Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-15 / 63. szám

Mensáros Lászlóval — Füzesabonyban Adok, vessek a — máséból Kedden lépett fe] Füzesa­bonyban Mensáros László, a Madách Színház kitűnő mű­vésze. A XX. század című műsorával. Jóval túl ennek a mesterien szerkesztett műsor­nak századik előadásán is íeljes szuggeszti vitásával éi és hat az a gondolatsor, az a szemlélet, amely Mensáros László intellektuális lényéből es mű vészeiéből sugárzik. A csaknem kétórás műsor után fáradtan, az idegi össz­pontosítástól még félig fel­szabadultán beszélgetünk a művésszel, a művelődési ház irodájában. Arról, ahogyan a füzesabonyi közönség — ilyen pódiumműsort ritkán hallva — fogadta ezt a nagyon is htai' műsort. — Meglepett az a figyelem, az áhitaíos csend, ahogyan á közönség együtt tudott len­ni az egyes számokkal. Ebben az influenzás világban alig zavart a köhögés, hiszen a csaknem templomi áhítatot először még a taps sem za­varta meg. Pedig amikor a Karint.hy-írást mondtam a Madách-bemuta tóról, még szí­nészikig is rájátszottam — a hatás kedvéért. A taps elma­radt. De Ady Góg és Magóg- jánál és attól kezdve már együtt voltunk. — Milyen tapasztalatai vannak a falusi közönségről, s volt-e már ezzel a műsorral másutt is? — A Nyírségben is és más­hol is az országban, minde­nütt ráéreznek a lényegre, arra, hogy a művész a pó­diumról, a színpadról mért szól a nézőtéren ü’ ókhoz. Mint ahogy itt sem volt csa­lódás fellépésem. A színház, rádió és tévé mellett — úgy tudjuk — eb­ben a hónapban is tizenöt fel­lépést tervez ezzel a műsor­ral. Többek között úgy is hogy délután egy pesti kul- lúrházban mondja el a ver­seket és a kórt jellemző, a versek hangulatát megértető, kiegészítő nyilatkozatokat, aztán szinte megállás nélkül vezet az út a Madách Szín­házig. Mi ennek a lobogó tempónak a célja? Egy félre­érthető megjegyzésre az a csupa ideg és a művészet kér­désében, felfogásában tréfát nem ismerő művész megbán- tottan válaszol: — Ez a felfokozott munka- iram csak egyetlen célt szol­gálhat nálam és általam: hi­szek abban, amit teszek. Hat­ni akarok az emberekre. Min­den más kérdés másedrangú! Nekem az a jó, ha mindig szoros program köt élethiva­tásomhoz. Mindig, minden el­vállalt produkcióra teljes fe­gyelemmel, szerzetesi alázat­tal és magatartással, de min­denekelőtt hittel készülök. — Hogy jobban megértse: nekem nincs hobbym, azaz olyan játékos fogla kozásom, amivel szabad időmet ki kel­lene töltenem. Nincs szabad időm! Engem egyetlen dolog érdekel, az, amit csinálok. Minden egyéb célomat ennek rendelem alá. S ha most vá­laszolnom kell, miért rincs sarokházam Budapesten, vagy villám a Balaton mellett,, autóm és egyéb más hasznos vagy lehetséges jószágom, a:, azért van, mert én nem ra­gaszkodom ezekhez a dolgok­hoz. Tudja, azok az emberek, akik ezekhez a dolgokhoz hozzánőnek vagy különösen azok/ akik ezek megszerzésé­re fordítják minden energiá­jukat elsősorban — és esetleg közben elfelejtenek élni is embernek lenni —, hát, igen. ezeket én nem tartom példa­képeimnek; ezek-éppen cél­jaik miatt nem érnek rá ön­magukat megismerni, önma­gukat megélni és önzőn in­kább ezekhez a dolgokhoz ra­gaszkodnak, mint az élethe: — és ezért tudnak keserve­sen. megcsalatotton meghalni is. Mert ne feledje! A halál­lal, annak gondolatával és. bekövetkező tényével, mint c végleges lelkiismereti szám­adás pillanatával mindig kel számolnunk. Na már most., ugye érti? A művelődési ház irodájá ban a nyolc-tíz ember cse’. félig érti az elkomorü'ást, de a vendégmarasztaló fekete é ital feloldja a komoly és itt- ott komor szavak ha'ásá'. Anekdoták kerülnek elő in- nen-onnan, a művész vidéki utazásairól s maga is elhesse­geti a szerzetesi (szere i ezt a szót használni) fegyelem