Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-18 / 90. szám

■'SftÄV-­Csak múltja van vagy űrije is lesz a; egri bornak? j ÉRDEMEK SZERINT Eiger neve és a bor fogal­ma szinte évszázadok óta el­választhatatlan egymástól. Már az Árpád-házi királyok idejéből is vannak írásos do­kumentumok az egri borter­melésre vonatkozóan, de va­lószínűleg a szőlőtermesztés jóval előbbi keletű. Az 1500- as években már egyaránt is­merték a város lakói a fehér is vörös bor előállítását. A későbbi századokban különö­sen a vörös bornak lett nagy lire, messzi országokból, Szi- éziából. Lengyelországból és Oroszországból jöttek a ke­reskedők a jóízű, fűszeres vö. ös borokért;. Görög Deme- .er 1829-ben. Becsben meg­jelent „Azon sokféle srölő- ájtáknak lajstroma" című lány vében ig arról ír, hogy ígér veres borának mind ne- /e. mind híre nagy a keres­kedelemben. Az egri borok, különösen >edig a Bikavér világhírű ett neve egyet jelentett a dváló minőséggel. De vajon na és a jövőben nem csök- cerue ez a hírnév? Van-e és lesz-e a jövőben mánnyal kezdték meg a gaz­dálkodást. Sürgető szükség­ként mutatkozott a valóban nagyüzemi gazdálkodás ki- ‘ alakítása. A szőlőrekonstruk­ciós terv megvalósítása —, amely a régi szőlők korszerű nagyüzemi táblákkal való fel­váltását tűzte ki célul — 1962-ben kezdődött meg. Az elöregedett tőkék nagy részét azóta kivágták s újat tele­pítettek helyette. A négy eg­ri termelőszövetkezet jelen­leg mintegy 1300 holdat ki­tevő szőlőterületéből ma már mindössze 369 hold az idős, termő szőlő. A többi új tele­pítés. amely vagy termőre fordult, vagy a következő években fordul termőre. A szőlőrekonstrukció kö­vetkezeiében az elkövetke­zendő esztendőkben tehát sokkal nagyobb szőlő- és bor­termeléssel lehet számolni. A termelőszövetkezetek szerint sokat számít az is, hogy a bor értékesítésére vo­natkozó megkötöttségek a közelmúltban feloldódtak s a közös gazdaságoknak sokkal nagyobb a lehetőségük az ön­naca a márkás termékek­iék? Egyre többet lehet manap­ag arról hallani, hogy a vá­sárlók igénye megváltozott. V nehéz, fanyar borok he- yett szívesebben vásárolják I könnyedebb, édeskés ízű wrokat. Ez pedig nem köd- ez a márkás, többek körött tz egri boroknak sem. Sok íz igazság ebben, de rögtön lozzátehetjük, hogy mégsem z a teljes igazság. Inkább így lehetne megfogalmazni, logy a könnyű borok — ala- sonyabb áruk miatt Is — 'alóban népszerűek, de emel­eti nem csökken a márkás torok vásárlóközönsége sem. Külföldön pedig igazi pia- ■uk csakis a minőségi, már­iás magyar boroknak van. lem is lehet ez másképpen, liszen csupán a Közös Piac »^szagaiban évente mintegy 00 millió hektolitert, a világ ►'«'termelésiének felét állítják lő. Egy kis túlzással azt le­tetne mondani, hogy gyen- Sébb bort máshol is lehet isinálni. Bikavért viszont an- tál kevésbé. A Magyar Állami Pince- ;azdaság főmérnöke, Rohon- Z'J Lajos szerint — az eddigi in LkereskedeLmi tapasztala- ok alapján — jó néhány He- "Qs megyei borból, többek lörött az egri Bikavérből, az •gri leánykáiból és a Médoc toir-ból is szinte korlátlan n ennyi séget el lehet adni ►eliöldön és külföldön is egy. aánt. A lehetőségek tehát adva 'annak. De van-e 'elég egri tor? Elmondhatjuk, hogy az lmúlt esztendőkben korán t- em volt annyi, mint kellett 'oína. Jó néhányszor még az gri borkóstolókban sem jut­tattak hozzá a városba láto- iató turisták az áhított Bi­kavérhez, vagy Médochoz. fogy miért? Elsősorban ízért, mert a termelőszövet­kezetek megalakulása előtt íz elöregedett, kisparaszti ■rölok nem tudták a kellő nennyiséget biztosítani. A termelőszövetkezetek- is ►zzel az elöregedett álló­álló értékesítésre. Ez ösztön­zően hat a termelőkre, ugyanakkor egészséges kon- kurrenciát is eredményez a szövetkezetek és az állami pincegazdaság körött. Mégis több olyan tényező is akad, amely akadályozza a még nagyobb mértékű sző­lő. és bortermelést. Ilyen többek között az erő- és munkagépek hiánya.. Sok­szor panaszkodtak már a szövetkezeti vezetők, hogy a rendelkezésre álló gépek gyengék, nem tökéletesek. Ez egymagában is baj, de külö­nösképpen a későbbiekben mutatkozik meg a hátránya. Az egri termelőszövetkeze­tekben dolgozó tagok átlag- életkora ugyanis rendkívül, magas. Egyedül csak a Nagy József Termelőszövetkezet 300 tagjának fele nyugdíjba megy három év múlva. He­lyettük viszont alig-alig jön­nek a fiataloki Inkább az iparban helyezkednek el. Ha a gépállomány ez alatt az idő alatt nem fejlődik fel, akkor nehéz helyzetbe juthat a közös gazdaság. A többi szövetkezetben is majdnem hasonló a helyzet. A nagyobb termésátlagok eléréséhez a jövőben még több műtrágyára és vízre is szükség lenne. A nagyüzemi telepítések igazán csak a kor­szerű műveléssel adhatják meg azt, amit várnak tőlük. Egyelőre vízből is, műtrágyá­ból is kevés van. A bor jövőjét nézve még­sem ezek a legnagyobb gátló tényezők. A távlati tervek szerint, de ma is, a fehér bort és a vörös bort adó szőlők közül az arány a fehér borok javára dől el. Ez egymagá­ban nem lenne baj, ha a fe­hér borok mellett azért vörös bor is teremne bőven. A jer I lénleei helyzet azonban azt mutatja, hogy a termelőszö- 1 vetkezetek pem túl szívesen | foglalkoznak a vörös bor termelésével. Ez nem a kedv miatt van. hanem azért, mert így gazdaságosabb. Fehér bort termelni egyrészt köny- nvebb. másrészt biztonságo­sabb. Hiszen például £ Ka­darkánál hét évből csak há­rom évben terem olyan bor, amelynek megvan a mélyvö­rös színe. A többi évjáratnál hiányzik a megfelelő szín­anyag. Enélkül viszont a bor már nem minőségi, hanem csak úgynevezett fosé vagy siller bor. Természetesen- az ára is jóval alacsonyabb. Vörös bort termelni tehát egy kicsit rizikó. S ha a vö­rös bor kiváló minőségű, még akkor sem drágább, mint a jó fehér bor. Jó néhány szőlész-borász szakembernek viszont az a véleménye, hogy Eger hír­nevét a vörös bor szerezte meg, s a jövőben is az fogja tartani. Hasonló minőségű fehér bort máshol is lehet termelni, de vöröset nem. Le­het, hogy ezek a vélemények bizonyos mértékig túlzóak, de az biztos, hogy kár lenne lemondani a Bikavér vrgy a Médoc termeléséről. Mi lenne tehát a megoldás, hogy vörös bor is legyen és ugyanakkor kifizetődő, koc­kázat nélküli termeléssel járjon? A szakemberek sze­rint az új, vörös bort adó, a színanyagot minden évben tartalmazó az eddigieknél bő­vebben termő fajták kikísér­letezése és meghonosítása. Van-e ilyen fajta? A szőlészeti kutatóintézet egri telepén érthetően meg­próbálkoztak ilyen fajta ne­mesítésével. Az Egri Csilla­gok 3. elnevezésű fajta nyolc év átlagában holdanként 60 mázsás termést adott. Must­cukorfoka 20-—22, biztos ter­mékenyülés, . jó színanyag­tartalom jellemzi, s kedvező tulajdonsága, hogy a Médoc ■nojir fajta után tíz nappal érik. Bora kellemes, fűszeres, az eddigi borvizsgálatok és érzékszervi bírálatok alapján önálló bikavérként is meg­állja a helyét. A nemesítő munka termé­szetesen még nem ért véget. Éppen ezért a szőlészeknek’ borászoknak, szövetkezeti vezetőknek feltétlenül szük­séges összefogniuk, hogy si­kerüljön az új fajtát megta­lálni, a jelenlegi akadályo­kat leküzdeni. A bortermelő országok között egyre na­gyobb harc folyik manapság a vásárló megnyeréséért. Eb- ben _a harcban csak kiváló minőségű, márkás borokkal, köztük a bikavérrel lehet igazán harcba szállni. Kaposi Levente Vannak piros betűs napok naptárunkban, amelyeket már el sem tudunk képzelni ün­nepélyes aktusok nélkül. Mind megannyi alkalmat ad, hogy tisztelettel megemlékez­zünk a kiválóan dolgozó emberekről. A tet­tek, az érdemek nem maradnak rejtve a bányák mélyén, a verej tőkés munkát köve­telő szántóföldeken, de a tantermekben, a laboratóriumokban sem. Sehol. De mi is van azon bizonyítható, hogy a mi társadalmunk­ban anyagi és erkölcsi megbecsülés illeti meg azokat, akik többet, jobbat, kiválót produkálnak. S ez. így természetes, így szo­cialista. Az idősebbek még bizonyára emlékeznek azokra az időkre, amikor az ember társa­dalmi rangját nem a miunka határozta meg; hanem az, hogy „hova hozta a gólya”, vagy mi a kénye-kedve magas pártfogóinak. A szocialista rendszer elég erős ahhoz, hogy a régi idők előítéleteit átadja a múltnak, félrelökje az urak országában megszokott normákat, s új erkölcsöt teremtsem. Ez az erkölcs a tényleges érdemekre épül, az em­beri értékek tárgyilagos megítélésére. Soha annyi ösztönző lehetőség nem állt rendelkezésre, mint ma az új gazdasági mechanizmus viszonyai körött. S ez nem is­mer különbséget munkahelyeken, a tér nyílt, nemcsak a műhelyek embereire vo­natkozólag érvényes, hanem minden fizikai és szellemi dolgozóra az esztergályostól a mérnökig, a gépírónőtöl a padagógusig. Elég megnézni az érvényes rendeleteket. amelyek szerint is a jó munka elismerésének szám­talan módja van. A megbecsülést azonban nem lehet csu­pán forintban, vagy kitüntetésben lemérni. Ennek jelentősége túlmegy ezeken, mert társadalmi hatása, nevelőereje van. Nálunk már jóformán nem létezik (vagy ha még megvan, lassan végleg eltűnik) a régi McjS oly sokszor kifigurázott alakja, a szürke kisember, aki reggelente megjelenik mun­kahelyén, pedánsan leveszi mandzsettája tj [elöiti a fekete klott könyökvédőt és kör* mölni kezd. A mi időnk dolgozói nem nyugodnának bele abba, hogy színtelenül beolvadjanak a tömegbe, egy kalap alá ve­gyék valamennyiüket, róluk csak a munka­ügyi osztály, vagy a bérlista tudjon. Érzé­kenyen őrködnek azon, hogy az emberek­re egyénileg számítsanak, hogy az érdemek kifejeződjenek, amennyire azt megszolgál­ják, mind a fizetési borítékon, mind a kör­nyezet, a vezetők és munkatársak vélemé- ben is. A legtöbb ember nem is tud dolgoz­ni. csend van körülötte, ha nem mondják meg neki, ha nem érzi, hogy mit ér a mun­kája. Gondoljuk meg: ha a dicséret sem fe­hér holló valahol, amikor ennek helye van akkor a bírálatot is könnyebben viseli el akit ez ér. Nagyon iiontqs tehán azok szamara, u.v:< mindegy, milyen poszton, .emberi tevéken v- séget ítélnek meg, emberi erényeket bírál­nak el, igazságosan, következetesen alkal­mazzák a mércét. Ez nem könnyű feladat Nem könnyű azért, mert az igazi érdem nem szokott kérkedni, követelőzni, kelletni magát, hanem a legtöbbször szerényen meg­húzódik. De éppen kötelességük azoknak, akiket ezzel megbíztak, hogy mélységes megértéssel és figyelemmel kísérjék az em­berek munkáját. Ha valaki felszínesen látja ezt el és a helyes mértéket minduntalan elvéti, az nemcsak tévedhet, hanem kárt is okozhat. És mi a mérce? Rövid a meghatá­rozás. Az az ember, ismételjük, aki többet tud, többet vállal .és többet cselekszik, az töb­bet is érdemel. Vető József ** Teljes gőzzel előre., Ez már a mechanizmus... Tulajdoniképpen mái- el is hagyhatjuk az új sröt a gaz­dasági mechanizmus elől. An­nál is inkább megtehetjük, mert az oly sokat emlegetett új már nem is annyira új, sőt nagyon, is isimert. Elvég­re egy negyedévet már „le­húztunk benne”, három hó­nap óta a gyakorlatban is csináljuk. A hogyanra ezút­tal két megyei vállalat és két gyáregység igazgatójától kér­tünk választ... Kormos Pál, a Heves me­gyei Bútoripari Vállalat igaz­gatója. máris szép sikerekről, eredményekről adott szá­mot... — JÓL sikerült a „rajt”. Árutermelésünk az 1967-es év első negyedévéhez viszo­nyítva 32 százalékkal nőtt. — A foglalkoztatottság? — Tíz százalékkal több, mint tavaly. — Annak ellenére, hogy Sadi Rudianu: Nagyobb a választék Jöhet a kookurreocia Száz százalék fölött Lemaradva a tervtől emelkedett a bútor ára, a kereslet lényegesen nagyobb, mint a korábbi években volt. — Örülünk neki és igyek­szünk maximálisan kihasz­nálni a lehetőségeket. Bőví­tettük az áruválasztékot, új bútorokat i8 gyártunk. Min­dent elkövetünk, hogy szink­ronban álljjink a kereslettel, az igényekkel, — Van-e olyan új próbál­kozás. elképzelés, amelyet ta­valy hiába kerestünk volna? — Van. Kihasználva az ár­mechanizmus adta lehetősé­geket. bevezettük a kisszériás termelésit. Egy-egy típusú bú­torból csak 30—50 garnitúrát gyártunk, s ezeket a búto­rokat megyénk kereskedelme értékesíti. — Az export? — Nagyon jól indult. Az idei exporttervünk közel öt­szöröse a tavalyinak. — Milyen bútorokat expor­tálnak? — Stübútorokat és kárpi­tozott garnitúrákat. — Hová? Merre? — Ausztriába. Svájcba Nyugat-Németországba és Svédországba... — Több a munka, nagyobb a felelősség, de szívesen esi náljuk... 3. Komoly tervekkel, elképze­lésekkel kezdték el az 1968-as esztendőt a Heves megyei Építőanyag- és Vegyesipari Vállalat dolgozói. A végzett munkáról, az eredményekről Ivádi József igazgató infor­mált bennünket... — Megy a „verkli”, teljes gőzzel előre. Az elmúlt éves munkánk alapján 26 napi nyereségrészesedést fizettünk, de ebben az évben a tavalyi­nál is jobban akarunk „sze­repelni”. Ami a negyedévet illeti: alapjában jól sikerült Bár lehetett volna jobb is. — Mire gondol? — Munkánkat nagyon sok­szor hátráltatta az anyag­hiány. — Üj profil? — Elkezdtük a terelösa\ gyártását. — Terveikbe bekalkulálták a kankurrenciát is? — Természetesen. Jöhet, senkitől sem félünk. Rendkí­vül nagy gondot fordítunk az igények gyors, kifogástalan teljesítésére. — A tervbe vett „háztól házig” URH-s kocsi? — A harmadik negyedév­ben már üzemel. — Űj elképzelés, próbálko­zás? —T Szeretnénk egy minta­boltot nyitni... — Jó napot, mester! — Ó, jó egészsér get kívánok, Ha- ralamb elvtárs.' Milyen régen lát­tam! — Nagyon elfog­lalt vagyok, Mátéi úr, annyi a dol­gom... — Hát igen. És hogy van a kedves papa? — Vagyogat. — Meglátogatja, ugye, Baceuhan? — Ritkán... öt éve jártam ott... Tudja, nincs időm. Ezért is jöttem magához. Az öre­gem egyik szom­szédja olyasmit írt nekem, mintha el­felejtettem volna az apámat. — No igen, nem lenne rossz külde­ni neki valamit, öregségére jóles­ne. „ — De hát, Maiéi úr, el sem tudja képzelni, hogy a Fiat mennyit ki­présel belőlem! Mindenesetre kül­dök az öregemnek egy fényképet. — Azonnal el­készítem. Foglal­jon helyet! Talán elölről. — Miéri, oldal­vást nem vagyok jó? — De így jobb. — Csinálja ak­kor profilból! Na, fényképezzen mar! — Egy pillanat, így ni... Moso­lyogjon! — Nem mosoly­gok! — Engem, nem érdekel, Figyelem! Egy, kettő, három! Köszönöm. Csü­törtökre elkészül. A mérnök egy hét múlva levelet kapott Baceuból: „Édes fiam! Megkaptam a fényképedet, s na­gyon köszönöm. Ügy látom, ko­moly kellemetlen­ségeid vannak, írd meg, miért hagytad ott a munkát! Tegnap kaptam meg a nyugdijamat, így hát tudok neked küldeni 150 lejt, talán segít rajtad. Vigyázz maqadra és ne vegyél min­dent úgy a szíved­re. Szerető apád: Vasile” Fordította: JFarencz Győző 4. 2. Elégedett az első negyedév eredményeivel Hesz János, az Öntödei Vállalat egri gyár­egységének igazgatója is... — Január elseje óta önálló gyáregységiként dolgozunk. Mi készítettük a terveket, s természetesen nekünk kéU majd megvalósítani is. — Jól sikerült az első há­rom hónap? — Száz szazaiékor leiül teljesítettük. Különösebb problémák, nehézségek sze­rencsére elkerültek bennün­ket. így a negyedéves felada­tainknak maradéktalanul ele­get tettünk. — Több millió forintos költséggel bővítik, korszerűsí­tik az egri öntödét... — A rekonstrukció 1969-re fejeződik be. Az építkezés ki­csit megnehezíti munkánkat. — Könnyebb, vagy nehe­zebb önálló gy aregységként? Amilyen jól zárta az 1967. es esztendőt a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregysé­ge, olyan rosszul kezdődött az 1968-as év. Gyorsan te­gyük hozzá: nem az egriek hibájából. Nehr Tibor igazgató nem először panaszkodott. s bosszankodott már a Csepel: Acélöntőre... — Négymillió forinttal le­maradtunk a tervtől. Nem rajtunk múlott, a Csepeli Acélöntő csak ígérni szerei, de a teljesítésről elfeledke­zik. Anyag nélkül pedig nem lehet dolgozni ... Ismerve a gvár kitűnő kol­lektíváját, a négymillió forin­tos lemaradásból aligha ma­rad egy fillér is a félévre. Természetesen csak akkor, ha a csepeliek is megemberelik magukat. Szerencsére már a felettes szervek is megunták a Csepeli Acélöntő „manő­verezéseit”. S.4,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents