Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-24 / 95. szám

Kádár János elvtárs látogatása Heves megyében (Folytatás az 1. oldalról) (szakban dolgozó nói, férfijai. Rózsa László, a Mátravidé- Stí Fémművek igazgatója fo­gadta itt Kádár János elvtár­sat, majd Gotyár Lajos, az üzemi pártbizottság titkára, Osztafin Béla. a szakszerve­zeti bizottság titkára és Ká­ló László, a KISZ-bizottság titkára köszöntötte a kedves vendégeket, nemkülönben a pillanatok alatt összegyűlt sok-sok dolgozó. A Mátravidéki Fémművekben Bzután Rózsa László tá­jékoztatta a vendégeket: a vállalatot 1950-ben alapítot­ták. az elmúlt hat évben megkétszerezték a termelést, ezen belül az export több mint háromszorosára nőtt. a fejlődés üteme a megyei és az országos átlag felett van. A munkások átlagkere­sete 27.5 százalékkal emel­kedett. a gyártmányok ön­költsége az utóbbi hét év alatt 15 százalékkal csök­kent. Az eredményes mun­kát elősegítette a helyes pénz- és készletgazdálkodás. A termelékenységet állan­dóan fokozták, nagy gondot fordítottak a műszaki fej­lesztésre és a gyártmányok korszerűsítésére. Nem dicsekvésként hanem a tényeknek megfelelően mondta a gyár igazgatója, hogy gyors helyzetfelismeré­sük alapján az alumínium tubusok gyártása a népgaz­daságnak több millió forin­tos devizamegtakarítást je­lentett. Termékeik ma már korszerűek. félautomatikus gyártástechnológiával kor­szerű. a világpiaci igények­nek megfelelő tubusokat és vosi rendelőre, óvodára és napközire. A siroki mérnökök és köz­gazdászok nagy többsége társadalmi ösztöndíjasként került a vállalathoz, a tech­nikusok 30 százaléka az itte­ni legjobb szakmunkásokból került ki és a kihelyezett technikumban szerezték kép­zettségüket. Évente 25—30 szakmunkást nevel a gyár. A gazdaságirányítási reform­ra tervszerűen felkészültek és zökkenő nélkül tértek át. Az 1968. éves feladatokat már nagyobb önállósággal, a piac igényeihez alkalmaz­kodva állították össze. A vendégek nagy figyelem­mel hallgatták, hogy ebben az évben 30 százalékos terme, lési felfutást terveznek és ezen belül nagyobb mérték­ben növelik az exportot. A ta­valy megvalósított műszaki fejlesztés eredményeként a termelékenységet 9.5 száza­lékkal növelik és ezek a kö­rülmények lehetővé teszik, how a harmadik negyedév­ben 44 órás munkahétre tér­jenek át A gyár vezetői megvizsgálták saiát erejü­ket. a hazai és külföldi piac Néhány emléksor a brigádnaplóba. különböző fém csomagoló­eszközöket gyártanak a tő­kés és szocialista Piac szá­mára. Elismeréssel szólt a tervek készítőiről, megvaló­sítóiról. az eredmények iga­zi forrásáról, a gyár három­ezer dolgozójáról. A gyár törzsgárdája nagy­részt a siroki lakótelepen ma már kulturált körülmények között él. E lakótelep szin­tén az elmúlt hét év eredmé­nye, amire a gyár dolgozói, de a község lakói is büsz­kék. éppúgy mint az üzemi berendezésekre, vagy az or­Kádár János elvtárs meg­köszönte a szívélyes fogad­tatást és a beszámolókat, örömének adott, kifejezést a kíséretében érkezett vendégek és a maga nevében, hogy találkozhatnak a gyár veze­tőivel és az üzemek dolgozói­nak egy részével. — Ha személyesen eddig nem ismertük egymást, most mégsem idegenek találkoz­nak, mert munkatársként dolgozunk együtt hiszen szo­rosan összefügg a párt poli­tikája és annak gyakorlati megvalósulása. Aztán arrői igényeit és ennek alapján mintegy 900 ezer dollár de­vizát igénylő beruházást ter­veznek. de azzal is számol­tak. hogy azt három év alatt visszafizetik. A gyár dolgo­zói nevében Rózsa László igazgató ígéretet tett Kádár elvtársnak és valamennyi vendégnek, hogy kötelezett­ségüknek a következő évek­ben is maradéktalanul eleget tesznek. Gotyár Lajos, az üzemi pártbizottság titkára a párt- szervezetek és az üzemi párt- bizottság munkájáról szá­molt be. szólt Kádár elvtárs. hogy mi­lyen szép környezetben épült a Mátravidéki Fémművek, mi­lyen nagyszerű emberi al­kotás, fejlődő szocialista tár­sadalmunk és a korszerűsödő technika s^ép példája a siro­ki üzem. Helyeseltek a részvevők, amikor Kádár elvtárs arról beszélt, hogy Sírokban az át­lag magyar viszonyoknak megfelelő élet. és munkakö­rülményeket tapasztalhat az ember és ez az eredmény feltétlenül elismerést érde­snek Azt is megnyugvással hallották a vendégeik és a gyáriak, hogy az országos és a siroki terveik jók és lelke- sítőek. Persze, ezek megvaló­sításáért dolgozni, harcolni, néha vitatkozni is kell. Arra van szükségünk, hogy előre­törő, de reális, földön járó terveiket tűzzünk magunk elé. Kádár elvtárs ekkor az üzem párttitkára és igazga­tója felé fordult és azt mond­ta. hogy a tervek és felada­tok teljesítésére vonatkozó ígéretüket megjegyezte és ko­molyan veszd, mint ahogy — reméli — az üzem vezetői és munkásai is komolyan ígér­ték. Ezután Kádár elvtárs utalt a népfront közelmúltban ren­dezett országos tanácskozá­sára és annak megállapításá­ra. hogy erőinket összefogva képesek vagyunk közös cél­jaink megvalósítására. A mi terveinkhez megvannak a belső és a külső feltételek. Figyelembe vesszük erőinket és a bonyolult nemzetközi helyzetet. Ragaszkodjunk el­veinkhez. tapasztalataink­hoz. őrizzük, erősítsük és építsük tovább nemzetülik egységét, a párton bélül és a széles közvélemény előtt is. A szocializmus teljes felépí­tése ma már nemcsak a párt és a munkásosztály, hanem egész népünk eszméje lett. Ezért biztosak lehetünk ab­ban, hogy legyőzzük szerve­zési és technikai nehézségein­ket. Kádár elvtárs jóleső ér­zéssel vette tudomásul, hogy Sírokban zökkenő nélkül si­került az új mechanizmus be­vezetése. de felhívta a fi­gyelmet, hogy a gazdaságirá­nyítási reform teljes megva­lósításához még idő és sok munka szükséges. A gazdasá­gi módszereket úgy irányít­juk hogy munkánk fcöny- nyebb legyen. A Központi Bizottság első titkára hangsúlyozta, hogy a Párt politikája nem változik, de a gazdasági és a politikai módszereket javítjuk. Ezt te­szik az ország vezetői, ezért dolgoznak, mert ezt várja az ország lakossága. Amikor a párt és a kormány a gazda­ságirányítási reformot a közvélemény elé terjesztette, amikor meghatározta a konk­rét célokat, akkor számolt a dolgozók cselekvő egyetérté­sével a2 olyan ígéretek tel­jesítésével js, mint amilyen Sírokban is elhangzott. Befejezésül Kádár János elvtárs arra kérte a baráti eszmecsere részvevőit, hogy az üzemek dolgozóinak tol­mácsolják a Központi Bizott­ság, a kormány és az 5 sze­mélyes jókívánságait. Az ed­dig elért sikerekhez gratu­lált és a további munkához sok sikert kívánt. Hz üzemekben A tubusüzem bejárata előtt Orfi Béla alapszervi párttit­kár és Krisztián István üzem­vezető köszöntötte a vendé­geket. Amikor Kádár elvtérs kezet fogott velük, az ajtó­ból és az ablakokból a dél­utáni műszak munkásai inte­gettek és tapsoltak. A ven­dégek és a dolgozók is hama­rosan a gépeknél yoltak. Pákh László főmérnök szak­szerűen magyarázta a színe­zőgép működését. Kádár élv­társ megszólította Kerek Ist­ván lakatost és a szalagról egy palackot kért tőle. Fel­tette szemüvegét s figyelme­sen megnézte a feliratokat, a színárnyalatot, aztán kezet szorított a lakatossal. Ez minden elismerésnél többet ért. Berecz Lászlóné egerbo- csi asszony a brigádnaplót hozta és megkérte Kádár elv­társat. hogy emlékül jegyez­ze be látogatását. Kádár elvtárs szívesen eleget tett a kérésnek. A nyugatnémet gyártmá­nyú Tubomiatic tubusgyártó gépsornál hosszasabban időz. „Munkatársként dolgozunk együtt’' ní a szemének, amikor Kádár elvtárs megszólította és ke­zet fogott vele. Az egyik gép­nél kért egy munkadarabot és magával is vitte. — Nyugodtan adtam oda, mert nem selejt — válaszol­ta az üzem dolgozója. A dobozüzem előtt is so­kan várták a vendégeket. Kiss Istvánná feldebrői asz- szony szép virágcsokorral és nem kis elfogódottsággal kö­szöntötte a küldöttséget. Majd Hossó Ferenc alapszer­vi párttitkár vadásztőrrel ajándékozta meg Kádár élv­társat. bek között Kádár elviárs. örvendetes azonban, hogy amikor a szociális létesítmé­nyek hasznosságát, jelentősé­gét méltatták, egyben azt is hozzáfűzték a gyáriak, hogy egyike-másika szűk, kicsi. De hozzátették: majd kibő- vítjük, teszünk róla, hogy az igényeknek megfelelő legyen. Ez a helyes gondolkodás — jegyezte meg Kádár elvtárs, majd még egyszer köszönetét mondva a szíves fogadtatá­sért, a Köznonti Bizottság és személyes üdvözletét tolmá­csolta az üzem. a község dol­gozóinak. jó erőt, egészséget kívánva további munkájuk­hoz. A IHa^dui családnál tefe a vendégeit, dolgoztak a filmesek és a fotósok. — Sírokban mennyi alumí­niumot használnak fel na­ponta? — kérdezte Kádár elvtárs. Pákh főmérnök vála­szából kitűnik, hogy az or­szág felhasználásának öt-hat százalékát. Ha tömbökben szállítják ki az alumíniumot, akkor tonnánként 200 dollárt kapunk érte, hengerelve 400 dollárt, a Sírokban gyártott tubusokért és dobozokért kö­zel kétezer dollárt kapnak tonnánként. Kádár elvtárs bejegyzés­Kádár elvtárs Keksz Józsefnéval beszélget. sei tisztelte meg a Komarov- brigád, a Gábor Áron kétsze­res, a Münnich Ferenc és a Pattantyús háromszoros szo­cialista brigádok naplóját — Minket is tessék meglá­togatni — kérték a 2-es üzem dolgozói. A vendégek ezt sem tagadhatták meg. Csuhány Erzsébet, a fiatal tarnaszent- máriai meós, alig akart hin­— Utalványozzon egy kis szabad időt is, hogy a vadá­szatra is sor kerülhessen — mondta mosolyogva Kádár elvtárs. Sokan integettek ős barátságosan köszöntötték az üzemépületek előtt elsétáló vendégeket, de az idő sürge­tett, Kádár elvtárs és kísére­te búcsút vett a Mátravidé­ki Fémművek dolgozóitól. Séta a lakótelepen Az üzem kijárata felé sé­tálva Kádár elvtárs, miután hallott arról, hogy a gyáriak szenvedélyes vadászok is, ke­délyesen ugratta őket a kö­zeli erdők ürügyén, majd autóba szállva a gyári lakó­telepre hajtatott. A labdarú­gópályán porzott a salak, ed­zettek a Siroki Vasas focis­tái, a sétányok mellett az ablakokban pedig a telep szinte valamennyi lakója várta és üdvözölte a sétára induló Kádár elvtársat és kí­séretét. Alig tehetett azon­ban néhány lépést, s már Pó- bis Józsefnek, a községi ta­nács vb-elnökének szíves in­vitálását hallhatta, majd Sza- nyi Agnes a Siroki Vasas sportolói nevében köszöntöt­te virággal a kedves vendé­get. Kádár elvtárs, aki ismert Vasas-szurkoló, keserű iró­niával gratulált a Siroki Va­sas labdarúgó-csapatának va­sárnapi győzelméhez. — Hallottam, hogy jobban játszottak, mint a nagy Va­sas! A lakótelepi séta egyik ál­lomása a gyári óvoda volt, ahol a kicsinyek köszöntését, énekét hallgatta meg Kádár elvtárs, majd Deés Lászlóné- val arról folytatott eszmecse­rét, hogy milyen nehézségek adódnak a gyerekek elhelye­zésével kapcsolatban. Kádár elvtárs az apróságok kíván­csiskodó gyűrűjében végiglá­togatta a lakótelepi gyermek- paradicsomot. vezetőivel, legjobb munka­társaival, s átvette Rózsa Lászlótól az üzem ajándé­kát. Pohárköszöntőjében Kádár elvtárs azt mondotta, hogy nagyon hálás a szíves fogad­tatásért, az ajándékért, amelyben a barátság jelké­Amikor a siroki lakótele­pen sétált Kádár elvtárs. zömök asszony lépett elé. és arra invitálta, nézze m<?£ miként él egy munkáscsalád Sírokban. A program szer­vezői egymásra néztek, hisz erre a látogatásra idő nem nagyon maradt. Ám Kádár elvtárs megnyugtatta Mag- dus Miklósnét a gyár tech­nikusának féleségét, ha a helyi vezetők nem is tervez­ték ezt a látogatást, ő azért szívesen elmegy otthonukba. így is történt. Néhányad magával a megyeszékhelyre készülődő autósor helyett Masdusék lakása felé indult, s rövidesen ott kooogtatott lakásuk ajtaján. Barátságosan üdvözölte * háziakat s a kölcsönös be­mutatkozás után asztalhoz ültek. A háziak és a vendég ke­délyesen beszélgettek a mun­ka és a családi élet gondjai­ról, örömeiről, s Kádár elv­társ igen helyeselte azt az el­vet. hogy itt. a lakótelepen úgy kerülnek mind nagyobb és nagyobb lakásba az üzem dolgozói, ahogy gyarapodik a család. Magdusék is egy­szobás lakásban kezdték, s most szépen berendezett otthonuk nemcsak arról ta­núskodott. hogy megtalálják számításukat a gyárban. 'Sáf­árról is. hogy a család is sza­porodott. Kádár elvtárs láthatóan jól érezte magát a MagduS családnál, felidézte azokat az emlékeket, amikor ő jé negyven éve szakmát szer­zett. majd a búcsúpohár után szíves szavakkal kö­szönt el a háziaktól. Kiss Gyuláné. a bölcsőde vezetője szavakkal is meg­erősítette, hogy milyen jól érzik itt magukat a gyerekek, mennyire egészségesek, élet- revalóak, bátrak, játékosak. Hangos énekük még akkor is elkísérte látogatójukat, ami­kor a kultúrotthon előtt már a vörös selyemből készült úttörőnyakkendőt kötötte fel egv siroki paitás, hogy úttö­rőtársai nevében csapattag­jukká avassák Kádár elv­társat. A kultúrotthonban a könyvtárat nézte meg Kádár elvtárs, majd fehér asztal mellett találkozott a gyár A legifjabbak virággal kedveskednek. (Kiss Béla felvétele) pét látja. Majd arról szólt, hogy a párt, a kormány és más irányító szerv csak a dolgozó néppel közösen vég­zett munkával érhet el si­kert. — Sok létesítményt mutat­tak itt meg nekem. Elége­dettséget és büszkeséget érez az ember, amikor mindezt látja. De egyben elégedet­lenséget is — mondotta t6b> Ezután Kádár elvtárs és kísérete visszaindult Eger­be. A sirokiakban sokáig em­lékezetes marad ez a találko­zás. Kádár elvtárs közvet­lensége barátságos mosolyai egv egy főhajtása a dolgo­zók előtt és baráti kézfogás» amikor búcsúzott. Kádét elvtárs és kísérete ma föl*» tatja látogatását megyén# teaL ő

Next

/
Thumbnails
Contents