Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

Á Ki mit tud? sodrában 5fy Négy fiú. egy gitár: Silversék — Kiss Ferenc, Kormos Miklós. Virág József és Virág tamás. ü Zene. tánc. vers. Ki mit tud? Újra elkezdődött, újra csatasorba álltak, ki gitárral, ki csárdással, ki József Atti­lával. lp ... amivel tudott 4 városi, járási döntők befeje­ződtek, kiderült, hogy ki mit tudott, hogy ki jutott tovább á megyei döntőre. Hármukról íész szó. egy zenekarról, egv tánccsoportról. egy irodalmi színpadról, aikik mindany- nyian boldog továbbjutottak, mert lehetőségük van még megmutatná, hogy miit tud­nak Gitár asztallapból Silversék eddig a követke­zőket tanulták meg és most már tudják is: hogyan lehet asztallapból házilag gitárt te­remteni. hogyan lehet füg- gönyrúdból gitámyakat fa­ragni. hogyan lehet zenekart alapítani olyan tagokból, A főiskola irodalmi szín­padának tagja: Virág Tibor. akik nem tudnak játszani, hogyan lehet komoly munká­val és óriási fegyelemmel megtanulni gitározni. És akik mindezt már tud­ják: Kiss Ferenc elektro-mű- ■aerész-tanuló, 20 éves szóló- gitáros. Virágh József gép­lakatos-tanuló. 19 éves, komt- I«gitáros. Kormos Miklós 20 éves. elektroműszerész-ta­4 MémisM Í968. március vasárnap nuló. basszusgitáros és Vi­rágh Tamás 15 éves, autóvil­lamossági szerelőtanuló, do­bos. Kiss Ferenc zeneiskolába is járt. fuvolázni tanult. — Azt kell csak tudni, hogy mi a hang. meg miből áll a hangsor. Aztán az ember rá­jön a gitár technikájára, megtanulja az alapakkordo­kat ... nép olyan ördöngős ez a hangszer. Nyáron áll­tunk össze, akkor még a Kor­mos és a nagy Virág nem tu­dott gitározni. Kormosnak könnyebb volt. négy évig harmonikázott. Eleinte na­ponta öt órát gyakoroltunk Virághéknál Az igaz, hogy elég nagy zajt csináltunk, de a Virágh-szülők már hozzá­szoktak. hiszen a kis Virágh már általános iskolás kora óta állandóan az asztalt ver­te, mivel nem volt dob. A szülők már nem bírták to­vább és inkább vettek dobot — meséli Kiss Ferenc. Példaképeink a Shadow, a Spotnick és a Ventures zene­karok. Legnagyobb helyi el­lenfeleink a Pallas és a Ber- va zenekara. Ismertetőjelük: fehér zstn ómyakken dő egy táncos lánnyal. A legjellem­zőbb tulajdonságuk a szor- gíóom A testtartás a legfontosabb Tangó, csárdás, angolke­ringő. ök ezt tudják és tán­colják nagyon szépen, a leg­szabályosabban versenystílus­ban A társastánc versenysza­bályai legalább olyan szigo­rúak. mint a műkorcsolyázók iskolagyarkolatai. S akik en­nek a szigorúságnak alávetik magukat. Begovics Emu tánc­pedagógus tanítványai. Fodor Edit: — Nekem mind­egy. csak t?nc legyen. Balett, népi tánc, vagy csa-csa-csa. A beat-táncokat sem szere­tem jobban, mint a tangót Horváth Valéria: — A ta­valyi diáknapokon léptünk fel először. Az angolkeringőt szeretem a legjobban. Varga Mária: — Nem Jár­tam tánciskolába sem. JV klubdélutánokon, diákbála- kon nem lehet ilyen szabá­lyosan táncolni, mint ahogy mi csináljuk. Ezek egész ki­finomult lépések, és a test­tartás számít a legtöbbet Mindnyájan voltak már bálokon nvitótáncosok. Tánc közben ünnepélyesek. Még kevesen művelik ezt a stí­lust eddig nemigen akadt riválisuk. Belső tűz hajtja őket JFénnyé akar r>álni az élet: I —- idézi Garcia Lorcát a 15- I iskolai irodalmi színpadinak. I műsora. Aztán következik sorra József Attila, Illyés Gyula. Garai Gábor. Somlyó györgv.. fiatalemberek és fiatal lányok felállnak a szé­kekről és szavalnak — vala­milyen belső tűz hajtja őket, a vers az irodalom, a költé­szet szeretete. Ezért készül­tek, próbálnak Szívós József vezetésével órák hosszat. Amint a 25 tagú színpad sét erőssége, Kecsmir Ilona és Virág Tibor elmondotta, ilvon nagy ambíciójuk még sohasem volt. úgy érzik, na­gyon együtt vámsuk, jól érzik magukat egymás társaságá­ban Azért neveztek a Ki mit tud?-ba. hogy minél több al­fa! műk legyen a szereplésre. Kevés ellenfelük van, nem is nagyon ismerik őket tá­v-lódnak a továbbjutásban. —berkovits— 70. íves folytatta: — A tiszt, akit a Titkos Szolgálat küldött a tetem el­tüntetésére. Grisoot találta holtan De ez nem ismerte egyikünket sem. Mindössze azt tudta, hogy a Brétail- villában egy halott mellett Íves őrnagy várja. Miután csak Harrincourt volt jelen, egy pillanatig sem kételke­dett, hogy a Titkos Szolgálat őrnagyával áll szemben, aki valamilyen oknál fogva lé­gionárius közlegénynek öl­tözött Harrincourt viszont mukkanni sem mert, és kö­vette a tisztet. Elhatároztam, hogy ezt a tévedést kihasz­nálom a nyomozás céljaira. Még a Brétadl-villából fel­hívtam Aubert tábornokot Elmondtam neki mindazt, ami történt, és megbeszél­tük, hogy a tiszt tévedését nem leplezzük le. Csak higgye a sók setten­kedő gazember, hogy a szö­kött légionista íves őrnagy. Ezt a félreértést a várospa­rancsnok estélvén Aubert ki­tűnően valószínűsített Coch­ran táborszernagytól kezd­ve Macquart-ig mindenki el­hitte Harrincourt-róiL, hogy íves őrnaggval azonos. így én a hülye Kréta szerepében "vugodtan figyelhettem ké­sőbb, hogy kik környékezik meg az állítólagos íves őr­nagyot Az estély után Lor> Kabos Gyula emlé­kére Egy komikus színészről szo­lunk itt. egy huszonhat éve Amerikában meghalt nagy magyar komikusról, akit az olvasók nagy része nem lát­hatott színpadon: sőt, aki e megemlékező sorokat írja. szintén sosem látta, lévén ha­lálakor mindössze öteszten­dős. Mégis ismerjük Kabos Gyu­lát. ezt a hebegő-hadaró, fé­lénk és félszeg. néhánv szál hajára kevély pesti kisem­bert. aki olyan álmos csodál­kozással. kikerekedett kávé- findzsaszemekkel tudott nézni irodai hatalmasokra: bankce- zárokra, divatlaplovagokra, cégvezetőszömyekre: a két háború közötti magyar ki­rályi székesfővárosi-kispol-, gári életet megkeserítő köz­napi mumusokra. Erre a gyermekien esendő és felnőt­tien esett pesti ügyefogyottra emlékezünk, aki úgy faragta szoborba a suta és buta és félénk és élénk kispolgárt, hogy kinevette, kinevettelte. Többségünk nem látta ezt a felsőkereskedelmi iskolát végzett nagy színészt a Király Színházban, a Kristálypaio- tában, a Télikertben, a Du- naparti Színházban, a Bevű- színlázban. a Scálában, a Belvárosiban, a Magyarban, a Renaissance-ban, a Budai Színkörben, a Vígben, a Fő­városi Operettben, amit egyetlen kurta évig a gazda­sági válság idején maga igaz­gatott, beleölve megtakarí­tott pénzét, hogy mint a Fő­városi Művész Színház di­rektora menjen hamarosan tönkre. Nem láttuk őt a Lab- riola Színházban, a Városi­ban, a Nyári Oper'ettszínház- ban. a Budapesti Színházban, a Pesti Színházban, a Royal Orfeumban, sem az Andrássy úti Színházban. Nem láttuk híres tragikai szerepeiben: Dosztojevszkij regényének, a Bűn és bűnhődésnek színpa­di változatában Marmeladov- ként; sem Csehov Cseresz­nyéskertjének Lopahiniaként. sem mint Móricz Zsigmond Vadkan című drámájának Udvarbíróját. Nem láttuk kabaréban és operettben, re- vüben és nyári zenés darab­ban, nem láttuk azokban a nemzetközi importdrámák­ban. angolokban, amerikaiak­ban, olaszokban, németek­ben, bécsiekben, ahol mind- mind azt a csücsöriajkú, cso­dálkozó szemű pesti kisem­bert elevenítette meg, akit viszont mindannyian isme­rünk. Láttuk lomha mozgá­sát és lomha észjárását a Hyppolit, a lakájban, hagy­mát is hagymával evő Schneider úrként; láttuk a Lila akácban, a Meseautó­ban, („... egy lehelet, egy a párna!...), láttuk az Iglói diákokban, a Köszönöm* hogy elgázoltban. Ez a villa eladóban, a Három sárkány­ban. a Dunaparti randevú­ban, a Fizessen nagysádban* a Lovagias ügyben. Az én lá­nyom nem olyanban. A köl­csönkért kastélyban. A napokban mutatták be a filmszínházak a Fiúk a tér­ről című új filmet. Ennek fő­címe alatt Karády Katalin énekel és egy elnyújtott orr­hang néhány tréfás mondatot mond. Kabos Gyula hangja ez. amelyik tovább él a má­ban. Nemcsak úgy. hogy viaszlemezre játszott tréfái közkézen forognak. Haapm úgy is. hp^y színészi nemze­dékekre hatott iskolát csináló jellemművészete, és úgy is. hogy megnevettet bennünket sokarcú, tömör értékeivel, ha moziban látjuk. M. G. P. sakoff és Macquart rájöttek, hogy „íves” becsapta vala­mennyi ükét. és elszökött az árával, amiről G risen akkor már beszélt telefonon Lor- sakaffnak. Magde Russel, csodálatos maszkjában, mint arab kávéfőző kihallgatott egy beszélgetést Lorsakoff és Macquart között. A beszélge­tés alapján ő is gazember­nek hitte „Ives”~t És meg­tudta azt is. hogy a karóra a terv rejteke. Ö is követte a századot Aut-Taurirtba. Grison tete­mét, mivel ő Dupont néven lakott egy sikátorban. Au­bert intézkedésére a lakásá­ra csempészték a Szolgálat emberei. Én csak akkor sej­tettem az óra fontosságát, amikor megfigyeltem, hogy útban Aut-Taurirt félé La- porter ellopja, mialatt Har- irincourt mosdik. Még aznap elloptam Laportertől. alapo­san megvizsgáltam, szétszed­tem. de nem jöttem rá a ti­tokra. Lapor- ter hátizsák­jában megta­láltam Har- r in court ingét is, amit any- nyira szere­tett, és az órát az inggel együtt vissza­loptam Ga­lamb bará­tunkhoz. Mikor meg­érkeztünk a helyőrségbe, kénytelen voltam lelep­lezni maga­mat Magde Russel előtt, aki csodála­tos munkát végzett Igen értékes mun­kát végzett az ügyben Mahmud, Mademoiselle Russel szolgája. Ö sajnos a kórházban van, súlyos malá- riás rohammal. Még engem is megtévesztett azzal, hogy néhány embert betanított. Ezek mindenkinek azt mond­ták, hogy Abu el Kebir. a ká­véfőző, meghalt. A „kígyó­bűvölő” Mahmudot meg egyszerűen letagadták. Az- wtan Finten lg belevontam az ügybe. Finlev útján ju­tottam hozzá a viaszosvászon csomaghoz. Troppauer úgy nyelt le egy falatot, hogy kis híján meg­fulladt: — A verseim! — kiáltotta azután kétségbeesetten. — Megvannak — mosoly­gott íves — csak átolvastam őket. — És miilyenek, ha szabad érdeklődnöm? — Kitűnőek! Különösen a „Szahara álomvilágában me­rengek” című. — Az véletlenül jól sike­rült ... — mormolta Trop­pauer. és lenyelt egy ké­mén ytojást egészben. Később, amikor visszakapta a verseit, mindenáron kezet akart csó­kolni az őrnagynak... — Az ügy másik részére is világosság derült — folytat­ta Íves. — A néhai Russel- expedícióra gondolok. Kuta- tóútján kalandorok gyűrűje fogta körül Russélt. De a ku­tató, úgy látszik, sejtett va­lamit, mert amikor az utol­só útszakasz felderítésére ment hátrahagyta a társait kivéve a megbízható, becsü­letes dr. Brétailt Hogy a tá­borban mi történt azt Illo- mortól tudom. Este kivit ittak, éá a neuraszténiás II- jics. m „Kölyök” mámorában együtt táncolt a négerekkel. Azután kimerültem elájult Byrel is berúgott, és össze­verekedett a bennszülöttek­kel. Néhányat lelőtt, de vé­gül agyonszúrták. Ekkor a gyenge idegzetű Iljicset La- porter és társai megkötözték. Reggel elhitették vele, hogy a kivimamor gyilkolási dü­hében végzett Byrellel és két négerrel. Illomor, aki különben egé­szen jól beszél franciául, ott ült némán és eljátszotta a „fogadalom” komédiát Sze­gény Iljcs jó médium volt. és a gazemberek továbbra is fel­használták a fiút. Később megtudták, hogy hol van a Russel-féle rajz, elhatároz­ták. hogy végeznek Bré- tail-jal. Illomor, aki állandó futár volt a szokota-törzs és a kémek között, éppen Oran- han tartózkodott A sirokkó­tól szenvedő Iljics konyakjá­ba nagy mennyiségű altatót kevertek, pedig talán a ret­tegés önszuggesztiója is élég lett volna ahhoz, hogy a fiú önkívületbe essen, és mindent elhiggyem, amikor a szek­rényből kilépett a meztelen, dárdás pigmeus, letett egy revolvert és azt mondta: »ölj!” A fiú nem ölt hanem el­aludt Este a gazemberek megölték Corot kapitányt, dr. Brétailt és az asszonyt Pencroft tette vagy Lorsa­koff. Iljiccsel elhitették, hogy ő ölte meg kivi-mámorban a három embert. Ezzel rávet­ték, hogy azt vallja az ügy­ben. amit Pencroft. Így két tanú mondta el a ..féltékeny­ség!” drámát. Aut-Taurirtbam is szívesen felhasználták vol­na Iljicset aki Pencrofttal együtt a légióba lépett. De azután látták, hogy csődö mond végképpen a fiú ideg rendszere, és éltették Iái alól. * ... Reggel volt A nap sár­ga. perzselő sugarai épper szétnyíltak az ablak előtt, éí beömlöttek a szobába. Ültek hallgattak és mindenki fárad' aggyal gondolt az elmúl szörnyűségekre. — Mozgalmas pár hetfe! volt — jegyezte meg csende­sen Galamb, és titokban, e terítő alatt megfogta Madge kezét (A befejező rész kővetkezői)

Next

/
Thumbnails
Contents