ri­degségét. Ismét a közönség és a művész kapcsolatára té­rünk vissza, arra, hogy a me­gyében is szívesen hallgatnák meg ezt a műsort — a televí­zió híradós beszámolója után — egyenesben, Mensáros Lászlótól. — Tárgyaltunk arról, hogy a közeljövőben Egerben is fellépek ezzel az összeállítás­sal. Mindig izgalmas várako­zást jelent számomra az, ho­gyan válaszol a közönség a' általam elmondottakra. S azt is szeretném, ha mindenki olyan komolyan venné ezeket a gondolatokat, mint ahogyan azokat én nem csak mondom, hanem hiszem is. Mert ez a színpad, a pódium és a mű­vész Igazi célja, értelme és jutalma — ha hisznek ben­nük. (farkas) MINTHA VALAMI JÓL berendezett magánkereskedő lett volna, úgy működött Gyöngyösön Kerek László a társai segítségével. A „kun­csaftok” soha sem csalódtak benne. Minden megrendelé­süket pontosan teljesítette. Egyetlen „árura” sem mond­ta a kissé furcsa helyzetű ke­reskedő, hogy nincs. Nem volt nehéz dolga hiszen a „rendelkezésre állt” a He­ves megyei Állami Építőipari Vállalat víz- és fűtésszerelő raktára, mintegy tízmillió fo­rintos anyagkészletével. De ha valami kért árut ebben a raktárban nem talált meg, át­ment a szomszédba, ahol a bádogosraktár anyagából egészítette ki a készletét. Eb­ben Dienes László sietett a segítségére. Aztán jött a teherautó, fel­pakolták a vízvezetékcsöve­ket, egy ötvenliteres boylert, mosdókat, a dróttekercseket, a vaslemezeket. Megadták a címet a gépkocsivezetőnek, Zagyi Jánosnak, aki pontosan elegeit tett a megbízatásnak, A megrendelők soha nem vár­ták feleslegesen a fürdőszo­bához, vagy a kerítéshez szükséges tárgyakat. Gyöngyössolymeson K. B.- nek két fürdőkádra lenne szüksége? Semmiség az egész. Viszi az autó. Méghozzá ju­tányos áron. A léét kádért és a hozzájuk tartozó szerelési anyagokért összesen csak 1400 forintot kellett fizetni. Az ugyancsak a gyöngyös- solymosi Sz. I. horganyzott csöveket, csaookat szelepe­ket, egy ötvenliteres bojlert, majd később nyom'; ska peso- lót és feszmérőt vásárolt a magánkereskedésként hasz­nált állami vállalati raktár­ból. Potom ezerötszázért. Gyöngy össolvmosra került egy falikút, egy mosdó, egy WC-öblítő. a kellékekké együtt. Ezeket is jutányos áron számolták el Kerek Lászlóék. AZ EGYIK „VEVŐ”: P. V. mintha kissé bizalmatlan lett volna Kerekekkel szemben. Az árut szállító gépkocsit kerék­páron kísérte a Gyöngyösön lévő. Bocskai utcai lakásáig. Aztán a vízvezeték-berendezé­si tárgyakat továbbadta egy jászárokszállási jó ismerősé­nek. Baráti szívességéért csak 1350 forintot kért Négyszáz­zal kevesebbet mint amennyi a hivatalos értéke ezeknek az áruknak. Bizonyára nem akarta „megvágni” a jó is­merősét Kerek László vevőként is tevékenykedett méghozzá Dienes Lászlótól, a bádogos­raktár vezetőjétől vásárolt meg néhány dolgot Például: három tekercs gépfonatot 2300-ért majd újabb két te­kercset 1300-ért. Dienes fel­ajánlott horganyzott vasleme­zeket is. Előbb csak 37 táblát majd húsz táblát aztán me­gint 28 táblát, végül 17 táb­lát vett meg Kerek László: á = 100 forint Hiába: szabott árak voltak...! Folytassuk? Nem győznénk. Csak né­hány tételt soroltunk fel ed­dig az eladott és megvett árulistából Ezek után önkéntelenül adódik a kérdés: hogyan tör­ténhetett meg mindez? Ho­gyan nyithatták meg ezt a furcsa maszek-kereskedést Kerekek? A lopott áruval a teherautók csak úgy közié*, kedhettek ki, be, mintha min­den a legnagyobb rendben lenne? Valahogy így. Kerekék megtalálták * megoldás módját. Az anya­gokat az építkezésekhez szál­lították ki — papíron. Azt is kitalálták, hogy az építkezé­sekről visszaküldött hibás anyagokat visszarakták a jók közé, és így azonnal megemel- kec.ht a raktári készlet. Volt tehát miből „gazdálkodni”. Esetleg a már visszahozott hibás tárgyakat megint visz- szaküldték az építkezéshez. Persze a hibátlanokat a kész­pénzzel fizető vásárlók kap­ták. No, nem mindig fizettek készpénzzel, mert az egyik üzletnél a csereeszköz szere­pét két darab lemezeit ajtó­lap töltötte be. Ezek is — ter­mészetesen — a vállalat mű­helyéből származtak. így egy­szerűbb volt a dolog. Az üzlet szabályai szerint a szállításért is fizetni kell. Zagyi János, a 4-es AKÖV gépkocsivezetője, esetenként meg is kapta a maga száz-két­száz forintját. A rakodómun­kás sem dolgozhatott ingyen. Pinczi György sem maradt tehát pénz nélkül. DE ADDIG JÄRT a hor­ganyzott cső és a többi anyag az orgazdákhoz, amíg a rend­őrség el nem csípxte a társasá­got Megkezdődött a kihallga­tás, majd az ügyészség elké­szítette a vádiratot. Összesen sVctfesiáiM, Előadásra készült. S mert alapos, de fele­dékeny ember volt, már előre felírta nemcsak * naptárra, de még íróasztalával szemben a fal­ra is a dátumot és a témát, tgy aztán nem is volt semmi baj, idejében hozzákezdhetett a felkészüléshez: elolvasott vagy ezer oldalt új­ságcikkekből, tudományos közleményekből, lexikonokból, szakkönyvekből és gyűlt... gyűlt a jegyzetpapíron rendre a sor, vastago­dott, izmosodat a téma. Négy nap és ugyan­annyi éjszaka után írógéphez ült és újabb két napon keresztül irta és javította a mind­össze két órás előadást. De ö már ilyen volt: lelkiismeretes és fe­ledékeny. Ezek után érthető, hogy milyen megnyugvással vette tudomásul, amikor meg­érkezett oda, ahol a kutya sem várta, mert rossz helyre utazott, megnyugvással, mert ott vette észre, hogy otthon felejtette az előadá­sát. — Még jó, hogy rossz helyre jöttem — de­rült fel boldogan, mert nemcsak■ lelkiismere­tes és feledékeny, de optimista ember is volt. f—ój 68. A búcsúestét a lábadozó Delahay szobájában töltöt­ték, ahol teára voltak hivata­losak. Kivételesen két közle­gény is. Ezek nélkül nem lett volna teljes a társaság. Az egyik természetesen Ga­lamb, és a másik Troppauer Hümér. A poéta percenként pi­rult, ujjait morzsolgatta, és elbotlott a szőnyegben. És magától értetődik, hogy megjelent Magde Russel is, abban a fehér lovaglóruhá­ban, amit Galamb annyira szeretett Delahay kívánságára íves őrnagy folyamatosan el­mondta mindazt, ami történt — Grisont régen ismertem — kezdte Ives a teába bá­mulva, mintha ott egy film­szalag futna, amelyen az el­4 Hénűis L 1968. március 15* péntek múlt eseményeket látja. — Gyanús jellemű, de ügyes hírszerző volt. A mi mun­kánk olykor megkívánja, hogy az ügyességet részesít­sük előnyben. Az ain-szefrai lázadás tárgyalásán kellett volna megjelennem tanús­kodni. Tudtam, hogy sok el­lenségem szeretne megismer­ni. A szolgálat embereit még a vezérkar sem ismeri. CsaK a D. osztály főnöke, Aubert tábornok érintkezik velük személyesen. Nekem szokásom volt, hogy- szerepeltettem magam helyett bizonyos ügyekben embereket, akik felvették a nevemet I"v történt, hogy Grisont szerepeltettem. Ez­zel akartam megtéveszteni azokat, akik lestek rám. Val­lomásomat előzőleg megta­nulta, és őrnagyi egyenruhá­ban mint íves szerepelt So­hasem hallgatták ki a vád­lottakkal együtt és nem szembesítették. A lázadás. bűne nyilvánvaló volt. Ter­mészetesen lakást is bérelt mint íves őrnagy, és feltű­nően bejárt a vezérkar D. osztályára, hogy tökéletesen félrevezesse azokat akik megfigyelik. Ebben az időben mint Gri- son vagy Dupont — mindkét nevet használta — a Russel- üggyel is foglalkozott. De er­ről én nem tudtam. Macquart egy vasúttársaság megbízott­ja. Ezeknek fontos érdekük fűződik ahhoz, hogy a Szaha- ra-vasút ne készüljön eL Macquart mint gazdag úr szerepelt Oranban. Lorsa- koff-fal és Grisonnal közösen akarták megszerezni az ári­járó tervét. Ezért lőtte le Grison Russelt is, de a ter­vet nem találták meg nála. Grison a két társát is be­csapta. Azt mondta, hogy íves őrnagy, mármint én, szintén az ő kezükre dol­gozna jó pén­zért. Ha bizo­nyítókot akar­nak erre az állítására, ak­kor hívják fel telefonon az őrnagyot. Ezek nem tudták, hogy Grison vélet­lenül éppen helyettem szerepelt, és az én nevem alatt bérel la­kást, tehát léprementek. Grison jelent­kezett a tele­fonnál, és ügyesen való­színűsítette, hogy az őr­nagy hajlan­dó érintkezés­be lépni ve­lük Grison útján. Saját ma­gát úgy állította be, mint a futáromat. Hogy miért tette ezt? Azt akarta, hogy ha ő megtalálja Russel villájában a tervet, akkor a horribilis jutalomból ő két részt kap>- jon. Egyet mint Grison, és egyet az én nevemben mint íves. Ez kis híján sikerült, mert hiszen én nem is' vol­tam Afrikában. Egy másik ügyben Kons­tantinápolyban tartózkod­tam. Itt értesített Aubert tá­bornok, hogy vissza kell tér­nem, mert az Aut-Taprirtba induló századdal fontos kül­detésem lesz. Marseille-be utaztam és beálltam a lé­gióba. Oranban már figye­lik az újoncokat, mert sejtik, hogy a szolgálat becsempész egy vagy két embert ide. Az aut-taurirti századdal Oran- ba hajóztam. Itt nem jelent­keztem a szolgálatnál. Fogal­mam sem volt Grison üzel- meiről. Véletlenül jöttem rá. Egyszer láttam az utcán Macquart-ral és gyanút fog­tam. Érintkezésbe léptem Auberrirel, aki megnyugta­tott. Azt mondta, hogy Gri­sont használható embernek tartja, és a Russel-ügyben ő adott megbízást neki. Grison közben Mademoi­selle Russelnek azt mondta, hogy íves őrnagy akar nyo­mozni az ügyben, és ez ő út­ján engedélyt kér, hogy egy nap>ot a villában töltsön él. Meg is kapta a beleegyezést Grison rájött arra, ami nyil­vánvaló volt és mégis zse­niális: a rajz csak olyan tárgyban lehet eldugva, ami Russelnél volt és Brétail dok­torhoz került, és ennek a tárgynak a gyilkosság nap­ján Brétailnál kellett lennie, mert hiszen úgy volt, hogy átadja Corot kapitánynak. így jött rá Grison, hogy a térkép nincs is a villában, mert az áldozatok holmiját az ügyészség a vizsgálat ide­jére lefoglalta. Érdeklődött az ügyészségen, és megtudta, hogy a tárgyakat az elhúnyt címére az örökösöknek ki­kézbesítik a vizsgálat befeje­zésekor. Megtudta a kézbe­sítés napját is. (Folytatjuk) tizennégy személyt érint a vád: a társadalmi tulajdont bűnszövetségben károsító sik­kasztás és egyéb bűncselek­mény. A Gyöngyösi Járásbírósá­gon a hónap végén kerül so» a tárgyalásra, amely előre láthatóan több napig is el­tarthat. Végezetül: az állami építő­ipari vállalat vezetői bizonyá­ra leszűrték a tanulságot Kerekék nagyvonalú üzletelé­séből és megszigorították 83 ellenőrzést az anyagkezelés­ben. (g. molnár) Véres hurka — lángostul A büfé ajtaján ínycsiklando­zó reklám: sült hurka kapható. A vevő betér és kellemes ér­zésekkel gondol a várható fi­nom falatra. — Tíz deka sült hurkát kér­nék. — Igen... tíz deka sült hur­ka. hangossal vagy pogácsával parancsolja a vendég? — Ha lehetne, kenyérrel, vagy zsömlével. — Sajnos, nálunk ilyesmi nem kapható ... legalábbis most nem. — És a városban sincs ke­nyér? — Dehogynem ... csak mi nem vehetünk. — ! ? — Mi csak azt árulhatjuk, amit a központ küld nekünk. — És máskor is előfordul ilyesmi? — Hajaj ... A vendég mit tehet? Mit te­het, ha nem szereti a véres hurkát hideg lángossal, vagy száraz pogácsával? Kilép tehát a Zöldhordónak nevezett, en­ni- és innivalókat áruló hat­vani vendéglátóipari egység­ből. S miután hasonló tapasz­talatot szerzett Gyöngyösön is — ahol csak mákos sütemény volt kapható a hurkához — felsóhajt eme vendéglátóipari rugalmasság láttán: — Hajaj ... K. E* JELEK A HOLDRÓL.* W ÉRDEKES, IZGALMAS. KÉPREGÉNY 33 FOLYTATÁSBAN MÁRCIUS 22-TŐL 1

Next

/
Thumbnails
Contents