Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
4 Amíg as űrhajó elimdml... Interjú dr. Echter Tibor űr biológuséul Van-e izgalmasabb, yérdekfesrítőbb ' téma a ko2- fmosz meghódításánál? Izgalmas, mert egy új, „közelről” még ismeretlen világ tárul a szemünk elé, érdekfeszítő, mert az em- 'ber tudásának | .diadalaként h könyvelhetjük el az egyre beszédesebb kozmikus térség meghódítását. Természetes hát, hogy dr. 'Echter Tibor yepülőorvos alezredes, űrbiológus minapi egri előadását js nagy érdeklődés előzte meg a TIT-klubban, a természettudományos hét eseménysorozatában. Kérésünkre megérkezése és az előadás közötti időt is az űrutazásnak szentelte .. t —• Milyen szerepe van as őrbiológusnak a kozmikus utazásban? — A légierőnél dolgozom, repülőorvos vagyok — válaszolta dr. Echter Tibor. — A repülések orvosi problémái sok vonatkozásban megegyeznek az űrutazás orvosi problémáival. Az űrrepülések ideje alatt a pilóta hosszabb ideig van a súlytalanság állapotában, míg a repülőgépen ez az állapot ismeretlen. Csupán néhány másodpercre, mesterségesen * lehet előidézni. Bebizonyított tény, hogy például a gyorsulás miatt a repülőgép pilótája sokkal nagyobb megterhelésnek van kitéve, mint az űrhajós. Ezért is válogatták ki őket a pilóták közül. Kiképzésük is a repülősök kiképzésének továbbfejlesztése. Élettani szempontból tulajdonképpen a 19—20 ezer méteres magasság már megegyezik a világűr körülményeivel; s ebben a magasságban ma már repülnek a korszerű gépek. Ezéi*t érthetően az . űrrepülés biológiai problémáival is foglalkoznak a repülőorvosok, hiszen a kettő között / RE «3 TÖ J ENŐ/ ,T HíW64. Ezalatt a „különítmény” szépen tovább tiisztogatott, most már Hilliers hadnagy Vezetésével Ezután az erődudvaron I.a- touret beosztotta a szolgálatot, majd így oszlatta fel a sort: ■ — Fiúk! Most mindenki megérdemel egy jó pohár bort. Maga, Harrincourt, velem jön kihallgatásra. , — Mehetünk, öregem — felelte szokott pongyolaságával, és Latouret-nek megremegett a bajsza, valami leopárdszerű morgást is hallatott, de különben nem szólt semmit... 4 l/imis őg 9968. március lö„ vasárnap nincs határvonal. Ma már tudjuk, hogy az űrrepülésben nem a fizikai, hanem a szellemi igénybevétel a döntő. Hiába tervezik meg a legtökéletesebben az űrhajó programját, útközben váratlan hatások érhetik, s ha nincs utasa felkészülve a legtökéletesebben, könnyen történhet szerencsétlenség. Annak idején a Gemini—3 űrpilóta nélkül nem térhetett volna visz- sza a földre, amikor „pörgésbe” jött. Ezért is fontos többek között a repülőorvosok munkája. Az űrrepülések előkészítésébe ma már több ország, köztük hazánk is bekapcsolódott. A későbbiek folyamán, a nagyobb utazásokban már orvosok is részt vesznek; — A jelenlegi kísértetek alapján mi a véleménye, mikor kerülhet sor egy Hold-utazásra? — Ahhoz, hogy az évtized végén elérje az ember a Holdat, minden alap megvan. Ma már nem ábránd, technikailag reálissá vált ez a cél. Itt van például a Kozmosz- sorozat. Egészen biztos, hogy a mesterséges bolygókon jó egynéhány olyan műszert kipróbáltak, amelyek a Holdutazásban is részt vesznek; Ugyanezt készítették elő az amerikaiak például azzal, hogy a Hold felszínére bocsátották az Apolló- kabin t. Biztos tehát, hogy két—háA nap lebukott a sivatag felett, és Kobienszki, a corvée vezetője várta a jeladást: egy kigyúló fényszórót az erőd falán. De a kis fehér vár némán meredt az alkonyuló sivatagban, mintha elhagyta volna minden élőlény. Valami balsejtelemféle szorongás nehezedett az emberekre. A rabok odagyűltek a műút kezdetére, készenlétben, hogy a fényszóró jeladására egyesüljenek a corvée embereivel. Az állítólagos dr. Borden és a másik két idegen: Lorsakoff és Mac- quart vezették a rabokat. Kiosztottak néhány fegyvert is, keveset, csak amennyit az autón becsempészhettek magukkal. Ott hevert mellettük két ládában az ekrazit. Hiénák röhögtek bántó hangon, és felragyogtak az első halovány csillagok a Szahara sárga dombjai felett. — Az ördög érti — m >r- mogta Kobienszki, a néma, ijesztően elhagyatottnak rémlő erőd felé nézve. — Valami baj lehet —- mondta az egyik katona; — De mi? Hallgattak. — Kiderül rövidesen —• szólt át a rabok felől Lor- jsakoff —, ha a corvée-t leváltják. Már elmúlt az őrségváltás ideje. És semmi. Sötét este hullott a Szaharára. A rabok és a katonák csak szemben álló, ormótlan árnvcso- •móknak látták egymást. Végre nvílt az erőd kapuja. Jól látták a messzeségből is, a belső lámpák kiszűrődő fénvénél. hogy az erődből egy katona jön .. s Egyetlenegy! És a kapu nyomban berom esztendő múlva útba indul az első űrhajó a Hold felé. Az persze nem kizárt, hogy e feladat végrehajtásában áldozat is lesz; sőt, már van, hiszen az Apolló-kabin- ban pusztult három űrpilóta is egy Hold-utazást előkészítő kísértetheti vett részt... — A tudós ember hogyan fogadja a fantasztikus irodalmat? — A tudományos-fantasztikus irodalom, ha a kor tudományos eredményeiből indul ki, ismeri jól és érti is, sokat megsejthet. Persze, a valóságban nem minden úgy történik majd, ahogyan elképzelik. Annák idején a mitológia szerint Ikarus azért pusztult el, mert túl közel került a Naphoz, s elolvadt a tollakat rögzítő viasz. Ma már tudjuk, hogy minél nagyobb magasságokba emelkedik az ember, annál hidegebb van. Verne hősei már ismerték a lőport, amely nagyobb távolságba tudta repíteni az ágyúgolyókat. „Természetes”, hogy űrhajójukat is egy ágyú lőtte ki. Verne azonban már sok mindent megsejtett, ami ma beigazolódott: például a súlytalanság állapotát. Amit ma írnak, abból is sok minden valóságra válhat, persze másképp, mint ahogy elképzelik, hiszen csak a mai tudományos eredményekre támaszkodnak; — Lesz-e „magyar űrhajó?... — Egyelőre elképzelhetetlen, már a költségek miatt is. Egy kilogramm hasznos teher fellövése 8 ezer dollárba kerül. Egy Vosztok-űrhajó súlya öt mázsa.. i Azt jelentené, hogy Magyarország egyévi beruházási keretének nagy részét fölemésztené egy „hazai” űrhajó felbocsátása. Dr. Echter Tibor az órájára nézett. Magam is végeztem az interjúval. — Ne haragudjon — mondta bocsánatkérően —, szeretném meghallgatni dr. Lányi György előadását, Nagyon érdekel a témái (hátai) csukódott mögötte. A hosszú úton, miközben a porhullámok el-elfedték, lassan, nyugodtan közeledett az árny ... Már csak néhány lépés választotta el a corvée-tóL Most végre felismerték. — Troppauer! — kiáltotta az egyik katona. Valóban a költő volt. Most már bizonyossá vált, hogy valami történt — Fiúk! — mondta, amikor az őrséghez ért — Azért küldtek engem, mert én a rabokkal is jóbem vagyok... Baj van. A katonák többsége az utolsó percben meggondolta a dolgot A főbűnösöCélia, Rosalinda és Orlandp — Páva Ibolya. Margittay Ági Jászai-díjas és Gond* György — az Ahogy tetszik Shakespeare-vígjáték egyik jelenetében, az egri Gárdonyi Géza Színház színpadán. Lophat-e tyúkot Fantomas? A fiú ősszel szabadult a börtönből, tele van keserűséggel. azt mondja, tróger- munkát végeztetnék vele a gyárban, a fizetség annyi, hogy abból rendesen élni nem lehet. Nálánál idősebb asszonnyal lakik együtt, aki negyedik hónapos terhes, nem házasodtak össze, mert első férjétől még nem vált ei törvényesen. Város széli földszintes ház, tűrhető ízléssel berendezett. Csengetésre az asszony nyit kaput, „férjét” várta, ilyen tájban szokott érkezni, ha nappalos. — Szeretjük egymást, jól meglennénk. ha keresni engednék rendesen. Még egy tárgyalás hátra van, kimondják a válást, utána összeházasodunk hivatalosan is. Higgye el. jó fiú ez nagyon, ha börtönben volt. akkor is. Nem lopott vagy rabolt, verekedésért büntették. Szemben ül velem a „jó fiú”. Jóképű, tiszta szemű, őszinte embernek látszik, — Apró gyerek voltam, szüleim elváltak, s engem mostoha nevelt. Nem mondhatok rá különösen rosszat, csak azt. hogy tanulni szerettem volna, iskolázni, ő meg arra beszélte rá az apámat. hogy valami mesterségre adjon .. Volt egy hely a falú végén, úgy hívták, hogy ' Akasztófa. Senki sem tudta, hogy kit akasztottak fel ott, de nappal se nagyon merészkedtek arra az emberek. Barátságtalan hely volt. pár fűzfa és sűrű bozót. Apám egy fél napig keresett, amíg a bokrok alatt megtalált. Csúnyán megpofozott és villanyszerelő lett belőlem. — Katonaságnál megszereztem a gépkocsivezetői jogosítványt. A vágöhídnál kaptam állást, előbb villany- szerelői minőségben dolgoztam. aztán a nagy hűtőkocsira raktak. Mindig úton voltam. kerestem szépen, nem érdekelt a világ más fájdalma. Egy fuvar alkalmával történt, ami történt. Megálltunk az egyik út. menti csárdánál, cigarettát és kon- zervet vettünk. Ott volt egy részeg társaság, belekötöttek a segédvezetőmbe. „Gyere ki az anyád erre-arra. szétvágjuk az agyadat!” Én léptem ki az ajtón elsőnek. Egy hó- rihorgas alak kezében kés • volt és szúrni akart. Kato- náéknál sportoltam is. öklöztem, s amit ott tanultam, annak köszönhetem az életemet. Félrehajoltam a szúrás két bezárták, a többi elhatá rozta, hogy nem csinálja e> a marhaságot, és megvédi ;r erődöt... Nagy csend támadt Az erőd falán kigyúlt a fény. De nem jeladásból. Nyolc-tíz reflektor pásztázta egymást, keresztezve a sivatagot... — Ostobaság! — kiáltotta Lorsakoff. — Nem fognak ránk lőni.., — Azt üzenik a fiúk — jegyezte meg Troppauer —, hogy aki fegyvertelenül jön, azt bebocsátják. Különben lőnek. A vízcsapot lezárják, és nem nyitják ki, csak ha mindenki megadta magát... Döbbent szünet következett. Az erőd felől egy rekedt hangú madár folyton azt ismételgette: „Kirágá ... kirá- gá,.. kirágá ..Szél rohant át a Szaharán, és zizegve röpült a por.... — Azt üzeni nektek az őrnagy, hogy a corvée térjen vissza az erődbe, a rabok foglalják el a munkahelyüket és akkor nem vesz tudomást arról, amit terveztetek . . . Csak a vezetőket bünteti meg — és sóhajtva tette hozzá. — Magát, Kobienszki, valószínűleg felkötik... De hát ilyen az élet. egyszer lenn, egyszer fenn. — Ne hallgassatok rá! — üvöltötte Kobienszki. — Csupa hazugság, amit mond ... — És nálunk az ekrazit! — kiáltotta Lorsakoff. — Ha kell, akár az egész erődöt a levegőbe röpítjük! Kevés lelkesedéssel találkozott az elszánt biztatás. Csak Troppauer felelt, hasonló harsány hangon: — Majd hülyék • leszünk meghalni magukért! Minek másszunk bele a csávába, ha ép bőrrel szabadulhatunk?! Ne jöttek volna ide«., — Te kutya! — horkant fel Kobienszki, és Troppauer előtt termett. — Majd meg- tanítlak, hogy a hülye verseiddel törődj, és... Verseinek gyalázására Troppauer természetesen pofon ütötte Kobienszkit, aki azután hosszú ideig csendben feküdt a földön. Lorsakoff revolvert rántott, de az egyik rab kiverte a kezéből. Macquart-t két katona ragadta meg. — Nem vagyunk bolondok meghalni magukért! — kiáltott a Mikulás-szakállű. — Troppauernek igaza van. — Egyék meg, amit főztek... — mondta egy másik csontváz, és aszott karját magasra emelve, az öklét rázta dr. Borden felé... Tíz perc múlva az egész corvée fegyver nélkül visz- szatért az erődbe, és mag'á val hozta megkötözve Kobienszkit, Lorsakoffot, Macquart-t és dr. Bordent. A rabok csendesen várták, hogy döntsenek a sorsukról... (Folytatjuk) elől, s bal kézzel elhelyeztem az áll csúcsán az‘ egyenest. Minek részletezzem, egy órát se haladtunk az országúton. élénkbe vágott egy URH-s kocsi és két rendőr ..leszerelt” a volán mellöl. Négy hónapot nyomtam le. Tizenhét dicsérettel szabadultam. de munkát nem kaptam sehol A rendőrség segített aztán. „Utógondozás’’, ahogy ők mondják. — És a helyzetével elégedetlen? — Ki lehetne elégedett, ha nyíltan trógernak tartják. A műhelyeket, az udvart söpör- tetik velem. Most legtöbbet a raktárban vagyok., Egy rossz villamos targonca állt az udvar sarkában, megre- paráltam. nem engednek rá, azt se mondták a javításért, hogy köszönöm. Egy nap fei- -■ mentem az igazgatóhoz: kér- ■ tem. engedje, hogy a szakmámban dolgozzam. Azt mondja az igazgató, de igen esúfondárosan: maga flekkes ember, priusza van, néni akarna mindjárt az én helyemre ülni?! Irtó rosszul esett. Egyszer voltam a szakszervezetnél is panaszra, telefonáltak a gyárba, hogy mondják csak, miért nem segítenek ezen a fiún, azok meg úgy kezdik mindjárt, hogy hát ez börtönben ült, és a többi, s ezzel el van intézve minden. Nézze, nélkülözni lehet, ha az embernek van elég pénze, de nem lehet. ha jóformán élelemre se futja. Az igazgató is falusi ember volt valamikor, azt mondják, a felesége egész tyúkfarmot tart. Sokszor az jár az eszemben, egy éjjel besurranok a farmjára, ellopok pár tyúkot, a többit meg szétzavarom; és otthagyok egy cédulát, mint Fantomas ... Legalább így bosszúmat tölteném rajta... Villanyszerelő és gépkocsivezető. Szakember. Alig túl a harmincon És vesszen eL szenvedjen és bűnhődjön sokszorosan, söpörje csak a gépek alját, mert „flekkes”. Mert a rossz források táplálta „közszellem” duplán bélyeget sütőt rá. „Te börtönben ültél, te nem lehetsz olyan ember, mint mi vagyunk! Mi különbek vagyunk nálad. Tenálad!” Előítéletek ferde rácsai zárják körük kényszerítve a belső száműzetést. Közszellem. Mélyre tápod emitt. „trónt” nyújt amott. Az egyszer büntetett ember nem lehet szakmunkás emitt. a visszaeső, többszörös bűnöző rangot kaphat amott. A mérleg nyelve szfe szélye« rángatózás. — Én csak kis porszem vagyok. egy kő alatt. Egy nagy kő alatt... „Otthagyok egy cédulát, mint Fantomas..Visszafelé az úton nem hagy nyugodni a kérdés. ' Szeretném megkérdezni mindenkitől: lopjon-e tyúkot Fantomas? Lophat-e?! A kövek ránehezednek a porszemeikre. Pataky Dezső
