Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
Semutató a Gárdonyi Gésa Színházban Schiller: Stuart Mária Mortimer és Stuart Mária — Csikós Sándor és Kovács . Ismét bemutatta az egri Gárdonyi Géza Színház — fennállása óta harmadízben Schiller halhatatlan alkoá- sát. A ritka történelmi pillanat —, hogy egy koronás fő királyi akarat folytán hull a porba — nagyszerű dráma megírására ihlette Schillert. És még csak emeld a dráma különös feszültségét, hogy ez a történelmi pillanat két rokon asszony hatalmi párbajának végére tesz pontot. Erzsébet idősebb, csúnyább snájvt Mária. De trónon ül( hatalma körül születik a világtengereken a félelmetes angol világbirodalom. Anglikán voltában minden mesterkedés ellen védekezik, ami Rómáiból származik. Sem a pápa, sem a spanyolok, sem a francia udvar nem téríthetik ei szándékától: duzzadó vitorláikkal lefutni min- !'; den európai uralkodót a hegemóniáért folyó versenyben, ji Asszonyi gyengeséggel és érzékenységgel tiltakozik a gyengeség münden látszata el- : len. s talán ezért is veszi körül magát erőszakos, csak a , célt, látó és azért mindenre képes emberekkel, ji Máriát még a hosszú fog- j «ág sem törte meg Hatalma ji régen szertefoszlott, bűnei ji élő rémekként kísértik, de a büszkeség, assaonyi diadalainak emléke és árnyékai, a j: Rómától is élesztgetett remélj nye a hatalomra, újabb kísérli letekre hajtják. A küzdelem i egyenlőtlen, Mária nem győz- ;! hét. hiszen a börtön még a :j levegőt is gyilkosán adagol- 1 ja, a segítség pedig mindösz- sze néhány összeesküvő.-. Tragikumában, és elveszett- ségében is szép. szomorúan megejtő ez a küzdelem, mert Schiller a magára maradt, elkényeztetett és sokat szenvedett asszonyt megdicsőül- ni küldi a vérpadra, s nem letörleszteni esendp vétkeit. A mostani Schiller-bemu- tatónak egyik érdekessége éppen az, hogy Orosz György, a színház Jászai-díjas rendezője. ezt a végsőkig feszített történelmi vitát kettős szereposztásban játszatja el. Az egymással szemben álló két asszonyt felváltva játszatja két kitűnő színésznővel. A rendező a színpadi kép dász- lettelenségével. sötét tónusával érzékelteti, hogy itt egy halálra ítélt utolsó tetteinek, szavainak vagyunk tanúi, de Márirt azt is elhiteti vélünk, hogy a híres erzsébeti mondás és lovagi környezet magasra emeli egy hatalom fejét A rendező azzal, hogy Erzsébetet alig engedi mozogni és azzal, ahogy tanácsadóit meghallgatja ez az egyszer ridegen számító gyanakvó, másszor asszonyían tétovázó uralkodó. megrajzolja a küzdelem erővonalait. A bemutatón Kovács Mária játszotta Erzsébetet és egy nappal később Máriát. Erzsébetként vörös hajával és kemény vonásaival a hatalom szilárdságát és a konok elhatározást — hogy végez ellenfeleivel — nemes eszközökkel érzékeltette. Nyomát sem éreztük annak az asszonyi bujaságnak, amellyel Erzsébet kihasználta a trón adottságait. Máriája érzelmektől fűtött, a szenvedély pillanataira romantikus lélekkel emlékező, de a vélt, vagy valódi igazáért meghalni tudó királynőt fogalmazta meg. A dráma fontos pontján, amikor Erzsébetet megalázza, remekel. Spítnyik Éva kettős alakításában Erzsébetet kell elsőként említenünk. Határozottan és indokoltan csúnyának maszkírozza magát, nagy, sötét íveket szerkeszt két szeme köré. hogy emelje az arc intrikus benyomását Szeme mindig rebeg, amikor tanács- . adóit hallgatja, mintha mán- 1 dig bizonytalan lenne dön-1 téseiben. Az is. De megerősíti elképzeléseit és döntéseit azzal, hogy Burleigh és Leicester szavaiból azt hámozza ki, ami neki kell. Elsősorban asszony, aki úgy színészke- dik. hogy őszintesége csak a legritkább pillanatban legyen nyilvánvaló. Leicesterrel való beszélgetését remek mozdulatsorral fejezi be. Máriájából a szenvedély és az indokolt érzelmek hiányoznak. Füzessy Ottó Leicester grófja mindaddig együtt él és viaskodik a főhősökkel, amíg fel nem lázad önmaga ellen a lelkiismerete: ezt a néhány mondatos monológot mélyebben kellene élnie. Dariday Róbert játssza a darab kulcsfiguráját. BúrDallal, tá ... Felsőoktatási intézmények II. országos néptánc-fesztiválja Egerben leigh grófot: a vas-embernek, a hajthatatlan államférfinek külső eszközeiben hiteles, de szövegében modoros megtestesítőjét látjuk. A darab rokonszenves lovagját, a halálba menő Móráimért Csikós Sándor és Somhegyi György felváltva játsz- szák. Egyik sem illik elképzeléseinkbe, mert ebben a harsogó drámai vitában súlytalanoknak érezzük őket. Bor- hy Gergely öreg Talbot-ja túlontúl visszafogott, mintha nem csak az öregség miatt, de gyávasága folytán sem menne bele a küzdelembe. Kitűnő alakítás Koppány Miklós Paulet lovagja. Mint az antik tragédiákban a kórus. úgy glosszáz mindent egy-egy mondattal, mozdulattal. Csapó János Davisonja a megbűvölt, de hiteles áldozat, hivatalnok a hatalom ke- . bőben. Farkas Endre udvarmestere, Olasz Erzsébet Hannája jelentik a tónust Mária körül. Kalmár Katalin jelmezei, a színeknek és formáknak a jellemre utalásával kitűnő hatást keltenek, színpadképe pedig szoros kapcsolatban áll a rendezői elgondolásokkal. A színház Pákolitz István fordításában játssza a Schil- ler-drámát. A modem, zeneileg kitűnő, a dráma hangulatának is hangsúlyt adó versszöveg, össze-összecsendülő rímeivel nyeresége az előadásnak. A bemutató bizonyítja: érdemes a klasszikusokhoz nyúlni újra és újra, mert minden rendező és művész talál benne újat, sikerre vezetőt. Farkas András „Elmehetsz a házunk előtt, Nem vigyázlmint ak n azelőtt.. ” — zeng a dal és könnyed járású lányok ropják hozzá a táncot, fiúk csizmája dobban; a színpadon teljes színpompájában, magával ragadó lendületével megelevenedik a világon szinte egyedülállóan gazdag folklórkincsünk, a nagy gonddal és hozzáértéssel összegyűjtött, színpadra átdolgozott népi hagyományunk. Három napig ez a színes, forgatagos világ költözik az egri Gárdonyi Géza Színházba, ahol immár másodízben rendezik meg a felsőoktatási intézmények országos néptánc-fesztiválját. A ma kezdődő bemutatósorozatra tizennégy intézmény küldte el hallgatóit; leendő jogászok, agrárértelmiségiek, orvosok, tanárok lépnek fel, hogy két napig tartó nemes vetélkedőben döntsék el, kik értik jobban népünk táncait, dalait, kik tudják azt a mai ember számára művészi fokon a leghatásosabban tolmácsolni? Sokak számára dicsőséget hoz éppen ezért az egri fesztivál, mások vesztesként hagyják el városunkat, hogy két év múlva újra összemérjék tudásukat, ici- ki a legjobban megérdemelt helyezésekért. Budapestről, Pécsről, Szegedről, Debrecenből, Gödöllőről, Keszthelyről és Szolnokról közel ezer részvevő utazik Egerbe, akiket ma délelőtt dr. Lénával Vilmos, az Egri Várost Tanács vb-elnöke fogad ünnepélyes keretek között a Dobó téren. Röviddel azután színpadra lép az első együttes, hogy bemutassa a nagy szorgalommal és lelkesedéssel begyakorolt műsorát, megnyissa a nem mindennapi vetélkedőt. A zsűrinek nehéz dolga lesz, hiszen több mint félszáz műsorszámot kell majd felülbírálnia és döntenie a rangsorról. A legeredményesebb szereplők gálaesten találkoznak még egyszer az egri- közönséggel. A felsőoktatási intézmények II. országos néptánc- fesztiválja egyúttal megnyitja az „Egri nyár” áprilistól októberig terjedő színes, változatos és gazdag rendezvénysorozatát. Köszöntjük a felsőoktatási intézmények II. országos néptánc-fesztiválját és valamennyi részvevőjének sikeres szereplést kívánunk. Meghalt az egri Dobó-szobor nőalakjának modellje Apollo-sorozat — férfiaknak Megkésve érkezett hozzánk a szomorú hír: 1968. február 29-én az észak-amerikai Ila- miltonban, nyolcvanhat éves korában elhunyt Hajdú Róza, az egri Dobó-szobor nőalakjának modellje. A magas életkort megélt asszony fiatal éveiben ismert és sokat foglalkoztatott modellje volt a magyar képzőművészeti világnak. Olyan, már életükben világhírnevet szerzett művészek kérték fel modellnek szobraikhoz, mint Zala György, Róna József, Stróbl Alajos. Az egri Dobó-szobor megalkotója, Stróbl Alajos, 1905 j és 1906 között mintázta meg j Hajdú Rózáról a szobrát cíí- ! szító, várvédő egri nő alas- j ját. Ezt megelőzően Zala | György formázta róla szob- j rainak remek nőalakjait. I Hajdú Róza volt modellje a ! Millenniumi emlékmű összes I nőalakjának, Mária Terézia alakját is róla mintázta meg a híres művész, Zala György. Megkésve érkezett hozzánk Hajdú Róza halálának híre, s ha későn is, de tisztelettel és kegyelettel adóznak emlékének ezek a sorok. (P. d.) A férfiakra is gondol a kozmetikai ipar. A Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalat kifejezetten az ó számukra állította össze új sorozatát, az Apolló-soröza- tot, amelyhez különleges férfi kölni és férfi hajlakk, valamint borotválkozás utáni víz tartozik, a borotvaszappant pedig „előre gyártott” hab helyettesíti. A nőknek a Camea-sorozaton belül öt színben új gyöngyház fényű rúzsokat, a teenager-lányok- nak szemkozmetikai, a fiúknak pedig pattanás elleni szereket készítenek. 12. Franciaországban köztudomású, hogy minden foglalkozáshoz megfelelő külső tartozik, mondhatnánk bizo- .nyós jelek, melyek első pillantást-., elárulják, hogy kicsoda az illető. Minden mesterségnek megvan a maga hagyományos típusa, semmiféle eltérést nem tart lehetségesnek.. Milyen egy orvos? Komoly férfi, tetőtől talpig feketében. fehér nyakkendővel. Egy nagy hasú úr, akinek pocakján arany csecsebecsék fityegnek. csakis banikár . tehet Köztudomású, hogy a művész vidám fickó, csú- .csos kalapban, bársonyzakóban, széles kézelőkel. A törvény értelmében a Jérusalem utca alkalmazottijának szeméből áinokság sugárzik, egész lénye valahogy gyanús, arca piszkos, és hamis ékszereket hord. A légkörié tolta bb szatócs is biztos abban, hogy húsz lépésről megszimatolja a detektívet: hatalmas, bajuszos ember, -csillogó nemezkalapban, szoros keménygallérral, a nyaka .körül, gyűrött fekete szalonkabátban, melyet igen _gon- • gondosan gombolt be, mert egyáltalán nincs alatta fehérnemű. Ilyen a típus. Ezek szerint Lecoq úr. mikor belépett a valfeuillui ebédlőbe, nem is hasonlított nyomozóhoz. : Való igaz, hogy Lecoq úr mindig úgy néz ki, ahogy akar. Barátai szerint van ugyan saját arca is, mely tényleg az övé. akkor ölti fel, mikor hazamegy, s megőrzi mindvégig, míg papucsban, egymaga üldögél a tűz roel- ' lett —, de ezt meg senki sem bizonyította. Annyi biztos, hogy a változékony álarc különös átalakulásokra képes, mondhatnánk kénye-kedve szerint gyúrja át arcát, akár a szobrász a mintázóviaszt. Mindent m. gváltoztat magán, még tekintetét is, amire mestere és versenytársa, Gévrol. sohasem volt képes. — Tehát maga lenne az — makacskodott a vizsgáló- bíró, — akit a rendőrfőnök úr küldött arra az esetre, ha valami nyomozásra lenne szükség? — Én volnék, uram — válaszolt Lecoq —, állok rendelkezésére. ► ... M ----------------------------------------------------------------Ne m, a rendőrfőnök űr kiküldöttjének arca nem sok jót ígért, s Domini úr makacskodása megbocsátható volt Lecoq úr aznap szép sima hajat szerkesztett, amolyan bizonytalan színűt, úgynevezett párizsi szőkét, s kackiás választékkal osztotta ketté oldalt. Hasonló árnyalatú pofaszakáll keretezte sápadt egészségtelen hájtól puffadó arcát. Nagy dülledt vörös szélű szeme mintha megdermedt volna. Vastag ajka félénk mosolyra nyílt s mögülük hosszú, sárga fogak sora villant ki. Az ilyen arc tulajdonosáról egy csöppnyi észt sem lehet feltételezni. Ha valaki ránéz, önkéntelenül is a golyváját keresi Lecoq ruhája éppoly színtelen volt. mint 5 maga. Szalonikabétja, akár a többi szalonkabát nadrágja, akár a többi nadrág. A