársasoldal. Mogyorósalja). állatvilága (Sólyomhegy. Keselyűbérc. Szarkástető. Cinege, Szarvaskő), talaja, éghajlata (Agyagos, Lágyas, Nagyverő, Verőforrás), a tájban végzett emberi munka, település és művelődéstörténeti eseménysorozat (Kővágó, Pásztorvölgy. Ráchegy, Ris- kása stb.) Ezek a nemzedékről nemze. dékre öröklődő nevek a magyar nyelv szókincsének is igen értékes elemei. Nem egy közülük nyelvtörténeti szempontból ja figyelemre méltó A napokban, amikor a sajtó a SZOT elnökségének és a KISZ Központi Bizottságának közösen meghirdetett pályázatáról adott hírt, a kiváló ifjú mérnökök, közgazdászok, technikusok országos versenyének végeredményét közölte, az újságolvasót inkább az első helyezet gyöngyösi Kovácsik Endre hófehér haja ragadta meg. Nekem pedig — s gondolom, hogy rajtam kívül jó néhány kitérőgyári dolgozónak is — a díjnyertes személye és pályaműve okozott meglepetést. Ugyanis mindketten légi ismerőseim: az emberrel és a kitüntetett szakdolgozatban leírt újítással már korábban is találkoztam. Két esztendeje e lap hasábjain számoltunk be a különös történetről. A MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál született egy kitűnő ötlet, miszerint a vasúti sínekhez szükséges, úgynevezett geo-szorítóle- mezeket minden eddiginél gazdaságosabban lehetne darabolni... A javaslatot valahogy mégsem fogadták túlságosan nagy lelkesedéssel, az elképzelés megvalósítása helyett hosszú huzavona következett, miközben, úgymond, az ablakon százezer forintokat dobáltak ki havonta. A közöny — vagy személyes rosszindulat? — gyűrűjében azonban, úgy látszik, hogy Kovácsik mérnök nem roppant össze, hanem tovább kísérletezett, kereste a maga Igazát, munkája hasznát Hófehér hajjal. — ... de fiatalosan — mondja derűsen —, hiszen a negyven évemmel talán megszólás nélkül is még az Ifjabbak közé sorolhatom magam.., Két év uitán beszélgetünk ismét. Ugyanott, ugyanarról mint egykor. — Mindvégig hittem elgondolásom helyességében s úgy véltem, hogy újításom a gyáron túl is érdeklődésre tarthat számot. Ezért egyre csiszoltam, tökéletesítettem. A gyakorlati blzonyíszó. Gondolunk itt a pirító, pirít, pirittyel (a napnál sütkérezik) szócsaládjába tartozó Pirittyó névre, s a fénylő, ragyogó. csillogó jelentés- körbe tartozó Viííó elnevezésre és a nap régi nevére utaló Verő szóra. Az új megállóhelyek megnevezésére ezekből a nevekből kell kiválogatnunk a legmegfelelőbbeket. Az ajánlott nevek a következők: Eger-Töviskes, Felnémet-Cinege, Felnémet-Csurgó, Rózsás. Almárvölgy vagy Almárelő, Pirittyó, Villóbére, Verőforrás, Keselyőbérc vagy Almárfő. Ezek a nevek hosszú évszázadok óta élnek abban a tájban, amelyben a kisvasút kígyózik. Igen jó magyar eltásokból elméleti következtetéseket vontam le s mikor aztán végre tiszta képet kaptam, úgy határoztam, hogy további elképzeléseimmel, egy tanulmánytervvel kiegészítve, dolgozat formájában nagyobb nyilvánosságra is bocsátom. — Számított ekarra sikerre? — Nem szerénykedem, de őszintén szólva csak egyszerű elismerésre gondoltam, hiszen először indultam ilyenféle versenyen, s fogalmam sem volt, hogy kik, mivel pályáznak. Mondhatom, hogy nagyon meglepődtem, amikor a Pestről kiszivárgott hírt „megsúgták”, s később, amikor a hivatalos értesítést elolvastam.,, 781 pályamunkából válogatták ki a 275 jobbat, amelyek közül végül is mindössze 17-et érdemesítettek az első fokozatra. — Nagy élmény volt a pesti eredményhirdetés, jól- esően szorítottam magamhoz a nem mindennapi, díszes oklevelet és az aranyplakettet. Egyetlen pillanat alatt elfelejtettem viszontagságos utamat, a sok megpróbáltanevezésék, s valójában e szavak környékünk, tájunk igen értékes nyelvi emlékei is, a felelevenítésükkel megóvj ú , őket a lassú elf éledéstől és elavulástól. Az újabb térképek sajnos sokszor már nem az eredeti nevet, annak elferdített alak- változatait rögzítik. Szívesen vennénk, ha olvasóink ezzel a kérdéssel kapcsolatban elmondanák véleményüket. Tiszteljenek meg tehát megjegyzéseikkel, és küldjék ezeket a következő címre: Tanárképző Főiskola, magyar nyelvészeti tanszék,. Eger Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa tást. izgalmat, fáradságot, éjfélekig tartó rajzolást, töprengést. Higgye el, nem akarok nagy szavakat mondani, de évek munkájáért kárpótolt engem ez a pillanat... Valin ággal beletüzeisadik, amikor újításéról. az évi több mint egymillió forintos várható népgazdasági megtakarításról, az automatikus gyártószalag kialakításáról beszél. — Az ötlet felét már megvalósítottuk, a másik feléve kapcsolatos terveket most készítik a KGM irodájában, Pesten. Jövő ilyentájt teljesen megvalósul az álmom... Izzig-vérig műszaki ember. Bevallja, hogy most már nem neheztel senkire, amiért a gyári átszervezés sarán üzemvezetői beosztásából műszaki fejlesztővé nevezték ki. Itt ugyanis önálló alkotó munkája van, részt vehet egy igen izgalmas feladat elvégzésében, egykori üzeméinek teljes rekonstrukciójában. a kiitérőgyár korszerűsítésében. S amikor ezekről beszél, mint valami mellékesről, arról is megfeledkezik, hogy az országos fórumon díjnyertes újítására még máig 'sem kötöttek vele megvalósítási szerződést, kitűnő ötletéért egyetlen fillért sem kapott s a kiváló újítóknak járó aranyjelvényről ez idáig csupán az újságban olvasott.. Nagyon örül a részsikernek is, az eddigi eredménynek. S boldog lenne, ha valami újabb munkájával jövőre esetleg olyan sikerrel szerepelhetne mint a tavalyi elsők, Gulyás Emilék — az idén. Mert rajta, Kovácsik Endrén kívül ugyanis a nagy verseny helyezettjei között öt másik kdtérőgyári fiatal is volt — Gyöngyösi síiker ez, nem az én egyedüli dicsőségem, — mondta a búcsúzásnál. Gyóni Gyula Miáfa piros — fehér — zöld? Ha egy óvodás gyerektől megkérdezzük. milyen színű a magyar nemzeti zászló, minden bizonnyal habozás nélkül feleli: piros—fehér—zöld! Ka tovább kérdeznek, hogy mióta van e; így, akkor már nem valószínű az ilyen magabiztos felelet. Nemcsak az óvodásoknál, de a felnőtteknél sem. Legtöbben azt felelnék, hogy mindig így volt. Nem így van, de nem vehetjük rossz néven, ha ezt nem tudják pontosam, mert régi törvényeinkben erre nem találunk határozott utalást. A piros—fehér—zöld szín hivatalos okiraton először az Aranybulla évében. 1222-ben szerepel, II. Endre királyunk egy okmányának pecsétzsinórján. Egyébként az Árpádok idején a piros—fehér szín szerepelt az ország színeként. Érdekes megemlíteni. hogy ezt is megelőzte a vörös lobogó. Egészen hiteles forrásaink ugyan nincsenek, de a bécsi Képes Krónika több képén „karvaiy’*-jal (turul) díszített vörös lobogó alatt vonulnak a honfoglaló seregek. Piros—fehér—zöld lobogó alatt harcoltak Bocskai hajdúi, de hivatalosan csak az 1848. évi XXI. Te. 1. paragrafusa rendeli el, . . hogy a nemzeti szín ósi jogaiba visszáállíttatik, s a háromszínű rózsa polgári jelképül fölvétetik. s minden középületnél, nyilvános ünnepek alkalmával s a magyar hajókon a magyar nemzeti lobogó, s országos címer használíatik.** Tehát ettől az időponttól kezdve hivatalosan is nemzeti színünk a piros—fehér—zöld. Az elmúlt hónapban több, mint háromszáz erdő- és avartűz pusztított országszerte. Hasonló tűzeseteik. sajnos, Heves megyében sem ismeretlenek, volt, amelyik — miként erről szombati számunkban írtunk — halálos áldozatot is követelt. A tavasz beköszöntővel megkezdődött a kertek, a földek tisztogatása, amikor a száraz gyomot. bozótot égetik. A figyelmetlenség, az Őrizetlenül hagyott tűz nemegyszer terjedt el annyira, hogy erdőt pusztított. A kirándulók felelőtlensége iß súlyos károkat okozhat alkalmi tűzrakásokkal, eldobott gyufákkal. vagy eldobott cigarettavégekkel. A magukra hagyott gyerekek játéka a kezük ügyébe akadt gyufával, szintén komoly tűzeset oka lehet. Tavasszal a legveszélyesebb az erdő. a szokatlanul meleg időjárás még inkább fokozza a tűzveszélyt. Ez persze nem indokolja az országszerte ilyen nagy számú tűzesetet, amely márciusban a becslések szerint majd két és fél milliós kárt okozott. Kizárólag a lakosság fegyelmezett magatartása veheti elejét a további súlyos anyagi károkkal járó tűzeseteknek. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendelet« szerint, április 2-től tilos — még a kijelölt helyeken is! — a tűzrakás, a gazégetés. (Kivéve a' mész- és szénégetők helyeit). Az ünnepek alatt bizonyára sokan indulnak kirándulni a hegyekbe, az erdőkbe. Rájuk is vonatkozik? mindenképpen tartsák be-a-ÜB*-I rendftwti előírásokat* iMi minden érheti ez embert... Hogy mi minden érheti az embert, ha nem vigyáz. Még meg is halhat. Olvasom az újságban. hogy egy kitűnőnek mondott repülőgép, amely sok kirándulót vitt egzotikus vidékekre — lezuhant és kész. Az utasok is. a repülőgép is. Vadvirágot indultak szedni csokorba, most megkapják koszorúban. Szó sincs róla. hogy én valaha is repülőgéppel menjek vadvirágot szedni, any- nyi minden veszély érheti egy ilyen kiránduláson az embert, legjobb esetben még meg is halhat. Miért nem hajóval mentek az ostobák. Olvasom az újságban, hogy elsüllyedt a tengeren egy kirándulóhajó. Kellett nekik. Fürödni akartak a tengerben. most megkapták. Nekik nem jó a lavór, vagy a fürdőkád, esetleg a tengerpart. ahol bütyökig ér a víz, nekik hajó kellett. Megkapták. Most aztán fürödhetnek. Szó sincs róla. hogyha én valaha i$ fürdeni alca- rok kirándulni menni, minden veszély érheti az embert egy ilyen tengeri hajóúton. hogy még a legjobb eret. ha cápával találkozik. Miért nem autóbusszal mentek az ostobák. Hm. Olvasom az újságban. hogy egy turistákkal zsúfolt autóbusz, mely kiránduló, kát vitt a hegyekbe, hogy azok megcsodálják a sziklák és meredélyek vad szépségét, egy szakadékba zuhant. A pótkereket megtalálták. Úgy kellett nekik: megismerhették közelről is, hogy milyen egy szikla, ha az szakadék és vad Milyen keményen üt. sőt, még képes az ember térdét is felhorzsolni. Szó sincs róla, hogy én valaha is ilyen autóbuszra üljek. Megyek én szépen gyalog, ha kirándulni akargkt tág azt sem értem, hogy miért kellene kirándulni gyalogolni, ami legalább olyan veszélyes, mintha repülőgépen, hajón, vagy autóbuszon menne az ember. Mert, ha az ember kimozdul hazulról. máris rengeteg veszélynek van kitéve. Marad az ember otthon, nézi a televíziót... a víziói... az ót... a t... Újsághír: Pacsuli Ede otthon, a televízió nézése közben elaludt a fotelben. Lecsúszott, és úgy verte a fejét az asztal sarkába, hogy a helyszínen meghalt íme. a televíziózás újabb áldozata. .......- ifigrü a h ajóra szálljak. Annyi (-ár) A névadás műhelytitkaiból
