Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
Hol sisoríí a sahó ? — Szeretnék csináltatni egy öltöny ruhát. Mennyibe kerül? — Ha minden anyagot és kelléket ön ad, a szokásos fazon szerint hatszáz forint. A Gyöngyösi Kékes Általános Ruházati Ktsz méretes részlegében vagyunk. De lehetnénk bármelyik más kisipari szövetkezetnél is, ma egy ruha fazondíja általában hatszáz forint. Ettől lehet ugyan eltérés: a szövet minőségétől és a megrendelő méretedtől, vagy sajátos kívánságaitól függően, de az átlagot nyugodtan számíthatjuk ezzel az összeggel. A vevő, a szakmai zsargon szerinti kuncsaft, tehát hatszáz forintos munkát vár el, de ehelyett nem kap csak kétszázhatvan forint értékű lelkiismeretességet, lelkesedést. szakmai törekvést Hogyan lehet ez? sünk rá. Majd akkor megmutatnánk, hogy mire vagyunk képesek. A ktsz szabóműhelyóben hallottuk: — Lassan visszasorvad ez a szakma. Tavaly tőlünk tízen mentek el a kcxnfekdós részleghez. Itt nagyon keveset tudnak keresni. Tanulónk csak egy van. Mi sem lelkesedünk a tanulókért, meg kell mondani őszintén, mert egy év alatt mintegy nyolcezer forint költséggel terheli meg egyetlen tanuló a részleg rezsijét így is állandóan azt halljuk, hogy a méretes szabóságra csak ráfizet a ktsz. — Mi az oka ennek? — Nem tudjuk. Mert azt számítjuk: egy hónapban egy dolgozó megkeres 3200 forintot a munkadíjból. Ebből visszakap ezernégyszázat. Kevesebbet, mint a felét. Hogyan lehetünk mégis veszteségesek? — Mi lenne a megoldás? — Az, ha bevezetnék nálunk Is az önelszámoló rendszert. Tehát megmondanák, mennyit kell havonta egy dolgozó után a ktsz-nek befizetnünk. A rezsit nekünk kellene vállalnunk. Tehát érdekünk lenne, hogy minél többet termeljünk, ne fizesELsorvad a szakma? Hát... attól függ! Nézzünk egy példát, a másik oldalról is. Varga Kálmán magánkisiparosnak neve van Gyöngyösön. Egyáltalán nem panaszkodik: van mit csinálnia, ö is átlagban hatszáz forint munkadíjat kér. Ebből tisztán megmarad neki — a saját számítása szerint — 430 forint. Ügy tisztán, hogy a nyugdíj, az egészségügyi ellátás járuléka, de még a feltételezett, évi húsznapi za- badságának költségeit is beleszámította a rezsibe. Zimmer Ernő szabóműhelye kisebb forgalmú. Az ő keresete is eléri átlagban az ezerbe,tszáz forintot havonta. Tisztán — természetesen! Minden kiadás levonása után. A megrendelő nem nézi azt, mennyit visz haza egy hónapban a ktsz dolgozója, ö csak azzal törődik, hogy éppen úgy hatszáz forintot fizet ki a fazonért a Ktsz- ben is, akár a magánkisiparosnál, ha azzal varratná meg a ruháját. Hatszáz forint értékű munkát vár és követel meg a kfcsz-től is. Ilyen értékű munkát kap? Nem. Nem is kaphat. Hogy miért? Mert a ktsz dolgozója nem tud egy öltöny kétszázhatvan forintos munkadíjáért olvan lelkiismeretesen dolgozni, mint a magánkisiparos az ugyanezért a munkáért neki jutó 430 forint, tiszta keresetért. A nagy mértékű különbség .következménye mi lehetne más: a ktsz-ben nem készül — mert nincs úgy „megfizetve” — olvan ruha, mint a kisiparosnál. A ktsz méretes Óvakodjunk a túlzásoktól... (Az Idegen szók kiejtéséről és használatáról) Mindenapi életünk nyelv- használatában aránylag sok idegen szó tölt be feleslegesen is nyelvi szerepet Sokszor találkozunk egyéni és önkényes túlzásokkal is. Két nagyon jellemző túlzásra annál is inkább fel kell hívnunk a figyelmet mert újabban mintha nagyon is terjednének Sokszor élünk idegen szóval akkor, amikor az már a közérthetőséget is veszélyezteti. A tiszta fogalmat illetően bizonytalanságban van a hallgatóság akkor például, amikor ilyen megfogalmazást hall: »A lucernát differenciáltan 0?) kell be- gyűjtenünk.” A konzekvencia idegen szó se mond többet mint magyar megfelelője: a következetesség. A.z együttműködés sző egyértelműbben utal a megnevezendő tiszta fogalomra, mint a kooperá- ció. A következő rokonértelmű szósor: megsértődik, megor- rol, mcgneheztel. érzékenykedik, zokon vesz,, megütközik rajta stb. árnyaltabban képes közvetíteni a kifejezendő gondolatot, mint az appre- hendál idegen szó. Ha azonban az idegen név és a megfelelő magyar szO között hangulati vagy éppen értelmi ámyalatbeli különbség van akkor nem indokolt az idegen szó kiiktatása. Erre utal nagvon szellemesen Kosztolányi. Esti Kornél című írásában, amikor azt mondja hogy sokszor egy- egv szó túlmutat a jelentésén, s ez érvényes az idegen teó és magyar megfelelője kyeivi szerepére is. Aki kedrészlegéből lassan elmenekülnek a dolgozók. Inkább a konfekció szalagjába állnak be, és ott végeznék olyan munkát, amihez egy betanított munkás tudása is elegendő, mert ott legalább keresni tudnak. — Nem tartjuk elvetendő megoldásnak. Go* nk rajta, milyen lehetőségeink vannak a bevezetésre. Hiszen a ktsz érdeke is az, hogy a méretes férfiszabó részleg veszteséges munkáját megszüntessük. Ezzel szemben a ktsz-ben ezernégyszázat kap kézhez átlagban egy dolgozó, ök keresnek a legkevesebbet. Horváth Ferenc, a Kékes Általános Ruházati Ktsz elnöke. — Nekünk arra kell törekednünk, hogy a méretes férfiszabó részlegünk veszteségét minél jobban lecsökkent- sük. A ruha megvarrásának díját is ezért voltunk kénytelenek megemelni. Bevezettük a kalkulált béreket a méretes részlegnél, ami ugyan magasabb attól, mint amennyit forintban korábban kaptak az ott dolgozók, de nem éri el a régi 47 százalékos térítés mértékét. A veszteség miatt nyúltunk ehhez a megoldáshoz. A fazondíjat ugyan megemeltük, de még mindig olcsóbbak vagyunk, mint egy magánkisiparos. aki nvolcszázat is elkér egy öltöny megvarrásáért. — Mi a ktsz vezetőségének a véleménye az önelszámoló rendszerről? Sok mindenen lehetne vitatkozni: mennyi a. tiszta jövedelme a kisiparosnak, érdemes-e a ktsz-ben is tanulókat felfogadni, kér-e nyolcszázat a fazonért a kisiparos, mennyivel magasabbak a rezsi összegei a ktsz-ben és miért olyan magasak, de egyik út sem vezetne el a lényeghez. Mi a lényeg?, Az egyik megállapításunk: a méretre készülő ruhák iránt nem csökkent érdeklődés. Van ilyen igény, nem is kis mértékben. A másik: a ktsz a mostani kalkulációja alapján nem képes versenyezni a magánkisiparossal a minőség tekintetében. Ha Dedig a minőségben különbség van, a Jobb minőség vonzza magához a vevőt. Éppen a gazdasági reform bevezetésének ideiéh kell az elmondottakon elgondolkozniuk mindazoknak, akik tehetnek valamit a ktsz-ek méretes férfiszabó részlegeinek sorsáért. G. Molnár Ferenc vés számunkra, alri családi vagy baráti körünkhöz tartozik, az csak kleptomániás. más mindenki közönséges tolvaj. A másik jellemző típushiba az idegen szavak ejtésében jelentkezik. Egyesek túllicitálják az idegeres ejtést, s az átadó nyelv ejtését utánozzák feleslegesen. A magyar köznyelvi ejtésben a helyes alakok: London, klub, dzsungel, retur, rekamié, fotel, sanzon, burleszk, s nem franciásan, angolosan, vagy németesen: Landn, klab, dzsangl. rötur, börlesák, fotó j, sanszon, rökamié. Egyesek elidegtncsltik a hagyományos köznyelvi ejtés*. s például a nagy magyar költő, Vajda János szerelmének, Ginának az utónevét Dz'.ina olaszos ejtésben emlegetik. A Gina név különben a Georgina rövidítéséből keletkezett. Természetesen helyes az olaszos ejtés a nagy olasz filmszínésznő Gina Loliobri- gida nevének kimondásában. Hibásan halljuk a Boccaccio név ejtését így: Bo- kaccsió. A helyes ejtés üo- kaccsó. Az olasz hangsorban az i-nek ugyanis nincs külön hangértéke a nagy író nevében sem, csak annak a jegye, hogy a ci-betű'kapcsolatnak cs az ejtése. Sza valóink tehát helyesen így idézzék a költő szép versének címét: Áprilisi Kapriccsó. mert az Áprilisi Kapriccsió (!?) ejtés hibás, kerülendő! Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa Nem pottyan as éghői ...pedig nagy szükség lenne rá Egerben, a Hadnagy utcai lakótelepen is. Közel ezer család lakik az új telepen és egyetlen újságárusító pavilon sincs a környéken... (Fotomontázs: Kiss Béla) Cetééuf óv aWfo.ú.jeto... ...h$gy minden megvetést megérdemel az olyan ember, akinek semmi sem elég, aki mindig több és több pénzt akar, ráadásul ezt több és méa több, jobb és még jobb munkával akarja elérni. S különösen megvetendő az olyan, aki ezt el is éri. Az ilyen embert meg kell fúrni. Az ilyen embert meg is fúrják. És egyáltalában nem véletlen, hiszen nyilvánvaló: aki hajt, az jól keres, aki jól keres, az önző, anyagias, s mint ilyen, tipikus kispolgár, aki méltán nyeri el ember-, illetőleg munkatársai megvetését. Nem beszélve arról, hogy az ilyen ember — talán éppen azért, mert maga is érzi vétkét és szégyenét — arra is kész. hogy letagadja jövedelmét, inkább panaszkodjon munkatársai előtt, mint dicsekedjék. Sok pénz. sok panasz, nos. így ez együtt kétségkívül olyan emberi jellemvegyülék, amit nehéz elviselni. Nehezen is viselik el, nem is kevés helyen és nem is kevesen. Mert az mégis más. és más volt. ha valaki úgy ügyeskedik. fusi itt, fusi ott, lóverseny, zsuga, totó vagy lottó, szóval úgy, hogy a munkát kényelmesen végezni szerető embertársának nem kell szégyenkeznie kényelmessége miatt. Hogy valakinek sok. vagy legalábbis egyre több pénze, s ennek nyomán egyre több cucea legyen otthonában, arra ugyebár ott vannak az állami és magán-szerencsejátékok., a nem állami, de magánmunkák, vagy a legrosszabb esetben ott van az OTP, amely kölcsönt ad...De hogy valaki odaáftjón a gép mögé. vagy az íróasztali mögé üljön csak azért, hogy több pénzt keressen, „ohne szocialista tudat”, az méltó arra, hogy a közvélemény megvetéssel sújtsa. Mert azt senki ne merje mondani, hogy valakit azért esz az izgalom a jobb minőségért, a többtermelésért, a korszerűbb technológia kiagyalásáért, vagy egy új épület olcsóbb, szervezéséért, mert majd szétpattan a lelke az öntudattól. Vajon úgy feszengene benne az öntudat akkor is, ha egy vasat se kapna, vagy egy vassal se többet? Na ugye, hogy nem! Na ugye, hogy hogy kibújik a szög a zsákból... de ezt se lehet ezek előtt mondani, mert rögtön elkezdenek fun- dálni: hogyan lehetne olyan zsákot gyártani, amelyet nem bök át a szög. Hát így vagyunk, kérem, igy vagyunk manapság. Az a kis pénz a kis fociért megvolt és meg is lesz, minek hajtsa agyon magát az ember, egyszer élünk, azt csináljuk okosan, — nem igaz? De ezektől nem lehet! Ügy lelkesednek, úgy güriznek a pénzért, az anyagiakért pont ott, az ember mellett, a főnökség orra előtt, hogy a napnál is világosabb: ők a jó menő fejek, mi meg csak éppen hogy ugatjuk a melót. Anyagiakért elárulják az osztályukat, mármint mondjuk a szerszámkészítő osztályukat vagy a tervezési osztályukat. Hogy kapcsoljunk rá mi is, s ha pénz nem kell, akkor szocialista öntudatból?! De kedves elvtársam, szép és helyes dolog az az öntudat, de a pénz se kutya — először; másodszor a magasságos ég se bírja azt kifundálni, amit ezek ki- fundálnak a pénzért; harmadszor, ha ki is tudnánk mi azt fundálni, ha rá is vernénk a melóra, mint ezek az anyagias stréberek, akkor az embernek nem volna egy szabad félórája se a melóban. Ismerjük mi a költő mondását, hogy dolgozni csak olyan szépen szabad, ahogy a csillag halad az égen... Na és? Látót? már maga loholó csillagot? Ügy vélem, hogy eddigi okfejtésem mindenkit meggyőzött arról, hogy egy üzemben, vagy egy hivatalban, termelőszövetkezetben, vagy egy vállalatnál nincsenek azoknál ide- pesítőbb fickók, akik mindenféle ürügyet, még a szapora jó munkát is készek felhasználni arra, hogy csak tq/bbet kereshessenek. Aki velem ebben egyetért, azok számára sorakozó és irány egy kedélyes kis szociális otthon, a szellemileg és kedvileg aggok számára, ahol csendes tereferével lehet megpróbálni, hogyan lehetne két kézzel, némi kis bádogból és egy palatáblából, valamint a hozzávaló palavesszőből atomreaktort szerkeszteni... Ha sokáig tart, ott az sem baj... Ha nem sikerül, ott az sem idegesítő. Fő a nyugalom, a kificamodott öntudat és a nyugodt, csendes megélhetőség... Azok a stréberek meg, rút anyagi ösztöneiktől vezérelve, keressenek egyre és egyre többet, építsék csak a magas technikájú és tudományú szocializmust, mi kőbaltával is tudunk a jogainkért kaput döngetni. Mindenesetre még előbb megpróbáljuk megfúrni őket. Hátha sikerül. Már volt rá példa, hogy sikerültt £qip c.L&dáiales csillant, közel hajolva lelkesen kérdezte: — Antibiotikum- szakértő? — Még fiatal vagyok — mondta szerényen az őssz szakálú Archimé- desz —, amikor megkérdeztem, miért ő a portás a Kád- és Vízér- télcesítő Vállalatnál... — Mennyi idős, kedves mester? — Ö, még csak 62 múltam, s igazán alig van egy-két olyan aprócska találmányom, néhány jelentéktelennek mondható teóriám, ami jogot adhatna a számomra, hogy majdan a vizbemártási osztályra elegendő legyen égy technikusi beosztásra... — szólt és odakiabált egy bajuszos. sörényes ősz .bácsinak... — Hé, Steini — kísérd fel az urat az irodákba... — ... a tér és az idő egységének — motyogta mellettem az öregúr. amint ballagtunk végig a gyár udvatán... — Mit csinál itt, bácsiként? — Udvaros vagyok, kérem-. Ezt a teret tartom itt rendben és az időt számitgatom, amikor a tér idővé és az idő térré változva időm és terem lesz, hogy alkalmazhassam relativitáselméletem... Einstein vagyok — bólintott kedvesen. — És hol szeretne dolgozni, bácsikám? — Az időelemzést osztályon, vagy legalábbis a térfelvigyázó alosztályon, mint számítástechnikus, de még arra várom kell, mert ott egy vasúti pályamester dolgozik... Még negyven éve van a nyugdíjig. Tegnap vették fel — mondta bizakodva, hiszen negyven esztendő nem is olyan sok. — Fleming vagyok — mutatkozott be a liftkezelő egykedvűen, rám se nézve, mert valami gombát bámult a kezében... — A spóraosztályra, ha lehetne — mondtam szerényen, mert gyanús volt az ember és idegesített a lelki’smeretem. — Mit keres ott? — Ott dolgozom majd... Fleming úr szeme fel— Nem. Kazántechnikus vagyok. De ágy tudom, hogy itt az az állás foglalt. — Igen — sóhajtott Fleming — úgy tudom, hogy oda éppen a minap vettek fel egy geológust. mert azt mondták. hogy a kazánban is min kő... Lesz is — tette hozzá gunyorosan és kinyitotta az ajtót előttem a hatodik emeleten, a gom baosztá- lyon, ahol mától kezdve dolgozom. S ment le a lift. le, oda. ahol a kazán van, vitte Fleming urat. hogy megbeszélje a geológussal a kazánkő és a liftvezetés rejtelmeit, bal kezében ott tartva a gombát. Ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy megállapítsam: a Kád- és Víz- értékesítő Vállalatnál sokat adnak arra. hogy lehetőleg minden poszton magasan kvalifikált szakembereket alkalmazzanak. S ez nagyon megnyugtatott. Rögtön munkához láttam, elővettem a szakácskönyvet. hogy kikísérletezzem. hogyan lehet penicillin-gombából tejfölös gombapaprikást Icé- szíteni.„ (egri)
