Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
Hainshor én felelősség Miért felelős az igazgató? Több mint két hónap telt el a gazdaságirányítási reform bevezetése óta. Tudjuk, ez az idő még nem elegendő arra, hogy mindenütt élő valóság és ne csupán elvont fogalom legyen a vállalati önállóság, a hatáskör és a felelősség. Mégis Kócza Imrétől, a Finomszerelvóny- gyár igazgatójától azt kérdeztük. hogy milyen konkrét esetben érezte a felelősség súlyát. Feleletet vártunk arra is. hogy kivel szemben és milyen mértékben érez felelősséget az új mechanizmus körülményei között a vállalat igazgatója. Mi tagadás, a kérdés meglepte az igazgatót De a nyüt kérdésre — rövid gondolkodás után — kertelés és mellébeszélés nélkül azt válaszolta. hogy a Diesel-programért a 32 milliós hitelért érzi és vállalja a felelősséget Harminckétmillió... Szép összeg, még akkor is. ha az igazgató mögött megyénk egyik legnagyobb gyára áll garanciaként De valójában nemcsak 32 millióról, hanem a gyár sorsáról, hosszú évekre szóló fejlődéséről, több mint háromezer ember munkájáról és kereseti lehetőségéről van szó. Most. az új mechanizmus első évében már nem a minisztérium, (hanem a vállalat állapítja meg éves tervét, a termékösszetételt és a fejlesztés irány® A különböző igények és lehetőségek mérlegelése után minderről a Bervában döntöttek, ez világosam mutatja, hogyan növekedett a vállalat önállósága. Ám a dolgok rendje, a gazdasági élet törvényei és az új mechanizmus elvei szerint az viseli az anyagi és erkölcsi felelősséget is. aid a döntést hozta; az említett esetben elsősorban a Finomszerei vénygyár igazgatója. Az utóbbi években sikeres intézkedések történetek, hogy a Bervában azt gyártsák, amire népgazdasági igény van, ami kifizetődik és amire az ottani szakemberek és a technikai berendezés képes. Vasipari finommegmunkáló bázissá akarják fejleszteni a gyárat és ennek első lépcsőiéként meghonosították, most pedig tovább fejlesztik a kompresszorgyártást és a Diesel-alkatrészgyártást A svéd MECMAN-céggel kötött műszaki. kereskedelmi és termékkooperáció alapján a pneumatikus automatika- elemgyártást bővítik. Ezzel egyidejűleg dönteni kellett, (hogy melyik gyártmányt, mikor szüntessék meg. (Az orvosi fecskendő- és a különböző autóvillamossági alkatrészek gyártását fokozatosan megszüntetik* mert nem illik a gyár profiljába és nem gazdaságos a termelés.) A piackutatás és az érdekelt vállalatok írásbeli nyilatkozatai azt igazolták, bogy Magyarországon a következő években 700 ezer garnitúra Diesel-elemet kell gyártani és ebben az esetben az Igény 90 százaléka hazai gyártásból. 10 százaléka importból biztosítnató. A Kismotor- és Gépgyár budapesti gyáregységét a Finomszerei ^vény gyárhoz csatolták, de a profilrendezés — a régebbi, nem gazdaságos gyártmányok megszüntetése, a gépek, berendezések és üzemi épületele átadása után is — mintegy 65 millió forintos beruházási program megvalósítására van szükség a Bervában. hogy a Diesel-elemgyártást a kívánt mértékben fejlesszék. Korábban eldöntött ténynek látszott. hogy ezt a jelentős beruházást állami költségvetésből valósítják meg De ..közbeszólt” az új mechanizmus: a fejlesztés főleg vállalati érdek, tehát a szükséges fedezetről a vállalat gondoskodjék A Finomszerelvénygyár lemondjon a fejlesztésről, a korszerű és gazdaságos (érmék meghonosításáról? Ne Vállalják a befektetés, a hitel és az új feladatok kockázatát? Ez kényelmes és egy ideig biztonságosabb is lenne. De mi lesz azután? Sok számítja tás. vizsgálat, hosszú tanácskozás és álmatlan éjszakák után olyan döntés született, hogy a Diesel-fejlesztést saját erőből is meg kell oldani. De a fejlesztési alap nem elegendő, honnan vegyék a hiányzó összeget? A fejlesztési programot két részre bontották. Az első lépcsőben a Diesel-termelést a jelenlegi 50 millióról 120 millió forint értékre növelik. Ehhez kell a 32 millió forint- tos hitel. Mi lesz a beruházási program második lépcsőjével? Ha megkapják a vállalat letelepítésével kapcsolatos költségeket. akkor már 1970-ben elkezdik. Ha nem. akkor a fejlesztés második lépcsőjét csak 1974. után folytathatják. A 32 milliós hitelt 1974-re vissza kell fizetni, sőt. a kamatokat és egyéb költségeket is viselni kell. Jut-e majd másra, marad-e béremelésre és év végi részesedésre? Ezt a kérdést senki sem tette fel annyit önmagáitok, mint az igazgató. A döiru Miért fizetik az elnökeit? Feljegyzéseit mutatja a a szövetkezet elnöke, hogy az utóbbi időben mennyi kétkezi munkát végzett a közösség javára. Aztán hozzáteszi, henry a legutóbbi közgyűlésen Jól leveszeked- ték” érte, s a vita azzal az eredménnyel zárult, hogy az elnök inkább az eszét, mint a kezét használja. Igaz, voltak a vitában akik azt állították; az elnök csak akkor érdemli meg a fizetését, ha ő is beáll ásni, kapálni, jószágot etetni, mert abból van haszon, nem az írkálásból, futkáro- zásból Sájnos az előző hónapokban többek között az ilyen vélemény hatására vette kézbe a szövetkezet vezetője is a szerszámot és vasárnaponként vagy hajnalban végezte a legsürgősebb munkákat űev. mint a többiek. csak éui'eo ó nappal nem ért rá, hisz akkor az elnöki teeiv’ők várták. Hasznom » az ilyen „példa- mutatás”? A tagság nagy részének véleménye szerint nem. tés előtt kiszámították, hogy a fejlesztés és a beruházás költségei mellett az idei tisztes nyereséggel szentben, 1968-ban mintegy 20 százalékkal többet, azaz 50 millió forint nyereséget érnek eL Nemcsak a Flnomszerelvénygyárban, hanem minden üzemben azt várják a dolgozók, hogy már az új mechanizmus első éveiben is legalább az eddigi mértékű szociális juttatást élvezzék, a béreket és a részesedést pedig valamelyest növeljék. Ezt a munkások elsősorban az igazgatótól, várják, de a közös érdekért hajlandók is mindnyájan becsülettel, dolgozni. . Mégis, mi történik, ki vállalja a felelősséget, ha a Bervában, vagy más üzemben balul üt ki a legnagyobb vállalkozás és esetleg veszteséges lesz a gyár? Elsősorban az igazgató felelős. Nemcsak elvben felelős, hanem nagyon is zsebbe vágóan. Fizetésének csak 75 százalékát kapja és a 80 százalékos részesedésből egy fillér sem ]ár neki Ezzel szemben a munkások veszteséges gazdálkodás esetén is csonki lattanul megkapják bérüket. Vajon helyesen ítélik meg a gazdasági egység helyzetét, a piac igényeit? Jól szervezik a termelést és az értékesítést. vajon a lehető 'egiobb technológiát alkalmazzák az üzemben? Minden posztra a legalkalmasabb embereket állítják? Mindez közvetlenül a nyereség összegében jelentkezik és ezután csak a nyereségből jut béremelésre, prémiumra és részesedésre — a munkásoknak és az igazgatónak is Nem szükséges részletezni és bizonyítani, hogy a vállalati nyereség növeléséért mennyivel többet tehet az igazgató, mint akár a legjobb szakmunkás. Az igazgatónak és közvetlen munkatársainak az egész gyár termelését és értékesítését kell irányítania, milliós értékű döntéseket hoznak. Ezek a határozatok az egész kollektívát érintik, éppen azért az igazgató közvetlen és az eddiginél sokkal nagyobb mértékben felelős a kollektívának Dr. Fazekas Lászlő Hisz nem azért fizetik az elnököt, hogy együtt túrja velük a földet, miközben a munka szervezetlensége, az irányítás elhanyagolása miatt százezreket veszít a közösség, az elnök néhány forint értékű munkája ellenében. Persze adódhatnak rendkívüli esetek; a vihar elöl kell menteni a termést, társadalmi munkában kell elöl- járnl, amikor a termést, a jószágokat pusztulás fenyegeti, vagy azt kell bebizonyítani, hogy nem embernyúzó a norma. Nagyjából ezek tehát a kivételes esetek, amikor az elnök nemcsak az eszét, de a kezét is használja. Mert amiért az elnököt fizetik, az a közös gazdaság irányítása, a munka szervezése. ellenőrzése, nem a kútásás, a gvomlálás. a kazalrakás. vagy a kőfejtés. Ezért ..veszekedtek le”... jogosan s» említett szövetkezet elnökét is. K. & A eél: A szövetkezeti munka további erősítése Dobi István nyilatkozata Ez év januárjában alakult meg az Országos Szövetkezeti Tanács, amelynek elnökéül Dobi Istvánt, a Nép- köztársaság nyugalmazott elnökét választották. Közvéleményünk nagy érdeklődést tanúsít a Tanács iránt. Felkerestük Dobi Istvánt, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. — Miben lehetne összefoglalni az Országos Szövetkezeti Tanács céljait? — A magyar szövetkezeti mozgalom gazdag történelmi hagyományokkal, jelentős társadalmi és gazdasági eredményekkel dicsekedhet. A kisemberek önkéntes társulásaival alakult szövetkezetek már fél évszázaddal azelőtt, a szocializmus születése idején is hallatták szavukat, a dicső Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt pedig olyan fejlődésnek indultak, hogy csak a terror tudta megfékezni a mozgalom széles körű kibontakozását. Hazánk felszabadulásával újból és véglegesen megnyílt az út a szövetkezeti eszme hirdetése előtt, s a támogatásra szoruló emberek éltek is az ösz- szefogásban rejlő lehetőségekkel. Három nagy szövetkezeti ágazat fejlődött ki; a mező- gazdasági termelőszövetkezetek, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, valamint a kisipari és háziipari szövetkezetek, Szövetkezeteink ma már a szocialista gazdálkodás mozgékony, rugalmas intézményei. Népgazdaságunk számít, épít rájuk, kis középszintű gazdasági tevékenységben sokat vár tőlünk. Ezért is határozott úgy a három szövetkezeti szerv — a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Szövetkezetek Országos Szövetsége és a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége — hogy együttműködésük javítása, munkájuk összehangolása céljából létrehozzanak egy olyan társadalmi tanácskozó testületet, amely előmozdítja a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődését. E határozat alapján alakult meg ez év januárjában az Országos Szövetkezeti Tanács. — Miként kíván foglalkozni az OSZT szövetkezeti szervek együttműködésével? Milyen alapvető kérdésekben kívánja hallatni szavát? — Az Országos Szövetkezeti Tanács alapvető célja és feladata, hogy újabb öszÉrthető külföld érdeklődése a Parádsasvári Üveggyár szebbnél szebb termékei iránt. A művészi ízléssel megmunkált, csiszolt poharak, vázák és más termékek megrendelőiként országok hosszú sorát, nevezhetnénk meg. Képünk a gyár egyik legkeresettebb termékét mutatja be a csinos kislány. (MTI foto — Jármai Béla felv.) tyasviráq Tavasz TTegnap egy niéhecske repült a kezem- ■ re. Tétován, remegve, a téli dermedtségből alig felocsúdva érkezett. Néhány méterre álltam a kaptártól és neki mégis olyan hosszú volt az út. A déli nap langyos simogatásától azután új erőre kapott és tovább libbent a kerítésdrótig... Vasárnap az erdőt jártam. A tölgyek, a bükkök még mozdulatlanok voltak, de lejjebb, a napsütötte lejtőkön már barkát találtam. Megálltam egy csendes, szélvédett helyen és élveztem a nap melegét, amely itt egészen megporhanyósította a földet. A tavalyi fű közül a fagytól felengedett föld illatát hozta a szél és a mindig hangos feketerigó giliszta után kapar- gált a cserje között. Ezekben a napokban már nagyon beteg a tél. Éjjelente egy-egy kicsit még magához tér, de a jégcsapok délfelére mindig elsírják magukat. A mogorva felhők, a tél szürke eminenciásai lassan elhordják rongyaikat és tiszta, kék égboltot hagynak maguk után. A tegnap még fagyos szél süvöltése ma már alázatos és lágy, langyos szellők suhannak át a bokrok alján. Tegnap egy hosszú csőrű madár érkezett. A szalonka. Még szólóban, hangtalanul húzott el a fejem fölött, azután mint a nyári villám, bevágódott a völgybe, megkeresni a párját... A hírnökök tehát itt vannak. És ha a ** tél néhány napig még makacskoáik is, élete már csak szánalomra méltó haldoklásnak számit. A felgyűrt ingújj alatt megfeszülnek *"* az izmok. A kalapács ütése csillagszóróvá változtatja az üllőhöz tapadó vasat, és a szikrák tétován táncolnak a széngőzös levegőben. A vasat gyúró ember belepiszkál a tűzbe, meghúzza a fújtató láncát, aztán újra kalapál. A fehéren izzó vaspálca engedelmesen hajlik meg a nehéz kalapács ütése alatt. Pattog a kalapács az üllőn, a sziporkázó vasrúd, mint gyönge nádszál, alázatosan hajt fejet. Az előbb kampóvá hajlított vaspálca