Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-13 / 61. szám
„Az élet újjóteremtő alkalmazást kíván" Makarenko születésének nyolcvanadik évfordulójára N yolcvan éve született Makarenko. Képekről Idézhetjük az aeélkeretes szemüveg mögül jellegzetesen fürkésző, atz emberekben mindig jót és nemeset kereső tekintetét. Lassan három évtizede lesz, hogy meghalt. S mégis: most kezd igazán élni; tanítványainak, követőinek tábora napról napra növekszik. Sőt, már azok sem tudnak szabadulni életművének hatása alól, akik világnézetileg szemben állnak vele. Makarenkót már sehol sem lehet pedagógus szakembernek tudomásul • nem vennie. D e hát mitől lett óriás? Személyes adottságai, képességei révén? Tehetségét senki sem tagadhatja, de azt el kell ismerni, hogy pályája kezdetén hazájában is, külföldön is voltak nála nagyobb, pedagógiai ismeretekkel bíró szakemberek. Mi adott hát neki ihletést és erőt pedagógiai forradalmához? Egyáltalán miben rejlik példájának. tanításainak lényege? Izgalmas és indokolt kér-1 dések ezek, hiszen megfejtésükkel nemcsak Makarenko portréját rajzolhatjuk Xel, hanem azt az utat Is megjelölhetjük, amelyet járhatnak ihindazok. akik követői szeretnének lenni. A múlt század második fele és az új század eleje tele volt pedagógiai reformtörekvésekkel, s ezek jó része a forradalom győzelme után gyakorlóteret, kipróbálási lehetőséget kapott. A kísérletezők között szinte minden pedagógiai áramlatnak voltak képviselői; tevékenykedtek olyanok, akik a polgári pedagógia fejedelmeihez igazodtak, anarchisták, akik a: iskolai keretek teljes elvetését szorgalmazták. Egy dolog azonban összekötötte őket: valamennyien belülről akarták megújítani a nevelést. Szentnek és megingathatatlannak vélt pedagógiai .törvényekből indultak ki, vitatkoztak, sok okos dolgot mondtak, de közben szaporodott a gyerekekkel a gond Aztán jött egy addig ismeretlen ember, Makarenko, aki nem annyira a pedagógia belső törvényeire figyelt, mint inkább az életre és elvágta a bonyolultnak hitt gordiuszi csomót A világháborúban, a forradalomban & az intervenciósok elleni küzdelemben anyátlannál, apátlanná lett gyerekek ezrei bolyongtak az országban. Éheztek, loptak, garázdálkodtak. És ezekből gyűjtöttek össze egy telepre való fiatalt Poltava mellett. Makarenko kezdhette volna munkáját úgy is, mint sokam mások, hiszen a fiatalkorú bűnözőkkel való foglalkozásnak kiforrott „pedagógiája” volt. De ő nem bűnösöknek tekintette őket — noha bűnözők voltak — hanem áldozatoknak, s nem szűk szakmai feladatot látott nevelésükben, hanem szélesebb értelemben vett emberit, sőt politikait Sokszor hangoztatta Makarenko, hogy „...állampolgári tevékenységünktől, egyéni magatartásunktól függetlenül nevelők sem lehetünk”. Ez volt pedagógiája magja. Nem nevelési fogások, hanem mindig a nagy társadalmi célok lebegtek szemei előtt. Ez tette lehetővé tulajdonképpen pedagógiája kiteljesedését, a neveléstudomány forradalmasítását M akarenko erőteljesen kötődik korához. Sokan megpróbálták már ezt valamiféle hibának feltüntetni. de sikertelenül, hiszen amit korlátnak hittek, abban van igazi erénye. ... Tóth László A Itijjolett© egri pótli tini előadásáról Az idei egri hangverseny- sorozat harmadik estjén, hétfőn az Országos FUharmónia Verdi Rigolet lójának hangversenyszerű előadásával kísérletezett a Gárdonyi Géza Színházban.* A zenekari muzsika mellett minden évben ad egy ária. és dalestet Egerben a Filharmónia s ilyenkor rend. szerint az operairodalom legnépszerűbb és legismertebb áriái hangzanak el. Ez alkalommal Verdi Rigolettójának legfontosabb és a drámai fordulókat jelentő számai, szólók. kettősök és a nagy négyes csendültek fel: Erdész Zsuzsa Gildája. Bitzerházi Anna Maddalénája. Bariha Alfonz Mantuai hercege, Virágos Mihály Rigolettója és Veress Gyula Sparafuciléja lépett a pódiumra a Németh Gyula által vezénye't Budapesti MÁV Szimfonikusok zenekara elé hogy a zene- dráma és Verdi zenéjének magával sodró élményét nyújtsa. Ez a kívánt élmény azonban elmaradt. Pedig Rácz György narrátort szövege igyekezett az opera történelmi hátterét felvillantani, a Victor Hugo által megírt história mondanivalóját Verdi zenéjében felmutatni s snek- dotázott is, hogy a színpadi zene nagy alkotóját közelebb hozza közönségéhez: mégsem kaptuk meg a zened rama megtisztító hatását, annak a szenvedésnek a tragikumai, amely az élni vágyó es nőcsá- bász mantuai herceg udvarában Monterone és Rigolet iO szégyenében megtestesül. A szerelem és a bosszú lobogna a zenében. Németh Gyula karmesteri pálcája élesztgetné is a szenvedélyeket, de a színpadon helyet foglaló zenekar mellett a címszerepet éneklő Virágos Mihály halványnak tűnt. noha ez a szerep a művész kabinetalakításai közé tartozik. Bartha Alfonz is mintha tartózkodóan énekelt volna, csak Erdész Zsuzsa aratott megérdemelt sikert Veress Gyula Sparafucile alakjában színes, meleg orgánumot ismerteit meg az egriekkel. Bitzerházi Anna a kvartett legbiztosabb tagjaként mutatkozott be Egerben. A kosztümök és díszletek csak másodsorban hiányoztak. Az Országos Filharmónia törekvéseit mindig figyelemmel — és örömmel nyugtázzuk, mert-a vidéki közönség hangverseny-igényét igyekszik egyre magasabb szinten kielégíteni. Most azonban egy hirtelen összeállított szereplőgárda utazott Egerbe és az egyes szereplők közötti egyensúlyi problémák nagyjából ebből adódtak. Ennek elsősorban a közönség látja kárát. (f. «J Két gyereket vitt a Tisza A két gyerek közül az egyik — Farkas Jancsi, aki életben maradt. „Bácsika,, bácsika”, hallották a gyenge elhaló hangot hétfőn délelőtt a poroszlói tiszai gáton haladó kerékpárosok. A reszkető hangfoszlá- nyak felé vették útjukat és a következő kép tárult a szemük elé: ott, ahol az Egermint a megfagyott gyermekek. Eltűnt két fiú Három gyerek tartott vasárnap reggel a Poroszlótól két kilométerre lévő gátőrházhoz apjukhoz, illetve nagybátyjukhoz Balogh Sándor gátőrhöz. A 11 éves Balogh Sándor, 7 éves testvére, László és unokatestvérük, a 11 éves Farkas János, vasárnapi játéknak és kirándulásnak szánták a látogatást. Még egy fél óra sem telt el és a két nagyobb fiú, Sanyi és Jancsi, megunva az őrházat, kimentek játszani. Aztán egy idő múlva a gátőr kereste őket a ház körül. Egy óra és fél kettő között Ba’ogh Sándor gátőr felesége is megérkezett a vasárnapi ebéddel. A férje megkérdezte: nem mentek haza a gyerekek? Felesége csodálkozott: miért, nincsenek itt? Baloghné aztán hazament, úgy gondolta, hogy a gyerekek valahol a falubeli rokonoknál lehetnek. Leszállt az este, de a gyerekekről még mindig nem tudtak semmit. Akkor ijedtek meg először, kimentek a gátra és a vízügyi igazgatóság csónakjaival. nagy fényerejű akkumulátoros lámpákkal a keresésükre indultak a Tisza árterén. Közben megérdeklődték, hogy hány halászcsónak volt kikötve a nap folyamán. A válaszul közölt két csónakot meg is találták kikötve, rendben, és akkor eg^ kicsit megnyugodtak, hogy a gyerekek nem lehetnek a vízen. Ezzel Csak a ladik hiányzik. patak a Tiszába folyik, a patak kiszélesedő medrében, 200 méterre a gátparttól egy fűzfabokorban fennakadt ladikban két kisfiú tűnt elő, (Foto: Kiss Bélái mentek haza és táviratoztak a nagyszülőkhöz Budaörsre, hátha odautaztak a gyerekek. De kiderült, hogy nem. Másnap, hétfőn reggel fordultak a poroszlói rendőrőrshöz. A helyi körzeti megb zott megkezdte a nyomozást két 5—5 főnyi brigád segítségévei, akik á gáton szétválva, ellenkező iránvban kutatták a gyerekeket. így találtak ra a fűzfabokorban fennakadt csónakra és a gyerekekre Géber Béla, Varga Sándor és Varga István kubikosok. Akkor már ifj. Balogh Sándor halott volt. Farkas Jancsi alig volt magánál, összefüggéstelenül beszélt, liláskék volt a hidegtől és élő halott a félelemtől. Sokkhalál A poroszlói körzeti orvos: — A rendkívüli lelki megrázkódtatás, a tartós félelem* az óriási kimerültség, a hosz- szan tartó éjszakai hideg sokkhalált okozott. A kisfiú ráadásul el is aludt és ilyenkor a szervezet védőberede- zósei nem olyan éberek, mint máskor. A másik fiú, Jancsi is szinte mélyhűtött állapotban volt. Ügy látszott, hogy alsó végtagjai megfagytak. Farkas Jancsit az egri kórház gyermekosztályára szállították a mentők, A kezelőorvos : — 35 fok volt a hőmérséklete. Mellékvese-hormonokat, plazmát, meleg folyadékokat vittünk be a szervezetébe. Jelenleg hőemelkedése és torokgyulladása van. Sodort a tíz * Jancsi elgondolkozva fekszik a kórházi ágyon. Először ijedtnek látszik és azt mondja. hogy nem emlékszik semmire. Aztán kicsit megnyugszik. de még mindig riadtan beszél: — Ott volt a közelben egy ladik... könnyű volt elkiötní. Rögtön elsodort bennünket a víz... kiabáltunk is... Elvező nem • volt. egy nagy botot szúrtam le mindig, hogy ne vigyen olyan gyorsan bennünket a víz. Egyszer két fa közé kerültünk... Sanyi kiszállt, hogy kiszabadítsa a csónakot, de nagyon mély volt a víz... felmászott a fára úgy jöt-t vissza a csónakba. Még sose eveztünk... Üszni tudtunk. Próbáltunk egy domb felé menni... kiszáll’\/v«‘W'WW/\A»'VA #V>^VV<VwV^AA#AA^/^AA-AAX\A^A-^\A^V/^A/>X\AX\A^íV^>Ae,^/VA/VAA^VA^A^\/V^VA^y\X\A»/\/VAA<^\AeA/V/\A^VVA/V/\AX\Ae*'> P.HOMfARD: / REJTŐ J ENŐ/ m66. Milyen egyszerű volt! A kutató valami sugárzó rádiu- mos vagy foszforos anyaggal rajzolta a térképet a karóra számlapjára. A számlap repedései között észrevétlenül bújtak meg azok a halvány, hajszálvékony vonalkák, amelyek úgyszólván láthatatlanok, csak éjjel világítanak, ha előzőleg napsütés érte a számlapot és a foszforos anyag visszasugározza az elnyelt fényt A kényes politikai ügyekben utazgató, térképező Russel első vázlatát tes. március 13- szerda erre a berepedt számlapra rajzolta fel, láthatatlan, illetve átlátszó anyaggal, amely elnyeli a sugarakat Azután lefixírozta ragasztóval. Ha megtámadták, kikutatták, ezerszer is szétszedték az órát — nem találhattak semmit, mert a térkép csak akkor vált láthatóvá, ha erős napfény érte és sötétben nézték. Most valamennyien tágult szemmel, mintha túlvilági jelenést néznének, bámulták az órát. A számlapon egész apró szaggatott vonal jelezte az utat a Nigerig, egy ponttól* amely T betűvel volt jelölve. Ez csak „tábort” jelenthetett. Azt a helyet, ahol Russelék utoljára táboroztak. És itt épült Aut-Taurirt erődje. Lent ez állt: 1 mm: 2 km. Az utat mintegy két centiméteres vonal jelezte, szóval körülbelül 40 kilométernyire voltak az átjárótól. Az utat • jelző kis csík keresztülhaladt egy pontozott vonalon, amelyet N. jelzett. Ez csak Niger lehet. Lent, a másodpercmutató alatt, ez állt felírva: III. 10.—VI. 25. Ez is világos és egyszerű volt. Harmadik hó tizedikétől hatodik hó huszonötödikéig a Niger vízállása olyan, hogy az átjárón lehetséges közlekedni, a többi hónapokban a folyó bizonyára elönti. * — Ha ezt előbb tudjuk — mondta a döbbent csendben íves őrnagy —, sok-sok ember életben maradt volna. Valaki felcsavarta a villanyt. — Nézd csak, a hülye Kréta! — kiáltotta Galamb. — Nem, barátom — mondta mosolyogva „Kréta”. — Én vagyok az a bizonyos íves őrnagy, akivel kapcsolatban magának annyi kellemetlensége volt.-.. De csukja be a száját, fiam, mert így nem hat valami előnyösen. Galamb ugyanis akkorára nyitotta a száját, amennyire az egyáltalán lehetséges volt. Nyakát előregörbítette, a szemét kimeresztette, és hol a meglepően fesztelen modorú „Krétára”, hol a nevető tisztekre nézett, ijedten kapkodva a fejét, jobbra-balra. — Hüüü! — mondta azután. — Ismétlen, amit Delahay barátom mondott: maga nagy szolgálatot tett. Maga a világ legkönnyelműbb és legjobb katonája. Ami pedig Krétát illeti, a szerencsétlen hülyét, az ő nevében külön hálásan kezet szorítok most magával. Keményen megrázta Galamb kezét. Ez még mindig pislogva nézett egyik tisztről a másikra, és csak azt ismételgette zavarában és meglepetésében : ' — Szép kis cirkusz... Szavamra, szép kis cirkusz. — És ráadásul a mi Galamb barátunk még szerencsés is — szólt közbe Finley. — A véletlen hozzájuttatta az óra titkához, amit any- nyi hozzértő ember hiába keresett... — Jó, hogy említed! — mond* a Delahay felkönyö- ölve az ágyban, mert valósággal újult erőre kapott a megviselt kis öreg ember. — Csak ne pihenjünk, amíg a szokoták támadása váratlanul érhet bennünket. — Ez most már nem olyan veszélyes — legyintett íves. — Elsősorban ma március nyolcadika van, és nem valószínű, hogy négy-öt napnál előbb járható legyen a Bata- langa-földre vezető út. Russel térképe tizedikét jelzett. Azután a térkép birtokában megszállhatjuk az átjáró nyílását. Bizonyára a Niger medre alatt vezet az átjáró, ahol elég erős a sziklás meder és nem szakadhat be a folyó ágya. — Agy! — kiáltott ismét vadul Galamb,-és a homlokára csapott. — Egy Laporter nevű bűnöst az ágy alatt felejtettem valahol. — Laporter! — ugrott fel „Kréta”. — Hol van? Esküdni mertem volna, hogy kisiklott a kezemből... Jöjjön, fiam! — Galamb és az őrnagy a kantin mögötti folyosóra siettek, és benyitottak abba a szobába, ahol a gengszter maradt megkötözve. Mikor kioldozták, Pencroft tagjai úgy hulltak ki a kötélből, mint valami felbomlott batyuból a széteső rongyok. Félig halott volt már. Galamb a fejét csóválta: — Alaposan megviselte a magány... (Folytatjuk) tunk... de nem tudtunk haladni... nagyon sodort a víz. Aztán elakadtunk... nagyon féltünk... fáztunk... elaludtunk... Nem Tolt lelakatolva _ Balogh Sándor gátőr fizaja összeszorul: — Tévedésből mondta egy halász, hogy két csónak van kikötve. Ha tudjuk, hogy három, tovább keresünk és hamarabb megtaláljuk a gyerekeket. Aztán kitör és a körülötte álló emberek helyeselnek: —_ Nagyon könnyen elköthették a ladikot a gyerekek. Ha szabály szerint élő fához van kikötve lánccal és lelakatolva, akkor még a legerősebb ember is legfeljebb csak baltával verheti le a lakatot, Tóth János: — Ügy volt kikötve, mint máskor (!) Nem volt arrafelé élő fa, hát mit csináljak? Egy nagy körisfa-bunkóhoz láncoltam... nem nőit leiakar tolva. ★ Az első fokú árvízvédelmi készültség megszűnt, de a hatalmas ártéren a víz élet- közeiben van és figyelmeztetheti állandóan a szülőket, hogy a víz nemcsak életet biztosíthat, de halált is okozhat. Berkovits György
