Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

Panaszkodnak

az Egyesült Izzóban

fZn-vrlnnnrln+t sít nrcT/ín Teljes kapacitással dolgozik a Kőbányai

UU&UUgUvIUlv "■ '“*'5* Fűtőerőmű, amelyben a gőzt először az

áramfejlesztő turbinákon is átengedik, — így a fűtésen kívül villamosenergia-termelést is végeznek az üzemek. A képen látható központi vezérlőteremből minden lényeges munka-> fázis ellenőrizhető.

Nem elegendő megépíteni a fürdőt...

~'Á2 üj mechanizmus

hátrányos helyzetbe hozta a szerelde dolgozóit. Megváltoztatták a teljesítmény-bérezést. Az elmúlt évben 110 százalék Körül mozgott a szerelde átlagteljesítménye, most viszont olyan határozat született, hogy 102 százaléknál több nem lehet a csoport átlaga... Ezt a dolgozók zsebe érzi, 200—300 forinttal kevesebb a kereset. A legutóbbi termelési értekezleten bejelentették ugyan, hogy ez még nem végleges forma, de ha nem, akkor a megoldás meddig várat magára?*

Gyöngyös! levélírónk kifejti azt is, hogy az Egyesült Izzó vezetőinek intézkedése hátrányos a vállalatra is, mert ha a dolgozókat nem ösztönzik a több és a jobb munkára, akkor annak a termelés látja kárát. Még el- gondolkodtatóbb a levél utolsó mondata, amelyben a szerelde munkása arra kéri szerkesztőségünket, hogy a nevét ne közöljük „az esetleges megtorlás miatt”.

Felkerestük a szerelde dolgozóit, majd a szakszervezeti és gazdasági vezetőket. A munkásokkal először arról beszélgettünk, hogy mit dolgoznak most, van-e sok új gyártmányuk. Elmondták* hogy akad új Is, de az a régebbihez hasonló, nagyobbrészt olyan berendezéseket szerelnek, mint tavaly. Ilyen körülmények között nem lehet vitás, nőtt a begyakorlottság. Ami tavaly még sok fejtörést okozott, a részletrajzok értelmezésén vitatkoztak a műszaki és a csoportvezetők, az ma már kevesebb buktatóval, könnyebben megy, ebben egyetértettünk. Majd azt kérdeztük* hogy az idén mennyit keresnek a szerelők.

Nem az összeget mondták) Fülek! Géza, Nagy József, Jávorszki Alajos és még többen azt panaszolták, hogy az elmúlt évihez képest kevesebbet keresnek. Mennyivel? Ki 200, ki 300 forinttal, de akadt olyan, aki 400 forintot emlegetett. Mások szóvá tették, hogy az idén nincs túlóra és a munkásoknak még nem fizettek prémiumot, sem jutalmat. Sokan bizonygatták, hogy az idén 102 százalékon felüli csoportteljesítményt nem fizet ki a vállalat.

A szerelők januári teljesítménye válóban 102 százalék volt, de a februári 103,6. A

magasabb teljesítménynek megfelelő béreket ki is fizették, és ezután is megkapják a dolgozók, ha a kiadott munkát befejezték. A 102 százalékos korlátozás csak arra az esetre vonatkozik, ha a munka nem készült el, hanem áthúzódik a következő hónapra. Ekkor 102 százalékos csoportátlagot előlegeznek a szerelőknek, így szól az Igazgatói rendelkezés és ezt igazolják a bérszámfejtési okmányok is.

Az előleggel általában egyetértenek a szereidében, de azzal nem, hogy az idén kevesebbet keresnek, mint tavaly. Arra hivatkoztak, hogy 120 forint egy nyakkendő és a piac is drágult. Aztán kölcsönösen elismertük, hogy a legújabb divatú kötött nyakkendőt a kirakatban láttuk. Éppenséggel megvehettük volna, de minek fizessük meg a luxusadót és az egyéb felárat? Január 1-től sem a piacon, sem a boltokban nem lettek drágábbak az élelmiszerek. Ma már hivatalos adataink vannak arról — az üzletekben bárki ellenőrizheti —, hogy a kiskereskedelemben eladott áruk ára átlagosan 2,1 százalékkal volt alacsonyabb a tavaly januárinál, a ruházati cikkek ára 2,3, a vegyesipari cikkek ára 2,2 százalékkal alacsonyabb a tavalyinál. Igaz, egyes élvezeti és luxuscikkek drágultak, de a munkások és az alkalmazottak fogyasztói árszínvonala egy százalékkal alacsonyabb* mint tavaly Ilyenkor.

