Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

Tanácskozás után Naponta né a »xémuh Fizetett kismamák... H a a felvetett fontos, időszerű gondolato­kon, a napirendre tűzött, sokoldalúan, felelősséggel megvitatott országos kérdé­seken és a realitásokkal számoló okos határozatokon le lehet mérni egy kong­resszus sikerét — és miért ne lehetne? —, akkor a Ha­zafias Népfront IV. kong­resszusa jó munkát végzett. A velős, időszerű gondo­latok a küldöttek hétköz­napi munkájából fakadtak. A hajógyári lakatos, a nép­frontbizottsági titkár és az országos hírű író szinte egymást kiegészítve beszél­tek a munkások tényleges és kívánatos szerepéről a népfrontban. És ebből kivi­láglott, hogy a munkások milyen sokat adhatnak és kaphatnak e tömegmozga­lomban, ami a munkás- paraszt szövetség, a szocia­lista nemzeti egység, a tár­sadalmi haladás javára vá­lik. A parasztság küldöttei főleg a termelőszövetkezeti munka tapasztalataiból vonták le következtetései­ket, amelyek felölelték a mai falusi élet és a mező- gazdasági termelés csaknem valamennyi lényeges, új, gyakran bonyolult társadal­mi problémáját. Az értel­miség képviselői pedig, hi­vatásuk, érdeklődésük sze­rint, a gazdasági, művelő­dési, morális - kérdések szé­les és változatos köréből válogattak hozzászólásuk­ban. A megvitatott nagy kérdéskomplexumok puszta megnevezése is ért­hetővé teszi, hogy lehetet­len e rövid cikk keretében érdemben kitérni a bennük foglaltakra. De még elké­szítésük módszere és a ki­fejtés módja is tanulságos, mert nem végleges és vitat­hatatlan igazságok kimon­dására, hanem egy termé­keny, elemző folyamat el­indítására törekszik. Az ország legfőbb kérdé­sei természetesen elválaszt­hatatlanok a nemzetközi eseményektől és politikától, ezért a kongresszus nem mulasztotta el az állásfogla­lást Vietnam, a szocialista népek és a népfrontmozgal­mak együttműködése, első­sorban a magyar és a szov­jet nép barátságát tekintve. A testvéri szocialista orszá­gok népfront- és békemoz­Igazi tavasz van. Melegen süt a nap, fénye lágyan si­mogatja a virágba borult gyümölcsfákat, a zölden hul­lámzó vetéseket. A szürkén kanyargó országút mellett a dombhátakon és a völgyek­ben mindenütt emberek szor­goskodnak. A gyöngyöstar- .iáni határban pezseg az élet. Traktorok húzzák a vetőgé- peket, fákat ültetnek az asz- szonyok, arrébb az oltványok iskolázása folyik. Balázs Ábel szőlész agro- nómussal e munkákról be­szélgetünk. Tennivalónk bőven akad. Igaz, hogy a tavaszi kalászosok a bükköny már földbe került, de a vetés ez­zel még nem ért véget. Ja­vában tart a kukorcia veté­se. összesen hatszáz holdon termelünk az idén kukoricát, most három vetőgépünk dolgozik kinn a határban. Ha jó idő lesz, akkor a jövő hét végére be is fejezik a mun­kát. — Eddig milyen volt az időjárás? — Nem panaszkodhatunk. Kedvezett a munkáknak, re­méljük, a későbbiekben is hasonló lesz a helyzet. — A vetésen kívül milyen munkát végeznek még? — Nagy szőlőterületünk van. mintegy 530 hold. A nyi­tás már részben megtörtént, de a három szőlészeti bri­gádnak még jó ideig Inunkát ad. Emellett folyamatosan végzik a tőkék pótlását is. Az új telepítésű szőlőkben galmi képviselőinek jelen­léte, felszólalása Jó alkal­mat nyújtott a barátság és a szolidaritás rendkívül meleg hangú kifejezésére, annál is inkább, mert e ba­ráti szálak ápolása nálunk is, másutt is a Qépi-nemzeti tömegmozgalmak hagyomá­nyos és igen szívesen vál­lalt tevékenysége. S zámos javaslat is el­hangzott a kong­resszuson, amelyet a Haza­fias Népfront megválasztott vezető testületéi és tisztség- viselői minden bizonnyal magukévá tesznek és tőlük telhetőén igyekeznek meg­valósítani. Lehetetlen akár csak jelezni is valamennyit. De ha csupán utalunk az olyan kívánságokra, mint a népfrontklubok és vitafóru­mok a munkásók és értel­miségiek, a különböző ér­telmiségi csoportok, ifjú és idős korosztályok ismerke­dése és véleménycseréje ér­dekében; az egykori város­szépészeti bizottságok, pél­dául egy soproni egyesület, feltámasztása; nemzeti pan­theon létesítése; egyes ide­genforgalmi feladatok fel­karolása — egyben érzékel­tettük a népfrontmozgalmi tevékenység színesedésének tág határait A kongresszus küldöttei és hallgatói között akadtak jó néhányan, akik szívesen vették volna, ha egyik-rrjá- sik nagyon is időszerű té­ma még elemzőbb, kritiku­sabb, ha kell, szenvedélye­sebb megfogalmazásban kerül a jelenlevők elé. A főtitkár, mérlegelve e kí­vánság jogosságát, megje­gyezte, hogy a tanácskozás, amint máris tapasztalni le­het, olyan eszmecserét in­dított el a részvevők között, amely nyíltságában, „sar­kosságában" felülmúlja a kongresszus plénumán hal­lottakat. Es ez megint csak magát a kongresszust iga­zolja amely nyilvánvalóan ösztönözte ezeket az egész­séges megnyilatkozásokat. E z tagadhatatlanul így is van. Egy kong­resszust, egy tömegmozga­lom országos tanácskozását — azon túl, amit bevezetőül elmondottunk — nyilván­valóan a hatása, az ered­ményessége fémjelez a leg­hívebben. Ebben aligha ké­pedig most kezdődött meg a kultivátorozás. A legnagyobb munkát azonban az altvá- nyotk „iskolázása” jelenti. A szövetkezet az idén közel egymillió oltványt készít, 360 ezer darabra szerződést is kötöttünk. Eddig mintegy négyszázezer oltvány került ki az „iskolába”, a többi pe­dig folyamatosain a közeli napokban. — Hányfajta oltványt ké­szítenek? — A különleges csemege- és borszőlőfajtákból tizenhat félét. Többek között Rizling­szilvánit, Gloria Hungariae-t, Attilát, Itáliát és Csiri-csu­rit — Az eddig elvégzett mun­kák minősége milyen? — A vetéseik, de a többi munkák minősége is igen jó. Ha az időjárás kedvező lesz, akkor nem lehet okunk később sem a panaszkodás­ra. A beszélgetésnek vége sza­kad, idősebb parasztember hívja valamilyen munkához a mezőgazdászt. Mi pedig a víztárolóhoz indulunk, ahol nemrégen kezdődött meg a faültetés. A szép fekvésű tároló partján kötegekben feksze­nek a facsemeték, ültetésre várnak. Seregnyi asszony dolgozik itt Ladányi József erdőfelelős vezetésvei. — Mennyi nyárfát ültet­nek? — Nyolc hektárnyi terüle­ten 6600 darabot — mondja Ludányi József. — Nem kis A rendkívüli tárgyak tanításáról az általános és középiskolákban A művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása újólag szabályozza a rendkí­vüli tárgyak tanítását az ál­talános iskolákban, a gimná­ziumokban és a szakközépis­kolákban. A rendelkezés szerint az általános és a középiskolák­ban rendkívüli tárgyként ta­níthatók az óratervben sze­replő tárgyak, továbbá bár­mely más tantárgy — idegen nyelvek, hangszeres zene, társas zene, művészi rajz, grafika, mintázás, textilter­vezés, áBrázoló geometria, művészettörténet, gépírás, gyorsírás, művészi torna, ví­vás vagy egyéb sportág, gyermektorna stb. —, ame­lyeknek oktatásához a sze­mélyi és tárgyi feltételek biz­tosíthatók. Rendkívüli tár­gyat csak annak oktatására képesített pedagógusok ta­níthatnak. A rendkívüli tár­gyak óráit a nevelők heti kö­telező óraszámába nem sza­bad beszámítani. Egy nevelőt legfeljebb három tanulócso­port vezetésével lehet meg­bízni. Az igazgató a szülő (gondviselő) indokolt kéré­sére engedélyezheti a rend­kívüli tárgy tanulásának ab­bahagyását. Azt a diákot, aki rendes tanulmányaiban visz- szaesik, az igazgató eltilthat­ja a rendkívüli tárgy tanu­lásától. A rendkívüli tárgyak heti két órában taníthatók. Szabályozza az utasítás a pe­dagógusokat megillető díja­zást és azt, hogy a rendkí­vüli tárgyak oktatásáért be­folyt összeget az iskola mire fordíthatja. A művelődésügyi miniszter utasítása szeptember 1-én lép hatályba. (MTI) munka ez de szívesen csi­nálja mindenki. Az asszonyok lassanként abbahagyják a munkát, ebédhez készülődnek. Leül­nek a fűbe, előveszik az en­nivalót, nyújtóznak egyet Jólesik pihenni a meleg, ta­vaszi napsütésben. Új fogalom: fizetett kis­mamák. Nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy naponta nő a szá­muk. valamennyien bol­dogok és örülnek: hogy együtt lehetnek o gyer­mekükkel. hogy megvan a biztos állás, hogy min­den hónapban viszi o Pos­tás a hatszáz forintot. Bepillantottunk életük­be. Meglátogattunk három hatvani fizetett kisma­mát ... Ildikó tízhómapos. Nehezen barátkozik idegenekkel. Elő­ször ránk is morcosán nézett, de aztán megbékült. Beszél­ni ugyan még nem tud, de ettő] függetlenül többször is „hozzászólt” az anyuka, ifjú Koczka Sándorné szavaihoz... — El nem tudják képzelni, mennyire örülök, hogy egész nap együtt lehetek Ildikóval. Nézzenek rá. tíz és fél kiló. Nagyon szépen fejlődik. Most tanul járni, beszélni. Már egészen szépen mondja, hogy apa. Van már három foga is. Nagyon eleven gyerek. — Első? — Igen. — A konzervgyárban meny­nyit keresett? ■— 1300 forintot. — Nem érzi, meg a család a 700 forint hiányát? — Nem, mert az minden­nél többet ér, hogy a gyerek mellett lehetek. — De azért a 600 forint is jól jött? — Nagyon is nagy segít­ség, Most vettünk házat, minden fillére szükségünk van. — Mondja el. hogyan telik el egy napja. — Sok baj van ezért egy gyerekleél. de így mindenre jut idő: a mosásra, a főzésre, az olvasásra, a pihenésre. Délutánonként sokat napo­zunk, sétálunk Ildikóval. Az biztos, hogy nagyon nagy ké­nyelem így nevelni a gye­reket ... Az Arany János utca be­járatánál csinos, űatalasz- szony tolta a babakocsit. Hát­ha 5 is fizetett kismama? Megszólítottuk, s eltaláltuk. — Vicián Jánosné vagyok. — Hová. merre? — Meglátogatjuk Andrea — Andrea? Gyorsan gratu­láltunk az első névnapját ün­neplő négyhónapos kislány­nak. aki hangos zokogással hozta tudomásunkra, hogy nem szereti, ha kocsija „par­kol” ... — Jó kislány Andrea? — Eddig nincs rá panasz. Szeret aludni és kocsikáznl. — S hogy érzi magát az anyuka? —- Nagyon kellemesen tel­nek a napok. Nekem különö­sen 1őt jött a fizetett kisma- máskodás. Segédmunkás va­gyok a konzervgyárban és csak 1100 forintot keresek. Ha arra gondolok, hogy " ebből kellene fizetni a bölcsödét, vagy valakit, aki vigyázna Andreára, akkor a 600 forint nekem pénzben is majdnem annyit jelent, mint az 1100 forintos keresetem. Ha dol­goznék, alig jutna idő a kis csöppségre. így bőven van. Reggel tisztába teszem, kita­karítok. megfőzök, kimosok, délután együtt. pihenünk, s meglátogatjuk a rokonokat, ismerősöket. Eleinte szokat­lan volt ez a kényelem, de most már egészen belejöt­tem ... Na végre, egy fiatalember, A héthónapos Nagy Zolika királyi pózban lovagolja meg kocsiját. Kényelmesen hátra­dől, s mosolyogva néz bele a fényképezőgép lencséjébe ... — Most jöttünk az egész­ségházból. Zolika makkegész­séges. Kilenc kiló. Nagyon szeret enni. — Apjára, vagy az anyjá­ra ütött? — Mindkettőnkre. A moso­lya az apjáé, a nevetése az enyém. — Az anyuka hol keresi Zolikának a „kenyeret”? — Én is a konzervgyárban dolgozom. 1500 forintot kere­sek. Andrea anyukával látogatóba megy — Maradtak még a gyár­ban? — Persze, de kismamát aligha találna benn. Nagy se­gítség. kényelem. Ezt nem le­het semmivel sem megfizet­ni. — És még a 600 forintos ráadás. — Ha már az anyagi olda­lánál tartunk: tulajdonkép­pen a 600 forintnál is több. Egész nap a gyerekkel va­gyok, kevesebb harisnya, ci­pő kell. nem kell fizetnem a bölcsödét és a mindennapi főzéssel is lehet takarékos­kodni Nagy ajándék a kis­mamáknak ez a lehetőség. De a férjeknek is. Hiszen nem kell a gyerek miatt ag­gódniuk. és mindennap főtt étel várja őket. Kényelmes. Jut idő a rádiózásra, televí­ziónézésre, olvasásra is. Per­sze. hogy nem könnyű egy gyereket nevelni, de azért sokkal pihentebb vagyok, mint amikor dolgoztam. Ha nem lenne ez a lehetőség, most egészen biztos, hogy fi­zetetten szabadságon len­nék ... A nagyapa, aki szem- es fiiHanúia volt a beszélgetés- Ü " * nek, nem bírta megállni szó nélkül: — Ezt neve­zem gyerekne­velésnek. Vala­mikor a kuko­ricaföldön nőtt föl a gyerek, most meg itt­hon van vele az anyja és még pénzt is kap. Hát igen. ez nagy dolog. Nagyon szép dolog. Megálltunk néhány percre a népkert előtt, s számolni kezdtük a parkban napo­zó kismamá­kat: egy, kettőd három... tíz... tizenkettő... tizenhét. Lehet, hogy mind a tizenheten fizetett kisma­mák. telkedhetünk. b. J. TAVASZ ißödarfcu^bair (kaposi) nagyszüleit. Ügy él a feleségével, mint kutya a — ku­tyával. Mert egy kutyának nem kunszt együtt élnie egy macskával, az csak a megszokás dolga. Kérdem tőle tapintatosan: — ...ha ilyen rosszul éltek... nem lenne jobb... ha... szóval elválnátok? Megdöbbenve néz rám, mint olyan ember­re, akinek fogalma sincs arról, hogy a jégből lesz a víz és fordítva. — Hogy mondhatsz ilyet? — háborog. — Hiszen már megszoktam... — A feleséged? — Egy csodát, öt nem lehet megszokni. De azt már megszoktam és megtanultam, hogy mikor kell igent mondanom és mikor nemet, amikor beszél, és amikor én oda sem figyelek. Most kezdjem elölről? Esküszöm, igaza van! (—ó) Ibolya már beszélni tanul Zolika nagyon szeret a napon lenni (Foto: Kiss Béla) Koós József Az ünnepi könyvhét előkészületei Megkezdődtek az előkészü­letek a könyvkiadás és könyvterjesztés nagy sereg­szemléjére. a május végi ün­nepi könyvhétre. Elkészült a végleges könyvlista, amelyen 63 mű szerepel; az összpél- dányszám 810 000, A köny­vek csaknem fele része élő magyar író alkotása. A legtöbb helyen már meg­alakultak az előkészítő bi­zottságok. amelyek az irodal­mi színpadok, TIT-előadók, irodalomtanárok és mindé- j nekelótt a vidéken élő írók • bevonásával készítik elő a könyvhét programját. Az írószövetséghez mái ad­dig több száz kérés érkezett a megyei tanácsoktól, könyv, táraktól. kultúrotthonoktól, íróinkat író—olvasó találko­zóra hívják. Sok közvetlen meghívás is érkezett az írók­hoz. 1968. április 21., vasárnae

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents