Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
Híd a levegőben A riadó Egy riadó végrehajtása fokmérője az illető egység harc- készültségének. Gyorsan kell mindent csinálni, pánik nélkül. szervezetten, pontosan. A tartalékosok egyszer már bizonyítottak: a behív ópaparancs kézhezvétele után néhány óra múlva már bevonultak. Ez azonban csak a kezdet. De mire a folytatásra sor került, egv-két nap alatt úgy megtanultak mindent. hogy amikor megszólalt a sziréna az előírt rendben hagyták el a gépkocsit, a páncélozott szállítójárművek, a motorosok, és a „GAZ”-ok a laktanyát. Este volt ekkor, nyolc óra. Tompított fénynyel világítottak a fényszórók, zúgtak a motorok, s egymás után fordultak az útra a járművek. Furcsa érzés voftt látni ezt a hatalmas menetoszlopot. ahogy sebesen haladt az éjszakában kijelölt ; célja felé. A forgalomirányítók, óvták az útját, rendőrök és civil segítők vigyáztak a biztonságos forgalomra; úgy nézett ki. mintha mindenki ösz- szefogott volna a harcba indulók segítségére. A falvakban mindenütt emberek álltak a kapukban, a járdákon, integettek. Ilyenkor integetni kell. S természetesen a katona ilyenkor énekel. Fárasztó volt az út, de sikerült végrehajtani a parancsot; hajnalban már — sok-sok kilométerre az indulás helyétől — tábort vertek az erdőben. (Pihenni kellett, mert bármikor jöhet az új parancs, s Megvallom ószintén, hogy szemtől szembe most kerültem először mozgó harckocsival. Félelmetes mérete és ereje lenyűgözött. Nem volt előtte akadály. Játszi köny- nyedséggel robogott a nehéz terepen. Csak egy esetben torpant meg a hosszú sor elején, amikor egy magas falú csatorna széléhez érkezett. Kitérni nem lehetett, ezért nagy részvéttel figyelni kezdtem a tanácskozó harckocsivezetőket. Csak néhány percig. mert a sor elejére nyomult egy furcsa jármű. A partoldalról átnyújtott egy vasszerkezetet, amelyen egymás után keltek át a páncélosok. A híd pedig ismét a levegőbe emelkedett, de már a túlsó parton. És nem maradt a hosszú sorban rohamozó harckocsik után csak lassan szálló por. „Vigyétek magatokká! ezt a kis csomagot.. Éjszaka csöngetett a postás több ezer lakásba a behívóparanccsal. A több eset felébresztett és behívott tartalékos között mi hárman is ott voltunk. Félálomban nehéz beleugszani a mundérba, de a be aív óparancs hatására az annak idején bőven gyakorolt katonai öltözködés szabályai felrémlet- tek... Bevonultunk. fcí ide, ki oda, különböző posztokra, részt vettunk nagy menetelésekben és kis pihenésekben, sátrakban aludtunk, Vagy az éjszakában a kijelölt célja felé robogó gépkocsin, alkalomadtán a puszta földön — de jó fekhely is ez néha! —. aztán támadtunk... Leszereléskor észrevettük, hogy mit sem változott az élet; megmozdult a toll — az emlékek frissen lubickoltak a tintában —- papírra kívánlcoztak. Élményeink javát ime most csokorba kötve átadjuk olvasóinknak, amelyek számukra élők maradnak, a — következő behívóparancsig... cÁ IlLLZat tl'Ükk A bevonulás első reggelén parancsot kaptam, hogy járjam végig az alegységeket, érdeklődjem, nincs-e olyan bevonult, akit egészségi, családi, vagy más jogos, elfogadható probléma miatt esetleg le kell szerelni. Hét perc alatt harminckét név sorakozott a papíromon, egy negyedóra múlva már ötvennél is több. A panaszokat továbbítottam a parancsnoknak, majd nemsokára sor került a kihallgatásra, „civilül" a f>anaszosok meghallgatására is... Negyvenhét év körüli, erős termetű szakaszvezető előtt állt meg az őrnagy: — önnek mi a panasza? — őrnagy elvtárs, jelentem, nyolc évvel ezelőtt huzatot kapott a nyakcsigolyám, s azt mondta az orvos, hogy az életemmel játszom, ha a volán mellé ülök, mert a kocsiban ismét huzatot kaphatok. — Van orvosi papírja? — Jelentem van, csak otthon hagytam. Az őrnagy megsimogatja a panaszos nyakát, erősen a szemébe néz: — Most mi a foglalkozása? — Jelentem, gépkocsivezető vagyok... Hangos, kollektív nevetés csapott fel a sorok közül... Felejthetetlen élmény, emlék. Már a „fronton ’’történt. Bekopogtattunk az egyik alacsony, fehérre meszelt házba. Öszhajú asszony szaladt elénk, karunkba kapaszkodott, s betessékelt a házba... — Mi hiányzik, mire van szükségetek, fiaim? —- Egy pór kulacsot szeretnénk megtölteni vízzel. Ha lehetne? — Hogy kérdezhettek ilyet, persze hogy adok, de előbb egyetek már valamit... Svejkre is szükség van... A harchoz pihent erő ketl, márpedig ez a gyakorlat harcszerű körülmények között ment végbe. A teljes harc- fcészültséget elrendelő parancs még nem érkezett meg, de az egyik egység katonái már minden előkészületet megtettek. Indulásig azt az utasítást kapták, hogy pihenjenek. Ilyen parancs is van a hadseregben! A „szieszta” azonban nem tartott solcáig. Az indulás izgalma a kocsikhoz hajtotta a katonákat. Beszélgettek, rendezgettek. Többen a kantinos teherkocsival kacérkodtak, persze eredménytelenül. A sör is. a pálinka is „háborús készlet” csak odaltint szabad, a pihenőben kiszolgálni... Kis csoport beszélgetett a vonzó kocsi mellett. Emelkedett hangulatban ugyanis néhány hajdani iskolatársat hozott ösz- szs a nagygyakorlat. De nem sokáig örühettek egymásnak, mert .......... RIADÖÜ Mi ntha akna csapot volna le, úgy ■;szóródott a társaság. Ki-lci ugrott a kocsijára. Egyikük még visszakiáltott a barátjának; — Karesz! A gyakorlat után fél hatkor találkozunk!! Ha tíz percet késnék, várj meg! Megnyugtató ez a kiáltás; a katona felkészültsége a harcra alapos volt. Még a Svejket is elolvasta!... Bökkenő Amikor a tartalékos harckocsivezetők között szétosztották a járműveket és a parancsnoka k kiadták az indulási parancsot; egy közülük helyben maradt. — Parancsnok elvtárs, baj van... szólt a vezető — Nem férek el a fülkében. A parancsnok mosolyogva, állapította meg a szomorú valóságot; katonája legalább tizenöt kilóval terebélyesedett. — Sajnos, nincs megoldás, nagyobb harckocsim nincs... Mi újság, pajtás? »Srácok, mutassuk meg, hogy kik vagyunk.. Az egyik egység párt- és KlSZ-tagjai elhatározták, hogy versenyre hívják ki a többieket. Felhívást szerkesztettek. amelyben elmondták a verseny célját, feladatait és konkrét témákat javasoltak az egyéni és a közös vállalások megtételéhez. Minden túlzás nélkül: percek alatt téma lett a verseny. Az alegységek párt- és KISZ- tagiai megbeszéléseket tartottak. és értékesebbnél érté- kpsohb vállalásokkal Figyelő- ál lás hau A gyorsaság, a pontosság és a fegyelmezettség mellett a legismertebb fogalom a katonai nyelven: az éberség. Egyszerűbb nyelven: ha szolgála' an van a katona, alaposan tartsa nyitva a szemét, Vi- gyelőállásban például elé , - ! gé fárasztó a szolga í. ne > egy esetleges háborúban | egyetlen katonán az alegy- , ség sorsa is múlik' koztak a gyakorlat sikeres megvalósítását elősegítő versenyhez. Az egyik megbeszélésre éppen akkor nyitottunk be, amikor egy . bajuszos, oéter- vásári tartalékos tizedes — civilben brigádvezető — kért szót: — Srácok, mutassuk, meg. hogy kik vagyunk. Ha már itt vagyunk, kövessünk el mindent, hogy jól sikerüljön ez a gyakorlat, hogy erőben, egészségben. valamennyien visszatérjünk majd. Higgyétek el. ha összefogunk, valamennyiünknek könnyebb lesz... Nyugodtan kijelenthetjük: a tartalékosok lelkesedése a hívatásos tiszteket, katonákat is meglepte. Többen szóvá is tették közülük a kellemes. ió érzést. A bizakodó, a bátorító szavak korántsem csak a versenynek, hanem az egész gyakorlatnak szóltak. Szöveg: Koós József t. alhadnagy Kátai Gábor t. alhadnagy Foto: Pilisy Elemér t. szakaszvezető Hiába tiltakoztunk, fehér abrosz, utána szalonna, kolbász, só, kenyér került az asztalra... Csak pár percig időzhettünk. Megköszöntük a jó falatokat. a kedvességet, a vizet s indulni akartunk i,. — Maradjatok még egy kicsit. fiaim. Vigyétek magatokkal ezt a kis csomagot. Már csak nem engedlek el benneteket üres kézzel.., A fehér abroszba kötött csomagot nem vittük el. Csak kibontottuk: A fehér porcelán tányéron három kilónál is több szalonna. négy szál kolbász és egy kerek cipó volt. {. — Só, vagy paprilca...? — valami még hiányzik a levesből. »Megtámadtak" a civilek Néhányon élőbb érkeztünk vissza, mint a többiek. A laktanya előtt álló feleségek. édesanyák szinte megtámadtak bennünket. Egy hajlott hátú. fekete kendős egercsehi asszonyka a fia után érdeklődött... — Kedveseim, nem látták a fiamat? Szép. magas fiú. — Nem láttuk, nénike. de nemsokára ő is itt lesz. — Azt mondják. sokan meghaltak, többen ottmaradtak? — Nem halt meg senki, s mindenki visszajön — nyugtattuk. A díszszemle után ismét találkoztunk az idős asszonykával. örömkönnyek csillogtak a szemében, kezével boldogan ölelte magához szép. magas fiát.. i > vVWWSA/WVAAAAA^AVNAAAAAAAAAA/NAAAAAAAAAAAA/WVSAAAA/WíWVVWv* „HÁBORÚ59 éS BÉKE...j A fák lombjai eltakarták harci járműveinket az „ellenség” kémkedő tekintetei elől. Az egység felkészült a „harchoz”. Vezényszóra várva teltek az izgalmas percek, amikor honnan, honnan nem, ott, ahol acélkolosszusaink az imént mély nyomokat préseltek a homokra, babakocsi és egy fiatal asszonyka nyomakodott elő. A kismama kedves terhével csak nehézkesen haladt a mostoha erdei úton, közben tudomást sem véve „harci készülődésünkről”. Nos, támadás ide, támadás oda, néhányan a közelben álló katonák közül segítségére siettünk, s a tanyasi apróság kocsistól a magasba, kemény karjainkba került és így tette meg az utat a körzeti orvos házáig. ahol védőoltásért kellett megjelennie. A „fegyelmi vétségért’ egyik parancsnokunk sem ráncolta homlokát...
