Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
Olaszország. 11 Az egyik kitkötőben két szabadnapos matróz sétál. Esteledik. Útjuk egy vasúti felüliárán vezet át. Három helybeli csavargó állítja meg őket. is pillanatok alatt kézi- tusára kerül sor. Pofonok rönködnek, s már-már alulmarad a két matróz, amikor a szürkületben két fehér ruhás fiatalember közeledik. Közbevetik magukat. Az egyik csavargó hamarosan elhasal egy jól irányzott balegyenestől. A másik az állá- ra kapja az első ütést, ettől kóvályogni kezd. aztán a a gyomrára zúdul a következő ütés. Csendesen elfekszik ... A harmadik futásnak ered. — Thank you ... — mondta a két magvar tengerész. — Nem történt semmi... mi is matrózok vagyunk — mondta a két fehér ruhás, és továbbsétáltak. Ez a kikötői életkép bármelyik Rej tő-regény ben elférne. akár Fülig Jimmy, akár más. nagy nevű hős pofoniai csattognak a trópusi éjszakában. A század első évtizedeinek hajósai azonban már régen nyugdíjban, vagy hullámsírban, vagy pedig a .föld alatt pihennek, viszont a tengereket ma is szelik hajók. egyre korszerűbbek, egyre csinosabbak. és egyre praktikusabbak. Még maavar halók is úsznak, többnyire a Földközi-, a Fekete- és az Adriai-tengeren. A kikötői történetet is egy volt tengerésztől. Bánkuti Gyulából hallottam, aki jelenleg már igen szárazföldi foglalkozást űz: üzemszervező a Heves megyei Vendéglátó- ipari Vállalatnál. (•crejí a film .,. — Ilyen könnyű > volt a tengertől elszakadni? — Nem... De ahogy hajdanában vonzott a hatalmas víz végtelen szabadsága, úgy vonzott vissza később, hat esztendő után a — családom. Megházasodtam. kisfiam született... Azt hiszem, így érthető. Csinosan berendezett szobában beszélgettünk. Mindenütt a nemrégi tengeriú- rás emlékei: műfal egyiptomi nádból, egyiptomi padlóváza. sivatagi kaktuszok, preparált csikóhal. aztán Természet Mester utánozhatatlan csigái, kagylói ... S az emléket úira élővé varázsoló filmtekercsek. Pereg a film: s a fehér papíron tenger hullámzik, ott a haló. fedélzetén a napi munkájukat végző matrózokkal. — Rém unalmas lehet két kikötő között. szolgálaton kívül... — Csak a kívülálló szemében! A kormánynál áll például éjszaka a matróz Kellemes idő van. harminc fok felett. Fent világít a hold. Egyedül van. végtelen a tenger és az .h. ' 1 ven1968. április 21., vasárnap kor annyira megrohanják a gondolatok az embert, hogy észre sem veszi az idő múlását. Aztán kipiheni magát, maid hosszú levelet ír. Van miről írni! Aztán előveszi azt. amit az előző kikötőben vásárolt; javítgatia tisztogatja. vagy éppen a „házi” munkáiét végzi. Hidd el. nagyon telik az idő. A film színes tengeri naplementét mutat. Aranyhíd köti össze a hajót a láthatárral. s szinte kedve volna végigmenni raita az embernek mert a tenger fodrai valami nagyszerűen puha szőnyeget juttatnak az eszébe. — Hogyan lesz valaki matróz? — Először is érettségi kell hozzá. Aztán átesni a repülőorvosi vizsgálatokon, s ha megfelelt el kell szenvednie a trópusi betegségek elleni védőoltásokat. Apró gyerekkorom óta vágytam a tengerre. s amikor Brailában a Balaton nevű teherhajóra szálltam...! Az első utam: Izmir—Bei rut—Latakia— Port Szaid—Trieszt, majd Fiume volt. Ma már sok hajónk jár a tengeren. A fel- szabaduláskor mindössze négy volt: a „kis” Budapest, a Tisza, a Debrecen és a Szeged. Jelenleg ennek maid háromszorosa a haió- parkunk. Legújabb a „nagy” Budapest. - mely nemrég épült Várnában, Pepita Ofélia a Texas Bárban . A hajón is van — ranglétra. Hajósinasként kezdi az ember, majd nappalos matróz lesz belőle, később oedig kormányos matróz. Ha végleg eljegyezte magát a tengerrel, s alkalmas is erre: kadett- ként „szerel le”, hogy elvégezze a tengerésztiszti akadémiát. Fülig Jimmy mindössze a fregattfőhadnagyi sarzsiig vitte. de annak is csak saját magát nevezte ki, hisz papírjait bevonták némi csempészésért, és „más becsület- sértésért”. Hatalmas darukkal még hatalmasabb hajókkal, nyüzsgő forgataggal, ezernyi színnel jelenik meg az egyik kikötő képe. Erről iut eszembe: járt-e a Földközi- az Adriai- és a Fekete-tenger kikötőiben is Fülig Jimmy? ... Egy csempészné] minden előfordulhat, tehát biztos, hogy járt. A kikötőre terelődött a beszélgetés. Van-e különbség a rejtői történetek, és a ma között? Nehéz kérdés, hiszen itt bent. mélyen a szárazföldön sem ismeretlenek a tehetséges pofonok... — Rejtői történet kell? . Van az is. Libanon kikötőjében — bizonyára itt is megfordult. Jimmy — van egy „vendéglátó egység”, erre a névre hallgat: Texas Bár. (Nem is olyan ismeretlen, témánál vagyunk!) Igen drága hely, egy dollár például a fél wis- ky. Az ott szolgálatot teljesítő Pepita O fél iák sem olcsók. akik a forgalomért bizonyos százalékot kapnak. Bizonyos százalékot kap még a taxisofőr is. aki a várost megkerülve . viszi a tapasztalat- j lan matrózt az egyébként né- j hány méterre levő szállodába. s természetesen bizonyos százalékot kap a portás is, hogy alapos legyen a megvesztegetés ... A naív vendég reggel még azon is elcsodálkozhat. hogy hová tűnhetett a pénztárcája? Egy másik kikötőben történt: az egyik rakodómunkás kezében egy papírzsákkal elszaladt! A kikötő fegyveres őre szó nélkül lekapta a puskáját. és a szemközti kőkerítésen éppen átmászni igyekvő „tolvajt” lelőtte. Aztán odament. és kettészakítva a ..lopott” paoírzsákot. letakarta vele a holttestet... Matrózkorsm» — Milyen egy kikötői kocsma?. — jutott eszembe újra Rejtő — Elsősorban piszkos. Aztán — szintén elsősorban — sok lányt lehet bennük tamim ij nyomában lálni. érthető feladatkörrel. Verekedés? Hamar kirobbanhat, de hamar vége is van. Ma már a kikötők rendőrsége jól szervezett. A vendégsereg változatos: matróz, halász. kikötő] munkás. Az öreg tengerészek meg a halászok nem isznak tömény italt; söröznek, vagy boroznak. A halászok nyakán színes kendő. valamennyiük övében kés. Érdekes, csöndes, szűkszavú emberek, emlékeztetnek Hemingway öreg halászára. Sokan még ma is vitorlással szállnak tengerre. A rakodómunkások? Rongyosak, hatalmas, bő nadrágot hordanak, és eléggé lusták. Ha tehetik, lopnak is; ráviszi őket a szükség ... — A piros kendőről jut eszembe: kalózokkal nem találkoztatok? — Csodálkozni fogsz: igen ... ! Persze ma már „el- korcsosult kivitelben” találhatók. A török partoknál vigyázni kell rájuk. Ha a vihar elől védett öbölbe húzódik a hajó — egy fehérhajón nem sokam szolgálnak — odaúszik hozzájuk egy bárka. A benn- ülők felajánlják, hogy hoznak vizet, vagy ezt, s amazt- Közben szemügyre veszik a létszámot. Volt már olyan eset. hogy alaposan kifosztottak egy-egy hajót, kihasználva a vihart. Egyszer bennünket is „megszólítottak”. Természetesen sürgősen továbbmentünk. Vigyázni kell ezekre. Pillanatok alatt elvégzik „munkájukat”, s bottal ütheted a nyomukat;.. — A történeteket hallva úgy érzem. Fülig Jimmyék véglegesen beköltözhetnek a regény lapjai közé, így szim- patikusabbak az utókor szemében. Nemigen támadnak már föl, hogy saját nyomaikon újra végigjárják a régi utat. S amerre te jártál, nem kívánkozol vissza még egyszer? ... — De igen , .. Egy nagyon jó barátommal, sokat hajóztunk együtt. Annak idején, diplomával a zsebében, hajóra szállt ő is. hogy megízlelje a tengeri életet. Ve}£ tervezzük. hogy egyszer még végigjárjuk a ..régi csapást”.,. Kátai Gábor IDEI MODELL Üj