Az említett munkások tavaly valóban többet kerestek. De különböző címen hányszor kértek és kaptak pótidőt. Jelentették és a meo igazolta is, hogy kész a szerelés, aztán a következő hónapban is dolgozni kellett rajta, és akkor törhették a fejüket, hogy miből, hová számolják el a bért.

De nézzük a legfontosabb kérdést, mennyit keresnek most a szerelők. Februárban Füleki Géza elszámolt teljesítménybére 3110 forint, Já- vorszky Alajosé 2623, Nagy Józsefé 2113 forint volt. De az utóbbi kettő nem dolgozott egész hónapban, betegség, illetve külszolgálat miatt nem érték el a 3000 forintot. És ehhez jön még egy-két- száz forint túlóra, étkezési pénz, esetleg csoportvezetői díj. Ez a kereset az áltagos szakmunkás bérét nem is kevéssel haladja meg. Nem beszélhetünk a norma túlzott

és jogtalan megszorításáról ott, ahol a csoport átlagos teljesítméyne 102 és 103,6 százalék, hiszen ebben nemcsak a legjobbak iparkodása, hanem a gyengébbek jóval kisebb teljesítménye is benne van. Véleményünk szerint inkább a tavalyi átlagos 110 százalék nem volt reális. Minden bizonnyal a túlzott hajrá és még inkább a „kiügyeskedett” pótidő emelte meg tavaly a kereseteket.

Megyes István, a szakszervezeti bizottság titkára, Skultéti János igazgató, Bagi Kálmán üzemvezető és Zagyva István bérelszámolási csoportvezető egybehangzóan állították, hogy a tényleges, a valóságos helyzetnek megfelelő teljesítményeket elszámolják. Ebben az évben 632 ezer forint áll az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára rendelkezésére bérfejlesztés céljára. A gépgyártásban 207, a félvezetőgyártásban 193 ezer forintot már januárban felhasználtak, ebből az összegből kapott a szerelde több fiatal szakmunkása magasabb órabért Nem változtatták a bérezés formáját, a szereidében most is teljesítményhez kötött személyi bért kapnak a munkások.

Mégis, miben, mennyiben

van igazuk a szerelde dolgozóinak, milyen lehetőséggel nem éltek még az Izzó vezetői? Természetesen, nem a túlóra korlátozását kifogásoljuk. Az indokolatlan, mondvacsinált pótidő végeredményben normalazítás lenne, csak ideig-óráig juttatná több keresethez a munkások kisebb hányadát, de kerékkötője lenne az ésszerű iparkodásnak és a termelékenység növelésének. Ezenkívül bérfeszültséget okozna az üzemek között, másrészt az egy munkásra eső egy napi átlagbér betartása kötelező.

A szerelés bonyolult, fontos munkafolyamat, az áru 95 százaléka exportra kerül. Rendkívül fontos követelmény, hogy ne csak a Külcsín legyen szép, de rejtett hiba se rontsa az Egyesült Izzó jó hírnevét. Nem a

,,látszat”-teljesítmények könnyelmű engedélyezésével, hanem a határidők és a minőségi követelmények premizálásával kell ösztönözni a munkásokat. Ügy véljük, az igényeknek megfelelő ösztönzési rendszer kidolgozásával még adós a gyáregység,

Dr. Fazekas László

MÉG A NYÁRON történt, aratás idején. A kombájnos munkája végeztével leszállt a gépről és a kazlak melletti vashordóhoz sietett. A nap hevétől felmeiegített vízben elkezdett mosakodni, fürödni.

Amikor csodálkozó, rosszalló arckifejezésünket látta, így mentegetőzött:

— Megérthetik, újjnyi vastag porral nem mehet haza az ember. Más tisztálkodási lehetőség meg nincs a környéken. Kénytelen-kelletlen el kellett fogadni ezt az érvelést, s azóta is igen sok levelet, véleményt, sürgetést kaptunk, amelyben a földművelők kérték: megfelelő tisztálkodási lehetőséget biztosítsanak számukra.

Erről az igényről szóltak a szövetkezeti fiatalok parlamentjein, járási-megyei értekezleteken, közgyűléseken és brigád-összejöveteleken, sürgetve az emberhez méltó munkakörülményeket.

És ez a sok óhaj, kérés, sürgetés nem maradt pusztába kiáltott szó. Amíg korábban a gazdasági épületeket, istállókat eleve úgy tervezték, hogy nem maradt hely a pihenő, fürdő, étkező számára, most a hiányt pótolva sok esetben erre gondolnak először. Zagyvaszántón is örömmel újságolták nemrég, hogy a traktorosok, gépészek után a fogatosokngk is átadhatják a hideg-meleg vizes fürdőt. De Hevestől kezdve Füzesabonyig, Hatvantól Mátrade- recskéig, mindenütt érezhető a törekvés a szövetkezeti gazdák munkakörülményeinek javítására, a legelemibb egészségügyi követelmények betartására.

AZ ESETEK egy részében örömmel fogadják ezt a gondoskodást, élnek a tisztálkodási lehetőséggel, birtokba veszik a tiszta pihenőt, öltözőt, az apró ebédlőket, és ugyanúgy, mint az ipari munkások. átöltözve, tiszta testtel és ruhával térnek meg otthonukba az állattenyésztők. traktorosok.

De nem mindenütt élnek ezzel a lehetőséggel. Amikor a szövetkezeti vezetőket kérdeztük erről, némi kínos szünet . után elmondották, hogy házuk táján is akad arra példa, hogy a drága pénzen megépített fürdőben tisztálkodó emberek helyett sáros kapák, lapátok hevernek, hogy szerszámraktámak használják vagy más „praktikus” célra. Máshol az első napokban szétlopkodták a berendezést, a villanyégőtől a zuhanyozórózsáig. De akadnak olyan szövetkezetek is, ahol nem vállalják az állattenyésztők vagy növénytermesztők azt a külön kis munkát, amely a boyler felmelegítését jelenti, vagy sajnálják azt a néhány tizedem munkaegységet. amelyet a fűtésért kapna a brigád valamelyik tagja.

Ezenkívül még jó néhány ok járul ahhoz, hogy a fürdők. pihenők nem töltik be hivatásukat.

Ezek közül is talán a leg- komolvabb... a földművesek nagy része nem szokta, nem szoktatta meg hogy munka után csempés fürdőben tisztálkodjék és idegenkedik különösen az idősebbje a „közös fürdő” használatától

A TECHNIKAI körülmények biztosítása mellett tehát arra is szükség van, hogy nagy-nagy tapasztalattal, türelemmel. példával és bizonyítással rávezessük a ma még tartózkodó embereket is e fürdők, öltözők, ebédlők használatára.

Mert a példák eddig azt bizonyították: nem elég megépíteni a fürdőket!

