Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
Hatszázötven fehér Nők az özemben — Nők, mindenütt nők. Fehér köpenyben, uniformizált külsővel, szorgalmasan, újrais- méteit mozdulatokkal, hat- százötvenen ebben az üzemben. Félvezetőket szerelnek össze Olyan parányi alkatrészekből hogy csak a szemük érzékenységére nem is bízhatják makukat nagyítót használnak. A teremben kellemesen temperált hőmérséklet, laboratóriumi tisztaság, könnyű munka. Látszatra minden a legkényelmesebb, a legkellemesebb. A fehér köpenyeket érző. gondolkodó lényeik hordják. Kérdés: hogyan gondolkodnak. hoevan éreznek, hogyan ítélik meg ők a saját helyzetüket? Betanított munkás. Furcsa a kifejezés, mert minősít Aá ezt a ..rangot" kapja az üzemben, az több ugyan a segédmunkásból, de kevesebb a szakképzett munkaerőt 5L Csak egyetlen műveletre tanították meg. Szinte a feltételes reflex ereiéig idegző- dött belé a mozdulat Fegyveres Zita Is betanított munkás, pedig vegyésztechnikus! képzettséggel rendelkezik. Erről a munkakörről álmodott annak idején? Nem. De itthon. Gyöngyösön nem talált jobb állást A tejüzemben „felfogadták” volna portásnak. Nem akart hinni a fülének, amikor ezt közölték vele. Akik a portásságot felkínálták neki. azok is csodálkoztak. hogy nem kap két kézzel utána. Kölcsönös volt a megrökönyödés. Ilyen az élet Itt akar megöregedni, ebben a munkakörben ? Szó sem lehet róla. Egyetemre készül, vegyészmérnök akar lenni. Nem könnyű ez. mert az üzemekben a nőket még ma is másként ítélik meg. mint a férfiakat A nők csak nők. Olyan másodhegedűsfélék szerinte. Idáig ezt tapasztalta. Pedig azt mondja, a nőknek sokkal fejlettebb a gyakorlati érzékük, mint a férfiaknak. Ez az ö véleménye. Egészen másként nyilatkozik Fülöp Margit, aki vegyész- technikusi képesítéséinek megfelelő beosztást kapott. A félvezetők galvanizálását bízták rá Olyan feladat amiben kamatoztathatja szaktudását Elégedett ember. Ügy érzi, itt az üzemben egyenértékű munkaerőként kezelik a nőket Neki ez a tapasztalata. Szó sincs róla. nem akar kikötni végleg a galvanizálásnál. Az egyetem a cél. a mérnöki oklevél. Hogy makor kezdi meg? Majd csak jövőre. Miért éppen jövőre? Semmi sem indokolja pont ezt az időpontot de így tervezte eL Milyen .karrier” vár itt, az Egyesült Izzó gyöngyösi üzemében a nőkre? Mennyit emelkedhetnek felfelé? Mészáros Judit annak ideien anyagi okok miatt adta tel álmát, az egyetemet. Érettségivel betanított munkás lett, aztán évekkel később emelkedett a „ranglétrán”: felvitte a bérelszámolói beosztásig, Kimutatások, táblázatok; veszik körül, olvassa a mblikák adatait, a teljesítmények számait. hogy a munkadíjakat állapíthassák meg ezek alapján. És azután? Később? Nem valami, széles a látóhatár. Hosszú évek után elvileg a művezetői beosztás várományosa lehet. Elméletileg. Gyakorlatilag? \Iány száz társa szeretne Hőbbre lépni, vinni valamiVágyak és sorsok — re. ha már annyi évet lehúzott itt? Nagyon sokan vannak. Az általános iskola nyolc osztályát végezte el Poczik Júlia. Adminisztrátor, kimutatásokat készít. Gondolkozik azon. hogy tanulni kellene valamit, de még semmi terve nincs. Valahogy majd lesz. Túl sok lehetőséget nem lát A katedrát cserélte fel a „betanított munkás” besorolásért Török Ibolya. Képesítés nélküli tanítóként dolgozott egy évig, de a tanárképző főiskolán megszüntették a levelező tagozatot