Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

Anyag és tudós párharca Látogatás a Műanyagipari Kutató Intézetben Kinyitjuk a műanyag ka- rosszériájú autó ajtaját, le- símítjuk bőrkabátunkat, megigazítjuk a műszálas nad­rágunk vasalását, megfor­gatjuk a műanyagkormányt, műanyagtalpú cipőnkkel rá­lépünk a gázpedálra és a gumikerekek elindulnak. Folytathatnánk: szinte ész­re sem vesszük már, helye­sebben meg sem tudjuk kü­lönböztetni mindennapi éle­tünkben a műanyagot a ha­gyományos anyagtól. A mű­anyag diadalmas térhódításá­nak azonban előzményei vol­tak, sikere nem egyszerre és nem könnyen született. Nagy harcot vívott, amíg a leki­csinylő „pót” meg „műros­tos” jelzőket rendre lerázta magáról.. i ★ Fiatal tudományág a mű­anyagkutatás. Alig fél évszá­zadosak első jelentősebb pro­duktumai. Hazánkban pedig lényegében az utóbbi évti­zedben került előtérbe. A Műanyagipari Kutató Intézet feladata, hogy minél jobban kifejlessze nálunk is ezt a népgazdaságilag oly fontos tudományágat. Dr. Csillag László kandi­dátussal, az intézet igazgató- helyettesével beszélgettünk a műanyagok születéséről, al­kalmazásáról. — Mit nevezünk tulajdon­képpen műanyagnak? — tet­tük fel elsőnek a kérdést — Egyszerűen úgy vála­szolhatunk, hogy minden mű­vi úton előállított anyag mű­anyag. (Elnevezése egyéb­ként a szó szerinti fordítás­ból származik.) A természe­tes anyagok szerkezetét a kutató igyekszik „eltanulni”, jellemző tulajdonságait el­méletileg általánosítani, és hasonlót előállítani. Először mindig lombikban születik meg az óriás (ún. makró)- molekulákból felépülő új műanyag, — Mi volt az első, általá­nosan elterjedt műanyag? '— A bakelit. Az első jelen­tősebb iparág, amely „felfe­dezte magának” a műanya­gok hatalmas technikai-gaz­dasági jelentőségét, a villa­mosipar volt. A szigetelők tö­meggyártásában egyre in­kább felhasználták a bakeli­tokat, az 1920-as, 30-as évek­ben már nagyiparilag állí­tották elő. Meggyorsította a fejlődést a háborús nyersanyaghiány. Ebben az időszakban — a negyvenes évek elején — a Szovjetunió a műkaucsuk- gyártás éllovasa volt a vilá­gon. Gépjárműveinek kere­keit nagy százalékban mű­gumiból állították elő. Az igazi fellendülést, a mű­anyag valóságos forradalmát mégis a háború utáni eszten­dők hozták meg, amikor a haditermelés,, a hadikutatá­sok átadták helyüket az épí­tési feladatoknak. Két érde­kes számadat: míg a világ teljes műanyagtermelése 1945-ben 0,5 millió tonna, addig 1966-ban már csaknem 15 millió tonna. Semmilyen ipari anyag gyártásának emelkedése nem ért el ilyen szédítő iramot húsz év alatt! — Ma már sokan felteszik a kérdés: „Végül is melyik jobb, a hagyományos, vagy a műanyag?” — Válasz helyett egy pél­dát mondanék. Vessük össze a PVC-t mondjuk az acéllal. Az acél teherbíróképessége, hőállása, szakító- és nyomó­szilárdsága jobb mint a PVC-é, de ha olyan területen alkalmazzák, ahol nagyfokú rugalmasságot igényelnek, akkor az acéllal szemben győzedelmeskedik a PVC. Van olyan műanyag poly- amid-csapágy, melynek élet­tartama sokszorosa a legkitű­nőbb acélnak. — Magától adódik kővet­kező kérdésünk: hol vannak hát a határai a műanyag al­kalmazásának? — Míg kezdetben az elfo­gadtatás volt a gond, úgy most épp az ellenkezője. Nem szabad csodákat várni a mű­anyagkutatástól sem. Ez tu­domány — gátakkal és fehér foltokkal. Minél jobban meg­ismerjük az anyag szerkeze­tének és tulajdonságainak összefüggéseit, annál céltu­datosabban alkothatunk álta­lunk kívánt tulajdonságú műanyagokat Addig bizony gyakran — ahogy egy neves professzor szokta mondani si­kertelen kísérletek után — „az anyag csak ül vigyorogva a lombikban és kineveti a vegyészt!”. De azért nem kell félteni a vegyészeket sem, egyre- másra új területeket hódíta­nak meg. A PVC után a poly- esterek nyitották az újabb korszakot a műszálgyártás történetében. Bizonyos mű­anyagokat azonban csak a tulajdonságaiknak legjobban megfelelő szakterületen lehet és szabad alkalmazni; ha et­től a szabálytól eltérünk, magunk sértjük meg a mű­anyag praktikus felhasználá­si területének határait. — Melyek napjainkban a legelterjedtebb műanyagok? —- Az iparban, az építke­zésben használják leginkább a műanyagot, alkatrészek, szerelvények, hálózatok ké­szülnek belőle. A mezőgazda­ságban a fólia borítású ter­mesztés a legelterjedtebb, s ez előtt még óriási jövő áll. Forradalmasíthatja a teljes növénytermesztést, de min­denekelőtt a kertészkedést, úgy, hogy védőburkolataival visszaszoríthatja az időjárás, meghatározó szerepét. Gyár­tunk műanyagból gyermekjá­tékoktól kezdve gyógyszeres fóliákon és használati cikke­ken keresztül művégtagokig! szinte már mindent. Eltérje- J dését semmi sem tartóztat- | hatja fel, megfelelő . helyét < azonban még pontosabban körül kell határolni. — Milyen kutatások foly­nak az intézetben jelenleg? — Több érdekes alapkísér­let mellett elsősorban a mű­anyagipar kiszolgálása a fel­adatunk. Gyártás közben ak­tuális problémák megoldá­sán dolgozunk. Kialakítjuk külföldi licencek itthoni gvártásának technológiáját. Kidolgoztunk például egy izotónkezeléses technikát, melynek seeítségével a gyen­ge minőségű természetes fát műanyag szerkezetűvé átala­kítva, a fa inari hasznosítási területét kibővítettük. Most épnen a Tiszai Vegvikombi- nát egvik úi üzemének gyár­tási technológiájában műkö­dünk közre. ★ A Műanyagipari Kutató In­tézet január elsejétől önálló vállalati tevékenvséget foly­tat; kimutatható lesz tehát, hogy „mit hoz a konyhára”. A tudósok, kutatók mind több és konkrétabb segítséget adnak az ipari célkitűzések megvalósításához, modern életünk e mindannyiunk szá­mára oly fontos területén. S ha az anyag — a kémi­kus professzor szavaival él­ve — még gyakran „rá is vi­gyorog” a lombikból a ku­darcot valló vegyészekre, ők jól tudják: „Az nevet iga­zán, aki utoljára nevet!” Regös István „16 körülmények mellett dolgozunk...! (A névutók helyes használatáról) A címben idézett monda­tot gyakran halljuk és olvas­suk felszólalásokban és hi­vatalos jelentéseikben. A köz­lés tartalma valóiban igaz, s most nem is a benne foglalt állítást kérdőjeleztük meg, hanem a nyelvi formát. Az idézett nyelvi képletben ugyanis a mellett névutó használatát kell rostára tennünk: A közlés helyesen ez: Jó körülmények között dolgozunk. Még mindig elég gyakran tapasztaljuk, hogy a névutók használatában _ a megfelelő viszonyokra utalás helytelen. Amikor ezt a mondatot olvas­suk: Az igazgató felsőbb rendelet után (?!) intézke­dett, nagyon jól tudjuk, hogy a közlési szándék nem idő­viszonyra utal. ezért hibás itt az után névutó használa­ta. Ha azonban az időviszanyt akarjuk kifejezni, akkor mór helyénvaló ennek a névutó­nak szerepeltetése. A munka után szórakozunk. Még gyakrabban találko­zunk azzal a helytelen gya­korlattal. hogy a névutók a ragok helyére tolakodnak. Éppen ezért hibáztatjuk a következő kifejezéseket: Há­zát szülei után (?!) örökölte. A rágós forma a helyes: Házát a szüleitől örökölte. Ezért kell mellőznünk ezt a gyakran hallott és olvasott nyelvi formát is: Csak a fize­tése után (?!) él. Helyeseb­ben: Csak fizetéséből, kerese­téből él A hivatalos jelentésekből Él ki kell gyomlálnunk két a helytelen kifejezéseket is: Korszerű gépek felett (?!) rendelkezünk. Helyesen: Kor­szerű gépekkel rendelkezünk vagy még egyértelműbben: Korszerű gépeink vannak. A földeken át. a földeken ke­resztül vihet az utunk, de semmiképpen sem helyes a közlés nyelvi formája, ha a keresztül névutó ilyen mon­datban jelentkezik: A televí­zión keresztül (?!) mi értesül­tünk a nagy eseményről. A mondanivalót ködösíti el az, aki ilyen nyelvi formákban fejezi ki mondanivalóját: A jó mozgalmi munkán keresz­tül (?!) érhetünk el jobb ered­ményeket. A felsorakoztatott példákban is a névutók he­lyett ragokkal kellett vol­na élni. Valóban világosabb és egyértelműbb a közlés, ha ezt mondjuk: A televízióból értesültünk az eseményről. Jó mozgalmi munkával ér­hetünk el jobb eredményeket Legújabban terjed ez a hibás nyelvi forma is: Nincs kedve a nehéz munka iránt (?!) A névutó helyett itt is a meg­felelő ragot kell használ­nunk. A miatt és a végett névutó felcserélése is hiba. A helyes közlés: Betegség miatt hiány­zunk, s tanácskérés végett megyünk az orvoshoz. Bár a névutók jelentése és nyelvi szerepe a határozó ra­gokéhoz hasonlít, nem lehet a szerepüket feleseré'ni, s aki ezt teszi. nemcsak hibás nyelvi formákat alkot, ha­nem vét az értelmest a vilá­közlés cikket gos, s az egyértelmű ellen is. Ezért ezt a nem az olvasók felé (?!), ha nem az olvasóknak szántuk okulásul, tanulságul. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa Gyümölcsfa-metszés puskával Patkó Zsi gmond balatonfü­redi ezermester hidraulikus 'ágvágót szerkesztett, amely a gyümölcsfametszós nehéz fi­zikái munkáját könnyíti meg. Az átalakított puska olajnyo­mással működik. Ezzel a fa­metsző „fegyverrel” állvány és létra nélkül a földről lehet levágni a gyümölcsfák ágait. Képünkön: Petkó Zsig­mond fametsző „fegyverével”. (MTI-foto — Kovács Gyula felvétele) ••• hogy minden helynek megvan a maga illeme, amelyet hol rendelkezések, hol „csak” a jó ízlés, hol meg az egészségügy ír elő. És erről az illemről beszélni, sőt írni éppenséggel az illem követelménye és nem az illetlenségé, illetőleg erről az illemről hallgatni nem illedelmes, hanem naiv és illemtelen dolog. Az emberi élethez és kultúrához pontosan úgy hozzá­tartozik ama mellékhelyiség is, amelyről szerény polgári ízlés szerint még mellékesen sem illik beszélni, mint ama fő helyi­ségekről. amelyekről otthon is. a vasútállomáson is, a vendég­látóiparban is illik hencegve, vagy mérgelődve beszélni. A jó ízlés mellett, fütyülve arra, hogy megmosolyognak-e érte. vagy sem, a témához segítségül az orvosokat hívom, s még arra sincs szükségem, hogy ők és itt nyilatkozzanak bát­ran teszem nevükben is: illemhelyeink dolgában illemtelenül, csúnyán és kultúrálatlanul állunk. Egyetlen pillanatra sem vpnom kétségbe, hogy könyvtárhálózatunk mily nagyszerűen reprezentálja népünk kulturális felemelkedését, betegei látá­sunk világszínvonala biztosíték dolgozó népünk egészségvédel­mére. a bútor- és építőipar erőfeszítései lakáskultúránk, sőt vendéglátóipari kultúránk fejlődését hirdeti — ami fő helyi­ségeit illeti. Ami mellékhelyiségeinket illeti, a szenny és mocsok, á fertőzés és gusztustalanság olyan áradatával találkozhat bel­földi és külföldi, hogy úgy vélem, ez megérdemli, illetőleg kiérdemli e „szemérmes” téma egészségügyi, kulturális vizs­gálatát. Tessék nevetni! A kultúrának ott is helye van, mely­nek ajtaján madzag a húzó ... Csillogá-villogó üvegpalotáink, pompás osztályfeletti éttermeink messze hirdetik hívogatólag: vándor ide lépj be. mert civilizált, kulturált és érdemes... Azt már nem hirdetik, hogy tovább ne lépj, mert vándor, fut oda belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Nos. tehát erről szólni kellett, sőt kellett szólni éppen az egészségügy és kultúra tekintetében, minden illemre való hi­vatkozás ellenére, illetőleg éppen azért. Mert, mégiscsak tűr­hetetlen. hogy — helyesen — nemzeti iparágnak tekintjük az idegenforgalmat, s a vonaton utazó külföldi abból vegye ész­re. hogy már belföldön van: hogyan néz ki a dieselesítési program Jceretében a legmodernebb eszközökkel vontatott gyorsvonatunk legkisebb fülkéje. De még inkább tűrhetetlen, hogy a belföldi, aki azért mégiscsak többet tartózkodik bel­földünkön állomásokon, mozikban, éttermekben; egyszerűen reménytelen vállalkozásnak tartsa, hogy — kezet mosson Ha van víz, nincs szappan, ha van szappan, nincs törülköző, ha van törülköző, akkor az facsarhatóan mocskos — s ha van víz is. szappan is, tiszta törülköző is — az jobbára a véletlen műve. vagy ama bizonyos fehér holló legyen. A tisztaság fél egészség, de fél kultúra is! Monhntná valaki: kell-e erről és ennyit beszélni? Egyéb­ként az a véleményem, hogy a tisztaságról, a nép egészségé­ről kell, nemcsak ennyit, de többet is, mert a higiénia egyet jelent a kultúrával és a higiénia kulturáltsága egyet jelent az egészséggel, ami azért mégsem megvetendő dolog. A baj csak az. hogy e témáról nemcsak beszélni kell és illik, de még inkább tenni kell és nagyon is illik. Nem mondok újat, hogy a társadalmi nevelésen túl olyan „nevelésre” is gondo­lok. amelyekben az egészségügyért, a higiéniáért felelős ’‘álla­mi szervek keményen büntetnének is. A vizek szennyezéséért fizetni kell büntetést, az emberi lakóhely szennyezéséért nem?! Minden helynek megvan a maga illeme, amelyet hol ren­delkezések. hol csak a „jó ízlés”, hol meg az egészségügy ír elő. Nem lehet más a véleményem, minthogy ennek az illem­hez, illetőleg ezekhez a rendelkezésekhez, vagy csak a jó ízlés­hez meg kell teremteni érvényesülésének jogát is. Többet ér itt egy darabka szappan és egy felmosórongyt mint bármennyi kuncogó és illedelmes hallgatás eme illetlen témáról. WAw.vwvwvwww sors története OTP-ben elbeszélve A PROLÓGUS Bevallom őszintén, mindig nagy érdeklő­déssel olvastam azokat az irodalmi alkotáso­kat. amelyek egy-egy ember sorsát írják meg több száz oldalon. A több száz oldal is iga­zolja. hogy egyrészt az írók tömörítő és lé­nyegre törő készsége még ugyan hagy maga után kívánnivalót, de ama felismerésük, mU szerint még egy leg­szürkébb ember élete is lehet érdekes és tanul­ságos, már válóban nem hagy kívánnivalót maga után. Ezen töprengve és éppen Bezzegi Be­nedek takarékbetét­könyvét ámulva vá­gott belém a gondolat a villám sebességével: íme, itt a nagyszerű alkalom, hogy betét­regényt írva és ezzel új műfajt is teremtve, tömör igazsággal fes­sek meg egy emberi jellemet. Tipikus emberi jelle­met! De most félre e hosz- szúra nyújtott pro tág­gal. jöjjön a 'örténet, dátumokban és szá­mokban elmondva egy sors történetét, illetőleg egy sors egyetlen hó­napját. amelyben azon. bán visszatükröződik egész élete és jelleme. rint. Az első külső ol­dalon: Kivét H. 22. 50 forint, azaz ötven forint... Kivét H. 23. 40, azaz negyven forint... pénzforrások után. Betét Hl. 21. 1000, azaz egyezer forint. Kivét Hl. 23. 700, azaz hétszáz forint... Az emberi sors buk­tatóihoz tartozik pél­dául olyan nem elha­nyagolható tény. mi­szerint III. 22-e vasár­napra esik és eléggé el nem ítélhető módon vasárnap m^g nem tartanak nyitva az Or­azt igazolja, hogy az összegek jöhetnek, ösz- szegek mehetnek, de a tíz1 forint marad, hogy a takarékbetétkönyv i9 maradhasson. AZ EPILOG A REGÉNY A takarékbeiétköny- vön a név: Bezzegi Be­nedek. Aztán az első oldalon: Betét II. 21. 100 for rint, azaz egyszáz fo­Maradt tehát e bank­művelet után a sors számláján 10. azaz tíz forint és semmi több. Ám az élet megy to­vább. új tájak, és új szágos Takarékpénztár fiókjai. Kivét III. 24 300. az­az háromszáz forint. Maradt ismét a 10, azaz a tíz forint, amely Hősöm történetét íme bevégezém. E tra­gikus gyorsaságú -.örté­net olvasóira bízom, hogy szükséges-e el­mondanom. milyen je­lentős összegekkel ren­delkezik hősöm, meny­nyire takarékos jellem, mennyire határozott és megbízható é$ meny. nyíre viseli szívén a társadalom ügyét, iga­zolva a betéttel és ki- véttel, hogy a maga részéről mindent elkö­vet a pénz forgási se­bességének meggyorsí­tására. És végezetül újszerű társadalomrajzot is fel­ölelő élet- és betétraiz- regénvemre ezúton hí­vom. fel a kiadók fi­gyelmet. Szerzői iogdi- jat betétkönyvben *$ elfogadok. (egrií

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents