Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
Meddig tart a türelmi idő? f A gazdaságirányítás — az előkészítési elveknek megfelelően — január elsején egyszerre változott az egész népgazdaságban, szerteágazó és egymással összefüggő intézkedései egyidejűleg léptek életbe. Természetesen ma még nem állítható, hogy mindenütt következetesen alkalmazzák az új irányítási és gazdálkodási módszereket. Nyilvánvaló, hogy ehhez időre, türelemre, tapasztalatokra van szükség. Annál is inkább, mert a. gazdasági életben a változások nem egyik napról a másikra születnek, hanem hosszan tartó folyamatokban érlelődnek meg. Az új irányítási rendszert bái-milyen igényesen és sokoldalúan készítették is elő, a változást, a gyakorlati alkalmazás minden lehetséges hatását nem láthatták előre. A türelmi időszaknak tulajdonképpen az a funkciója, hogy gondos elemzéssel, szüntelen vizsgálódással elhatárolja a véletlen, a gyakorlatlanságból eredő hibákat, zökkenőket azoktól, amelyek általánosak, s éppen ezért korrigálásra, javításra szorulnak. Ám mindennek az a feltétele: hagyjuk az új mechanizmust kibontakozni, működni. A gazdaságirányítási rendszer kibontakozását megillető türelem azonban nem ad felmentést az aktuális és konkrét gazdasági feladat megoldása alól. Éppen ellenkezőleg: az új mechanizmus előnyeinek érvényesülése feltételezi a vállalatok cselekvő magatartását, a sűrűsödő feladatok eredményes megoldását. A nagyon is időszerű tennivalók közül ezúttal csupán egyet ragadunk ki. Gazdasági növekedésünk egyik kulcsproblémája a hatékonyabb külkereskedelem. Mivel a nemzeti jövedelem egységnyi — 1 százalékos — növeléséhez ennél nagyobb mértékű többlet-importra van szükség, ma már nemcsak arról van szó, rendelkezünk-e megfelelő mennyiségű exportáruval, hanem: milyen gazdasági hatékonysággal kapcsolódunk be értékesítésükkel a nemzetközi munkamegosztásba. Ha ugyanis ez a hatékonyság rossz vagy nem kielégítő, akkor az exporttermékek előállítására fordított munkát, költséget a világpiac nem ho- norália, a hazai munkabefektetés egy része nem térül vissza az árban. Az új gazdaságirányítási rendszer a nemzetközi munkamegosztásban való hatékonyabb részvétel érdekében az egységes devizaszorzók bevezetésével megteremtette a külső és a belső piac közvetlen és gazdasági kapcsolatát. Mivel az árbevétel és a nyereség most már a külföldi piacok értékítéletétől és a kapott deviza- bevételtől is függ, nyilvánvaló, hogy a vállalatokat saját anyagi érdekeltségük ösztönzi és kényszeríti az export gazdaságosságának állandó javítására. A külső és a belső piac összekapcsolása természetesen önmagában még nem garantálja az export gazdaságosságát. Igen sok iparvállalat olyan gyártmányválasztékkal, technológiai színvonallal és exporttermékkel rendelkezik, amelyeknek devizabevétele — a hivatalos szorzókkal átszámítva —■ gyakran még a vállalati kiadásokat, a termelési és értékesítési költségeket sem fedezi hiánytalanul. Az új iránvítási rendszer — hogy a vállalatok anyagi érdekeltsége ne szenvedjen csorbát — olyan átmeneti intézkedést is tartalmaz, amely állami visszatérítést juttat azoknak a vállalatoknak, amelyeknek exportja az érvénybe lépett rubel- és dollárszorzó mellett nem gazdaságos. A visszatérítés — a hiányzó vállalati bevétel pótlása az állam, a közösség zsebéből — azonban nem örök időre szóló juttatás, amely felmenti a vállalatokat az export gazdaságosságának javítása alól. Ellenkezőleg: az állami visszatérítés a vállalatok kezdeményezését, sürgős és konstniktív cselekvését igényli. Ezúttal figyelmen kívül hagyjuk e problémakör társadalmi és etikai vonatkozásait, s csak a praktikus szempontokat és követelményeket említjük. Vállalati kezdeményezésekre, tettekre van szükség, egyebek között azért is, mert a visszatérítés, az állami juttatás összese és mértéke 1969-ben és 1970-ben fokozatosan csökken. Az állami visszatérítés a külkereskedelmi forgalom közgazdasági eszközökkel történő irányításának egyik ténvezőie, melynek kettős funkciói a van: elősegíti a népgazdaság számára nélkülözhetetlen exportforgalmat, de emellett korlátozza is a gazdaságtalan, a nem kívánatos exporttevékenységet Éspedig azzal korlátozza, hogy a vállalat egész exportjára 1968-ra megállapított visszatérítés mértéke csak minimális nyereséget biztosít 1969-ben és 1970-ben azonban a visszatérítés fokozatos csökkenése legfeljebb a termelési költségek és az exportból származó árbevétel különbözeiének mérséklését teszi lehetővé. Ily módon az állami visszatérítés alkalmazása — a nyereségérdekeltségen keresztül — a termelési és az exportstruktúra javítására készteti a vállalatokat. Nyilvánvaló, hogy a visz- szatérítésben részesülő vállalatoknak már az idei évben eredményesen kell munkálkodniuk az exporthatékonyság növelése érdekében. Minimális követelmény: az ex- . port-termék összetétel módosítása úgy, 'hogy annak gazdasági-pénzügyi hozama pótolja a visszatérítés 1969-ben és 1970-ben bekövetkező csökkenését. Valójában azonban ennél nagyobb mértékű javulásra lesz szükség. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a rosszul értékesíthető exporttermékek világpiaci ára is csökken. Másrészt: a dolgozók növekvő bérének és személyi jövedelmének anyagi fedezetét csak a nagyobb nyereségtömeg bMn. síthatia. Utalnunk kell arra is, hogy miközben a visszatérítés összege csökken, az export mennyiségének növekednie kell, amiből az következik. hogy a vállalati erőfeszítéseknek a jelenleginél szélesebb körben kell megalapozniuk a ver—vké- nesséeget és a kivitel gazdaságosságát. Az állami visszatérítés indokoltságát, mértékét az illetékes szervek az érintett vállalatoknál 1968—1970 időszakára vizsgálták, s erre a három esztendőre határozták meg a költségvetésből fizetendő visszatérítést is. A visszatérítés összege és mértéke vállalatonként eltérő, ám a csökkenés üteméből kiolvasható, hogy meddig tart a „türelmi időszak”, amely alatt meg kell szüntetni a veszteséges, az állami vissza- 4 • -'‘A—~ <■—-dó iparcikke - exportját. Ez azonban még félmunka, mert egyidejűleg ki kell fejleszteni s piacra * kell vinni azokat az új termékeket, amelyeknek értékesítése állami támogatás nélkül is elegendő nyereséget szerez a vállalóinknak. Garamvölgyi István A PANASZOS Aktatáskájában legalább kétkilónyi papír. Megsárgult, elpiszkolódott, meggyürött jegyzőkönyvmásolatok, végzések határozatok és ki tudná felsorolni, hányféle fajtájú és tartalmú irat. A kopott, sárgás színű aktatáskával több mint két éve járja a különböző hivatalokat, intézményeket, megfordult már minden jelentősebb megyei, sőt országos fórumon. Vélt sérelme egy percnyi nyugtot sem enged neki, kitartóan kopogtat az ajtókon, újra és újra elmondja panaszát, érvel, vitatkozik. Éles szavakkal bírálja, ostorozza azokat a községi vezetőket, akik — szerinte — jogtalanul, elvtelenül járnak cl vele szemben. S ha ezen túljutott, akkor másokra Is sor kerül. Szavai túlfűtötten, izgatottan csengenek, nagy belső feszültségről tanúskodnak. Egymás után sorakoztatja fel érveit s a kopott aktatáskából iratok halmazait szedi elő bizonyítékul. Egy pillanatra sem hökkenti meg, hogy szaval nincsenek összhangban az előszedett jegyzőkönyvekkel, határozatokkal. Mindent megmagyaráz, hogy itt és itt azért nem hoztak számára megfelelő döntést, mert neki nincs „felsőbb” pártfogója, amott, azért, mert ő senkinek sem fizet féldeciket s így nem tudja a maga javára eldönteni az ügyet. A többiek persze, azok másképpen viselkednek. Itatják a vezetőket, ferdén állítják be a dolgokat, alaptalan indokokra hivatkoznak, személyi összeköttetéseik vannak — így természetesen ö nem is boldogulhat. De ha egyszer valóban őt is meghallgatná valaki, ha egyszer ő Is elmondhatná a színtiszta igazgságot — akkor az ő javára billenne a mérleg. Aztán veszi a kopott aktatáskát, elrakja a gyűrött iratokat, s megy tovább. Másik Intézmény ajtaján kopogtat — ki tudja hányadszor — hátha meghallgatja őt is igazán valaki. Dolgozni alig jut ideje, szabadsága, estéje nincs, hiszen mennie kell újra cs újra kezében a sorsdöntő iratokkal. Vonaton autóbuszon a szomszédjának vázolja ügye lényegét, bízva a megértésben. Már mindek! ismeri. Ha belép valahová, ijedten menekülnek előle, s csak úgy nevezik a : Panaszos, Neve elszürkült, lényének alapmotívumává a panaszkodás vált. Érdekes lenne egy statisztikát összeállítani, hány ember mennyi ideig foglalkozott már ügyével. Hány embertől rabolt el értékes órákat, napokat vélt igazsága bizonyítása érdekében. S "közben hány embert vádolt, sértett meg alaptalanul. Persze, a Panaszost ez nem érdekli. Kopott aktatáskájával, gyűrött iratainak tömegével fáradhatatlanul jár-kel, s kopogtat újra az ajtókon. Sajnos eddig még nem akadt senki, aki megmondta, volna neki, hogy mániákus panaszaival az ajtón kívül tágasabb. (kaposí) Hiánycikk ötletes, friss és hasznos. Csak ilyen jelzőkkel lehet minősíteni azt a vállalkozást, ami a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz villanyszerelő részlegének nevéhez fűződik. Nagyon rövid idő alatt hozzákezdtek a tv-antennák gyártásához. Megkeresték a Vasműszaki Nagykereskedelmi Vállalatot, és felajánlották. hogy ezt a hiánycikknek minősülő árut ők leszállítják. Mondanunk sem kell, a nagvker szinte kapva kapott az alkalmon. Gyorsan megkötötték a szerződést, amely szerint a gyöngyösiek egyelőre 125 ezer forint értékben állítanak elő tv-antennákat. így kezdődött. Hogyan fo’yfatódott? Treiber Rudolf, a részleg vezetőié készséggel adja a tájékoztatást. Bevonták a családtagokat az antennák elkészítésébe. A ktsz dolgozóinak hozzátartozói közül most ötvenen alakítottak ki otthon, a lakásban egy kis sarkot, ahol a „műhelyt” berendezték. Volt- bedolgozókkal munkáról, a megbecsülésről, a perspektíváról. És termé- sztesen a megéhetésről is. Nevetséges, de így van: az én fizetésem 1911 forint, az általam bétán'toli segédmunkás pedig 2300 forintot keres. Erre aztán ezer és ezer példát tudsz keresni... a zöldfülűségről elmondtál. Sajnos, sokan vagytok. De mégis: úgy érzed, mindent megtettél. elkövettél, hogy ne ktv legyen? Diplomával segédmunkásnak Bizonyítás, de hogyan? — Miért akartál elmenni segédmunkásnak? — Ne nevess ki, de így van. Hetedmagauimal — valamennyien mérnökök — bementünk a személyzeti osztályra és kértük, hogy vegyenek át bennünket segédmunkásnak, Becsületszavamra: kértük. Nagyon komolyan akartuk. Nézd. Nekem meghalt az édesapám, édesanyám még két kiskorú gyereket nevel. Illene segíteni őket. De miből, hogyan? Meg aztán egyszer családot is jó (enne alapítani. Sokat mosolygok, amikor hazamegyek a falumba. A régi barátok — javarészt tsz-ekben, ktsz-eknéi, gépállomásokon dolgoznak — nem tudják, hogy mennyit ér az én diplomám. Azt hiszik. komoly, jól fizető beosztásom. munkám van. Ha megmondom az igazat, nem akarják elhinni. Többnek már kocsija, háza van. Joggal mosolyoghatnak rajtam... — Sok hozzád hasonló ugyanilyen körülmények között élő dolgozó fiatal mérnököt ismerek. Aláírom, amit az üzembe kerülésről, az üzemvezetésről, a különböző beosztások „megszerzésérői”, — Vártam ezt a kérdést. Akkor figyelj: kitűnővel végeztem el az egyebemet. Úgy véleményeztek — itt a papir, olvasd ei —, hogy nagyon alapos az elméleti, a gyakorlati tudásom. S azt javasolják, hogy kutató vagy speciális feladatokkal bízzanak meg. Értékeimet, tudásomat így kamatoztathatják legjobban. Ezt a papírt a főnökeim közül valamennyien elolvasták. Három újításomat elfogadtak, bevezették a termelésben. szakdolgozatommal megnyertem egy országos versenyt, felmérést készítettem az anyagmozgatás gazdaságosabbá tételére, megkönnyítésére. Ennek ellenére még most is kazánfelelős vagyok. Négy hónappal ezelőtt. itt. a gyár egyik üzemében járva megfigyeltem, hogy milyen gazdaságtalanul készítenek néhány speciális alkatrészt. Nem szóltam senkinek készítettem egy tervet, majd felkerestem az üzem vezetőjét, s elmondtam elképzelésemet. Kikérte magának. hogy ez az ő üzeme, s ők is foglalkoznak a témával Még a mai napig is úgy gyártják az alkatrészeket. Szóval, ez van. De nézzük meg a másik oldalát is: tegyük fel. én az egyetemen egv rnagolós voltam, bevágtam a tételeket, a rajzokat, — aki ezt hiszi, próbálta meg — s szorgalommal megszereztem a diplomát. Most kiderült. hogy nem értek semmihez. nem felelek meg a követelményeknek De akkor miért nem szólnak, miért nem mondják meg. hogy ezért és ezért vágyók kazánfelelűs. Mindegy, hot>y mit, csak valamit mondanának. Tudod, hogy mennyibe kerül az államnak egy mérnök kitaníttatása? Milliókba. És most még aprópénznek sem használnak. Hidd el. ón nem vagyok zseni, tudom, sohasem lesz Nobel-díjam, de százszor. ezerszer, milliószor többet tudnék adni magamból, mint most. Szívesen állnám a próbát. Ha elvéreznék, széttépném a diplomámat. Nem könnyű ám itt labdába rúgni, a csapatokban bérelt helyek vannak... Hagyják• hogy elkallódjanak — Mit gondolsz, ebben a megyében hány fiatal mérnök hányódik, kallódik vgy. mint te? Akik olyan munkát végeznek. amelyhez nem szükséges a mérnöki diploma? — Száznál biztosan többen vagyunk. Majdnem mind ismerősöm. Bármelyiket megkérdezheted. ugyanazt a lemezt teszi fel, mint én. De járj utána, hidd el. megéri. Elmehetsz a Mátravidéki Fémművekbe, Hatvanba, Gyöngyösre, vagy bármelyik egri üzembe. Mindenütt találsz hozzám hasonlót — Ismersz olyan fiatal, hozzád hasonló korú. képzettségű mérnököt, akinek sikerült. akinek „kijött” a lépés? — Nálunk ketten vannak. De ne kérdezd, hogyan csinálták. fogalmam sincs róla. Tudod mire leszek kiváncsi? Figyeld csak majd meg. Ha megírod, amit elmondtam. nem azzal törődnek majd. nem azt vizsgálják, hogy igaz-e vagy sem. így van-e vagy másképpen hanem hogy ki volt a riportalany. ki informált téged. Hidd el. én már ezen egyszer átestem. Valmennyien gyanúsak leszünk..." — Pesszimista vagy? Elkeseredtél? — Miért kérdezed? Nem beszéltem még eleget magamról? Hadd mondjak el még egy érdekes esetet. Amikor Csehszlovákiában voltam gyakorlaton, feltűnt, hogy az üzemekben milyen sok technikus. mérnök dolgozik. Egyszer találkoztam az üzem vezetőjével. s elmondtam, hogy ez nálunk pont fordítva van. Meglepődött és a következőket, mondotta: jól néznénk ki. ha a szülést az ápolónő vezetné le. a nőgyógyász orvos pedig a szomszéd szobában sakkozna... Azóta sem Mejtettem el ezeket a szavakat Koós József olyan is. aki a mosógép motorját szerelte ki. persze szakember segítségével, és most ezt a motort használja a különböző műveletek elvégzéséhez. Ugyanis a ktsz csak az anyagot adja, a bedolgozótól pedig a már nvlon-tasakba becsomagolt árut veszi át. Mi lesz, ha a szerződésben lekötött antennákkal elkészülnek? A folytatás: újabb 125 ezer forint értékű antenna. aztán az állólámpák következnek. mintegy- 300 ezer forint értékben, majd újabb áruk, hogy az év végéig az egymilliós termelési értéket elérhessék. Gond nincs semmivel Miért jó ez a bedolgozó rendszer? Minden hasznát nem győznénk felsorolni, de a legfontosabbakat megemlítjük. Mindenekelőtt: ritkán kapható árucikket biztosít a kiskereskedelemnek, illetve a vevőnek. Kereseti lehetőséghez iuttat olyan embereket, akik családi okok miatt nem tudnának másként munkába állni. Persze, nemcsak valami jótékonykodás vezérli a ktsz villanyszerelő részlegét. Hiszen a bedolgozókkal minden rezsi nélkül tisztes haszonra tesz szert. Legalább nyolc százalék erejéig. És még csak gondja sincs semmivel. Folytassuk? Felesleges. Ebből az egyszerű példából is kitűnik, hogy a gazdasági irányítás új formája milyen lehetőségeket nyitott meg a termelés, a kereskedelem, az ellátás területén. Csak egy kis rugalmasság. egy kis szemfülesség. egv kis vállalkozó kedv kell és máris kipipálható egv tétel a hiánycikkek listájáról. Legalábbis a most ismertetett esetben. Az emberek „kéznél vannak’ Gondoljuk csak el: akár1 még egy évvel ezelőtt is ilyen egyszerűen ment völna minden? Nem kapható tv-anten-' na? Nosza, majd mi legyártjuk! Ennyi lett volna az egész? De nem ám! Nem állítjuk, hogv minden gondunkon az előbbi módszerrel azonnal segíteni lehet. De azt állítjuk, hogy minden gondunk megoldása-- nak legfőbb lehetősége a január 1-vel bevezetett reform Ha a szükséges emberek is „kéznél vannak” hozzá. A gyöngyösi ktsz-ben a megfelelő emberek sem Hiányoztak. (gmf) Alumínium (MTI foto — Búd György felvétele)
