Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-24 / 95. szám

Néhány perc egy fiatal zeneszerzővel

Segítség és bizalom

19 millió forint értékű társadalmi munka egy év alatt

A tanács munkájában a közérdekű bejelentések és javaslatok intézése jelentős helyet foglal el. Bár az össz- tigyinlézéshez képest a közérdekű bejelentések és javaslatok száma aránylag csekély, a tanács tömegkapcso- ■ laténak alakulásában mégis igen fontos. Az egyéni sérelmek, igények orvoslásán és kielégítésén kívül a közérdekű bejelentések bizonyos j mértékig tükrözik a város és : falu fejlődésének azt az irányát, amely a lakosság kívánsága szerint valósul meg.

\ VÁLASZTÁS ÓTA eltelt egy év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a tanácsok a 3500 jelölő gyűlésen felszólaló, 11344 választópolgár ál- ; tel felvetett társadalmi és • gazdasági problémák megoldása érdekében eredmé- s nyesen fáradoztak. A testületi és szakigazgatási szervek a jelölő gyűléseket követően összegyűjtötték és rendsze- i reztók az elhangzott közórde- . kű bejelentéseket, javaslatokat.

: Bár 1967-ben a bejelentéi. Bek, javaslatok száma kevesebb volt, mint 1963-ban, tar- jí talmuk szerint a reális élet : igényeihez közelebb állnak.

; Az elhangzott lakossági ész- > revételekből, javaslatokból 7606 volt olyan, amely meg- j valósítható.

j| A lakosság részéről elhang- l| zott közérdekű bejelentéseket ji olyan formában is osztályoz- j! ták a tanácsok, hogy melyek |j tartoznak saját hatáskörükbe ;és melyek tanács alá nem 'rendelt szervekébe. A jelölő 'gyűléseken 2130 közérdekű i bejelentés hangzott el, ami az összes bejelentések és javaslatok 28 százalékának felél meg.

A megvalósítás érdekében a tanácsok végrehajtó bizottságai felvették a kapcsolatot az illetékes szervekkel és kérték segítségüket a feladatok megvalósításához. Különösen Gyöngyös és Hatvan város tanácsának vb-vezetői végeztek ebben jó munkát.

A TANÁCSOK a helyi erőforrásokból megvalósítható közérdekű bejelentéseik és javaslatok egy részét — az anyagi és műszaki fedezet erejéig — már az 1967. évi községfejlesztési terv módosított előirányzataként számításba vették. A költségvetési hitelek átcsoportosításával és a felettes szervek által engedélyezett pótelőirányzatokkal szintén sikerült jelentős mértékben a jelölő gyűléseken elhangzott lakossági igényeket kielégíteni. 1967- ben a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó javaslatokból 1479-et valósítottak meg, vagyis a jelölő gyűléseken elhangzott összes javaslatok 27 százalékát.

Jelentősebb eredmények: az egri járás területén 2 146 000 forint értékben út-,

híd- és. járdaépítésre, belvíz- rendezésre, autóbuszváróterem, park s villanyhálózat építésre került sor. Szociális és egészségügyi feladatokra (orvosi rendelők, védőnői lakás, szeméttárolók, ravatolo- zák stb. építése) 1 267 000 forintot költöttek. A füzesabonyi járásban 5785 négyzetméter járdát, 3100 méter makadámút felújítását, Besenyőtelek és Mezőtárkány községben pedig 8300 méter vízvezeték kiépítését végezték eL A gyöngyösi járás területén — a közérdekű bejeien'ések nyomán — kiemelkedő munka volt a vámosgyörki és a nagyfügedi belvízrendezés, az új árokrendszer létesítése. Adócsőn korszerű könyvtár építését kezdték meg és 334 higanygőz-lámpahellyel bővítették, korszerűsíi ették a közvilágítást. A hatvani és hevesi járásokból is hasonló eredményeket tudnánk említeni.