K. E.

£fßif élet két

ILI ostanában szeret egyedül járni a határban. Nem motorral, csak úgy gyalogosan. Örák hosszat elnézte a sarjadó, zöld vetést, barangolt a poros dülőútakon, bejárta a tanyákat és gondolkozott. Nem szövetkezetről — magáról. Furcsának és megmagyarázhatatlannak tartotta ezt a magatartást, talán azért is, mert eddig még nem fordult elő vele. Éveken át eszébe sem jutott, hogy egyáltalán a maga dolgaival is törődhet egy keveset. Hajnalban, ahogy kidörzsölte az álmot a szeméből, rögtön arra gondolt, hogy vajon rendben vannak-e az állatok, mennyi tejet fejhettek le, a gépek kimenték-e már a határba, van-e elég vetőmag és olaj, a brigád vezető szólt-e az állatorvosnak és így tovább. így kezdődtek a napjai s hasonlóképpen folytatódtak. A felesége tréfásan már robotembernek nevezte, akinek a munkán kívül nincsenek érzelmei, semmi más nem érdekli. még azt sem nézi meg, hogy mit eszik, így teltek az évek, hónapok egymás után, s egyszer sem jutott eszébe magától megkérdezni, hogy miért csinálod? S most meg hirtelen. rátörtek a gondolatok, kérdések kavarognak benne választ keresve, aludni sem tud tőlük. Valami furcsa erő kényszeríti, hogy rendezze á gondolatokat, amikre hosz- fejú éveken át nem ért rá választ adni.

Mindez miért?

17 gy véletlen, kicsit borgőzös beszél getósért, talán nem is a beszélgetésért, Csupán egyetlen hirtelen, félvállról odavetett megjegyzésért. Egy megyei értekezlet irtán néhányan szövetkezeti vezetők betértek az egyik borozóba. Üldögéltek a simára Syu- lult asztal mellett s beszélgettek. Élvezték a beszélgetést, hiszen ritka alkalom- az, hogy elnökök, főmezőgazdászok hivatalos fórumon kívül is találkozzanak és társalogjanak. Szó esett erről-arról. telt- az idő. A végén csak ketten maradtak, ő, meg egy másik szövetkezeti elnök. Régóta ismerik egymást, szomszédos faluból valók s ta-lán egv időben is kezdhették meg a pályafutásukat.

Valahogy rájött az őszinteség. Nem is í^einteség volt az, több annál .A bor tette

vagy valami miás, ma sem tudja megmagyarázni. A vágyairól, az elképzeléseiről kezdett beszélni A teraszokról, az öntözött szőiőtáb- lákról, amelyek! holdanként az ötven mázsát is megadhatják, a gépekről, amelyek helyettesíthetik az emberi munkaerőt, az istállókról. amelyek olyanok, mint a laboratóriumok.

Olyan dolgokról beszélt, amelyekről maga is tudta, hogy egyelőre még csak álmok lehetnek, de úgy érezte, hogy neki meg kell ezt valósítania.

A másik elnök szórakozottan hallgatta egy ideig, majd megszólalt: Hülyeség ez. öregem. Az istállóból sohase lesz laboratórium, nekem az istállóról mindig a trágya jut az csízembe. Hülyeség amit te gondolsz, kiskomám, megmondom őszintén, nem más. mint gigantománia.

Akkor úgy érezte, mintha egy könyörtelen kéz elsöpörte volna képzeletéből a megálmodott mintaszövetkezetet s a majorok, istállók, hidroglóbuszok parányi makettként az asztal alá hulltak volna.

A beszélgetés óta nem hagyták nyugton gondolatai. Kérdések cikáztak benne, sürgetően követelve a választ. Végiggondolta az életét. Az életét, ami jóformán két évtizedből áll. A háború előtt a gyermekévek — alig maradt valami emlék belőlük. Aztán a katonaság, a fogság — alig lehet életnek nevezni. Az ő élete 49-ben kezdődött. Amikor tsz-enöknek választották. Fiatalon, tapasztalatok nélkül, de telve hittel, az új iránti feltétlen bizalommal.

Persze, az sem volt fenékig tejfel. Semrru nélkül gazdálkodni, állatok, felszerelései nélkül. Aztán 1953. Igen, arra jól visszaemlékszik. Most különösen. Lejöttek a járástól és azt mondták, hogy ide a földbe kukorica* kell vetni meg búzát. Semmi mást, csak ku koricát és búzát.

Hiába mondta, hogy krumpli is kell, meg

egy kis káposzta, zöldség, mert a tagoknak élniük is kell valamiből, a járásiak hajthatatlanok maradtak.

Végül az egyikük megkérdezte tőle: Mondja, elvtárs, volt magának földje régebben?

— Nekem nem, csak az apámnak három hold.

— Három hold — mosolygott gyúnyosan —szóival, három hold. Hát akkor onnan hozta magával ezt a kicsinyességet. Vegye tudomásul, elnök elvtárs, hogy le kell vetkőznie ezt a mezsgyeszemléletet. A szövetkezet nem három hold, hanem több ezer, ide már nem mezsgyeszemlélet kell.

Búzát vetettek meg kukoricát. Krumpli meg káposzta nem volt, alig tudták kihúzni a telet.

iyi őst meg azt vetik a szemére, hogy gi- gantó-mániája van. Érdemes volt? Vagy érdemes-e most? Az a közel húsz év — beszorítva e két megjegyzés közé

Mit adott neki ez a húsz esztendő? Igen — mit adott neki?

Háza van, hűtőgép, televízió, kocsi a garázsban — lehet-e embernek ennél többet adni? S ha csupán ezekre gondol, valahogy mégis üresnek érzi magát. Pedig az egyszerű parasztfiúnak autója lett, s tréfásan néha úgy szólítják, hogy elnök úr...

Hűtőgép, televízió, idővel mindez megszokottá válik, s nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget az ember. Húsz évig csak ezért dolgozni — nem hasznos üzlet. Leg- ■lábbis az ember szempontjából nem. Húsz ’ vtől mást. fontosabbat vár mind nki. Nem nyaglt, nem kézzel foghatót. De hát akkor nit? Nehéz erre válaszolni.

Napok óta gondolkozott s nem tudott a gondolataival zöld ágra vergődni. Kereste \z egyedüllétet — birkózott a kérdéseivel .

Aztán azon töprengett, hogy ó mit adott a húsz év alatt. Felsorolta, hogy hány gép,

állat, épület van a szövetkezetben. Végiggondolta, hogy melyik évben milyen jövedelemhez jutottak az emberek. Nem vitás, óriási a fejlődés. Mindehhez ő is hozzájárult. De csak ennyit adott volna? Valahogy kevesellte.

Reggel kiballagott a kőbányához. Az

11 egyik vállalat több vagon követ rendelt a szövetkezettől, s kiment megnézni, miképpen halad a munka. Rossz hangulata volt, kedvetlenül nézte, ahogy elhelyezték a robbanóanyagot. Aztán mindenkit hátraküldfcek, nagy robajlás, s a mázsás kövek pehelyként szálltak a magasba.

Hirtelen megdöbbent. Eszébe jutott, hogy milyen elenyésző a robbanóanyag tömege a kirobbantott kőmennyiséghez képest. Hihetetlen energia lakozik benne — gondolta s egészen jókedvre derült. Ügy érezte, hogy sikerült neki — szinte pillanatok alatt —- megoldania az utóbbi hetek minden nehéz, emésztő kérdését.

Igen, erről elfelejtkezett, az energiáról. Az ember is kicsi a világ dolgaihoz képest * mégis tudja formálni, mert energiája van. Ezért ér sokat a munkája, az ő húszéves munkája is.

Mit adtam én húsz év alatt? Nemcsak gépeket. épületeket, hanem az energiámat, a gondolataimat, az ötleteimet is.

De hogyan adhattam? Ügy, hogy valami, vagy valakik, pontosabban ez a rend felszabadította bennem az energiát.

Megérezte, hogy valahol rátalált a lényegre. Megérezte, hogy az elmúlt húsz évből nem az autó, a hűtőszekrény a fontos, hanem az, hogy megtanult, megtanították látni, cselekedni.

]VÍ egtanítofták látni s neki tudnia kell látni. Nem az a fontos, hogy valaki azt mondja, hogy mezsgyeszemlélete, vagy gigantomániája van, hanem az, hogy meglássa a többet termő szőlőtáblát, a fáradságos emberi munkát helyettesitő gépeket, a laboratóriumi tisztaságú és berendezésű ’Stállót, mindazt, ami szebbé, jobbá teheti az emberi életet, s ezt sose veszítse szem elől.

Kaposi Levente