Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-20 / 92. szám
„Kultúrportyaszabad időben... Azok a csodálatos férfiak Amerikai filmvígjáték A szokásosnál hosszabb öt községben kopogtattam ■ a kultúrház és az ifjúsági kinő ajtaján, szerdán estefelé. A kíváncsiság hajtott érre a „klub-portyára” — c szabad idő eltöltésére kiszemelt intézményekben mit, is : csinálnak ilyenkor? Heves Az első állomás a hevesi | járási művelődési ház szép ; épülete volt. Az előcsarnokban teljes gőzzel működött a presszógép, bár éppen ak- i kor nem volt vendég. Varga Zoltánt, az igazgatót keres- I terh. — Az olvasóban van. Bekopogtam. Kilenc lány társaságában ült itt az igaz- | gató. s amikor megpillan- : tott, kijelentette: — Éppen a legjobbkor jöttél! A pályaválasztásról beszélgetünk, s Fehér Erzsi kijelentette, hcgv újságírónak készül! Természetes, hogy otthon éreztem magam azonnal... Tovább folyt a beszélgetés, melynek egy tanulsága. volt: a legtöbb lány színésznő szeretne lenni... Később rájöttem, hogy ez a társalgás élénkítő célzattal indult: tulajdonképpen az irodalmi i szakkör foglalkozására toppantam be. Egy szép, a köl- 1 tészet napja idején is aktuális műsorra készülnek, s e műsorkomplexum szerelmi tételét próbálják. Ki-ki elmondja a maga versét, aztán meghallgatja az instrukciókat, majd újra próbálja. A kedves lányhangokat a nemrég múlt húsvét még röpke fátyollá takarja, de a szívet és lelkesedést érezve nem féltem a majdani produkciót. — A „házban” lesz ma más program is? — kérdezem később Varga Zoltántól. — Az ifjúsági klub tartja nemsokára a mai napra tervezett szabad-foglalkozását. Tv-nézés, olvasás, meg ami eszükbe jut Boeonád A sokszor megénekelt falusi délután hangulata uralkodik a községben. Látni sétálókat. vagy a falatozó előtt beszélgetőket, van, aki a kertjét locsolja. Kultúrház nincs a községben, de van ifjúsági klub, könyvtár, MHSZ-klüb... ' De éppen aznap egyik sem „üzemelt”. Az ifjúsági klub például hetenként csak három nap várja a fiatalokat, péme„ —bat—vasárnap. Ezen a napon a könyvtár sem volt nyitva, így „tollravalót” nein találtam. Egy programra készültek sokan a községbeliek, akkor tartották a szabad pártnapot. Tárnáméra A kastélyban kapott helyet az általános iskola, meg a gyermekkönyvtár. Csendes nap volt ez. A kastély mellett áll a Petőfi Kultúrotthon, és a KISZ-klub. A kultúrotthon, amely a mozi szerepét is hivatott betölteni, belakatolt ajtókkal hallgatott. A KISZ-klub ajtaján is hiába kopogtam. Megszólítottam egy fiatalembert, nem tudja-e véletlenül, mikor „működik” az ifjúsági klub? Szerencsém volt, a fiatalember személyében — Pari András — a megbízott KISZ-titkárral és az ifjúsági klub vezetőjével ismerkedtem meg. Kinyitja az ajtót. — Egy kis rendetlenség van — megtegetőzik — ugyanis tegnap este táncos összejövetelt tartottunk... Bemegyünk az olvasószo- báha. Szépen berendezett helyiség, csak kissé hideg. — Mikor van itt program? — Kedden tartjuk a politikai oktatásokat; pénteken pedig az irodalmi színpad próbál — hangzik a válasz. — A hét többi napján pedig szabad foglalkozás: tv- nézés, vagy tánc. Vannak folyóirataink is. meg egy kis könyvtárunk... A jövő hónapban a strandon lévő egyik épületbe költözünk át, mert itt javítanak, parkettáz- nak. Egész nyáron ott leszünk. Szép a környezet, van tánchely