Hatvanban 1967-ben saját erőből 7130 méter járdát építettek és bővítették a vízhálózatot is. Megvalósult a közel 300 alkalmazottal működő szociális foglalkoztató.

A MEGYE I.AKÓI nemcsak javaslatokat tettek, azok megvalósításában is tevékenyen részt vettek és vesznek. 1967-ben a lakosság községfejlesztési feladatainak megvalósítását 18 880 000 forint értékű társadalmi munkával segítette elő. A megye egy lakosára jutó társadalmi munka érétéke 55 forint, s ez az érték jóval meghaladja a korábbi évek teljesítését. Különösen a községekben tettek sokat a javaslatok megvalósításáért: az egy falusi lakosra jutó társé,dalmi munka értéke 67 forint volt!

E cikk keretében csupán dióhéjban próbáltuk érzékeltetni, hogy a tanácsok, a végrehajtó bizottságok és szakigazgatási szerveik milyen eredményességgel igyekeztek mindazokat az igényeket kielégíteni, amelyek a választásokat megelőző jelölő gyűléseken hangzottak eL

AZ EREDMÉNYEK nemcsak a testületek és szakosztályaik munkája nyomán születtek. A pártszervezetek, a tömegszervezetek és nem utolsósorban a tanács- és népfrontbizottsági tagok önzetlen társadalmi munkája, aktív közéleti tevékenysége is segítette e fontos feladatok megvalósítását.

A tanácsok a jövőben is arra törekednek, hogy szerteágazó feladataik meghatározásához és végrehajtásához megtalálják az utat a lakosság valamennyi rétegéhez és megtartsák bizalmukat.

Sebestyén László

a megyei tanács dolgozója

Az egri Széchenyi ntcai „kis csemegében” hosszú sor a pénztár előtt, majd vita, türelmetlen álldogá- lás. A pénztárosnő szortírozza a cserére leadott üvegeket.

— Ez sem tőlünk van...! Ezt se itt vásárolták...! Ezt se fogadjuk el! — és rakja vissza a kosárba a kereskedelem által forgalomba hozott címkés üvegeket, amelyeket a város más üzletében — éppen most tatarozzák — adtak el, s amelyeken mind ott van nyomtatásban, hogy a ,bV tétért két forintot fizetett a vásárló.

A pénztárosnő hajthatatlan, s legutolsó aduja az, hogy vagy visszaviszi a vevő abba az üzletbe az üveget, ahol vásárolta, vagy felkeresi a főnököt, s kikönyörögheti a visszaváltást.

Valóban csábító ez az ajánlat. Jól lőhetne kamatoztatni az „Ismerd meg hazádat még egyszer” mozgalomban, hiszen aki utazás közben, vagy más üzletben hagyta ott pénzét

Két érvvel ezelőtt Jugoszláviában rendezték meg a szocialista országok fiatal zeneszerzőinek és zenetudósainak találkozóját. Ezen már részt vett Tornász Sikorski is, a lengyel delegáció egyik ifjú komponistája; most Egerben láthatja viszont külföldi kollegáit. Az út kezdete mindig érdekes, ezért is kérdeztem meg mindjárt, ő hogyan lett zeneszerző?

— A dolog tulajdonképpen egyszerű. Édesapám Is zeneszerző. s ezt tanítja Varsóban a szakiskolán. Ök mindenáron a nővéremből szerettek volna zenészt nevelni. Tanították zongorázni, de nem sok kedve volt hozzá. Nekem igen. Neki. kötelező volt a zenetanulás, nekem nem... Tizenöt éves koromban kezdtem el komponálni. Minden nap írtam valamit, úgy szórakozásból. Ebből azonban később már „életbevágóan” fontos munka lett számomra, s 1963-ban a Varsói ősz műsorában bemutatták az egyik -szerzeményemet. „Ant'fónia” — ez volt a címe. Josephine Nendick

ezekre az üvegekre, most szépen visszatérne az egykor kellemes helyekre, kezében a kétforintos üveggel, hogy megkapja annak ellenértékét.

Bár az se lenne rossz megoldás, ha minden üveg- betéthez származási igazolványt állítanának ki az üzletben, esetleg becenevekkel is ellátnák, és örömmel kiáltanának fel, amikor újra találkoznának vele a vevő kezében: „Jé, a kisöb- löst visszahozták”. Persze, lehetne olyan megoldást is találni, hogy megnyugtatóan tisztáznák — bár a többi kereskedelmi szakember szerint ezt már megtették — a göngyöleg- visszaváltás módját és szabályait, s nem okoznának felesleges vitát, bosszúságot, ácsorgást az efféle ügyekkeL

Mindenesetre akik ennek az esetnek szenvedő és fültanúi voltak, jobbnak látták visszatérni vevőként régi üzleteikbe, amelyeknek — szerencsére — befejezték a tatarozását.

K. E.

angol énekesnő énekelte a szoprán-szólót. Egy évvel később, 1964-ben Londonban is bemutatták.

A tolmácsnő franciául közvetíti a beszélgetést.

— Sokszor járt Franciaországban?

— A lengyel szakiskolák után hosszú időt töltöttem Párizsban, tanulmányúton. A legtöbbet azonban édesapámtpjl +r*r>!tH-orv-» a c7!3

— Nehéz-e kitömi az új zeneszerző-generációnak?

— Ha van tehetsége, ha van mit mondania, akkor nem. A Varsói Ősz programja a modem zene megismertetése, az új komponisták bemutatása. Az eljászott műveket mindjárt hanglemezre rögzítik, s másnap már három-négyszáz példányban veheti a fesztivál közönsége. Érdekes, hogy a publikum oroszlánrésze azokból áll, akinek különösebb aktív kapcsolata nincs a zenével. Hatalmas az érdeklődés. Persze... például Brahms hiveit nehezen lehetne itt megtalálni; a Varsói őszt nem a filharmónia közönsége látogatja.

— Nem jelent ez nagy szakadékot a „régiek” és a ma között?

— Nem. Az új irányzat logikus következménye a réginek a zene természetes fejlődésében. Hogy még kevesen értik? Debussyt sem nagyon

értették a maga idején, forradalmárnak számított, most azonban már klasszikusként tartjuk nyilván.

— Ezek a találkozók, mint amilyen az egri is, célravezetők?

— Természetesen! Érdemes megrendezni, de valahogy másképpen kellene... Sokkal felszabadultább légkörben talán eredményesebb volna,

mint r-,'7 ör+okpz!et(Foto: Fehér István)

jellegű beszélgetéseken. Megértem, hogy nehéz megrendezni, szervezni, de ilyen találkozók alkalmával a feloldás — az a legfontosabb.

— A jelenlegi találkozó műsorában milyen szerzeménnyel szerepel?

— Magnószalagon hoztam: Concerto breve — ez a címe Zongorára, fúvós és ütos hangszerekre írtam.

★

A fiatal zeneszerzők és zenetudósok találkozójának mai programja — nem árt egy kis kikapcsolódás — kirándulással telik el. A vendégek ezen a napon a Bükkkel ismerkednek; ellátogatnak többek között Szilvásváradra és Felsőtárkányba is. Csütörtökön kerül sor a lengyel és a keletnémet fiatal zeneszerzők műveinek bemutatására és a vitára, este fél nyolckor p>edig az egri főszékesegyházban rendezik meg az orgonahangversenyt (hátai)

Megy az iiveg fáiidoi*8Íli*a

— Hát én bizonyítok, az ördögbe is! — vágta rá Lecoq úr. — Bonyolult ügy, nehéz ügy, de annál jobb! Ha egyszerű volna, máris visszamennének Párizsba, és holnap kiküldeném egyik emberemet. A rejtvényeket fejtsék meg a gyerekek! Nekem kibogozhatatlan rejtély kell, hogy kibogozhassam, harc, hogy megmutathassam erőimet. akadály, hogy legyőzhessem.

Plantat bácsi és az orvos tágra nyílt szemmel nézte a nyomozót, aki valósággal átszellemült.

Még mindig az a sárga barkójú, sárga hajú férfi volt, vagyonos emberhez illő szalonkabátjában, de tekintete, ^hangja, arckifejezése, sőt, még vonásai is megváltoztak. Szemében szikrák gyúltak, hangja ércesen zengett, parancsoló mozdulatai vakmerő gondolkodásról, kemény elszántságról tanúskodtak.

— Képzelhetik, uraim — folytatta —, hogy az ember nem azért a néhány ezer frankért vállalja a nyomozást, amit a főkapitányság ad évente. Inkább szatócsnak megy,

„ha nincs benne hivatástudat. Akár hiszik, akár nem, '"húszéves koromban, kemény tanulás után beléptem matematikusnak egy csillagászhoz Ez már társadalmi állás.

Lecoq úr gyorsan szippantott néhányat kialvófélben . levő szivarjából, s közben érdeklődve figyelte Plantat bácsit.

Nemsokára folytatta:

— Na. és. képzeljék el. nem éreztem magam a legboldogabb embernek a földön. Ugyanis, ezt elfelejtettem mondani, volt két gyöngém: szerettem a nőket és_ a kártyát. Senki sem tökéletes. A csillagászom hetven frankját nem találtam elégnek, s míg számoszlopaimat róttam, azon törtem a felem hogvan lehetne máról holnapra sok pénzt szerezni. Ennek végül is csak egy média van: eltulajdonítani más vagyonát, de ügyesen, hogy aztán ne

v kelben nyugtalankodni miatta Ezen gondolkoztam reggeltől estig. Számításokban olv leleményes eszem használhatóbb tervek százait tárta elém. Elborzadnának, ha csak

a felét elmesélném mindannak, amit akkoriban elképzeltem. Ha sok olyan kitűnő tolvaj lenne, mint én, törölni kellene a szótárakból a tulajdon szót.

„Mire akar kilyukadni?” — töprengett Gendron doktor.

És hol Plantat bácsit vizsgálta, aki úgy figyelt, mintha minden gondolatát ide összpontosítaná, hol a detektívet. aki már folytatta is:

— Egy szép napon magam is megijedtem az ötletemtől. Kieszeltem egy kis műveletet, melynek segítségével 200 000 frankot lehet elemelni bármelyik bankártól, éppoly veszélytelenül és könnyedén, mint ahogy ezt a csészét felemelem. Már úgy állt a dolog, hogy így szóltam magamban: „Édes fiam, ha ez így megy tovább, te egész egyszerűen áttérsz az elgondolásról a megvalósításra.” Ezért aztán, mivel becsületesnek születtem — nagy szerencse! —, és mindenáron hasznosítani akartam természetadta tehetségemet, egy hét múlva elbúcsúztam a csillagászomtól. és elszegődtem a főkapitányságra. Féltem, hogy tolvai leszek, hát rendőr lettem.

— És elégedett a cserével? — kérdezte Gendron doktor.

— Esküszöm, uram, hogy még egyszer sem bántam meg. Boldog vagyok, mert szabadon és hasznosan alkalmazhatom matematikai és következtető készségemet. A létnek óriási vonzereje van számomra, mert még egy szenvedély rejtőzik bennem, mely erősebb az összes többinél: a kíváncsiság. Folyton szimatolok, akár a kopó.

Percnyi hallgatás után Lecoq úr összerezzent, mint aki most ébred, s elővette óráját:

— Mi az ördög! — mondta. — Én itt fecsegek, s az idő múlik.

— És Guespin börtönben van — jegyezte meg az orvos.

— Kihozzuk, uram — felelte a detektív —, ha mégis ártatlan. Mert ezúttal megfogtam a dolgot, a regényemet. ha így jobban tetszik, és egy parányi hézag sincs benne. De van egy tény, egy döntő fontosságú tény, amit nem tudok egymagám megmagyarázni.

— Mi az? — kérdezte Plantat bácsi.

— Lehetséges-e. hogy Trémorel úrnak komoly érdeke volt megtalálni valamit, egy iratot, levelet vagy papírt. valami kis terjedelmű tárgyat, amit saját házában rejtettek el?

— Igen — felelte a békebíró —, lehetséges.

— De nekem bizonyosság kell — mondta Lecoq.

Pianist bácsi gondolkozott egy pillanatig.

— Hát lessék! — folytatta. — Biztos vagyok, egészen biztos abban, hogy ha Trémorelné hirtelen hal meg. a gróf lerombolta volna a házát, hogy megtaláljon egy bizonyos papirost, melyről azt hitte, hogy feleségénél van,

s közben itt volt nálam, az én kezemben.

— Tehát — szólt Lecoq úr —, ime a dráma. Mikor beléptem Valfeuillube, engem is. akárcsak önöket, uraim, megdöbbentett a lakás szörnyű rendetlensége. Először én is azt gondoltam, amit önök. hogy csupán mesterséges rendetlenségről van szó. Tévedtem. Az alaposabb vizsgálat meggvőzött erről. Äz igaz. hogy a gyilkos mindent ízzé-porrá tört tönkrezúzta a bútorokat, felhasította a foteleket, hogy elhitesse, őrjöngő banda járt ott. De az előre megfontolt vandál pusztítás közepette követni tudtam egy pontos, aprólékos, és még nagyobbat is mondok: türelmes kutatás akaratlanul otthagyott nyomait. Ügy látszott, mintha mindenütt találomra fosztogattak volna, nem igaz? Fejszfcsapásokkal hasították össze a bútorokat, melyeket kézzel is ki lehet nyitni, betörték a fiókokat, melvek nyitva álltak, vagy kulcsuk ott volt a zárban. őrültség ez? Nem. Mert valójában minden helyet megnézték, ahová egy levelet el lehet rejteni. A kisebb bútorok fiókjait össze-vissza dobálták, de a fiókok hor- nyolata és a bútor közti keskeny rést megvizsgálták, amit az bizonyít, hogy ujjnyomokat találtam az ott felgyülemlett porban. A könyvek szanaszét hevertek a főidőn. de mindegyiket kirázták, néhányat olyan erővel, hogy leszakadt a kötése. A kandalló mindegyik lapját a helyén találtuk, de mindet fölemelték. A foteleket nem pusztán azért szabdalták össze kardszúrásokkal, mert jólesett felhasítani szövetüket, hanem az üléseket kutatták át. Mikor hirtelen bizonyossá vált, hogy elkeseredett kutatás folyt itt, gyanúm megingott. Ezt gondoltam: a gonosztevők az eldugott pénzt keresték, tehát nem laktak a házban.

— De hát —jegyezte meg az orvos — lehetséges, hogy valaki ott lakik egy házban, és nem tudja, hová rejtik az értékeket, s ígv Guespin ...

— Bocsánat — vágott közbe Lecoq úr —, mindjárt megmagyarázom. Másfelől pedig olyan nyomokat találtam. melyek szerint a gyilkos csak egy Trémorelnéval szoros kapcsolatban álló személv lehetett, például a szeretője. vagy a férje. így gondolkodtam akkor.

— És most?

— Pillanatnyilag — felelte a detektív —, mivel bizonyos. hogy nemcsak értékeket hanem egyebet is kereshettek.. közel járok ahhoz, hogy azt higgyem, az az ember a bűnös, akinek jelenleg a holttestét keresik, vagyis Hector de Trémorel gróf.

Gendron doktor és Plantat bácsi kitalálta ezt a nevet, de eddig senki sem merte megfogalmazni gyanúját. Várták a Trémorel nevet, és mégis. most. ahogy az éjszaka közepén, ebben a nagy sötét szobában, ez a legalábbis furcsa személyisée odavetette, kimondhatatlan ijedelem reszkettette meg őket. (Folytatjuk)