Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-02 / 52. szám
„,•. Semmiből egy/ új, más világot teremtettem...” «olyat János I§02-1§00 Hangverseny és fejtörő Gyöngyösön r Ä magyar orvosok és tenné, ftzetvlzfigáló 100 évvel ezelőtt Egerben megtartott 13. közgyűlésének emlékére rendezik március 4-től a megvszekéhe- lyen a természettudományos hetet. A programsorozat első rendezvényén a nagy magyar matematikusról, Bólyai Jánosról emlékeznek meg. 1823. EGYIK ŐSZI éjszakáján hangzott el az idézett mondat a magyar tudomány legnagyobb büszkeségének, minden idők legnagyobb magyar matematikusának ajkáról. Az alkotó örömben égő lélek tüzes lángnyelve fosai- mazta e sziporkázó mondatot, mely hírül adta a világnak egy magyar katonatiszt győzelmét a 2000 éves geometriai problémával vívott harcban. Akkor nem kérdezte tőle senki, hogy „Ki és mi vagy?, hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységből egyszerre bukkansz ki.” Nem övezte fény, nem kapott „borostyánt”, még megértést is keveset. Magára maradva, elhagyaitottan és ösz- szetörten távozik az élők sorából. Halállá után másfél évtizeddel kezdik csak hirdetni a magyar egyetemen az „új világot”, az abszolút geometriát. Azóta viszont az évtizedeket és századokat ünneplő természettudományos napol, és hetek kiemelt jelentőséggel foglalkoznak Bolyai Jánossal, aki évszázadokra szóló dicsőséget szerzett hazánknak, a magyar tudománynak. Ki volt ez az ember, akinek nevét a magyar tudományos világ „arany baszott” betűkkel írja le, és féltő tisztelettel mondja ki? ÉDESAPJA, Bolyai Farkas, az első számottevő matematikus, ki 1779-ben tér haza Göttingából, a világ legnagyobb matematikusának, Gaussnak szűkebb hazájából. Vele szoros barátságot kötött, 1804-ben hívják meg a marosvásárhelyi kollégium matematika tanszékére tanárnak. Fia, János, 1802. december 15-én születik. Az apa nagy gondot fordít nevelésére. ö tanítja meg matematikára, vívásra, hegedűjátékra és zenei ismeretekre. A fiú azonban nem elégszik meg az alapismeretekkel és a fiatal elmébe az apa — akarata ellenére a felsőbb matematikai ismeretekkel együtt elplántálja a párhuzamossági axiómához fűződő kétezer esztendős probléma iránti érdeklődését is. Az alig 15 esztendős serdülő fiú már nem hogy ráneveli a rendszeres, aprólékosságig megbízható munkára. Hamarosan a legjobb tanulók között van, és még ideje marad, hogy az V. axiómához fűződő problémán elmélkedjen. Az első írásos dokumentum 1820-ból való. Ekkor 18 éves. Mechanika füzetében „A Parallelorum Theoriai” felirattal négy ábra található. A tájékozott matematikus számára beszédes ábrák, 1823-ban egy őszi északén állapítja meg az egyik leglényegesebb geometriai összefüggést. Ekkor már temesvári mérnöktiszt. A felismerés boldog örömében felvillan előtte a nem euklidészi geometria felépítésének teljes körvonala. A végleges formák villanásszerű megsejtése vezeti tollát, amikor 1823. november 3-án nevezetes levelét megírja apjának: „... semmiből egy új, más világot teremtettem; mind az, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest.” 1825. februárban Marosvásárhelyre fnegy apjához látogatóba. Részletesen ismerteti az abszolút tértudomány felépítését. Apja azonban nem bírja felfogni annak lényegét és jelentőségét. János szomorúan távozik. Egykori szellemi társát nem sikerült megGeometriai rendszerét csak 1831-ben teszi közzé nyomtatásban apja egyik könyvének függelékeként, ö azonban nem tartja erkölcsi kötelességének, hogy a nagy felfedezésre felhívja a tudós világ figyelmét, segítse az ismeretlen tudóst a kibontakozás útján. Válasza, amely igen fukarkodik az elismeréssel, alkotó teljében töri össze Bolyait. A nagy Gaiuss még azt is elmulasztja, hogy a kél tudóst, akik szinte évekre megegyezően ugyanarra a geometriáé felfedezésre jutnak, Bolyait és Lobacsevszkijt megismertesse egymás eredményeivel. A világ két táján ugyanabban az időben egy magyar és egy orosz tudós egymástól függetlenül ugyanarra a felfedezésre jut. amelyről Gauss tud. Bolya, viszont csak 1848-ban szerez tudomást Lobacsevszkij munkájáról. Jogosan vetik fel, milyen óriási hátrányt jelenteti ez a mulasztás a tudományos világnak. E két nagy elme eszmecseréje valószínű még újabb sikerek forrásává válhatott volna. ÄLTALÄBAN AZ ÜJAT a tudományos világ is nehezen fogadja el, különösen akkor, ha azt az ismeretlenség homályában élő tudós alkotja. A legnagyobb alkotásokat azonban a kibontakozó fejlődés nem homályosítja el, hanem kiemeli valódi értéké* és új tudományos eredményei: alapjává, forrásává teszi. Bolyai—Lobacsevszkij felfedezésükkel megnyitották az absztrakt tér megismerésére vezető út kapuját és megindították a matematikai gondolkodás új és gazdag fejlődési szakaszát. A nem euklidészi geometriák alkalmazásra találtak különféle fizikai elméletekben. És ugyanakkor rámutattak arra is, hogy egyetlen geometriát nem lehet a tér teljes leírásának tekinteni. A konkrét alkalmazások során hol az együk, hol a másik használható eredményesebben. Dr. Pelle Béla tanszékvezető főiskolai docens Igen nagy hibát követtem el. Ugyanis szó nélkül végignéztem egy vendég megkárosítását. Mentségemre legyen mondva, sokat hallottam kisebb-na- gyobb csalásokról, de folyamatában eddig az esetig nem volt szerencsém saját szememmel is végignézni.. Amikor megláttam, szóhoz sem tudtam jutni, any- nyira megdöbbentett ez a nyilvánvaló és — végtelenül „érdekes” csalás. Az egri Jóbarát Kisvendéglőben történt: a pultnál kis- fröccsöt kértem, miközben a pincér által rendelt koAz Országos Filharmónia rendezésében most már a harmadik ifjúsági bérleti hangversenyre került sor Gyöngyösön. Ennek a hangversenynek legfőbb vonzóerejét Antal Imre adta, aki „hagyományaihoz” híven nemcsak Mozart muzsikáját szólaltatta meg, hanem a fejtörőt is vezette. Antal Imre előadóművészetéről részleteiben szólni szinte felesleges. Nemcsak televíziós szerepléseiben, hanem hangversnyein is milliók látták, hallották. Játéka mindig maradandó élményt nyújt. Már túljutott az ígéretes tehetség szintjén régen, művészete egyre érettebb, eevre sokoldalúbb és elmélyültebb. A mostani koncertjén Mozart három darabja mellett Kodály Székely keservesét és Bartók C- dúr rondóját hallottuk tőle. Nagy élvezettel. Kellemes meglepetést okozott két fiatal operaénekes Marton Éva és Albert Miklós szereplése. Műsorukból Tosca imáját és Radames románcát emeljük ki, ezek talán egy fokkal szebben, gazdagabban szóltak, mint a többi ária. A Gyöngyösi Szimfonikus Zenekar hangversenyről hangversenyre erősödik, színesedik; előadásmódoan, hangzásban egyaránt. Ma már a zeneértők a leghízelgőbb jelzőkkel minősítik a zenekar teljesítményét, Zányakot öntötte a csaposnő a háromcentes pohárba. Nem az előírt mennyiséget ■öntötte, hanem jóval kevesebbet. És ... a csaposnő, ott, a szemem láttára, odatartotta a stampedlis poharat a vízcsap alá, s fel- töltötte a hiányzó mennyiséget! Sajnos, ott nem szóltam. Nem ártana, ha az illetékes ellenőrző szervek felfigyelnének, s még idejében megakadályoznák a három cent „megrövidítésének” egyáltalán nem szimpatikus folyamatát borszky József karnagy ^néhány év alatt olyan eredményt produkált a fiatal muzsikusokkal, amire csak nagyon kevesen gondoltak. Megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk. Szűkebb pátriájukban elismeréssel szólnak a zenekarról. A mostani hangversennyel is öregbítették hírnevüket. Néhány szóban a fejtörő közbeiktatásáról is meg kell emlékeznünk. Ennek a módszernek pedagógiai célja, haszna egyértelmű, világos. Éppen ezért tartjuk helyesnek az alkalmazását az ifjúsági hangversenyen, hiszen a jó válaszok is azt bizonyítják, hogy a fejtörő a feladatát hiánytalanul látja el. Az ifjú hangverseny-látogatók zenei műveltségét tágítja. A mostani hangverseny is a sokoldalú siker jegyében zajlott le Gyöngyösön. Kancsa! szeretem A budapesti Lengyel Kultúra március hónapban változatos, színes programmal örvendezteti meg látogatóik A filmművészet barátai ismét több új lengyel filmalkotást láthatnak. A természet kedvelői minden bizonnyal érdeklődéssel fogadják a Barangolás Lengyelföldön című tájfilmsorozatot. A közönség elé kerül az Amikor bűn volt a szerelem című új lengyel játékfilm is, továbbá Andrzej Munk Kancsal szerelem című filmje, a lengyel színház múltját és jelenét ábrázoló érdekes fiimösszeállítás. A nemzetközi nőnap alkalmából március 8-án ünnepi hangversenyt rendeznek a Lengyel Kultúrában, Julitta Slendzianska zongoraművésznő közreműködésével. A szatíra és a humor kedvelői a 11-én megrendezére kerülő vidám esten szórakozhatnak. Két kiállítás is szerepel a márciusi programon: 11-én műszerkiállítás, 20-án Zakopanéi népművészeti és háziipari kiállítás nyílik, ez utóbbi árusítással egybekötve. — Meddig kell még inhal álnom? K. G. (Zsoldos Sándor rajzai (g. mol—) i INFLUENZA IDEJÉN őznie. 1826-ban egy írásbe- dolgozatot ad át volt tarának, Wolter von Eckwehr izadosnak, amely elveszik. Da rövid a három cent.. tud újat tanulni apjától, olykor-olykor helyette előadást tart az egyetemen, pedig az apa Magyarország első számú matematikusa volt, ha nem is tartotta így nyilván az akkori társadalom. Az élet rendje az lett volna, hogy e lángelme a további matematikai ismereteket a „legnagyobbtói”, Gausstól kapja mint tanítvány. A marosvásárhelyi tanár gyenge anyagi körülményei azonban nem tették ezt lehetővé, az akkori magyar társadalomban pedig nem talált olyan patrónust, aki fedezte volna a göttingai tanulás költségeit. Ami sikerül ebben az időben az egri Lyceum tanszékvezető matematikusának, nem sikerül aiz ország lángelméjének. Míg az egri matematikus és csillagász Gauss mellett tanul, és szemeyes ismerője Németország, Franciaország és Anglia leghíresebb matematikusainak, Bolyai irodalmi tájékozottsága csupán édesapja szegényes könyvtárára támaszkodik, vagyis hiányzik nála a tudós környezet ösztönző hatása, a rokon problémakörben működő kutatók érdeklődése, más kutatók módszereinek megismerése. A FIATAL TUDÓS katonai mérnökakadémiára kerül Bécsbe. Az akadémia matematikából nem sokat nyújt Jánosnak. Legfeljebb annyit, * HmnsüS 1M8. március 2-, szombat / REJTŐ JEMÓ/ 58. Különös nyugtalanság látszott a helyőrség katonáin. Itt is, ott is csoportok suttogtak. Kobienszki, ez a kegyetlen ember, most komázik a bakákkal, és Latouret-t meg Battistát sanda szemmel nézték, morogtak a hátuk mögött Finley este a beteg Dela- haynál beszélt az altisztek jelentéséről. Ha az őrnagy állapota kissé javult, a tisztek beültek a szobájába egy csésze teára, mert még ebben a teljesen legyengült állapotában is Delahay volt a helyőrség lelke. — így a száraz évszakban mindig nyugtalanok — mondta, amikor Finley az altisztek jelentéseiről beszámolt — Az is lehet, hogy dühükben megkísérelnek valamit... de végre is, a vízcsap révén... félnapi szomjaztatással ebben a pokoli melegben megfékezhetik őket... — Nem gondolod — jegyezte meg Gardone —, hogy mégis sikerülhet nekik erőszakkal feltörni a páncél- szekrényt? — Nincs rá... mód — felelte Delahay és nagyot sóhajtott — Csak ekrazittal.«. lehetne felrobbantani. Éppen ezért... robbantószer nincs az erőd raktárában... Delahay visszahanyátlőtt a párnájára: — Itt azon múlik a siker ... hogy melyik esetben alkalmaztátok... a környör- telen szigort, és mikor... húnytok szemet... Ezt tudni kell. Most hagyjatok aludni. .. Fáradtan visszahanyatlott. Az irodában egv szemüveges, kövér civil várta a tiszteket. — Dr. Borden vagyok. Egy vöröskeresztes különítménynyel jöttem Timbuktuból. A Niger-misszió engedélyt kapott arra, hogy orvosi vizsgálatot tartson a rabok között Gardone megnézte az frást Rzabálvszerű engedély volt doktor Borden és kísérete számára, akik a Niger vidékén vérvizsgálatot vesznek, hoev ellenőrizzék az álomkór terjedését. — Hányán vannak? — kérdezte fásultan a kapitány. — Hárman. Az erődön kívül áll a tipróláncos autónk. Két ápoló jött el rajtam kívül. Három hónappal ezelőtt már voltunk itt és a rabok örültek nekünk, mert hasznos dolgokat osztottunk ki közöttük. Gardone aláírta az engedélyt, és intézkedett, hogy a corvée elkísérje a misszió embereit Doktor Borden visszament az autóhoz, és beült a sofőrülésre. Még két ember volt a kocsiban. — Minden rendben van —• mondta a társainak. Macquart és Lorsakoff voltak vele. Az autó belsejében négyöt hatalmas csomag hevert vöröskeresztes jelzéssel. Ekrazit volt mindegyikben. Reggel Spoliansky félrevonta Galambot: — Ma délután, ha a második corvée-t váltják, kezdődik! A rabok állítólag fegyverhez és ekrazithoz jutottak. Felrobbantják a vízcsapot Egyesülnek a corvée- val. Kobienszki is velük tart — A pimasz... — Nemcsak ő. Jóformán valamennyi katona. A többség mindenre képes, mert nem bírja idegekkel a tétlenséget, a fullasztó, forró egyhangúságot, és képesek a vesztükbe rohanni, csak azért, hogy tegyenek valamit. Ezt onnan tudom, mert egy időben lélektannal is foglalkoztam. — Jól tette... Szóval, nem gondolja, hogy szólni kellene Finleynek . ■. . vagy valamit? — töprengett Galamb. — Szerintem késő. Az embereket megvadították, Igazán nem kellett hozzá sok ezen a helyen. Az események most már úgy gördülnek, egyre nagyobb iramban, mint a lavina. Ezt egy regényben olvastam. — Mi megpróbálunk majd mindent, ami emberileg lehetséges. Elsősorban haditanácsot tartunk. A délutáni eset felkészülten fog találni bennünket... Galamb elment megkeresni Hlavácsot és bekapcsolta Troppauert is a haditanácsba A száraz évszak legnyomasztóbb, utolsó ciklusában voltak. A levegő szinte érezhető súllyal nehezedett az emberekre, a csontok belülről feszültek, és a déli légáramlás félőrültté tette a helyőrség katonáit. Délben jelentkezett az irodában Hilllers, és egy rab volt vele: Barbizon. Á hadnagy utasítására a corvée keresztülengedte egy hatalmas műszertáskával. Hilllers azonnal Gardone-hoz sietett. — Ez az ember Barbizon. A Titkos Szolgálat küldte a rabokkal. — Átadta Barbizon igazolását. Az állt rajta, hogy a bandita egy hazafias cselekedetéért kegyelemben részesült és felvették a Titkos Szolgálatba. Mint megfigvelőt beosztották az aut-ta”rirti rabok közé. — Nos? — kérdezte Gardone, mintán megnézte az írást — Van valami ’elen- tenivpióia? — Épp elég — fetelte a bandita. — Ma kitör a lázadás. A rabok közé, mint vöröskeresztes emb°rek, ügyes szervezők furakodtak be Ekrazitot is hoztak. Gardone elsánadt. — A lázadást — foivtatta Barbizon — nem lehet meg- akadálvozni. Nagyszerűen szervezték meg..: (Folytatjuk)
