Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-15 / 63. szám
BSk IborlceisVoloIctöl eiz alkatrészgyártásig Új vonások a halmajugrai termelőszövetkezet gazdálkodásában Az idén másképpen kezdték az évet a halmajugrai Béke Termelőszövetkezetben, mint az előző esztendőket. Nem véletlen ez, hiszen ahhoz, hogy a tagság jövedelme továbbra is növekedjék, az eddigieknél sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a szövetkezet vezetőinek. Hiszen csak a fizetett szabadság bevezetése több százezer forint kiadást jelent évente. #J fjiemsíerfeíés Többet kell tehát termelni, jobban kell gazdálkodni — ez a szövetkezet vezetőinek véleménye. De miképpen? A közös gazdaságban — az idén először — nemcsak a szövetkezet egészére dolgoztak ki terveket, hanem kü- : lön-külön minden egyes brigádra is. A brigádtervek megjelölik, hogy az egyes brigádok mekkora területen gazdálkodnak és milyen növényféleségeket termesztenek. A tervben az is benne van, hogy az egyes munkák elvégzéséhez hány ^ munkanapra van szükség és menynyi munkaerő áll rendelkezésre. A szövetkezet vezetői azt is felmérték, hogy a táblákon az egyes növényekből hány mázsa termett az elmúlt években, s a brigád tervét eszerint dolgozták ki. Mi a brigádterv előnye? Elsősorban az, hogy meg- növekedett a brigádvezető, de a brigádtagok felelőssége is, hiszen „hozniuk” kell a tervben szereplő termésátlagokat. Ez mindenkit jobb, felelősségteljesebb munkára sarkall. A másik előnye az, hogy ha nagyobb a termés, mint a terület megállapított terméshozama, akkor a brigád prémiumként megkapja a ; többlettermés 10—20 száza- ' lék közötti részét. De nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állat- tenyésztésben és a gépészetben is kidolgozták a brigádterveket. — A nagyobb önállóság és az anyagi érdekeltség bizonyára kedvezően hat az emberekre — mondja Katona György főmezőgazdász. — Ha jobban dolgoznak, ők is, de a szövetkezet is jobban jár. Ezért tartjuk jelentősnek az üzemszervezési munkát. | Kereskedelem egy harmadikat Az még nem dőlt el, hogy hol nyitjuk meg. — Kifizetődőbb-e így értékesíteni a bort? — Eddigi tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy igen. A jövőben még több borunkat szeretnénk saját magunk forgalomba hozni. Reméljük — ez újabb többletbevétellel jár. | liehet őségek Ma már fölösleges bizonyítani a melléküzemágak jelentőségét, hasznát szinte minden termelőszövetkezetben van valamilyen elképzelés ezzel kapcsolatban. Halmajugrán is keresik a lehetőségeket. — A mezőgazdasági gépek egyes alkatrészeihez még ma is nehezen lehet hozzájutni. Ez adta az ötletet — folytatja Katona György —, hogy megpróbálkozzunk az alkatrészgyártással. Gépműhelyünkben van három esztergapad, vásárolunk még egy marógépet — ez lesz az Indulási alap. A saját magunk ellátásán kívül más szövetkezeteknek is végzünk majd munkát Bizonyára megéri. — A másik elképzelés? — Erőgépeinknek, különösen a lánctalpasoknak néha hónapokig nincs munkájuk. Kellemetlen ez a traktorosoknak is, de azért is hátrányos, mert egy gép csak akkor igazán kifizetődő, ha minél többet dolgozik. Ezért már megegyeztünk néhány vállalattal, hogy a „szünidőben” Visontára járnak majd el gépeink különböző földmunkák végzésére. Ez a szerződés mindkét fél részére előnyös. Az új gazdasági mechanizmus nagyobb lehetőségeket biztosit a közös gazdaságok számára is. Csak fel kell fedezni ezeket a lehetőségeket. Halmajugrán, úgy látszik, jó úton járnak. Kapóst Levente — Nem árt megtudnia, hogy nehéz küldetésre vállalkozott. Nem adhatunk kíséretet és nem nyújthatunk közvetlen segítséget sem — mondotta az amerikai katonai misszió egyik vezetője. — Mi lesz, ha különböző nehézségek állnak elő? — kérdezte ekkor Donovan. — Milyen nehézségekre gondol? — fordította vissza a kérdést az amerikai tiszt. — Előfordulhat, hogy keletnémetek, mint amerikai állampolgárt, feltartóztatnak. — Legyen meggyőződve arról, hogy kormányunk azonnal tiltakozni fog — mosolyodon el Donovan partnere. Az ügyvédet nem nagyon nyugtatta meg ez a válasz. Mielőtt útnak indult volna, az ügy kockázatára figyelmeztették Washingtonban is. A CXA vezetői közölték vele, hogy a legmagasabb szinten egyetértenek Powers kicserélésével. Donovan azonban biztosítani is akarta magát „a legmagasabb szint” írásos engedélyével. Hosszas vita után sem kapott azonban olyan igazolványt, mint amilyent remélt. Az igazságügyminisztérium hivatalos papírját nyomták a kezébe a következő szöveggel: „Kedves Donovan úr! Hivatkozva a nemrégen önnel történt megbeszélésére, amelyben szó volt kliensének hivatalos megkegyalmezéséről, ezennel biztosítjuk, hogy az említett feltételek teljesítése után a kliense feleségéhez intézett levelében szereplő és a hivatalos megkegyelmezést lehetetlenné tevő indok nem fog fennállni. Szívélyes üdvözlettel: Reed Cozart ,a kegyelmi ügyek államügyésze.” Bár ez az írás meglehetősen homályos volt, mégis többet ért a semminél. Biztos fedezéket azonban semmiképpen sem nyújtott az esetleges veszélyek ellen. Ilyen gondolatokat forgatott fejében, amikor gépkocsiba ült. hogy a katonai repülőtérről a nyugat-berlini villanegyed felé hajtson. Egy magánház előtt álltak meg, kísérője határozott mozdulattal nyitott előtte ajtót. Mielőtt felgyújtották volna a villanyt, leeresztette a redőnyökéi — Mister Donovan, e perctől kezdve ez az ön otthona. Egyedül lelkik majd. minden reggel egv megbízható német házvezetőnő keresi fel, aki elkészíti a reggelijét és rendbe hozza a szobáját. Gondoskodtunk arról, hogy minden kényelme meglegyen. A szobájában megtalál mindent, az amerikai cigarettától a 12 éves skót whiskyig és a legújabb folyóiratokig Helyezze magát kényelembe és pihenjen néhány órát Donovan valóban pihenni tért és mély álomba merült Amikor kísérője érte jött és felébresztette, úgy érezte, hogy napok teltek el Berlinbe érkezése óta Azonban mindössze három órát aludt amikor ismét útnak kellett indulnia. Gépkocsival a nyugat- berlini amerikai érdekeltséghez tartozó Hilton Szállóba hajtottak. Kísérője a kellemes félhomályban úszó bárba vezette és egy félreeső kis asztalkánál elmagyarázta, hogy kelet-berlini kirándulása után ebből a szállodából Helyünk az asztalnál I smerek egy éjjeliőrt, aki meghittebb körben gyakran mondogatja, félig tréfáséin, félig komolyan: „Az igazgató után én vagyok a második ember a vállalatnál”. Amikor megkérdezik tőle, hogyan érti ezt, készen áll a felelettel: „A nap huszonnégy ótá- jának egyik felében az igazgató elvtársra bízták az üzemet, a másik felében pedig én ügyelek”. Ha némileg talán túloz is az öreg, de alapjában véve igaza van. Ez a beosztás is — csakúgy, mint más számtalan — becsületes helytállást, lelkiismeretes figyelmet követel azoktól a többnyire már nem éppen fiatal emebrektől, akiknek az a hivatásai, hogy őrizzék a vállalat, az intézmény, a nép vagyonát. Sokan vannak, akik lekicsínyük, semmibe veszik mások munkáját, csendes, de megbízható szorgalmát. Csak azért, mert abban nincs semmi látványos csillogás. Ugyanakkor saját tevékenységükről ellenkezősen vélekednek, bár a munkában „fogjuk meg és vigyétek” a fő jelszavuk. Többé-kevésbé ismerős ez a típus mindenki számára még akkor is, ha ismertető jegye különböző. Az egyiket úgy tartják számon, hogy a „nagy okos”, a másikat úgy, aki „nem most lépett le a falvédőről”. A harmadikat ott találjuk azok között, akik a legerőszakosabban reklamálnak, ha véletlenül — s szerencsére — kimaradnak a jutái marásból. Valamennyiükre egyaránt jellemző, hogy a megérdemeltnél több elismerésit, több fize.ést. több. tiszteletet és bámulatot követelnek maguknak, akár mások rovására is. Ha ezt mégsem kapják, megtelnek sértődöttséggel. Maguk körül megkeserítik a levegőt, agresszívek lesznek, zavarják mások munkáját, civódást, egyenetlenséget szítanak. Az ellenkező véglet sem ritka tünet. Ismerünk olyan embereket is, akik saját munkájukat tekintik tizedrangú feladatnak. Ügy érzik, a világ egészen jól meglenne az ő szorgösko- dásuk nélküL Emiatt kelletlenül, örömtede- nül, fél szívvel dolgoznak és néha keserű irigységgel gondolnak azokra, akiknek szerintük szép munkájuk, fontos hivatásuk van. Ami csak szépet, fontosat, érdekeset látunk maguk körül, az minden közös erőfeszítéssel, — ki tudja hány ember munkája révén — születik. A legegyszerűbb családi ház építéséhez is százak és ezrek munkájának gyümölcsét használják fel. Vegyük csak el bármelyiket is, rögvest kiderül, hogy az bizony minden szürkesége, látszólagos jelentéktelensége ellenére is nélkülözhetetlen. Szerény, de életfontosságú táplálékunk, a kenyér is ugyanezt példázza. Kié itt az érdem? A gabonatermesztőé, aki a vetőgépet vigyázta, a műtrágyát gyártó vegyipari munkásé, aki a termőtalajnak erőt adó szuperfoszfátot termelte, a kombájnosé, aki tikkasztó napsütésben learatta és elcsépelte az aranyló búzatengert, a sütőkemence mellett verejtékezőé, aki megsütötte aa illatos cipókat, vagy a hófúvásban kenyeret szállító gépkocsivezetőé? Természetesen valamennyiüké. így vagyunk ezzel, bárhonnan is vesszük a példát. N em árt, ha néha gondolnak erre a hen- cegők, az önmagukat felmagasztalók, a mások fáradozását lekicsinylők is. És azok is, akik saját tevékenységüket értékelik le igaztalanuL A reálisabb önértékelés minden bizonnyal megkönnyíti, hogy az asztal körül előbb, vagy utóbb mindenki az őt megillető helyet foglalhassa ei. Gyertyános Zoltán Hfisz Aves a Kossnth-dlj Élete, munkája ragyogtatja a Kossuth-díjat... — De nem elég csak többet termelni — folytatja a főmezőgazdász —, termékeinket jól is kell értékesíteni. A kereskedelem szerepe megnövekedett, az új mechanizmusban. Lehetőségeinkhez mérten mi is szeretnénk jobban eladni árucikkeinket. Szövetkezetünknek negyven- holdas kertészete van. Tervünk, hogy községünket ellássuk zöldséggel. Áruinkkal máshol is jelentkezünk. Gyöngyösön már van piaci standunk, rövidesen Borsod- nádasdon is lesz. Tervbe vettük még, hogy Vácon és Ózdon is nyitunk elárusítóhelyei Salátánk, zöldhagymánk és a retek rövidesen piacra kerül. Bízunk benne, hogy mindenhol szívesen vásárolják e korai cikkeinket — A szövetkezetnek borkóstolói is vannak? — Igen. Vácon és Borsod- nádasdon: Most tervezünk Báránybörze . A Bakony hagyományos juhtenyésztő vidékein, ahol több mint százezer birkát tartanak számon, megkezdődött a báránybörze. A gyapjúforgalmi vállalat, valamint az olasz és görög kereskedelmi szakemberek, egymás után keresik fel a juhhodá- lyokat, s kiválasztják a legfejlettebb tejes- és pecsenyebárányokat. Jubilál a Kossuth-dij. A mai nap tölti be huszadik életévét. Két évtizeddel ezelőtt. 1948. március 12-én volt az első Kossuth-dij kiosztó ünnepség Magyarországon. 1962. március 15-én az Országház kupolatermének Ümnepelt.íel között volt Ursitz József, a Mátraalji Szénbányászati Tröszt főmérnöke is. ■ — Kimondhatatlanul nagy, emlékezetes esemény volt életemben Nagyapám, apám 40 évig volt bányász. Én is azzal kezdtem, mint ők: a bányával. Először vágatokat takarítottam, majd csillés lettem. később segédvájár, aztán vájár. 1944-ben kerültem Perrtyepusztára. a mai Petó- f'bányára. Mondanom sem kell: bányásznak. Felnőtt fejjel iratkoztam be a gimnáziumba, r végeztem el az egyetemet. 1957-ben neveztek ki főmérnöknek ... Sok. nagyon sok kikötője, állomása van még életének. Űtja. amely a vágatok takarításától a főmérnöki beosztásig. a Kossuth-díjig vezetett. korántsem volt sima. könnyű egyszerű S korántsem csak egy ember élete, sorsa. Sokkal nehezebb, sokkal bonyolultabb, sokkal több annál: már írott és még íratlan történelem. Életét, múltját nemcsak a magyar, hanem az egész bányászvilág ismeri, tiszteli.. Hat esztendő télt el a Koe- suth-díj átvétele óta. Alig látszik rajta a hat év elmúlása. Ma is ugyanolyan szerény. csendes, mint volt. ma is ugyanannál az asztalnál ÜL ma is ugyanaz a beosztása. munkája, ma is a bányászkodás az egyik élete, s ma is azok a barátai, cimborái, akik voltak... — Mindenki tudja, hogy a magyar bányászkodásban átszervezés volt az elmúlt hónapokban Nem volt könnyű a műtétet elvégezni, ezer és ezer olyan bányászsorsról volt szó, kellett dönteni, akik életük nagy részét a bányában töltötték. Sokan modják mostanában: érvágást kapott a bányászat. Nem igaz. nem így igaz ahogyan beszélik: nem fejlődik vissza a bányászat Magyarországon. Sőt: lényegesen előbbre lép. Műszakilag. technikailag olyan szintre emelkedik, mint még soha, Nagy öröm, hogy ezt az átállást úgy sikerült végrehajtani hogy mindegyik felszabadult bányásznak biztcs kenyeret juttattunk. Erre rendkívül vigyáztunk, nem hagytunk senkit kenyér nélkül ... — A Kossuth-díjat a bányászat műszaki fejlesztéséért, alkotó, újító munkájáért kapta. Az érdemek közül bizonyára ön is a páncél- pajzR megszerkesztését, sorolja az első helyre... — Természetesen. Senki se vegye öndicséretnek: az általam szerkesztett pán célpajzs. amelyet találmánynak fogadtak el. új korszakot nyitott a bányászkodásban. Nemcsak itthon, külföldön is Csehszlovákiában, Romániában. Nyugat-Németorsrágban. Angliában ma is használják, alkalmazzák. A Kossuth-dfj átvétele után nagyon sok dicséretet, gratulációt, elismerő szavakat kaptam a világ minden tájáról. Szovjet, csehszlovák. lengyel kutató-pro- fesszorokk&l ma is élő. baráti kapcsolatban állok. Itt, Petőfibányán mutattam be a találmányomat angoi japán, szovjet. amerikai, román, cseh, olasz, belga szakembereknek, Én egyet sem hívtam meg közülük. Maguktól jöttek... — Biztosan emlékszik még rá: a kezdet kezdetén vaskoporsónak nevezték el a páncóipa.izsot és nagyon idegenkedtek tőle. Még a petőfi- bányai bányászok is... — Mi tagadás. így volt. de ez is azt mutatja, hogy mennyire új dolog volt ez akkoriban De ha valaki egyszer kipróbálta, állítom, hogy örökre megszerette. Nagyon sokan jöttek hozzám, hogv intézzem el. osszam be őket ín a páncélpajzshoz... — A Kossuth-dij nemcsak elismerést, hanem hírt, tekintélyt, rangot is jelentett, s jelent. Nem gondolt arra, mert alkalom biztosan lett volna hozzá, hogy elmenjen Petőfi bányáról? Tudjuk, sok ígéret, lehetőség között válogathatott ... — Soha. egv pillanatra sem fordult meg bennem, hogy elmenjek innen. Itthagyni a barátaimat, azokat, a bányászokat, akik engem kitanítottak, akikkel 41 év óta együtt dolgozom? Nincs az a beosztás, az a rang. amiért ezt megtenném. Ez a vidék ezek az emberek, a velük töltött évtizedek pótolhatatlan részed életemnek Sohasem akartam elmenni tőlük. Nem tudnék. Amíg szükség lesz rám. amíg bírom. együtt akarok lenni, dolgozná velük.mi ÜWÖ maid esv -fífktm Számot felhívnia. — Mister Donovan, amíg ön Berlinben tartózkodik, ez a szám éjjel-nappal kizárólag az ön rendelkezésére áll. Másnap reggel fáradtan, összetörtén ébredt Donovan. A német házvezetőnő szótlanul szolgálta fel a regg’llt, amikor megérkezett a kísérője. Átadott Donovannak egy térképet, amelynek alapján megmagyarázta, hol kell átkelnie Kelet-Berlinbe. Donovan gyorsvasúton hagyta el Nyugat-Berlint. Kelet-Berlinben a Friedrichstrassei pályaudvaron szállt ki. Egyenruhás német katona lépett eié és felszólította, hogy igazolja magát .Donovan átnyújtotta az útlevelét, s a katonatiszt szó nélkül tovább engedte. Az állomás kijárata előtt azonban sorba álltak az utasok. Tízpercesként engedték ki az embereket Az órájára pillantott és tudta, hogyha kivárja, amíg rákerül a sor, menthetetlenüí elkésik az előre megbeszélt találkozóról. Az egyik NDK-rendor- höz fordult: — Amerikai állampolgár vagyok. Pontosan 12 órakor a szovjet nagykövetségen kell lennem. A rendőr tisztelgett előtte és a kijárathoz vezette. A vámőrök is hamar végeztek a formaságokkal. Donovan megmutatta nekik, hogy mindössze 20 nyugati márka van nála, majd végül kitöltött egy hivatalos kérdőívet, amelyre a valódi adatait írta fel. Esett a hő. A nagykövetség felé vezető úton befordult egy sarkon, és az Unter des Linden re érve megpillantotta a szovjet nagykövetséget. A kapunál egy kitűnő angolsággal beszélő nő fogadta: — Rossz helyen jár, uram — mondotta Donovannak. — önt nem a nagykövetségen, hanem a konzulátuson várják. A következő kapun tessék kopogni. Az utasítás szerint Donovan a másik bejáratnál csengetett Abban a pillanatba« kinyüt előtte az ajtó és egy fiatal, mosolygó nő állt előtte. — Jó napot, uram! — üdvözölte vidám hangon, tökéletes angolsággal. — Rudolf Ábel lánya vagyok. Jöjjön beljebb, bemutatom édesanyámat és Drews urat, az unoka bátyámat. Donovan mindhármukkal szótlanul kezet fogott. A lány körülbelül 35 éves volt Abel- né pedig 60 év körüli háziasz- szonynak látszott. A unokabátya jó ötvenes, szikár, kemény arcvonású. erős kezd ember volt. Mindhárma« egyszerűen voltak öltözve Donovan természetesen tudta, hogy közülük egyikük sem rokona az atalantai börtönbe» fogva tartott Ábel ezredesnek. (Folytatjuk) — Az utóbbi években sokat utazott külföldre. — Valóban. De egyik sem kirándulás volt » egyszer sem a családommal mentem, ök is járják a világát, de külön-külön. — Merre Járt? — Volt egy közép-európai körutam. aztán voltam a Szovjetunióban. Csehszlovákiában, Németországban. Tanultam és tanítottam... — Negyvenegy éve bányász. három és fél év múlva nyugdíjba megy. illetve nyugdíjba mehet... — Hogy pihenőre térek-e. vagy sem. arra nem tudnék most választ adni. De ha nyugdíjba megyek, ha átadom a helyemet, akkor <em unatkozom majd. Rózsaszent- mártonban vettem egy «zéo kertes házat, szeretem a fákat, a kertészkedést, és mi tagadás: megírom az életem történetét is. — A bánya, a bányászkodás, a bányászok? — Nagyon sok bányász barátom, kedves ismerősöm él Rózsaszentmártonban. Petőfibányán ezen a vidéken, s szerte az országban. A házam egy lefejtett bánya fölött áll. az ablakom a külfejtésre tekint. Még ha akarnám. se tudnék elszaladni attól, s azoktól, amit negyvenegy évig csináltam, akikkel negyvenegy éven keresztül együtt dől «óztam .. Koós József IMS. március 15„ péntek
