Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-02 / 52. szám

zQ.<irmerel demokratizmus Hl nagyobb önállóság a ® * gazdálkodásban, még inkább indokolja a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben a tömegellenőrzés fej­lesztését, ami a demokratiz­mus fő tartalmát képezi. Biz­tatjuk is az embereket elég­szer: mondják el bátran a véleményüket közügyekben. Ugyanakkor azt is tapasztal­juk, hogy néha bizony erősen akadozik a szükséges szó­kimondás. Főként az olyan időszakokban látszik ez, mint amilyen a mostani is, amikor a nagy, közös beszél­getések ideje van. mint ami­lyen a tervkészítési közgyű­lés vagy az alapszabálv mó­dosítása, meg egy sor más alkalom. Néhány éve még hajlamo­sak voltunk arra gyanakod­ni, hogy amelyik gyűlés rosz- szul sikerült, ott bizonyára valamiképpen belefojtják a szót az emberekbe, a veze­tőknek kényelmetlen, ha be­leszólnak a munkájukba, nem igénylik a velős hozzá­szólásokat, úgy gondoljak — tévesen —/hogy elboldogul­nak anélkül. Volt ilyen példa és van is, bár keve­sebb, mint régebben. Megfi­gyelhettük ugyanakkor, hogy több helyütt a hallgatóság közönye fullasztotta unalom­ba a megtárgyalni valókat. Egy időben már csaknem idegesítő volt tapasztalni* hogy a szólni tudás bátorsá­ga a felszólalók többségénél legfel’ebb a háztáji ügyek felemlítéséig terjedt, ami bármilyen fontos is, valahoev mindig a látókör szűkre szár bottságát mutatja. Az idő múlásával azonban észre kellett vennünk, hogy kilalakult a közös gazdasá­gokban az a létszámát tekint­ve szüntelenül gyarapodó ré­teg, amely egyrészt rendelke­zik a közösségi felelősséghez elengedhetetlen nagyüzemi szemléletmóddal, másrészt otthonosan mozog a nagy­üzemi gazdálkodás valame­lyik ágazatában. Traktorosok és állattenyésztők, növény- védelmi szakmunkások és gépműhelyi szerelők kezdik a tempót diktálni nem egy tsz-ben, olyan emberek, akik kellő szakismerettel rendel­keznek ahhoz, hogy nyugod­tan odaálljanak a közösség színe elé. Bármilyen furcsán hang­zik: ezeknek az embereknek az erkölcsi bátorsága mel­lett érthetőbbnek látszik a többiek bátortalansága is. Hátha azért nem szólnak, mert nincs érdemleges mon­danivalóit’»-. — gondolok rá nemegyszer. Dehogy közöm­bösek. sőt, még a szót sem fojtják beléjük, szemérmes tartózkodásuk fő oka gyak­ran érmen az. hogv nem tud­nak hozzászólni, mert nem ismerik eléggé a témát, va­lahol elvesztették kanesolntu- kat a rohonő fei!örf4««el 0^ nem is i<*énvlik tőkbe. ho«y lénést tartsanak vele. Bele- nvu^odtak abba. bnmt mások pondolkodipnak helvettük, s homt a rosszat is elfogadták, jpcrfpUpbb macikban hábo- rogianak miatta. De biztos-e. hogv valóban rossz intézke­dés amit ők annak tarta­nak? * ’érdés, kiknek a tábora növekszik? Köztudott, hogy a hozzáértőké. Az ő tevékenységük és szóbeli ál­lásfoglalásaik világosan megmutatják a szakismeret és a demokratizmus közötti egyenes összefüggést. Bizta­tó dolog ez, mert a szocia­lizmus egyik le nem becsül­hető politikai és gazdasági erőforrását jelenti. Ha min­den jól megy, lassacskán el­múlik a hangoskodók, az ügyeskedők, a különféle kis és nagy szélhámoskodók tal­mi ragyogása, s az marad meg, annak lesz becsülete, ami mindig is a fejlődés, a gyarapodás első számú iendí- tője volt, s az ma is: a tisz­tességes emberi szorgalom, a tudás, a tényleges szakkép­zettség, az, ami a társada­lom jövőjének valóságos aranyfedezete. Számos tapasztalat bizo­nyítja, hogy a magasabb színvonalú tudás közelebb hozza egymáshoz az embere­ket, s valamiképpen az őszin­tébb, tisztább légkör kiala­kulását is előmozdítja. Nyil­ván ezt is felismerték azok az emberek, akik deresedő fejjel álltaik neki, hogy — ha nem is mindig az iskolapad­ban — pótolják a gyerekko­rukban elszalasztott lehető­ségeket. Ők azok, akik a korszerű gazdálkodás isme­retanyagával a birtokukban úgy magasodtak társaik és tegnapi önmaguk fölé, hogy sikerült megőrizni emberi kapcsolataikat is. Akik rá­léptek erre az útra, mély belső örömmel nyugtázhat­ják, miként nőtt meg az em­berek irántuk való tisztelete, ragaszkodása. Meg kell csak nézni, mi okozza a legtöbb civakodást, emberek egymás elleni áská- lódását a legtöbb termelösző- vetkozetben. A vezető hábo- rog amiatt, hogy beosztottai nem fogadják meg tanácsait, nem hajtják végre intézke­déseit. Ha beosztott az illető, az nem tetszik neki, hogy nem érti pontosan, mit miért kell elvégeznie, s ahelyett, hogy még egyszer átgondol­ná, a vezetőt hibáztatja emiatt. Ahol ilyen helyzet alakul ki, a verető nairan- csotgatással próbál érvényt szerezni akaratának, hang­erővel igyekszik pótolni, per­sze sikertelenül, esetleg köl­csönösen meglevő tudásbeli fogyatékosságokat. A beosz­tottak természetesen előbb- ntóbb felzúdulnak magatar­tása ellen, s máris kész a baj, amelynek a közösség va­lamennyi tagta kárát látja. Csökken a demokratizmus növekszik a hallgatás, úrrá lesz az ellenségeskedés. bb ’nyelemmel kísérve a 131 tanulás társadalmi méretű szenvedélyét, van okunk bizakodni abban, hogy a szövetkezeti demokrácia a nagyobb tudás, jobb hozzáér­tés talaján fejlődik tovább. Ez a tendencia fontos része az egységes szocialista szö­vetkezeti parasztság létrejöt­tének. Ezért kell ápolnunk és minden eszközzel támogat­nunk további kibontakozását. K. L Számíthatnak rájuk Hatszáz fiatal ígérete... Sokat, sokszor hallatnak megukról az egri Finomsze- relvénygyár fiataljai. Mi ta­gadás, van is mire büszkének lenniük: elévülhetetlen érde­meik vannak a gyár gazdasági eredményeiben, társadalmi, politikai akciójukra nem egy esetben a megye határain túl Is felfigyeltek. A gyár fiataljai ez évben is­mét komoly feladatokra vál­lalkoztak. milliókat jelentó tervek megvalósítására tettek ígéreteket. A hatszáz KISZ- Batal 1968-as akcióprogramja a tavalyinál is rangosabb, szí­nesebb. változatosabb, érté­kesebb,... Rangjához méltóan.. Rangjához méltóan készül­nek kÖ6zönteni, ünnepelni, az 1968-as esztendő történelmi évfordulóit, jelentős politikai eseményeit. Megrendezik a forradalmi ifjúsági napokat, valamennyien bekapcsolódnak a „Vádoljuk az imperializ­must” és az ..Egy napot Viet­namért” jelszóval indított po­litikai akciókba. A gyárban tartott ifjúsági nagygyűlésen tett ígéretük teljesítéseként vietnami műszakot tartanak, s a műszak értékét elküldik a testvéri vietnami nép meg­segítésére A forradalmi if­júsági nanok eseményei után rendezvényeik a IX. Világif­júsági Találkozót ünnepük, köszöntik. Több alaoszerve- zet feldolgozza a VIT-ek tör­ténetét. s kapcsolatot terem­tenek a bolgár ütemek, vál­lalatok f’at»1 iáivá1 Az ezt kö­vető társada1m!-"''1!tikai ün­nepségeik a KIMSZ és a Kommunisták Magyarországi pártja megalakulásának jubi­leumát méltatják majd... Helytállni a munkában is... Az elmondott politikai ak­ciókon kívül az üzemek fia­taljai, a szocialista, az ifjúsá­gi. a munkabrigádok jelentős értékű vállalásokkal kíván­ják segíteni a gyáruk előtt ál­ló gazdasági feladatok mara­déktalan megoldását, teljesí­tését is. Védnökséget vállaltak a svéd MECMAN-cég. s az egri Finomszerelvénygyár kö­zött létrejött — az egész ma­gyar ipar automatizálását elő­segítő — kooperáció határidő előtti megvalósítása fölött. Egy mérnökökből, techniku­sokból álló ifjúsági brigád már több mint nyolcszáz órát dolgozott társadálmi munká­ban. a kooperáció alapján ké­szülő új gyártmányok tech­nológiai előkészítésén. A szer­számokat és a gépsorok fel- szerszámozásait is az ifjúsági szociaüsía brigádok végzik majd el. A védnökségben vállaltak teljesítése millió­kat jelent népgazdaságunk­nak A 35-ös üzem KISZ-esei ta­karékosság’ ős balesetmentes- ségi hónapot szerveznek, előké­szítik és segítik a munkavé­delmi. a balesetvédelmi őrjá ratokat. Az elmondott néhány pél dán kívül hosszan lehetne még sorolni az értékesebbnél értékesebb vállalásokat. ígé­reteket. A fiatalok nagy ré­sze szocialista, ifjúsági bri­gádban dolgozik, s valemvn’ nyien bekapcsolódtak a gyár­ban folyó szocialista munka­versenybe is. amely az elmúlt évben is milliókat „hozott” a gyárnak... Az egri Finomszerelvény­gyár fiataljai már számtalan­szor bebizonyították, hogy erejükre, tehetségükre, meg­győződésükre bármikor lehet számítani Az 1968-as akció- programjukból. terveikből, el. képzeléseikbői ígéreteikből következtetve, e nemes ha­gyományuknak ez évben is eleget tesznek... — fc. j. — Megkezdték a mátraszenümrei ércmezö föltárását Az Országos Érc- és Ás­ványbányászati Vállalat Mát­rai Bánya- és Előkészítő Mű ve birtokba vette a mátra- szentimrei ércmezőt és most megkezdték annak föltárását. A kutatószolgálat vizsgálatai­nak eddigi eredményei sze­rint a Mátra egyik legérté­kesebb telére rejtőz’k ezen a környéken mintegy 3—400 méter mélységben a föld fel­színe alatt. A csaknem ezer méter szélességben kiterjedő ércvagyon jelentős nagyság­rend*.: 8—10 különböző szí­nes fémet — közötte ara­nyat, ezüstöt és vasat — tar­talmaz. Több évig tartó mun­kával már elkészült az a 350 méter mé’ységű függőakna. amelynek az előkészítő mun­káknál, majd később a ter­melésnél egyaránt fontos sze­repe lesz. Ebből a függőak­nából most 50 méteres szin­tenként vágatokat hajtanak taz ércmezőben. Ezzel a mun­kával teszik lehetővé néhány fcv múlva a termelés megkez- fcösét* <K) Furcsa védekezés Az üzletben csúcsforga­lom volt. A vásárlók siet­tek, mert indult a vonat és a busz, vagy más munka várta még őket. Siettették a pénztárost. Nem annyira szóval, mint ideges topo- gással. tolongással, egyszer­re ketten is elébe tették a blokkot. Hirtelen hangos szóra let­tem figyelmes. Az egyik „kedves vevő” méltatlan­kodott, egyáltalán nem ked­vesen. Ingerülten és han­gos szóval bizonygatta, hogy ő a százast a blokkal együtt átadta, neki a pénz­táros nyomban számolja le a visszajáró összeget. A pénztáros előbb szeré­nyen, majd egyre határozot­tabban állította az eset el­lenkezőjét, és mutatta, hogy sem a pénzcsomó tetején, sem a pulton százas nincs Is. Az egyre magasabb hangra csapó vita kózben kétségbeesetten gondolt ar­ra, hogy délelőtt az egyik nő a százas kötegbe egy ötvenest csúsztatott. A kassza előtti sor túlsó (eléről egyre türelmetle­nebbül hangzott a sürgetés: meddig várjunk mew? Mi nem érünk rá... Mindez felbátorította a vevőt. Szid­ni kezdte a pénztárost, az állami kereskedőmet, ahol feleslor-sen várakoztatják és ráadásul meo-gvanrőtiáli az egvszerű dolgozót. Majd legfőbb érvként elhangzott- hogy kár a vitáért, azt a százast elbirja az állam. A szomszédok némán hallgattak, szemlátomást szerettek volna már az utcán lenni. Pedig nemcsak a hangoskodó vásárló, ha­nem a sorban állók több­sége is tudta, hogy a száz forint hiányt nem az állam viseli, hanem a pénztáros­nak kell megfizetnie. Vajon csak az említett esetben, csak pár forintos ügyekben fordul elő, hogy kényelem­ből, közömbösségből, vagy éppen a környezet hatására szó nélkül tűrjük az Igaz­ságtalanságot és az álnok­ság cinkostársa leszünk? F. L. Tavaszvárás Szihalmon Tavaly ősz­szel derekas munkát vé­geztek a szi- halmi Rima­mente Ter­melőszövet­kezet tagjai. A betakarí­tás mellett nagy gondot fordítottak a vetésre, a szántásra is. Ennek kö­szönhető, hogy 1375 holdon idő­ben földbe került a ke­nyérgabonái, 320 holdon az őszi árpa ve­tőmagja s több mint ezer holdat felszántottak a alá. tavasziak Az ősz te­hát jól sike­ríilt Mit vár­nak a tavasz­tói? — Erről a (területről Is levezetjük a belvizet — mutatja a terven Kovács Béla elnökhelyettes Antal Illés elnöknek. Kovács Béla, a szövetkezet elnökhelyettese rosszkedvű­en néz ki az iroda ablakán. — A legszívesebben már most megkezdenénk a tava­szi munkákat, de látja, most is milyen rossz az idő. Így egyelőre csak az előkészüle­teknél tartunk. Gépműhe­lyünkben és a gépjavító vál­lalatnál most hozzák rendbe a traktorokat, a vetőgépeket, egyéb felszereléseket. Márci­us közepére minden erőgé­pünk és a szükséges munka­gépek készen állnak, hogy időben megkezdhessük a ve­tést, ha az ^ lőjárás engedi, — Mit vt.üek tavasszal? — ötszáz holdon vetünk ta­vaszárpát, háromszáz holdon kukoricát. Azután lesz még száz hold borsó, száz hold napraforgó éts 110 hold cukor­répa is — a fontosabb növé­nyeket említve. — Mikor kezdik a vetést? — Ha az idő kedvezőnek bizonyul, akkor a hónap má­Feleségemet egyáltalán nem érdekelték a technika vívmá­nyai. Nem csodálkozott soha semmin. Elhatároztam hát, hogy meglepem, valamivel, ami velem és a technikával, pontosabban: a hangrögzítés­sel kapcsolatos. A dolog egyszerű volt. Any- nyiból állt csak. hogy — a legnagyobb titokban, mivel kellemes meglepetésnek szán- tam — hozzákapcsoltam mag­nónkat a telefonhoz. M. ZAHAROV: tyáléok: a technika — Üdvözöllek... Persze..'. Dehogy... Hát hogyne... Igen­igen .. .En is... Alig bírtam kivárni, hogy S vártam a pillanotoi. Csör­gött a telefon. Hagytam, hogy feleségem vegye fel a kagylót. Bekapcsoltam a magnetofont. Nejem eléggé szűkszavúan válaszolt az általam ismeret­len telefonálónak. letegye a hallgatót, mert elő­re élveztem: hogyan csodál­kozik majd és bizonyára va­gyon elégedett lesz ezzel a technikai fogással. — No. kicsikém — mond­tam neki —. most bűvészked­ni fogok egy kicsit. Mindjárt nevetünk egy jót. Kivel is be­széltél az előbb? — Hát a nővéremmel, Na­tasával — nézett rám csodál­kozva. Visszaforgattam a szalagot, s lejátszottam a felvételt. S nicsak. Natasa különösen mély férfihangon szólalt meg. így: — Másenykám! Csókollak, egyetlenem! — Üdvözöllek! — Ügy gondolom, otthon van az a buta férjed. Bizto­san a magnójával bíbelődik, ugye? — Persze. — így hát ma nem randiz­hatunk? Vagy igen? — Dehogy? — Remélem, te is vágyódsz a te kis mókuskád után’ — Hát hogyne. — Most mit tegyünk? Vár­juk bizalommal a következő napot? — Igen-igen. — Na. befejezem, mert mén gyanús lesz. Szia! Csókollak: — Én is... A tárgyaláson a magnót az asszonynak adtam. Emlékbe. Fordította: Baraté Rozália (Foto: Kiss Béla) sodik felében. — A vetőmagvak? — Már elő vannak készít­ve Nagy a sár a szövetkezet földjein, de ha nehezen is, megkezdődött már a trágya­kihordás a melegágyakhoz. — Tizenöt holdas kertésze­tünk van — mondja az elnök- helyettes —, ezen a területen dinnyét, paradicsomot, papri­kát korai káposztát terme­lünk. Ehhez neveljük a pa­lántákat. A falu lakóit a ter­melőszövetkezet látja el zöld­ségfélékkel s szeretnénk, ha minél előbb megjelennének a friss zöldségáruk. Azután arról beszél az el­nökhelyettes, hogy még egy nagy munka indul meg a szövetkezetben a tavasz kez­detével. A közös gazdaságnak mintegy hétszázholdnyi bel­vizes területe van, ami igen sok gondot okozott az elmúlt esztendőkben. Ha a tervek idejében elkészülnek, akkor rövidesen megkezdődik e te­rület csatornázása, víztelení­tése. Korszerű gépműhely építé­sét is tervbe vettük — mond­ja Kovács Bála —, a régi mű­helyünk elavult, kicsi. Ter­vünk, elképzelésünk és mun­kánk is van tehát bőven, ezért várjuk már a jó időt, a tavaszt. A munka jelenleg még a műhelyekben, az irodákban folyik Szihalmon is. Néhány hét múlva azonban már kint a határban is munkába áll­nak az emberek a g pek. (kap ősi) Mmüism3 1968. március 2» szombat

Next

/
Thumbnails
Contents