Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-27 / 98. szám

KS^érssf és diagnózis

Egy szakszervezeti felmérés tapasztalatairól

Nemrég hallottam a következő párbeszédet:

— A szállás piszkos, rideg hely. Kész leprafészek.

— Más nincs. És aludni csak kell valahol.

— Szóltatok egyszer is valakinek?

— Párszor körüludvaroltuk a szakszervezeti titkárt, jöjjön, nézzen körül. Egyszer sem jött

— Minek jönne? ö 140 forintot fizet két szoba, összkomfortért. Te száznyolcvanat fizetsz. Egy ágyért.

A párbeszéd túlzásaiban sem tagadhatjuk az igazságot Vannak korszerű és modem munkásszállóink, ahol a családi otthon körülményei szinte szállodai kényelem veszi körül az embereket. Ám a munkásszálló igen kevés. Annál több viszont a munkásszállás, ahol az általános helyzet a következő: a környezetben semmi kellem, kényelem, otthonosság és lakályosság, a szabákban „hadi ízléssel” összeválogatott bútorok, a padló durva beton, sehol egy szőnyeg, a falakon pókháló, piszok, de sehol egy kép, egy festmény, a minimális szórakozóeszköz csak a kártya, a sakk, s ha van is televízió, abban többnyire „se kép, se hang” stb. stb.

A különböző szakszervezeti megyebizottságok, valamint az SZMT kulturális, agitációs és propagandabizottsága nemrég megvizsgálta a megye munkásszállásainak

helyzetét Felmérték: milyen a szállások lakóinak szociális és kulturális ellátottsága? A felmérés tapasztalatainak megtárgyalását napirendre tűzte az SZMT elnöksége is, meghatározták a szükséges fejlesztés legsürgősebb tennivalót

Megyénk területén a szak- szervezeti statisztika 504 munkásszállást tart nyilván. (Ebben az adatban szerepelnek a magánházaknál levő, ún. családszállások is.) A szálláshelyeken több mint 6 ezer dolgozó lakik, s ez a szám a termelő tevékenységet végzők 12,5 százalékát jelenti.

A nagyobb üzemek és vállalatok munkásszállásainak szociális és kulturális ellátottsága általában kielégítő. Rendszeres az ismeretterjesztés, filmvetítésekkel összekötve. Népszerűek és látogatottak a Társadalmunk időszerű kérdései tanfolyamok,

nem ritka a tv politikai tanfolyam sem. Jó a kapcsolat a szállások és a művelődési intézmények között, gyakoriak a színházlátogatások, ugyanakkor a művelődés tárgyi feltételei, eszközei a szállásokon is rendelkezésre állanak. Van legtöbb helyen külön tanulószoba, de klubszoba is, rádióval, televízióval, s megtalálhatók kellő példányban a legfontosabb napilapok, újságok.

Az eredmények mellett azonban bosszantó hiányosságok, hibák, fogyatékosságok sorakoznak. A kisebb, de a közepes szállásokon is, mostoha körülmények uralkodnak. A szálláslakók többségének szellemi színvonala alatta marad a munkás törzsgárda átlagos kulturális szintjének. Éppen azért, mert a kulturálódás normái nem biztosítottak. A szálláslakók közül — egyéni érdekeiket felismerve — sokan tanulni akarnak, s jóllehet az adottságok megvannak arra, hogy a szállások a szakmunkástovábbképzés és az állami oktatás helyei legyenek, a gazdasági szervek vajmi keveset tesznek ennek elősegítésére.

örvendetes tény például, hogy a Visontai Erőmű Beruházási Vállalat munkás- szállásain 7 letéti könyvtár működik, 3500 kötettel, s a kölcsönzött könyvek száma meghaladja a 2200-at. Ám igen bosszantó, hogy a közepes és kisebb szállásokon nemcsak a képzett kultúrfe- lelősök hiányzanak, de többnyire a gondnokok felkészültsége is a segédmunkások szellemi szintjén mozog. S még ez a jobbik, mert van olyan eset, hogy a gondnoki felkészültség a szellemi minimum szintjét is alig súrolja.

Rendeletek szabják meg a munkásszállások szociális normáit Sok helyen „elfeledkeznek” e normák betartásáról, jóllehet a követelmények és igények már korábban túllépték a normák határait. Legmostohább körülmények között élnek azok a dolgozók, akik a magánházak „családszállásain” laknak. Ezeket az embereket még arra sem érdemesítik, hogy rádiót kapjanak. Igaz, minimális az a hozzájárulás, amit fizetniük kell, s ezért nem léphetnek fel különösebb igényekkel a háztulajdonosokkal szemben. Am a vállalatok nem kevés bért fizetnek ki havonta bérleti díjként, s nekik már lenne jogcímük arra, hogy a fizetségért megköveteljék dolgozóiknak a kényelmet, a higiéniát. Sajnos, a vállalati szakszervezeti bizottságoknak nem terjed ki a figyelmük, gondoskodásuk erre. Többnyire az állandó szálláshelyeken sem törődnek kellően dolgozóik érdekeivel, így előfordulhat, hogy a szociális normákat „megfaragják”, s az a pénz, ami a szállások fenntartását szolgálná, a nyereségrészesedést szaporíthatja

A munkásszállások helyzetének javítása fontos és elodázhatatlan feladat Legyen minden közepes és nagy szálláson könyvtár, sőt klubkönyvtár. Az ötvenrtél nagyobb szálláshelyeken legyen televízió, s a legkisebb szállásokról sem hiányozhat a rádió, a legfontosabb újságok is legyenek hozzáférhetők.

A szálláshelyek szociális és kulturális ellátottságának javítása szakszervezeti feladat. Ám sokat tehetnek a kulturált körülmények megteremtésére maguk a szálláslakók is. Elsősorban a szálláshelyeken élő szocialista brigádok és brigádtagok lehetnek kezdeményezői a művelődés, a szocialista együttélés kialakításának, a szálláshelyek ellátottsága fokozásának, a környezet csinosításának.

Nemrég beszélgettem több építőipari dolgozóval, akik az egri munkásszállásokon laknak. Mind panaszkodtak környezetükre, a vállalatra, a szakszervezetre, a gondnokokra. Kíváncsi voltam lakószobájukra. Port, piszkot, rendetlenséget találtam. „Csak aludni járnak ezek a szállásra, kérem! A jót, a szépet se becsülik. Elvárnák, hogy az ágyukat is más tegye rendbe utánuk..."

Több mint hatezer ember tölti életének nagyobb részét a szálláshelyeken. Rajtuk is múlik — nem kis mértékben —, hogyan művelődjenek, szórakozzanak, hogyan érezhetik magukat otthon, ott, ahol élnek. Az adott lehetőségek sok helyen és sokszor kihasználatlanok. S az igényesség, cselekvő akarat nélkül, sehol sem lehet érdem.

Pataky Dezső

Álba Regfa-napok

Május 5—26 között immár ötödízben rendezik meg Székesfehérvárott az Alba Regia napokat — tájékoztatta az újságírókat pénteken a Magyar Sajtó Házában Gu- bics István, a Székesfehérvári Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. A város 1964 óta minden évben több hetes esemény- sorozattal válik a Dunántúl társadalmi, kulturális, tudományos centrumává. Az Álba Regia napok az idén május 5-én ünnepi tanácsüléssel kezdődnek, ahol átnyújtják az Alba Regia emlékérmet azoknak a fehérváriaknak, akik tevékenységükkel maradandót, kiemelkedőt alkottak. Ezen a napon ünnepli fennállásának 100. évfordulóján a székesfehérvári köz- gazdasági szakközépiskola is. A „születésnapot” megörökítő márványtáblát bensőséges ünnepségen leplezik le. Május 6-án a városi tanács nagytermében megyei ifjúsági parlament kezdődik, 19-én ünnepélyes űttörőava- táson jutalmazzák meg azokat a kis vörösnyakkendő- söket, akik a legtöbb társadalmi és kulturális munkát végezték a városért

A% első ssvXsor a gyöngyösi új lakótelepen

Nem tudom, ki hogyan van vele, véleményem szerint most vált igazán otthonossá Gyöngyösön a déli városrész, hogy a sarjadó bokrok és fák szomszédságában megjelent az első szobor. Mint ahogy a lakást nehéz elképzelni festmény nélkül, a legkorszerűbb település is üres szobor nélkül.

Azért is csak hálásak lehetünk a véletlennek, hogy éppen egy ilyen témájú szobrot juttatott elsőnek a fiatal városrész közterületére, mint ez: Anya gyermekkel. Jelképnek is szép. Hangulatos, üdítő. A helyét is nagyszerűen találták meg. Oda került az első nyolcvanlakásos épület szomszédságába. De a háttér és a környék tagoltsága szintén hatásosan emeli ki a szobrot. Elég sokan megfordulnak ezen a részen, tehát naponta százak és ezrek láthatják, ha csak egy futó pillantással is, mégha később a megszokottság vékonyabb figyelmével is. Valahogy úgy: itt van, rendben van. Jó, hogy itt van. A hiánya lenne rossz.

Nem állítom, hogy a közvélemény egyenlő hőfokon lelkesedik a szoborért. Szoktuk mondani, hogy ízlésről nem érdemes vitatkoznunk. Mindenkinek jogában van ízlésének megfelelően lelkesedni vagy közönnyel reagálni művészi alkotásra. Ennek ellenére, a közízlés formálására gondolnunk kell.

Modem szobor Lessenyei Márta műve. Valószínűleg kevesen ismerik a szobrász nevét. Tehetségét, hozzáértését a finoman faragott figurák, a lágy formák, a melegséget sugárzó vonalak alapján ítélhetik meg.

Kétségtelen, modern szobor. Nem részletez, a mondanivaló szolgálatában a tömörítést alkalmazza, a lényeget hangsúlyozza: az eggyé forrasztó szeretet ölelő mozdulata vonzza magához a tekintetünket. Ezt kell észrevennünk, ezt fejezi ki a maga sajátos, művészi eszközeivel a kompozíció.

Szép szobor.

Olyan itt, a házak karéjában, mint egy szelíd virágcsokor a lakásban, az otthonunkban. Hangulatot támaszt. Jólesik ránézni. (g. mól—)

flz orgona nemcsak a klasszikusoké...

Ősbemutató a* egri fösxéhesegyháxban

Nemhiába nevezik az orgonát a hangszerek királyának; a komponista mintha egy zenekar számára írná szerzeményét, ha orgonára ír. Egy orgonáiban gverseny különlegességét — ez természetesen még nem a siker záloga! — a „hagyományos akusztika” eleve biztosítja, miként ez a csütörtök esti egri. főszékesegyházi műsoron is történt. A zenei recept eztán folytatódik valaki, méltán neves orgonaművész köz- reműködésével — jelen esetben Margittay Sándor fellépésével —, és ami hasonlóan fontos: nagyszerű kompozíciók bemutatásával.

A siker elsősorban az orgonaművésznek köszönhető, aki Händel, Hindemith, Fan- kas Ferenc és Alain egy-egy orgonára írt művét mutatta be; Händel B-dűr orgonaversenyét az Egri Szimfonikus Zenekar kíséretében,. Farkas István vezetésével.

Farkas Ferenc kompozíciójának, a Három monogram ősbemutatójának szakmai értékelésére a zene szakemberei a hivatottak, de egy tanulságot mégis érdemes megemlíteni — éppen az orgona miatt —, amely a bemutatót követően született E hangszer a sokáig csak klasszikus műveket tolmácsolva kissé „konzervatív”, így a zenebarát forradalmat érez, ha az új utakat kereső komponisták műveit hallja. Ez a „forradalom” válthat ki ellenhatást is. de szimpátiát is, és — dicséretes a műre, dicséretes a publikumra — az ősbemutató az utóbbit váltotta ki a hangverseny közönségében.

Ehhez aztán természetszerűleg csatlakozik a kívánság: bárha több ilyen zenei esemény színhelyének vallhatná magát Eger. Azt hiszem, nemcsak a szerzőknek (a tanulság miatt), hanem a zenebarát közönségek is jót tenne.

Ami a zenekart illeti, hirtelenjében nehéz lenne a repertoárt jelentő számait felsorolni, melyekből e hangversenyen néhányat bemutatott Egy kis túlzással emberfelettinek is minősíthetnénk ezt a munkát, ha a zenekar által nyújtott élmény maradéktalan lenne... Az a-moll hegedűversenyben Lévai Zsolt szólója a zenekar hangereje mellett többnyire „csendességre kárhoztatott”, míg a Tűzijáték szvitben a rézfúvósok bizonytalansága fékezte a sikert. Ebből az a tanulság, hogy sokkal több próbára lett volna szükség — a más akusztikai adottságok miatt — a hangverseny színhelyén. Maradéktalanul a D-dúr szimfónia és Gluck Melódiája (Radnóti Tibor hegedűszólójával) tetszett.

(hátai.)

2®.

Aztán eszébe jut az ezernyi lehetséges veszély, amire

nem is gondolt. Miért ne érkezhetne meg valamelyik barátja, hogy szállást kérjen éjszakára, hiszen ez százszor is megesett már? Ha megáll az úton egy járókelő, mint gondol erről a szobáról szobára száguldozó tébolyult fényről? Nem jöhet-e haza egy cseléd? A szalonban egyszer azt hiszi, csöngetnek a kapunál, s úgy megrémül, hogy kihull kezéből a gyertya: a szőnyegen megtaláltam ennek a leesett gyertyának a nyomát. Különös zajok ütik meg a fülét, még soha sem hallott ilyeneket. Recseg a padló, mintha járkálna valaki a szomszéd szobában. Tényleg meghalt a felesége, igazán megölték? Nem kel-e •föl hirtelen, nem rohan-e az ablakhoz segítségért kiáltani? Megszállja a rettenet, visszamegy a hálószobába, megint tőrt ragad és lecsap a grófné holttestére. De keze oly bizonytalan, hogy csak könnyű sebeket ejt rajta. Esz- revette-e doktor, és felvette-e jelentésébe, hogy ezek a sebek mind egyforma irányúak? Merőlegesek a testre, ami azt bizonyítja, hogy az áldozat feküdt, mikor összekaszabolták. Aztán őrület ragadja el a szerencsétlent, összetapossa a saját kezével meggyilkolt asszony testét, ;s o'zma.sarka hagyja rajta azokat a véraláfutás nélküli -zúzódásokat, melyek előkerültek a boncolás során. .

Lecoq úr lélegzetvételnyi szünetet tartott.

Nem egyszerűen elmesélte, hanem utánozta, eljátszotta a drámát, s a jeleneteket felelevenítően minden eaves mondat rnevmagyarázott egy-egv ténvt. eloszlatott egy-egv kételvt. Ahogy minden zseniális művész valóban azonosul a szemé’lyel. akit alakít, a detektív is tényleg átélt valamú az általa tolmácsolt érzelmekből, s ilyenkor ijesriő kifejezést öltött. mozgékony arca.

— Ez hát a dráma elíjp része — folytatta. — Az őrjöngés után a grófon ellenállhatatlanul úrrá lesz a megsemmisülés érmése. Egyébként a különböző mozzanatok, amelyeket leírok önöknek, majdnem minden komolyabb

bűncselekménynél előfordulnak. A gyilkosság után mindig rettenetes és megmagyarázhatatlan gyűlölet fogja el a gyilkost áldozata iránt, s gyakran nekirohan a holttestnek. Aztán új időszak következik, az ellankadás, amely olyan erős, a bűnösre törő kábulás annyira legyőzhetetlen, hogy volt már néhány szerencsétlen, aki a szó szoros értelmében elaludt a vérben, aludt, mikor rajtaütöttek, s alig bírták felébreszteni. Miután iszonyatosan összehasogatta felesége testét, Trémorel úrnak le kellett roskadnia az egyik fotelba. És valóban, egy ülés huzatának rongyain ott maradj: néhány ránc, mely mutatja, hogy odaült valaki. Mire gondol most a gróf? Az elrepült hosszú órákra, s a hátralevő oly kurta órákra. Nem talált semmit. Épp hogy marad még ideje napkelte előtt megtenni az intézkedéseket, melyek összessége félrevezeti a nyomozást, és biztosítja büntetlenségét, mert őt is holtnak mutatja., És menekülni kell, gyorsan, menekülni az átkozott papír nélkül, összeszedi erejét, feláll, és tudják mit csinál? Fog egy ollót, és levágja hosszú, ápolt szakállát.

— Ahá! — vágott közbe Plantat bácsi. — Hát azért bámulta annyira a képét.

Lecoq úr erősen összpontosította figyelmét, hogy következtetéseinek lánca meg ne szakadjon, s így nem vette észre a közbeszólást.

