Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

Míszter Alkohol vért iszik Ki tudja megmondani: hói a határ? Kinek elég vag\ sok a két. vagy a három po­hár ital? Mikor kellene álljt mondani önmagunknak, is­merősünknek. barátunknak — ezzel a pohán al .már ne idd meg! Ehelyett odaallunk azok közé. akik kajánul él­vezik. belülről vigyorogják az egyre bizonytalanabbá vá­ló mozdulatokat, mintha in­gyen cirkuszban lennének. Aztán, ha elcsattan az első ütés. ha villan a kés hideg ténye, már késő minden. Mister Alkohol szereti a vért. o o o o Gyöngy oshalaszon is ou- csü a búcsú. Nem múlhat el tanemulatsag nélkül. Ki len­ne képes ilyenkor csalt szó­davizet inni? Sört ide. bort ide...! Még a nóta is így szól. öt férfi alkotott egy társa­sagot. Valaki kikérte az első kört: az ital ott habzott a poharakban. Kívánták? Szomjasak voltak? Dehogy. Egész nap szinte egyebet sem csináltak, csak ettek és Utak. Ahogy szokás a búcsú­kor. Az első kör után a máso­dik következett, maid a har­madik és a sokadik. Nóta is volt az italban. Mindenki oda figyelt rájuk, amikor belefeledkeztek a dalba. An­nál büszkébben fújták ... Csak egyetlen, apró meg­jegyzés elég volt. Mister Al­kohol már ránehezedett az értelmi önkontroll láthatat­lan mérőműszerére, az így keletkezett rövidzárlat ki­vágta a biztosítékot és a kar szinte magától mozdult, a kéz ssínte magától lendült, fogta meg az üveget, a bics­kát. a széket, hogy gyilkos dühvei vágja a szembe me­redő arcba. Mister Alkohol vért ivott, öt ember vérét. Két súlyos és három köny- nvebb sebesülés történt. o o o o Az öt közül az egyik ko­rábban. még felnőtté valása előtt állt már bíróság elé: szándékos emberölési kísér­let miatt egyévi börtönre ítélték. Gyöngyösön, a kioszkban mulatozott a haverokkal. Ké­sőbb az után valahonnan elő­került egv karó. amivel há­tulról lesújtott égy kiskato- nára. Ha a karó néhány cen­timéterrel arrébb találja el a katona feiét. ennek az ár­tatlan szórakozásnak indult Doharazeatásnak egy élet lett volna az ára. Mister Alkohol csak félig volt elégedett. o o o o Társbérlőként került a há­zaspár lakásába. A konyhát kapta meg. A szobát a férj és a feleség használta. Minden kitűnően indult. Az eredeti lakók nagyon jól megértették magukat a társ­bérlővel. aki időnként egy üveg borral kedveskedett. Mintha a háláját akarta vol­na ígv leróni. A férj később gyanakodni kezdett. A társbérlő mintha a szokásos barátságnál több vonzalommal viseltetne az asszony iránt. A féltékeny­ség mami kezdte belülről. Gyógyszerként Mister Alko­holhoz fordult. A gyanakvó szó gyorsan kicsúszott a száián. mire a társbérlő rátámadt a férjre. Annak csak annyi ideje volt. hogy *az ablakon ki- ueorion. A későbbiek során mégis verekedés lett belőle. A férjet a kórházba szállí­tották a mentők. Aztán a bí­rósághoz került az ügy. A tárgyalásra a két férfi kissé illuminált állapotban érkezett meg. Elnézést kér­tek. de ők már ki is békül­lek. amit néhány fröccsel ünnepeltek meg a közeli ital­mérésben. Mister Alkohol kajánul kacsintott a bíróra. Mintha azt kérdezte volna: most mit lehet tenni? A férj vérét már letörölte a szája sarkából Mister Al­kohol. O O O O Adácsnál a robogó vo­natból akarta kidobni a ka­lauzt két férfi. Szerencsére a vonaton tartózkodó rend­őrtiszt — ő nem volt . szol­gálatban — megakadályozta a bűncselekményt. Az ok: egy kitört ablak­üveg. gz indíték: Mister Al­kohol. Amikor a kalauz felfedez­te. hogy a fülkében kitört az ablak, az ott lévőktől megkérdezte, mit tudnak az esetről. Az ablak mellett ülő két férfi úgy tett. mint­ha ők csak most vennék ész­re. hogy hiányzik az üveg a keretből. De útitársnőjük nyilatkozott: ők voltak a tet­tesek. Következett volna a hiva­talos eljárás, ami nagyon felbosszantotta a két férfit. Persze, túlnyomásos állapot­ban voltak már. Valamelyi­küknek eszébe iütött, ha a kalauzt kidobják a vonatból, nem lesz. aki eljárást indít­son ellenük a betört ablak­üveg miatt. Felálltak, men­tek a kalauz után. A kocsi előterében közrekapták, ki­nyitották az ajtót és... ... és Mister Alkohol gú­nyosan kacagni kezdett. A rendőrtiszt lépett köz be. O O O O Ki tudja megmondani: hol a határ? Kinek elég vagy sok a két vagy három pohár ital? Ugyanis Mister Alkohol gátlástalan fickó. G. Molnár Ferenc rQeklám Kedves női hang keresett a minap telefonon. — Tele az üzlet szebbnél szebb vi­rágokkal — mondotta — ilyen rengeteg árunk még soha sem volt, jó lenne egy fénykép, vagy egy kis cikkecske. hátha jobban fogynának ezek a virágok. Érti. hogy van ez — tette hozzá hamiskásan — ná­lunk is zsebre megy. anya­gi érdekeltség meg új me­chanizmus. Szóval, nem árt. egv kis reklám. Vég­eredményből közérdekről van szó ★ Délután c i'tam a vi­rágüzlet előtt, s a kirakat üvegén keresztül néztem a szebbnél szebb virágokat, amelyekkel valóban tele volt az üzlet. Mások is néz­ték. hiszen sokan korzóztak az utcán. Szombat délután volt. és persze mint mindig, valamilyen névnap is. Nem tudom pontosan, hányán szerettek volna vi­rágot ttenni. De az üzlet zárva volt'... (m.) Bartóktól - THeodorakíszig Lgri gyermekkórus szerepel ma a Zeneakadémián Dienes Tiborné és kilenc­ven „gyereke” várja boldog izgalommal a ma estét... A drukk érthető: ekkor lép fel az egri X. számú Zenei Álta­lános Iskola gyermekkórusa a budapesti Zeneakadémia nagytermében. Ez a meghívás nem vélet­len. hiszen rövid idő alatt jó nevet szerzett magának az iskola zenei tagozata magyar és külföldi zenepedagógusok előtt is. Sokan látogattak már ide — akiket az oktatás „Kodály-szisztémája” érde­kelt —. hogy részt vegyenek egy-egy órán. s meghallgas­sák a kórusok produkcióját is. Az, hogy „nem véletlen”, büszkeséggel tölti el az isko­lát. s hogv váratlan is a meg­hívás — örömmel. — Milyen alkalomból ke­rül sor erre a fellépésre? — kérdeztem Dienes Tibornétaz indulás előtt. — A magyar UNESCO-bi- zottság rendezi a hangver­130 éves a Vidám Park polgár állította fel a Városligetben az első mutatványos b mellett. Az összetákolt bódék, a „vurstli", többnyire kis volt. 1945 után több mint 12 holdnyi területen kezdte meg liget korszerűtlen épületeit lebontották, s azóta is minden koztató játékokkal bővítik a közkedvelt Vidám Parkot. Képünk: A ma is közkedvelt dodzsem. (MTI foto Tormai Andor felvétele) 130 évvel ezelőtt, 1838-ban, Vexlechner Sebestyén pesti ódét, az akkori Angol Park pénzű emberek szórakozóhelye működését a Vidám Park. A évben új látnivalóval, szóra­senyt az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 10 évfordulója tiszteletére. — Megmutatja a meghívót, A műsoron mindjárt az első az egri gyermekkórus, komoly „repertoárral”: Bartók Kara­téja és Játék. Kodály Kata­linka és Villő, Balázs Bölcső- dal, Theodorakisz A világ gyermekeinek dala. — Nagy munka lehetett mindezt megtanulni, megta­nítani ... — Annak idején — moso- lyodik el Dienes Tiborné — én is azt hittem, hogy pél­dául Bartók Játékára leg­alább tíz órát kell fordíta­ni. De nem: három óra alatt megtanulták! Könnyen ment, szinte játékosan. Nagyon él­vezték a gyerekek... A ze­nei általánosban öröm taní­tani — tette hozzá. — A VU- lőt valamikor még a képző­ben énekeltük, s most. az 6 számukra sem jelentett nagy nehézséget. — Mit szóltak a pesti sze­repléshez? — Leírhatatlan volt az örö­mük. Alsó tagozatosok; ez a korosztály nagyon szeret szerepelni. A fellépés bol­dogsága társul náluk a zene, iránti rajongással. Az ének­kart a világért sem hagynák el. Ha valamiért elmarad a próba a következő alkalom­mal számon kérik!... Dienes Tiborné az egri fő­iskolán végzett magyar—ének szakon. Az „uralkodó” azon­ban az ének maradt. Először az egri VII. számú, majd a gyakorló általánosban taní­tott. utána került a zenei ál­talános iskolába. — Amit a gyerekekkel el tudtam érni. azt a zenei ta­gozatnak köszönhetem. Az általános örömtől és iz­galomtól a szülők sem men­tesek. olyannyira, hogy negy­venen vállalkoztak: elkísérik a kórust. ..Odafent” szeretet­tel várják az egri vendége­ket. Városnéző buszt ír kap­nak — hasznosat a kellemes­sel ... Amellett, hogy sok sikert kívánunk a ma esti szerep­léshez. a kívánság-listához még hozzátesszük: remélhető­leg nemsokára újabb, nagy­szabású készülődésről szá­molhatunk be. ha újra „toll­hegyre kerül” a zenei álta­lános iskola gyermekkórusa! <G) — Maga itt volt? — kérdezte. A kuruzsló alamuszi alázattal mosolyodért eL — Igenis, szolgálatára, bókebíró úr. —■ Tehát haUgatózott. — Ö, dehogy, békebíró úr, Courtois-nét várom, hátha van valami parancsa számomra. Plantat bácsinak hirtelen egy ötlete támadt, tekintete megváltozott, intett Leooq úrnak, hogy figyeljen, s szelí- debb hangon szólt a kuruzslóhoz: — Jöjjön csak ide, Robelot mester. Lecoq úr egy pillantással végigmustrálta és megbecsül- íe az embert. Orcával kuruzsloja szemre hitvány, valójában herkulesí erejű emberke volt. Ser te haja szabadon hagyta széles; ér­telmes homlokát. A világ minden mohósága ott izzott vi­lágos szemében, s ha megfeledkezett magáról, ez a szem cinikus vakmerőséget fejezett ki. Lapos, vékony ajkán, melyet egyetlen szál szőr sem árnyékolt, mindig alattomos mosoly játszadozott. Apró termetével és szőrtelen arcával kissé messzebb- ''*! azokhoz az undorító párizsi kölykökhöz hasonlított, akik mintha egyenesein a romlottság velejét alkotnák, s jkiknek kepzelete mocskosabb, mint az utcai folyóka, melyben az elhullajtott filléreket keresgélik a kőkockák iccjzott. A békebíró felszólítására a kuruzsló néhány lépést tett a szalonban, mosolygott és köszönt. — Nagy örömömre szolgálna, ha véletlenül szüksége lenne rám a békebíró úrnak — mondta. — De nincsen. Robelot mester, egyáltalán nincsen. Csak gratulálni szeretnék magának, hogy oly jókor érke­zett eret vágni Courtois úron. A maga gerelye talán az életét mentette meg. — Ez tényleg lehetséges — felelte a kuruzsló. — Courtois úr nagylelkű ember, igen hálás lesz ezért a komoly szolgálatáért. — Ö, nem kérek én tőle semmit. Hála istennek, senki­re sincs szükségem. Csak azt fizessék meg, ami jár nekem és rendben van, — Igen, tudom, hallottam, hogy jól megy a dolga, bi­zonyára nagyon elégedett. Plantat úr szavai már barátságosak, szinte atyaiak voltak. Látszott, hogy komolyan érdeklődik lobelet mester jó sora iránt. — Elégedett! — mondta a kuruzsló. — Nem annyira, mint hinné, békebíró úr. Drága az élet a szegényeknek, az­tán ezek az átkozott pénzek sem jönnek be. — De mégiscsak maga vette meg a Morin-rétet az evryi hegyoldalon . — Igen, uram. — Jó az a Marín-rét. csak egy kicsit nedves. Szeren­csére akad kőtörmelék azokon a földeken, melyeket öz­vegy Frapesle-né adott él magának. A kuruzsló még sohasem látta ilyen beszédesnek, ilyen kedélyesnek *a békebírót, és kissé meglepődött. — Három silány földdarab — mondta. — Nem is olyan rosszak, mint állítja. Meg aztán nem vett valamit a Peyron gyerekek örökségének elárverezésé­nél is? — Egy semmi Ids parcellát. — Igaz, de készpénzben fizetett. Látja csak, nem is olyan rossz így, diploma nélkül doktorkodni. Már többször bajba került a kuruzslás miatt, hát Robelot mester úgy vélte, tiltakoznia kell. — Ha gyógyítom is az embereket — jelentette ki — nem fogadok el pénzt. — Akkor talán — folytatta Plantat bácsi — a gyógy­növény-kereskedésből gazdagodott meg? A beszélgetés határozottan kihallgatásra kezdett ha­sonlítani. a kuruzsló nyugtalan lett. — Elég jól keresek a füvekkel — felelte. — És mivel maga rendszerető, takarékos ember, föl­deket vásárol. — Nem egy darab papír teszi a tudományt — mond­ta. — Én nem félek az okleveles állatorvosoktól. A mezon meg az istállóban tanulmányoztam az állatokat. Nem aka­rok dicsekedni, de nincs pórom, ha felfúvódásról, kerge­kórról vagy juhhimlöről van szó. A békebíró mind nagyobb jóindulattal beszélt. — Tudom — folytatta —, hogy maga ügyes és igen ta­pasztalt ember. Látja, Gendron doktor, akinél szolgált, épp az előbb dicsérte okosságát. A kuruzsló idegesen rezzent össze, csak egy pillanat­ra, de Plantat bácsi felfigyelt rá, és így folytatta: — Igen, a kedves doktor kijelentette, hogy még nem volt laboránsa, aki olyan jól értette volna a dolgát, mint maga. „Robelotnak. mondta nékem, akkora a tehetsége, s egyszersmind olyan érzéke van a kémiához, hogy éppen úgy ért egy egész sereg bonyolult laboratóriumi művelet­hez, mint én”. — Hát istenem, dolgoztam, ahogy csak tudtam, mert jól fizetett, meg aztán mindig szerettem tanulni. — És jó iskolába járt Gendron úrnál, Robelot mester. Nagyon érdekes kutatásokra adta a fejét. Főként a mér­gekkel kapcsolatos munkái és kísérletei figyelemre mél tóak. A kuruzslót lassanként nyugtalanság töltötte el, s mar látszani is kezdett rajta — remegett a tekintete. — Igen — felelte, hogy feleljen valamit — nagyon különös kísérleteket láttam. —Nahát — mondta Plantat bácsi — maga, aki úgy szeret tanulni és olyan érdeklődő, most örvendhet. A na­pokban szép tudomány«? problémát kap a doktor, s bizo­nyára maga mellé veszi segédnek. Robelot mester túlságosan is agyafúrt volt. és már percekkel ezelőtt rájött, hogy ez a kihallgatásnak i6 be­illő beszélgetés valami cél felé halad. De mi ez a cél? Hová ikar kilyukadni a békebíró? Ezen töprengett, s esz­telen rémület vett rajta erőt. Villámgyorsan átgondolta, hány, látszólag üres kérdésre felelt, merrefelé terelték ezek a kérdések, és megremegett. Azt gondolta, ügyes fogás lesz. és kicsúszhat a további kórdezősködés elől. ha ezt mondja: — Még ott vannak az állatok is — mondta gyorsan Robelot —. elég szépen hoznak. Három mérföldről is el­jönnek értem. Lovakat, teheneket, birkákat kezelek. — És ezt is diploma nélkül? A kuruzsló megvető arcot vágott — Mindig állok régi gazdám rendelkezésére, ha szük­sége van rám. Szükség lesz magára, ezt állíthatom — jelentette ki Plantat bácsi. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents