Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
\ kulturális élet fő gazdasági kérdései n. Irta: Garamvölg-yi Károly pénzfi^yminiszter-helyettes Ws» «rról ax elAaff «ükben sa£ esett, a kattúrpoHtl&al vécéiéi «sámán léire kellett hozni olyan kftzgazdasásl befolyásold eszközöket, amelyek a kulturális értekek védelmét ül visítják. A kulturális alap rendeltetése, hogy fokozott anyagi támogatásban részesítse a fontok, eszmeileg és művészileg értékes alkotások létrehozását és közönséghez juttatását. Másrészről, segítse az alacsonyabb jövedelmű rétegek és az ifjúság kulturális igény érmék kielégítését, valamint a még ma is létező kulturális fehér foltok felszámolását. A kulturális alap részére az állami költségvetésből, valamiint a kulturális járulékokból olyan bevételi forrás áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatásosabb támogatásban részesítsük a számiunkra fontos műveket. szolgáltatásokat. így a vállalatok és az intézmények most már gazdasági- ' lag is érdekeltek abban, hogy e fontos művek kiadásra, illetve bemutatásra kerüljenek, | tekintettel arra, hogy ez , anyagilag számukra eem j kedvezőtlen. A kulturális j alap egyébként a művelődés- i ügyi miniszter, s az egyes ;< kulturális ágak országos ösz- 11 szefogóinák, szakértő tanár csának közvetlen rendelkezésére áll és kerül felhasználásba. j; Az állami költségvetésből jjaz induláshoz az országgyűlés tízmillió forint többlettámogatást szavazott meg Ez az összeg átsegíti a kulturális alapot az indulás nehézségein és lehetőséget ad arra, hogy már 1968. január elsejétől betölthesse a kultúrpolitikát befolyásoló, közgazda- sági szabályozó funkcióját. Mint arról szó esett, az alap legjelentősebb forrása a kulturális járulék: olyan szabályozó eszköz a kulturális élet területén, amely több feladatot tölt be. Elsősorban befolyásolja a vállalatok és intézmények jövedelmezőségét, emellett anyagi bázist is teremt az értékes alkotások létrehozásához. Egyfelől korlátozza a kizárólag szórakozást .nyújtó művek, szolgáltatások olyan arányú bővítését, amely az értékes alkotások háttérbe szorításához vezetne ( azáltal, hogy mintegy termelési adóként ezeket többletköltséggel, a járulékkal terheli), másfelől finanszírozza a kulturálisan értékeset. A járulék kivetésére, behajtására vonatkozóan már megjelentek a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezései, amelyeket az egyes ágazatoknál a következők szerint hajtanak végre: A könyvkiadásban járulékfizetési kötelezettség alá esnek a csak szórakoztató jellegű művek (detektív- kaland-regények), valamint azok az ismeretterjesztő művek. amelyeknek kultúrpolitikai jelentőségük nincs (például szakácskönyvek, kézimunkakönyvek), továbbá mindazok a művek, amelyeket a miniszter kultúrpolitikai okokból járulékkötelesnek nyilvánít. A kulturális alapba befolyt könyvkiadási járulékból is támogatják a politikai és kultúrpolitikai szempontból fontos műveket és a művek egyes csoportjait Támogathatnak sorozatokat nagyobb vállalkozásokat, meghatározott műfajcsoportokat, így például igen célszerű a támogatás, ha bizonyos kevéssé tájékozott rétegek számára politikai vagy kultúrpolitikai témáról készülő sorozat kiadását segíti elő. Az ilyen eseekben a fogyasztód árat elsősorban a rétegek anyagi erőinek figyelembevételével — tehát jóval az önköltség alatt — állapítják meg. hogy a kívánt cél elérhető legyen. A kulturális alapnak még szerepe lehet kiemelkedően nagy művek értékesítésének ösztönzésében, propagandájában, esetleg díjazásában. A filmgyártás és a forgalmazás hazánkban már korábban is állami támogatásra szorult. Most a termelői árrendezés következtében mind a gyártás, mind a forgalmazás még jelentősebb terheket ró az állami költségvetésre. A támogatás rendszerével létrehozott új módszer azonban lehetővé teszi e területen is az aktív kultúrpolitikai irányítást. A forgalmazásra kerülő bel- és külföldi filmek járulékfizetési kötelezettségét a film átvétele alkalmával osztályba sorolással állapítják meg. Az egyes filmeket kulturális értékek alapján A), B), C) kategóriákba osztják. A C) kategóriába sorolt szórakoztató jellegű filmek kölcsön- díját úgy állapítják meg, hogy abban megfelelő arányban a kulturális járulék ösz- szege is benne legyen. Az így összegyűlt pénzt az A) kategóriához tartozó filmek forgalmazásának támogatására használják. A kultúrpolitikailag fontos filmek támogatása tehát a kölcsöndíj megfelelő csökkentése útján történik, s ezzel elérhető, hogy a forgalmazó mozi üzemi vállalatok anyagi érdekeltsége biztosítva legyen a támogatott és a járulékköteles filmeknél egyaránt. Olyan támogatást adnak. illetve olyan kölcsön- díjcsökkenést hajtanak végre, amely a mozi átlagos nyereségét eredményezi. Ugyanakkor a járulékköteles filmeknél, a differenciált kölcsöndíj útján, a járulékot olyan mértékben vetik ki. hogy a filmek vetítése esetén az átlagosnál magasabb nyereséget lefölözze és így ne fűződjék különösebb anyagi érdek e filmek vetítésének aránytalan meghosszabbításához, a műsorpolitikában e filmek eluralkodásához. A színházak mint gjjá. tos költségvetési intézmények — ugyancsak hosszú évek óta jelentős mértékű állami támogatásban részesülnek. Az új gazdasági mechanizmus körülményei között a színházaknál is érvényesül a nagyobb önállóság a műsortervek összeállításában, egész szakmai és gazdasági tevékenységük megvalósításában. Hasonlóképpen más művészeti területekhez, a Művelődésügyi Miniszter itt is kulturális járulékot vethet ki az elsősorban csak szórakoztató jellegű darabokra, és támogatásban részesítheti a társadalmi a szempontból értékes produkciókat, finnek elbírálása azonban nem úgy történik, hogy egyes műfajokat — például az operettet — hátrányban részesítik, hanem műfajtól függetlenül, a darabok eszmei mondanivalóját, megvalósításuk művészi értékét, általában kultúrpolitikai funkciójúikat veszik figyelembe. A miniszter a színházak műsorterveinek véleményezése alkalmából már előzetesen meghatározza. hogy a bemutatásra kerülő darab bevételéből milyen mértékű járulékot kell befizetni, vagy milyen összegű támogatást kíván nyújtani (Meg kell jegyezni, hogy általában a darabok nagyobb részénél sem járulék fizetésére, sem támogatásra előreláthatólag még nem keiül sor.) A miniszter a járulék kivetésénél — nézőnként 0,50 forinttól 4 forintig terjedhet, vagy a tervezett bevételt meghaladó többet 25 százaléka — a színház összes körülményednek mérlegelésével dönt, olyan szempontok alapján, hogy például a bemutatandó darab mennyiben illik a színház profiljába, vagy a műsorpolitikai arányok magasabb vagy alacsonyabb kulturális járulékok kiveté- tósét teszik indokolttá. A járulékot a színház igazgatósága a helyárak felemelésével — részben vagy egészben — a nézőkre is átháríthatja. A képzőművészeti alkotásoknál — figyelemmel az itt forgalomba kerülő műtárgyak rendkívül sokféleségére — eltekintenek attól, hogy a miniszter egyenként határozza meg a járulékfizetési arányokat, illetve a támogatás mértékét. A gazdaságirányítás új rendszerének életbe lépésével megteremtett szabályozók hatását csak fokozatosan, a gyakorlatban lehet lemérni. Ügy véljük, a közgazdasági irányító eszközök e mechanizmusa az élet próbáját (kiállja, az új mechanizmus bevezetésével szocialista gazdálkodásunk nemcsak gazdasági, hanem kulturális területen is hatékonyabbá válik. A kulturális élet területén a gazdasági élet törvényszerűségei természetüknél fogva, valamint az általunk létesített speciálisabb közgazdasági körülmények folytán sajátságosán hatnak, s az eredeti célkitűzéseink megvalósítása jórészt attól függ. hogy a kulturális élet alkotód, művelői, s irányítói mennyiben érzik ezt a felelősséget. aurát ez a poszt jelent. illetve országunkban hogyan alakiul az egészséges kulturális közvélemény. Hacsaturján „Spartacus” című zenéjére Seregi Lászto készített balettkoreográfiát. Az új mű a Magyar Állami Operaházban májusban kerül bemutatásra. Képünkön: a szereplők közül Kun Zsuzsa, Fülöp Viktor és Sipeki Levente. Kiállításon mutatták be a Budapesti Műszaki Egyetem építésmémöld karának hallgatói tnzsgamunkájukat. Képünk: az ókori építészeti tanszék hallgatói egy görög templomépület tervét készítették el vizsgfeladatként. ORCiVALI BŰNTETT 10 A vizsgálóbíró újabb kérdést akart feltenni, Guespin a szavába vágott. — Nem, nem hinne nekem — folytatta haragtól szikrázó szemmel — tálán hisz minekünk a magukfajta ember? Múltam van, ugye, előéletem, ahogy maguk mond- jak. A múlt, mindig csak ezt vágják az ember szemébe, ' így van, zülött vagyok, kártyás, részeseges, lusta, na és? IIgen, büntetőbíróság elé állítottak, és elítéltek csendzava- É réséért és szemérem elleni vétségért... Mit bizonyít ez? fí! Tönkretettem az életemet, de kinek ártottam, ha nem ma- t gamnak? A múltam! Talán még nem bűnhődtem meg eléggé miatta! k Guespin ismét tökéletesen visszanyerte önuralmát, va- í„ lamiféle ékesszólást talált a benne kavargó érzelmek kiféri jezésére, vad erővel beszélt és nagyon megkapta hallgatóit. is — Nem szolgáltam én mindig másokat — folytatta — Ä apám jómódban, szinte gazdaságban élt, nagy kertjei voltak. Saumur mellett és Maine-et Loire megye egyik legügyesebb kertészének számított. Tanítattaik, és tizenhat éves koromban beléptem az angers-i Leroy céghez, hogy • kitanuljam a mesterséget. Négy év múlva tehetséges fiúnak tartottak a szakmában. De sajnos apám, aki már évek óta özvegy volt, meghalt. Legalább százezer frank értékű s földet hagyott rám. Hatvanezer frank készpénzért eladtam és Párizsba mentem. Tisztán megőrültem akkoriban. Emésztett a láz a gyönyörökért, semmi sem tudta csillapítani, szomjaztam minden élvezetre, makkegészséges voltam és gazdag. Párizs szűknek bizonyult szenvedélyeim számára, úgy láttam, nem találom meg vágyaim tárgyát. Azt képzeltem, örökké tart a hatvanezer frankom. Guespin megállt, ezer régi emlék jutott eszébe, és nagyon nagyon halkan dünnyügte: Azok voltak a szép idők. — A hatvanezer frankom — folytatta — nyolc évig tartott. Már egy vasam sem volt, de folytatni akartam ezt az életet. Megértik, ugye? Ebben az időben csíptek el egy éjjel a rendőrök. Három hónapot kaptam. Ó, megtalálják az aktáimat a rendőrkapitányságon. Tudják, mit mondanak majd ezek az aikták? Azt, hogy mikor kijöttem a börtönből, a szégyenteljes ocsmány párizsi nyomorba süllyedtem. Abba a nyomorba), melyben az ember nem eszik és leissza magát, nincs cipője, és könyökét elkoptatja a kocsmaasztalon: abba a nyomorba, mely a külvárosi bálok kapuja előtt ténfereg, koszos garniszállókban nyüzsög, gipszégető kemencében rablást főz ki. Azt fogják mondani az aktáim, hogy stricik, tolvajok és utcalányok közt éltem 5, a és ez az igazság. Orcival derék polgármestere elszömyedt. „Szentséges isten! — gondolta. — Micsoda vakmerő és cinikus gazember! És az ember nap mint nap ki van téve, hogy egy ilyen nyomorult kerül a házába cselédnek!” A vizsgálóbíró hallgatott Érezte, hogy Guespinaél elérkezett arra a pontra, amikor a szenvedély ellenállhai- tatlan hatására az ember feltárja legrejtettebb gondolatait, elengedi és teljes egészében kiszolgáltatja magát — De van valami — folytatta a szerencsétlen — amit az aktáim nem mondanak el. Nem mondják el, hogy meg- csömörlöttem ettől az undorító élettől, még az öngyilkosságot is megkíséreltem, ki akartam kecmeregni belőle. Semmit nem mondanak erőfeszítéseimről, kétségbeesett próbálkozásaimról, bűntudatomról, visszaesésemről. Ha- jaj, nehéz teher egy ilyen múlt, mint az enyém. Végre visszatérhettem a mesterségemhez. Ügyes vagyok, kaptam munkát. Négy helyen is dolgoztam már, mikor egyik régi gazdám segítségével beléphettem ide. Jól éreztem itt magam. Igaz, hogy mindig előre elköltöttem a bérem.. < Mit csináljak, az ember nem bújhat ld a bőréből. De kérdezzék meg, volt-e valaha is panasz a munkámra... Közismert tény, hogy azok a legveszedelmesebb bűnözők, akik okosabbak, bizonyos fokú nevelést kaptak, bizonyos fokú jólétben éltek. Eszerint Guespin különösen veszedelmes volt. Ezt gondolták hallgatói, míg ő, a nagy erőfeszítéstől kimerültén, megtörölte verejtéktől patakzó homlokát, Domini úr nem feledkezett meg csatatervéről. — Mindez nagyon szép — mondta. — Megfelelő időben és helyen majd visszatérünk vallomására. Pillanatnyilag arról van szó, hogy megmondja, mivel töltötte az éjszakát, s elmagyarázza, honnan származik a magánál talált pénz. Ügy látszott, a bíró makacssága elkeserítette Gues- pint. — Ugyan! — felelte. Hát mit mondjak? Az igazat? Nem hinné el. Jobb, ha hallgatok. így akarta a végzet. — Saját érdekében figyelmeztetem — mondta a bíró — olyan gyanú terheli, hogyha továbbra sem válaszol, kénytelen leszek Trémorel gráf és grófné meggyilkolásának vádjával letartóztatni. Ez a fenyegetés rendkívüli haitást gyakorlót Gues- pinre. Mindeddig száraz, csillogó szemeiben két nagy könnycsepp jelent meg, s csöndben végiggurult arcán. Ereje fogytán volt, térdre rogyott és felkiáltott. — Kegyelem! Könyörgök, uram, ne tartóztasson te, esküszöm, hogy ártatlan vagyok, esküszöm! — Akkor beszéljen. — ön akarta! — mondta Guespin és felállt. De hirtelen hangot váltott: — Nem! — kiáltotta, s toporzékolt dühében; — Nem, nem beszélek, nem tehetem... Egyetlen ember menthetne meg, a gróf úr, s ő halott. Ártatlan vagyok, és mégis elvesztem, ha nem találják meg a bűnösöket. Minden ellenem szól, érzem. t.. És most rajta, csináljanak velem, amit akarnak, egy szót sem szólok többet. Guespin elhatározása, melyet tekintete is megerősített, egy csöppet sem lepte meg a vizsgálóbírót. — Gondolkozni akar még a dolgon — mondta egyszerűen —, csakhogy mire kigondolta, már nem hiszek úgy a szavának, mint most hinnék. Lehetséges — és a bíró szótagolva beszélt, mintha minden szavának külön súlyt akarna adni, s a bocsánat reményét akarná megcsillogtatni a vádlott előtt — lehetséges, hogy csak közvetett része volt a bűnben és akkor ... — Sem közvetett, sem közvetlen!, — vágott közbe Guespin, s dühösen tette hozzá: — Borzalom! Ártatlan vagyok, és nem tudok védekezni! — Ha tényleg így van — mondta Domini úr — bizonyára közönyösen hagyja, hogy meg kell néznie Trémo- relhé holttestét. A vádlott meg sem rezzent erre a fenyegetésre. Bevezették a terembe, ahová a grófné tetemét helyezték. Guespin hidegen, nyugodtan mérte végig a holttestet. Csak ennyit mondott: — Boldogabb, mint én. Meghalt, nem szenved többé, engem pedig, noha nem vagyok bűnös, azzal vádolnak, hogy megöltem. Domini úr még egy próbát tett. — Nézze Guespin, ha bárhogyan is, de tudott erről a bűntettről, kérem, mondia meg. Ha ismeri a gyilkosokait, nevezze meg őket. Próbáljon valami jóindulatot kiérdemelni őszinteségével és bűnbánatával. Guespin lemondóan legyintett, mint aki beletörődött helyzetébe. — Esküszöm, mindenre, ami szent — felelte, hogy ártatlan vagyok, És mégis, tudom, végem van, ha nem találják meg a bűnösöket. (Folytatjuk)