fürdőruha-kreáció. Képünkön; Egy az I96S-as fürdőruhák közül. (MTI foto — Kovács Gyula felvétele) JHiéví tűm (jtj(íirt (aesíwart a fa es a na rgijár? Vettem egy könyvespolcot, s hogy felerősítsem a falra., szükségem volt facsavarra. De facsavart nem kapni az üzletekben. Egyszerűen nincs. Nem vagontételben nincs — négy darab nincs! Elismerem, nem nagy ügy ez a facsavar-história, enélkül még nagyszerűen élhetünk, dolgozhatunk, még talán győzhet a csapatunk is, egyszóval, ez a kis facsavar egyáltalában nem ronthatja el megszokott közérzetünket. Egy bátortalan kérdést azért megreszkíroztam a szaküzletben: — Vajon mit gyárt most a facsavargyár? Lehet, hogy nem facsavart? — tehet — adták meg a felvilágosítást —, ugyanis a facsavar nagyon olcsó, filléres áru, s a gyárak mostanában új, kifizetődőbb profilt keresnek. Megértem a gyárakat, azokat is, amelyek mostanában új profilt keresnek. Megnyugtathatom a facsavarkészít ő- ket, hogy bár nehezen, de szereztem négy darab facsavart. Kölcsön! Ezek után nyugodtan elárulhatom, nem a facsavar izgat, inkább az az „új profil”, amellyel itt-ott, az üzletekben is találkozom. Itt van például az egri húsboll, amely mini cégére is hirdeti, falatozó is egyúttal. Nem tudom ki, hogy van vele, de én szeretem, ha a húsboltban elsősorban húst árulnak, a falatozóban elsősorban pecsenyét sütnek, sőt másodsorban is pecsenyét sütnek, vagy kolbászt, hurkát, finom falatozni valót, őszintén szólva kissé idegesít, ha egy húsüzletben sok citromot, étolajat látok, ha egy falatozóban csak az árjegyzék emlékeztet arra, hogy itt valamikor flekként, hurkát és kolbászt is sütöttek, de most helyette darabos sajt kapható, bő választékban. Az is zavar, hogy a drága grillsütő, amely oly szépen pirítja a csirkét, félretolva, parlagon hever, kenyér viszont mázsaszámra kapható. Itt egyes- egyedül csak a főtt debreceni, meg olykor, nagy ritkán, a főtt virsli maradt meg a nyitás időszakából. A frissen sült falatok helyét pedig betölti a fejes saláta, a retek, meg a hagyma. Biztosra veszem, hogy a szóban forgó üzletben jó kereskedők, dolgoznak, megfogják a vevőt, teljesítik a tervet. Mindez megnyugtató. Mégis, valahányszor ebbe az üzletbe lépek és megállók a pult előtt, a facsavar jut eszembe. Mert mégsem mindegy, hogy miből teremti elő egy húsüzlet, egy falatozó a bevételét. Sült kolbászból, flekkenből, vagy kenyérből, fejes salátából, s egyéb zöldségfélékből. Arról persze szó sincs, hogy a profilrendezés ellen szóljak. Sőt! Ha csináljuk, akkor mindent bele! És még bátrabban! Rendezzük át a kenyérboltot is! Gyorsan a sarokba egy elektromos sütőt, lábasba a flekként... már érzem is az illatát. Jó üzlet lesz! Aztán jöhet a hurka, virsli és a többi frissen sült vagy főtt iinomság. ígérhetem, majd én is oda járok. Kenyérért pedig megyek o húsüzletbe, amely, mint cégére hirdeti, falatozó is egyúttal. márkusz „Le stelle dí Eger” Pármai újság Gárdonyi regényének filmváltozatáról A Gazetta Di Panna Olaszországban megjelenő napilap hasábjain Tízezer szereplő egy magyar filmben címmel cikk jelent meg. írója örömmel tudósította olvasóit arról, hogy Magyarországon filmet készítenek Gárdonyi Géza népszerű regényéből. A regényt Olaszországban is ismerik, hiszen nagyon sok nyelven kiadták már, s ezért nagy várakozás előzi meg a film bemutatóját Pármában is. A különös érdeklődést a pármaiak körében az Arturo Toscanini emlekhangverse- nyen vendégszereplő magyal szimfonikusok váltották ki. De nemcsak ez az egyetlen magyarországi kapcsolat, amellyel a pármaiak dicsekedhetnek. Közülük többen turistaként látogatást tettek hazánkban és szívesen emlékeznek egri tartózkodásukra. A „Le stelle di Eger” — Egri csillagok — megfilmesítéséről szóló újságcikket is egy Egerben járt pármai tu- fista, Ugo Cavágni úr küldte el magyarországi barátainak, szívélyes sorok kíséretében. Szembe kell néznem a ténnyel: bár matuzsálem nem vagyok, de az eltelt évtizedek már aligha tehetik lehetővé, hogy oly ágát válasszam az emberi tevékenységnek, amely hírnevet szerez, amely szárnyára kapja az ember ■nevét. mint szél a viharmadarat. Futni ugyan még tudok. nem gyorsan. nem so- käig, de'be kellett látnom, hogy olyan futással, amit rajtam kívül még oly sokan tudnának produkálni, sokra nem mehetek. A lassúk között a lassú nem lehet a király. Nem mondom, úszni is tudok. Nem gyorsan, nem sokáig és nem messze, mondjuk egy fürdőmeden- cényit bármikor magamra vállalok, ha az átúszás idejét én szabhatom meg. De olyasmire már aligha vállalkoznék, hogy szálljak vízbe a Lánchídnál és a Fekete-tengeren, valamint a Földközi-tengeren át kiúszva az óceánra, megkerüljem a Földet, mígnem újfent a Lánchídnál mász- szak ki még mindig frissen és üdén a vízből. El kellett tehát vetnem a világ körüli úszás lehetőségét. mint a világhírnévhez vezető utat. Bele tudok én rúgni a labdába is. Nem is kicsit, II hírnévért...! Ha én egyszer eltalálom azt a labdát és mindent bele-' adok. futhat utána a tulajdonosa, míg megtalálja, s ha nem, futhatok én. Viszont az is tény, hogy nem lennék képes oxfordból a homlokomra, s onnan a hálóba küldeni a labdát, különös tekintettel arra. hogyha úgy csinálok, mint az oxford, akkor nekem spéciéi rendszerint kifordul ae egész csipám és ilyenkor visszafelé indulok, pedig előre akarok. Ugyanezt niég néhány millióan meg tudjuk nem csinálni, illetőleg nem tudjuk megcsinálni, s emiatt nyilvánvaló. hogy nevem aligha kapná fel a sajtó, a rádió, a közvélemény: senki. Rendszeresen énekelek is. Borotválkozás közben. S miután villanyborotvám van. megtanultam azt is hogyan lehet ágy tartani egy villanyborotvát, mint a mikrofont és bele is szoktam énékelni a villanyborotvába. A borotva visz- szazümmög, én énekelek, a szakáll tűnik, mint az idő — egyszóval, jól megvagyunk ott a fürdőszobában. De be kell látnom azt az egyszerű igazságot, hogy pódiumra, vagy a kamerák elé nem állhatok oda villanyborotvát zümmögtetni. miközben azt énekelem a kör kések közé hogy mindenkinek van egy ideája, az enyém, hogy énekes és hírneves legyek. Azt említeni $e akarom., hogy családom tagjai szerint a hangom nem üti meg egy szorgalmas és önképző süketfa jd színvonalát sem — ismerni kell a családomat, boldogok, ha rosszat mondhatnak rólam. Se futás, se úszás, se ugrás. se hang. maradna márkám és férfias szépségem, de miután szép az, ami érdek nélkül tetszik és nekem a hírnév az érdekem. sajnos, ez sem jöhet számításba. Igaz, hivatkozhatnék arra. hogy szorgalmasan és becsületesen dolgozom, hogy a törvénnyel bajom nem volt, hogy feleséget nem verek, hogy huligán nem voltam, és nem is leszek, hogy más jószágát soha, legfeljebb feleségét kívántam... de hát ebből is va% majd tízmillió ember az országban. Mit tegyek? Meg kellene ölnöm valakit, vagy inkább valakiket, esetleg egyszerre ötven embert, egyetlen baltával ... igen... akkor hetekig, hónapokig ott szerepelne a nevem a lapok hasábjain, arcképemet bemutatná a filmhíradó, a. televíziós híradó ... Igen. akkor híres lennék. Ezt kell tennem! Ezt kellene tennem. De tehetem? Nem tehetem, Egyetlen balta van az egész házban, s ha én azt most elviszem gyilkolni, nem marad itthon egy sem, vehetnek egy másikat és az én hírnevemén felesleges költségbe veretném takarékos családom. De nehéz is egy hírnévre vágyó, de családját felettébb szerető férfi dolga. (egri)
