Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

XIX. évfolyam, 8ft. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1968. április 4., csütörtök Felszabadulásunk nagy ünnepe Irta: Bíró József, a megyei tanács vb-elnöke Huszonhárom év telt el a*- óta, hogy a szovjet nép bős katonái, a fasizmus pusztító haderőit üldözve, felszabadí­tották hazánkat a hitleri fa­sizmus és a vele szövetkezeti Horthy-reakció uralma alól Ezzel a magyar nép történe­tében új korszak, — a demok­ratikus átlskulás, a szocializ­mus felépítésének, a kommu­nista társadalom megterem­tésének korszaka kezdődött el. Április 4-e így a kiemelkedően nagy ünnepeink közül is a magyar nép legnagyobb nemzett ünne­pévé vált Az ünnep minden évben újra ianétlődik, de a magyar nép vele kapcsolatos érzései mindig frissek, újak és maradandók. Az évek elmúlásával sem halványulnak el a hála, az emlékezés érzései azok iránt, akik kivívták népünk számára a szabadságot akik a legdrágábbat, az életüket adták bol­dogabb jövőnkért a magyar függetlensé­gért a szocializmusért a békéért. Az elmúlt 23 év alatt népünkben a hála érzései úgy gyarapodtak, ahogyan országunk romjaiból újjáépült erősödött, fejlődött Elmondhatjuk, hogy minden évforduló ho­zott számunkra valami újat valami lelke­sítő fel ad aitc-t és Izgalmas reményt hogy ki­tűzött szocialista céljainkat megvalósítsuk. A felszabadulás nemzett függetlenségünk kivívásának, népünk felemelkedésének, gaz­dagodó életünk megteremtésének útját biz­tosította számunkra. Huszonhárom év nem nagy idő egy nép történelmében. A hazánkban végbement politikát társadalmi és gazdasági változá­sok azonban méreteikben és mélységükben olyan hatalmas jelentőségűek, amelyhez foghatót semmilyen más társadalmi rend­szer felmutatni nem képes. Ezek csak a népi demokratikus átalakulás, a szocialista tár­sadalom építésének viszonyai között ér hő­tök el. A megtett út nem volt mindig zökkenő­mentes. Különösen nehéz volt az indulás, de ugyanakkor nagyon lelkesítő is. A fel­szabadult magyar nép a munkásosztály, a kommunista párt vezetésével nagy történel­mi feladatok megoldására vállalkozott. A nemzeti erők összefogásával megvédte a kivívott függetlenséget, megvalósította a parasztság évezredes álmát, a földreformot, eltakarította a háborús romokat és rövid há­rom év alatt újjáépítette az országot, meg­teremtette gazdaságunk alapjait. Mindez olyan körülmények között ment végbe, amikor a munkásosztály, szövetség­ben a dolgozó parasztsággal, kemény, állha­tatos politikai küzdelemmel elszigetelte és legyőzte a kapitalizmus visszaállítására tö­rekvő ellenséges erőket, kivívta a munkás­hatalmat, a proletariátus diktatúráját. Gazdasági életünk kezdeti, de későbbi irányát is megszabták azok a körülmények, amelyek társadalmunkban, gazdasági hely­zetünkben adva voltak, ugyanaikkor érződ­tek azok a hatások is, amelyeket a külvilág gyakorolt ránk. Jóformán a nullpontról indultunk. Nem tudtunk annyit termelni, hogy elég legyen. Külkereskedelmünk nem volt, hiszen a belső szükségletet sem tudtuk kielégíteni. Külkereskedelmünk csak akkor kezdett fejlődni, amikor bekapcsolódtunk a szocialista népek gazdasági vérkeringésé­be. A Szovjetunió felszabadulás utáni köz­vetlen gazdasági segítsége, a vele és más szocialista országokkal kötött rövid és hosz- szú leiáratú gazdasági szerződések nagyban elősegítették fejlődésünket, előrehaladásun­kat. Természetesen lüktető gazdasági életünk mozgatód a volt és maradt a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, egész népünk áldozatos, szorgalmas munkája. A felsza­badult nép alkotó tevékenysége, a KGST- onszágok közötti mind hatékonyabb és fej­lődő együttműködés, az itt betöltött szere­pünk képezik legfontosabb feltételét szocia­lista fejlődésünknek, nagyszerű eredmé­nyeinknek. Ország és világ előtt büszkén, felemelt ? fővel tekintünk kivívott szocialista vívmá- < nyainkra, eredményeinkre. Alig két évtized l alatt olyan ipart teremtettünk Magyarorszá- i gon, amely csaknem hatszor annyit termel, < mint amennyire a felszabadulás előtti tőkés < ipar volt képes. Üj iparágak születtek, új < üzemek százai épültek fel, nagy többségé- | ben korszerűsítettük régi üzemeinket. Mező- s gazdasági termelésünk is elérte, sőt mégha- | ladta a felszabadulás előttit. Az iparosítás , a felszabadulás óta mindig központi helyet ? foglalt el politikai, társadalmi és gazdasági í életünkben. Valljuk, hogy a kitűzött célt, — | ha nem is zökkenőktől mentesen —, de sike­rült megvalósítani, sőt bizonyos vonatkozás­ban túlteljesíteni is. Nemcsak mi valljuk, hanem a fejlett kapitalista országokból ide- sereglett látogatók, újságírók, kormánydele­gációk is állítják, hogy Magyarország, az egykori agrár- és fejletlen ipari országból, ma már fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá vált. A nagyarányú ipari fejlődés mellett je­lentkeznek problémák is, különösen az egyes területek iparfejlesztésének vonatko­zásaiban. Mintegy nyolc megye iparfejlődé­se elmaradt az országos átlagtól, de válto­zás, előrehaladás még ezekben a megyékben is tapasztalható. Országunk, népgazdasá­gunk előtt most az a feladat áll, hogy álla­mi kedvezményekkel is elősegítse az elma­radott megyék ipari fejlődését. A mi megyénk nem tartozik az elmaradt megyék közé, iparának fejlődése a felsza­badulás óta felfelé ívelő. Amíg a megyének azelőtt alig volt ipara, addig ma jelentős és korszerű iparral, nagyszámú, szakmailag is fejlett ipari munkással rendelkezik. Az ak­tív keresőnépesség száma 1949-hez viszo­nyítva több mint 23 százalékkal növekedett Különösen jelentős ez az iparban, ahol a nö­vekedés több mint kétszeres. Az ipari kere­sők száma 1949-hez viszonyítva mintegy háromszorosára nőtt Évről évre növekszik a beruházásokra fordított összeg is. A harma­dik ötéves tervben megyénk ipari fejlődé­sének üteme jóval meghaladja az országos átlagot, amelyhez nagyban hozzájárulnak a Gyöngy ös-visomtai Hőerőmű és Külszíni Fejtés, a Tisza XI. vízilépcső országos jel­legű beruházásai. Ipari üzemeinkben állandóan bővül és fejlődik a termelt cikkek mennyisége és választéka is. Heves megye adja az ország villamosenergia-termelésének több, mint 7 százalékát (ez a Gyöngyösi Hőerőmű üzem­be lépésével kb. 25 százalékra emelkedik) a lignit termelésének 46, a cement 10, a cukor 21, a főzelék, a konzerv termelésének közel 22, a cigaretta termelésének 19 százalékát A megyénk ipari termelésében elért jelen­tős eredmények lehetővé teszik a lakosság nagyarányú foglalkoztatottságát, munkások, mérnökök szakmai képzésének fokozását, alkotó tevékenységük kibontakoztatását. Az ipar fejlődése mellett a mezőgazda­ság fejlődése is jelentős. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a haitalom kivívása és megszilárdítása után, népünk legjelentő­sebb forradalmi vívmánya. Ez lehetővé tet­te, hogy a népgazdaság egységes termelési viszonyok között fejlődjön, emelkedjen a mezőgazdasági termelés, a tsz-tagok jöve­delme, egész népünk életszínvonala. Termelőszövetkezeteink, különösen 1967- ben, jelentős termelési eredményeket értek el. Ez évben a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek termelése 55 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Összes vagyonuk közel háromszorosa az 1960. évinek. Az egy tagra jutó jövedelem 53 százalékkal volt magasabb az 1960. évinél. Az eredmények mellett még számos gond is van, melyeket még nem tudtunk teljes egé­szében száműzni. Különösen a szőlős termelőszövetkezetek és a gyengébb adottságokkal ren­delkező hegyvidéki termelő­szövetkezetek fejlődését kell minden vonat­kozásban elősegíteni. Most megint új, nagy feladatok előtt fi­iunk. A gazdaságirányítási rendszer reform­ja újabb, nagy forradalmi vívmánya, tör­vényszerű velejárója szocialista fejlődé­sünknek. Népünk helyesléssel fogadta és megértette a reform bevezetésének szüksé­gességét, a párt, állami és tömegszervezéti vezetők felkészültek a reform bevezetésére, és az eddigi tapasztalatok alapján eredmé­nyesen oldják meg az előttük álló felada­tokat. A kinevelt káderek sokéves tapaszta­latai, politikai és szakmai felkészültségük biztosítékul szolgálnak arra, hogy a gazda­sági irányítási rendszer reformját Is siker­rel megvalósítjuk. Amikor hazánk felszabadulásának év­fordulóját ünnepeljük és számba vesszőik eredményeinket, meglévő hibáinkat, gond­jainkat, egy pillanatra sem szabad megfe­ledkezni azokról a nagy változásokról, ame­lyek a felszabadulás óta népünk gondolko­dásában, szocialista tudatában végbemen­tek. A felszabadulás előtt a kultúra, a to­vábbtanulás a kiváltságosaik monopóliuma volt. Azóta a nép közkincsévé vált. Ma az általános iskolák kötelező elvégzésén túl a fiataloknak mintegy 80 századéira tanulhat tovább iparitanuló-intézetekben, középisko­lákban. A középiskolai tanulmányaikat be­fejező ifjak kb. 35 százaléka nyerhet fed« vételt a főiskolákra, egyetemekre. A felnőtt lakosság közül is sokan végezték el az álta­lános iskolát és a különböző középiskola kát. Mindez nagyban hozzájárult népünk politi­kai és szakmai műveltségének növeléséhez, szocialista tudatának fejlődéséhez. Ma már több millióra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik a múltat, a nincs- telensóget csak az iskolákban, könyvekből, vagy elbeszélésből ismerik. Ezeket a fiatalo­kat helyes és hasznos figyelmeztetni arra. hogy apáik életében mit jelentett az el­nyomás, a nyomor, a háború, a láger. A ma élők többségét azonban még azok teszik ki, akik a saját bőrükön tapasztalták, szenvedték és kínlódtak végig a teljes el­nyomást, a kizsákmányolás éveit. Ök az örökséghagyók, akik véres verejtékükön ke­resztül rakták le országunkban az új világ maradandó alapjait Ök azok, akik ma sem kímélve erejüket nagy igyekezettel mun­kálkodnak a szocialista társadalom teljes felépítésén. Népünk jól tudja, hogy országunk szoci­alista fejlődése, békés alkotómunkánk vé­delme nem képzelhető el felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatok, a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok szövetsége nélkül. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátságunk, politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsolataink fenntar­tása és fejlesztése, a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok honvédelmé­nek állandó tökéletesítése nélkülözhetetlen feltétele további előrehaladásunknak, a bé­ke megvédésének. A kiéleződő nemzetköri helyzet, amelyet az imperializmus idézett elő, paramcsolóan szükségessé teszi, hogy egész népünk egysé­gesen kiálljon pártunk helyes külpolitikája mellett, fellépjen mindenfajta ellenséges, nacionalista megnyilvánulással szemben. Ezt követeli népünk érdeke, Magyarország szocialista jövője. Ezeket a célokat szolgálják azok az erő­feszítések is, amelyeket pártunk a Szov­jetunióval és a többi szocialista országokkal együtt kifejt a kommunista és munkáspár­tok egységének helyreállításáért és meg­szilárdításáért. Az egység hiánya bátorítja az imperializmust a vietnami háború to- vábbfokozására, a közel-keleti helyzet kié­leződésére és más agresszív tevékenységre. Pártunk internacionalista kötelezettségét teljesíti, amikor következetésen küzd a szo­cialista országok, a kommunista és munkás­pártok egységéért, az antiimperialista front kiszélesítéséért. A párt és a kormány min­dent megtesz hazánk politikai, gazdasági és' katonai erejének növeléséért, ugyanakkor népünk érdekeinek megfelelően a jövőbe# is következetesen síkraszáll a haladásért, i népek barátságáért és a béke szent ügyéért!

Next

/
Thumbnails
Contents