Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

• • • Magyarnak lenni JT elcsendül a Himnusz, felkúszik az árbocra a háromszinű nemzeti lobo­gó és a stadion máskor szin­te őrjöngő tízezrei most né­mán állnak, vagy együtt éne­kelnek a zenekar felcsendü­lő akkordjaival. Hazánkfiának nevét, egy magyar ember nevét kapja szárnyra a világhír, tudomá­nyos sikereiért Magyar áruk a világpiacon és magyar szó csendül a turista fülébe távo­li országok idegen nyelvének szokatlan kakofóniája köz­ben. És ott a fehér, vagy már nem is fehér asztal, teli po­harak. cigánymuzsika, ma­gyar nóta. amolyan „édes­bús” magyar nóta. hiszen sírva vigad a magyar.. , ...mert ha a Föld isten kalapja, akkor Magyarország a bokréta rajta. De hát mit is Jelent ma­gyarnak lenni pontosabban mit is jelent ma magyarnak lenni? És egyáltalában kell-e, szükséges-e ilyesféle megkü­lönböztetést. akár még kér­dés formájában is feltenni, hogy mit jelent magyarnak lenni ma. mintha régen ^ugyanez más jelentett volna. Mert ma magyarnak lenni nem azt jelenti mint évtize­dekkel ezelőtt mert ma a ha­zafi sáe több és más. mint volt történelmünk számos sorsfordulója idején! Az kétségtelen, hogy törté­nelmünk folyamán mindig és akkor volt Igazán magyar a magyar, ha népe. nemzete védelme, sorsának ápolása, a szabadságért és független­ségért folytatott küzdelme egybe esik az adott kor ha­ladó eszméinek irányával István király szembefordult a ^magyar” pogánysággal, hogy a pogányság feláldozásával, az akkor haladóbb társadal­mi berendezkedést hordozó kereszténység számára való útnyitással. a feudalizmus ha­zai kibontakoztatásával —■ éppen a magyar népet mentse meg saját maga és végső so­ron a többi nép számára, az egyetemes emberi kultúra számára is. Zrínyi aki horvátnak szü­letett és hosszú-hosszú évekig több időt töltött a bécsi ud­varban. mint magyarországi birtokain, azért tudott és lett magyar, mert a hódító és társadalmi berendezkedésé­ben retrográd török „áfium” ellen kereste az orvosságot Akkor voltunk igazán ma­gyarok. amikor harcoltunk a Habsburg-elnyomás ellen, amely nemcsak bennünket de fél Európa népeit próbálta a maga képére formálni; s akkor nem volt magyar a magyar, amikor lelkes honfi­búval bódultra szagolta mar eát attól a bokrétától, ame­lyet dehogyis isten kalapjá­ról. hanem az orgoványi sík­ságról szaggattak le. ha így visszapillan­tunk magyarságunk és hazafiságunk történetére, nem kell különösebb törté­neti tudás és történelmi ma­gabiztosság ahhoz. hogy megállapítsuk: ha magyar­ságeszménk megbukott az nem azért volt. mert egyedül voltunk, hanem azért mert megétetták velünk a má~ konvt hogy magyarnak len­ni más és több. mint ro­mánnak. szerbnek, orosznak, vagy éppen franciának, mert nem is sikertelenül el­hitették. hogy magyarnak lenni elsősorban virtus, má­sodsorban gatyás pökhendi- ség és harmadsorban fokost forgató gyűlölet más népek­kel szemben. Az most nem tartozik ide — ez nem a mi dolgunk —, hogy más népek uralkodó osztályai milyen mákonyt ke­vertek a nacionalizmus bo­szorkánykonyhái án. De ha visszapillantunk tör­ténelmünkre, akkor az is nyilvánvaló: magyarságesz­ménk és nemzeti létünk bár­mily arányú és idejű győzel­me — volt légyen az 1848- ban, vagy 1 EH 9-ben — elvá­laszthatatlan volt a kor ha­ladó eszmédtől; magunk ér­zéseiből kiindulva értése más népek érzéseinek és má« né­pek irántunk tanúsított tisz­teletéből kiindulva tisztelet más népek alkotó, teremtő munkája, győztes, vagy el­bukott (inkább hogy meg­buktatott!) igazságos harca iránt JTranyiben és így ma ma­gyárnak lenni most sem jelent mást, mint jelen­tett évtizedek, vagy évszáza­dokkal ennekélőtte. Ennyi­ben és igy. De a történelem furcsa színpadmester, szem­re néha megismétli a színt, de a díszletek között már más a játék, más a nézőkö­zönség és más a színpadi mű írója is. És, ha még a szín is megváltozik! Bús magyarko- dó. betyár-vagabun óság olyan színpadon és olyan színfalak között, amelyek ízig-vérig a mát ábrázolják, történelmi karikatúra... Ez a szélsőséges eset. De törté­nelmi tragikomédia lenne ma az immár százados, de egykor haladó magyarság­eszme huseárattálás idilljét is el- és megjátszani. A mi magyarságunk most elválaszthatatlan a szovjet ember szövetségétől, a bol­gár bolgárságától, a rámán románságától, a cseh és a szlovák cseh és szlovák mi­voltától: a nemzeti öntudat elválaszthatatlan lett az in­ternacionalista tudattól. A történelem folyamán most először fordult élő, hogy a magyar nép egy igaz és ha­ladó. a legigazabb és leghala­dóbb eszmét egyszerre szol­gálja és formálja számos más néppel együtt. A történelem folyamán most fordul elő először, hogy igaz eszmét építünk, valósítunk meg vég­re. szinkronban más népek­kel: egy időben, egyforma, ha ezen belül sajátosan nem­zeti eszközökkel is, ugyanazon a célért. Történelmünk arra taní­tott. hogy magyarnak lenni mindig akkor hozott dicsősé­get a magyarnak, ha korának haladó eszméit fejezte ki ha- zafiságával. De azt is példáz­za ez a történelem, hogy földrajzi, gazdasági, politikai, sőt kulturális okok miatt rendszerint e haladó eszmék késve, mintegy utolsó hul­lámverésként érkeztek el hoz­zánk. „Keserű” magyarsá­gunk egyetlen objektív igaz­sága csakis abban gyökeredz- het. hogy gyakran nálunk hallatta egy jobb kor vágya és álma a hattyúdalát (VI őst azonban a gzocia- lizmus eszméjének kora nagyjából és egészében ■történelmileg egy időben ra­gadta magával népünket. Most nem a végén vagyunk, de az élen. Éppen ezért most nem egyedül vagyunk — se földrajzilag, se gazdaságilag, még kevésbé politikailag —, hanem erős társak között, ahol olyan a szövetség, amelyben az egyik sikere erőt ad a másiknak és a kettőé együttvéve, ösztönzést a har­madiknak. Magyarnak lenni nem a kocsmaasztalok dolga, hanem e leghaladóbb eszme szolgá­lata: hittel, szívvel, munká­val. Mindem népnek maga ügye, hogy rendezze helyét és sorsát, nemcsak a világban, de az eszmék igaz szolgálatá­ban is. Nekünk is ez a fel­adatunk, pontosabban az, hogy a magunk dolgát ren­dezzük, mert sántító lábba! nem okos álláspont tanácsot adni másaknak, hogyan kel­lene futni Illái magyarságunk mé­1 lyen gyökeredzik né­pünk történetének haladó eszméiben. Onnan szívja ha­gyományait. Saját nemzeti jellegét, de a szárba szök­kent termés ma már más vi­lágra és más korra tekint. A múltat nem becsülni — vé­tek; a jelent csak a múltra építeni —■ bűn. Nagyszerű hagyományaink és nem ke­vésbé nagyszerű jelenünk egysége — ez kovácsolja ki a magyarság eszméjének mai. szocialista tartalmát. Gyurkó Géza Bővült a főiskola Űj otthont kapott az Epri Tanárképző Főiskola mező gazdasági tanszéke. A korszerű Leányka utcai épületet tzerdán délelőtt ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének. — Képünkön Dienes Mihályné, a laboratórium vezetője és Gazsi Katalin harmadéves hallgató, a modern labo­ratórium műszereivel ismerkedik (Foto: Kiss Béla) „Be keR Egerbe mennem! (Mert annyi édes vonzerőnek Szívem nem állhat ellen.Y' lffil írt Petőfi Eger mellett című versében több mint 120 évvel ezelőtt, és így éreznék sokan ma is 1968-ban, mert a vonzerő semmit sem csökkent. Meg­maradt és tovább él a dicsőséges történelmi múlt, a jó borok híre. A „csalogató erők” száma szaporodott 1926-ban, amikor az Egri Népújság lelkendezve jelenti: „32 fokos vizet talál­tak... 56 méter mélységben". Am ha valakinek a mai Eger csupán a hősi múltat, a középkori műemlékeket, a vérvörös bikavért, a gyógyító vize­ket jelenti, akkor az nem vette észre az utolsó 23 év válto­zásait. Mindez könnyen pótolható, csupán szét kell nézni a városban, és béig kell lapozni néhány statisztikai kimutatás­ba. De mit hoz a következő 20 év? Ehhez hívtuk segítségül dr. Lendvai Vilmost. a városi tanács vb-elnökét, hogy közösen pillanthassunk a jövőbe. félkész termékek gyártóhe­lye. Ezenkívül hagyományosan iskolaváros is, hiszen a me­gye középiskolásainak a fele itt tanul és a város tanár­képző főiskolával rendelke­zik. És amint már utaltunk is rá: a szőlő és a bor városa, fürdő- és kirándulóközpont. — Két évtized múlva? — Eger akkor is Eger ma­rad. csak népesebb, korsze­rűbb és mozgalmasabb — vá­laszolja dr. Lendvai Vilmos. A középipari város Milyen legyen Egér a jö­vőben? — kérdezték meg a közelmúltban több ezer egri­től. A válaszokból aztán ki­derült, hogy az egriek szívü­kön viselik városuk sorsát, sok kitűnő ötlettel járultak hozzá Eger „jövőjéhez”. De az is kiderült, hogy nagyon so­kan nem ismerik a mai Egert sem és éppen ezért nem is adhattak reális javaslatokat. Sokan nem érzékelték, hogy Eger ma már iparváros. hi­szen 28 ezer munkahelyéből 12 ezer ipari státus és csak háromezer a mezőgazdasági, 25 ezren élnek és tartják el családjukat bérből és fizetés­ből, a statisztika zsargonja szerint és 29 ipari termelő vállalat van a városban. Ezek az adatok Eger arculatának óriási változását mutatják. Mindez az utolsó 20 év ered­ménye. Tehát Eger középiparral rendelkező váro$ — vagyis főleg alkatrészek, a műsze­rek, finommechanikai áruk 70 ezer lakos nekik sincs hiányuk a pénzből, ^aiton^azt a pénzt ügyvédnek.) Mit akar hát? Inkább „Csak Írja ki őket az új­ságba. kedves elvtárs. Az ö fiuk szurkálózott és még azt várnák, köszönje meg a miénk, hogy megmaradt az élete. Az uramnak fontos pozíciója van a gyárban. Ezek meg azt hiresztellk ró­la. hogy gyerekkorában a Bertáék lakása. Az anyagi jólétnek hasonló jegyeivel, mint Janiék házában. Itt is van falvédő a tűzhely felett: „Kis kutya, nagy kutya, ne ugass hiába...” A bútor is látnivalóan új. Együtt az malacok elöl is kliopkodta eSA-_ család, mintha előre a sült krumplit...” (Berta .. ..f, &7 * , el°5.e felesége). sejtették volna jövetelemet, szemükből oly elégedettséget olvasok ki. Elsőként a fiatalembertől kérdezem: — Hajlandó volna a békülésre? — Nem úszhatja meg ilyen olcsón; Janinak fizetnie kell azért, amit velem tett. Én sértett vagyok, és ő sértett meg a zsebkéséveL — Jani azt mondja, maga unos-untalan provokálta ezt a sértést. — Hazugság, kérem. Ő nevezett morénak, merthogy tűi barna a képem. Irigy ránk az egész családjuk. Állan­dóan a múltat hánytorgatják, hogy senki-matyik voltunk, csak ez a rendszer adott alánk magas lovat. Olyan buta volt az a fiú már az iskolában, hogy a tanítónak hordták a tyúk alól a tojást, azért nem buktatták el soha. — Azt mondja, Janinak fizetnie kell. Igaz, hogy fáj­dalomdíjat kértek tőlük? — Mit gondol, kell nekünk az ő pénzük? Költsék pa­tikára. Tán éppen az fáj nekik, hogy nem szorulunk senki nyakára. Van pénzünk, amire kell. — Mit tenne, ha Jani egyszer azt mondaná, tessék, itt a bicskám, szúrj te is, hogy kvittek legyünk? — A legnagyobb lelki nyugalommal megtenném, amire kér. Engem nem elégít ki, hogy őt elítéli a bíróság. Tőlem is meg fogja kapni, amit én kaptam tőle. Szemet szemért, fogat fogért. Nem bocsátók meg semmit, és nem is felejtek .;. csak nehezen Igazodnak egy­máshoz ...” (Egy fiatal pe­dagógus. Jani és a Berta fiú volt osztálytársa). „Sok minden megváltozott Véletlenül Itt az utóbbi két évtized hogy abban során. Azt mondhatnám: a hn, mnfT j tanult van ppv világ hozzá igazodott az em- f.n01 maga is tanult, van e0y kerekhez; «* az emberek fiatal pedagógus. Együtt kop­tudtam meg, az iskolában, tatta az iskolapadot Janival és a Berta fiúval, ma pedig -— fiatal kora ellenére, vagy éppen azért — helyettes igaz­gató. Kíváncsi voltam a véleményére. — Jól ismerem mind a két fiút. Amit az Iskolaévek­ről mondtak, nem értékelhető olyan oknak, hogy annyi idő eltelte után akár említeni is érdemes. Emiatt nem lehetne ellenségeskedés közöttük. Sokkal mélyebben ágyazódnak a gyökerek. Hogy megértse, volt itt nálunk egy törvény. Nem írta le senki, de mégis törvény volt. Kegyetlen, gyalázatos. Aki nem tartotta be, annak nem volt becsülete az emberek között. Tudja: olyasféle tör­vény volt, mint a bibliabeli, amely azt követelte, hogy meg kell büntetni az apák vétkeit az apákban, vagy a fiúkban, hetedíziglen. Hát nálunk ehhez tartotta magát mindenki. —- Kérdem magától: vajon kinek a bűne volt, hogy ez a törvény törvény volt? KI tehetett arról, hogy a sze­gény ember a kevésbé szegényebbel marakodjon? Nem olyan egyszerű a dolog, akárhonnét vizsgáljuk. Meg kell büntetni, aki ellenünk vétkezett. Törleszteni kellett az adósságot, s ha valaki nem törlesztett, az „örökséget” rá­hagyta a gyerekeire. Adós, fizess! Erre tanította nagy­apám az apámat, apám meg engem. így lett kerek az élet, ugye? — Azt mondjuk: 1945-ben jött el a felszabadulás. Igen, a külső világban. Az emberek bensőjében azonban még csak részleges felszabadulás következett be. A fejek­ben nem porladtak szét az előítéletek rácsai. Eavazon kis utcában ma is felnő két 'ink, előre eltervezett ellensé­geskedéssel, s jólleh'' ö-;nml özük a régi-régi harag­hoz, ragaszkodnak az ' z”; és szinte óvakodnak, nehogy hűtlenek leg > igyományokhoz”, nehogy megsértse önérzetüket vala / letlenül adódó béke... Sokat tűnődti visé az úton. Türelmetlenül vallattam magam ■ nit kellene tenni, mit mulasztunk el naponta megt mi, hogy katalizátorként gyorsítsuk emberek gond< ataiban is — a teljes felszabadulást? A fiatal pedagógus zavai jutottak eszembe: — „A fű sem nő ki egyszerre a földből..." A szűk völ. '’.ka a tavasz megújító fuvallatai szellőztették. Pataky Dezső „Egy érdekes város felett repülünk, kedves nézőim. In­nen, a helikopterből azt lá­tom, hogy a város peremein több emelet magas házak me. redeznek és ahogy haladunk a belváros felé, úgy csökken a házak magassága úgy vál­tozik stílusa, úgy keskenyed- nek el az utcák, és máris kis, helyes barokk házak és szűk utcák tűnnek szemembe. Most megint elhagyjuk a bel­várost, amelyet szemlátomást felújítottak, és ebből a „ba­rokk ékszerdobozból” észak felé haladunk, ahol újabb modern lakónegyed fogad bennünket, magas, pasztell­színű házaival. Tehát van az északi és a déli lakótelep, közte a műemlék belváros ettől keletre és magasabbra kisebb magánházak, elszórva társasházakkal és keletre — most jól figyeljenek — a hí­res vár, amely pontosan ugyanolyan, mint amikor a nevezetes várvédők a száz­szoros túlerőben lévő törököt visszaverték. Igen hosszú év­tizedek munkájával teljesen feltárták és hűen restaurál­ták ... Bizonyára már kita­lálták kedves nézőim, hogy melyik város felett kering­tünk ... Eger felett”. Valahogy így közvetíthetne egy tv-riporter 20 év múlva Eger légteréből, ha... Ha a város ipari fejlődése nem esik vissza, ha csak úgy fejlődik, mint az utóbbi esz­tendőkben és úgy mint jelen­leg, amikor épül a V1LATI új gyáregysége, az új bútor­gyár, és nagyszabású re­konstrukciókat hajtanak vég­re a Finomszerelvénygyárban és a Vörös Csillag Traktor­gyár egri gyáregységében. Űj épületet kap a volt Lakatos- árugyár is. Várható, hogy a termelés tovább bővül és szélesedik, ennek arányában fejló'dhet, alakulhat, változ­hat Eger külső és belső képe odaránt. Ma már az ipar fej­lődése a meghatározó ténye­ző a városban. Nézzük a számokat: mint­egy ötezer bejáró dolgozik Egerben. Lakásra igényjogo­sult lenne háromezer. Család­jukkal együtt, mondjuk, csaknem tízezer újabb egri lakost jelentenének. A kö­vetkező ötéves tervben a ter­melés bővülése miatt úiabb háromezer munkaerőre lesz szükség. Ez újabb tízezer la­kost jelentene. Két évtized múlva nem látszik lehetet­lennek, hogy Eger lakossága 66—70 ezer lesz — ha ennek minden oldala teljesül, tehát ha az iparfejlődéssel lépést tart a lakásépítkezés. Vár- és szőlő­rekonstrukció Az északi lakótelep ma már reális tény. 750 lakás épül itt majd fed, először szanálás nélkül, később pedig Felné­mettől a kórházig, a Felné­meti út és a Ccifrakapu,- út közötti részt lebontják, nogy modem lakótelepet építse­nek. A Hadnagy illetve a Csá­kány utcai lakótelep benyúlik majd az uszodáig. Tehát a műemlék belvárost lakótelepi peremek szegélyezik majd. Tervezik, hogy a keskeny Széchenyi utcáról elterelik az átmenő forgalmat és az új vonal: Kossuth Lajos utca, egy új vár alatti alagút, Czif- rakapu utca. Felnémeti út. A város fejlesztésének el­ve különben, hogy nem a te­rületet kell növelni, hanem korszerűbb építkezési módra kell áttérni. Teljesen restaurálják a várat is, hiszen Eger két év­tized múlva is idegennforgal­mi központ marad és re­méljük, akkor is a legnagyobb turistaforgalma lesz a vidéki városok között. A strand is bővül két-három medencével, ennek csak a vízmennyiség szabhat határt. Felépül az új turistaszálló és a Hotel Eger mellé üdülőszállót terveznek. Tehát a jövőben is számít a város műemlékeinek, vizei­nek. borainak vonzására. A jelenlegi szőlőterület négyezer hold, a szőlőre* konstrukciós tervek alapján még ugyannennyit telepítené­nek, a szántók rovására is Nagyvárosibb, mozgalmasabb Eger jövőjének képe: kö­zepi pari város, nagy idegen­forgalommal. A vezető réteg számban is az ipari munkás­ság, egy erős értelmiségi ré­teggel, főleg tanárokkal és mérnökökkel. Az életforma, amely már eddig is nagy vál­tozásokon ment át, tovább alakul — nagyvárosibb, moz­galmasabb, kulturáltabb lesz. A belváros válódi üzleti ne­gyeddé válik — elkészül az áruház is. A környék igazi központja lesz, nagy vonzási körzettel — amely nemcsak a múlt ha„ gyományaiból táplálkozik már, hanem a jelen és a jö­vő perspektívájából is, hisze* már 1990-et írunk. Porlínritc <t.Jtrfry 1968, április 4., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents