Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-13 / 61. szám
Egy kőL’scg és a gyára HÜVES MEGYÉNEK aligha van még egy olyan községe, mint Bélapátfalva, ahol a helyi gyár úgyszólván elválaszthatatlan a település mindennap' életétől, fejlődésétől. Jóllehet az üzemek bejárata előtti nagy cégtábla más tulajdonost jelez, a faluban mégiscsak úgy emlegetik a cement- és mészművet, mintha kizárólagosan ennek a palócföldi népnek tulajdona volna. Amikor műszakba indulnak, úgy veszik, mintha csak a szomszédba mennének, s segítségért be mer kopogtatni az irodákba, műhelyekbe az is, aki éppenséggel másutt dolgozik. Mivelhogy rokonoktól, testvérektől, ismerősöktől kér: ugyanis a község lakosságának egynegyede, a keresőképeseknek pedig mintegy hetven százaléka tartja munkakönyvét az ipartelepen. Erről az igazán ritka kapcsolatról beszélgettünk a közelmúltban a községházán Kovács Gábor tanácselnökkel és Zana Károly gyárigazgatóval. Megváltották, hogy egyikük sem. készült valamiféle beszámolóra, így az emlékok, meg a hivatalos iratok közül nem egykönnyen tudták előkeresni azt, amire kíváncsi voltam. Tudniillik ők 1 ‘en sok mindent természetesnek vettek, annak idején nem gondoltak arra, hogy azokat egyszer majd „számon kérik”, róluk érdeklődik valaki idegen. Ha kezdetben kissé vontatottan is jöttek elő a szavak,* később annál élénkebb lett á diskurzus. Kiderült, hogy a vb-elnök egyben földije is a Borsodból ide került fiatal mérnök- igazgatónak, de valószínű, hogy e régi barátság nélkül sem járnának egymáshoz kevesebbet, mint így. Mivel ilyen volt itt a szokás minTöbb éiíöanyag csaiádi házakra A tavasz közeledtével sok magános építtető készül arra. hogy családi ház építéséhez kezdjen. Munkatársunk felkereste Szilixísi Sándort, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetőjét, és felvilágosítást kért arról, milyen lesz az idén az építődig. Akkor is, amikor más igazgató és más tanácselnök volt a Bélkő' alján, amikor még Kovács Gábor is — a cementgyárban dolgozott. ÉVEK HOSSZÚ SORÁN át szinte törvényszerűvé erősödött a gyümölcsöző kapcsolat. A gyár lakásokat építtetett, utcákat nyitott ta szolgálati kis családi házak közül húszat éppen nemrégiben adtak el a dolgozóknak, rendkívül kedvezményes áron), jól felszerelt egészségházat, óvodát, sporttelepet es kul- túrházat . létesített, hogy csak a jelentősebbekről essék szó. Ma már a tanácsé az orvosi rendelő, s a megye egyik legjobban ellátott sporttelepét, a 4 ezer kltetes könyvtárral, presszóval berendezett szakszervezeti művelődési otthont, is az egész község használja, a tehetséges fiatalokból válogatott művészeti együttesek valamennyi bélapátfalvi embert szórakoztatnak. Amikor az 1959-ben alakult helyi tsz még éppen, hogy csak a közös boldogulás útjára lépett, kevéske vagyonát a gyár nagyobb mennyiségű takarmánnyal, hizlaldával, laposkocsival, hintóval és lovakkal gyarapította. A cement- és mészműtől kapott örökség azóta természetesen kamatozott, a szövetkezet megerősödött, ám a kezdeti segítséget ma is élvezi. Az alkalmi építőbrigádok mellett, nyaranta 60—80 aratót kap a gyártól, jóllehet ilyenkor az üzemekben is elkelne a munkáskéz. Egy-egy javításért sem kell soha könyörögnie: a műhelyjytóií mindig nyitva állnak, s ha kérik, szerszám is akad. Most meg éppen arról beszélgetnek, hogy talán még a járművek gyári mosását is megengedik, hogy az ősz, a tél sara ne pusztítsa a fémet, a fát Javarészt társadalmi munkával nő évről évre a járdák, a kövezett utcák hossza. Egy- egy körzetben mindig az odavalósiak szorgoskodnak. A jó példát sokáig megőrzik: most is emlegetik, hogy mikor a gyár előtti rész került sorra, a főmérnök, a főkönyvelő* az osztályvezetők is ugyanúgy dolgoztak, mint a beosztottak. NÉHÁNY ÉVE MÉG VALAMI négyszázan vártak munkaalkalomra. Nos, a cement- és mészmű úgy segített ezen, hogy előbb egy régi óvodaépületet aztán pedig egy feleslegessé vált munkás- szállást biztosított a letelepedni vágva idegen üzemeknek. Építőmunkásokat küldött az átalakításhoz, — a gyári bérmegtakarításból fizette őket, — s nagy összeggel megoldotta az új műhelyek villamosenergia-ellátá- sát. A ruhaüzemben tavaly óta csaknem száz nő dolgozik, a másik munkahelyen — ahol napokon belül csomagolóeszközöket készítenek majd — száznyolcvanán jutnak tisztességes keresethez. Az idén a Vörös Hadsereg útját borítják kővel, s hen- gerezik. Bizonyos fokig a gyáriak is használják, ezért az évente nem egészen félmillió forintos költségvetésből gazdálkodó tanácsnak csaknem ekkora összeget kért a cementipartól a gyár a munka elvégzéséhez. S mellette adtak már építési anyagot az — egyelőre még a titkos elképzelések között szereplő — ravatalozóházhoz is. Mindmáig hiányolják a faluban, hogy nincs egy valamirevaló kisvendéglő. Nos, már erre is kész az egyezség: a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat viszonylag kevés költséggel ötletesen átalakítja és presz- szóval bővíti a jelenlegi gyári étkezdét. Ezután a helyiséget csak délidőben használják majd eredeti rendeltetése szerint, máskor olcsó, zenés bisztróként az egész falu előtt nyitva áll. Csupán kis idő kérdése ... Azt mondták a községházán, hogy legközelebb a víz következik. A gyár mónosbéli vezetékét megcsapolhatja, közkutakra kötheti a falu. A cement- és mészmű pedig valószínű, hogy nem követeli a korábbi beruházásból annak idején vállalt községi hozzájárulást, megelégszik a napi 260 köbméternyi ivóvíz árával. S MI LESZ MÉG KÉSŐBB? Maid megegyeznek. Bizonyára nem lesz nehéz, hiszen azon kívül, hogy a gyári dolgozók falubeliek, közülük többen társadalmi tisztségviselők is. Mert nemcsak országgyűlési képviselőt, hanem — a 37 közül 26 tanácstagot, két állandó bizottsági elnököt, népfronttitkárt is választottak Bélapátfalván a cement- és mészműből. A közös érdekeket kétszeresen is szívügyüknek tekintik valamennyien ... Gyón! Gyula — Jól tudtam, hogy Rudolf Abel a máj szemszögünkből ítélve bűnös — i mondotta erről az esetről Donovan. — A panaszt kizárólag egy paragrafusra alapítottam. Rudolf Ábelt, mint bevándorlót. eleinte illegálisan tartották börtönben. Egész egyszerűen pórbára akartam tenni a törvényt. Tudom, hogy a legfelsőbb bíróság tagja, Frankfurter is bevándorolt. Azt hittem, hogy belátja állításaim jogi igazát. Frankfurter volt azonban az aki először szavazóit a követelés teljesítése ellen. Még ma is meglep hogy nem értett egyet velem. Ábel ezredes ügye feledésbe merült már amikor 1960 május 1-én egy pakisztáni repülőtérről felszállt egy TJ— 2-es repülőgép. Pilótája Francis Gary Powers volt. Azt a parancsot kapta, hogy a gép speciális berendezéseivel {leürítse fel Szverdlovszík környékén a szovjet rakétabázisokat. Az alacsony, koromfeketére féstett. hosszú farkú és meghökkentően túlméretezett szárnyú repülőgépnek ed kellett ve’na haladnia az egész uráli iparvidék felett, hogy Murmanszkon átrepülve leszálljon egy norvégiai amerikai támaszponton. A repülőgép 30 kilométeres magasság, bon ért a Szovjetunió fölé. A hagyományos, klasszikus légelhárító ágyúk számára egyszerűen elérhetetlen magasságban. A gépen a szovjet terület fölött speciális, infravörös sugárral működő fényképezőgépek lépteik működésbe. A kémpHóta azonban nem tudta végrehajtani feladatát. A szovjet radarberendezések azonnal jelezték a nagy magasságban szálló U—2-es gépet és • figyelemmé! kísérték, amikor átrepült a határ felett. Néhány pillanattal később egy légel- háríté rakéta telibe találta az U—2-t. A pilóta félt kikapcsolni az ülés rugószerkezetét. attól tartott. ' hogy az egész repülőgép felrobban vele együtt A zuhanó U 2-ről ejtőernyővel ugrott ki. Földre érése pillanatában szovjet katonák vették körül. Foglyul ejtették, majd Moszkvába szállították. A kémrepülő a moszkvai tárgyaláson mindent bevallott. Elítélték, s a börtön foglya lett, akárcsak hazájában Ábel ezredes. A CIA vezetői arra gondoltak, hogy ki kellene cserélni a két embert. Látszólag minden lehetőség megvolt e megoldáshoz: mindkét ország normális külképviselettel rendelkezett a másik államban. Rudolf Ábel azonban hivatalosan nem létezett. Sohasem vallotta magát szovjet állampolgárnak, így az amerikaiak nem fordulhattak hivatalosan a szovjet kormány felé ilyen javaslattal. Ezért rendelték a CIA központjába Oliver Powerst, az amerikai kém apját. Ügy gondolták, hogy mint szülő, közvetlenül a szovjet nagy- követséghez fordulhat és javaslatot tehet fia és Abel cseréiére. A CIA jogászai azonban hamar elvettették ezt az ötletet és azt javasolták, hogy az apa Ábelnek írjon az atalantai börtönbe. Természetesen a titkosszolgálat embere’ andoskodtak arró^ hogy ez a levél akadálytalanul eljusson Ábelhez. Az atalantai fogoly egyáltalán nem gondolt arra, hogy élete, szabadsága megmentése érdekében az amerikai nagykövetséghez forduljon. Azt válaszolta Powers apjának, hogy igyekszik majd kapcsolatba kerülni családjával. Tanácsolta, hogy Po- wersék is levelezzenek feleségével. Megadta á címet is: „Frau Helena Ábel, Leipzig, Eisenach Strasse 24. Kelet- Németország.” Powersék ajánlatáról értesítette Rudolf Ábel az ügyvédjét, James B. Donovant is. Elmondotta, hogy véleménye szerint valóban lehetne lépéseket tenni a csere ügvében. Azt javasolta, hogy lépjen érintkezésbe családi ügyvédjükkel, Wolfgang Vo- gellal. — Wolfgang ugyan Kelet- Berlinben él, de szükség esetén biztosan hajlandó les* önnel semleges területen, például Zürichben is találkozni — mondotta. James B Donovan természetesen minderről értesítette főnökét, a CIA igazgatóját Washingtonban. Hosszas tanácskozások után úgy határoztak. hogy Donovannak ismét színre kell lépnie. A CT A -val egyetértésben bejelentette Ábelnek, hogy kész a megbízatás teljesítésére! (Folytatjuk) Kiegészítő rendelet a gyermekgondozási segélyről A rendelkezések a gyermekgondozási segély feltételeként szabják meg a szülést közvetlenül megelőző 12 hónapos folyamatos munkaviszonyt. mivel az új Munka Törvénykönyve a folyamatos munkaviszony fogalmát lényegében törölte, a munkaügyi miniszter most kiegészítő rendeletet adott ki arról, hogy a gyermekgondozási segély szempontjából mit kell folyamatos munka- viszonynak tekinteni. Eszerint folyamatos a munkaviszony. ha abban megszakítás nincsen, vagy a megszakítás 30 napnál nem hosszabb. A 30 napba azonban nem számít bele a keresőképtelenség. a rokkantsági nyugdíj folyósításának ideje, a csőikként munkaképességűeknek nyújtott átmeneti segély, vagy rendszeres szociális járadék folyósításának ideje, az önkéntes betegségi biztosítás ideje és meghatározott feltételek esetén a mezőgazdasági dolgozóknál a december 31. és a március 31 közötti idő Ugyancsak nem számít bele a 30 napba a közép-, vagy felsőfokú tanintézet nappali tagozatán eltöltött tanulmányi idő. a szakmunkás tanuló idő és a fegyveres erők. a fegyveres és rendészeti t«*- tületek hivatásos állományából történő leszerelést követő legfeljebb 3 hónap. A kiegészítő rendelet március 11-én lépett hatályba, rendelkezéseit azonban 1968. január 1-től kell alkalmazni: (MTI) anyag-ellátás. A kérdésekre adott válaszokból megtudtuk, hogy a magánépítkezések céljaira az idén 11 százalékkal több építőanyagot biztosítanak mint az elmúlt esztendőkben. Tavaly 4 milliárd 200 millió forint értékű építőanyagot vásároltak magánszemélyek, az idén 470 millió értékű anyaggal többet bocsátanak a magánosok rendelkezésére. Hozzávetőleges statisztika szerint 1967-ben mintegy 38 ezer családi házat építettek magánosok. Ez a szám az idén előreláthatóan 40—41 ezerre fog emelkedni. A lakosság építőanyag-ellátásának folyamatosságát a lehetőség keretein belül maximálisan biztosítani fogják. A múlt év december 31-ón a TÜZÉP-telepeken 544 millió forint értékű építőanyagkészlet volt Az azóta eltelt csaknem két hónap alatt jelentősen nőtt ez a készlet. Ami az egyes építőanyag- féleségek árváltozását ille i. ismeretes, hogy például a téglaanyag mintegy 25 százalékkal drágább lett. viszont a cement 40. a tetőcserép 20 százalékkal lett ölesebb. Mindent összevetve az építőanyagok árváltozásai lényegében nem jelentenek különösebb eltérést a tavalyihoz képest, s így a családi ház. vagy a kislakás-építés anyagainak ára összességében nem haladja meg az 1967-es árszínvonalat A lakások belső kiképzéséhez szükséges Parkett. csempe és más avasokat jelentős mennyiségben hozunk be külföldről főleg r Szovjetunióból, az NDK-b*’ Lengvel országból és más ál lamokból. A falu gazdájaként Szétágazó völgyben, dombok karéjában áll a falu, s a völgyet a Tama szeli át. A falut több mint ötezren lakják. Utcáiban városba illő takaros villáig, megcsinosított, új köntösű házak, a. lakók szorgalmáról, rendszeretekéről tanúskodó tiszta porták. Ezek persze túl általánosítható vonások, többé-kevésbé vonatkoztathatók más Tama menti községekre is. Ám, ha leírjuk ezt a két szót: szőlő és dohány, már csak egyetlen nagy községre. Verpelétre gondolhatunk. Régi okmány tanúsága szerint a falu ősi település. Bronzkori telephely. — Aranybánya ez itt, kérem, csak ember kell, aki kibányássza az aranyat... Az ősi bronztelephely aranybányájába az a hír vitt, hogy az egri járás községei közül 'e helyt találni a legjobban dolgozó népfrontszervezetet. ötven tagot szárn ál a népfrontbizottság, s ennek irányító „vezérkara”, az elnökség héttagú. — A Hazafias Népfront élő mozgalom Verpeléten. Nehéz számba venni, mit végeztünk, mit tettünk' magunk a község előrejutásáért. Merem mondani: a népfrontbizottság tagjai ott vannak minden ’'■it, ahol a közösség ügyéért tenni. cselekedni kell. Nem öröm a sáros utca. Vakká változni napnyugtával, pénzzel a zsebben bolt előtt áccorogni kenyérért, húsért sorban állni, nyoma- kodni. s apró dolgokért is a • városba buszozni — ez mindmind nem öröm. Bosszantó, ha a kultúrotthon tndeg, vagy ha nincs műsora, s meggem- dolkoztató. ha a járdaszélen valaki letörte a tegnap ültetett csemetét, ha az iskoléban egy pad üresen maradt. A gondok szerteágazók, s a feladatok sokrétűek Verpeléten is. Az emberek igénylik, hogy a népfront a község lakóit közvetlenül érintő és érdeklő kérdések megoldását segítse elő. Nem a látványos, ünnepi akciókat kérik szómon, hanem inkább azt: mit tettetek és mit tesztek, hogy a hétköznapi apró gondok megszűnjenek? A verpeléti népfront tisztségviselői nem kell, hogy lesüssék szemüket a kérdések előtt. Csupa olyan emberek, akik szíwel-lélekkel magukévá teszik a falu gomdját- baját akik szívesen és áldozatkészen fáradnak azért, hogy mindannyian jól és egyre jobban érezzék magukat a falu határain belül, ahol dolgoznak és élnek. A verpeléti hétköznapokról a községi népírontbizottság titkárával, dr. Révész Tamással beszélgetek. Tizenhat éve' ól a faluban. Állatorvos. Mikor ide került — jóformán az egyetem padjaiból — el sem hitték neki, hogy kész diplomás, annyira fiatalnak nézett ki. Sorra gyógyította az állatokat naponta újra és újra bizonyítania kellett. Keményen megdolgozott azért a gangért, tekintélyéit, amely hosszú idő óta nevét, személyét övezi. 1064-ben választották első ízben a népfrontbizottság titkárává, s a nemrég lezajlott tisztújításkor ismét csak őrá szavaztak. — Mivel mérhető leginkább • •• a tizenhat év során bekövetkezett L változás? — Csak egyetlen példát említek. Amikor a faluba jöttem, a szövetkezet istállója a grófi istállóban volt. Egészségtelen szálláshelye az állatnak, egészségtelen mukahelye a jószágokat gondozó embereknek, olyan ló épült, ahol szinte „szállodai” állapotok uralkodnak, s az állattenyésztők fehér köpenyben végezhetik munkájukat. A változás más téren is lemérhető. A falu népe ma már nem tartja elegendőnek, ha jól tanít az iskolában a pedagógus, s azt sem, ha lelki- ismeretesen végzi megelőző- gyógyító munkáját az orvos — többet kell adnia. — Nemcsak szakemberként, szakértőként kell helytállni, hanem mindenekelőtt emberként. S az embernek nemcsak hivatalát, de hivatását is be kell töltenie. Ügy megteremteni a „háztartási viszonyokat”, hogy jusson elég idő a szakmán kívüli tevékenységre is. Dr. Révész Tamás állatorvos, a népfrontbizottság titkára és Fekote-Györ Endre, a Dó- Azóta zsa Tsz elnöke, a közös tervek végrehajtásá- istál- ről beszélget. — Mi titka van a népfrontbizottság munkájának? — Nincs semmi „titok”. Közvetlen, eleven a kapcsolatunk az emberekkel, más szervezetekkel és főként a tanáccsal, a termelőszövetkezettel. Közös tanácskozásokat tartunk, közösen dolgozzuk ki a munka terveiét. Jó gazdaként együttes erővel mérjük fel a tennivalókat. lehetőségeinket, mindenki tudja, mi a dolga s azt teszi. Azokat a nehéz fe1 adat okát említi, amelyeket eredményesen teljesítettek. Az 1967. évi általános választásokat, s azt megelőzőn a két termelőszövetkezet egyes tését. Fő működési területük a termelőszövetkezet. az itt Végzett felvilágosító. tömegpolitikai munka tervét közösen készítették el a szövetkezét vezetőségével. Ha azt mondjuk, a népfront és a szövetkezet kapcsolata szoros, ezen nemcsak egyszerűen munkakapcsolatokat kell értenünk. Kialakultak azok a baráti, emberi kapcsolatok Is, amelyek az optimális tevékenység egyedüli legbiztosabb lehetőségéit jelentik. — A megoldásra váró legfontosabb probléma? — Az ivóvíz kérdése. A falu kútjai nem a legegészségesebb vizet szolgáltatják* mindössze két kút van csak amely a csecsemőknek is ivásra alkalmas Több próbafúrást végeztek már, de ea sem hozott eredményt, ami vizet találtak, erőteljesen vasas. — Milyen megoldást javasol? — Aldebrőn és Feldebrőn, a szomszédos községekben jó vizű artézi kutak vannak. Az újabb próbafúrások helyett bizonyára ésszerűbb lenne társulni a szomszédokkal, s hozzánk is elvezetni az egészséges, jó vizet. Ehhez kell erőt gyűjteni. A verpeléti népfronttestület munkáját egészséges életelvek irányítják. Az egyik az, hogy mindent a fontosság sorrendiében kell elvégezni. Nemcsak emlegetik a követelményeket, hanem vállalják is. Ha akcióra kell indulni, ők mutatják a példát, ők járnak elöl. Pataky Dezső ßmültsj] 3 1968. március 13., aterfl