mellénye bal zsebét duzzasztó, nagy ezüstórát szőrből sodort zsinór tartotta — éppoly szőke, mint a pofaszakálla. Beszélgetés közben egy átlátszó szaruból készült, apró szaimiäk-, mályva-, és jujubacukorral megtöltött cukor- kásdobozzal játszogatott melyet egy rendkívül csúnya és rendkívül jól öltözött asszony képmása díszített bizonyára szegény megboldogulté. És a beszélgetés fordulatai szerint, attól függően, hogy elégedett volt-e • vagy sem, Lecoq úr bekapott egy szem cukrot vagy olyan pillantást vetett a képre, mely egészen költeménnyel ért feL A vizsgálóbíró hosszan mustrál gáttá az embert, aztán vállat vont — Nahát — mondta Domini úr, s ez a nahát titkos gondolataira válaszolt —, ha már itt van, elmagyarázzuk magának, miről van szó. — Fölösleges — felelte Lecoq úr kissé öntelten — teljesen fölösleges. — De mégis feltétlenül szükséges, hogy tudja... — Mit? Amit a vizsgálóbíró úr tud? — vágott közbe a detektív. — Azt már tudom. Gyilkossággal van dolgunk, indítéka szerint rablás, nos. ebből indulunk ki. Aztán pedig ott a bemászás ténye, behatolás elzárt helyre, felforgatott lakás. A grófné holttestét megtalálták, de a grófé föllel hetetlen. Mi van még? A korhelyt letartóztatták, az egy semmirekellő gazember, akárhogy is áll a dolog, nem árt neki egy kis börtön. Guespin visszajött, részegen. Hát ezt a Guespint súlyos gyanú terheli! Ami történt, ellene szól nem tudni hol töltötte az él szakát, nem hajlandó felelni, nem igazolt alibit... ez súlyos, nagyon súlyos. Plantet bácsi szemmel látható elégedettséggel méregette a nyájas rendőrt. A többiek nem is titkolták csodálkozásukat — De hát ki tájékoztatta? — kérdezte a vizsgálóbíró. — Ugyan — felelte Lecoq úr. — Hát mindenki egy kicsit. — De hol? — Hát itt, máir két órája megjöttem. Lecoq úr elégedett volt a hatással, lenyelt egy szem cukrot. — Hogyhogy — mondta Domini úr rosszallóan —, hát nem tudta, hogy várom? — Bocsánatot kérek — felélte a nyomozó. — De remélem, megért a bíró úr. Ugyanis a helyszín tanulmányozása nélkülözhetetlen, látni kell mindent, elő kell készíteni a támadást Szeretem ismerni a kósza híreket, az úgynevezett közvéleményt, hogy aztán ne higgyek neki. — Mindez — jelentette ki szigorúan Domini úr — nem igazolja késését. Lecoq úr gyöngéd pillantást vetett az arcképre. — A bíró úr érdeklődhet felőlem a Jérusalem utcában — felelte, — azt fogják mondani, hogy értem a mesterségem. Ha az ember helyesen akarja vezetni a nyomozást. fontos, hogy ne ismerjék. A rendőrséget (ez is egy ostobaság a sok közül) nem nézik jó szemmel. Most, hogy már tudják, ki vagyok, és miért jöttem, hiába mennék ki, nem mondanának meg semmit, s ha kérdezősködnék, ezer hazugságot kapnék válaszul, nem bíznának bennem, fitkolcEnának. — Így is van — jegyezte meg Plantet bácsi a detektív segítségére sietve. — Így hát — folytatta Lecoq úr — mikor azt mondták nekem, hogy vidéken történt a dolog, felvettem a vidéki alakomat. Megérkezem, s aki meglát, azt gondolja: „Meglehetősen kíváncsi fickó, de nem rosszindulatú”. Akkor aztán surranok, settenkedem, figyelek, beszélek, beszélgetek. Kérdezek, őszintén felelnek, érdeklődöm, összeszedem az útbaigazításokat, nem feszélyezi őket a társaságom. Kedvesek az orcivaliak, már sokukkal ösz- szebarátkoztam, ma estére vacsorára is meghívtak. —• Ha már ennyi mindent tud — mondta Domini űr szárazon —, megtekintjük a tett színhelyét. — Állok a vizsgálóbíró úr szolgálatára — felelte kurtán a detektív. Mindenki felállt, s ő felhasználta a mozgolódást, hogy Plantet bácsihoz lépjen, s elébe tartsa cukorkásdobozát: — Parancsol, békebíró úr? Plantet bácsi nem akarta kikosarazni, lenyelt hát egy jujubacukrot, s a detektív homloka isméi földerült. Mint minden nagy színésznek, neki is jóindulatú közönségre volt szüksége, s érezte, hogy most műpártóló előtt fog játszani. (Folytatjuk)