édesanyja kevés jövedelméből pedig nem tellett a bentlakásra. Az ő keresetét nem tudta volna nélkülözni a család. Maradt a dióda. Ez sem ment könnyen. Hogy mi lesz vele a jövőben? Egyelőre férjhez megy. Még májusban. < A férje tanult a faiskoláit! a tanári oklevelet nemsokára kézhez is kapja. Ügy érzi Püspöki Cyőzöné, hogy ezért az oklevélért elég sok áldozatot hozott ő is. Le kellett mondania a szórakozásról, de még a pihenés egy részéről is. Mindent a cél eléréséért kellett tenni: cipőt tiszti tani hajnalban kelni, elnézni a férj idegesebb hangulatát és még egy sor mást Győzte türelemmel? Muszáj volt Ha akadt gyengébb pillanata, amikor az egész tanulást elátkozta, a józanabb megfontolás már felülkerekedett. benne a következő percben És ő? Nem elégedhet meg az általános iskolai bizonyítvánnyal. Tudja, néki is tanulnia kell, legalább az érettségit meg kell szereznie. KelL Most majd ő következik. Sorsok, emberek, nők. Vágyak, tervek, csalódások, kényszermegoldások. Nincs uniformizáltság, legfeljebb csak' hasonlóság. Kisebbségben vannak azok. akik beletörődtek a sorsukba. A többség akar valamit, határozott célt lát maga előtt. El is érik, ha út közben nem csüggednek eL Statisztika? Mit mondhatnak az adatok? Murányi László, a személyzeti osztály vezetője számokkal reprezentál Egy év leforgása alatt négy egyetemi végzettségű nőt alkalmaztak, korábban csak egy volt. Harminc női dolgozó tanul a gyáregység létszámából. Van tehát fejlődés. Igaz. a legmagasabb pozíció az osztályvezetői megbízatás, amit nő tölt be. Négy mémöknő beosztottként dolgozik. De azt látni kell, mi volt a helyzet azelőtt 1 A nőbizottság vezetője Hannos Jánosné. ö is a fejlődést hangsúlyozza. Azon lehetne vitatkozni, hogy elégedettek-e az arányokkal: két női dolgozójukat választották be megyei szintű szervekbe, városi tanácstag, pártbózatt- sági tag viszont egy sincs közöttük. De a nők helyzete is sajátságos. Anya, feleség, háztartást vezet, a gyárban három műszakban dolgozik: rengeteg a tennivalója. Közéleti szereplésre csak kevésnek jut ideje és energiája. A lehetősége azonban mindenkinek adva van. ha kell, a segítséget sem nóIikülözL így van ez itt, a gyáregységben IS; Könnyű lenne hangzatos kifejezéseket. használná, a tényeket azonban tudomásul kell venni. Ezzel fejezi be Hannos Jánosné. köpeny A tegnaptól a máig Mit tehettünk volna magunk is: felmértük a tényeket. megpróbáltuk ezeket a személyes indulatoktól, impresszióktól leválasztani, az ellentétes töltetű véleményeket is felvillantani, hogy a valóságot minél teljesebben ragadhassuk meg. És a lényeg csakugyan ott tapintható ld. hogy a mai helyzetet nem lehet a múlttal. az egészen közeli múlttal össze nem mérni. A fejlődés vonalát beli megrajzolni. Minden rendben ran már a nők közéleti súlyának, társadalmi és gazdasági rangjának megtalálásában? Nincs még. Kísértenek a tegnapelőtti nézetek, kicsorbulnak még sorsok a hétköanapok szürke akadályain, de látjuk a holnapot És a ma miatt sem ke® szégyenkeznünk Sőt... I G. Molnár Ferenc A ROMANTIKUS elnevezésű csapat vezetője, Király Sz. Bertalanné, középkorú, mosolygós asszony. Most éppen otthon tevékenykedik a ház körük megetette a baromfiakat, kisöpörte az udvart, rendet csinált a lakásban. — Honnan kapta a csapat ezt az elnevezést? — A szövetkezeti asszonyok emlegetik így a munkacsapatunkat. Pontosan nem is tudnám megmondani, hogy miért. Talán, mert minden munkát a lehető leggyorsabban igyekszünk elvégezni. A bükkszenterzsébeti Petőfi Termelőszövetkezetben híre van Királyné munkacsapatának. Híre van, mert az elmúlt évek szorgalmas, jó munkájával nemcsak a vezetők, de a többi asszony elismerését is kivívták. Ami nem egyszerű dolog, hiszen a közös gazdaságban többségben vannak az asszonyok, s ők általában nehezebben mondják ki a dicsérő szavakat. Már csak azért is, mert a bükkszenterzsébetiek r.en, riadnak vissza a munkától, a szövetkezeti tagok inkább arra panaszkodnak, hogy télen Vásárolt egy gitárt és addig gyakorolt, amig játszani tudta Bachot és Villabonost. Sohasem politizált baráti körben. — Hagyd a politikát a politikusoknak, őket azért fizetik — mondta barátainak. Akkor mutatott csak érdeklődést. amikor a képzőművészetekről vitatkoztak Barátai elmondták, hogy Rembrandtot és Verméért tartotta példaképeinek, megvetette az absztrakt festészetet. — Ezek festenek egy fát és úgy festik, hogy az bármi más is lehetne — mondta az absztraktokon gúnyolódva. kevesebb a munkaalkalom. Király Sz. Bertalanné kilenc éve dolgozik a termelő- szövetkezetben. Mindig munkacsapat-vezető volt, bár dolgozott már a sertéstenyésztésnél, kertészetben, néhány esztendeje pedig a növénytermesztésben. S hogy mindig a munka nehezebb részét választotta, bizonyítja, hogy általában 250—290 munkaegysége volt évenként. MOST ARRÓL panaszkodik, hogy tavaly nem tudott annyit dolgozni, mint szeretett volna, így kevesebb lett a munkaegysége is. A jövedelme azonban így is több volt tízezer forintnál. — Kellett is a pénz, tavaly ment férjhez az egyik lányom — mondja. — A fiatalok rászorulnak ilyenkor a szülői támogatásra. Persze, mindig volt valami nagyobb kiadás az elmúlt években is. Annak idején hat évig volt a férjem a háborúban és a hadifogságban, amikor hazajött, házat építettünk. Aztán előbb " nagy óbbik, majd a kisebbik lányom ment férjhez. Most már a következő években több jut magunkra is. —- Mire gyűjtenek? Műtermében rengeteg könyvet találtak. A közönséges detektívtörténetektől kezdve olyan műveket is, mint a „Szimbolikus logika elvei”, „Kriptoanalizis” „Titkosírás-rendszerek és megoldások”, „Számok, a tudomány nyelve” „Hogyan használjuk az esztergapadot?” című köteteket. Alekszander Ivanovics Below, Johann Weiss. Szása, Andrev Kayottis, Emil Gold- fus, Martin Collinsi, Ábel ezredes — ezerarcú ember állt a CIA szakértői előtti Már megelégedtek volna azzal is, ha bevallja: szovjet hírszerző tiszt. A nyomozók századszor kérdezték tőle: — Ki ön valójában? — Először talán a házat hozzuk rendbe, aztán majd meglátjuk. Nő a kisunokánk, arra is kell gondolnunk. Aztán újra a munkacsapatra terelődik a szó. — Tizenheten vagyunk — mondja Királyné —, nagyon jól megértjük egymást. Szeretünk együtt dolgozni, mert mindnyájan komolyan vesz- szük a munkát. — Munka után? — Sok az elfoglaltsága mindenkinek. De kétszer voltunk már a Balatonnál, egyszer pedig megnéztük a mezőgazdasági kiállítást A szövetkezet fedezte a költségeket. — A VEZETŐK tehát törődnek az asszonyokkal? — Törődnek. De ki is harcoljuk a törődést — mondja mosolyogva —, mert ha kijön az elnök a földekre, megnézni, hogy miképpen halad a munka, akkor mindent elmondunk neki, ami nem tetszik, vagy érdekel minket. Lehet, hogy a Viharcsapat a jó munkán kívül egy kicsit ezért is kapta a nevét? (kaposit AsViikőf eíéfártíÉ a minden részéről összegyűjtött bizonyítékokat, látta, hogy tovább nem adhatja ki magát visszavonultan élő, a politikával mit sem törődő festőnek, így válaszolt: — Rudolf Ábel vagyok Ennél többet a legképzettebb CIA- és FBl-nyomozók sem tudtak kicsikarni tőié Előzetes letartóztatása idején, a bírósági tárgyalás alatt, de később, a fogságban sem árulta el hazáját. Ezt a tényt mindennél hitelesebben igazolja, hogy miután a CIA kezére került, a szovjet kémelhárítás és hírszerzés egyetlen embere sem bukott le szerte a nagyvilágon'. Ragaszkodott ahhoz, hogy neve Rudolf Ábel, német származású, sohasem járt a Szovjetunió területén. A televízióállomások, a sajtó és a rádió egyaránt Ábel ezredes fejét követelték. Az amerikai titkosszol-. gálát is kényszerhelyzetbe került, abba kellett hagynia a kulisszák mögötti játékot, hogy a mesterségesen szított hisztériának áldozatul dobják foglyukat Egyik napról a másikre véget ért a Bevándorlási Hivatal eljárása, ég mint szovjet kémet állították bíróság elé Rudolf Ábelt. Besnn, neves amerikai újságíró megható történetet tálalt lapjában az amerikai igazságszolgáltatási apparátus munkájáról a közvéle mény elé. A bíróság felszólította Ábelt. hogy nevezze meg védőjét, mert különben kénytelenek lesznek hivatalból kirendelni védőt mellé. A szovjet hírszerző hosszas töprengés után úgy döntött, hogy felkéri a brooklyni ügyvédi kamarát: nevezzenek meg egy megfelelő védőt számára. — Ügy gondolom, hogy így legalább szakembert kapót. — így indokolta döntését. Lin Gudnou-t bízták meg Ábel védőjének kiválasztásával. Beslin szerint Gudnou osa lód ott jogászkodlégáinak szakmai etikájában. Felkereste ugyanis a leghíresebb brooklyni ügyvédeket, felkínálta Rudolf Ábel védelmét a legtapasztaltabb védőknek, de kivétel nélkül valameny- nyien visszautasították. — Komolyan gondolja, hogy klienseim továbbra is megbíznának bennem? Mindenki azt gondolja majd, hogy azért védek egy ilyen embert, mert magam is szovjet ügynök vagyok. Ha elfogadnám ajánlatát, akkor azonnal olyan negyedbe kellene költöznöm, ahol nincsenek melegvizes, légkondicionáló berendezésekkel felszerelt lakások — válaszolta gúnyosan az egyik legnevesebb brooklyni ügyvéd Ián Gudnou-nak. Már arra gondolt, hogy bejelenti az ügyvédi kamarának: lehetetlenség erre a feladatra gyakorló ügyvédet találni A sok meddő kísérletezés után Gudnou fáradtan, letörten tért haiza. Az éjszaka folyamán azonban, mint akinek hirtelen világosság gyűlt az agyában, felriadt és felébresztette feleségét is. — Megtaláltam az emberemet! — lelkendezett. Másnap felhívja telefonon James B. Donovamt, az egész USA-ban közismert ügyvédet. Donovan titkára közölte vele. hogy a főnöke nyaralni utazott Lake Lessid-i villájába. Donovan éppen a bőröndjeit csomagolta ki, amikot’ megszólalt a telefon. Li» Gudnou azonnal a tárgyra tért és felkérte, hogy vállalja el Rudolf Ábel védelmét. Donovan figyelmeesen hallgatta partnerét, majd végül így válaszait: — Megfontolom az ajánlatát. Holnap reggel válaszi adok telefonon. Golfozni ment, de hirtelen abbahagyta a játékot. Kocsiba ült és egy helybeli ügyvéd irodájához robogott. Megkérte, hogy néhány órára bocsássa rendelkezésére a könyvtárat. A kémperek precedensei után kutatott (Folytatjuk.) Nfiníihfin 3 1968, március 8., péntek Egy csokor hóvirág