falevél alakot ölt, amelyből aztuán újabb gallyacskák ágaznak. Az ember egy nótát dúdol, miközben szinte szünet nélkül forgatja, illesztgeti, kalapálja a vasat. A tüzcsillagok úgy röpködnek a levegőben, mint a kalitkából szabadult madarak, de életük csak szem- hunyorításnyi idő. Az ember nézi, figyeli a formálódó ** vasat, időnknét a fogóval maga elé tartja, majd tovább kalapál. Készen van már a szár és a levelek. Most a finomításon, a kisebbik kalapácson a sor. Az előbb még úgy csengett az üllő, mint kis harang a közeli domboldalról, most finoman cseng-bong testén a kalapács. Apró pattogások, az előbbinél is parányibb szikrák jelzik: nemsokára készen a vasvirág..., amely egy ember keze által nyílt ki a füstös, szénporos műhelyben. — SZÍ — tönzést adjon mozgalmunknak, a szövetkezeti elvek tartalmasabban, helyesebben ém következetesebben érvényesüljenek szövetkezeteink munkájában. A Tanácsban képviseltetik magukat a mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek, a háziipari szövetkezetek, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, takarékszövetkezetek, lakásszövetkezetek, halászati szövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, szakszövetkezetek, hegyközségek, társulások és vízgazdálkodási társulatok. Ezek valamennyien jogilag és szervezetileg önállóak, saját választott területtel rendelkeznek, szakmád jellegüknek megfelelően szövetségbe tömörültek. Mégis szükséges, hogy közös gondjaikat időről- időre egy országos szövetkezeti testület is áttekintse. Különösen fontosnak tartjuk a szövetkezeti demokrácia és önkormányzat következetes érvényesítésének szolgálatát, erősítését és fejlesztését. Bizonyítja ezt, hogy e nagyon fontos témát tűztük soron következő ülésünk napirendjére. Foglalkozni kívánunk a szövetkezetek sajátos társadalmi és gazdasági céljaival, szervezeti, működési elveinek érvényesítésével és fejlesztésével, rendszeresen konzultálunk a különféle szövetkezeti szervezetek közötti gazdasági együttműködés lehetőségeiről, eredményeiről. Előzetes véleményt nyilvánítunk a kormány, illetve a törvény- hozás elé tartozó átfogó szövetkezeti kérdésekben, s ha szükséges jogszabályok meghozatalát kezdeményezzük. Az Országos Szövetkezeti Tanács lehetőséget teremt minden olyan közérdekű szövetkezeti kérdés szabad megvitatására, amely elvi jelentőségű és a szövetkezetek többv fajtáját is érinti, továbbá, elősegítjük a szövetkezeteik nemzetközi kapcsolatainak koordinációját. — Hogyan ítéli meg az országos Szövetkezeti Tanács a szövetkezetek jelenlegi szerepét és tovább] fejlődését? — Az Országos Szövetkezeti Tanácsnak nincs hivatali szervezete. Javaslataival segíti a szövetkezeti mozgalmat, abban, hogy a népgazdaság érdekeivel minél jobban össze lehessen egyeztetni a csoporttulajdonból fakadó szövetkezeti érdekeket és tovább erősödjön a szövetkezeti demokrácia. Ma az ország lakosságának kereken egyharmada dolgozik a szövetkezetekben és a nemzeti jövedelem jelentős részét állítják elő. Az ország szocialista vállalati szervezetének számát tekintve mintegy háromnegyede működik szövetkezeti formában. A szövetkezetek adják a mezőgazdasági termelés háromnegyedét, bonyolítják a kereskedelmi forgalom csaknem egyharmadát, az ipari és szolgáltatási tevékenység mintegy tíz százalékát. A gazdaságirányítás új rendszerében ezeknek a szövetkezeteknek sokrétű gazdasági és társadalmi együttműködése valósul meg, s további kapcsolatok jöhetnek létre. Az Országos Szövetkezeti Tanács maga is segíti tanácsaival ezeknek a kapcsolatoknak széles körű kibontakozását A párt és a kormány igen nagy gondot fordít a szövetkezetek támogatására, számít munkájukra, amely kifejezésre jut vezetőinek nyilatkozataiban, a gazdaságirányítás reformjának irányelveiben. Mindez együtt a szövetkezetek tagjai részéről megnyilvánuló bizalommal biztosítékot nyújt arra, hogy az újonnan alakult Országos Szövetkezeti Tanács betölti hivatását, eredményesen szolgálja a magyar szövetkezeti mozgalom további gyorsütemű fejlődését. (B. U) 1968. március 17-, vasárnap