— Vannak ilyen közönséges mozzanatok — mondta —, melyek éppen a maguk mindennapiságában szörnyűek. ha bizonyos körülmények között történnek. Képzeljék el Trémorel grófot, amint sápadtan, felesége vérétől borítva a tükör előtt áll, és borotválkozik, szappant ver fel az arcán ebben a felforgatott szobában, amikor három lépésre tőle ott hever a földön a még meleg, lüktető test. Meglátni önmagát, tükörbe nézni gyilkosság után, higgyék el nekem, félelmetes energiára valló tett, melyre csak kevés bűnöző képes. Különben annyira remegtek a gróf kezei, hogy alig tudta fogni a borotvát, s biztosan össze-vissza karcolta arcát.

— Micsoda! — kiáltott fel Gendron doktor. — Feltételezi, hogy a gróf borotválkozásra vesztegette idejét?

— Teljesen biztos vagyok benne — válaszolta Lecoq úr. — Tel-je-sen — tette hozzá, minden szó tagot megnyomva. — Egy törülközőn fölfedeztem egy nyomot, egyetlenegyet, amilyet a borotva hagy, mikor megtörlik, s ez vezetett rá erre a mozzanatra. Kutattam, és egy dobozban megtaláltam a borotvákat: az egyiket nemrég használhatták, mert még nedves volt. Gondosan elzártam a törülközőt és a dobozt. És ha ezek a bizonyítékok nem támasztanák alá állításomat kellőképpen, lehozatom Párizsból két emberemet, ők majd megtalálják valahol a kostélvhan vaev a kertben Trémorel új szakállát és az anyagot is, melybe borotváját törölte. Alaposan megvizsgáltam a* öltözőasztalon maradt szappant Minden jel arra mutat, hogy a gróf nem használt ecsetet. Ezt az ötletet mely önt doktor úr meglepi, én természetesnek találom, sőt továbbmegyek, az elfogadott terv szükség- szerű következményének. Trémorel úrnak mindig szakálla volt, hát levágja, és arca annyira megváltozik, hogy ha menekülés közben találkozik is valakivel, nem ismerik föl.

Gendron doktort meggyőzhették ezek a szavak, mert helyeslő mozdulatot tett, és ezt morogta:

— Persze, világos.

— Mihelyt a gróf elváltoztatta az arcát — folytatta a detektív —, gyorsan nekilát, hogy összeszedje terve kellékeit, s olyan nyomokat hagyjon, melyek félrevezetik önöket, és elhitetik, hogy feleségével együtt őt is meggyilkolta a rablóbanda. Előkeresi Guespin egyik ruháját felszakítja a zsebét s egy darabját a grófné kezébe teszi. Akkor keresztbe fekteti karján a holttestet, és leviszi, szörnyen véreztek a sebek, innen a rengeteg vérfolt a lépcső minden fokán. Mikor a lépcső aljára ér, le kell tennie a holttestet a földre, hogy kinyithassa a kert ajtaját. Ez a művelet tökéletesen megmagyarázza, honnan szármázik az a hatalmas vértócsa az előcsarnokban. Kinyitja az ajtót, visszajön, felemeli a holttestet, és karjaiban viszi a pázsit széléig. Innen már nem viszi, hanem vállánál fogva húzza, hátrafelé megy, s azt képzeli, így olyan nyomok keletkeznek, melyek arra mutatnak, hogy az ő holttestét vonszolták itt, majd pedig beledobták a Szajnába. Csakhogy két dologról megfeledkezett a nyomorult, és ez a kezünkre adja. Nem gondolt arra. hogy a grófné szoknyája, amint végighúzza a gyepen, széles sávban lenyom ía és összetöri a füvet, s így leleplezi a ravaszságot. És az sem jutott eszébe, hogy elegáns, ívelt, igen magas sarkú, finom csizmába bújtatott lába belevágódik a pázsit nedves földjébe, s ez napnál világosabb bizonvíték lesz ellene.

Plantat bácsi felpattant.

— Ejnye! — vágott közbe. — Erről a körülményről egy szót sem szólt nekem.

Lecoq úr kecses mozdulattal fejezte ki elégedettséget.

— És még sok egyébről sem. De akkor meg nem tudtam — szeme Plantat bácsiét kereste, — még egyáltalán nem tudtam egy csomó mindent, amit most már tudok. És mivel volt néhány okom azt hinni, hogy a békebíró úr sokkal tájékozottabb nálam, nem bántam, ha kicsit bosszút állhatok a számomra érthetetlen titoktartásért.

És bosszút állt — mondta mosolyogva Gendron

doktor.

(Folytatjuk) 1