is... Majd őszszel jövünk vissza. — Ma lesz itt valami? — Nem. Pártnap lesz a községben. — A kultúrház mikor nyit? — Ma... ugyanis ott lesz a pártnap. Máskor csak hetente egyszer van nyitva: akkor tartják a mozielőadást™ Más nincs. Tarnaxsadánjr A legjobbkor jöttem ide. A zsadányi kultúrház ugyan szintén főképpen a mozi szerepét tölti be, de találni itt klubot is. Minden szerdán nyitva van a Dankó Pista Klub! A község agilis kulturális bizottsága hozta létre ezt a klubot a cigányfiatalok részére. Vezetőjük Czakó Lászlóné tanárnő. Éppen öten voltak bent — a legtöbb eddig tíz-tizenhárom, aki eljött —, s éppen táncdalszöveget másolnak. A címe: A boldogságtól ordítani tudnék...” A másolók: Németh Edit, Németh Erzsi és Farkas Franciska. Mellettük üldögél Németh (Kozák) Pista ipari tanuló, egyébként klub vezetőségi tag. — A többiek a KlSZ-klub- ban vannak vezetőségi ülésen — mondja. — Mik az alapszabályok? — Hát... ittasam belépni tilos, rendelt kell tartani, vigyázni a kiadott játékokra... — sorolja. — Milyen játékok vannak? — Sakk, meg malom... Németh Erzsi vezeti a klubnaplót. Belelapozok: szép betűkkel beírva a megalakulás dátuma — 1968, február 10. Ezen a napon szabad foglalkozás volt. A következő hét szerdáján tartották a névadó ünnepséget, akkor vette fel a klub Dankó Pista nevét. Következő foglalkozás: beszélgetés a cigányok életkörülményeiről. Később: előadás-sorozat kezdete a cigányok eredetéről. Máskor: tv-nézés, tánc, olvasás. — Mit szeretnének még? — Először — válaszolja Czakó Lászlóné — azt. hogy még többen eljöjjenek. Születtek ilyen kívánságok is: tanuljunk be színdarabot, rendezzünk cigányfoált... Búcsúzóul megtanítottak egy társasjátékra, nagyokat nevettünk, és — azt vettem észre, hogy egészen jól érzem magam közöttük. Kedvesek, vidámak, felszabadultak... Detk Teljesen besötétedett már, amikor Detkre értünk. Itt nem kopogtattam be a szépen felépített, új kultúrház- ba. De hiába is kopogtam volna; ajtaját lakat őrizte. Egy-két ablakon és a kocsma ajtaján szűrődött ki némi fény... Egy este tapasztalata volt mindez, szerencsés, vagy kevésbé szerencsés pillanatokban készült felvételekkel. Hevesen és Tamazsadányon abban reménykedtem, hogy a látottakkal máskor is találkozom. a többi községben pedig abban, hogy máskor talán szerencsésebb leszek... Kátai Gábor filmben megelevenedik az az 1910-ben megrendezett repülőverseny, amelyet egy angol újságfejedelen ötlete nyomán rendeztek London és Párizs között. A csodálatos férfiak — az olasz Fonti- celli, az angol Mays és Percy, a francia Dubois, a japán Yamamoto, az arizonai Or- vil Newton és a többiek — ma már nevetségesen törékenynek tűnő szárnyas alkotmányaikon indulnak London felé. hogy ott, a helyszínen gyakorlatozva, ellesve egymás titkait, akadályozva és segítve egymás boldogulását, megküzd jenek a dicsőségért a Párizsban átnyújtandó serlegért és a szenzációért, amely a lapok első oldalára került akkoriban. Az természetes, hogy egy ilyen verseny tétje az amerikai recept szerint nem lehet más, mint egy nagyon csinos lány — a papa maga az újságíró-fejedelem! — szerelme. Itt csak amerikai győzhet! Az is magától értetődő, hogy a repülni vágyás akkoriban még veszélyes hóbort, nyaktörő küzdelem a levegő-éggel és a technikai akadályokkal. S hogy a cselszövés és a szabotázs is létezett már ebben a repülési őskorban is? Istenem, hát nem voltak az emberek már akkor sem angyalok — s szárnyaikkal együtt sem. Akkor még e repülési históriák szerint soha sem volt biztos, hogy aki felemelkedett, békésen földet is ér. Ékes bizonyítéka ennek a filmben Is, hogy a mentők minden pillanatban készen állnak a beavatkozásra. Nos, Ken Annakin, a film rendezője ebből a mentési munkából csinál nagyszerű, a legjobb hollywoodi hagyományokra emlékeztető burlesz- ket, A film vezéralakjait a mai filmvilág jelentős művészei formálják. A rendező jól jellemez, néha nem is minden epe nélkül rajzolja meg egy- egy versenyző nemzeti sajátosságait. Ahogy Alberto Sordi az olasz gróf szerepében a levegőben halleluját énekel, kitűnő ötlet. De nem maradnak el mögötte Terry ThorraZz. Stuart Vithman Jean-Piere Cassel és Gort Frőbe sem, A rendező még azzal is színezi a nemzetközi versenyt, hogy mindenütt — nóben, fürdés és ívás közben is — nevetségessé akarja tenni a túlbuzgó nemzeti öntudatot. Ezzel is nevettet. Ezért is jó ez a film. (farkas) HÁZALÓ — Köszönöm, nincs rá szükségünk, már beszereztünk egyet! (Az Europeo karikatúrája) Kezébe temette arcát, hangja zokogásba fúlt. — És azt se tudom, mi lett vele! Hát nem szörnyű? ■ Miféle halált választott? Ö, leányom, te, aki olyan szép voltál! Emlékszik, doktor, és maga, Plan tat, arra a szép hullámos hajára tiszta homloka körül, arra a két szép szemére, hosszú, felkunkorodó szempilláira! A mosolyára, hiszen az volt életem napsugara! Hogy szerettem a hangját, a száját, azt az üde száját, mely csattanós csókokat nyomott az arcomra. Halott! Vége van! És nem tudom, mi lett karcsú, szép testével. Ha elgondolom, hogy talán elhagyottan fekszik valami folyó iszapjában! Emlékeznek Trémorel grófné holttestére, ma reggel? Ebbe belehalok! Ó, Istenem! A lányom! Csak egy órára, egy percre láthatnám, ha még utoljáira megcsókolhatnám hideg ajkát! Lecoq úr már egy ideje őszintén igyekezett visszatartani egy szemébe toluló, forró könnycseppet. Lecoq úr elvből és hivatása folytán sztoikus. Az elkeseredett szavak, a kétségbeesett apa óhaja hallatára nem tudta tovább türtőztetni magát. Megfeledkezett airól, hogy észrevehetik felindulását, kilépett a homályból, ahol eddig állt, s Courtois úrhoz fordult. — Én — szólt — én, Lecoq, a detektív, becsületszavamat adom, hogy megtalálom Laurence kisasszony holttestét. A szegény polgármester kétségbeesetten belekapaszkodott ebbe az Ígéretbe, mint fuldokló a keze ügyében lebegő szalmaszálba. — Igen megtaláljuk, ugye? — mondta. — ön segít nekem. Azt mondják, a rendőrség nem ismer lehetetlent, mindent tud, mindent lát. Megtudjuk, mi lett a lányommal. Köszönöm — tette hozzá —, maga derék ember. Nem fogadtam illően az előbb, ostoba gőgöm magasából ítéltem meg magát, bocsásson meg nekem. Vannak buta előítéletek: én fogadtam megvetően magát, én, aki azt sem tudtam, hogyan tömjénezzem körül azt a nyomorult Trémorel grófot Még egyszer köszönöm, sikerülni fog, majd meglátja, majd szerzünk segítséget riasztjuk az egész rendőrséget átkutatjuk Franciaországot Pénz kell, nekem van, millióim vannak, tessék, vigye... — Nem maradhat itt tovább — suttogta Gendron doktor Plantat bécsi fülébe, — Le kell feküdnie, ilyen megrázkódtatás után az sem lepne meg, ha agylázt kapna. A békebíró azonnal Courtois-néhoz lépett, aki még mindig karosszékébe süppedve ült: se nem látott, se nem hallott, annyira elmerült fájdalmában. — Az asszony megremegett, felállt, mintha megzavarodott volna. — Az én bűnőm, az én igen nagy bűnöm! — mondta. — Egy anyának úgy kell olvasnia leánya szivében, mint egy nyitott könyvben. Nem tudtam kitalálni Laurence titkát, rossz anya vagyok. Az orvos is odament. — Asszonyom, — jelentette ki parancsoló hangon —, rá kell vennie férjét, hogy haladéktalanul feküdjön le. Állaoota súlyos, föltétien szüksége van egy kevés alvásra. Készíttetek egy orvosságot... — Ö. Istenem! — kiáltott fel a szegény asszony kezeit tördelve. — Ö, Istenem! Félt az újabb szerencsétlenségtől, mely éppoly rettenetes lehet, mint az előző, s ez némi lélekjelenlétet adott neki. Behívta a szolgákat, és szobájába támogatták Courtois urat. Ö is felment, Gendron doktorral a nyomában. Csak hárman maradtak a szalonban, a békebíró, Lecoq úr és — még mindig az ajtó mellett — Robelot, a kuruzsló. — Szegény Laurence! — dünnyögte a békebíró. — Szerencsétlen lány! — Én úgy látom — jegyezte meg a detektív —. hogy főként az apa szánalomra méltó. Ilyen csapás az ő korában, lehet, hogy magához sem tér már belőle. Bármi történjék is, élete derékba tört. Még ő, a rendőr is, megindult, s bár titkolta, ahogy csak lehet — mindenki hiú —, félreérthetetlenül bevallotta az arcképnek. — Én — mondta a békebíró —, én szinte megérez- tem a mai szerencsétlenséget. Én megsejtettem Laurence titkát, de sajnos túlságosan későn. — És nem próbálta meg... — Mit? Ebben a kényes helyzetben, mikor egyetlen szótól egy tekintélyes család becsülete függött, végtelen óvatosságra volt szükség. Mit tehettem? Szóljak Cour- tois-nak? Lehetetlen, ez világos. Egyébként sem lett volna hajlandó hinni nekem. Olyan ember ő, aki semmit sem akar meghallgatni, s csak a kíméletlen tények térítik magához. — Trémorel grófnál kellett volna próbálkozni. — A gróf mindent letagadott volna. Megkérdezte volna, milyen jogon szólok bele a dolgaiba. Egy ilyen lépés csak azt eredményezi, hogy összevesztek Courtois-val. — És a lány? Plantat bácsi nagyot sóhajtott — Bár utálok beleavatkozni olyasmibe, amihez végül is semmi közöm, egyszer megpróbáltam beszélni vele. Óriási elővigyázatossággal jártam el, mondhatnám anyai gyöngédséggel, nem is sejttettem vele, hogy mindent tudok, s megkíséreltem megmutatni neki a szakadékot, ahová rohan. — És mit felelt? — Semmit. Nevetett, tréfált, ahogy a nők tréfálnak és nevetnek, mikor valami titkolnivalójuk van. És azóta egy negyedórát sem tudtam kettesben maradni vele. Pedig mielőtt elkövettem volna ezt a vigyázatlanságot, hiszen vigyázatlanság volt beszélni vele és nem cselekedni, én voltam a legjobb barátja. Minden áldott nap átjött kifosztani az üvegházamat. Hagytam, hogy letarolja a petúniámat, én, aki még a pápának sem adnék egy szál virágot. önhatalmúlag megtett udvari kertészének. Neki állítottam össze fokföldi hangyagyűjteményemet. Nekem kellett rendbep tartani a virágállványait. s. Ügy ellágyult érzései áradása közben, hogy Lecoq úx- aki titokban tanulmányozta, nem tudott visszatartani egy csufondáros fintort. A békebíró éppen folytatni akarta, mikor valami zaj hallatszott az előcsarnokból, hátrafordult, s észrevette, hogy Robelot, a kuruzsló is ott van. (Folytatjuk)
