Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-08 / 57. szám

Hatszázötven fehér Nők az özemben — Nők, mindenütt nők. Fehér köpenyben, uniformizált kül­sővel, szorgalmasan, újrais- méteit mozdulatokkal, hat- százötvenen ebben az üzem­ben. Félvezetőket szerelnek össze Olyan parányi alkat­részekből hogy csak a sze­mük érzékenységére nem is bízhatják makukat nagyítót használnak. A teremben kellemesen temperált hőmérséklet, labo­ratóriumi tisztaság, könnyű munka. Látszatra minden a legkényelmesebb, a legkelle­mesebb. A fehér köpenyeket érző. gondolkodó lényeik hordják. Kérdés: hogyan gondolkod­nak. hoevan éreznek, hogyan ítélik meg ők a saját helyze­tüket? Betanított munkás. Furcsa a kifejezés, mert minősít Aá ezt a ..rangot" kapja az üzemben, az több ugyan a segédmunkásból, de kevesebb a szakképzett munkaerőt 5L Csak egyetlen műveletre ta­nították meg. Szinte a fel­tételes reflex ereiéig idegző- dött belé a mozdulat Fegyveres Zita Is betanított munkás, pedig vegyésztech­nikus! képzettséggel rendel­kezik. Erről a munkakörről álmodott annak idején? Nem. De itthon. Gyöngyösön nem talált jobb állást A tejüzem­ben „felfogadták” volna por­tásnak. Nem akart hinni a fülének, amikor ezt közölték vele. Akik a portásságot fel­kínálták neki. azok is cso­dálkoztak. hogy nem kap két kézzel utána. Kölcsönös volt a megrökönyödés. Ilyen az élet Itt akar megöregedni, eb­ben a munkakörben ? Szó sem lehet róla. Egyetemre készül, vegyészmérnök akar lenni. Nem könnyű ez. mert az üzemekben a nőket még ma is másként ítélik meg. mint a férfiakat A nők csak nők. Olyan másodhegedűsfé­lék szerinte. Idáig ezt tapasz­talta. Pedig azt mondja, a nőknek sokkal fejlettebb a gyakorlati érzékük, mint a férfiaknak. Ez az ö véleménye. Egészen másként nyilatko­zik Fülöp Margit, aki vegyész- technikusi képesítéséinek megfelelő beosztást kapott. A félvezetők galvanizálását bíz­ták rá Olyan feladat ami­ben kamatoztathatja szaktu­dását Elégedett ember. Ügy érzi, itt az üzemben egyenértékű munkaerőként kezelik a nőket Neki ez a tapasztalata. Szó sincs róla. nem akar kikötni végleg a galvanizá­lásnál. Az egyetem a cél. a mérnöki oklevél. Hogy ma­kor kezdi meg? Majd csak jövőre. Miért éppen jövőre? Semmi sem indokolja pont ezt az időpontot de így ter­vezte eL Milyen .karrier” vár itt, az Egyesült Izzó gyöngyösi üzemében a nőkre? Mennyit emelkedhetnek felfelé? Mészáros Judit annak ide­ien anyagi okok miatt adta tel álmát, az egyetemet. Érettségivel betanított mun­kás lett, aztán évekkel később emelkedett a „ranglétrán”: felvitte a bérelszámolói be­osztásig, Kimutatások, táblá­zatok; veszik körül, olvassa a mblikák adatait, a teljesít­mények számait. hogy a munkadíjakat állapíthassák meg ezek alapján. És azután? Később? Nem valami, széles a látóhatár. Hosszú évek után elvileg a művezetői beosztás váromá­nyosa lehet. Elméletileg. Gyakorlatilag? \Iány száz társa szeretne Hőbbre lépni, vinni valami­Vágyak és sorsok — re. ha már annyi évet lehú­zott itt? Nagyon sokan vannak. Az általános iskola nyolc osztályát végezte el Poczik Júlia. Adminisztrátor, kimu­tatásokat készít. Gondolko­zik azon. hogy tanulni kelle­ne valamit, de még semmi terve nincs. Valahogy majd lesz. Túl sok lehetőséget nem lát A katedrát cserélte fel a „betanított munkás” besoro­lásért Török Ibolya. Képesí­tés nélküli tanítóként dolgo­zott egy évig, de a tanárkép­ző főiskolán megszüntették a levelező tagozatot édesanyja kevés jövedelméből pedig nem tellett a bentlakásra. Az ő keresetét nem tudta vol­na nélkülözni a család. Ma­radt a dióda. Ez sem ment könnyen. Hogy mi lesz vele a jövőben? Egyelőre férjhez megy. Még májusban. < A férje tanult a faiskoláit! a tanári oklevelet nemsokára kézhez is kapja. Ügy érzi Püspöki Cyőzöné, hogy ezért az oklevélért elég sok áldo­zatot hozott ő is. Le kellett mondania a szórakozásról, de még a pihenés egy részéről is. Mindent a cél eléréséért kellett tenni: cipőt tiszti ta­ni hajnalban kelni, elnézni a férj idegesebb hangulatát és még egy sor mást Győzte türelemmel? Mu­száj volt Ha akadt gyengébb pillanata, amikor az egész ta­nulást elátkozta, a józanabb megfontolás már felülkere­kedett. benne a következő percben És ő? Nem elégedhet meg az általános iskolai bizonyít­vánnyal. Tudja, néki is ta­nulnia kell, legalább az érettségit meg kell szereznie. KelL Most majd ő következik. Sorsok, emberek, nők. Vá­gyak, tervek, csalódások, kényszermegoldások. Nincs uniformizáltság, legfeljebb csak' hasonlóság. Kisebbség­ben vannak azok. akik bele­törődtek a sorsukba. A több­ség akar valamit, határozott célt lát maga előtt. El is érik, ha út közben nem csügged­nek eL Statisztika? Mit mondhat­nak az adatok? Murányi László, a személy­zeti osztály vezetője számok­kal reprezentál Egy év le­forgása alatt négy egyetemi végzettségű nőt alkalmaztak, korábban csak egy volt. Har­minc női dolgozó tanul a gyáregység létszámából. Van tehát fejlődés. Igaz. a legmagasabb pozí­ció az osztályvezetői megbí­zatás, amit nő tölt be. Négy mémöknő beosztottként dol­gozik. De azt látni kell, mi volt a helyzet azelőtt 1 A nőbizottság vezetője Hannos Jánosné. ö is a fej­lődést hangsúlyozza. Azon le­hetne vitatkozni, hogy elége­dettek-e az arányokkal: két női dolgozójukat választották be megyei szintű szervekbe, városi tanácstag, pártbózatt- sági tag viszont egy sincs kö­zöttük. De a nők helyzete is saját­ságos. Anya, feleség, háztar­tást vezet, a gyárban három műszakban dolgozik: renge­teg a tennivalója. Közéleti szereplésre csak kevésnek jut ideje és energiája. A le­hetősége azonban mindenki­nek adva van. ha kell, a se­gítséget sem nóIikülözL így van ez itt, a gyáregységben IS; Könnyű lenne hangzatos kifejezéseket. használná, a tényeket azonban tudomásul kell venni. Ezzel fejezi be Hannos Já­nosné. köpeny A tegnaptól a máig Mit tehettünk volna ma­gunk is: felmértük a ténye­ket. megpróbáltuk ezeket a személyes indulatoktól, imp­resszióktól leválasztani, az ellentétes töltetű véleménye­ket is felvillantani, hogy a valóságot minél teljesebben ragadhassuk meg. És a lényeg csakugyan ott tapintható ld. hogy a mai helyzetet nem lehet a múlt­tal. az egészen közeli múlt­tal össze nem mérni. A fej­lődés vonalát beli megraj­zolni. Minden rendben ran már a nők közéleti súlyának, tár­sadalmi és gazdasági rangjá­nak megtalálásában? Nincs még. Kísértenek a tegnap­előtti nézetek, kicsorbulnak még sorsok a hétköanapok szürke akadályain, de látjuk a holnapot És a ma miatt sem ke® szégyenkeznünk Sőt... I G. Molnár Ferenc A ROMANTIKUS elneve­zésű csapat vezetője, Király Sz. Bertalanné, középkorú, mosolygós asszony. Most ép­pen otthon tevékenykedik a ház körük megetette a ba­romfiakat, kisöpörte az ud­vart, rendet csinált a lakás­ban. — Honnan kapta a csapat ezt az elnevezést? — A szövetkezeti asszo­nyok emlegetik így a munka­csapatunkat. Pontosan nem is tudnám megmondani, hogy miért. Talán, mert minden munkát a lehető leggyorsab­ban igyekszünk elvégezni. A bükkszenterzsébeti Pe­tőfi Termelőszövetkezetben híre van Királyné munka­csapatának. Híre van, mert az elmúlt évek szorgalmas, jó munkájával nemcsak a vezetők, de a többi asszony elismerését is kivívták. Ami nem egyszerű dolog, hiszen a közös gazdaságban több­ségben vannak az asszonyok, s ők általában nehezebben mondják ki a dicsérő szava­kat. Már csak azért is, mert a bükkszenterzsébetiek r.en, riadnak vissza a munkától, a szövetkezeti tagok inkább ar­ra panaszkodnak, hogy télen Vásárolt egy gitárt és ad­dig gyakorolt, amig játszani tudta Bachot és Villabo­nost. Sohasem politizált baráti körben. — Hagyd a politikát a po­litikusoknak, őket azért fize­tik — mondta barátainak. Akkor mutatott csak érdek­lődést. amikor a képzőmű­vészetekről vitatkoztak Ba­rátai elmondták, hogy Remb­randtot és Verméért tartotta példaképeinek, megvetette az absztrakt festészetet. — Ezek festenek egy fát és úgy festik, hogy az bármi más is lehetne — mondta az absztraktokon gúnyolódva. kevesebb a munkaalkalom. Király Sz. Bertalanné ki­lenc éve dolgozik a termelő- szövetkezetben. Mindig mun­kacsapat-vezető volt, bár dolgozott már a sertéste­nyésztésnél, kertészetben, né­hány esztendeje pedig a nö­vénytermesztésben. S hogy mindig a munka nehezebb részét választotta, bizonyítja, hogy általában 250—290 munkaegysége volt évenként. MOST ARRÓL panaszko­dik, hogy tavaly nem tudott annyit dolgozni, mint szere­tett volna, így kevesebb lett a munkaegysége is. A jöve­delme azonban így is több volt tízezer forintnál. — Kellett is a pénz, tavaly ment férjhez az egyik lá­nyom — mondja. — A fiata­lok rászorulnak ilyenkor a szülői támogatásra. Persze, mindig volt valami nagyobb kiadás az elmúlt években is. Annak idején hat évig volt a férjem a háborúban és a ha­difogságban, amikor hazajött, házat építettünk. Aztán előbb " nagy óbbik, majd a kiseb­bik lányom ment férjhez. Most már a következő évek­ben több jut magunkra is. —- Mire gyűjtenek? Műtermében rengeteg könyvet találtak. A közönsé­ges detektívtörténetektől kezdve olyan műveket is, mint a „Szimbolikus logika elvei”, „Kriptoanalizis” „Tit­kosírás-rendszerek és meg­oldások”, „Számok, a tudo­mány nyelve” „Hogyan hasz­náljuk az esztergapadot?” cí­mű köteteket. Alekszander Ivanovics Be­low, Johann Weiss. Szása, Andrev Kayottis, Emil Gold- fus, Martin Collinsi, Ábel ezredes — ezerarcú ember állt a CIA szakértői előtti Már megelégedtek volna az­zal is, ha bevallja: szovjet hírszerző tiszt. A nyomozók századszor kérdezték tőle: — Ki ön valójában? — Először talán a házat hozzuk rendbe, aztán majd meglátjuk. Nő a kisunokánk, arra is kell gondolnunk. Aztán újra a munkacsa­patra terelődik a szó. — Tizenheten vagyunk — mondja Királyné —, nagyon jól megértjük egymást. Sze­retünk együtt dolgozni, mert mindnyájan komolyan vesz- szük a munkát. — Munka után? — Sok az elfoglaltsága mindenkinek. De kétszer vol­tunk már a Balatonnál, egy­szer pedig megnéztük a me­zőgazdasági kiállítást A szö­vetkezet fedezte a költsége­ket. — A VEZETŐK tehát tö­rődnek az asszonyokkal? — Törődnek. De ki is har­coljuk a törődést — mondja mosolyogva —, mert ha ki­jön az elnök a földekre, megnézni, hogy miképpen halad a munka, akkor min­dent elmondunk neki, ami nem tetszik, vagy érdekel minket. Lehet, hogy a Viharcsapat a jó munkán kívül egy kicsit ezért is kapta a nevét? (kaposit AsViikőf eíéfártíÉ a minden részéről összegyűj­tött bizonyítékokat, látta, hogy tovább nem adhatja ki magát visszavonultan élő, a politikával mit sem törődő festőnek, így válaszolt: — Rudolf Ábel vagyok Ennél többet a legképzet­tebb CIA- és FBl-nyomozók sem tudtak kicsikarni tőié Előzetes letartóztatása idején, a bírósági tárgyalás alatt, de később, a fogságban sem árulta el hazáját. Ezt a tényt mindennél hitelesebben iga­zolja, hogy miután a CIA ke­zére került, a szovjet kémel­hárítás és hírszerzés egyet­len embere sem bukott le szerte a nagyvilágon'. Ra­gaszkodott ahhoz, hogy neve Rudolf Ábel, német szárma­zású, sohasem járt a Szovjet­unió területén. A televízióállomások, a sajtó és a rádió egyaránt Ábel ezredes fejét követel­ték. Az amerikai titkosszol-. gálát is kényszerhelyzetbe ke­rült, abba kellett hagynia a kulisszák mögötti játékot, hogy a mesterségesen szított hisztériának áldozatul dob­ják foglyukat Egyik napról a másikre véget ért a Be­vándorlási Hivatal eljárása, ég mint szovjet kémet állítot­ták bíróság elé Rudolf Ábelt. Besnn, neves amerikai új­ságíró megható történetet tá­lalt lapjában az amerikai igazságszolgáltatási appará­tus munkájáról a közvéle mény elé. A bíróság felszólí­totta Ábelt. hogy nevezze meg védőjét, mert különben kénytelenek lesznek hivatal­ból kirendelni védőt mellé. A szovjet hírszerző hosszas töprengés után úgy döntött, hogy felkéri a brooklyni ügy­védi kamarát: nevezzenek meg egy megfelelő védőt számára. — Ügy gondolom, hogy így legalább szakembert kapót. — így indokolta döntését. Lin Gudnou-t bízták meg Ábel védőjének kiválasztásá­val. Beslin szerint Gudnou osa lód ott jogászkodlégáinak szakmai etikájában. Felke­reste ugyanis a leghíresebb brooklyni ügyvédeket, felkí­nálta Rudolf Ábel védelmét a legtapasztaltabb védőknek, de kivétel nélkül valameny- nyien visszautasították. — Komolyan gondolja, hogy klienseim továbbra is megbíznának bennem? Min­denki azt gondolja majd, hogy azért védek egy ilyen embert, mert magam is szov­jet ügynök vagyok. Ha elfo­gadnám ajánlatát, akkor azonnal olyan negyedbe kel­lene költöznöm, ahol nin­csenek melegvizes, légkon­dicionáló berendezésekkel felszerelt lakások — vála­szolta gúnyosan az egyik leg­nevesebb brooklyni ügyvéd Ián Gudnou-nak. Már arra gondolt, hogy be­jelenti az ügyvédi kamará­nak: lehetetlenség erre a fel­adatra gyakorló ügyvédet ta­lálni A sok meddő kísérle­tezés után Gudnou fáradtan, letörten tért haiza. Az éjsza­ka folyamán azonban, mint akinek hirtelen világosság gyűlt az agyában, felriadt és felébresztette feleségét is. — Megtaláltam az embe­remet! — lelkendezett. Másnap felhívja telefonon James B. Donovamt, az egész USA-ban közismert ügyvé­det. Donovan titkára közölte vele. hogy a főnöke nyaral­ni utazott Lake Lessid-i vil­lájába. Donovan éppen a bőrönd­jeit csomagolta ki, amikot’ megszólalt a telefon. Li» Gudnou azonnal a tárgyra tért és felkérte, hogy vállalja el Rudolf Ábel védelmét. Do­novan figyelmeesen hallgat­ta partnerét, majd végül így válaszait: — Megfontolom az ajánla­tát. Holnap reggel válaszi adok telefonon. Golfozni ment, de hirtelen abbahagyta a játékot. Kocsi­ba ült és egy helybeli ügyvéd irodájához robogott. Meg­kérte, hogy néhány órára bo­csássa rendelkezésére a könyvtárat. A kémperek pre­cedensei után kutatott (Folytatjuk.) Nfiníihfin 3 1968, március 8., péntek Egy csokor hóvirág Nőnapi * tavaszt ünnepek sorát a nemzetközi “ nőnap nyitja meg, szerény kis ün­nep, nem piros betűs. Hozzátartozik zz igazsághoz, hogy nem is mindenütt sikerül a legjobban, hiszen ezt többnyire mi ren­dezzük, férfiak. Még jó, hogy segítségünkre jönnek a virágok, az első melegítő napsu­garak, amelyek azt a gondolatot ébresztik bennünk, hogy lám Velük, az ünnepeitek­kel kezdődik évről évre reményünk a ki­tavaszodásban. Velük, az asszonyokkal, édesanyákkal és leányokkal, akiknek nevé­hez annyi szépség és jóság fűződik, s ezek mindegyike külön-külön is rokon az élet értelmével. Ilyenkor szép beszédek hangzanak el nálunk, a nő helyéről felszabadult társa­dalmunkban. Tisztességes szép hely ez, vi­lágrésznyi területeken ma még inkább csak harci program, ami a szocializmusban, így nálunk is élő valóság ma már. Az egyenjogúságra gondolunk, a családvéde­lemre, a gyermeknevelést könnyítő törvé­nyek jóakaratára, amelyben társadalmunk egészének áldozatvállalása is kifejezésre jut. Kell a beszédek tiszteletadása, a kö­szöntő szavak emberi melegsége. Így leg­alább nem felejtjük el kötelességeinket hú társunkkal, a dolgozó nővel kapcsolatban. Merthiszen a szürke hétköznapokon oly­kor kevés a virág, kevés a jó szó, keve­sebb a megbecsülés is irántuk, mint ameny- nyit érdemelnek. Nézzük csak meg egyes üzemek bérlistáit, azonos szakképzettség­gel végzett azonos munkáért sokan kapnak kevesebb fizetséget, mint a férfiak. A rég kiálakkült értékítélet még mindig kizáró­lag a férfit ismeri el családfőnek, pedig az asszonyok többségére ugyanígy illik ez a kifejezés. Ha nem jobban. Annál is inkább, mert az asszonyoknak odahaza is helyt kell állniuk, azt egy férfi köszöntő sem viseli el szó nélkül, ha a lakásban rendetlenség van, ha nincs főtt étel min­dennap, vagy ha a gyerek rosszul tudja a leckét. Mert — hogy el ne felejtsük — a gyermeknevelést, ezt a legnagyobb türel­met, legnagyobb áldozatot kívánó, nem is hálás, ugyanakkor roppant társadalmi fele­lősséggel járó kötelességet is hajlamosak vagyunk rájuk bízni az édesanyákra, majd­nem teljes egészében. És ki kérdezi, hány órát dolgoznak egy nap — túlórapénz nél­kül? Észrevesszük-e mint férfiak és mint családfők, mint apák és társak mennyire elgépesedik az életük, mennyire elfárad­nak mire lemegy a nap, de reggel azért megint nekik kell először felkelniük, nincs vasárnapjuk, nincs módjuk, idejük „lazí­tani’', amit a férfiak nagyon is igényelnek, anélkül létezni se tudnak — állítják és meg is teszik. Fölfordulna a világ, ha egyszer a nők is ugyanezt kezdenék művelni! De megsínylené a társadalom alappillére, a család, amelynek kifogyhatatlan energiájú robotosai az asszonyok, a mi mostani ünne- peltjeink. Akik sokszor és helyenként meg­elégednének már azzal is, ha mindezt be­látná, elismerné a férjük, a gyermekük. S okféle szabályra kellene ügyelnünk nekünk férfiaknak, ez nem vitás. Mint ahogy az sem lehet vita tárgya, hogy egyeni mulasztásokat egyáltalán nem lehet helyrehozni egy csokor virággal, de még száz szál piros szegfűvel sem. Akkor hát nincs értelme a köszöntésnek? Ezt azért nem szabad mondani. Kell a jó szó, kell a szeretet, a megemlékezés, de nemcsak az újságok lapjain, a helyi ünnepségek beszé­deiben, hanem valamennyi családi otthon­ban. így talán tovább tart az ünnep fénye, melege, s jó útraváló lesz az utána követ­kező hétköznapokra. Kovács Imre A Viharcsapat vezetője *

Next

/
Thumbnails
Contents