Nőnapi * tavaszt ünnepek sorát a nemzetközi “ nőnap nyitja meg, szerény kis ünnep, nem piros betűs. Hozzátartozik zz igazsághoz, hogy nem is mindenütt sikerül a legjobban, hiszen ezt többnyire mi rendezzük, férfiak. Még jó, hogy segítségünkre jönnek a virágok, az első melegítő napsugarak, amelyek azt a gondolatot ébresztik bennünk, hogy lám Velük, az ünnepeitekkel kezdődik évről évre reményünk a kitavaszodásban. Velük, az asszonyokkal, édesanyákkal és leányokkal, akiknek nevéhez annyi szépség és jóság fűződik, s ezek mindegyike külön-külön is rokon az élet értelmével. Ilyenkor szép beszédek hangzanak el nálunk, a nő helyéről felszabadult társadalmunkban. Tisztességes szép hely ez, világrésznyi területeken ma még inkább csak harci program, ami a szocializmusban, így nálunk is élő valóság ma már. Az egyenjogúságra gondolunk, a családvédelemre, a gyermeknevelést könnyítő törvények jóakaratára, amelyben társadalmunk egészének áldozatvállalása is kifejezésre jut. Kell a beszédek tiszteletadása, a köszöntő szavak emberi melegsége. Így legalább nem felejtjük el kötelességeinket hú társunkkal, a dolgozó nővel kapcsolatban. Merthiszen a szürke hétköznapokon olykor kevés a virág, kevés a jó szó, kevesebb a megbecsülés is irántuk, mint ameny- nyit érdemelnek. Nézzük csak meg egyes üzemek bérlistáit, azonos szakképzettséggel végzett azonos munkáért sokan kapnak kevesebb fizetséget, mint a férfiak. A rég kiálakkült értékítélet még mindig kizárólag a férfit ismeri el családfőnek, pedig az asszonyok többségére ugyanígy illik ez a kifejezés. Ha nem jobban. Annál is inkább, mert az asszonyoknak odahaza is helyt kell állniuk, azt egy férfi köszöntő sem viseli el szó nélkül, ha a lakásban rendetlenség van, ha nincs főtt étel mindennap, vagy ha a gyerek rosszul tudja a leckét. Mert — hogy el ne felejtsük — a gyermeknevelést, ezt a legnagyobb türelmet, legnagyobb áldozatot kívánó, nem is hálás, ugyanakkor roppant társadalmi felelősséggel járó kötelességet is hajlamosak vagyunk rájuk bízni az édesanyákra, majdnem teljes egészében. És ki kérdezi, hány órát dolgoznak egy nap — túlórapénz nélkül? Észrevesszük-e mint férfiak és mint családfők, mint apák és társak mennyire elgépesedik az életük, mennyire elfáradnak mire lemegy a nap, de reggel azért megint nekik kell először felkelniük, nincs vasárnapjuk, nincs módjuk, idejük „lazítani’', amit a férfiak nagyon is igényelnek, anélkül létezni se tudnak — állítják és meg is teszik. Fölfordulna a világ, ha egyszer a nők is ugyanezt kezdenék művelni! De megsínylené a társadalom alappillére, a család, amelynek kifogyhatatlan energiájú robotosai az asszonyok, a mi mostani ünne- peltjeink. Akik sokszor és helyenként megelégednének már azzal is, ha mindezt belátná, elismerné a férjük, a gyermekük. S okféle szabályra kellene ügyelnünk nekünk férfiaknak, ez nem vitás. Mint ahogy az sem lehet vita tárgya, hogy egyeni mulasztásokat egyáltalán nem lehet helyrehozni egy csokor virággal, de még száz szál piros szegfűvel sem. Akkor hát nincs értelme a köszöntésnek? Ezt azért nem szabad mondani. Kell a jó szó, kell a szeretet, a megemlékezés, de nemcsak az újságok lapjain, a helyi ünnepségek beszédeiben, hanem valamennyi családi otthonban. így talán tovább tart az ünnep fénye, melege, s jó útraváló lesz az utána következő hétköznapokra. Kovács Imre A Viharcsapat vezetője *
