Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-23 / 94. szám
Hajrá helyett ésszel Szervezési kezdeményezések AKADOZOTT a termelés* nem tudták betartani a határidőt... Ideges lett a főnök, veszekedett, szép szóval agitált vagy éppen kiabált a művezető, a műhelyfőnök és az igazgató. Eddig többnyire az alkalomtól, a szemben álló felek erőviszonyától, esetleg az emberséges vezetés kötelező erejétől függött a módszer, de a lényeg az volt, hogy „hajrá, emberek, hozzuk be a lemaradást, mert a tervet teljesíteni kell!” Nem a normaórák csökkentésének fontosságát, a munkaidő kihasználás, még kevésbé a munkaverseny jelentőségét vitatjuk, hanem az igényes vezetésre, a korszerű üzemszervezésre szeretnénk irányítani a figyelmet. Több országban a korszerű vezetés tudományát egyetemen vagy több éves tanfolyamon tanítják, és a vezetés „művészetének” gazdag irodalma van. Mi egy kicsit későn ismertük fel a szervezési munka jelentőségét, s ha a szükségszerűen jelentkező nagyon bonyolult feladatot célszerűen és eredményesen meg akarjuk oldani, akkor nagyon alaposan hozzá kell látnunk az elmaradás felszámolásához — hallottuk a MTESZ Egerben rendezett ankétján. Az üzemszervezésre vonatkozó legfontosabb szakkönyveket ma már be lehet szerezni és tapasztalatcserére sem kell feltétlenül külföldre utazni. Szűkebb hazánkban, Heves megyében is olyan kezdeményezések vannak, amelyeket érdemes figyelemmel kísérni, mert a másik vállalat igényeivel és feltételeivel összevetve, a helyi adottságokhoz alkalmazkodva nagyobb befektetés nélkül hasznosítani lehetne. A FINOMSZERELVÉNY- GYÁR modellezéssel megállapította, hogy a vállalat tevékenysége az igény megjelenésétől a készáru eladásáig egy nagy, alapvető folyamatból áll, és ez négy fázisból, vagy más szóval: folyamatszakaszból tevődik össze. Ennek megfelelően szabták meg a vállalati szervezetet, vagyis a négy folyamatszakasz felismerése diktálta a vállalat szervezeti felépítésének logikai modelljét. Ebből kiindulva a Finomszerelvény- gyár vezetői felülvizsgálták telepítési és munkaerő-ellátási helyzetüket, az állóeszközök összetételét és állapotát, az anyagellátás lehetőségét, a gyártás rendszerét és tömegszerűségét, az üzemeltetés mértékét, a vállalat jelenlegi kapacitását és a fejlesztés lehetőségét. A Finomszerelvénygyár igazgatójához, főmérnökéhez, főmémökhelyetteséhez öt-öt, a főkönyvelőhöz három szerv (osztály, főosztály) tartozik. Az új szervezés eredményeként, a körülmények, a feladatok és az adottságok mérlegelése után, egy-egy osztály vagy csoport helyét és szerepét egészen másként ítélik meg, mint ahogyan a korábbi években az kialakult. Az üzemek önállóságát növelték, üzemi hatáskörbe utalták a vezető diszpécsereket, önálló gyárfejlesztési osztályt szerveztek, a műszaki előkészítés hatásfokának növelése és szilárd kézben tartása céljából főmérnökhelyettesi munkakört létesítettek, a kereskedelmi főosztályon belül piackutató csoport működik, szoros összhangban a fejlesztés, a tervezés és egyéb területen dolgozókkal. Rendkívül fontos feladatnak tekintik az egyes szervek közötti összhangot, a helyes belső és külső információs rendszer kiépítését, a több variációs tervezést, az elemzésen alapuló döntést. A hatáskör bővítésével együtt növelték a felelősséget és megfelelő szervezeti formák működtetésével biztosítani kívánják azt, hogy a piac igényeihez gyorsan alkalmazkodjanak és jól átgondolt, egységes vállalatvezetés érvényesüljön; AZ EGRI DOHÁNYGYÁR is felismerte, hogy a gazdaságirányítási reform igényli a korszerű szervezeti formát, a termelés megfontolt, de mégis rugalmas és hatékony irányítását Az országos válWuszéyes a; Eger—salgótarjáni TflZÍP Vállalat Fő cél: az igények kielégítése, a választék bővítése □ Kettős Jubileum □ Félmillió forintos nyereségrészesedés □ A vietnami nép megsegítésére A termelési tanácskozáson a dolgozók elhatározták, hogy bekapcsolódnak a testvéri vietnami nép megsegítésére indított akcióba. Felajánlották, hogy egy havi fizetésüknek három százalékát elküldik a szolidaritási csekkszámlára. Kettős jubileumra készülnek az Eger—salgótarjáni TÜZÉP Vállalat dolgozói: munkával kívánják köszönteni, megünnepelni a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50., s vállalatuk megalakulásának ’10. évfordulóját. A kettős évforduló tiszteletére jubileumi munkaversenyt szerveztek, amelybe a vállalat valameny- nyi dolgozója bekapcsolódott. Túlzás nélkül kijelenthetjük: évről évre jobban, eredményesebben dolgozik a vállalat. 1967-ben nem kevesebb. mint 530 millió forint értékű forgalmat bonyolított le. A jómunka jutalma: a közel félmillió forintos nyere- •ségrészesedés, amely egy-egy dolgozónak 18 napi részesedést jelentett. A törzsgárda tagjait külön is megjutalmazták. A napokban termelési tanácskozáson értékelték az elmúlt évben végzett munkájukat, s beszélték meg az 1368-as feladatokat, az új gazdaságirányítás adta lehetőségek minél gazdaságosabb kihasználását. A fő cél változatlan: az igények maximális, gyors, kifogástalan teljesítése, a választók bővítése. A termelési tanácskozáson elhangzottak arra engednek következtetni, hogy a vállalat dolgozói ez évben még a tavalyinál is jobban kívánnak dolgozni, s mindent elkövetnek, hogy ijabb sikerekkel öregbítsék I vállalat hírét, rangját. lalatokat 4—5 évvel ezelőtt szervezték, de a vállalati központ és a gyáregység több kérdése a mai napig sem tisztázódott és ezt a kérdést egyrészt még bonyolultabbá tette, másrészt egyre jobban sürgeti a gazdaságirányítási reform egészséges szelleme. A gyáregységek termelnek, a népgazdasági és a munkahelyi érdek egységét korszerű szervezettel kell szolgálni. Úgy véljük, nemcsak a dohánygyár, hanem több gyáregység érzi a hatáskör és a felelősség, a gyorsan változó feltételek és a megkötöttség, a gazdálkodás növekvő feladatai és a helyes ösztönzés érvényesülésének ellentmondásait. A jelentkező ellentmondásokat a megváltozott helyzethez jobban illő szervezeti formával lehetne megszüntetni. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, erre sem határidőt, sem általános sablont nem lehet adni. Vállalatonként és gyáregységenként helyzetvizsgálatból kell kiindulni, ezt elmélyült elemzés és átszervezési terv kövesse és ennek alapján kell megszabni az új szervezetet. De ezzel nem fejeződhet be a szervezés, a visszatekintő elemzés a célkitűzés és a gyakorlat helyességét vizsgálja, az új szervezet gazdaságos működését ellenőrizze. A HATVANI KONZERVGYÁR tapasztalatai azt igazolják, hogy az eddiginél nagyobb rugalmassággal kell alkalmazkodni a piac igényeihez és a vállalat adottságaihoz. A kettő összhangját, vagyis a gazdaságosságot nem kis mértékben befolyásolja a szervezeti forma. Hová, kihez, milyen információ jut el? Milyen ismeretek birtokában, helyesen vagy tévesen döntenek, és vajon kellő időben döntenek? Az anyagi lehetőségek határán belül minden vállalatnak saját érdekében törekedni kell a szükséges adatok feldolgozására, elemzésére és hasznosítására. Az információk eljuttatását, hasznos alkalmazását a hiányos, de a túlzott szervezett is akadályozza. Minden munkahelyen az igényeknek és az adottságoknak legjobban megfelelő szervezeti formát kell választani. A gépek és az adatok csak segítik, de a vezető posztján nem helyettesíthetik az embert. Az üzemek vagy üzemrészek önállóságának növelése és az egyszemélyi vezetés nem ellentmondás. A'személyi adottságok, a képesség és a folyamatos oktatás lehetővé teszi, hogy a vállalati szervezet egyre jobban megközelítse a korszerűség igényelt. Amilyen mértékben előrehaladunk ezen az úton, annál inkább sikerül elérni, hogy a döntés előkészítése kollektív legyen, és az egyéni döntés a közösség érdekét szolgálja. Dr. Fazekas László Vetik a burgonyát A füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezetben már az elmúlt évben igyekeztek megalapozni az idei jó burgonyatermést. A vetésre legalkalmasabb gumókat ősszel priz- mázták, s vigyáztak arra, hogy épségben átvészeljék a téli hideget. Képünk akkor készült, amikor a szövetkezet tagjai felbontották a vetőmagot tartalmazó prizmákat, majd gondos válogatás után zsákokba rakták, hogy zavartalan legyen azoknak a munkája, akik a határban elültetik. Előrelátó, gondos munkájuk minden bizonnyal gazdagon fizet majd betakarításkor. (Foto: Kiss Béla) Egy are hőseiről t A kiváló géplakatos... Neve: Oroszt László. Munkahelye: Mátravidéki Fémművek szerszámüzeme. Beosztása: géplakatos. Különös „ismertetőjele”: ha tszoros kiváló dolgozó ... — 1956. május elsején kaptam meg az első kiváló dolgozó kitüntetést, nemsokára követte a második, a harmadik, majd „jött” a negyedik, az ötödik, s most április 4-én a hatodik. — Melyiknek örül jobban? — Természetesen a hatodiknak. Jó érzés, hiszen a munkám megbecsülését jelentik az érmek az oklevelek. — Mégis, mit gondol: mivel érdemelte ki a hatodikat? — Nem tudnám megfogalmazni. Jól érzem magam a gyárban, az üzemben. Szeretem a munkámat, a gyárat. a kollégákat. Mindennap igyekszem maximálisan eleget tenni a rám bízott feladatoknak. Érdekel amit csinálok, s ne vegye nagy szavaknak. de engem tanít, egyben szórakoztat is a munkám. Valahogy így „jöttek” össze a kitüntetések. — Mikor került a gyárba? — 1955-ben. — Hová valósi? — Verpelétre, — Onnan jár be? — Nem. Szép, kétszobás lakást kaptam a gyártól. Sírokban lakunk, a gyári lakótelepen. — Mennyit keres? — Tizenhárom forintos órabérem van, 2800—2900 forint megvan. — Sokat kell érte dolgozni? — A szerszámüzem a gyár egyik szíve. Ha mi leóll- nánk. az egész gyár termelése veszélybe kerülne. Ugyanis mi készítjük a termeléshez szükséges, s nélkülözhetetlen szerszámokat. Éppen ezért nincs megállás, mindennap „hajtani” keE. — Szabad idő? Pihenés? — Nem mondhatnám, hogy sok jut belőle. Rajparancsnok vagyok a munkásőrségben, és megbíztak a kereskedelem ellenőrzésével is. Sokszor bizony hosszabbak is lehetnének a napok. — A család? — A feleségem' is itt dolgozik a gyárban. Van két gyerekünk. — A hetedik kiváló dolgozó kitüntetés? — Hát arra még várni kell. hiszen most kaptam meg a hatodikat. Rajtam nem múlik, én mindent elkövetek, hogy jövőre is „észrevegye- nek”... — Elégedett? —Nincs panaszom, meg van mindenünk... k. j. ^Micsoda barátság... A kos közelmúltban vaslevelet kaptam. Felbontottam, * egy hosszú írást találtam benne, amelynek els6 oldalán ez állt: „Az özvegy tehén bosszúja” és alatta: „Novella”. Precizitásra vall: ha netán az írástól nem derülne ki, hát ott van. hogy: „novella!” A küldeményhez egy levelet is csatolt a feladó. Ezt írta: .,Kedves Barátom! Nyilván meglep, hogy 25 éve nem találkoztunk, s én most megkereslek. A régi jó barátság arra ösztönöz, hogy el- küldjem közlésre egyik jól sikerült novellámat. Jó lenne, ha a honoráriumot a közlés előtt eljuttatnád »nemre. etűd vözöl: Zafurek Ödön. barátod”. A sorok felzaklattak, ugyanis amióta az eszemet tudom. soha nem ismertem semmiféle Zafureket. Azért a megbizonyosodás kedvéért sorra vettem élettörténetem minden állomását. A grund „névsorában” nem szerepelt. Iskolatársak között sem. Gondoltam, talán hadifogságból származik az ismeretség. de az sem stimmelt. mert — isten látja telkemet — soha nem voltam hadifogoly. Szóval világos! Elolvastam az írást és ettem utána elegendő szódabikarbónát. Így sem sikerűit megemésztenem. Persze, két használható szó akadt benne: „na, na”. Dehát ezért a két szóért!? Érthető, hogy bennünket egymáshoz. „Kedves Döncikém! Megkaptam a novellát és jólesett leveledből tudni, hogy 25 év távlatából sem kerültem a feledés homályába. Ez az igazi baőszintén kellett Válaszolnom. Ez nem volt számomra nehéz, hiszen Zafurek azt írta, hogy régi barátság fűz. rátság feljogosít arra is. hogy nyíltan véleményt mondjak írásodról, amelyet nagy figyelemmel olvastam. Jó írás, látszik rajta az avatott kéz. az alkotó elme. E nélkül a novella nélkül szegényebb lenne a világirodalom. Helyenként azonban pontatlanul használod az igekötőket éx itt-ott rossz helyre rakod a vesszőket. Sajnos, emiatt nem tudjuk közölni. Arról nem írtál, mivel foglalkozol egyébként. Csak novellád témájából következtethetek: delfinidomár, vagy cipőfűzőárus lennél’ Ez bizony nem valami nagy karrier. Gondoltam, ha abbahagynád az írást, kifejlődhetne benned egy egészségesebb életszemlélet és elhelyezkedhetnél a Sóhivatalban segédmunkásnak. Persze, ez csak javaslat, de vedd fontolóra. A Sóhivatalban szabad szombat i. van. víncae György" Strandvendéglátás: elégtelen Szombaton, vasárnap nem is tavasz, hanem nyár köszöntött ránk. Már korábban is melegen sütött a nap és a meteorológia előre jelezte a kellemes időt. Az egri strandot vasárnap annyi vendég kereste fel, mint nyáron, mintegy ötezren napoztak, fürödtek. Nem sokáig tartott a kellemes szórakozás, hamarosan türelmetlenül járkáltak és bosszankodtak az emberek. Ugyanis az éttermet zárva találták, a pavilonok ajtaján, ablakán redőny és pókháló... Sehol sem lehetett egy pohár frissítőt, sört, málnát meg szódavizet sem kapni. Ügy látszik, a Felsőmagyarországi Üzemi Vendéglátóipari Vállalat nem vette észre, hogy itt m strandszezon. Pedig felsőbb utasítás, sem piackutatás nem kellett volna ahhoz, hogy idejében megállapítsák az igényt és enni-inni- valót adjanak a strandotoknak. Az üzleti szellem és a kötelező szolgáltatás elmulasztása joggal bosszantotta az egrieket, valamint a városba érkező turistákat. Már egy hete nyitott a strand, új színbe öltözött a Hadnagy utcai bejárat és kabinsor, de törmelék, szemét és felvonulási épület csúfítja a Csákány utcai oldalt. A Heves megyei Állami Építőipari, illetve a Csőszerelő Vállalat még mindig nem fejezte be az ön- kiszolgáló étterem tűzhelyének bekötését, szerelését. Jogosan kérdezik az egri strand látogatói, hogy mikor nyitják az új éttermet és mikor lesz rend, tisztaság körülötte? Eddig a strandellátas elégtelenre vizsgázott és nem kis bevételtől esett el. F. L. 1968. április S3, kedd