Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

Átlépte volna az idő? Gondolatok a néptánc-együttesekről Ahol a háremek tündére! szórakoztak... VALIDÉ SZI LTANA FCRDAJE A MíPTANC-MC VÉGZET­RŐL van szó, ha a címben lel tett kérdésbe nem is szőt­tük bele a színes, sok-sok ér­dekes élményt, értéket adó művészeti ágat. Érdemes visszapillant-isi vetni a népi táncnak a fel- szabadulás után megtett ma­gas ívelésű karrierjére. A kez­deti útkeresés után, az ötve­nes évektől krarive viharos ieixéxjés következett be: hir- te’en nőtt együttesek orszá­gos sikereket arattak, nem eer pesti és vidéki együtte­sünk betört a világszerte nép­szerű néptánc-fesztiválokra is. Aztán az ötvenes évek vé­gén, csaknem egy olyan év­tized után, amikor egy vala­mirevaló kisebb vállalat is alig tudott meglenni népi táncot lejtő, népviseletbe öl­töztetett dolgozók nélkül, ha itiűsórt vagy összejövetelt akart rendezni, kezdtek el­tűnni ezek az együttesek. Ma mar jószerével — ha a He­ves megyei visaanylatokat vizsgáljuk — csak a gyön­gyösi művelődési házban Otthonra találó Vidróczky együttes működik művészi szinten. Molnár Lászlóné és Seltner . György irányítása ínellett, meg az fmsz patro- nálása alatt az Ecsédi Népi Együttes, Péter József lel­kes irányításával és összetar­tó munkájával. ■ Pedig híres népi táncosok hozták lázba a közönségét Olykor-olykor a megye váro­saiban. falvaiban egy évtize­den át. Megyei vetélkedőkön és nagy színpadokon is hatot­tak á felsőtárkánviak a Fel- íjőtárkányi lakodalmassal, a Szénégetőkké! vagy a Fonó­ié tékkal. A BODONYI EGYÜTTES külön színfoltja volt mindig a palócnapoknak. Még 1965- ben. 66-ban is tarka sereglést műveitek, de egyre ritkáb­ban hallani róluk. A Nagyrédei Népi Együttes is kevesebb rendszerességgel munkálkodik, pedig a szor­galmas Bőgős Gyuláné eddi­gi munkáját még Rábai Mik­lós is irányította, segítette. A Mezőszemerei Népi Együttes Galambos László irányítása mellett sok-sok ér­tékes helyi motívumot dolgo­zott fel — mutatott be közön­ségének. de rendszeres és ál­landó működése ma már bi­zonytalan. mert a szervező és irányító Galambos László el­ment az együttes éléről. A Mátraszentimrei Szlovák Nép; Együttes Zakupszky László vezetésével ugyan lé­tezik. de munkáját nem jel­lemzi az állandóság, az új utakat kereső szorgalom. Most itt nem keressük azoknak a gombamódra fel­szaporodott. majd eltűnt üze­mi együtteseknek a sorsát, amelyek a középszerűn nem is tudtak túljutni. De a téma. a néni kultúra egyik színes formáia és egy népművelési ág mai helyzete kutatásra késztet. A választ a megyei művelődésügyi osztályon ke­ressük és azoknál, akik eb­ben az érdekes műfaiban dolgoznak. Dienes Tibor, a megyei művelődésügy népmű- velés-irányitója szerint a vi­haros fejlődés és sikersoro­zat az ötvenes évek ben való­ban minden érdeklődőt elka­pott: lázasan gyűjtötték és feldolgozták a népi tánc mo­tívumait mindenütt. Ezt a jellegzetes tánc-mo­zaikot aztán bemutatták és bár a legtöbb esetben nem jutottak el magas művészi hőfokig a táncdramaturgia kohójában, szemre mutatós és az újság ingerével ható lépéskombinációk. testtartá­sok elérték a kívánt hatást. TÖRVÉNYSZERŰ AZ, hogy minél magasabb, minél me- redekebb egy fejlődési folya­mat. annál hamarabb lobban ki a lelkesedés, amely fűtöt­te. Az évtizedes divat és ri­valdafény után kifulladtak ezek az együttesek, mert már nem volt mit felkutatniuk, önmagukat pedig sokáig nem ismételhették. Akik akár a személyi utánpótlás, akár a szakmai vezetés szintié miatt nem bírták a versenyt le­morzsolódtak. így emelked­tek ki az erősebb csoportok és maradtak életben. A Vidróczky-együttes nemzet­közi szereplésekkel dicseked­het. míg az ecsédiek a kö­zeljövőben mennek Csehszlo­vákiába. A mozgalom az érdeklődés második vonalába szoru't. Ke­vés még mindig a jól képzett táncpedagógus. — bár az utolsó öt év alatt ötvenen vettek részt eredménnyel a Heves megyei táncpedagógiai továbbképzésben; E fontos szerepkörre nincs szakember a megyében. Kellene egy. az egész néptáncmozgalmat irá­nyító. művészi képességeiben is megfelelő szakember a me- j Evei irányítás élére: egyelőre) megoldatl-n probléma. Azí -g/üttesek u,e nási posztjá-) ra is kevés eddig a jelentke-! ző. A szakszervezetek már | nem vállalják azokat az anya-| Ei áldozatokat. amelyeket | eav-egv ilyen tánccsoport fenntartása és sikerre jut­tatása feltétlenül megkíván. A zenei kíséret is sokszor megoldatlan kérdés volt és marad mind a mai napig. De nem kell megfeledkez­nünk egy nagyon lényeges motívumról sem: a fiatalok-1 ról. A beat-zenéről. a Nyu­gatról hozzánk áramló zenei divatoknak a rádión és tele­vízión át áramló hatásáról, amelv a fiatalok érdeklődését j a társastánc felé irányítja. Olyan fiatal is akad. aki a művészi tornát választja, s szintén nem iár rosszul, mert egv kifejlődőben lévő moz­gásművészeti ághoz csatlako­zik. amelynek szépségét és érdekességét már nemzetkö­zi versenyek is igazolják. Mégis — mindezek ellenére — érdemes elgondolkozni, hogyan lehetne művészi fo­kon. jó vezetés mellett a nép­táncot ma is felszínen és él­vonalban tartani — vidéken is. Népművelési értéke vitat- hatalan. a kollektív művé­szet hatása nemcsak a szín­padra lépés, hanem a tudat- formálás miatt sem elhanya­golható. Jó lenne talán már az iskolai testnevelés kere­tein belül időt és fáradságot szentelni ennek az ügynek: a mozgástechnikai gyakorlatok alapoznának egy nemes cél­hoz. Ilyen irányban már kezdeményeznek koreográfu­sok és zeneszerzők. A szak­emberek gondját még nem oszlatja el az. hogy Gyulán ez év májusában országos érte­kezlet lesz néptáncügyben. A feltételeket és a fiatalokat kell megnyerni egy olyan ügynek, amely magasabb, te­hát művészi szinten nagy ér­téket jelent a magyar nép­művelésnek és művészi élet­nek. EZT MONDJAK A LEL­KES fiatalok és a még lelke­sebb szakemberek. Farkas András Az elmúl wipokban Eger ősi vára felé igyekezve, a Dó­zsa György tér 1. számú ház kapuja előtt vitt el az utam. Ezen helyen díszelgett négy­száz évvel ezelőtt a törökök „Valide szultána” fürdője. A háremek csinos lakói itt ta­lálkoztak. hogy a simogató langyos vizében pancsolva megtárgyalják a karcsú mi­naretek alján folyó élet bi­zalmas, pajzán eseményeit... Igen, ez w>lt itt régen — és mi van itt ma? — vető­dött fel bennem a kérdés. ★ Az első adat a fürdő léte­zésére Egerben már a XV. századból származik. — 1488- ban említi egy okirat a ..Bal­neum Carthusiensium”-ot, az­az a felsőtárkányi karthauzi barátok egri „feredőjét”. A reneszánsz fényes korszakát követően sajnos szomorú, ne­héz évek következtek — és az egri fürdőkultúra nagyobb virágzása csak a török hó­doltság alatt következhetett be. A mohamedán Korán a rituális fürdést szigorúan elő­írja. ezért a törökök az általuk megszállott városokban — így Egerben is — több fürdőt lé­tesítettek. Az egri ozmán ko­ri fürdőkről a leghitelesebb leírásokat az 1664—1665-ben nálunk járt török utazó: £>- lia Cselebi szolgáltatta 0 mondotta el. hogy a vá­rosnak három hévíz-fürdője van: egyik a férfiak, a másik az asszonyok, a harmadik az állatok részére... Némi te kintetben hasznosaknak bi­zonyultak, a rü hességet és a frengi (azaz „francos”, vér­bajos !) megbetegedéseket gyógyítják ..Az említett meleg vizű fürdőkön kívül a városban még két „gőzfür­dője” — hivatalos nevén „hamam”-ja volt a mohame­dánoknak. Ezek közül az egyik — ugyancsak Evlia Cselebi szerint — egy ki­sebb fürdő .,.. .a Kalmet- kapu közelében” — (a város északi részén) —, míg a másik .. a vár belső kapuja alatt, a hídfőnél van. ez Va­lidé szultána fürdője, amely nagyon szép. kellemes vizű. hat kamrával, egész kupolá­ját vörös keramit fedi.. Igen. ez volt a most útba ej­tett, a jelenlegi Dózsa György tér 1. számú ház udvarán ro­mosán szomorkodó. egykori híres török női fürdő! A városnak a töröktől va­ló visszavétele után a Validé szultána fürdőt néhány évig még az eredeti rendeltetéssel használták. A XVIII. század folyamán azonban az épület pusztulásnak indult. 1856-ba.i pedig végleg beteljesedett az egykori fürdő sorsa: a telek új tulajdonosa a még akkor állott maradványokat is le­bontatta. Ekkor a munkások ráakadtak a „ .. faragóit kövekkel borított víztartókra. Ezek közül egyet kitisztíttat- ván, azonnal oly bőséggel buggyant fel a hóvíz. hogy azt csak bajjal sikerült el­tömni ...” (Egyébként az it­teni víznyerés kérdése még mindig bizonytalan, mert más adatok szerint a fürdőhöz a vizet egy ottani kútból húz­ták volna fel „kerékkel” —, sőt valaki azt is állította, hogy a fürdő medencéjébe a „várból folyt be a víz, egy alagúton át” (?). De ismét futottak az évek az érdekes emlék felett, las­sanként szinte teljesen fele­désbe merült az egykori szép fürdő. Az 1956-ban megala­kult egri műernlékbizottság kezdeményezésének tulajdo­nítható. hogy végre 1958-ban megindulhatott a komoly, tudományos feltárás. A mun­kálatok jelentős eredménnyel íártak: az épületnek számos érdekes részlete került elő a föld mélyéből. Ekkor azután megállóit a kutatás. Egy, az ásatási te­rület fölött szomorkodó. roz­zant szoba szanálása jelentett évekig „leküzdhetetlen” ne­hézséget .. ★ Most már régóta üres ez a lakás, ám vjabb munka se­hol. Düledező falak, törme­lék. egy ideiglenes tetővel le­fedett ásatási terület fogad­ja az érdeklődőt. Pedig mit jelentene itt egy elvégzett re- konstrukció a tudomány, az egri múlt és az idegenforga­lom szempontjából!.. Ilevesy Sándor A leberáni kiállítás előli alkotáso­kat küldünk az április 4-től 20-ig tartó teheráni kiállításra. A teheráni magyar hé­ten grafikusaink és iparművészeink is bemutatják alkotá­saikat. Képünkön: Barabás Lajos ötvös-iparművész két kompo­zíciójával. (MTI foto — Herczeg István felvétele) 7 A gróf néhány hétre jött Valfeuillube, jelentette be, de teltei: a hetek, aztán a hónapok, és ő maradt. Senki sem lepődött meg. Hectotmak, enyhén szólva, viharos volt az ifjúsága, csupa harsány orgia, párbaj, fo­gadás. szerelem. Szeszélyei óriási vagyont emésztettek fel, 1 s csábíthatta a viszonylag nyugalmas valfeuillui élet.- . Eleinte sűrűn mondogatták neki: „Hamar elege lesz a vidéki életből!” Mosolygott, nem felelt. Ekkor azt gondol­ták. és nem is tévedtek, hogy mivel aránylag szegény lett, semmi kedve végighurcolni vagyona roncsait, azok között, , akiket tündöklése kápráztatott el annak idején. Ritkán ment el hazulról, akkor is csak Corbeilba, és majdnem mindig gyalog. Ott a Belle Image-ban, a város első szállodájában szállt meg. s mintegy véletlenül, min­dig találkozott egy fiatal párizsi hölggyel. Együtt töltöt­ték a délutánt, és az utolsó vonat indulásakor váltak el. — Ejt:a! — morgóit a polgármester. — Ahhoz ké­pest, hogy magányosan él. senkivel sem találkozik, s a világ minden kincséért sem törődne a mások dolgával, kedves békebírónk egész tájékozottnak látszik! Plantat úr ajka megrándult, ami azt is jelentette: „Tudok én még egyebet is!” De egy szót sem tett hozzá, csak folytatta: — Hector gróf megtelepedése semmit sem változta- l tott a valfeuillui szokásokon. Sauvresy úrnak és feleségé- { nek most már volt egy testvére is. ennyi az egész. I' Sauvresy gyakran utazott akkortájt Párizsba, s mindenki tudta, hogv baráti a ügyeivel foglalkozik. Egy évig tartott ez az elragadó állapot. A boldogság mintha örökr“ tanyát vert volna Valfeuillu pompás lomb­jai alatt De jaj' Sauvresv egyszer vadászni járt a mocsárban, s mikor este hazajött, olvan rosszul érezte magát, hogy ágyba kellett feküdnie. Orvost hívtak; bár Gendron bará­tunkat hívták volna! Tüdőgyulladást kapott.-------------------------------------------------------------------­------------------­Sa uvresy fiatal volt, erős, akár a tölgy. Eleinte nem is aggódtak komolyabban. Két hét múlva talpra is állt. De elkövetett valami könnyelműséget, és visszaesett. Ismét rendbe jött, legalábbis majdnem egészen. Egy hét múlva újabb visszaesés, és ezúttal olyan sú­lyos. hogy már sejteni lehetett a betegség végzetes kime­netelét. A végeérhetetlen betegség alatt Berthe szerelme s Trémorel szeretete Sauvresy iránt tetőpontjára hágott. Beteget még nem ápoltak ilyen gonddal, még soha nem vettek körül a legigazibb, legtisztább odaadás ennyi jelével. Felesége vagy barátja éjjel-nappal ott ült ágya mellett. Óráig tartó kínjai voltak, de soha, egyetlen perc­nyi bosszúsága. Olyannyira, hogy minden látogatójának azt mondta, azt ismételgette, hogy már szinte áldja be­tegségét. Énnekem azt mondta: „Ha nem lettem volna beteg, soha nem tudom meg, mennyire szeretnek.” Betegségével szemben a legtapasztaltabb orvosok tu­dománya, a legkitartóbb ápolás is tehetetlen volt. Azt állította, hogy nem is szenved nagyon, de szemmel láthatóan gyöngült, már csak árnyéka volt saját magának. Végül egy éjjel, kettő, vagy három óra tájban meghalt, feleségének és barátjának karjai között. Szellemi képességeit utolsó pillanatáig megőrizte. Nem egészen egy órával halála előtt felköltötte és magá­hoz hívatta a kastély cselédségét. Mikor mind ágya köré gyűltek, megfogta felesége kezét, Trémorel gróféba tet­te. és megeskette őket. hogy összeházasodnak, ha már ő nem lesz. Berthe és Hector eleinte tiltakozott de Sauvresy annyit erősködött. hogy lehetetlenné tette a visszautasí­tást. kért. könvörgött, azt mondta, ellenkezésük megmér­gezi utolsó óráját. Egyébként, úgy látszik, özvegyének és barátjának összeházasítása erősen foglalkoztatta élete vége felé. Ha lála előtti este Bury mesternek, Orcival közjegyzőjének tollba mondta végrendeletét, melynek bevezető részében határozottan kijelentette, hogy leghőbb kívánsága ez a házasság, mivel biztos benne, hogy boldogok lesznek, s kegyeletei foeiák őrizni emlékét. — Gyermeke nem volt a Sauvresy házaspárnak? — kérdezte a vizsgálóbíró. — Nem volt. uram — válaszolta a polgármester. Plantat bácsi folytatta: — Iszonvú naev volt a gróf és a fiatal özvegy fájdal­ma. Főleg Trémorel úr látszott teljesen kétségbeesettnek, mintha be'eővölt volna bánatába. A grófné bezárkózott, legkedvesebb barátait sem fogadta, még a Courtois höl­gyeket sem. Mikor a gróf és Berthe Ismét megjelent, alig ismer­tek rájuk, annyira megváltoztak mind a ketten. Főképp Hector úr. aki mintha húsz évet öregedett volna. Betartják-e az esküt, melyet Sauvresy halálos ágyá­nál tettek, s melyről mindenki tudott? Az egész község ezen törte a fejét, annál is inkább, mert csodálták a mely fájdalmat, amelyet e két ember egy olyan férfi elvesztése fölött érzett — s ez figyelemre méltó tény —, aki valóban meg is érdemelte. A vizsgálóbíró intett fejével, félbeszakította Plantat bácsit. — Tud-e arról, békebíró úr — kérdezte —, hogy a Belle Image-beli találkák véglet értek? — Azt hiszem, igen, uram. Ügy gondolom. — Én pedig majdnem biztos vagyok benne — helye­selt Gendron doktor. — Emlékezetem szerint, azt hallot­tam, hiszen Corbeilban minden kitudódik, hogy viharos kimagyarázkodásra került sor Trémorel úr és a csinos párizsi hölgy között. A jelenet után nem látták őket többé a Belle Image-ban. Az öreg békebíró elmosolyodott. — Melun nincs a világ végén — mondta —, és ott 5» vannak szállodák. Egy jó lóval az ember hamar Fontai- nebleau-ban, Versailles-ban. sőt Párizsban lehet. De Tré- morelnénak vott oka a féltékenységre, elsőrangú lovak álltak a férje istállójában. Vajon Plantat bácsi tökéletesen tárgyilagos véle­ményt nyílvánított-e. vagy sejtetni akart valamit? A vizs­gálóbíró figyelmesen nézte, hogy eldönthesse, de arcán csak mélységes nyugalom tükröződött. Úgy mesélte el ezt a történetet, ahogy bármi mást is elmesélt volna. — Kérem folytassa, uram — szólt Domini úr. — Sajnos — mondta Plantat bácsi —, minden mú­landó itt a földön, még a fájdalom is, én aztán elmondha­tom. Az első napok könnyeit, a vad kétségbeesést nem­sokára mértéktartó szomorúság, szelíd mélabú váltotta fel a gróf és Berthe szivében. És egy év múlva Sauvresy halála után Trémorel gróf feleségül vette az özvegyet -.. A meglehetősen hosszú elbeszélés alatt Orcival pol­gármestere többször is heves ellenérzéseknek adott kife­jezést végül már nem bírta tovább: — Valóban, ezek a pontos részletek — kiáltott — pontosabbak már nem is lehetnének! De szeretném tudni, előbbre vittek-e egyetlen lépéssel is a mindannyiunkat foglalkoztató súlvos probléma megoldásában: hogyan ta­láltuk meg a gróf és a grófné gyilkosait? Ezekre a szavakra Plantat bácsi a vizsgálóbíróra sze­gezte tiszta és mély tekintetét, mintha lelke legmélyébe akart volna látni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents